Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-10-07 / 40. szám

6 Jralŕod Földműves 1956. október 7. Olvasóink hozzászólnak: Hogyan biztosítsunk bő takarmányalapot? A Szabad Földműves legutóbbi sz mában Urban elvtársnak, az erdő- és mezőgazdasági megbízott helyettesének cikkével olyan vitát indítottunk, amely minden mezőgazdasági dolgozót érint. Ä bő takarmányalap megteremtéséről van szó a téli és a tavaszi időszakra. A legtöbb szövetkezetben és állami gaz­daságban kellő figyelmet fordítanak a takarmányalapra, melynek eredménye meg is mutatkozik az állattenyésztésb en. Egyes helyeken viszont másodrendű feladatnak tekintik a takarmányalap biztosítását. A fennálló hiányosságok megszüntetése és az elegendő fehérje dús takarmány biztosítása érdekében vitát indítottunk lapunkban, melyben az agronómusok és egyéb mezőgazda­sági dolgozók hozzászólásait közöljük folyamatosan. Mai számunkban Halia elvtársnak, a nyitrai KNB takarmány termesztési gondnokának hozászólását közöljük. Várunk a további levelekre, melyek segítenek megoldani ezt a fontos problémát. 12 700 hektár rétet és legelőt nyerünk talajjavítással Burgonyabetakarítás Füiekkovácsiban Kemény a föld, de az eke ügyesen kiszántja a burgo­nyát, annyira meg­lazítja a talajt, hogy vetőszántást nem kell végezni. Kovács Antal ül a traktoron, az ekén Sós Ferenc szö­vetkezeti dolgozó. Naponta 1—1,5 hektáron végzik el a szántást és utá­nuk az asszonyok 400—500 zsák bur­gonyát szednek fel. Illés Margit, a szö­vetkezet alapító tagja örömmel mu­tatja az egészséges burgonyagumókat Krett János, a fü­­leki gépállomás igazgató. Nem nézhettük meg a mezőgazdasági kiállítást A nyitrai kerület dolgozói ebben az évben minden munkaszakaszon bekap­csolódtak a második ötéves terv fel­adatainak teljesítésébe. A legtöbb ten­nivaló a mezőgazdaságban, de főként az állattenyésztésben van. A tervezett állattállományt 15 százalékkal kell emelni és minden hektár mezőgazda­­sági terület után 36,3 kg marhahúst, 126,3 kg sertéshúst és 499 liter tejet kell kitermelni. További fontos feladat az, hogy minden 100 tehéntől legalább 82 borjút és minden anyakocától lega­lább 11 malacot kell elválasztani. Az álláttenyésztés állandó emelését azonban csakis a helyes gondozással és takarmányozással tudjuk biztosítani. Ehhez mindenekelőtt elegendő jó ta­karmányra van szükségünk, főként szénára és silótakarmányra. Elhatároz­tam, hogy a Szabad Földművesnek né­hány sorban beszámolok a megindított vita keretében, hogyan teljesítik ezt a feladatot a nyitrai kerületben. A nyitrai kerület szövetkezeti tagjai, állami gazdaságainak dolgozói, valamint kis- és középparasztjai ezekben a na­pokban különös figyelmet szentelnek a takarmányalap biztosítására. A múlt évi tapasztalatokon okulva, amikor fő­leg a téli és a tavaszi időszakban komoly hiányunk volt a szálas és a fehérjedús takarmányokban, már most készítenek bő tartalékot. Ezt bizonyít­ja az a tény, hogy a már feletetett zöldtakarmányon kívül minden állat számára 16 mázsa elsőrendű szénát tartalékoltak kerületi méretben. Ebben az évben különösen szép eredményt értünk el az évelő takarmányok ter­mesztésében. — helyenként 54 mázsa szénát takarítottunk be egy hektárról. A rétek hektárhozama — 28 mázsa — ugyancsak sokkal jobb eredmény mint az elmúlt években. Ezt főleg úgy értük el, hogy ebben az évben sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítottunk a rétek és legelők gondozásának, trágyázásá­nak. Amíg a múlt év tavaszi idősza­kában 17 000 hektár rétet és, legelőt gondoztak, ezzel szemben ebben az évben 25 357 hektár réten végeztek felszíni javítást. Ennek kétharmadát megtrágyázták és 1241 hektár rétet és legelőt meszeztek. A nyitrai kerület földművesei azon­ban nincsenek megelégedve az elért eredményekkel. Ezért tehát a rétek és legelők gondozásának továbbra is nagy figyelmet szentelnek. Már az év szeptemberének második felében meg­kezdték a szövetkezetek és állami gaz­daságok dolgozói a rétek és legelők őszi javítását. Tervszerint 15 720 hek­táron kell elvégezniök a felszíni javí­tást, 24 000 hektáron a trágyázást, közel 4000 hektárt pedig meszezés által kell termékenyebbé tenni. Ezzel kap­csolatosan ugyancsak nagyon fontos feladat az alacsonyhozamú rétek és legelők feljavítása. Amellett a silóta­karmány biztosításáról sem feledkez­nek meg, amely különösen a tavaszi időszakban nagyszerű csemege az álla­tok számára. Szeptember végéig csak­nem 63 000 köbméter silót készítettek a nyitrai kerületben. Látszatra ez nem sok, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a silózás tulajdonképpen még csak most kezdődik. Ahhoz nem fér semmi kétség, hogy bőven lesz siló, hiszen a nyitrai kerület földművesei 6898 hektár tavaszi keveréket és 5308 hektár silókukoricát termeltek. Azon­kívül kukoricaszárat, répafejet és egyébb kertészeti hulladékot is silóz­nak, amelyből ugyancsak kitűnő takar­mányt nyernek. Ezen a téren a zselízi, a partizánskej és a galgóci járás'vezet. A .silózásban komolyan lemaradnak a legtermékenyebb járások, mint pl. az érsekújvári, vágsellyei, komáromi és a surányi járás. Ezeknek a járásoknak nagy igyekezetét kell kifejteniök, hogy------------------ ★ ★ ★ --------------­a nyitrai kerület teljesíthesse silózási tervét, — 539 000 köbmétert, — s így minden állat számára legalább 35 mázsa jó minőségű silótakarmányt biztosít­hasson. A következő évek folyamán, mint legfontosabb feladat, a rétek és lege­lők lecsapolása hárul a nyitrai kerü­letre. Ezzel az eljárással alaposan kibő­vül a takarmányalap. Az eddigi adatok szerint a nyitrai kerületben közel 64 700 hektárnyi területet veszélyeztet a ta­lajvíz, ahol vízgazdasági közbelépésre van szükség. Védőgátak hiányában 23 600 hektárnyi terület van víz alatt, a rendezetlen folyómedrek következ­ményeként 22 100 hektáron pusztít a talajvíz, 19 000 hektárnyi területen pedig állandó bővizű források veszé­lyeztetik a termést. Vizenyős területek a kerület valamennyi járásában talál­hatók. Most tehát a folyószabályozási és talajjavitási vállalaton a sor, vala­mint a nehéz talajjavító vállalatok dol­gozóm, hogy segítsenek mezpgazdasági dolgozóinknak lecsapolni az árveszélyes és vizenyős területeket, amivel csupán a nyitrai kerületben kb. 52 000 hektár hasznos termőföldet és több mint 12 700 hektár elsőrendű rétet és lege­lőt nyerünk. Sajnos azonban ezen a téren komoly lemaradás észlelhető. 