Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-23 / 38. szám
FILLÉRES BARÁTSÁG ■______________________________________^fíaa»fives sarki tíjságárussal hosszú ideig mély és baráti vonzalom fűzött össze. Ha megjelentem bódéja előtt, tekintete mosolyogva üdvözölt és egész lényén kivirágzott a látásom felett érzett szívbőlfakadó öröme. — Szolgálatra készen leste mozdulataimat, amíg áruja között válogatva újdonságokat ajánlott kedveskedve. — Aztán fizettem. Fizettem, rendszerint papírpénzzel, mire ó visszaadott. Igen, visszaadot! Az ismeretségünk is azzal kezdődött, hogy ó visszaadott. Valahogy így. Ködös őszi idő volt, az eső siírii cseppekben permetezett. Én néhány folyóiratot vásároltam nála és tízkoronással fizettem. A visszajáró 7,60-at számolatlanul zsebregyiírve, bandukoltam tovább. Egy félórával később lebonyolított vásárlásomnál szükségem volt a visszakapott összegre, kiszedtem a zsebemből, kétszer átszámoltam és sikerült azt a megdöbbentő tényt konstatálnom, hogy az nem 7,60, hanem csak 6,40. Egyhússzal kevesebbet adott vissza az újságos. Ejnye a gazember — hördültem fel megbotránkozva. Ám rövidesen elfelejtettem a dolgot, néhány nap múlva ismét bódéja előtt állván, jutott az eszembe. Na, most meglátom véletlenül történt-e az eset, vagy szándékosan — ötlött fel bennem a kérdés. Egyhuszat fizetek, öt koronát adtam, visszajár 3,80, visszakapok HhO-at. Húsz fillérem elsikkasztása szándékos és előre megfontolt cselekmény, ez kétségtelen. Miniatűr bűnügy, egy újságárús bódéban. És én hagyom! Nem szólok, nem kiabálok rendőr után, hogy fogja le ezt a kisstílű, de annál tipikusabb Shylochot. Kíváncsi vagyok, megmeri-e csinálni hármdszor is. Я át .megcsinálta! Attól az időtől kezdve minden lehetséges alkalommal hideg szívvel és könyörtelenül becsapott. Néha koronával, máskor csak fillérekkel, mindig arányosan a vásárlás tetmességével. Következetesen és szívósan fejtette ki ezt az emberbaráti tevékenységét, el nem mulasztva egyetlen kínálkozó alkalmat sem. Kezdett imponálni a kitartása és vakmerősége. Szolgáljon mentségemül gyarló, halandó voltom, és emberi lágyszívűségem, de egyegy vásárlás után, amikor ártatlanságot és rokonszenvet sugárzó nyájas szemekkel ellopott еду-két koronámat, nem volt erőm felhorkanni és fejére borítani házikóját. smeretségiink lassanként élt éphetetlen kapoccsá fejlődött és örültünk, ha láttuk egymást. Az ö részéről érthető is a dolog, jigye- Ismbevéve, hogy valahogy így gondolkozhatott: „Nini, megint itt ez a pasas, na, végre egy kis tisztahaszon!" — és vidáman rámmosolygott. Nálam bonyolultabb a helyzet. Tény az, hogy egy határozott karakter, nagy hatással tud lenni érzelmeimre, a szemtelenség és pimaszság pedig egyenesen bámulattal tölt el. Egyénisége érthetően lenyűgözött, hisz ő aztán igazán arcátlan volt, mint egy élete delén járó, minden hájjal megkent piaci légy. Ügy vizsgálgattam, mint egy egzotikus állat példányt, amely egyedüli a maga nemében, és amelyet én fedeztem fel. Külön tanulmányt érdemelne az a találékonyság, melylyel, miután a visszajáró összeget, természetesen a jogos sarc levonásával a kezembe nyomta, azonnal talált magának valami maszkírozó elfoglaltságot, amíg én zsebrevágtam a pénzt. Játszotta, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Néha