Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-08 / 27. szám
к 1956. július 8. ♦ 5 — MÉHÉSZET — Pergetnek a vándortanyán Az állati termékek beadásában Jó példát mutat a bélai szövetkezet Aki először járt Pozsonypüspökiben, nem gondol mindjárt virágzó méhészetére. A nagy falu új házai és a széles határ gazdag kult úrnő - vényzete csak a 1ó szövetkezetre enged következtetni. A közelben nincs egy virágos rét, vagy erdő, ami a méheket vagy legalább a méhész íré- eletét odacsalogatná. Az araszos kalászokat ringató búzát enger minden gyomot megöl. A haragosan zöldeló cukorrépa-földön sincs egyéb, csak répa. Burgonya és dohánytáblák szélein ha itt-ott nyílik is egy virág, az csak bokrétának elég, de nem méhlegelönek. A látóhatár mögött mi rejlik, nem tudjuk, de olyan messzire még a nektárszomjas méhek sem repülnek el. A táj egyszerű képe azt mutatja, hogy nem felel meg h méhészkedés céljainak, de Korponai Sándor a szövetkezet elnöke a méhészetet dicséri. — Ehhez a mesterséghez nem értek, mégis azt mondom, hogy nálunk a méhészet kifizető. Az állomány egyre gyarapodik, a beporzástól a hektárhozamok emelkednek és egy kevés méz is kerül a házhoz. Tegnap két mázsát küldött a méhészünk és ma is mézet perget. — Két mázsát küldött. .. így már érthetőbb az egész. A méhészet távol van. — /A mezón is van belőle, meg az erdőben is — magyarázta az elnök. — Odavisszük, ahol virág nyílik. Mikor a repcét és a gombosherét beporozták, elvittük őket az erdőbe. Most is ott vannak, de két. hét múlva a herére vándorolunk. Ötven hektárt hagytunk magnak, nagy munka vár a kis bogarakra. Az elnök még sokat beszélne, de sietős a dolga. Azt tanácsolja, hogy menjünk el a vándortanyára. Elég messze van, de traktorral, hamar odaérhetünk. A Skoda mint megriadt csikó, úgy száguldott velünk a mező felé. A távoli erdő váratlanul bukkant fel a látóhatár szélén. Arra felé vettük az irányt. Egy félóra múlva odaértünk. Hátunk mögé került a falu és a róna, traktorunk pedig betért a kanyargós erdei útra. Csühögésétől nyúl riadt a bokor alján, madarak rebbentek a fák ágairól, s a nagy erdő rejtelmesen susogott felénk. Az idő múlását észre se vettük, figyelmünket a természet szépsége kötötte le. Hosszas kanyargás után a keskeny út egyszer csak megszélesedett és azt vettük észre, hogy egy nagy tisztásra értünk. — Itt van a vándortanya, Monósi István birodalma! — mondta a traktoros. Éppen munkában találtuk a méhészt. Dani öccsével a pergető helyiségből mézes kannát cipelt a traktorhoz. Méhek röpködtek köröttük, de ők nem bánták. Amint továbbmentek, István megszólalt: — Katóka. Te meg azt a seprettrajt hozd ide! A rajfogó láda tele volt méhekkel, és kívülről is meglepték bőven, de a fiatal lány nem félt tőlük. A finom akácméz illata még a traktorost is közelebb csalogatta. Katóka egy bögre mézzel kínálta meg. A traktoroslegény először szabódott, hogy ő bizony közelebb nem megy, mert megcsípik a méhek. De mikor látta, hogy a lány nem megy tovább, hát ő ment oda, egészen közel a kaptárokhoz. Mindnyájan letelepedtünk a röpködő méhek közelében. A zöld pázsiton folyt az édes lakoma és a vidám tere-fere. A fiatalok vasárnapi kultúrműsorról és mulatságról beszéltek,. István pedig akkor is a kedves méheit emlegette. — Két éve 12 gyenge rajjal kezdtük a méhészkedést. Mikor megvettük őket egy-egy család csak kéthárom lépet takart, de őszre mind teleépítette a kaptárokat. A múlt tavaszon még 32 törzscsaládot vettünk hozzá a légi szövetkezettől. Baloghkaptárakban voltak, a légeket át kellett szabni és ennek ellenére 250 kg mézet vettem el tőlük és húsz rajt is készítettem. Őszre 64 családra gyarapodott az állomány és mind áttelelt szerencsésen. Ez évben 840 keretet építettem ki velük, három és fél mázsa mézet pergettünk. 