Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-10-14 / 41. szám

1956. október 14. \ľraUxad Földműves 5 1 NAPOT SE késlekedjünk a vetéssel, a termés betakarításával Október derekán vagyunk. Még sok a töretlenül álló kukorica, a lábonmaradt kukoricaszár, a kiásatlan cukorrépa, de ugyanakkor kevés a zöldelő vetés. Az idő sürget, egyetlen napot se lehet várni a vetéssel. Most a gépállomásoknak, a szövetke­zeteknek és az állami gazdaságoknak, de az egyénileg gazdálkodó földműveseknek is legfontosabb feladatuk, hogy minél hamarább — lehetőleg október végéig — földbe kerüljön a búza vetőxnagja. Évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy csak ott várhatunk jó termést, ahol gondosan előkészí­tett vetőágyba, idejében elvetjük a búzát. A második legfontosabb fel adatunk az ősziek gyors, veszteségmentes betakarítása, ezek közül is elsősorban azoké, amelyek után őszi gabona kerül. Necsak nyáron legyen jelszó a veszteségmentes betakarítás, hanem ősszel is. A kukoricaszár késedelmes betakarítása hektáronként legkevesebb 1000 liter tej elvesztését jelenti. A cukorrépafej a répalevél és a kertészetekben fennmaradt zöldséghulladék nagyon alkalmas a silótakarmány meg­javítására. A jövő évi termés, az állatok takarmánya függ az őszi munkák időbeni elvégzésétől, ezért egyetlen EFSZ, egyénileg gazdálkodó se maradjon el az őszi munkákkal. (s) A BÚZAVETÉS IDEJE rfmrm OKTÓBER Termelőink kö­zött még nem ala­kult ki egységes nézet a búzavetés helyes időpontját illetőleg. Egyesek a korai vetés mel­lett törnek pálcát, mások a későbbit részesítik előny­ben. A termés­­eredmények azután vagy igazolják a ter­melőt, vagy nem. A búza helyes vetési időpontjának ilyen általánosságban való megállapí­tása szakszempontból nem felel meg és sokszor a termelő megtévesztésé­hez vezet. Elvben a korai vetés mindig he­lyesebb, mert a tenyészidő meghosz­­szabítása a kedvező tenyésztési felté­teleket biztosítja. A szeptemberben vetett búza tenyészideje 60 nappal hosszabb mint a november végén ve­tett búzáé. S azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szeptember és októ­ber hónapok időjárása nemcsak a nö­vénynek, de a talajbaktériumok fej­lődésének is legjobban kedveznek. Az őszi hoszú és hűvös éjjelek minden növénynek, amelyeket ősszel vetettünk, a legjobban megfelelnek. Ha a talaj jól elő van készítve, tápanyagdús és bio­lógiai tevékenysége jelentős, a növény megerősödve és kellő sűrű állomány­ban megy át a télbe. Ilyen növény tél­álló lesz és nem kell tartani a kifa­­vagyástól. Egyesek attól félnek, hogy a gabonalegyek btpetézik a korán ve­tett őszi gabonákat, és emiatt nagy lesz a kár. A gabonalégy csak egyes vidékeken okoz jelentős kárt, éspedig ott, ahol a gyomirtásra nem fordíta­nak kellő gondot. Egyes termelőink attól is tartanak, hogy a korai vetés túlságosan buja fejlődést eredményez, aminek megdőlés a vége. Ha földjein­ket helyes táperőben tartjuk, úgy megalapoztuk a jövő évi jó termést. Természetes ehhez szükséges még a jó vetőmag és a jó időjárás. Leggyakoribb hibákat a tápanyag egyenlőtlen elosztása okozza. Így pél­dául állandó veszedelme a gabonater­mesztésnek a vitamin- és foszfor­hiány. Nitrogénbőség következtében a szár megnyurgul, és kalász kifejlő­dése előtt ledől. A jó termelő ezt már a fejlődés kezdetén észreveszi és igyekszik a hibákat kiküszöbölni. Ez történhetik szuperfoszfát és káli fej­trágyázással az elbokrosodott gabona lehengerelésével vagy sásálással. A gabona egyoldalú, bőséges nitro­géntáplálékát legtöbbször a közvetlen gabona alá való trágyázás okozza. Saj­nos ezen súlyos agrotechnikai hibákat még a nagyüzemi gazdaságban is meg­találjuk. Az istállótrágyában nitrogén és foszfor is van, ezek kb. 2:1 arány­ban viszonyulnak egymáshoz. Ezért szükséges, hogy istállótrágyázáskor foszforsavval is kiegészítsük a talaj táplálékát, amit szuperfoszfáttal