Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-10-07 / 40. szám

1956. október 7.

síratŕad

Földműves

5

„A szövetkezetben látom jövőmet“

Más háziállatokra nem veszélyes a sertéstetű

A közmondás azt tartja, hogy a jó hír messzire terjed, de a rossz még messzebbre. Így volt ez a rimaszombati járás Alsópokorágy községében is. A környékbeli szövetkezetek rossz gazdálkodásáról naponta érkeztek új hírek a faluba. Ha a szomszédos járásokból idegen vetődött arrafelé, az is mindenhol csak azt papolta, hogy „be ne lépjetek a szövetkezetbe, nem kerestek ott semmit, éhen haltok.“ Ez természetesen a haladás esküdt ellenségeinek hangja volt. Engem főleg Uzapanyiton lakó családom óvott a szövetkezeti gazdálkodás gondolatától. Mindig azzal ijesztettek, hogy ők már belekóstoltak a közös munkába, de amíg rá nem kényszerítenek, ne adjam be a derekam.

Annyi rosszindulatú rágalom hallatára kételyek merültek fel az emberekben a közös gazdálkodást illetőleg. Amikor azonban érdeklődni kezdtem, hogy ki az oka á szövetkezetek rossz gazdálkodásának, mindenkitől azt a választ kaptam, hogy — a szövetkezetek. Hát ha így áll a bál, —; gondoltam — akkor továbbra is maradunk az egyéni gazdálkodásnál, és nálunk sohasem lesz szövetkezet. De ez nemcsak az én véleményem volt, hanem a falu valamennyi gazdájáé. A 13 hektár földet tovább műveltem családommal. Az éj-napi munka annyira lekötötte gondolataimat és időmet, hogy észre sem vettem, milyen változás történik a szomszéd községekben.

Sokat, nagyon sokat dolgoztunk, de sohasem termett annyi, amennyire szükségünk lett volna. A legtöbb év olyan volt, hogy a kötelező beadáson és a vetőmagon kívül alig maradt kenyérnek való a hat tagú családom számára. A koratavaszi hónapokban aztán pénzért kellett vásárolnunk a kenyeret. A hiba viszont nem abban volt, hogy be kellett adnom a gabonát, hanem abban, hogy nem műveltem rendesen a földjeimet. Nem kapott a föld annyi tápanyagot, amennyire szüksége lett volna. Ha egy évben 7—8 mázsa műtrágyát használtam, az már nagyon jó volt. Az őszi és a tavaszi kalászosokat rendszerint műtrágya nélkül vetettem, esetleg néha 50—) 100 kg-ot szórtam egy hektárra. Természetes .hogy a legtöbb éven gyenge volt a termés. Amikor 14 — 15 mázsa búzám termett egy hektáron, azt már igen jó termésnek tartottam.

Hasonló volt a helyzet ai állattenyésztésben is. A szarvasmarhák, különösen a tehenek, nagyon alacsony hasznot hajtottak. A három fejőstehéntől alig bírtuk beadni egy év alatt az előírt 2400 liter tejet. Amellett csak egy litert hagytunk naponta a gyerekeknek. A tehenek viszont nem tejelhettek jobban, hiszen a téli hónapokban száraz szecskán tengődtek. A sertések napi étlapja is ilyen szegény volt. Az utóbbi öt év alatt csak tavaly öltünk egy hízót. Pénzünk sem volt, hogy zsírt vehettünk volna. Ha év végén összeszámoltam, 6—7 ezer

koronára rúgott az összjövedelem. Ennek felét megette a műtrágya, szerszámjavítás, meg a patkoltatás. A megmaradt pár koronából kellett biztosítani a hattagú család egyéb szükségleteit. Ilyen volt hát az a „nagyszerű" egyéni gazdálkodás.

