Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-07-08 / 27. szám
6 s f^Mdmfives 1956. július 8. Kasza után ekét — GAZDA — KALENDÁRIUM A téli takarmány biztosításának fontos része a másodnövénytermesztés. A múlt hónapban bőven akadt eső, s a talaj telítve van nedvességgel. így rendkívül kedvezőek a másodvetés előfeltételei. Nem kell mást tenni, mint aratás után nyomban leszántani a tarlót és a legrövidebb idő alatt bevetni másodveteménnyel. Sok gazda azonban nem ismeri a másodnövények termesztésének agrotechnikáját és bizonyára akadnak termelők, akik a másodvetésre leginkább alkalmas területek kiválasztására is tanácsot várnak. Általános elv, hogy a másodvetések termelésére elsősorban azokat a tarlókat kell kijelölni, amelyeket előző évben is tarlótrágyáztunk s abova másodvetés után kapásnövények vagy egyéves takarmányfélék kerülnek. Ä felsőszemerédi gépállomás dolgozói ebben az évben minden erejükkel elő kívánják segíteni az ipolysági járásban az aratás sikerét. A szövetkezeteknek és az egyénileg dolgozó parasztoknak 4197 hektár gabonát aratnak le, ebből 1163 hektárt kombájnnal. Ez azt jelenti, hogy az ara.-.^.t|ssal egyidejűleg az összterület több mint negyedrészén a cséplést is el~ végzik. A kombájnosok és a traktorosok számára kidolgozták az aratási muneke után Ha kevés az ilyen terület, akkor oda vessünk másodnövényt, ahol egyéb tavaszi vetésű növényt termelünk, de minden esetben vizsgáljuk meg a talaj táperejét, s ha úgy találjuk, hogy a talaj gyenge erőben van, érett istállótrágyával, vagy műtrágyával pótoljuk a táperőhiányt. Búza és rozs előtt ne vessünk másodnövényt. Másodnövényként legelőször a silókukorica jöhet számításba. Vetőmagszükséglete hektáronként 70—90 kg, sortávolsága 40—50 cm. A csalamádét kétszeres gabonatávolságra vessük, — 6—8 cm mélységbe. A vetőmagszükséglet 150—170 kg hektáronként. A köles vetésmélysége gabonatávolságon 2—5 cm. A vetőmagszükséglet 30—35 kg. Ugyan így vessük a muhart is. kák időtervét, valamint a gépek átcsoportosításának tervét. Az aratásra előkészített összes gépeket ellenőrizték és szükség szerint helyezték el az egyes brigádközpontokon. A kombájnok személyzete az aratás lefolyása alatt állahdó lesz. A tarlóhántás és a szalma összehúzását azonnal a kombájnok után végzik. A gabonát a kombájnoktól a szárítóhelyekre, majd pedig a begyűjtőhelyekre szállítják. (étk) marhalégy szívásnál ezeket csak a nőstény használja. A hímek csak a fák, vagy a virágok nedvét szürcsüiik, sőt megelégszik a marhák izzadási nedvével is. A nőstények nagy zummogással körülrepdesik áldozataikat. Legelésző csordákat előszeretettel támadnak meg. A vadállományban is nagy a riadalom, ha megjelennek a marhalegyek. Ilyenkor a vad a legközelebbi bokorban keres menedéket, hogy védve legyen vérszívó legyektől. A marhalégy kizárólag az erősen napsugaras nyílt tereket kedveli. Hűvösebb napokon a fák törzsén ülnek. A nőstény petéit csomóba a fűszálakon rakja le, a lárvái pedig a földben élnek. Drexler Béla másodnövényt Tarlórépa sortávolsága 36—40, vetésmélysége 2—3 cm legyen. Magszükséglet hektáronként 4—6 kg. A takarmánykáposzta 70—80 cm-es sortávolságon 2—3 cm mélyre vetve adja a legbiztosabb termést. A vetőmagszükséglet 4—5 kg. A napraforgó: Zöldtrágyának vagy silótakarmánynak úgy