Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-10-14 / 41. szám

<0 Jralmd Földműves 1956. október 14. 0Ш>с. tíz év: egy emberélet Lapunk szeptember 234 számában Szabó Béla félévszázada címmel írtunk az 50. születésnapját ünneplő író munkásságáról. Mostani számunkban dr. Sas Andor egyetemi tanárnak az ünnepi esten mondott köszöntőjét közöljük — kivonatosan, — mely nagymértékben hozzájárulhat az íróról al­kotott kép teljesebb kibontakozásához, olvasóinkban. Dr. Sas Andor az alábbiakban jellemezte az író fél évszázadát. Van valami felette örvendetes ebben a félévszázados jubileumban, mivel nem csupán személyes érdekű, hanem tár­sadalmi, közösségi, szorosabb irodalmi jelentőségű. Jelenti, hogy a csehszlo­vákiai magyar dolgozók irodalmi éle­tében, amely a népi demokrácia embe­­ries klímájában új életre tudott ser­kenni, immár van miről megemlékez­ni Ilyen jubileum alkalom arra, hogy elgondolkozzunk, nemcsak arról, mi­lyen magaslatra emelkedett az ünne­pelt évei folyamán és hova, milyen további magasságban várjuk emelke­dését, hanem azokról a körülmények­ről is, amelyek egyfelől a társadalom számára tisztulást jelentettek, más­részt lehetővé tették Szabó Béla útját a félreszoritottság elposványosodással fenyegető ingoványából, a szegénység, a nyomorúság és a visszhangtalanság zsákutcáiból, az író számára megértést, munkalehetőséget hozó, kiszolgálta­tottságát megszűntető és termékenysé­gét előmozdító világban. Lemérni az író fejlődését első pub­likációitól legutóbb megjelent müvéig talán úgy lehet a legszemléletesebben, ha Szabó Bélának 23 éves korában, 1929-ben Kassán megjelent verses­könyvét, a „Pipacs“ címűt összehason­lítjuk tudósításaival az Ifjúsági Falu megteremtéséről, amint azok össze­­gyűjtve alig egy évvel ezelőtt hagyták el a sajtót. A „Pipacs" tisztán egyéni, szubjek­tív lírát tartalmaz, harmincnyolc sze­relmes vers és nyolc édesanyjáról szóló költemény van benne. A szerelmes ver­seket érzéki és extatikus vágyódás perzselő heve sem tudja mentesíteni dekadens mivoltuktól, azonban költő­jüket nem érzi az olvasó pózolónak, hajlandók vagyunk hinni őszinteségé­ben. Mintha nem is élő személyhez, hanem elérhetetlen távolban levő lény­hez intézné mondanivalóját, gyakran azzal a mellékízzel, hogy az elérhetet­lenséget bizonyos fokig a saját álma­tagsága okozza. Realisztikus elem e kötetben re­ménytelen érzelmi helyzet súlyosbodá­sa az ismételten emlegetett szegény­ség által. Mindazt, amit a 23 éves fia­talember a természetben és az ember­­világban lát, a felhóktól a paprikát ándó és ebbe belefásuló szatócsig, ön­magához viszonyítja, az öt fűtő szenve­­dé'ues belső háborgásához. A „Pipacs" valamennyi darabja sza­bad vers, Írójuk a bonyolultabb vers­­technikával nem akak bíbelődni, talán maga is érezte kísérleteinek egyhan­gúságéit, s abbhagyja a versírást, hogy művészivé finomuló nyelvi kifejezőké­pességet a kötött formát nem kívánó regény és a novella felé irányítsa. Ez a szubjektív költő azután azt a f orróságot, amellyel legszemélyesebb problémáinak és vívódásainak feltárá­sával áraszt, átviszi később, mint pró­zaíró annak a családi és szociális kör­nyezetnek bemutatására és megörökí­tésére, amelyben felnőtt. E megörökítés egy figyelemreméltó és kevéssé méltatott két-kötetes mun­kában (Ezra elindul, 1935) történt. Té­mája a társadalmi nyomor, mely a