1953-ban a ve­­rebélyi járásban kidolgoztuk a rétek lecsapolásának tervét. Ezzel 80—100 hektár termőföldre tehettünk volna szert. A gépállomások érsekúj vári ke­rületi központja, amely a nehéz talaj­javítási munkákat végzi, még máig sem kezdte meg ezt a munkát, sőt ellenkezőleg: az említett központ egyik dolgozója jelentette a járási nemzeti bizottságnak, hogy a tervbe vett mun­kákat talán még a jövő évben sem kezdik meg. A szövetkezeti tagok ez­után is hátukon hordják majd a vízből a lekaszált takarmányt? Megvagyunk győződve arról, hogy az illetékes hivatalok dolgozói megértik a talajjavítás jelentőségét és segítségét mezőgazdaságunk számára, és a má­sodik ötéves terv idejében maradék­talanul teljesítik a tervbe vett felada­tokat. Ezzel jelentős részben hozzájá­rulnak ahhoz, hogy az 1960-as év végéig egyetlen hektárnyi árveszélyes föld sem lesz a nyitrai kerületben, hanem lecsapolásuk után jó termő­földekké válnak és elősegítik a mező­­gazdasági termelés fejlesztését. J. HALLA Mi, a várgedei traktorosbrigád dol­gozói a sajtón keresztül figyelemmel kísértük a prágai és brnoi mezőgaz­dasági és gépipari kiállítást. Tudomást szereztünk arról is, hogy a füleki járás nemzeti bizottsága 100 dolgozót küld­hetett a kiállításra. Kirsner elvtárs a járási nemzeti bizottság dolgozója, éjszakákat töltött a szövetkezetekben, hogy megnyerjen 100 embert, akik haj­landók lesznek részt venni a kiállítá­son. A várgedei szövetkezetben 10 dol­gozót meggyőzött ennek a célnak az ügyében, de eszébe sem jutott, hogy a traktorosbrigádra is ellátogasson és megkérdezze, nem volna-e kedvük elmenni a kiállításra. Brigádunk a nyári munkák tervét száz százalékon felül teljesítette, a szövetkezet tagsága megvan elégedve munkánkkal. De ez kevés. A járási nemzeti bizottság egyes dolgozói szí­vesebben kritikai cikkeket írnak egyes hiányosságainkról, pedig az jobban serkentene bennünket, ha egyszer már meglátogatnának megsegítés céljából. A járási nemzeti bizottság mezőgazda­­sági osztálya figyelembe vehetné azt, hogy maholnap meggátolják a kijárást a brigádról. Ez meg is történt az út­­építészeti hivatal részéről. Jelenleg pedig Trizna elvtárs és szomszédjai, akik brigádunk mellett élnek, azt mondják, hogy kiskorú gyermekeik életét veszélyeztetik a traktorok. Mi, a traktorosbrigád dolgozói až őszi munkákban is teljesíteni akarjuk az összes terveket, amelyek pártunk és kormányunk határozatiból ránk­hárulnak. Kérjük azonban a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osz­tályán az egyes elvtársakat, hogy ne kezeljenek bennünket oly mostohán. Oldódjon meg, rövidesen a brigádköz­pont problémája is és többször láto­gassanak el hozzánk,' adjanak segítsé­get, tanácsot, és ne csak bíráljanak. MOLNÁR LAJOS, brigádvezető, Várgede. ★ ★ ★ Az istállótrágya kihordásának ideje Az összegyűlt istállótrágyát kellő érettségű fokon szállítsuk ki a földek­re. Mivel kihordáskor rendszerint kü­lönféle érettségi fokú a trágya, ezért az agronómusnak az a feladata, hogy megállapítsa, milyen érettségű trágya kerüljön az egyes területekre. Általá­ban tartsuk szem előtt, hogy a túl érett trágyával inkább az ipari növé­nyeket, az érett trágyával a takarmá­nyokat és a lazább talajú területeket, míg a félérett trágyával a kapásokat és a kötött, valamint a homokos terü­leteket trágyázzuk. A trágya kihordásának idejét mindig az üzemi viszonyokhoz kell szabni, de figyelembe kell venni a talajélet és a növények igényeit is. A trágyát a vetés, illetve az ültetés előtt annyival korábban kell beszán­tani a talajba, amennyi idő szükséges ahhoz, hogy a talajélet az istállótrágya szerves anyagát humusszá dolgozza fel és a növények számára elegendő táp­lálékot juttathasson. Az át