Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-09-23 / 38. szám

1956. szeptember 23. Földműves 7 A jövő szakemberei között Ez év januárjában a kukoricater­melők országos konferenciáján, melyet Bratislavában tartottak meg, Kiszling János, a zsélyi mezőgazdasági iskola igazgatója a következőket mondta: — Tanulóink úgy határoztak, hogy hazánk összes mezőgazdasági iskoláját versenyre hívják a kukoricatermelői­ben. A verseny keretében hektáronként legalább 100 mázsa csöveskukoricát akarnak elérni. Ezenkívül tapasztala­tainkat még több dolgozónak átadjuk. Százöt mezőgazdasági iskola fogadta el a zsélyiek felhívását. Azóta sok idő eltelt. A jól meg­művelt földekben szépen kikelt a ku­­<orica, dúsan nö­vekedett és eljött l törés ideje 'S. Эе a versenyzők lallgatnak. Sokáig vártunk a diákok leveleire. Szeret­tünk volna kö­zölni néha egy-egy Írást lapunkban, amely beszámol ar­ról, hogyan gon­dozzák az iskolák a kukoricát és mi­lyen hektárhoza­­uokra számítanak. Nem írtak, és már azt hittük, hogy megfeledkeztek a A versenyről és a kötelezettségvállalásokról. Levelet hozott a posta. Jelentkezett egy a százöt versenyző közül és ez nem más, mint a zsélyi egyéves me­zőgazdasági iskola. „Meghívjuk az elvtársakat, hogy nézzék meg kukoricaföldjeinket. Tan­gazdaságunkban 21 hektáron terme­lünk kukoricát. Ezt kizárólag a tanítók gondozzák. Nem akarunk munkánkról többet írni, mert szavunk dicsekvésnek tűn­ne .. . Ezért ismételve kérjük, jöjje­nek el hozzánk“. Szorgalmas diákok A nap már lenyugodott, de a Zichy­­féle kastély udvara, ahol most a mezőgazdasági iskola áll, vidám fiataloktól hangos. Fiúk, lányok rakják a kifosztott kukoricát egy pótkocsira. Olyan nagyok a csövek, mintha ki lennének - riogatva. Az igazgató elvtárs azt mondta, hogy ezek még csak az apróbbak. A korán érő cseh fajta. — A nyárasdi hibrid és a saját fajtánk, amely ikercsöveket terem, még a mezőn van, azok sokkal szeb­bek. Törésre más iskolák tanulóit is elhívjuk. Közösen szeretnénk meg­mérni a termést, hogy senki se ké­telkedjék az elért hektárhozamban. Az eredményről természetesen az újságon keresztül értesítünk minden versenyzőt. Д diákok szorgalmasan dolgoznak, közben beszélgetnek is. — Szép ez a kukorica, de mi még szebbett termelünk. Kiválogatjuk a szép csöveket, s azokból vetünk jövőre, — mondta Zatykó István, aki mint színjeles tanuló iratkozott be az egyéves mezőgazdasági iskolába. — Csak az a baj, hogy törésre mi sem leszünk itt. Mások mérik meg, hogy mennyit termeltünk, — bánkó­dott Mihalovics Erzsi. — Rövid az egy év, de hadd legyen! — legyintett Dudás Tériké. — Megtoldom kettővel a technikum­ban és három lesz belőle. Ott is termelünk száz mázsa kukoricát egy hektáron, vagy még többet is. —Nekem egy év is elég, de azt jól felhasználom. Visszamegyek a szö­vetkezetbe, mert nagyon várnak. — Szükségük van a fiatalokra és szeret­nék, ha ott is termelnék annyit, mint a zsélyi iskolában — mondta Nagy Mária, aki Mártonfaláról jött az iskolába. Minden cső kukorica a pótkocsira került, de a tanulók még ott állnak körülötte. Sok a mondanivalójuk. — Gégöl Laci, aki Egegről jött ide, tette le a garast. — Mikor idejöttem, mindenki ug­ratott, mint valami kisdiákot. — A kalauznő azt mondta, fordulj vissza, még nem késő! Mit tanulhatsz egy év alatt. Hiszen csak dolgozni fogsz. Az öreg diákok is lódítottak. Hát éppen ide kellett jönnöd? Bezzeg búcsúzáskor, mikor megkérdeztem az egyiket, hggy miért sír, azt mondta, csak a szemét törli, mert a por beleesett. Az iskolában Az igazgató elvtárs és a nevelő kíséretében végigjártuk a folyosókat, a kultúrtermet, a tantermet, hálószo­bákat, az ebédlőt, mosdókat és egyéb