ad a legnagyobb zöldtömeget, ha 40 cm sortávolságra 4—5 cm mélyre vetjük. A vetőmagszükséglet 40—50 kg. A szegletes lendek zöldtakarmánynak kétszeres gabonasortávolságra vetve Ígéri a legbiztosabb termést. A vetés mélysége 6 cm, vetőmagszükséglet pedig 150—180 kg. A másodvetés sikere érdekében a 14—18 cm mélyen szántott tarlót fogassal és hengerrel aprómorzsásra munkáljuk el és a vetés után tüskeboronávál simítsuk el a talajon. Káliszappan Uá<zi készítése Néhány fontos növényvédelmi szer — mint pl. nikotinos lé nélkülözhetetlen anyaga a puha káliszappan, amelyet kenőszappannak is nevezünk. Ezt a kiváló nedvesítő és tapadó képességű segédanyagot házilag is könynyen elkészíthetjük. Legegyszerűbb módja a következő' olajhulladékból, vagy piszkos, avas, értéktelen növényi olajokból (len, repce, napraforgó és tökmagolajból) vagy megavasodott, élvezhetetlen zsírból 1 kg-ot alapul véve 100 gr. marókálit vagy hamuzsírt veszünk, amelyet 8 dl. vízzel feloldunk. Ezt hozzáöntjük az olajhoz és addig főzzük, amíg az enyvszerüvé válik. Ilyenkor még teljes az elszappanosodás, tehát a főzést addig folytassuk, amíg a szappan fonalasán nem csurog le a keveröfáról. Ez kb. 3/t — 1 órás főzés után következik be. Hogy az elszappanosítást befejezzük, a léhez még 100 gr. marókálit adunk, amelyet fél liter vízben oldunk fel. A tisztára főzést is kb. 1 óráig tart, ilyenkor már áttetszővé, üvegessé válik, és szalagosén folyik le a keverőfából. A teljes elszappanosodás arról ismerhető fel, hogy a kivett próba desztilált meleg vízben teljesen feloldódik, olajcseppek nem lebegnek benne és a felszínen sem úszkálnak. A próbához csak desztilált vizet, vagy szűrt esővizet használjunk, mert a kútvízben annak mésztartalma miatt kissé zavarosan oldódik. A káliszappan egymagában is használható vértetűírtószerként. Nagy előnye a többi növényvédelmi szerrel szemben, hogy a fertőzött helyre ujjal, ecsettel könnyen rákenhető és ott nemcsak a vértetveket pusztítja el, de be is fedi a vértetű okozta sebet s megóvja az újabb fertőzéstől. — L. K. — L E A tarlóhántás Minden műveletnek megvan a maga fontossága, a maga küldetése. A tarlóhántás feladata és célja: 1. hogy a sekély talajréteg porhanyósításával és átlevegöztetésével az alatta fekvő talajrétegek nedvességét megőrizze; 2. hogy a tarló- és gyökérmaradványokat a földdel összekeverje s így a talaj termékenységét és szerkezetét megjavítsa; 3. hogy az elhullott gyomokat és gyommagvakat csírázásra bírja. A tarlóhántás mélysége 5—8 cm. Utána íogasolunk, esetleg hengerezünk. Ha a tarlóba másodnövényt tervezünk, akkor természetesen mélyen szántunk. A vetőmag termesztésére kijelölt parcellák termését külön takarítjuk be és gondosan tároljuk. Cséplés előtt a cséplőgépeket gondosan tisztítsuk ki, hogy semmiféle idegen anyag ne kerüljön a vetőmagba. A gép osztályozó hengerét kapcsoljuk be, hogy csak az ép szemek kerüljenek a vetőmagos zsákba. Ellenőrizzük magtárainkat a földszintől a tetőig. A magtárakat a legalaposabban megtisztítjuk a piszoktól, portól és mindenféle maradéktól, azután alaposan kimeszeljük. A mészléhez félszázalék formaldehidet adunk, hogy minden kártékony bogarat, zsizsiket és penészgombát kiirtsunk. Ugyancsak félszázalékos formaldehid oldattal súroljuk fel a padlót és a többi