újságbamélyedt és onnan lesett fel rám, máskor villámgyorsan a kirakata átrendezésébe fogott, vagy nyáron pihegve legyeznj kezdte magát, és szenvedve nyögte: micsoda meleg, micsoda meleg! pénzbe került, de rendkívül tanulságos és szórakoztató volt. A fantáziámba szobrot is állítottam neki, a fillérekért folyó könyörtelen harc névtelen hősének, és próbáltam elképzelni ót, mint családapát. Egyszer szolgálaton kívül a civil életben is találkoztunk, melegen üdvözöltük egymást, mint régi jó cimborát. Ekkor egészen normális ember benyomását keltette. Egyszer aztán végeszakadt a iá viszonynak. Valami miatt nagyon rosszkedvű és dühös voltam ~azon a napon. Mindegy. Emlékszem, ötvenkoronással fizettem egy Fáklyáért és ö ezt a rendkívüli alkalmat arra használta fel, hogy két koronával kevesebbet adott vissza. Sót még csak álcázni sem próbálta a dolgokat, fölényesen és hetykén nézett velem farkasszemet. így állunk öregem? — horkant fel amúgyis háborgó önérzetem, szóval te azt hiszed, hogy a pimaszság határai a végtelenbe végződnek az én korlátoltságoméval, együtt? Nem becsülöd a jó indulatot, melyet veled szemben tanúsítottam, te hólyag? — Na, majd én adok neked! Kimérten, valami öntudatlan kegyetlenséggel átszámoltam kétszer a visszakapott összeget. A barátom meghökkent már, ijedten figyeli a műveletet. А/f ég két koronát kapok — jegyzem meg szerényen. Ilyen megdöbbent szemek, amilyenekkel a következő pillanatban szembenézek, a világtörténelemben is csak egyszer fordulnak elő. Bizonyos Brutus nevű római ifjú apja volt a tulajdonosuk, amikor saját nevelésű fia késével a szívében ekképp szörnyülködött: „Te is fiam, Brutus? Ö, bocsánat — elevenedik meg egyszerre és reszkető kezekkel kotorász a fiókjában — persze, még két korona, kimerült vagyok no, tessék, tessék ... és nyújtja a két koronát. Ugye barátom — folytatom szánakozó mosollyal — maga nagyon szegény és szerencsétlen ember, sót valószínűnek tartom, hogy a sors is vadul üldözi. Vallja be kérem a szomorú tényt, hogy ön, egy ilyen tehetséges és jeles férfiú lealázó anyagi gondok fortyogó iszapjában kénytelen fuldokolni, sőt lehetségesnek 1 tartom, hogy szabad idejében álruhásan koldulással is foglalkozik. Ne haragudjon, hogy a magánügyeibe avatkozom, de minderre abból a tervszerű tevékenységből következtetek, amellyel az én filléreimet és koronáimat vásárlásom alkalmával önkényesen visszatartja. Feltételezem, hogy azokra komoly szüksége van. Jól okoskodtam? — nézek rá kedveskedve. Barátom abba a stádiumba érkezett, amikor az ember a legnagyobb erőfeszítéssel sem bír kierőszakolni a torkán értelmes hangokat, néhány sóhajszerü hápogás kivételével. No, nem kell szégyelni a dolgot — nyugtatom meg bizalmaskodva, — más is volt már hasonló helyzetben. Ezt a csekélységet pedig fogadja el tőlem — nyújtom neki vissza a két koronást — sajnos jelenlegi anyagi helyzetem nem engedi, hogy többet adjak, de biztosítom, ha engedné, adnák szívesen. Na, vegye el kérem, ne szégyelje magáti 7\7em nyúlt érte, hörögve szabódé dott az érzelmeivel és úgy látszott ádáz lelki harcot vív magában, mert az arca eltorzult és kezei görcsösen markolásztak a levegőben, mintha valakinek a nyakát keresné. Óvatosan odatettem eléje a két koroňát és fájó szívvel otthagytam. — Ekkor