Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-10-07 / 40. szám
1956. Oktober 7. s/zaUad Földműves 9 • • NEHEZ TUZEREK Október 6-án a Csehszlovák Hadsereg Napját ünnepli hazánk dolgozó népe. Népünk ezen a napon nyilvánítja ki szeretetét, ragaszkodását bátor néphadsere günk katonáival szemben, akik arra vannak hivatva, hogy megőrizzék népi demokráciánkat, dolgozóink keze munkájából kisarjadt erős népgazdaságunkat és gyermekeink boldog jövőjét. Hadseregünk tagjai jól felkészülnek határaink védelmére, a béke megvédésére, állandóan tökéletesítik katonai tudásukat, és mestereivé válnak a modern katonai technikának A Csehszlovák Hadsereg Napján, október 6-án, hazánk minden dolgozó polgára szeretettel veszi körül a nép hatalmának me gőrzőit, mint szocialista jövőnk és a világbéke szilárd támaszát. Ez alkalommal közöljük Michal fandík írását, amely nehéztű zéreink versenyéről számol be. 30 -еиеб a DOMICAI CSEPKÖBARLANG A megyei utat sorompó keresztezi, mellett őr áll, méghozzá hivatása magaslatán, mert erélyesen ránkszól: — Tilos az átjárás! Szemügyre veszi a Skoda 1200-as polgári számjelzését és magát a kocsit is, amely bizony civil benyomást kelt. A szemrevétel után minden további kérdezősködés nélkül kiadja a kurta parancsot:e — Megfordulni és vissza! De kinek volna kedve visszatérni, mikor már olyan közel van a célhoz, amelyből ugyan még nem látható semmi, de annál többet lehet hallani. Minden pillanatban eldördül egy-egy lövés és megremegnek az útszéli fenyők lombjai. Itt vagyunk, — a legnagyobb kaliberek lőterén és éppen éleslövészet folyik. Hosszú tárgyalás után mégis bejutunk oda, ahova közönséges halandó nem teheti be a lábát. Előttünk balról a löállás, jobbról a célterep. Fejünk felett valahol a felhőkben lövedékek repülnek, fütyülésüket is lehetne hallani, ha nem búgna a motor. Mi történne, ha valamelyik véletlenül. .. Kinek írnák terhére az 1200-as Skodát, amelynek ugyan polgári száma van, de katonai tulajdon. Megállni. Ez alkalommal azonban már nincs előttünk a záró-sorompó, de ott vagyunk közvetlenül a lőállás előtt. „Tégla, itt Kő, jól vehető, átkapcsolok . ..“ kiállt Adamec tizedes a rádiós. Mögötte vagy másfél kilométerre Nicák hagnagy az üteg parancsnoka a megfigyelő állásban számítja a lóelemeket. Éppen egy pillanatnyi szünet van és így megfigyelhetjük a különféle érdekességei. Már látjuk, hogy ez nem valami közönséges éleslövészet, hanem az egész I. katonai körzet ütegeinek versenye. Tehát a tüzérség legjavának közvetlen közelébe jutottunk. Azt is .megtudjuk* hogy Nicák hadnagy ütege a legjobb az egész körzetben. tempót számítva, melyhez a félszakasz hozzá van szokva, egy lövéshez 12—14 másodpercre van szükség. Ez azt jelenti, hogy mielőtt az egyik lövés bevágódna, a másik már a levegőben van és a harmadikat már készítik. És ha a lövedék 665 méter másodpercenkénti gyorsaságából ki akarjuk számítani az órasebességet, akkor 2394 kilométer lesz az eredmény. Ezt a sebességet a híres Mig-15 négylökéses repülőgép sem tudja elérni, még ha az elérhető legnagyobb sebességnél kétszer gyorsabban is repül. De a tüzéreknek nincs idejük ilyen érdekes számít gat ásókra, nekik más gondjaik vannak. Képzeljék csak el. Az ütegnek közvetett tüzet kell nyitnia a láthatatlan ellenség ellen. Az ágyúk el vannak rejtve a domb mögött és csak a telefon, s a rádió tartja a kapcsolatot a megfigyelővel, ahonnan látni az ellenséget. Az üteg parancsnoka utasítást kap — ,,Megsemmisíteni az ellenséges állást“. Kiszámítja a távolságot, megállapítja a beállítást a lövedék forgása