ér­hetünk el. Talajaink általában foszfor­sav hiányában szenvednek és ezért nem követünk el hibát, ha hektáron­ként 300 kg szuperfoszfátot, vagy 450 kg Thomas-lisztet szórunk el vetés előtt, s tavasszal fejtrágyául további 50—100 kg-ot adagolunk. Foszforsav a mag tökéletes fejlődését segíti elő. Az ilyen talajba vetett gabona nem­csak jobban nő. hanem télállósága is növekszik. Kései vetés esetén az időjárási vi­szonyok már rendszeresen túl zordak ahhoz, hogy a növény kellő gyorsa­sággal megfelelő sűrűségűre kifejlőd­hessen, gyökérzete sem olyan erős, hogy tápanyagfelvétel menjen végbe, s ezért tél- és fagyállósága gyenge lesz és rendesen igen megritkulva megy át a vegetációs időszakba. Minden termelő aki, földjét szereti állandóan figyeli növényei fejlődését és ahol valami rendel'enességet lát, azonnal közbelép és segít. Ha az eddig elmondottakból le akar­juk szűrni a tapasztalatokat úgy azt kell mondanom, hogy a korai vetés határozottan előnyös, míg a kései ve­tés káros. Az elvünk az legyen, hogy minél korábban vessünk. Későn le­kerülő elövetemények után lehetőleg ne vessünk búzát, mert a talajt, már nem tudjuk vétőképes állapotba tarta­ni. Ilyen talajba leginkább tavaszi ka­lászosokat vessünk, mivel annak ve­téséig a talajt jól előkészíthetjük. doc. Fridecký Ákos. Szépek és edzettek a borjak A pizga marha nagyon szívós, jól 4>í rja a hegyi levegőt, de a Stejman-bódé még edzettebbé teszi. Az így nevelt borjakkal nagyobb súlygyarapodást ér­nek el a legelőn és tehénkorban több tejet adnak. Képünkön a lőcsei kísér­leti gazdaság Stejman-bódékban elhelyezett borjai láthatók. ★ ★ ★ Jó, ha tudják a gazdák... Egy szekér kukoricaszár: 7 mázsa. Ebből csak kb. 3 mázsa könnyebben emészthető részt eszik meg a jószág, a többi — pocsékba megy. Silózással azonban ez a négy mázsa is jó takar­mánnyá válik: a négy mázsa szárban 24 liter tej termeléséhez elegendő fe­hérje van, 24 liter tejet önt ki hát a gazda, aki nem silózza be a kukorica­szárat. A silózandó anyagból a levegőt a silóépítménybe való berakáskor ki kell szorítani, mert különben erősen fel­­melegszik és sok értékes tápláló anyagot veszít. A levegő kiszorítását tömítéssel (tiprással, döngetéssel) érik el. Kivált az építmény fala men­tén tökéletesnek kell lennie a tömö­rítésnek. A kellően nem tömörített takarmány a felére ülepszik. Az anya­got egyenletesen kell elteregetni, hogy kupacok ne képződjenek. Naponként legalább 2 méter magas réteget kell berakni. Ha a berakott réteg véko­nyabb, a tömeg bemelegszik és roha­mosan rothadásnak indul. A gödörsi­lót egy nap alatt, az ároksilót 1—2 nap alatt, a 100—200 tonnás silótornyot 2—5 nap alatt feltétlenül meg kell tölteni. Ha a berakás egy napnál to­vább megszakad, a berakott tömeg felső része megromlik. Erjesztett takarmányok készítése­kor az erjesztendő anyagot azonnal fel kell szecskázni, azután nyomban be kell silózni. Ha a silózandó anyag a feldolgozás helyén összehalmozódik, akkor bemelegszik, veszít tápértéké­ből és különleges szagot vesz fel. A nehezen silózható növényeket (pl. bükkönyt, lucernát, herét, somkórót, muhart) könnyen silózható növények­kel (pl. csalamádéval .cirokkal, nap­raforgóval, rétifüvei, répával, tökkel) keverten kell silózni úgy, hogy az utóbbiak az egész mennyiségnek leg­alább 40 százalékát tegyék. A nedv­dús takarmányhoz, például tökhöz, takarmánykáposztához száraz takar­mányt (szalmaszecskát .pelyvát, szé­nát) kell keverni. A takarmányok táplálóértékének meghatározása végett 1 kg zabot vá­lasztottak takarmányegységül és vala­mennyi takarmány táplálóértékét zab­­takarmányegységben fejezik ki. Így számítva az itt következő takarmá­nyok 100—100 kg-jában átlagosan: a réti fűben 22,5, a zölden etetett vö­rös herében 20,7, a réti szénában 42, a zabszalmában 30,8, a takarmány­­répában 12,2 zabegység van. Gazdakalendárium Mif kell tudni a málna telepítéséről