helyiségeket. Az ember nem győz betelni a sok szép dolog látásával. A folyosók falain fényképek, grafiko­nok, . kivágott újságcikkek, rajzok emlékeztetnek az előbbi évek diák­jainak munkájáról, sport- és kultúr­­tevékenységeiröl. A kultúrteremben délinövények díszlenek. Az . akváriumokban tarka­barka halacskák ficánkolnak a vízi­növények között. A könyvesszekrények tetején üvegbúrákban különböző ter­mények magjai láthatók. Egy uborkás üvegben zsengés kukoricát tettek el télire. Langyos sósvizet öntöttek rá és arra ételolajat, kb. 10 cm vastagon. Uborkás üvegben van a mintasíló is, külön felaprítva a kukoricaszár és külön a zsengés csövek. Szemléltetésre segédeszköznek használják. Az igazgató irodája is különbözik az egyszerű irodától. Ez is tele van különböző növényekkel, preparátumok­kal, de kiemelkedően itt is a kukorica szerepel különböző változatban. Az asztal mellett nyurga piros muskátli ágaskodik. Olyan magas, mint egy gyümölcsfa-csemete. Százötven cen­timéter magas a törzse és azon ágaz­nak el a gallyak korona alakjában. Másnap a mezőn Most látjuk, amint kifelé tartunk, hogy mennyi érdekes dolog van még az iskola udvarán, ami eddig a figyel­münket elkerülte. A Micsurin-kert sokféle növényével terül el a rózsa­fákkal beültetett út mentén. Benne ketrecek. Azokban kísérleti nyulak ropogtatják a kukoricát. A másik oldalon fiatal gyümölcsfák nőnek a virágok között. Átellenben a gaz­dasági udvar. Nagy a sürgés-forgás. Műhelyekben, istállókban dolgoznak a gazdaság felnőtt, állandó munkásai. Utunk a terméstől roskadozó paprika és paradicsomföldek mellett vezet. Utána következik a szövetkezet kukoricája, amely csak féle-magasra nőtt a kövér lápon, mint az iskola kukoricája, amely a hegy oldalán olyan, mint egy erdő. Szemre nehéz lenne megállapítani a várható hektárhozamot, de a diákok ígérik, hogy a törés után az ered­ményről értesítenek bennünket és a többi iskolákat is. Most csak azt kötik a lelkünkre, írjuk meg az újságban, hogy elődeik ne bánkód­janak a kukorica miatt, mert ők lelkiismeretesen továbbfolytatják azt a munkát, amelyet egy évvel azelőtt 41 diák szorgalmasan kezdett. Ők is ugyanannyian vannak, mint a múlt éviek, negyvenen, ebből 9 leány. Kiszling igazgató elvtárs pedig azt mondta, ne feledkezzünk meg a ver­senyzők tudomására hozni, hogy május 1-től mostanáig csak 137,2 miliméteres csapadék volt nálunk. Ilyen mostoha időjárás mellett, jó munka következtében érik el a ter­vezett 100 mázsás hektárhozamot. Csurilla József Az új diákok határjárás alkalmával legelőször a kukoricaföldeket tekin­tették meg, amelyen két méternél magasabbra nőtt a jól gondozott növény. ballagó öreg diákok a kukoricaföld éktől is elbúcsúztak. Nagy feladatok várnak a szenei gépállomásra Az őszi árpát és az őszi repcét már teljesen, és az őszi keverékek nagyrészét elvetettük, de hátra van még a búza vetése és a kapásnövények betakarítása. A tervezett talajelőkészítést 80 százalékra elvégeztük. Ezzel az eredménnyel azonban nem lehetünk megelégedve, mert sürget a vetés ideje. A munkát akadályozta az, hogy a későn hántott földek nagyon megszáradtak és nem akarják befogadni az ekét. A kapásnövények után is sok helyen őszit akarnak vetni. Ezért még jobban kell igyekezni, hogy minden munkát elvégezhessünk agrotechnikai időben. Járásunkban a burgonyát 863 hektárról, a cukorrépát 746, a kukoricát 705 hektárról kell betakarítani. Ezenkívül a takarmány és egyéb növények betakarításának nagyrésze hátra van. Gépállomásunk szerződést kötött 180 hektár burgonya betakarítására. Ehhez a munkához TEK-2 jelzésű három új gépünk van. A cukorrépa betakarítására pedig SZKM-3-as 6 darab kombájn, 16 darab