Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-14 / 41. szám
Jrab-ad Földműves 9 f. 1956. október 14. A munkaidő csökkentéséről a mezőgazdaságban Felesleges munka a méhészetben Pártunk országos konferenciája óta sokat beszélnek a munkaidő lerövidítéséről. Az üzemekben nincs is ezzel különösebb nehézség. De felmerül a kérdés, hogy lehet-e csökkenteni a munkaidőt a mezőgazdaságban? Hiszen az állatok munkaidő után és vasárnap is enni akarnak. A gyom sem kérdezi meg a parasztot, megnőhet-e vagy sem? Szántani, vetni és aratni a lerövidített munkaidő után is úgy kell, mint azelőtt. Akárhogy is vesszük, minden munkát rendesen és időben kell elvégezni a mezőgazdaságban, de ... Vizsgáljuk meg kissé lelkiismeretünket és ismerjük be', mennyi időt elpazarlunk feleslegesen. Azzal érvelhetnénk, hogy csak percekről van szó. Ez azonban helytelen lenne, mert cseppekből lesz a tenger, fillérekből a millió, percekből az órák. A gépállomások, állami gazdaságok és a szövetkezetek dolgozói bizony könnyen megtakaríthatják minden héten azt a két órát és ugyanannyi munkát végezhetnek, mint azelőtt. Az október 1-én életbelépett 46 órás munkahétnek egyáltalán semmi köze a munkabérek csökkentéséhez. Helytelen lenne viszont, ha csökkenne a munkateljesítmény. Arra kell tehát ügyelni, hogy a munkaidőt célszerűen kihasználjuk, a gépeket a lehető legnagyobb mértékben vegyük igénybe a legújabb technika érvényesítése alapján. A munkaidő lerövidítésére ugyancsak nagy befolyással van a dolgozók célszerű széthelyezése, szakképzettségük növelése és az időveszteségek kiküszöbölése. Elemezzünk csak egy átlagos munkanapot a szenei gépállomáson. A szenei traktorosok pontosan járnak a munkába és szorgalmukért dicséretet érdemelnek. De vegyük figyelembe azt is, hogy naponta hány percet töltenek feleslegesen az üzemanyag-kiadásnál, mennyi további perc múlik el a napi feladatok hosszadalmas kiadásánál. Ugyancsak sok’időt vesz igénybe a pótalkatrészek kiadása és egyéb mindennapi teendő. A gépállomáson előforduló hasonló időveszteségek leginkább a brigádközpontokon adódnak elő. A szenei gépállomás dolgozói már régóta gondolkoznak azon, hogyan lehetne megmenteni ezeket az értékes perceket. A gépállomás igazgatója gyakran öszszehívta a brigádvezetöket, tanácskoztak, hogy mit is lehetne tenni. És nézzük csak meg, milyen ügyesen megoldották ezt a kérdést. A brigádvezetők segítenek az üzemanyag kiadásánál úgy, hogy amikor a traktorosok reggel megérkeznek munkahelyükre, gépük már készen áll az indulásra. A munkaalapokat ugyancsak a brigádvezetők töltik ki a tratkorosok számára egy nappal előbb. Október 1-től segédmunkás szerzi be a traktorosok számára a szükséges pótalkatrészeket. A brigádközp’ontokon a munkaszervezés megjavításával rövid idő alatt magas teljesítményt érnek el. A növénytermesztésben dolgozó szövetkezeti tagoknak ugyancsak 46 órára csökken a munkahét. A csúcsmunkák idején minden szövetkezeti tagnak lesz szabadideje, de csakis a legfontosabb munkák elvégzése után. Másként van ez az állattenyésztésben. Ebben a termelési ágazatban nem csupán a munkaidő 2 órával történő lerövidítése a cél, hanem az, hogy mielőbb be kell vezetni a hatnapos munkahetet. Azokban a gazdaságokban, ahol az állattenyésztésben többen dolgoznak, kölcsönösen meg kell egyezni abban, hogy minden állattenyésztési dolgozónak legalább egy szabadnapja legyen minden hónapban. Azokban a gazdaságokban, ahol munkaerőhiány miatt nincs