nem ala­kított, kisebb-nagyobb csomókban levő trágya üregessé teszi a talajt és ezzel megnehezíti a gyökérzet fejlődését. Különösen a fiatal korukban nehezen fejlődő, nehezen gyökerező, ülepedett magágyat kívánó növények begyökere­­zését hátráltatja a kései trágyázás. A megfelelő időben talajba juttatott istállótrágya után a talaj a vetés ide­jére visszanyeri kellő szerkezetét és elegendő kész tápanyaggal is rendel­kezik. A túlságosan nedves, vagy nagyon száraz talajban lassúbb a trágya átala­kulása. Ezért a későn beszántott trá­gya nem is bír a szükséges időre kellően hatni a talajban. A nyáron leszántott trágya gyorsan összeérik a talajjal, úgy hogy jobban is érvényesül. Az istállótrágyázás után vetett nö­vények vetési ideje is módosítja a trá­gyázás idejét. Minél inkább megkívánja a fiatal növény az ülepedett magágyat, annál korábban kell a vetés előtt trá­gyázni. A vetés ideje szerint a legkorábban azok alá a növények alá kell trágyázni, amelyeket még nyáron vagy ősszel ve­tünk. (Repce, őszitakarmány.) A friss istállótrágyát kívánó növé­nyek alá is még a nyár végén szántsuk be a trágyát. A késő ősszel beszántott trágya a korán beköszöntő hideg miatt nem korhad el, tavasszal pedig a korai vetés miatt nem képződik elég táp­láló anyag a növények fejlődésének kezdetéig, éppen ezért a növények fiatal korban nem tudnak erőteljesen fejlődni. A fentiek szerint tehát trágyázásra a nyár a legalkalmasabb, s ha ez va­­lamilyén oknál fogva mégsem sikerül, legalább az őszi mélyszántással jut­tassuk a trágyát a talajba. Az így trá­gyázott területen legcélszerűbb tavaszi vetésű trágyaigényes növényt termelni. DEÁK ISTVÁN, Királyrév Érdemes őszi bükkönyt termelni A mező- és erdőgazdasági megbí­zotti hivatal olyan intézkedéseket ho­zott az elégséges mennyiségű őszi bükköny vetőmag biztosítása érdeké­ben, hogy a termelők a beadott őszi bükkönyért szemes és darált takar­mányt kapnak viszonteladásként. Min­den termelő, aki őszi bükköny vető­magot ad a begyűjtési üzemnek, a rendes felvásárlási áron kivül minden 100 kg tisztasúly után 100 kg sze­mes- és 100 kg darált takarmányt kap jutányos áron. Ha a termelő ro­zsos vagy búzás bükköny-keveréket ad be, ugyancsak joga van a nevezett takarmány viszonteladására, mégpe­dig a keverékben levő bükkönymag mennyisége szerint, melyet laborató­riumi vizsgálat alapján határoznak meg. Szövetkezeti tagok, földművesek! Használjátok ki ezt a kedvező alkal­mat, mert ezzel lehetővé teszitek a szövetkezetek és egyéni gazdaságok őszi bükköny vetőmaggal való ellátá­sát, hogy azok minél több takarmányt termelhessenek, magatoknak pedig ezen az úton szemestakarmányt sze­reztek. * Időben gondoskodnak a lóhere­magról Őrösön minden évben levonják a tanulságot az elmúlt év tapasztalatai­ból. Hogy sem náluk, sem pedig a többi szövetkezetnél ne legyen prob­léma a lóhere vetőmag, 21 hektáron hagyták meg magnak a lóherét. A vetőmagnak szánt lóherét már au­gusztus 21-re kazlakba rakták, s pár nap múlva megkezdték a cséplést. Az eddigi eredmény szép hozamot ígér, hetenként 5—6 mázsa magot csépelnek. Nagy az öröm a szövetke­zetben, s már most számolgatják, hogy több mint 110 mázsa vetőmag­juk lesz, melyből 380 ezer koronát bevételeznek. Kétszáz malacot választ el terven felül A terebesi EFSZ legpéldásabb dolgozói közé tartozik a Kicsinykó-házas­­pár, melyre büszke a szövetkezet