már sejtettem, hogy mint barátot, örökre elveszítettem ót. Ügy is lett, jó viszonyunk sajnos megszakadt. Ha vásárlók nála, mogorván viselkedik és nem néz barátságosan a szemembe. A visszajáró pénzt, érdekes, mindig pontosan anynyit, amennyi jár, se többet, se kevesebbet, megvetően löki elém, mint kutyának a csontot. Talán még kezet is mos utána. Megértem őt, szörnyen csalódhatott bennem! DUBA Kirakodó vásár Bratislaváhan Szeptember 27, 28, 29-én Bratislavában a Vajnorská úti Központi Vásártéren megtartják az idei őszi kirakodó vásárt, amelyen a belkereskedelem mindennemű ipari cikkei kaphatók lesznek. A vásár iránt különösen a gazdaközönség érdeklődik, mert a gazdáknak ott alkalmuk lesz terményfeleslegüket eladni és a helyszínen mindjárt a szükséges iparcikkeket beszerezni. Új típusú rédtékísiü ék A rádió iránti állandó nagy' érdeklődés arra készteti a hazai rádiókészülék gyárakat, hogy a nagyközönség ezirányú fokozott igényeit a lehető legjobban vegyék figyelembe. Ebből a" szempontból kiindulva az ismert hazai Tesla gyár most a „Tesla 420-U Trio” típusú rádiókészüléket gyártja és hozza forgalomba. Az új készülék, amely rtfagasabb és tökéletesebb mint az eddig ismert Talizman készülék, igen tetszetős bakelitszekrényben van elhelyezve. Ara 700.- korona és az egyes elektro üzletekben már a legközelebbi napókban kapható lesz. 1956. szeptember 23. Sose volt ilyen dolgom Amerre a szem ellát, mindenütt csak kacsákat látni. Vannak itt tarkák és tiszta fehérek is. Egyrésze a vízben úszkál, a többi pedig gyepei. Ez a szép 3500 kacsa a csányi EFSZ tulajdona. Ez a farm a legnagyobb a kassai járásban. Varga Jolán és Takács Margit gondozzák őket. Lelkesen beszélnek munkájukról. — Nem volt ez mindig így, — mondja Varga Jolán gondozó. — Amikor férjem belépett az alakuló szövetkezetbe, még szóba se akartam állni vele, sőt egy ideig nem is beszéltünk. Hallani sem akartam szövetkezetről. Magam sem tudom, hogy miért voltam ellene, de ' hát a többi asszonyok is ellene voltak, én is velük tartottam. De később olvastam az újságokban is, hogy hány asszony dolgozik a szövetkezetekben és milyen jól megy a dolguk és kezdtem megbarátkozni a szövetkezettel. Most elmondhatom, hogy nem bántam meg. Augusztusban csak 1300 koronát kaptam előlegként. A rendszeres havi előlegen kívül az első félévre 10 mázsa gabonafélét kaptam. Igazán elmondhatom, hogy sose volt ilyen sorom. Saját terményemből soha nem maradt annyi, mint amennyit most kaptunk első félévre. Magam is csodálkozom, hogy lehettem ellene a szövetkezetnek — fejezi be mondókaját Varga Jolán. Takács Margit is eldicsekszik, ő is igen jól kijön a szövetkezetben. Mindkét asszony szeretettél beszél munkájáról. Szorgalmasan kell itt dolgozni, mert hiszen ilyen nagy csapat kacsát ötször megetetni," sok munkát igényel. Arról, hogy hogyan fizetődik ki a kacsatenyésztés, Varga elvtárs, a szövetkezet elnöke beszél. A farmon fajkacsákat nevelnek és ezért jó pénzt kapnak. A napokban eladtak 325 kacsát, amiért 29 500 koronát kaptak. A többiért pedig 50 ezer koronát. A költségeket leszámítva, a szövetkezet pénztárába 50 000 korona tiszta jövedelem jött be a kacsafármról. Ez bizony szép összeg. A csányi szövetkezetesek jól forgatják a pénzt. A kacsák árán bikákat -és üszőket vásárolnak