faalkatrészeket. Ezenkívül irtsuk az egereket és tömjük be az egérlyukakat. A kombájnnal aratott gabonát szárítás, szelelés nélkül ne vigyük a magtárba. A cséplőgéppel csépelt gabonát se halmozzuk vastag rétegekbe, hanem legfeljebb 50—60 cm magasságba. A takarmánybehordás és až aratás megkezdése közti időben a fogatok és a traktorok a legkevésbé vannak elfoglalva, ezért használjuk ki az időt a trágya kifuvarozására. Az istálló trágyát annak a táblának szélére hordjuk, amelyet trágyázni fogunk. A trágyát, szarvasokba rakjuk, hogy könnyen léföldelhessük, alaposan letapossuk; a szarvas magasságát kb. 2,5—3 méterre méretezzük. A szar-A legtöbb eső Indiában esik. Évi átlagos csapadék 11 000—12 000 nrlliméter. A hawai szigetcsoport északi szigetén szintén sok az eső. De még Indiát is lepipálja eső dolgában a Marshal szigeten lévő Jaleniton, ahol az év 336 napján esik az eső. Tehát egy év alatt csak 29 száraz napjuk van az ott lakóknak. Feltűnően kevés eső esik Chilében, vast végül körülszántjuk és az ,így nyert földdel 40—50 cm vastagon leborítjuk. A korai borsók aratása küszöbön áll. A borsó aratását rögtön megkezdjük amint а тэд a viaszérettséget elérte. Ha későbben aratjuk és ezt az időpontot elmulasztjuk, akkor a pergés által nagy veszteségek érik a termést. A nagyobb károkat ilyenkor csak úgy tudjuk elkerülni, ha nagyon korán, hajnalban, vagy késő este, tehát harmattal aratjuk a borsót. A borsó szalmája viaszéréskor még elég eleven, azért a következő bevált aratási módszert ajánljuk: a learatott borsót kötelekre rakjuk, olyan kévéket alakítva, hogy a kévekötél mindén nyomkodás nélkül átérje. Néhány órai munka után, amikor az eleven borsóindák már részben megfonnyadtak, lazán bekötjük a kévét, tehát minden szorítás és a kötél összehúzása nélkül. A kévéket megforgatjuk, amint az egyik oldalon megszáradnak; amikor a másik oldalon is megszáradak. keresztekbe rakjuk. Ennek a módszernek nagy előnye: a szél nem bengergeti a lekaszált borsót, az eső csak a legfelső kévéket áztatja át, amelyek a keresztek tetején gyorsan átszáradnak; behordáskor gyorsan és könnyen minden pergésVeszteség nélkül rakhatjuk meg a szekereket, ha a keresztek és a szekér közé ponyvát terítünk. Ha a kukorica elérte a 60—70 cm magasságot, fat-tyazzuk le. A fattyazást kézzel végezzük. A fattyúhajtások eltávolításával ne késlekedjünk, mert azok gyengítik az anyatövet és késleltetik az érést. A fattyazással egyidőben végezzünk tenyészidő alatti trágyázást. A sorok mellé szórjunk hektáronként 60 kg szuperfoszfátból és ugyanannyi pétisóból készült keveréket és azt ekekapával keverjük a talajba. A fejtrágyázás jelentősen gyorsítja a kukorica növelését, ugyanakkor elősegíti a csőképzödést is. Meleg nyári napokon fokozott mértekben gondoskodjunk állataink friss ivóvizéről. A legelögulyát, csordát, nyájat naponta legalább háromszor itassuk. Az igásállatokat pedig legalább háromóránként kínáljuk meg friss vízzel. K. M. Peruban. Ausztráliában és Felső- Egyiptomban. Abesszíniában a négusok országában van a legtöbb zivatar. Egy évben átlag 214 zivataros nap van. Ezzel szemben az északi- és déli sarkon egyáltalán nincs zivatar. Az égbolt a legfelhősebb az északi tenger vidékén. Legkevesebb felhő a Nílus felső folyásánál és Perzsia- Iránban van. A