VRZ-3-as kiszántóekét biztosítottunk. A napra­forgó betakarításához a gabonakombájnokat használjuk fel. Eddig 16 kombájn dolgozik EFSZ-eink földjein. Learatják és mindjárt ki is csépelik a napraforgót. A kukorica nagyrészét szintén kombájnok segítségével takarítjuk majd be. Ez évben használjuk először a kukoricakombájnt, mely kivágja a szárat. A csövet letöri és kifossza, a szárat felszecskázzá úgy, hogy az mindjárt sílózásra alkalmas. Eddig négy kukoricakombájnunk van és még hármat kapunk. A régi sílókombájnok is jól dolgoztak, de csak alacsony növényeknél. A silókukoricát nem tudta levágni. Erre a célra 6 gabonakombájnt szerel­tünk át. Ha ehhez a hat géphez hozzászámítjuk a hét kukoricakombájnt, és a régebbi gyártmányú három sílökombájnt, akkor rájövünk, hogy naponta legalább 30—40 hektárról lesílózhatjuk a növényt. A gépállomás vezetősége közösen a pártszervezettel, üzemi bizottsággal ismét megszervezte a tanácsadókart, amely naponta segít a traktoros­brigádoknak a hibák kiküszöbölésében. / B - — Csandal István, Szene A jövő évi termés sikeréért Doborgazon a szövetkezet tagjai az elmúlt napokban tartották meg az EFSZ szeptemberi közgyűlését, ame­lyen a vezetőség ismertette az eddi­gi munkák menetét és az őjjti mun­katervet. A gyűlésen résztvettek a magángazdák is. A tagság a vezetőség által kidol­gozott munkatervet egyhangúlag el­fogadta, valamint kiegészítette. Eddig még sokan tiltakoztak a gépi mun­kák ellen. Most azonban elhatározták, hogy a kukoricaszárat sem kézzel, hanem kombájnnal vágják, mivel így gyorsabban és kevesebb költséggel kiegészíthetik hiányzó silótakarmá­nyukat. A mostani tervet az eddigi­eknél sokkal gondosabban készítették. Az a tervük, hogy az őszön még 20 hektár földre kihordják és beszánt­ják az istállótrágyát. Cukorrépából négy hektárral többet vetnek mint a múlt évben, s ennek már most elő­készítik a talajt. Őszi árpából a múlt éviből szintén többet vetettek öt hek­tárral, mert úgy számítanak, hogy abból korábban nyernek szemestakar­mányt, ugyanakkor a helyére is ha­marább vethetnek másodnövényt. Bulla Lajos HNB titkár, Doborgaz. A budapesti mezőgazdasági kiállítás főpavillonja A budapesti mezőgazdasági kiállításon A hőmérő higanya 30 C fokot mutatott, amikor a budapesti ki­állítási térségen több ezer szövet­kezeti tag, egyénileg dolgozó pa­raszt, újságíró és külföldi vendég gyűlt össze, hogy megtekintsék a Mezőgazdasági Kiállítást, ame­lyet ünnepélyes keretek között a Magyar Népköztársaság föld­művelésügyi minisztere nyitott meg. A kiállítás résztvevői a to­vábbiak folyamán meggyőződhettek a magyar mezőgazdasági termelés egyre emelkedő színvonaláról. Már a főpavillonban és a növény­­termesztési pavillonban felderült a magyar parasztok arca, akik nagy érdeklődéssel szemlélték a magyar gyümölcstermelés, szőlészet és zöldségtermelés kiállított re­mekeit. Ugyancsak nagy érdeklő­dést mutattak a kiállítás megte­­kintői a növénytermesztés és a takarmánynövények különféle pél­dányai iránt. A növénytermesztési pavilion mögötti részen a mezőgazdasági munkák segítségére szolgáló legkorszerűbb hazai és külföldi gyártmányú géppk vannak kiállítva. Kissé távolabb a Magyar Mező­­gazdasági Könyvkiadó önálló pa­­villonja látható. A legújabb ízléses kivitelű mezőgazdasági szakköny­vek világosan igazolják az elmélet és a gyakorlat egységének fontos­ságát. A kiállítás állattenyésztési részén épített istállókban a legjobb faj­állatok — sertés, szarvasmarha, juh, ló — vannak elhelyezve és világosan bizonyítják a magyar állattenyésztés minőségi fellendü­lését. A további nézelődés során meg­győződhet az ember, hogy a mező­gazdasági építészet is lépést tart a