tu­datosság nélküli vidéki kispolgárság körében nyomasztóbb, mert sikátora­­sabb, mint az ugyanakkor már öntu­datra ébredő szervezkedő proletariá­tusé. Az „Ezra elindul" megjelenése után alig három esztendővel már jött a fa­sizmus, s vele együtt következett kb. tíz olyan esztendő, amelyben Szabó számára nincs publikációs lehetőség. Az 1948-as nagy fordulat után Sza­bó új tárgykört ragad meg s ezzel mint újságíró kerül kapcsolatban —, érdeklődését leköti a szövetkezeti ter­melésre átkapcsoló falu élete. Egy igen terjedelmes regényben (Mint a sze­münk fényét...) még erősen viasko­dik az általa lelkesen tanulmányozott anyaggal, de a művészi formaadás eb­ben a viaskodásban nem marad győz­tes. A nagy célkitűzéseket Szabó érti, de mintha nem volna türelme a vára­kozásra, a valóságba belerajzolja azt, ami a dolgok fejlődési rendjében ké­sőbb következik el. Ellenben nagy feltisztulást mutat az Ifjúsági Faluról írt könyve (A mocsár és a láp helyén ...). Négy hét alatt va­lósággal virtuozitás volt ennyi anya­got, megfigyelést és élményt nemcsak összegyűjteni, hanem fel is dolgozni. Ebben a könyvben Szabó szívét és hi­tét ráirányítja a Szlovákia déli részén alkotó munkát vállaló dolgozó közös­ségekre, beleéli magát szervezetükbe, tevékenységükbe, a vezetők és a veze­tettek napjaiba és egymáshoz való vi­szonyába. Szabó Béla hősi megpróbáltatások közt fejlődött. Még a régi Magyaror­szágon élt 13 éves koráig, de nem ho­zott magával onnan rossz örökséget, hanem elhozta a régi társadalom mil­liókat leaalcsonyító átkának, a sze­génységnek keserű emlékét, és egy­szersmind ezeknek a megalázóitoknak vágyódását szabad és emberhez méltó étet után. Pályája folyamán mint író fokozatosan fordul a fájdalmas múlt­tól a bíztató jelen és a ie/enböl ígére­tesen kibontakozó jövő felé. Ez a fej­lődése eaészséges érzésekre vall. Küzdelmes élete valóságos marato­ni futás volt, méahozzá gátakon, aka­dályokon, buktatókon és szakadékokon keresztül. Amikor írói hivatásának tu­datára ébred, a fiatal írókról való gon­doskodás, a velük való törődés isme­retlen volt. Az autodidakszis útja pedig még akkor is rögös, ha nem szűkíti és szegélyezi anyagi nyomorúság. Erről ö tudna igazán beszélni. MIT BECSÜLHETÜNK BENNE? Tartalmilag azt a törhetetlenséget, amellyel a maga küldetésében bizako­dott, s azt a hitét, azt a szerető oda­adást, amellyel a társadalom építése és az ember felé fordul. Itt megemlít­hetjük buzgólkodását új alapokon ala­kuló népközi kapcsolat kiformálása körül. Kedvvel mutatja be a szlovák dolgozó embert, aki mint a népi de­mokrácia híve és neveltje, magyar dol­gozó társával éppúgy megtalálja az együttműködést, mint ez övele. Művészi szempontból magasrendó je­lenség Szabó írásaiban s egyúttal te­hetségének mutatója: hasonlatainak, szóképeinek rajzása és hatásossága. Talán a legvonzóbb nála, amint újszerű hasonlattal vagy villanásszerű meta­forával érzékelteti megfigyeléseit, él­ményeit. Elbeszélő bőségének és őszin­teségének benyomását ez a kép szerű­ség teremti. A típusok galériájában, melyeket re­gényei és novellái mutatnak be, ki­emelkedő a kivételes finomsággal áb­rázolt felnövő gyermekek, szegény gyermekek ábrázolása, iskolaköteles kortól, mondjuk hat évtől kezdve 14— 15 evés korig. A gyermekeknek a szü­lőkhöz, a tanítókhoz és egymáshoz va­ló viszonyának rajzában gazdag rea­lizmus, azt