gyors r hizlalásra, amiből aztán szintén nagy hasznot húz a szövetkezet. A csányi szövetkezet jól gazdálkodik és egyre több magángazdálkodó figyel fel rá. Nemsokára egész biztosan meggyarapodik még a szövetkezeti család. A múlt héten a kassai kerületben további három EFSZ alakult. A hét elején a gelnyicai járás Helcmanovce községében a földművesek elhatározták, hogy áttérnek az I. típusú EFSZ-ről a III. típusra. Szepterriber 14-én a levocsaí és a Spišská Nová Vea-i járásban Domanovice és Spišskí Hrušov községekben megrendezték az új EFSZ-ek alakuló gyűléseit. Háziasszonyok tanácsadója Az idei szilvatermés az eddig beérkezett jelentések szerint rendkívül kedvező. Ezt .a kedvező körülményt használjuk ki, gondoljunk a hosszú télre és biztosítsuk a család, főképpen a gyermekek részére az egészség követelményeinek megfelelő, olcsó élelmezést. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos és szükséges az ember, de kiváltképpen a fejlődő gyermekek szervezetéhez szükséges napi vitaminadag biztosítása. Általánosan ismert, hogy a zöldség és gyümölcsfélék tartalmazzák a legnagyobb mennyiségű vitaminokat és ezért törekedjünk arra, hogy éléskamránkat mielőbb megtöltsük. Nyersen eltett szilva A nem túlérett szilvát gondosan megmossuk, szárától meg tisztjük és a kimagozott szilvát üvege!® rakjuk olyképpen, hogy egy sor szilva, egy sor kirstálycukor. Egy kiló szilvához 30—40 dkg cukrot adunk. — Néhány /napi állás után tegyünk a tetejére kevés szalicilt és az üvegeket gondosan kössük le. Sötét, hűvös . helyen raktározzuk. Rumos szilva Teljesen beérett szilvát megmossuk és szárától megtisztítjuk. Nem magozzuk ki, hanem egészben rakjuk üvegekbe, mégpedig egy sor szilva, egy sor kristálycukor. Egy kiló szilvához adjunk 30 dkg cukrot és annyi rumot, hogy az egészet elfedje. Lehetőleg patent üvegekbe rakjuk, hogy alkoholtartalmából ne veszítsen. Gyengén kidunsztoljuk, majd egy-két hónapig hagyjuk nyugodtan állni, hogy összeérjen. Gondosan raktározzuk, főképpen az emberek elöl dugjuk el és csak ünnepnap vagy lakodalomkor vegyük elő. Gyiimölcsdzsem Forrásban ‘levő vízbe, beledobjuk az érett szilvát és a tűzről levesszük. Két-három percig hagyjuk állni, majd tészta- vagy nagyobb teaszürövel a vízből a szilvát kivesszük, s a héját kézzel lehántjuk és kimagozzuk. Adunk hozzá legalább ugyanannyi súlyú hámozott,. feldarabolt almát. Hullott, de nem éretlen alma is teljesen megfelel. Adunk hozzá kevés citromhéjat, és kristálycukrot. Egy kiló szilvához 10—15 deka cukrot, 1 kg almához 25—30 deka cukrot adjunk. Rövid állás után lassú tűzön gyakori keverés mellett félóráig, egy óráig főzzük. Forrón patentüvegekbe öntjük és tetejére kevés, újjaink között szétdörzsölt szalicilt szórunk. A máj és epemegbetegedésnél a diétás étkezés nélkülözhetetlen és megifzethetetlen anyaga. ШШЕШШЕК 10. A kolhoz egyik „rejtett tartaléka“ Manapság nálunk is mindenki tudja, hogy a Szovjetunió parasztsága a harmincas évek kezdetén végleg felhagyott az egyéni gazdálkodással, és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben, kolhozokban tömörült, hogy az állami gépállomások korszerű gépeikkel megszabadították a kolhozparasztokat a földművelés kimerítő, fizikai munkájának nagyrészétől, hogy a kolhozrendszer tette a Szovjetunió