haladással. Különös figyelmet érdemel az acélvázú épület, mely­nek nagy jövőt jósolnak. A magyar vincellérek is kitettek magukért. Aránylag nagy terüle­ten szemléltetően mutatják be a szőlőtermesztés különböző mód­szereit és lehetőségeit. Az élelmiszeripar és a kereske­delem sem húzódott a háttérbe. Több pavillonban mindenféle árut lehet kapni, s így még a legkénye­sebb vásárló igényei is kielégül­­hetnek. Az ételekben és italokban is bőven válogathatnak a látoga­tók. A híres magyar szalámi, csa­bai kolbász, a világhírű debreceni virsli és a szegedi halászlé után jól esik a gyöngyöző badacsonyi kéknyelű, meg a tokaji. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a budapesti kiállításon — a mi kiállításainktól eltérően — erdőgazdasági és faipari érdekes­ségek is szerepelnek. Sok érdekesség van ezen a ki­állításon, aki csak teheti, nézze meg. Gyönyörű élményekben lehet része a magyar fővárosban. Ini. Fér éneik A burgonya tárolása Óriási kár ér bennünket a burgo­nya helytelen vagy felületes tárolása miatt. Termelőink nagyon sók hibát követnek el a betakarítással. Korán, vagy későn végzik ezt a munkát. A betakarítást az érés első felében kell végezni, vagyis amikor a lombo­zat még nem száradt el teljesen, de a gumó héja már nem foszlós. Ha engedi az időjárás, kiásás után a szántóföldön kissé megszikkasztjuk a gumókat. Nagyon fontos, hogy a vá­logatást a szedés alkalmával végez­zük el. Nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a prizmába csak egészsé­ges gumók kerüljenek, mert a ned­ves, beteg, megsérült burgonya me­legedést okoz, amely az egész priz­ma pusztulásához vezethet. Kamera megállapítása szerint a burgonya tárolásában három fő idő­szakot különböztethetünk meg. Első a szedés utáni időszak, ami kb. 40 napig tart. Ez az utóérés ideje, ami­kor a burgonya sokat veszít még a súlyából, sok víz elpárolog belőle. Második időszak a téli nyugalom A prizmát magas helyen készítsük, nehogy a víz és hóié alá folyjon. Észak-déli irányú legyen, hogy a hi­deg szelek ne ütközzenek annyira bele, hanem mellette elsuhanjanak. A prizma helyét spárgával jelöljük ki. Alapszélessége 100—120 cm, magas­sága 80—100 cm. Egy-egy prizma hossza ne legyen több 10—Í2 méter­nél, mert az ilyen kis prizma köny­­nyebben kezelhető. A prizma téli ta­karását akkor kezdjük meg, mikor a hőmérséklet 0-ra vagy —1 fokra süllyed. Takarás előtt azonban még­­egyszer meg kell vizsgálni, hogy szá­raz-e a takarószalma. Vizes szalma alatt a burgonya prizmában is meg­fagy. A száraz szalmatakarónak tö­­mödött állapotban is el kell érnie a 25—30 cm vastagságot. A földtaka­ró vastagsága pedig 40—50 cm le­gyen. Nagyon fontos, hogy a földet ne közvetlen a prizma mellől ter­meljük, hanem legalább 50—60 cm szélességű padka maradjon mellette, ez védi a burgonyát a hólé_ és hideg beszivárgásától. A prizma szélétől te­30 -ssan-es földréteg 40-50cm-f>r sza/mareteg hát mintegy 130— 140 cm-re kezd­jük az árok ásá­sát. Ha az időjárás enyhe, a hőmér­séklet 2-3 fok me­leg és 2-3 fok hi­deg között válto­zik, vastag földta­karóval nem von­juk be a prizmát, mert a burgonya bemele­gedhet. Ilyen eset­ben a takaró 20— Burgonyaprizma. ideje, ami több hónapig tart. Ala­csony hőmérsékleten a rügyek nem csíráznak. Nyugalmi állapotukban ke­vesebb hőt és párát fejlesztenek. A harmadik időszak a csírázáskor kezdődik. Ilyenkor a súlyveszteség­­ismét növekedik, 25 cm-nél vasta­gabb ne legyen, a többi földet az időjárástól függően rakjuk rá. Ha szellőző rácsot vagy nyílást hagytunk a prizmán, a hideg idők beálltával be kell tömni szalmá­val, vagy földdel le kell takarni. Nagy József, Üjmajor. kttfiÉiÉ

Next

/
Thumbnails
Contents