Egyszer aztán kezdtem megelégedni a sok „jót". Részletesebben kezdtem érdeklődni a szövetkezetek gazdálkodásáról és a tagok életéről. Nem is kellett messzire mennem, csak a szomszéd faluba, Felsópokorágyra. Olyan szövetkezeti tagokkal beszéltem ott, akik valamikor annyi földet műveltek, mint én. Az óriási különbséget azonban csak akkor láttam, amikor évi jövedelmüket összehasonlítottam az enyémmel. Ha ketten dolgoztak a szövetkezetben, 25 mázsa gabonát, 15 000 koronát és takarmányt kaptak a háztáji tehén számára. A háztáji földön 3 — 4 mázsa árpa, 15—20 zsák krumpli és egy kocsi kukorica termett. Minden évben nagy hízót ölnek. Jövedelmük összesen meghaladja a 30 000 koronát. A cserencsényi és a rimaszombati szövetkezetben is láttam, hogy a szorgalmas tagok jól élnek. Gabonatermésük sokkal jobb volt ebben az évben, mint nekem. A felsőpokorágyi szövetkezet földjein 21 mázsa búza és rozs termett hektáronként, én meg megörültem a 15 mázsának. Az állattenyésztés terén szintén sokkal jobban áll a szövetkezet. Már eddig 167 mázsa sertéshúst és 12 000 liter tejet adott be szabad áron. Mindezek alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy csakis azok terjesztették a rossz híreket a szövetkezetekről, akik mindig mások munkájából éltek. A szövetkezeti tagok élete évről évre javul. Lakásaikban már nem újdonság a vízvezeték, a hűtőszekrény, a porszívógép és a rádió, a mi házunkban pedig még most is petróleumlámpa pislog.

A szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről sokat olvasok a mezőgazdasági lapokban

A nagykaposi gépállomás traktorosai minden igyekezetüket és szorgalmukat az őszi munkákra összpontosítják, hogy a szövetkezetek agrotechnikai határidőre befejezhessék az őszi vetést. A nagytábla-földeken széltében-hosszában gépcsoportok dolgoznak és ez ideig a vetéstervet több mint 100 a középszántás tervét pedig 30 hektárral túlteljesítették.

Az egyik legfontosabb feladat, melyet a gépállomás dolgozói sikeresen teljesítenek, a silózás. A gépjavítók

átépítettek egy S-4 jelzésű gabonakombájnt, a silótömegek betakarítására. A felaprózott csalamadét pótkocsikkal szállítják el a kombájntól és

is. A Szabad Földműves-ben és a Roľnícke noviny-ban már többször olvastam arról, hogy mennyi osztalékot kaptak év végén egyes szövetkezetek tagjai. Tudom, hogy ha mi, alsópokorágyi földművesek a közösben is olyan szorgalmasan dolgozunk majd, mint ez ideig, sokkal jobb lesz az életünk. Határunkban jó termőföldek vannak, amelyeknek ha megadjuk a szükséges tápanyagot, jobb lesz a termés. Jobb életet akarok teremteni magam és családom számára. Ugyanígy gondolkodik az a 28 kis- és középparaszt, akik szeptember második hetében III. típusú szövetkezetét alakítottak Alsópokorágyon. Az első naptól fogva arra törekszünk majd a közösben, hogy az eddiginél sokkal jobb legyen életünk.

Hogy a jövő évben jó termésünk legyen, gondosan készítjük a talajt az ősziek alá. Csakis kimondottan elsőrendű magot vetünk és minden hektárra 4 mázsa műtrágyát szórunk. A napokban rendbehozzuk a nagyobb istállókat, hogy mielőbb összpontosíthassuk a teheneket.

Amikor uzapanyiti családom megtudta, hogy aláírtam a belépési nyilatkozatot, ezt írta nekem egy levélben: „Helyesen cselekedtél, bár ezelőtt mi óvtunk téged a szövetkezettől.“ Még egy idézet a levélből: ,",Már nálunk is jobban megy a szövetkezet, mert úgy dolgozunk, mint valamikor a sajátunkban. Sokat javult a munkafegyelem és most már öröm dolgozni a közösben.“

Ha nekem azt irta családom, hogy helyesen cselekedtem, én meg azt ajánlom minden kis- és középparasztnak, hogy ne tétovázzanak, lépjenek a szövetkezetbe! Ezzel mindenekelőtt önmagukon segítenek.