12 rajunk volt és még 18 rajt csinálok e héten. Ezer" ívül két és félmázsa mézet és 12 kg viaszkot szeretnék termelni az év végéig. A jövő évben pedig 120 családra akarom gyarapítani a méhállományt. Az erős méhcsaládok azt bizonyítják, hogy a nagy terv elérhető és jövőre nemcsak átlag 10 kg-os mézhozamra számít hatnak mint ez évben, hanem 15—20 kg-osat is elérhetnek. Az ez évi méz- és méhállomány gyarapodása nagy jövedelmet jelent, de csak kisrésze annak, amit a beporzás által elért magas hektárhozamok adnak. A méhész boldog volt, hogy elmondhatta nagy terveit, és elárulhatta a jövő messzi távlatát. Cs. J. Az ódon kastély vörös rozsdával bevont tornyai kíváncsian merednek a hegy alatt nyújtózó rónaságra. A zöld gabonatáblák színe lassan szőkévé válik, az őszi árpa helyére pedig hamarosan másodvetemény kerül. De kell is takarmány a bélai szövetkezetben, hiszen az állatállomány teljes. Már most több szarvasmarhájuk és sertésük van, mint azt vervük ez év végéig előirányozza. Ahol pedig sok az állat, ió az állattenyésztés, ott a növénytermesztéssel is kell iparkodni. Hiszen az állattenyész csak akkor lehet eredményes, ha biztosítva van a bő takarmányalap. Velená József, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy a lucerna első kaszálásából több szálastakarmányt nyertek, mint tavaly a háromból. Takarmányhiányról azonban még a hosszú tél alatt sem lehetett beszélni, mert' még most is van szemes takarmányuk, jó herés árpaszalmájuk, no meg a silóval is szépen kihúzták. Ez azonban magábanvéve még nem jelent sikert, ha nem párosul az állatgondozó szorgalmas munkájával. A bélai szövetkezetben pedig ez sem hiányzik. De nézzük csak meg közelebbről, mit eredményezett a bő takramányalap és az állatgondozók lelkiismeretes munkája. A 656 sertést Szász József és még négy ember gondozza. Az érdemszerinti jutalmazás náluk már nem újdonság. Főképpen annak köszönhető, hogy az első félévi sertéshúsbeadást már régen teljesítette a szövetkezet, s azonkívül még terven felüli beadásra is jutott 25 mázsa. A napi súlygyarapodás 0,5 kg a sertéseknél, de jóval több is lehetne, ha a takarmányt ízesítenék, vagy ha megpróbálnák helyesen alkalmozni Surikov gyorshízlalási módszerét. Az elmúlt héten további 20 mázsa sertéshúst adtak be, azzal már а III. negyedévi beadást teljesítik. Az év végéig legalább 100 mázsát szeretnének beadni terven felül. A szövetkezet könyvelője elégedetten mondja, hogy minden hónapban pontosan ki tudják fizetni a munkaegységek után járó előleget, pedig még egy korona „zöldhitelt“ sem vettek fel. Az elmúlt évek folyamán ugyanis gyakran előfordult, hogy már a tavaszi hónapokban a gabonára meg a cukorrépára fel vett előlegből fizették a ledolgozott munkaegységek értékének felét. Hogy erre most nincs szükségük, azt csakis a jó állattenyésztésnek köszönhető. A szarvasmarhatenyésztében is jók az eredmények. Kovács Ferenc es társai mindig tisztán tartják és szakszerűen takarmányozzák az állatokat. Munkájukat érdemszerint jutalmazzák a szövetkezetben. A zöldtakarmányra való áttérés után majdnem 8 literre emelkedett a tejhozam. A zöld futószalag sokat segített s ezért egészen a tél beálltáig folyamatosan biztosítják az állatoknak a zöldtakarmányt. A most learatott 20 hektár őszi árpa helyére is kukoricanapraforgó keveréket vetnek. A szövetkezetnek 222 szarvasmarhája van. Ennek alig 50 százaléka a fejőstehén. S ha mindennek ellenére 7—8 liter között ingodozik az átlagos napi tejhozam, az bizony szép eredmény. Havonta 6000 liter tejet kell beadnia a szövetkezetnek, de azonkívül terven felül is adnak 2—3000 litert. A félévi marhahúsbeadást 128 százalékra teljesítették. A baromfitelepen ifj. Tóth József dolgozik feleségével. Szorgalmas, odaadó munkájukat világosan bizonyítja az a tény, hogy a kötelező 38 000 tojás beadását már május végén teljesítették. Azóta már több mint 10 000 tojást értékesítettek szabad áron. Mindent összegezve jól jövedelmez a bélai szövetkezet állattenyésztése. A hús és a tejtermelés biztos pénzforrás, amelyből ésszerű gazdálkodás mellett