lehetőség ilyen megoldásra, ott ki kell használni azt a lehetőséget, hogy esetenként a növény-termesztési dolgozók is segíthetnek az állattenyésztési dolgozóknak. Ezt a problémát nagyon ügyesen megoldották a bajcsi állami gazdaság dolgozói, ahol az istálófelelőst megbízták a fejők váltásával. Ilyen feladattal azonban csakis tapasztalt dolgozót lehet megbízni, aki felügyel arra, hogy a váltás következtében ne csökkenjen az állatok hasznossága. Az erdőgazdaságban a vetőmaggyűjtő és faiskolai dolgozók, valamint a fa kitermelésénél és elszállításánál alkalmazott egyének számára öt napra oszlik a lerövidített munkahét. A fa elszállításánál alkalmazott egyének, akár fogatokkal, akár gépekkel végzik munkájukat, havonta egy nap szabadidőre lesz joguk, ha abban a hónapban ledolgoztak legalább 23 munkanapot, vagy pedig az általános elvek szerint vezetik be a lerövidített munkaidőt. A munkaidő lerövidítése nem vonja maga után a havi fizetések és pótdíjak csökkenését. A 46 órán felül ledolgozott időt, a 16 évnél fiatalabbaknál pedig a heti 36 órán felül ledolgozott munkaidőt túlóraként fogják elszámolni. A munkaidőbe viszont beszámítják a tízóraira és a pihenésre szánt időt, mégpedig 15 percet naponta. A szüneteket a munkaidőbe nem számítják be. Láthatjuk tehát, hogy a mezőgazdaságban is lehet csökkenteni a munkaidőt úgy, hogy a munkatermelékenység ne csökkenjen. Továbbra is keresni kell minden lehetőséget, hogy miként lehetne az egyes munkahelyeken minél több időt megtakarítani. -ron-Elsők között a rozsnyói EFSZ Tavaly zárszámadáskor éppen csak két koronát tudtak egy munkaegységre kifizetni a rozsnyói szövetkezetben. Ebben az évben azonban. nagy változáson estek keresztül. Farkas elvtárs, a szövetkezet elnöke februárban versenyre hívta a járás szövetkezeteit. Sokan nem is vették komolyan, s mosolyogtak rajta. De Farkas elvtárs és vele együtt a szövetkezet tagsága kitartott. Ki éri el a legszebb eredményeket ebben az évben? — kérdezték járásszerte. A tavaszi, s később a nyári hónapok azt mutatták, hogy Farkas elvtárs ígérete nem volt üres szó. A rozsnyói szövetkezet előretört és ma, mind termelési, mind pénzügyi eredményeiről sokat beszélnek. Az eddigi értékelés azt mutatja, hogy a tervezett 20 korona munakegység értéke valószínűleg 22,30 koronára emelkedik. Több méhésszel beszéltem, aki azt mondta, hogy már augusztus és szeptember hónapban elkészítette telelőre méheit. Ahol elegendő élelem van a családoknak, a lépeket, anyákat, tervszerűen cserélik, nem okoz nagy gondot a betelelés. A jó család kaptárát nemcsak nem érdemes bontogatni, hanem káros is. Ezzel valamennyi méhész egyetért, akkor miért dolgoznak még most is olyan sokat a méhészek a méhesben? Egy szövetkezeti méhészetet látogattam meg. Szép idő volt, hordásra alkalmas, de mivel virág nincsen, csak játékszerüen röpködtek a méhek. Egy kis idő múlva idegesen, dühösen, némely méh mást vonszolva repült, majd leesett a földre és birkózva igyekezett megszabadulni meggörcsösödött, vonagló társától. A röpdeszkákra rengeteg méh tódult ki. Rablás elleni erős védekezés volt észlelhető. — Nem rablás ez, csak egymást fogdossák — szólt a méhész, akit eddig nem vettünk észre. Zajtalanul bontogatta a kaptárakat. — Milyen munkát végez? Talán nincs anya, vagy élelem? — kérdeztük. — Anya van, de kevés az élelem. Nem sikerült a fenyő, a vándorlásra ráfizettünk. Az itthoni családok átlag 6—7 kg-ot hoztak be, de emezeknél alig van 2—3 