Itt az ősz. Az éjszakák hűvösebbek. Október egyike azoknak a hónapok­nak, amely a legjobban próbára teszi a termelő erejét és tudását. A nappalok rövidülnek, s nagyon kell igyekezni, különösen a vetési munkákkal, hogy azt legalább a hónap első napjaiban befejezhessük, s hogy még az őszi mélyszántást is a fagyok beállta előtt elvégezhessük. A kapásnövények betakarításával úgy igyekezzünk, hogy a fagyok be­állta előtt behordhassuk. Nagy gondot fordítsunk, hogy a prizmálásra kerülő répa között ne legyen sérült, vagy romló, mert ez a prizmában kárt okoz, termésünk egyrésze, sőt az egész tönkremehet. A prizmát ne földeljük azonnal, várjunk vele kissé, hadd „fújja” ki magát. Még a fagyok beállta előtt a heré­­seinket, réteket, legelőket fogasoljuk meg. A talajt szellőztessük, hogy a téli nedvességet könnyebben „igya el”. Mielőtt a téli, takarmányozást meg­kezdenénk, készítsünk pontos s gon­dos takarmányozási tervet, előirány­zatot. A jobb minőségű takarmányt a növendékállatok részére kell biztosí­tani. Sok helyen látni még a dűlők men­tén kazalba rakott érett istálló trá­gyát. Ezeket a trágya­kazlakat minél előbb szállítsuk a felhaszná­lás színhelyére és ké­sedelem nélkül tere­gessük szét, szántsuk alá. A trágya gyors szétteregetésére és alászántására ve­gyenek igénybe minél több fogatot és kézi munkaerőt a szövetkezetek és állami gazdaságok. Az egyéni gazdák pedig fogjanak össze és egymást se­gítve fejezzék be minél előbb ezt a munkát. Minden faluban szervezzék meg az istállótrágya gyors kihordá­sát és alászántásit. A cukorrépa betakarításának is itt az ideje. A termelők a szállítási ütem­terv szerint végezzék ezt a munkát Pés tartsák be a répa fejelésével, tárolásával kapcsolatos szabályo­kat. A levélzetet Jar­­mosenko-módszerrel távolítsuk el a répá­ról; vagyis úgy vágjuk le a répalevelet, hogy az éles kés nyo­mán 3—4 cm átmérőjű síma f elület maradjon. A felszedett répát a szállí­tásig takarják be. A répa levélzete ki­váló téli takarmány, ha azt kukorica­szárral vegyítve besilózzuk. De zölden is etethetjük a répalevelet, csak vi­gyázni keli, nehogy földesen kerüljön a jószág elé, mert a földes répalevél erős hasmenést okoz. A veteményes kertben a legfonto­sabb munka a felszabadult területek rögös felásása. Ezáltal a talaj jól ki­szellőzik, télen a csapadék jól beszí­vódik, s a fagy a talajrészecskéket ki­tűnően szétmálasztja. Ásás után a megfelelő táblákat betrágyázzuk. A szabadban telelő növényeket erősebb fagyok idején szalmával vagy lomb­bal betakarjuk. Az elraktározott zöld­séget időnként átvizsgáljuk, meleg na­pokon szellőztetjük és a romló része­ket eltávolítjuk. A gyümölcsösben a fákat, csemeté­ket ebben a hónapban kell kiszedni, esetleg vermelni. Folytatható az ülte­tés és a fák törzsének tisztogatása, védése. Lombhullás után gyümölcsfa­­karbolineummal a fagyveszély miatt ne permetezzünk. Hagyjuk ezt kora tavaszra. Ehelyett 2 százalékos bordói lével, vagy téli hígítású mészkénlével permetezzünk, hogy a kéreg repedé­seiben, s magán a kérgen telelő gom­baspórákat is elpusztítsuk. A baromfiudvarban november 1-vel kezdődik a tojóév és a következő év október 31-ig tartjuk nyilván a tojás­termelést. így válogathatjuk ki a leg­jobb tojókat. Mihelyt beköszönt a ned­ves, hideg, ködös idő, különös gondot fordítsunk arra, hogy a baromfik fé­rőhelye megfelelő és kifogástalan le­gyen. E zamatos korai gyümölcs telepítése ajánlatos, mivel a telepítéstől számí­tott harmadik évben már bőséges ter­mést ad. Legtöbb helyen a kert félre­eső részén, vagy gyümölcsfák alá ül­tetik. Ez nem helyes, mert dús gyö­kérzete a gyümölcsfáktól elszívja a nedvet és a táplálékot. A gondozatlan málnatelep több kárt okoz, mint hasz­not. A málna a legnagyobb gondozás mellett is 8—10 év alatt a talajt tel­jesen kihasználja s ezért 10 év után ajánlatos máshova telepíteni és a régi helyet feljavítani. A