mindig lehet meríteni. Ehhez azonban fontos a bő takarmányalap. Indokolatlan és jogtalan tehát Tégen László és Pásztor Vidor sértődöttsége a tej levonása miatt. Ha nem vettek részt a takarmány gyűjtésében, jogosan rendszabályozta őket az EFSZ tagsága. Legyen az állattenyésztés és általában az egész szövetkezeíi gazdálkodás minden egyes tag szívügye, s akkor biztosak lehetnek abban, hogy a CSKP országos konferenciáján elhangzott szavak rövidesen valóra válnak. T. V. Л kenyheciek méhészete Széltől, napsütéstől köröskörül gyümölcsfák védik a kenyheci szövetkezet méhészetét. A kirepülést még sem gátolják a fák ágai. A méhállomány fiatal, de már több család a mézkamrában dolgozik. A mézből ez évben ha nagy jövedelem még nem is várható, de egyéb terményeknél feltűnően megmutatkozik a beporzás eredménye. A kert fái roskadoznak a gyümölcs súlya alatt. A kajszinbarack oly sűrű, mint a szőlő fürtje, földig hajtja az ágait. Ha a jövőben a tervezett vándorlást i; megvalósítják, a méhészet után származó jövedelem még nagyobb lesz. Szakszerű itatással is növelhetjük a tejtermelést A nagy tejtermelésre való törekvésnél elengedhetetlen, hogy a teheneket elegendő mennyiségű tiszta, friss ivóvízzel lássuk el. A tehén nyáron napi tejtermelésének három-négyszeresét fogyasztja. Sőt igen meleg napokon egyes tehenek tejtermelésüknek ötszörösét. Ha nem jut elegendő ivóvízhez a tehén, ez azonnal megmutatkozik tejtermelésén. Ahol még nincsenek önitatók, nyáron indokolt az ötszöri itatás, hogy a nagyobb mennyiségű vizet kisebb részletekben vegyék fel. Meleg, állott víz nem üdíti az állatot. Általában a kutakban lévő víz únv télen, mint nyáron megfelelő hőfokú ivóvizet szolgáltat a teheneknek. Napjainkban különösképpen a legeltetés alkalmával óvakodjunk a víz változtatásától akár hőmérséklete, akár pedig összetétele tekintetében. Míg a tehén meg nem szokja a más hőfokú, vagy más kútból származó vizet, kevesebbet iszik és magasabb tejtermelésű teheneknél csökken a tejtermelés. Faragó Márton a királyrévi EFSZ fejőgulyása megjegyezte, iiogy ha a legelőről hazajövet a Feketevizen és a másik napon az istállóban itatja a teheneit, azonnal csökken a tejtermelés. Deák István, Király rév l s /. ŕ: \ л kas/ irrad. A keleti égbolt alján már lángol a hajnalpír. A nyugodt csendet megtöri a gazdájukat ébresztő kakasok kukorékolása. Az ablakok kitárulnak és egyre több kéményből száll az ég felé a szürke bodorfüst. Valahol■ kenyeret sütnek. A friss kenyér illata betölti a levegőt. A szólánc/ hegyek és a büszke vár tövében megindul az élet. Jönnek mennek az emberek. Megszokták a koránkelést. — Fürgébben is mozoghatnál, hisz mielőbb le kell kaszálni a lucernát és a füvet, — sürgeti férjét Iván Zsuzsa, kutató pilla-tást vetve utána. A szövetkezet rendszeretö csoportvezetője, öltözés közben válaszol feleségének. — Igazad van, hiszen amit előbb lekaszáltunk, már forgatni kell, nehogy tönkre menjen. — Feleségére nézett, aki már a terített asztaltó’ bólogatott beszédjére. Gyorsan elfogyasztotta a friss kenyérből és tejből álló reggelit, aztán sietett ki a mezőre, csoportjához. Amikor együtt volt az egész csoport, elosztotta az embereket. — Ancsi, te ma krumplit kapálsz, Zsuzsa a szénát forgatja ... Az emberek szeméből nem villant fel az elégedetlenség szikrája. Mindegyik elégedett volt beosztásával. övidesén megélénkült a határ. A- asszonyok a krumplit kapálták, kissé távolabb pedig a kaszálógépek nyomán széles rendekre dilit az illatos fü. A traktorok szinte száguldottak a tábla egyik végéről a másikra. Talán az ügyesen kapáló három menyecske jelenléte késztette olyan fürge mozgásra a büszke traktorosokat. Az idősebbek elégedetten figyelik a gépesített kaszálást és hamiskásan mosolyognak kajla bajszuk alatt. Egyetlen szó sem hagyja el ajkukat, de arra gondolnak, hogy két évvel ezelőtt még tizennégyen görnyedtek hajnaltól késő estig, hogy legalább négy