ez ideig közel 1800 köbméter silógödröt töltöttek meg. A mogyorósi szövetkezet 7 hektár kukoricáját KU-2 típusú kombájnnal takarítják be. melynek napi teljesítménye 2 hektár. Bár a magas növésű kukoricában lassabban halad a munka, a gép a csöveknek 60 százalékát kifosztja, a kórót pedig azonnal felaprózza silónak. Miután a mogyorósi szövetkezetben befejezték a kukorica betakarítását, a nagyszerű gépet áthelyezték a pálóci szövetkezetbe, így tehát a kapástermények betakarításával egyidejűleg jól halad a silózás is, de szükség is van rá, hiszen a gépállomás dolgozóinak 6250 köbméter silót kell készíteniük a téli hónapokra.

A sertéstetű sötétbarna színű, ízeltlábú. A nőstények petéiket (serke) az állatok szőrzetére rakják. A petékből rendes körülmények között 30—32 C fok melegben 10—20, egyes esetekben 30 nap múlva kifejlődnek a lárvák, melyek két hét múlva ivarérettekké lesznek. A petékből + 16 C fokon aluli hőmérséklet mellett nem fejlődnek ki a lárvák. A szárazság és a túlzott nedvesség ugyancsak káros hatást gyakorol a petékre. .

A kifejlett élősdiek és a lárvák a koplalást 39 napig bírják. A sertés tetűje más házi állatokra nem veszélyes. A tetvék főleg a füleken, lágyék tájon, a bőr ráncaiban, a törzs oldalán szoktak összegyűlni. Fiatal malacoknál az egész testet ellepik. Ezek az élősdiek mozgásukkal és vérszívásukkal ingerük a bőrt, viszketegséget okoznak. Az állatok állandóan nyugtalankodnak és minden elérhető tárgyhoz hozzá dörzsölődnek.

A tetvektől megtámadott sertések ellenállóképessége gyengül. A tetvesség rendszerint ősszel kezdődik és télen az élősdiek igen elszaporodnak. Leginkább a gyengén fejlett állatokat támadják meg.

A védekezést azonnal kezdjük meg, ha a kórt az állaton felfedeztük és úgy irányítsuk, hogy a téli tartásra történő áttéréskor már tiszták legyenek a sertések. Ha csak egy tetves állatot is találunk az állományban, az egészet kezelésbe kell vennünk.

Nyáron, meleg időben, amikor szélcsend van, az állatokat fürösszük, vagy fecskendővel permetezzük a következő fertőtlenítő oldatok valamelyikével:

1. Egy-két százalékos kreolin-oldat,

2. Három százalékos nikotinoldat, melyet odahaza is előállíthatunk és olcsón.

3. 2,25 százalékos anabazinszulfát,

4. 2 százalékos petroleum,

5. 10 százalékos szappanos-benzines emulzió (5 rész zöldszappan, 10 rész benzin, 85 rész víz.)

A fürösztést, illetve lemosást úgy kell végezni, hogy az állatok még napnyugta előtt megszáradjanak. Jó szer a tetvek ellen a pyretnum is.

Nyáron, tiapos időben a kreoünos. benzines, vagy más kezelés után az állatokat a bőrgyulladás elkerülése végett néhány órára árnyékos helyen helyezzük el.

Hideg időben az állatok bőrét — ott ahol leggyakrabban tartózkodnak a tetvek —) a következő kenőcsök valamelyikével kenjük be:

1. Benzin növényi olajjal (egyrész benzin, 2 rész növényi olaj), 2. szürke higanykenőcs. A kenőcsök helyett pyretnum és naftalín keverékből álló porral is be lehet hinteni a megfertőzött területet. A kezelést 7, 13 nap múlva meg kell ismételni, mert ezek a gyógyszerek a petékre nem hatnak. Mielőtt a kezelt állatoka más helyre vinnénk, ezt a helyet előzőleg jól kitakarítjuk és 20 százalékos frissen oldott mészoldattal fertőtlenítjük.