mondanám egészen lehelet­szerű, nemes tapintattal egyesül. Az ö gyermekeinek vágyódásában ar­ra, hogy kitörjenek a számukra döb­benetes és örökletes társadalmi nyo­morból, valami ikaruszi-vonás rejlik, s egyúttal az a remény, hogy ezek a gyermekek, ha felnőnek, küzdeni fog­nak a lealázó társadalmi szegénység, mint krónikus kórtünet ellen. * A romantikusok körében hirdették, hogy a regény az emberhez legközelebb álló műfaj, mivel minden ember élete a maga menetével, bonyodalmaival, horizontjaival, regényben illő. Ha ez általában igaz, mennyivel inkább találó egy regényíró életére, aki azt, amit átélt, regényformába tudja önteni, s ezzel a munkájával sokakat, igen so­kakat leköt. Egyszersmind felkelti az érdeklődést a saját kivételes adotná­­nyú élete és egyénisége, tehát ama regény iránt, amelyet nem írt meg, ha nem átél. Szabó Béla 50. születésnapja alka­lom olyan természetesen adódó meg­emlékezésre, amilyenre az ünnepelt rászolgált és ez a megbecsülés kijár neki. SAS ANDOR Vidám az élet Bogyán Ни valaki a bogyai kultúrházat ke­resi. könnyen megtalálhatja behunyt szemmel is, csupán a fülére „támasz­kodva”. Mert a nap csaknem egész szakában szól a hangszóró a ház te­tejére erősített póznán. Szól délben, szól délután, szól este sötétig. Hallik a cigányzene édes-mélabús, vagy ro­pogós dallama, a rezesbandák harso­gó hangja, és a tánczene vért forraló csiklandós, hangulatos melódiája. S érdekes, mindig van hallgatója. Külö­nösen munka után és este. Ebben a kívülről nem éppen ápolt épületben van a kultúra otthona. És hogy valóban a dolgozók második ott­hona, azt nagy forgalma is bizonyítja. Összefogó kapocs, gyűjtő- és szóra­kozóhely ez mindenki számára, aki csak szórakozni, művelődni akar. Valamikor kocsma volt, majd rak­tár, míg végre a tömegszervezetek kezdeményezésére a HNB támogatásá­val társadalmi munkával rendbehoz­ták, kimeszelték és kifestették belül­ről. Aztán kezdődtek a kultúresték. színdarabok. S ahogy' a bevétel gyara­podott, bővült az otthon vagyona is. Az elmúlt évben a karácsonyi vásá­ron szép nagy kétrészes rádiograma­­font vettek, s néhány lemezt. Aztán ez is kevésnek bizonyult. Hangszóró­ra vágytak. Az akarat, a leleményes­ség ezen is segített. Az EFSZ és a HŇB a tömegszervezetek együttműkö­désével beszerzett három hangszórót, és erősítőt is vett. Különösképpen a nyári munkák idején kamatoztatták, hasznosították a készüléket. Estén­ként értékelték a végzett munkát, s a jó csoportoknak, a kiválóan dolgozók­nak hanglemezről eljátszották ked­venc nótájukat. De nemcsak az ara­tás és cséplés alatt, hanem azóta is minden üzemzavar nélkül szolgálja a község lakosságát a helyi rádió és a kultúrotthon kulcsár Béla mint a ma­gáéra, úgy vigyáz rá. Ügyes lányokból tánccsoport is ala­kult, és mind a színjátszók, mind a tánccsoport azon igyekszik, hogy be­vételeit növelje, mert még sok min­denre van szükségük. S az igények csak növekszenek! Hiába! Éhesek a kultúrára a bo­­gyaiak. Ami ma -van, annak csak ma és holnap örül, aztán ismét többre vágyik. Nagyobb kultúrházra, társas­játékokra és meleg kultúrotthonra. S ha a tömegszervezetek még nagyobb tevékenységet fejtenek ki, akkor mindez meg is lesz. És erre a nagyobb tevékenységre szükség van, mert az eddigi munkák­ból legjobban csak az ifjúsági szerve­zet és a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége veszi ki a részét. A többi. de főleg éppen az a szervezet, amely erre hivatott, a CSEMADOK, az utóbbi időben semmi tevékenységet nem mu­tat. Pedig amíg Mészáros Gyula, Zsig­­mond Ferenc és főleg Farkas Erzsi­ké törődött vele, addig jól működött. Még az idősebb dolgozók is játszot­tak színdarabot. S ezek a tagok most is élnek, léteznek, csak az kell, hogy Cseh Elek bácsi, aki egyébként na­gyon tehetséges ember, beváltsa Ígé­retét és összeszedje a szervezet tag­ságát, természetesen a járási vezető­ség nagyobb gondja mellett. Akkor Bogyai Ferenc tanító elvtársnak és Mészáros Sándornak kevesebb lesz a munkája és vidámabb lesz a tél, hosz­­szú estéivel. Végh Gusztáv, Bogya BOTÁR BÉLA: CiillafytalciH, Tar ágak közt a csillagok Csillámló fénye alragyog. Égi ábrák, messzi tüzjelek Mennyi reménnyel néztelek, Mikor anyám ölébe kapott S ujjával sorra mtatott. Küszöbön ültünk, mennyiszer Fiastyúk, kis csibéiddel, Hányszor, de hányszor láttalak, Keresvén elszórt magokat. Gondoltam, kosarunk alatt, Lehetnél te is boldogabb — Nagymedve, szörnyű szörnyeteg Hittem, hogy bírókra kelek Veled és pillantás alatt Kinyomom álnok szusszodat. Nem féltem tőled, zord alak — Anyám szemében láttalak. De jaj a föld most bontja szét Csillagnézö anyám szemét. Szívét nyomja egy éve már, Az ég sötét, az ég kopár. Csak felhőnyájak úsznak át — Csillagtalan élek tovább... c8csaKüK^aK8c&OKSc&aH2s<^»Kií<asac3csar<2aQ5cv<áí^^ 'Gr.v ~« rkz Ц & й p ü A MCHAT szeptember 29-én tartotta első fellépését a bratislavai Nemzeti Színházban. A kiváló moszkvai művészek bemu­tatták N. Pogogyin „A Kreml toronyórája"-t. Az ünne­pélyes megnyitón megjelent politikai és kulturális életünk számos képviselője. — A képen B. A. Szmirnov kiváló művészt láthatjuk Lenin, és В. M. Livanovot Zabjelin mérnök szerepében & rí 4 & Й p i-t $ p У p & ö P у $ 33S Járási CSEMADOK-nap Ghimesen A mostanában sorozatosan ismétlődő CSEMADOK-napok egyikét hallgattuk és néztük végig szeptember utolsó va­sárnapján Ghimesen. Az előadást sza­badtéri színpadra tervezték, s ezért egész héten aggódó szemmel figyelték az időjárás alakulását. Szerencsére ra­gyogó vasárnapra virradtunk. Mikor délben megállt Nyitrán az autóbusz, hogy felvegyen bennünket, víg nóta­szó ütötte meg fülünket. Az egersze­­giek énekkara tartott éppen „hang­­próbá t”. A CSEMADOK-nap szabadtéri szín­pada a régi Forgách-kastély parkjában volt felállítva. Szebb helyet kívánni Sem lehetett volna: ősrégi fák alatt a színpadra bebólogattak az ősz száz­színű lombjai. A közönség soraiból fel­hangzó sürgető tapsra a zselízi zenekar nyitotta meg a műsort. Utána a ghimesi CSEMADOK helyi csoportjának elnöke és a HNB titkára lépett a mikrofon elé, akik többek között üdvözölték a kö­rünkben megjelent erdélyi magyar írót, Erdei elvtársat, majd utána Kántor Miklós a CSEMADOK Nyitrai-járási ve­zetője mondta el megnyitó beszédét. A jól sikerült CSEMADOK-napon az egerszegi énekkar fellépése nagy sikert könyvelt el, felemelő látványt nyújtott, és minden arcon tükröződött az ének és zene iránti szeretet, valamint a kar­mesterük tudásába vetett feltétlen bi­zalom és hit. A nyitrai CSEMADOK helyi csoportja a „Forog vagy nem forog” című tréfás falusi jelenettel szerepelt és előadásuk alatt többször felhangzott a taps és nevetés, amit a szereplők friss, közvetlen játékukkal méltán kiérdemeltek. A menyhei