málna bármilyen talajban megho­nosodik. de a humuszos talajt a leg­jobban kedveli. Trágyaigénye is nagy. A telepítésre szánt kertrészt ősszel vagy koratavasszal 40—50 cm mélyen megforgatjuk és érett istállótrágyá­val bőségesen meg trágyázzuk. A trá­gyázást ajánlatos 2 évenként megis­mételni. A málna szára kb. 2 évig él és terem, ezért a 2 éves vesszőket le­hetőleg ősszel vágjuk le. Ezt a ritkí­tást elvégezhetjük nyáron is, midőn A megmosott almát megzúzzuk. Legjobban megfelel erre a célra a rozsdamentes acélból készített kala­pácsos daráló, de használható még a dörzsölőmalom-, tüskésmalom- és fü­­részfogas daráló is, amelyeknek anya­ga rozsdamentes fém. A zúzott almát a jobb lényerés érdekében 1—2 napig pihentetük, majd csomagprésen pré­seljük. mert ennek hatásfoka lénye­gesen nagyobb a kosaras présekénél.A nyert levet szitán átszűrjük, majd ké­­nezett és utána kimosott fahordókat, üvegballonokat, vagy nagyobb demi­­zsonokat 3/4-ig megtöltjük és kotyó­­góval ellátjuk. Az egészséges erjedés lefolyása ér­dekében ajánlatos a mustban hl-ként 2—3 dkg borként» 3 dkg ammonium­­kloridot és 2 dkg káliumfoszfátot ada­golni. Ha az almamustot nem cukrozzuk, akkor a bor szeszfoka csak kb. 4—5 százalék lesz. Ilyen alacsony szeszfoku bor nehezen tartható el. könnyen pim­­pósodik és ecetesedik. Ha nagyobb szeszfokot akarunk el­érni, akkor megfelelő mennyiségben cukrot adunk hozzá (12—20 kg cukor észrevesszük, hogy valamelyik öreg hajtás sárgulni kezd és levelét hul­latja. A málnát lehetőleg telepítsük ke­leti vagy déli fekvésű napos helyre. Az ültetés, szaporítás gyökérről dug­ványozással vagy magról történik. Legjobb a gyökérről való szaporítás. A legmegfelelőbb töveket válasszuk ki és ősszel lombhullás után vagy ko­ratavasszal rügyfakadás előtt kiássuk és az előre elkészített talajban 70— 100 cm-es tőtávolságra kis gödröcs- * kékbe ültetjük, olyképpen, hogy szárát 5—6 cm-re föld takarja. A sarjakat 30—40 cm magasra visszavágjuk. Utá­na jól megöntözzük a beültetett terü­­letett és érett, apró trágyával beta­karjuk. Nyáron a telepet többször meg kell kapálni, szárazság idején heten­ként egyszér öntözzük. Ajánlatos ki­feszített dróthuzal mellett nevelni, hogy a szél ne tépázza meg s így a sorok is egyenletesebbek lesznek. Gyurcsi Lajos, Réce. 100 liter musthoz). A hozzáadandó cukrot először melegítéssel a must­ban feloldjuk. Ha 20 kg-ot juttatunk, az első cukrozást az erjedés megkez­désekor, a másodikat 8—10 nap múlva adjuk. Célszerű az almamustot nagyobb alkohol-koncértrációt tűrő fajélesztő­vel beoltani, mivel a vadélesztők a fel­cukrozott mustot nem képesek kier­jeszteni. Az erjesztő-helyiség hőmérséklete 15—16 C fok legyen. * A BAKABÁNYAIAK BOROSHORDÖKAT SZÁLLÍTANAK MAGYARORSZÁGRA A bakabányai ipari közüzemek már negyedik éve nagy boroshordókat szál­lítanak külföldre, amelyek iránt a leg­nagyobb érdeklődést a magyarországi szőlőtermelők tanúsítanak. A hordóké­szítés ebben a községben a régi idők­be nyúlik vissza. Már abban az idő­ben a bakabányai hordók híresek vol­tak szerte a környéken. A község ipari közüzeme ebben az évben magas ki­tüntetésben részesült és mint „példás kivitelű üzemet” ismerték el. így csökken egy mázsa kukoricaszár tápértéke... „A rest többet fárad” — tartja egy régi közmondás. De nemcsak több fáradságot, hanem nap mint nap újabb veszteséget okoz magának az a gaz­da, aki nem vágja le idejében a kukoricaszárat. Az októberben betakarított tengeriszárnak még nem tördelődött le a levele, benne vannak azok az értékes táplálóanyagok, amelyek a zöld kukoricaszárat a közepes tápértékű szénával teszik egyenértékűvé. A novemberben betakarított szár viszont csak annyit ér mint a búzaszalma. Takarítsunk be tehát minden • tengeri­szárat idejében így jobb takarmányt, több tejet biztosítunk és nagyobb lesz a jövedelem. Almabor-készífés mmm

Next

/
Thumbnails
Contents