kg. — Ha ilyen szegények, miért nem etetik őket? — Még nem szedtem le a mézkamrákat, csak azután etetek. — Miért tartja még most is a mézkamrákat a költőtereken? — Ha most leszedem, mit fogok később csinálni. Mindennap leveszem egy-kettőről és így tovább tart a munka. Rossz szemmel néznének rám a többi dolgozók, ha nem látnák, hogy minden nap dolgozok. Méhésztársunkat figyelmeztetjük, hogy a kár amit tesz a méhekben, tudatos cselekedet. A mézkamrákat kényelemből nem távolította el, mert ilyen melegben gyakran kellene kénezni, hogy meg ne támadja a viaszmoly a lépeket. Mit törődik a rablással, hiszen őt még nem érdemszerint, hanem családok után jutalmazzák. A vezetőknek tetszik a méhész, mert állandóan dolgozik, habár feleslegesen. A méhésznek saját méhei is vannak, azok jól betelelnek és felesleges mézet is pergetett tőlük, de nem háborgatja őket indokolatlanul. Míg a szövetkezet bőséges cukrot, mülépet bocsát rendelkezésére, az eredmény elmarad. Az otthoni kevesebb kiadás mellett pedig egyre növekszik a jövedelem. A szövetkezet vezetői ne kívánják a méhésztől, hogy az mindig a méhesben legyen és a kaptárakat bontogassa, mert ez káros. Vezessék be az érdemszerinti jutalmazást, és akkor a méhész ezeket a méheket is úgy fogja gondozni, mint a sajátját. A fedődeszkákat összekötő méhszurok kaptár-bontás után megkeményedik és később, mikor visszarakjuk, nem szigetel. Ha lekaparja a méhész, hogy jobban illeszkedjenek a deszkák, akkor is hézag marad, mert bármilyen pontosan is szabták, a nedvességtől elhajlik. A rablás következtében elpusztult méheket már nem lehet pótolni. Ezek hiányát főképpen a tavaszi fejlődés idején sínyli meg a család. Etetésre még kedvez az idő, habár a méhek nem is olyan jól hordják le az élelmet, mint azelőtt, de a családok pótolhatatlan veszteségeket szenvednek, mert a mézkamrás keretek gondozásával is megvannak terhelve és ilyenkor kell elraktározni a téli élelmet is. Több család már felhúzódott a mézkamrába és ott igyekezett berendezni a lépéket a telelófürtnek megfelelően. Ilyen esetben nagyon fontos a keretrendezés. A költőtérbe feltétlen be kell rakni a virágporos kereteket, melyek mindkét oldalon a szélső mézes keretek után következnek. A költőtér közepén félig mézes, félig üres kereteket hagyunk, mert a méhek az üres sejteken telepednek meg, ahol nincsen olyan hideg és közel van az élelem. Azonban a legnagyobb szakértelemmel összeállított fészek sincs oly tökéletes, mint az, amelyiket a mézkamrák nélküli családok idejében berendeztek. Kerüljük a felesleges munkát. A szövetkezeti méhész ne aszerint dolgozzon, hogy mit mond a másik dolgozó, aki talán csak annyit ért a méhekhez, hogy ha jelenleg nincs belűlük haszon, akkor nem érdemes őket tenyészteni. A méhek jövedelmezők, de szeretni kell őket és gondjukat kell viselni. A méhek rendszeres figyelésével kaptárbontogatás nélkül is észrevesszük az anyátlanság vagy a rablás tüneteit. A méhek közelében irtsuk a gyomot, gyakran kaszáljuk a füvet, mert a hazatérő fáradt méhek közül sok lepotyog és el is pusztul. Ügyeljünk arra, hogy a baromfi, cinkék, egerek kárt ne tegyenek a nyugalomra vágyó méhekben. A tartalék lépeket kéthárom hetenként kénezzük, az idő lehűlésével arányban fokozzuk a takarást, természetesen nem annyira, hogy a melegtől párás lecsapódás keletkezzen. Tavaszkor szükségesebb a nagyobb meleg, illetve télutóján, amikor az anyák újból petézni kezdenek. Minden méhész végezhet hasznos