A megelőző rendszabályok arra irányulnak, hogy az állatokat jól takarmányozzuk, tisztán tartsuk és tartózkodási helyüket megfelelő időközönként fertőtlenítsük.DEÄK ISTVÁN, Királyrév

★ ★ ★

Zöldségfélékből 100 000 korona bevétel

A kistarkányi szövetkezet konyhakertészete egyike a legpéldásabbaknak a királyhelmeci járásban. Mint minden munkaszakaszon, itt is bevezették az érdemszerinti pótjutalmazást. A szervezett munka meghozta a maga gyümölcsét. Augusztus végére például Újlaki Ferenc zöldséges csoportja teljesítette egész évi pénzügyi tervét,

187.000 koronát termeltek ki. Fel-Jól indulnak

A suránvi mezőgazdasági iskola tantermei és laboratóriumai újra megteltek tanulnivágyó ifjúsággal. Különös szorgalommal tanulnak az első és negyedik osztály tanulói. Az elsősök meg akarják mutatni, hogy megállják a helyüket, míg a negyedik osztályból

ajánlást tettek, hogy a még hátralévő zöldségfélékből 100 ezer korona bevételt biztosítsanak a szövetkezetnek.

A kistárkányiak örömmel végzik munkájukat. Nincs itt kivétel, fiatal vagy idős között. A 72 éves Hajdú Károlyné, a 67 éves Bocsánszky Mária és a 63 éves Fülek Józsefné éppen úgy kiveszi még a részét a munkából, mint bármelyik fiatal.

23 agronómus és 29 állattenyésztési szakember készül ebben az iskolai évben kész emberként kilépni az életbe. A sportpályán is nagy a sürgésforgás. A tanulók tisztítják a pályákat és itt-ott javításokat is eszközölnek.

Péter Gyula,

az alsópokorágyi EFSz elnöke.

Kitesznek magukért

a nagykaposi traktorosok

Osztályviszonyok és osztályharc társadalmunkban

Az eszmei nevelő harc jelentősége

Kétségtelen, hogy a szocializmus haladásával egyidejűleg az osztályviszonyok és az osztályharc formái is változnak.

Nem arról van csupán szó, hogy a szocialista építés sikerei következtében az osztályellenség, annak ügynökei és segítői kénytelenek mindjobban elrejtőzni, tevékenységüket palástolni, sőt „a szocializmus harcosainak” köntösébe rejtőzni, hogy hovatovább nehezebb legyen őket felfedezni. Ez a dolog egyik oldala, amely a nép állandó és sokoldalú éberségét igényli. Ez azonban csak akkor szűnik meg véglegesen, amikor a kapitalizmus nemzetközi viszonylatban vereséget szenved.

Itt azonban jóval bonyolultabb és lényegesebb dologról van szó. Már mondottuk, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszak nemcsak a kapitalisták és birtokosok tulajdonának kisajátításából, gazdasági helyzetük felszámolásából áll (amely a fejlődésnek aránylag rövid fázisát foglalja magában), hanem ez a szocialista nagytermelésért folytatott harc időszaka, ami a termelő eszközök teljes társadalmivá alakítására támaszkodik. Ha hangsúlyozzuk itt a kistermelők nagy tömegeinek önkéntes átmenetét a szocializmusba és ezen átmenetnél fontos mozgató karként emeljük ki a földművesek és a munkások gazdasági és politikai szövetségét, akkor az új harca a régivel a kapitalista múlt ellen és a szocialista jövőért folytatott harc nagyrészt eszmei-nevelő kérdéssé válik. És éppen itt, az iedológiai téren, mint a tapasztalat mutatja, az osztályharc különösen makaccsá lesz.

Fontos tényező, amely ma erősen gátolja a nevelő folyamatot, a kapitalista országok létezése, ezen országok ellenforradalmi erőinek állandóideológiai befolyása, az ellenséges propaganda, amely népünk tudatában levő csökevényekre támaszkodik. Az ellenséges ideológiával folytatott harcban nincs és nem is lehet megalkuvás. Azonban magától értetődő — és ezt nem vesszük mindig kellő mértékben figyelembe — hogy adminisztratív intézkedésekkel itt semmi sem érhető el.