marhapöcsök — Ez a nagy vérszívó légyfaj főképpen a lovakat és szarvasmarhákat támadja meg. A megtámadott állat testén _ elég nagy és vértó sebet ejt. Ez a légy 2,5 cm hosszú, szemei szörtelenek. A hímnél a szemek a fejen összeérnek. A sötéten festett potrohún háromszögletű sárga foltok vannak. A fejéből kinyúl a bőrös aleóajak, mint ormány és annak belsejében vannak a tőrforma szúrószervek, de a vér-Július a gyümölcsösben A rovarfogó gyűrűket kéthetenként váltjr . Talajunkat állandóan porhanyósan tartjuk. A gyomot nyári forróságban ismételt kapálással írtjuk. A hullott gyümölcsöt mindennap összeszedjük, értékesítjük, vagy eladjuk. A dió metszését e hó közepén megkezdhetjük. Július közepétől körülbelül augusztus közepéig történt vágásokat a diófa zavartalanul elviseli, máskor a diófát metszeni nem szabad (télen sem). Terméssel megrakott fák gallyait kellően alátámasztjuk, vagy felkötjük, hogy a gyümölcs súlya a gallyakat le ne törje. Ezt a munkálatot idejében kell elvégezni, nem pedig amint sajnos teszik, az utolsó percben, amikor a fa már szenvedett gyümölcse súlya alatt. A málnasarjakat ismételten írtjuk. Szamóca letermett töveit öntözzük, trágyázzu’, felesleges indáit leszedjük, hogy a jövőévi termést biztosítsuk. A jó gyümölcsöt hozó töveken meghagyott, alig gyökeres palántákat levágjuk, külön ágyakba 8—10 cm távolságra eltüzdeljük a napsütés ellen ritkásan Combos gallyal) beárnyékoljuk és naponta öntözzük. A hajtószemzések mellől a biztosítócsapot eltávolítjuk, de csak akkor, ha a hajtás már elég erős. Szemzést júliusban lehetőleg ne végezzünk, mert az ebből eredő hajtás télire nem érik be és lefagy. A mutatkozó betegségek: varasodás, szilvalevél veres foltossága, farágó lepkék hernyója elleni védekezéseket e hónapban végezzük el. A nyári gyümölcsöket kézzel leszedjük és osztályozzuk nagyság és minőség szerint, majd egyenesen szállítóládákba rakjuk. Vízhajtásokat, tösarjakat, rendetlenül befelé növő hajtásokat egész nyáron bátran el lehet távolítani. Indulás előtt Sok eső, kevés eső Pótbeporzással növeljük a lucerna magtermését Akkor, amikor minden adottságunk megvan ahhoz, hogy heremagszükségletiinket kitermeljük, nem szabad többé előfordulnia annak — ami ez év tavaszán megtörtént, — hogy hiány mutatkozzék oly fontos növények vetőmagjában, mint a lucerna, a vöröshere és a többi évelő herefélék. Ezért mindent el kell követni annak érdekében, hogy a jövőben elegendő vetőmag álljon rendelkezésünkre. Többek között a tervezettnél nagyobb területet hagyjunk magnak, továbbá pótbeporzással segítsük a virág megtermékenyülését. Hogy a lucerna pótbeporzását helyesen és főleg minél eredményesebben végezzük — elöljáróban — ismerkedjünk meg a lucerna virágzatával, virág szerkezeté vei és azzal, hogyan történik a lucerna megtermékenyülése. A lucerna virágzata fürtös. Egyegy fürtön 8—25 virág foglal helyet. A virágok, mint a többi pillangósvirágú növények virágai 5 csészelevélből, 5 sziromlevélből, a termőből, 10 porzóból és 1 bibéből állnak. Az alsó végükön összenőtt és csövet alkotó csészeleveleket kocsánka fűzi a virágzat tengelyéhez. A sziromlevelek közül a legnagyobb a „vitorla“; másik kettő — egyik szélén összenőve — a „csónakot“ alkotja, melynek kétoldalún egy-egy kisebb sziromlevél, az „evezők“ foglalnak