munkát egész éven a méhesben. A betelelést ha elvégezte, készíthet új kaptárakat, anyanevelőket, pároztatókat és ezenkívül egyéb más dolgot, amit a korszerű méhészkedés megkövetel. Cs. J. Ne etessünk csövesen kukoricát Jobb étvággyal eszik a hízó, kevesebb abraktakarmány kell a hizlaláshoz, a gazda is jobban jár, ha nem csövesen, hanem morzsolva és darálva eteti a kukoricát. Erről is kell beszélni: Milyen munkát végez a kukoricakombájn ? A kukoricatermelő körzetek legtöbb szövetkezetében újfajta gépek jelentek meg az elmúlt hetekben. Ez a gép a KU-2 típusú kukoricakombájn, a földművesek hű segítőtársa. Mint általában minden újdonságot, ezt a gépet is sok helyen bizalmatlanul fogadták az emberek. — Vajon milyen munkát végezhet? — tették fel a kérdést. Erre a kérdésre szeretnénk választ adni olvasóinknak az eddigi tapasztalatok alapján. A KU-2 típusú kukoricakombájn szovjet gyártmányú gép. Sikerese munkájához szükséges, hogy olyan területeken alkalmazzuk, ahol négyzetes-fészkes módszerrel, 70 cm sortávolságra vetettük a kukoricát. A közönséges módszerrel vetett kukoricában is nagyszerű munkát végez, ha megvannak az említet sortávolsá★ ★ ★ JÖ SZŐLŐTERMÉS PÄRKÄNY KÖRNYÉKÉN A párkányi járásban gyönyörű az idei termés. Az állami gazdaságok és az EFSZ-ek a párkányi borászati üzemmel 160,000 kg szőlő beadására kötöttek szerződést. Az idei borok sokkal jobbak lesznek a tavalyinál, mert a cukortartalom már október 1-re meghaladta a 20 fokot. Ez azt jelenti, hogy a mustok cukrozása az idén elmarad. E napokban, mielőtt a szüretelést megkezdik, a borászati üzem dolgozói egyes falvakban szakelőadásokat tartanak. Ezeken az előadásokon az egyéni szőlősgazdák is meggyőződhetnek arról, hogy miért terem kevesebb szőlőjük, mint az állami gazdaságoknak, meg a szövetkezeteknek. gok. Az ezzel a géppel végzett munkának nagy előnye az is, hogy a töréssel egyidejűleg a kórót felaprózott állapotban letakarítja a földről, és utána azonnal mehet az eke, majd a vetőgép. A csöveket 70—80 százalékra kifosztja, amellett gyorsabb ütemben mehet a silózás. A gép napi teljesítménye 3—4 hektár. A rétéi' brigádközpontban Jozef Bachratý próbálta ki az új gépet. A gép kitűnően működött, a csöveket jól kifosztotta, nem törte ketté, a kórőt pedig apróra vágta. A talaj tiszta maradt a gép után, tövön vágta le a kórót. Nem egész egy hét alatt 14 hektárról takarította be a termést. Kezdetnek szép eredmény. A siker titka abban rejlik, hogy a gépkezelő jól kiismerte a gépet, elsajátította kezelésének minden fortélyát. Az első hektáron két szakember mutatta meg neki, hogyan kell bánni a géppel. A sárfői szövetkezetben ugyanilyen gép dolgozott. De a szövetkezeti tagoknak nem tetszett a munka. De nem a gép munkája, hanem a traktorosoké. Harsányi elvtársnak az a szerépy véleménye, hogy ha a rétéi szövetkezetben jól dolgozik a gép, akkor a sértőiben is olyan munkát kell végeznie. Szerinte münden az embereken múlik. Igaza van. Később aztán azt is elárulta Harsányi elvtárs, a sárföi szövetkezet elnöke, hogy nem jól választották ki a kombájnosokat. Két fiatal, fogékony fiú nem rendelkezhet annyi tapasztalattal és hozzáértéssel, mint egy régi gépkezelő. Mikor látták, hogy nem megy a munka az új géppel, nem mentek tanácsot kérni Királyfára, ahol nagyszerűen bevált a gép. Maguk küszködtek a géppel, srófoltak, kalapáltak, a kukorica meg továbbra is maradt a határban. Osvaid brigádvezetőt sem nagyon aggasztotta a dolog. A