szerint, a szél hatását; szaknye-ven szólva kiszámítja a lőelerneket. Ezeket a számokat aztán, melyeket tsak egy tüzér érthet meg, tudatja a lőállással és mielőtt elszívnál egy fél cigarettát, már látja is, hogy hova vágódik be a lövedék. Nem minden büszkeség nélkül mondja Mekis szakaszvezető hogy az S félszakasza a megállapított normák szerint minden lehetőséget elér. Ha kitűnőnél jobb jegy létezne, azt is megérdemelnék. Halasi közkatona. Kafka tizedes félszakaszából, vállára veti a zsinórt és egész testi erejét bevetve tüzel. Ez így is helyes. A zsinór a lövés után enged és ha egy pillanatnál tovább tartaná, ledobná a földre. A csőnek ugyanis elég hosszú viszpályája van és amikor visszavágódik, viszi a zsinórt is magával, de azt is aki fogja. De Halasi közkatona nem téved. Minden lövésnél felkiált: ,,A cső szabad, a visszacsúszós norntiáÍis‘ \'.cs dörög az ágyú. Ha nyolc kilométer távolságra lő, akkor már egy másodperc múlva felhangzik a felelet. Tompa dörej, hangja 30 másodpercig repül a légben és jelenti, hogy a gránát rendesen bevágódott. „Minden rendben!" — mondja nevetve Halasi, amíg a cél■ terepen istenítélet tombol. Agyagot okádó gejzírek szöknek óriási magasságban, szilánkok süvítenek a légben. No, nem szeretnék ott lenni a közelben, mert az ilyen távolságú tüzelésnél 100—200 méter nem számít és az ember bizony a bőrét kockáztatná. Köszönjük, inkább itt maradunk. Habár itt sem nagyon kellemes az olyan ember számára, aki nincs hozzászokva az ilyen fülsiketítő zajhoz. Az ember az ujjait rányomja a fülére, így már tűrhetőbb a lárma. Érdeklődünk, hogy milyen is a hatása egy ilyen gránátnak. Nó, a gyalogosoknak nagy segítség volna. Ha a gránát időzített és a földbe fúródva robban, akkora gödröt vág, hogy egészen szolid fedezéket nyújtanak egy térdelő vagy álló gyalogosnak. A gyalogos órákhnsszat forgatja a lapátot és a gránát ugyanazt megcsinálja annyi idő alatt, hogy azt se tudod kimondani — „mukk". Ha az ember jól kimereszti a szemét és nem téveszti el a kilövés pillanatát, a repülő lövedékei is jól láthatja. A cső felett fehér feleg keletkezik, megjelenik egy apró pont, mely óriási gyorsasággal emelkedik a magasba és villámgyorsan eltűnik a felhők felett, vagy az égbolt kékjében. De a tüzérnek nincs ideje szemét mereszteni. Hogyan is figyelhetné a lövedék röptét. A csőben egymásután tűnnek el a gránátok és fülszaggató erővel dördülnek a lövések. A tüzér a fülét sem dugja be. A néző pedig azt a tanácsot kapja, hogy tartsa nyitva a száját, mert így jobb. Egyszerre csak csend, mely kezdetben mČg rosszabb', mint a mát' friégszökött áN landó dörgés. De vége a mozgalmas álomnak, már csak a nehéz fercpautók motorjainak zúgása hallattszik. És még mielőtt a rádiós szétkapcsolna, leadja az utolsó jelentést: „Gyerekek, kitűnően tartottátok magatokat, mind . . A versenyeknél mindig arról döntenek, hogy ki a győztes. De itt nem volt legyőzött. Ez biztos! Ford. G. D. t tudom. Lofyty leéli... Megtudjuk még azt is, hogy az első ágyú tűzmestere, amely az egész egységet képviseli a versenyben, Mekis szakaszvezető, példás tüzér, akinek jelszakasza az ez évben kilőtt 284 lövésből 30 százalék tiszta találatot ért el. Le a kalappal — szokták mondani az ilyen eredményre. De ezt most négyszer is elmondhatnánk. Ugyanis ezt állítja Krhounek hadnagy is, Hadraba szakaszvezetőről, akinek ágyúja valamivel lejjebb van. És nem rosszabb ennél Kajla tizedes ágyúja sem, 1 kilométerrel messzebb. A negyedik kitűnő egység a sorban Rabouszky tizedes jélszakasza. így a négy illeg négy legjobb ágyúja tüzel, lövi a terepet, mely éppen olyan, mint egy valódi frontszakasz. A vaskos piros könyvből, mely a tüzérségi előírásokat tartalmazza és csupa táblázatból áll, megtudjuk, hogy hatos töltésnél az előírt eleváció mellett a lövedék 28,8 másodperc alatt teszi meg légi útját. A gyakorlat vMg hozzáteszi. hogy a rendes Nagynénik, nagybácsik, sógorok, közeli-távoli rokonok, ha felkeresnek, meg nem állják, hogy komoly szóval ne intsenek: — Gyerek, vigyázz, az ősi névre szégyent ne hozz! Dolgos népedet ne szégyelld sose mások előtt! így ininek ők, kérges kezű, okos parasztok, a holtak is, kik a temetőt lakják, ki tudja hány éve már, — fölöttük emlékként fejfa áll s rajta a nevük: az én nevem. Ért tüdőm, hogy kell ez intelem, Kell a bíztatás, a szeretet. Nagybácsik, nagynénik, sógorok én hü maradok, ne féltsetek! OZSVALD ÁRPÁD /Jutóval jártuk be nemrég Szlovákiát. Az Aí egyik napon Tátralomnicon háltunk meg, majd onnan Rozsnyóra mentünk, hogy megtekintsük Krasznahorka várát és híres mauzóleumát. Visszafele Pelsőcön át vezetett utunk. Társaságunk egyik tagja menet közben a következőket indítványozta: — Ha már itt járunk, nézzük meg a domicai cseppköbarlangot! ... Autónk alig tett néhány kanyart, máris a pelsőc-aggteleki úton, a barlang bejáratánál álltunk. — Önök is jubileumi látogatók ? — kérdezték tőlünk, amikor jegyet vettünk. Kiderült, hogy soha alkalmasabb időben, mint most ez a látogatás. Harminc évvel ezelőtt — 1926. október 3-ár. — fedezte fel a barlangot a Dlhá Ves-i Majko János, akiről a barlang egyik dómját el is nevezték, Majko azóta is buzgón foglalkozik a barlangkutatással, többek között ő fedezte fel a brezovai cseppköves üreget is. Érdekes, hogy a felfedezett domicai barlang szűk nyílása ott feküdt jóformán az arra haladó turisták orra előtt, még sem keresett Majkón kívül senki barlangot itt. Pedig száraz, fagyos időkben páraoszlop szállt innét a magasba, melyet messziről is észre lehetett venni. Л/Tajko egy karbidlámpával 14 méteres ■‘■’■L mélységbe ereszkedett le, majd 3 társa követte. Már kétszáz méterre rábukkantak a barlang egyik legszebb részére, a „Fő dóm“-ra. A mai bejárat azonban nem azonos azzal a résszel, ahol Majko leszállt. Ezt utólag nyitották oly kényelmes helyen, hogy minden kapaszkodó nélkül jutunk be a barlangba. A bejárat után mindjárt meglepetés ér bennünket. Hallottunk már a barlang cseppköveinek festői színeiről, de azt, hogy a barlang ilyen jelentős archeológiái emlék — azt nem tudtuk. Vezetünk a „Kémény'-be vezetett bennünket. Ez volt a kőkorszakbeli ember bejárata, aki jóformán a barlang minden lakható részét használta 3000 évvel időszámításunk előtt. A „Tizenegy láng" tjprmébeü bukkantak rá keramikai tárgyaira, melyeket a barlangban szerzett agyagból formált és égetett. Fésűt, vésőt, köbaltál, kőből készült gabonazúzót is találtak itt. Az „Előszoba" -ban pedig ma is teljes épségben látható a kőkorszakbeli ember tűzhelye, mely mellett töbezer éve melegedett. Az előszoba már feltárja a barlang cseppköves szépségeit. A rózsaszínű cseppkövekről ma is csöpög a víz. Ez a barlangrész tehát ma is él, mert a holt cseppkő fehér. Az „Előszoba“ érdekes része a „Néger lakás", mely olyan, mint egy néger kunyhó. Életkorát 30 ezer évre becsülik (tudnillik a cseppkő igenlassan nő, 10—15 év alatt egy—három milimétert. A hatalmas „Sámson-oszlop" után eljutottunk a „Fő dóm‘-ba, mely a barlang egyik legszebb része. Festői szépek a hatalmas falak és oszlopok a villanyfény megvilágításban. 'H'gyszeriben felbukkant előttünk a domi- Ea cai barlang folyója — a Styx. így nevezték annakidején a görög mithológia alvilági folyóját, melyen az öreg révész, Charon szállította át a túloldalra az elhunytak „lelkét". Minden halottnak, akit eltemettek, egy obuluszt tettek a szájába. Nos a mi ,,charonjaink" egy sereg csónakkal vártak bennünket a „Római fürdő"-nél, víg, jókedvű legények voltak, akik könnyedén lökték el lapátjukkal a csónakokat. Megkezdődött vízi sétánk a „fekete folyón". tunk a „Gótikus dóm“-ba, melynek hatalmas, lilás fényű ívei úgy zárták el a menynyezetet, mintha egy katedrális két csúcsíve hajolt volna egybe. A plitvicei tónál választani lehetett, vissza a szárazra, vagy tovább folytatni az utat vízen — mindenki a saját felelősségére. Két csónak indult velünk a szűk, sötét folyosón, ezen át jutottunk el a mesék világába: a „Virágház"-ba. Itt van a gyönyörű „Lótuszok tava", melyben mintha megfagytak volna a pőstyéni tavirózsák. Az ember szinte elcsodálkozik, mire képes a természet játéka. Innen a Styx már Magyarországra folyik (a domicai barlang tulajdonképpen az aggteleki Ibaradlai1 barlang folytatása, annak újabban feltárt része, melyet az országhatár vág ketté). Az összekötő utat veszélyes vállalkozás során 1932-ben tárta fel Vojtech Benicky, tekintve, hogy a Styx helyenként egészen a mennyezetig töltötte fel a folyosót vízzel. Egykilométeres víziót után újból viszszatérünk a szárazföldre, a „Kincsesház"ba, melyre találó az elnevezés, mert a teremben a cseppkő úgy ragyog, mintha a falakat drágakő fedné. Itt van még a „Minisztériumok háza", melynek terraszai olyanok, mintha kőkorszakbeli ember készítette volna. Az „Indiai pagodák dómja" pedig azt a benyomást kelti, mintha mesebeli építész egy nagyszerűen megtervezett indiai város kicsinyített mását helyezte volna ide. A dóm mennyezetéről hatalmas füzérekben fejjel lefelé lógnak a domicai denevérek, melyek a barlang más részén is megtalálhatók. Alattuk egy helyre halmozódott a guano. Kár, hogy a domicai denevér, mely a barlangon kívül csupán Dél-Európában található, számbelileg erősen csökken. A ,,Bátorság termé"-ben kis forrást találunk ivóvízzel, s a kőkorszak embere óiméit/ utunk egyik legszebb részét képezte. Pálmák és jácintok kisértek, amíg eljutottál ittfelejtette gömbölyű ivóedényt, melyre hatalmas rétegben rakódott le a kő. A „Pálmaerdő“ után „őserdő" következik, majd kétórás utunk ismét szabad levegőn ér véget. IVTegháromszorozódott a domicai barlang ■‘■’■L látogatóinak száma a felszabadulás után. Most, a jubileumi évben ugyancsak emelkedett. A látogatók mind azzal hagyják el a cseppköbarlangot, hogy a természeti szépségekben bővelkedő Szlovákia egyik újabb kincsét ismerték meg. Amikor autónk Jolsva felé „húzott", egyöntetűen megállapítottuk: a domicai látogatás kőrútunk egyik legszebb állomása volt. Mártonvölgyi László ★ ★ ★ KULTÚR HÍREK X GEORGES COSBUC születésének 90. évfordulóját ünnepelték az elmúlt héten Romániában. A Gazeta Literara-ban Mihail Sadoveanu — aki az első világháború idejében Jasiban, mint fiatal kezdő író, személyesen is ismerte „a román parasztbánatok és örömök énekesét" — immár irodalomtörténeti jelentőségű emlékeit eleveníti fel. A román sajtóban a legnevesebb cikkírók emlékeztek a nagy román költőre. AZ ŰJ MOSZKVAI színházi idényben hat dramatizált Dosztojevszkij-művet mutatnak be. A darabok között szerepel a „Félkegyelmű", a „Bűn és bűnhődés" és „A játékos“ színpadi változata. Ezenkívül Shakespeare, Dickens, Sheridan és Oscar Wilde, a modernek közül pedig Irving Shaw és Hovard Fast művei kerülnek az év folyamán előadásra.