hektáron elvégezzék a kaszálást. Most pedig annál jóval többet csinál minden egyes gép. Hátha még azt is' tudnák, hogy. a traktorosok két nappal határidő előtt akarják elvégezni a kaszálást! Az olajtól maszatos, de azért örökké jó kedvű traktorosok serényen dolgoznak. Jó munkájuk önmagát dicséri, Az egyik traktor hirtelen megáll. Az ülésről Hrdala Imre nyújtja felém kérges kezét. Tekintetünk egymásba fúródik, majd megindul á beszélgetés. — A járásról van, vagy valami statisztikus ? — kérdezi. — Ez se, meg az se, — felelem. Sőt, még a maga Zetnrjának gyártási titkaira sem vagyok kiváncsi. — Kihívó tekintet és csengő kacagás volt a válasz. — Nem zavarom magát, csupán néhány igaz szót szeretnék hallani. Jól megy a kaszálás? — Hogy jól megy-e? Kell annak mennie, hiszen akarat van hozzá, az eső meg még nem tévedt erre a vidékre. A Zetor könnyen engedelmeskedik akaratomnak, magam pedig szalonnával élek. Hát rosszul megy akkor a dolgom? Tegnap öt és fél hektárt kaszáltam le, s azt ma is megismétlem. Ha érdekli a dolog, munka után többet is elárulhatok, de most mennem kell. — Fel ttant traktorára, megragadta a volánt és a gép éles kaszája úgy borotválta a füvet, mint a borbély borotvája egy aggastyán szakátlát. Tj'olytattam utamat a letarolt * mezőn. A levegőben terjengett a lekaszált lucerna illata. Az idős, örökké vidám Gyöngyösi András bátya a lekaszált zöldet rakta a szárítókra. Kora reggeltől itt van és úgy iparkodik, mintha a levegőben lógna az eső lába. Munkáját alaposan végzi, egyetlen szárítóról sem lóg a földre a takarmány. — Jó munkát, — köszönök az ör-g, Köszönéssel válaszol és ha-ÁLÓK miskás mosoly suhan át barázdás arcán. Pillantása szinte a telkembe hatol. F'mondom neki, hogy mi járatban vagyok. — Akkor hát üljünk le egy percre, ha újságíró. Nem árt egy kis pihenés. Az úgy van, kérem, hogy minden embernek meg van a maga kedvtelése, öröme. Magának is, meg nekem is. Gyomrom könyörtelenül megköveteli, hogy minden reggel legalább féldeci pálinkát öntsek belé. Ha azt lenyelem, mintha legalább húszat elvenne 76 évemből. Na, képzelje, mit sütöttek ki a mi túl okos szövetkezeti tagjaink. A korareggeli órákban megtiltották a szeszesitalok mérését. Pedig nekem még sohasem ártott meg. Csak használt. Hát mondja csak, tehet az ember egyetlen fürge lépést is a málnaszörptől? Közben megpödri fehér kajla bajszát, nekem pedig az jár az eszemben, hogy nem is mehet olyan roszszul a szalánci szövetkezetben, ha ez az öreg legszívesebben fürödne a pálinkában. Ekkor egy gereblyézögép közeledik felénk. Az ülésen Gyöngyösi Pál tartja a két „táltos“ gyeplőjét. Kezet nyújt, de nem száll le a gépről. 5 mintha csak gondolatolvasó lenne, eltalálja: miről beszélünk. — Ha nem tévedek, a féldecikrö’ van szó, mert András bátyát még nem hallottam másról beszélni. — — No, lassabban a testtel Pali öcsém. Vagy talán csorbát akarsz ejteni egy öreg ember becsületén ? — Dehogy akarok, jól végzett munka után jól esik a toroköblögető. Hiszen tudjuk magáról, hogy egy üveg szilvórlum előtt szívesebben emel kalapot, mint a faluvégi szent szobra előtt. Nem folytathatta a zsörtölődést, mert a gereblyézőgép elé fogott lovak valamitől megriadtak és vad vágtába kezdtek. Csak a tábla másik végéről integetett, amikor megfékezte a lovakat. Jegyre fogy a lábon álló lucerna, ^vastag rendek hevernek a földön, szaporodnak a petrencék. A nap lassan közelebb kúszik a nyugati égbolt aljához. Gyengülő sugarai végigcsókolják a szalánci határt. Ilyenkor, alkonyattájt még jobban érezni a száradó és a frissen kaszált takarmány illatát. Az egész vidéket betölti a nyár csodás varázsa. Érdekes, okos emberek és jó gazdák a szalánci szövetkezet tagjai. A vigadozás módját is értik, de a munkában nincs párjuk a környéken. Idejében lekaszálták, szakszerűen szárították és tárolták a takarmányt: Bőven csurran majd a sajtárba az illatos, habos tej. L. Krcho / MtattfettAMtftM