valamennyi tagja. Kicsinykó Mihály és felesége 51 anyakocát gondoz, melyektől a terv szerint 525 malacot kell elválasztaniok egy év alatt. A jó gondoskodásnak köszönhető, hogy már augusztus végéig 441 malacot válasz tottak el az 51 kocától. Most Kicsiny­kó elvtárs azt a kötelezettséget vállalta, hogy a tervezett 523 malacon kivül még 200-at választ el az év végéig terven felül. A jó munkáért igazságos jutalomban részesült a Kicsinykó-házaspár. Au­gusztus végéig 1513 munkaegységet szereztek a szövetkezetben Ezért elő­legként 15.130 koronát és az első nyoc hónapra 45 mázsa gabonát kap­tak. A NÍLUS MENTÉN rT1utu, mintegy ezer lakosú község a Nílus partján. A rekedő hőséget alig enyhíti a pálmafákat meg-meg rezzentő szellő. A falu kis agyagviskói mintha még job­­ban összetöpörödnének a nagy melegben. A nap tűző sugarai elől a falnak beillő kerítések alig arasznyi árnyékában keresnek menedéket a falu lakosai és a környék' beliek. Mert Tulut gyakran meglátogatják a környező települések parasztjai is. Isko­­lába jönnek: a világ egyik ,.legfiatalabb“ állama, Szudán, nekilátott, hogy felszá' mólja az átkos gyarmati örökség maradványait. S ezek között szerepel az írástudatlan­­ság megszüntetése is. Fiatal és idős parasztok látogatják Tutu földből épült iskoláját. Nem egyszer apa és fia, együtt mennek betűvetést tanulni a serdülőkorból még alig felcseperedett, fiatal tanítóktól. Hétezer ember tartozik a tutui iskola körzetéhez. Közel hét ezer ember akar megismerkedni az írással-olvásással. Tutunak híre van Szudán-szerte. Itt működik a legjobb iskolák egyike. Ha külföldiek látogatnak el Khartumba és érdeklődnek az ország új élete iránt, szívesen mutatják meg nekik a tutui iskolát. A látogatókat meglepi a négy érdek­­lődés, a nagy tudásvágy, amit a parasztok mutatnak. Hű bajtárs TJajnalodik. Csend és nyugalom az egész táborban. Az ügyeletes is lassan lép­­ked, óvatosan jár s kel alá. Kopogást, lépteket hall. — Sebaj. Addig jöhet, míg jöhet. .. Aztán az enyém az első szó. S ha úgy kerül, az utolsó is . . . Szíve pillanatnyilag lázasabban dobog, a félelem azonban távol marad tőle. Még egyet-kettőt lép, s máris szemben áll a „vendéggel". — Riadó! Riadó! A főhadnagy elvtárs átadta a parancsot és elment. Az őrszem ügyesen továbbí­totta. Öt óra előtt 10 perccel az egész század készenlétben állt. Szokatlan volt ez az „edzés", de mint újat, szívesen fogadtuk. A reggelit egy lombos erdő szélén, a gyakorlótéren fogyasztottuk el. Utána megindult a „támadás". Különböző színű rakéták szálltak a magasba, majd a gya­logság hurrája zengett . . . Győztesen értünk a célhozl Napnyugtakor hűvös szellő kerekedett. A közelben nem volt se fa, se bokor. Már előre tudtam, hogy az éjszaka nem lesz kellemes, mivel se köppenyt, se pokrócot nem hoztam magammal. Ez egyrészt az én hibámból származott, mert ha a tize­des elvtárs elbírta, miért kényelmesked­­tem én? Elérkezett a takarodó. Mert ne gondolja senki, hogy a gyakorló téren nincs rend és beosztás. Behúzódtam egy mély baráz­dába., Már éppen szunnyadni kezdtem, amikor Szeák László tizedes — aki egy­ben szakaszparancsnokom is volt, meg­szólított: — Föd bližšie! Feltekintettem éi azt vettem észre, hogy mindketten a barázdában fekszünk, egy­más mellett mint a jó testvérek. A tizedes elvtárs köppenye védett engem is a hi­degtől ... Z. J.

Next

/
Thumbnails
Contents