Ma a múlt káros maradványai elleni

harcnak nagy nevelő feladatai jönnek előtérbe. Ilyen a bürokratizmus, karrierizmus, élösködés, önző individualizmus, a társadalmi tulajdon szétlopkodása stb Mindezen feladatok és mindenekelőtt az új szocialista munkaviszonyért és öntudatos munkafegyelemért folytatót harc rendkívül nehéz, mert az elmúlt időszakok szökevényei nagyon mélyen gyökereznek az emberek tudatában, amelyeket feléleszthet az ellenséges propaganda, a volt kizsákmányoló osztályhoz tartozó elemek, melyek nem tűntek el. hanem közöttünk élnek és munkát találtak a hivatalokban, kereskedelmi szervezetekben, ül. üzemekben. Ilyen elemek tevékenysége annál erőteljesebb, minél gyengébb egyik-másik helyen a párt és a tömegszervezetek nevelő munkája. Azonban e csökevények terhe és az ellenség minden igyekezete ellenére sem lehet megállítani a fejlődést, melynek törvényei végeredményben minden akadályt legyőznek, még a legnagyobb ellenállást is. A szocialista termelés és a szocialista demkorácia fejlődése a legtartósabb csökevényeknek és a múlt maradványainak legmélyebb gyökereit is kiírtja.

E harc eredménye az osztályarcvonal mindhárom terén — gazdasági, politikai és eszmei nevelés terén is — a dolgozóknak a munkásosztállyal alkotott szövetségének megszilárdításától, a nép erkölcsi politikai egységének megalakulásától függ. A kizsákmányoló osztályok maradványai így elszigetelődnek és mindinkább reménytelenebb helyzetbe kerülnek. Természetesen az osztályellenség hol itt, hol ott aktivizálódik, a nemzetközi politikai helyzet változásai szerint felelevenedik, ha nagyobb hibákat követünk el. Helyzetük azonban általában véve állandóan reménytelenebb, mindjobban szétforgácsolódik és fokozatosan hatásunk alá kerülnek, átnevelődnek.

Fejlődésünk iránya ilyen könyörtelenül törvényszerű. Ezen fejlődési irányzatnak semmi kapcsolata sincs az osztály-megalkuvással és osztályharmóniával, a kapitalista elemeknek a szocializmusba való benövésével, mert a kapitalista kapcsolatok fokozatos megszűntetését feltételezi, a gyárosok és birtokosok tulajdonának kisajátítását, végül az árú-kistermelés legyőzését a szocialista nagytermelés által. Feltételezi a munkásosz-A szocialista államnak, mely az átmeneti időszakban az osztályharc fő eszköze, kettős feladatot kell biztosítania. A szocializmus egyrészt jelenti az egész társadalom termelőerőinek egységes tervszerű fejlődését, a technikai haladás és tudomány óriási fellendülését. A szocialista államnak biztosítania kell ezt az egységességét, pontos nyilvántartást, ellenőrzést, erős munkafegyelmet stb. Mindez az első időszakban nagy központosítást, centralizációt igényel.

A szocializmus másrészt a tömegek teljes alkotóképességének mind szélesebbméretű és teljesen szabad fejlődését jelenti. „A győzelmes szocializmus a demokrácia teljes megvalósítása nélkül nem tarthatja meg győzelmét és nem tudja az emberiséget az állam teljes elhalásához vezetni.” (V. I. Lenin.) Ezért a szocialista állam feladatait nem valósíthatja meg bürokratikus úton, csakis a néptömegekkel karöltve.