álta­lános iskola tanulóinak fellépése külö­nösen nagyszámú gyermekpublikum kö­rében váltott ki nagy tetszést. Ezeknek a sorozatosan ismétlődő járási és kerületi £SEMADOK-napok­­nak messzemenő hatása és értéke van. Mozgósítja a falu népét, de emellett szórakoztatva tanít. Felújított, már­­már feledésbemenő népi hagyományain­kat új, szocialista tartalommal töltik meg. S a csillogó szemekből, á felhang­zott tapsokból látjuk, hogy mennyire kell ez! Kikapcsolódni az egész heti munka után, — s ha müsorpolitikánk még jobban kiegyenlítődik, ezzel is segítjük az öntudatos, szocialista új ember kinevelését. HEMERKA OLGA, N.vitra Hagyományos szüreti mulatság A jó munkának megvan a gyümöl­cse. Ezt. bizonyítja a múlt hónap végén Érsekújvárott rendezett hagyományos szüreti mulatság is. A szüdeti mulatság rendezője a helyi CSEMADOK-szerve­zet volt. . Az EFSZ-tagok apraja, nagyja vo­nult fel ezen a napon és felvonulásukkal festői képet varázsoltak Újvár utcáira. A szőlőfürtökkel, boroshordókkal díszír tett jelképes kocsikon különböző cso­portok helyezkedtek el. A menetben nagyon kedves volt a CSEMADOK-Üttö­­röszínpad kocsija, ahol Hófehérkét lát­tuk hét törpéjével. Hasonlóképpen jó hangulatot keltettek a lovashuszárok és a jósoló cigányok. Szüreti mulatságok, felvonulások ré­­gente is voltak. Azonban a kettő között mégis kell valami különbséget tenni. Addig, amíg azok az egyéni tetszelgést szolgálták, a mostaniak a vSrosi és falusi dolgozók természetes megnyil­vánulása, mellyel tanújelét adják a megelégedett hétköznapoknak. S szerencsére ilyen megelégedett hétköznapokkal ma már egyre inkább találkozunk. -kr. A MCHAT szeptember 30-án Gogol „Holt lelkek" című müvét mutatta be. A képen: G. J. Kalinovszkája Manilova szerepében. Egyre közelebb. Szeptember utolsó vasárnapjának reggelén verőfényes őszi napsugarak­ban fürdött a csábi kultúrház udvara. A helybeli CSEMADOK vezetői az utol­só simításokat végezték a szabadtéri szinpad elkészítésén. A műsor délután 4 órakor kezdődött, melyet Nagy elv­társ, a kékkői járás Nemzeti Frontjá­nak elnöke nyitott meg. Utána a kő­­keszi CSEMADOK-csoport népi zene­kara lépett fel, majd egymást követ­ték a tánc, karének, szólóénekek, csasztuskák előadása. A CSEMADOK- napon jól szerepelt a terbegeci cso­port, s a felkészülés nagymértékben Kovács Ilonka és Jakus tanító érde­me, akik odaadó munkájukkal elősegí­tették a csoport sikerét. A műsor vé­gén a csábi-terbegeci lányok szép népviseletben közösen a kultúrház udvarán körtáncot jártak, mely gyö­nyörű látványt jelentett. A műsor végén a CSEMADOK ven­dégül látta a szereplőket. Vacsora után felcsendült a muzsika, s táncra perdültek a fiatalok. Olyan volt ez a nap, mint egy új élet fakadása, a jö­vő emberibb életét tükrözte, amely már egyre közelebb van hozzánk. Balga István, Csáb ★ ★ ★ A A prágai cirkusz jelenleg Magyar­­országon vendégszerepei és az elmúlt héten Kaposvárra érkezett. A cirkusz műsorán több szám szerepel a „Zűrza­var a cirkuszban” című filmben bemu­tatott artistaprodukciókból. A A világhírű Alekszandrov-együttes egyhónapos vendégszereplésen vesz részt Jugoszláviában. A Béesben ülésezett a Tudományos Film Szövetségének nemzetköz-i kong­resszusa. А X. nemzetközi kongresszu­son 26 állam tudományos dolgozóinak kiküldöttei vettek részt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents