Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-09-23 / 38. szám

$ sföddiffoes 1956. szeptember 23. Szövetkezeti téglagyárban így kezdődött, ilyen szalmasopák alatt száradt a vályog 1950-ben. Ma már modern szárítók vannak, a régiekből csak ez a sopa áll, idézve a múltat. A szövetkezetek fejlesztésénél pénzügyi alapjaik megerősítésénél használjunk ki minden forrást. Vegyük figyelembe a hélyi adottságokat és ezek ésszerű ki­használásával teremtsük meg a munkaegység értéke növelésének előfeltételeit. így írja ezt elő kormányunk határozata, melynek fő célja a szocialista mezőgazdasági szektor kiszélesítése a szövetkezetek gazdasági alapjainak megszilárdítása, növelése és a tagok jólétének, életszínvonalának emelé­se. Az elgondolás szép, megvalósítható, de a kivitele­zés,— sok vezető számára ez a bökkenő — a pénz­szerzés módja vidékenként, sőt falvanként, változó. Itt születik a vályog. Félig gépesített üzemrész ez, ahol a sárgerendából vályogot szeletelnek. A gépnél hárman váltják egymást Képünkön Uzsák Péter és Jakab Ernő munkaközben. A lényeg persze az, hogy a lehetőség mindenütt meg­van, csak keresni kell. Ezt a lehetőséget kutatták a perbetei szövetkezet vezetői is, persze ők már 1950-ben rájöttek, hogy a mellékjövedelem nagyon is fontos ahhoz, hogy a mun­kaegység értékét emelni tudják. így e keresgélés köz­ben dobta fel valaki azt az ötletet, hogy a yályogvetővel kellene valamit kezdeni, mert hát az építkezés tégla nélkül lehetetlen. Többen csak mosolyogtak, mert se­­hogysem tudták elképzelni, hogy a „vályogvetőnek” gúnyolt téglaégetőben, ott a falu végén annyi téglát lehetne készíteni, ami a hatalmas istállók, sertés- és baromfitelep felépítéséhez elég lenne. Szerepcsere akad­tak a vezetők között olyan emberek, akik kiszámították, hogy mit is adna a szövetkezetnek egy téglaégetö: öt­ven fillérért kapnánk a téglát, ami máshonnan szállítva hetven-nyolcvan fillérbe is belejön. Az ilyen beszéd már mindenkinek tetszett - meg kell csinálni. Igen ám, de befektetésre van szükség, s mivel a szövetkezet pénzben nem bővelkedett, hát csak valamicskét nyúj­tottak a téglaégetőnek, épp hogy a munkát megkezd­hették. 4 Amint múltak az évek, úgy épült, formálódott a fég­­iaégető és ma, mikor végigjárjuk a kis üzemet, már nyugodtan nevezhetjük szövetkezeti téglagyárnak is. Száznyolcvan-kétszázezer téglát készítenek havonta s ha számítjuk, hogyl áprilistól október végéig dolgoznak — Bandi — az öreg paripa, régi szolga, megszokta már az efféle jeleneteket: a kocsik a kemence előtt rend­szeresen lesiklanak a sínről, a behordok mérgelődnek, mert fél kell emelniök, ez pedig időveszteség s mivel darabszámra dolgoznak, ezt az időt senki sem fizeti. Megoldás: két-három új talpfával összefogatni a síne­ket; ezt a vezetőtől a gépészig mindenki tudja, mégsem csinálják. ez nem is csekélység. Most évek múltán látni igazán, mily helyes elgondolás volt a téglagyár kiépítése. Az a 60—65 000 korona évi jövedelem amit a téglagyár ad, a szövetkezet bevételének jelentős részét képezi. Ezen­kívül 28 munkásnak állandó kereseti lehetőséget bizto­sít. Helyes lenne, ha a többi szövetkezetek vezetői is megvizsgálnák a lehetőségeket és hasonló kezdeménye­zéseket tennének. Különösen a Csallóköz és a Garam völgye nagyobb szövetkezeteinek vezetői gondolhatná­nak hasonló megoldásra, mert a kormányhatározatok csak akkor segítenek, ha valóra váltjuk azokat. Már pedig ezt a valóraváltást — legalábbis a kezdeménye­zést a szövetkezetek vezetőinek kell megtenniök. Udvarrészlet. A téglát a kemencéből talicskán szállítják ide, s innen viszik tovább a szekerek, traktorok a kü­lönböző építkezésekhez. —cs— Mezőgazdasági kiállítás Komáromban Mint minden évben, a komáromi járás ez évben is megrendezte a mezőgazdasági kiállítást szeptember 16-tól 23-ig. A szövetkezetek, állami gazdaságok legszebb terményeiket és állataikat vitték a kiállításra. A fejlődés, amelyről meggyőződtünk, biztató ígéret a jövőre nézve. A megnyitás napján értékelték a legjobb terményeket és állatokat. Megjutalmazták a legjobb dolgozókat. 1949-ben volt az első mezőgazdasági kiállítás. 