Mi azonban nem úgy fogjuk demokráciánkat értelmezni, mint egy harmonikus felfelé haladó folyamatot. Tudjuk jól, hogy az igazi demokrácia és szabadság, amely számtalanszor mélyebb mint a legdemokratikusabb kapitalista országokban, — csak az osztályellentétek megszüntetésének az osztályellenség ellenállása minden módjának teljes letörésének a nép szabad és alkotó fejlődését szolgáló anyagi és kulturális alapok kielégítésének eredmétály szilárd államának létezését, amely fokozatosan képes lesz fő feladatait megoldani: biztosítani a szocialista forradalom győzelmét, megtörni és megdönteni a kizsákmányolok ellenállását és meghiúsítani a régi rendszer visszaállítására irányuló minden kísérletet, biztosítani a haza védelmét, végül is biztosítani az országban minden társadalmi szakaszon a munkásosztály vezető szerepét.

nye lehet. Egyidejűleg tudatában vagyunk azonban annak is, hogy társadalmunk mai fejlődési szakaszában, amikor az ellenség osztályhelyzete lényegesen meggyengült, amikor rendszeresen növekedik a nép közös vagyona, emelkedik az anyagi és kulturális színvonal, amikor a világbékéért és a nemes kommunista alapelvekért folytatott harcban népünk erős egysége van kialakulóban, a szocialista demokrácia elmélyítése aktuális politikai feladattá válik.

A néptömegek a történelmi fejlődés döntő erejét jelentik. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szakaszában az osztályharc keresztülvitele az, ami biztosítja, hogy az egész dolgozó nép tömegei a kommunista párt vezetésével a munkásosztály köré tömörüljenek és a szocializmus építésének folyamatában a kapitalizmus legyőzése közben annak maradványai és csökevényei ellen folytatott harcukkal megtanulják saját ügyüket maguk intézni. Feltétele ez egyúttal annak is. hogy az állam mint elnyomó hatalom elhaljon és „a személyek feletti hatalom helyett a dolgok igazgatása és a termelő folyamatok irányítása lépjen helyébe". (Engels).

Szükséges azonban hangsúlyozni, hogy ezt a kérdést nem lehet egy ország belső problémájának tekinteni. Feltétlenül kapcsolatba kell hozni a nemzetközi helyzet fejlődésével (úgy

mint a kommunizmus ügyét és mint világkérdést _ nemzetközi forradalmi mozgalomnak kell tekintenünk), a ma még létező erős imperialista országok táborával, ahonnan országunk területére ügynököket és kémeket küldenek és ahol nem lebecsülendő az olyan erő, amely elpusztításunkra kovácsol terveket.

Ebből a szempontból azonban még inkább kitűnik annak szükségessége, hogy továbbra is még jobban megszilárdítsuk és elmélyítsük a mi szocialista demokráciánkat, harcoljunk népünk, munkásaink, földműveseink, értelmiségünk és minden dolgozó egységéért és az ellenség minden kísérlete ellen, mely éket akarna közénk verni.

A párt nagy nevelő harcot folytat a munkásosztály, mint az egység vezetője helyzetének megszilárdításáért a kispolgári ingadozás ellen, és egyúttal őrködik népünk egysége felett, ami a legnagyobb vívmányunk egyike és sikerünk biztosítéka.

*

Társadalmunk osztályösszetételének alapvető változataival, a szocialista gazdaság megszilárdulásával és a szocialista demokrácia sikereivel egyidejűleg mély gyökeret eresztenek a nép tudatában a kommunista eszmék.

A dolgozók a mindennapi élet tényejn győződnek meg a párt politikájának helyességéről, a szocialista tudomány igazságáról és megcáfolhatatlanságáról. Ez a párt nagy munkájának eredménye, amely minden hiány ellenére és a szocializmus ellenségeinek törekvéseivel szemben is egyesíteni tudta a népet az elnyomók és kizsákmányolok elleni harcban és vezetni tudta a szocializmusért vívott harcban.

A párt tekintélye a néptömegekben olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben az a néppel való kapcsolatát szilárdítja és amilyen határozottan vezeti a szocializmushoz. A párt ezen az útján Marx, Engels és Lenin tanítására támaszkodik. Ez a cél elérésének szilárd biztosítéka, éppenúgy mint a párt forradalmi jellege és az a képessége, hogy minden tényre kritikusan tud reagálni, saját tevékenységét képes mélyen megbírálni, pozitív munkával képes az akadályokat eltávolítani és új győzelmeket elérni.

Világos távlat — a szocialista demokrácia