helyet. (1. sz. ábra) A porzók közül kilencnek a szála c-ővé nőtt össze, a tizedik szál — felül — szabadon fut végig. A cső belsejében foglal helyet a termő, valamint a bibeszál, a portokok közül előtűnő bibelevél. A porzók és a bibe — a megtermékenyülésig — a csónakban vannak „bezárva“ és kiszabadulásukat az evezők szélén elhelyezkedő kampócskák akadályozzák meg, amelyek egyrészt zárva tartják a csónakot, másrészt leszorítják a porzócsövet a csónak fenekére. A meytcrmékenyülés úgy történik, hogy külső mechanikai hatásra (pl. rovar száll a virágra, vagy szél okozta ütődésre stb.) az evezők kampócskái kikapcsolódnak, a oorzócsövecske 1 kiszabadul a csónakból, élénk erővel nekivágódik a vitorlának, a portokok felhasadnak és a kiömlő virágpor rájut a bibére. (2. sz. ábra) A második kaszálású lucerna (vagyis az első sarjú) első virágai — az időjárástól, a talajtól, a fekvéstől és a fajtaváltozattó! függően — kaszálásától számított 35—45. napon jelennek meg. Száraz, meleg időjárásban, lazább talajokon és melegebb fekvésben általában hamarabb virágzik; hűvös, szeles, esős időben, táplálóanyagokban gazdagabb, vagy hideg talajokon a virágzás későbben kezdődik és tovább elhúzódik. így végezzük a lucerna pótbeporzását A fentiek előrebocsátása után vizsgáljuk meg, hogyan és mikor hajtsuk végre a pótbeporzást, hogy a )uce-ia magtermését legnagyobb mértékben növelhessük. A tapasztalatok alapján a lucerna pótbeporzását legcélszerűbben kötéláthúzással végezhetjük. Erre a célra vékonyabb, könnyebb kötelét használjunk, amit a hatás növelése érdekében úgy készítsünk elő a pótbeporzásra, hogy sűrűn telefűzzük erősebb vászoncsikokkal, vagy ami ugyancsak nagyon alkalmas, cirokszakáll-csonkokkal. Az így előkészített kötelet két dolgozó — enyhén kifeszítve — úgy húzza át a virágzó lucernatáblán, hogy a kötél, vagy a róla lecsüngő vászoncsíkok, cirokszakáll érintse a lucerna nyíló virágzatát és az enyhe ütődésre, vagyis mechanikai hatásra az egyes virágok önmegtermékenyü-lése bekövetkezzék. Minthogy a lucerna virágzása még kedvező időjárás esetén is sokáig (15—20 napig) tart, sőt az egyes virágfürtök elvirágzása is hosszabb időt (3—8 napot) vesz igénybe, a lucerna pótbeporzását hosszabb-rövidebb időközökben megismételve kell végrehajtani. A lucerna virágzásának kezdetén, amikor az első nyíló virágok megjelennek, még korai volna pótbeporzást végezni. Ebben az időben, különösen ha elég élénk a rovarjárás, aligha marad virág megtermékenyítetlenüi. Már más a helyzet akkor, amikor „virágbaborul“ a lucernatábla. Ebben az időben már nem győzik a rovarok (főleg a poszméhek és a méhek) a kinyílt virágok megtermékenyítését elvégzeni és különösen teljesen szélcsendes időjárás esetén sok virág maradhat megtermékenyítetlenüi. Első alkalommal tehát a „javavirágzás“ kezdetén végezzük el a iucerna pótbeporzását. Ha száraz, meleg időjárás uralkodik, akár másnap vagy armadnap ismételjük meg, illetve 2-3 naponként folytassuk csaknem a virágzás végéig. Ez azt jelenti, hogy legalább 3-4 alkalommal kel! elvégezni a pótbeporzást, hogy munkánk jó eredménnyel járjon. Nagyon fontos tudni — és a pótbeporzáskor erre feltétlenül legyünk tekintettel — hogy a munkát mindig 9—15 óra közötti időben végezzük, amikor a virágnyílás a legerőtelje-í sebb.