mezőgazdaságát is szocialistává, hogy a kolhozrendszer az elmúlt évtizedekben bebizonyította életrevalóságát és fölényét a magángazdálkodással szemben, hogy a Szovjetunió a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelmét nem kis mértékben a kolhozoknak köszönheti, amelyek ellátták a frontot és a városi lakosságot kenyérrel és élelmiszerekkel. Ezt, és még sok egyéb jót tudunk a kolhozokról, de már a Bulganyiftkolhoz meglátogatása után is úgy tűnt nekem, hogy még távolról sem ismerjük a kolhozrendszer valamennyi előnyét, rejtett tartalékát. A kolhozok még nem egy kellemes meglepetést tartogatnak azok számára is, akik jól ismerik őket. A Szovjetunió párt- és kormányhatározatai például a kolhozok állattenyésztési tér,,...„eine!: megkétszereződését írják elő 1960-ra. (Időközben nyilvánosságra hozták a Szovjetunió hatodik ötéves tervét, amely szerint 1960-ban az 1955-höz képest húsból 200 százalékot, tejből 195 százalékot és tojásból 254 százalékot kell termelni. — Szerk). Még a krinyicai gyenge kolhozban is azt láttam, hogy ezt a feladatot nem 1960-ban, hanem sokkal előbb teljesítik. Itt a Bulganvinban és a vele versenyző Vorosilov-kolhozban már 1955-ik évben teljesítik, sőt túl is teljesítik az állattenyésztés 1960-ra előírt feladatát. Az elébb felsorolt nagyarányú építkezés megvalósítására a kolhoz olyan tartalékokat tárt fel, amelyekre valljuk be, alig gondoltunk. A kolhoz maga állítja elő az építőanyagok túlnyomórészét, téglát éget, homokot bányászik, meszet éget — ha van a területén mészkő, — építési terveket készít, • kiképzi tagjai sorából a szükséges szakmunkásokat, és a saját erejéből, kezdeményezéséből, állami hitel nélkül is megvalósítja nagyszabású építkezési terveit. A mezőgazdasági nagyüzem korszerű és szakszerű vezetése, a fejlett gépi technika és azok az állami rendelkezések, amelyek biztosítják a. kolhoztagság közvetlen anyagi érdekeltségét a kolhoz munkájában, olyan kedvező helyzetet teremtettek minden kolhozban, hogy a kolhozparasztság példátlan lelkesedéssel fogott a programba vett „gyors fellendülés“ megvalósításához. És azzal, hogy a helyi vezetés megteremti a falu tehetséges emberei számára a lehetőséget, alkotóképességeik szabau kifejtéséhez, kimeríthetetlen gazdag „rejtett tartalékot“ tár fel. A kolhozfalu népe feltartóztathatatlan energiával fog ’ munkához, és szinte csodákat müvei: a fellendülés nem olyan gyors, ahogy azt az 1953. szeptemberi határozatok előirányoz^ ták — hanem sókkal gyorsabb. A „rejtett” akkumuláció Aki figyelemmel kísérte a Szovjetunió gazdaságára vonatkozó közleményeket, látta, hogy a nagy szocialista államban gyorsütemben fokozódik az akkumuláció. Az akkumuláció, az értékek felhalmozása rendszerint a nagy gyárakban, bányákban, ipartelepeken, génekben és egész -városokban ölt anyagi formát. Erről mindenki tud. Ezt a gazdagodást a ’ szovjet statisztikai adatok száz milliárdos számokkal szokták kifejezni. De van egy akkumuláció, amely nem mutatkozik meg teljesen a kimutatásokban. Ez a lázas építkezés, gazdagodás, gyarapodás a falvakban. A kolhozföldek termőképessége a vetésforgók alkalmazása -és a rendszeres trágyázás folytán állandóan emelkedik, az új gyümölcsösök egyre nagyobb termést hoznak. A kolhozok gazdasága számtalan épülettel