kombájn elől lekapcsolta a traktort és szántani küldte. Azt gondolta, hogy a szövetkezet tagjai ilyen munkával is megelégszenek. Pedig nagyon tévedett. Ezek a gépek mindenütt nagyszerű munkát végeznek, ha hozzáértő emberek kezelik. A szövetkezeti tagok nem szívesen látják, hogy az új gépek tétlenül vesztegelnek, az idő múlik, a Ŕukorica kiszárad és silány takarmány lesz belőle. Az őszi mélyszántás sikere is nagyban függ e gépek munkájától. Óriási előny az is, hogy a kézzel tördelt kukorica kóróját is be lehet takarítani és fel lehet aprózni silónak a géppel. Számos példa igazolja, hogy a kukoricakombájn jól dolgozik. Kezelői kellő képesítést nyertek a bócsári és a rimaszombati mezőgazdasági mesteriskolában. Az elméleti tudáson kívül azonnal gyakorlatban is kipróbálhatták a gépet a szenyai szövetkezet kukoricaföldjén. Már ebben a szövetkezetben is tetszett a gép munkája és azonnal szerződést kötöttek a kukorica' 80 százalékának kombájnnal történő betakarítására. Nem kell tehát feladni a harcot, ha az első napokban nem működik jó! a gép. El kell fogadni, sőt kérni kell azok tanácsát, akik már bizonyos tapasztalatokkal rendelkeznek ezen a téren. Ettől függ a kukorica és kóró betakarításának sikere, ez dönti el, hogy időben betakarítjuk-e egész évi munkánk gyümölcsét. MILENA WÄGNEROVÄ ,— Gazdasszonyáinknak —j 20 dkg mézet habosra keverünk 14 dkg porcukorral és 4—5 egész tojással. Majd lazán hozzákeverünk 6 dkg darált diót és 30 dkg rozs vagy puha lisztet, melyet előbb átszitálunk egy csomag törött fahéjjal és 1 dkg salalkálival. Kikent, lisztezett tepsibe öntjük, hogy két ujjnyi vastag legyen a tészta. 6 dkg vékony szeletekre vágott dióval mehintjük. Jól bemelegített sütőben lassan sütjük. Időszerű tanácsadó Teleltetés kristályosodó vagy megbízhatatlan mézzel. Ha a méz egyébként jó, csak kristályosodásra hajlamos, vagy mézharmattal kevert, de kicserélni nem lehet, a fiasítás megszűnése után néhány nagy adag cukorszörpöt kell adni a családoknak, bármennyi eleség is volt. A méhek a szörpöt a téli csomóhoz a legközelebb helyezik el a sejtekben. Tél kezdetén tehát főképpen abból fogyasztanak. Telelés teljesen mézes léppel. A méhek természetével ellenkezik, de a téli készlet bő biztosítására ezt is ajánlják. A méhek kétségtelenül ki is szoktak telelni. Rendszerint azonban elhordják a mézet a lépek közepéből, hogy üres sejtekhez jussanak. A mézzel túlságosan megtöltött fészek kevesebb aggodalomra ad okot, mint a szegényes mézkoszorú. Szegény családok segítsége egyesítéssel. Ha a családok elesége nagyon szűkös és nincs annyi eleség, hogy valamennyit pótolni lehetne, a családokat egyesíteni kell. A népes család aránylag kevesebbet fogyaszt. Az összerakosgatott mézkészlet jobban biztosítja a telelést, mint sok kisebb család közt szétosztva. Kevesebb családnak inkább elég a szűkös méhetetőcukor is. Ha a készletet cukorral pótolni nem lehet, az egyesített családok mézének egyrészét ajánlatos kipörgetni és etetőben visszaadni. A méhek az új telelő közelében raktározzák el, ahol legjobban hiányzik. Tartalékcsaládok teleltetése. A tartalékcsaládok népességét nem ítéljük meg olyan szigorúan, mint a termelőkét, mert jövő évben inkább csak kiegészítésre és fejlesztésre szolgálnak. Ha három-öt lép-utcát borítanak, átteleltetjük, vagy több családöt helyezünk el egy nagy kaptárba, választódeszkákka! elkülönítve, mindegyiknek külön ki járóval, vagy zárt helyen teleltetjük. ■ Tl../" ■