gyarapodik, falusi lakóházak tízezerszámra épülnek. Ez az akkumuláció csak közvetve és nem teljesen mutatkozik az állami költségvetésben. A kolhoz többnyire nem veszi igénybe ; falu építéséhez az állami kölcsönöket, és csak részben támaszkodik az állami építőanyagforrásokra. A saját erejéből akkumulál. így történik ez most a Szovjetunió százezer kolhozában. A kolhozban az emberek jól tápláltak, jól öltöznek, kultúráltabban élnek; az új házasoknak új házakat építenek. Hol egy iskola, hol eg.y klub emelkedik a falu főterén. Az új istállókba, ólakba borjak és malacok költöznek, a növekvő állatállománynak az új istállót egy-kettőre tető alá hozzák. Az emberek mindenütt serényen dolgoznak, és terveket kovácsolnak. A szovjet falu dolgozói ma nagyon optimisták, az emberek bíznak az elnökükben, a kormányban, a kommunista jövőben. Ez az optimizmus fejeződik ki a saját erőből történő általános építkezésben, a hatalmas méretű akkumulációban, amely a koihoz közös és háztáji gazdaságainak gyors gyarapodását és a falu maradandó téglaépületeiben ölt konkrét formát. A kolhoz fellendülése olyan nagy eseménye a falu életének, hogy ezt az utókor számára is szeretnék megörökíteni és a Vorosílov kolhoz komszomolista főkönyvelője, aki az irodalom nagy kedvelője, most írja a történelmi adatok alapján a kolhoz történetét. Azok az idők, amikor a kulákok ellen kellett harcolni, és létrehozták az első szövetkezeteket, majd kommunákat, a fiatalság számára már ködös múltba merültek. A mai kolhozifjúság alig tudja elképzelni, hogyan is lehetne gépállomás és kolhoz nélkül élni, egyénileg gazdálkodva gabonát és ipari növényeket termeszteni. A kolhoz történetének megírása ma már nem egyszerű feladat. A feudális és kapitalista gazdaság csírái a mezőgazdaságban ?vszázadokon át fejlődtek, amíg általánosan elterjedtek. A szocialista szövetkezeti forma pedig mindössze néhány évtizedes múltra tekinthet vissza — ez csupán egy szempillantás a történelemben. Ha például majd ötven év múlva tekintünk vissza a fejlődés útjára, akt fogjuk látni, hogy ez miiyen rövid idő alatt elért eredmények még csak a kezdetet jelentették, s a rohamos fellendülés még előttünk állt. Ha majd a most beültetett kolhozgyümölcsösök a legjobban termő kort elérik, ha majd mindenütt feljavítják az állatállomány minőségét a legjobb fajállatokra, és az évtizedes tapasztalattal rendelkező kolhozparasztok mindenütt a legkorszerűbben művelik meg a földet, amikor csak a legjobban. bevált nemesített vetőmagokat vetik majd, az ezt követő időben a kolhozok jövedelme és életszínvonala reális számítások szerint a maihoz viszonyítva, 5—10-szeresére emelkedik. A kolhozparasztok életszínvonal emelkedésének sajátos megnyilvánulási formája a Vorosilov-kolhozban Rebríkov elnök szerint a következő: — Azelőtt a brigádokban főztünk a dolgozóknak. Az étel ízletes volt és nem drága. Mégis sok kolhoztag most nem veszi igénybe közös konyhát (mi persze nem erőszakoljuk, hiszen elég gondot és költséget okoz a brigádkonyha). Szívesebben hoznak hazulról, ki kolbászt, ki szalonnát vagy tojást, mézet, szóval ki mit kedvel. Mindenkinek van bőven a háztartásában ezekből az „egyszerű“ táplálékokból. Ez a jelenség a mi kolhozunkban kétségtelenül a jólét emelkedésének egyik jele. (Folytatása következik).