1949-től 1956-ig grafi­konok, statisztikák mutatták be a nagyüzemi gazdálkodás fejlődésének fokozatát. Ezekből megállapítható mennyivel nagyobb eredményeket értek el a szövetkezeti gazdálkodásban, mint az egyéni gazdálkodók. A szövet­kezetek gabonájának átlagos hektárhozama 23 mázsa, a magángazdáké pedig 19 mázsa. Nagyon szép eredményeket ért el á komáromi szövetkezet. — Búza 28 mázsa, árpa 24,50, zab 28, paradicsom 140. Legnagyobb eredményt Gadóc érte. el őszi árpából 32,5 mázsával, • 1949-ben öt szövetkezet volt a járásban 1059 taggal. 1956-ban pedig 15 szövetkezet 3224 tagot számlál. Gyümölcsfa 1950-ben 161 562, 1956-ban 226 653, méhcsalád 1949-ben 2500, 1956-ban 5500. — A szövetkezeti dolgozók 1956-ban 164 családi házat építettek, a magángazdák kilencet. A megnyitó ünnepségen sátrakban sütötték a pecsenyét, vendéglők, bazárok, várták a több ezer látogatót. Délután két órától négy óráig pedig kultúrműsor és azután népi mulatság következett. Papp János, Komárom Fejlődnek, erősödnek a szövetkezetek Az egységes földművesszövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás hatalmas fej­lődést mutat ebben az évben. Egyre újabb szövetkezetek alakulnak és je­lentősen bővül a régebbi szövetkezetek taglétszáma. Ez év július végén 7865 III. és IV. típusú szövetkezet volt or­szágunkban. Augusztus folyamán, va­gyis az aratási időszakban további 67 új szövetkezet alakult. Azt is érdemes megemlíteni, hogy _ez év _ elején 6795 magasabb típusú szövetkezet volt ha­zánkban. Ez pedig annyit jelent, hogy az elmúlt 8 hónap alatt 17 százalékkal emelkedett a III. és a IV. típusú szö­vetkezetek száma. Jelenleg hazánk községeinek 56 százalékában van EFSZ. Az új szövetkezetek alakulásával arányosan egyre növekszik a közösen müveit földterület nagysága is. A ke­rületiig tervezett üzemek mezőgaz­dasági területének több, mint egyhar­­madát művelik a szövetkezetek. Ez 5 százalékos emelkedésnek fele! meg az év elejéhez viszonyítva. A bratislavai kerület községeinek 80 százalékában van szövetkezet, amelyek a mezőgaz­dasági területnek több mint felét mű­velik meg. A szövetkezetek pénzügyi eredménye is évről évre kedvezőbb. Ez év első felében 110 százalékra teljesítették pénzjövedelmi tervüket. Az állatte­nyésztésből 40 millió koronával na­gyobb volt jövedelmük, mint az elmúlt év ugyanezen időszakában. Jó szervező munkával A losonci járáshoz tartozó Rapp község jó szervező munkával és a nemzeti bizottság segítségével ez év­ben szép eredményeket ér el. A szö­vetkezet 104 százalékra teljesítette beadását. A magángazdálkodók közül ki kell emelni Cservenák Jánost, aki 124 százalékra és Ágoston Bélát, aki 108 százalékra tett eleget gabonabe­adási kötelezettségének. A jó szervezési munka eredményé­nek könyvelhető el az is, hogy a lu­cerna és lóhere háromszori kaszálása, a sarjú betakarítása szintén időben nyert befejezést. Emellett 165 köbmé­ter takarmány van már silógödrökben. A tarlószántást elvégezték és 4 hek­tárnyi területen már a repce is a föld­ben van. Érzékenyen érinti a rappi szövetke­zetei a kukoricaszárító építésének el­húzódása. Már két éve, hogy a jóvá­hagyott terv szerint elkezdték a ku­koricaszárító építését. Az első évben jól is haladt a munka, de aztán mind lassabban folytatódott. Az ok az volt, hogy az Agroprojektnél ugyan be volt véve a tervbe ez az építkezés, de a szükséges építőanyagokat nem tudta időre biztosítani. A rappiak látva a súlyos mulasztást, a szomszédos szövetkezetektől valóságosan koldulták az anyagot, de sajnos így sem tud­ták azt teljesen beszerezni, így az építkezést az év végéig megint nem tudják befejezni. Az Agroprojekt ilyen I munkája mellett aztán bajosan lehet a beruházási építkezések tervét telje­síteni. Sólyom László Losonc Ezért léptem a szövetkezetbe Chobot Pál, Veiké Canikovce-i lakos hatalmas szál ember. Sudár mint a fenyő, egészséges mint a makk. A tíz gyerekből hetet felne­velt, három gyermeke meghalt és ma 15 apróság mondja neki enye­­legve: nagyapa. A kenyere javát már megette, de a nyugdíjazásról még hallani sem akar, sőt ellenkezőleg, a falujában ez ideig járatlan, isme­retlen útra lépett. Feleségével együtt belépett az új szövetkezetbe. Amikor megjegyzéseket hallott korára vonat­kozólag, úgy ráförmedt a merész rágalmazóra, hogy az meg sem mert mukkanni. „Ha e'zideig rendesen tudtam művelni öt és fél hektár földemet, tudtam gondozni állataimat, akkor könnyebb feltételek mellett a szövetkezetben még jobban meg­állóm helyemet, — mondotta dörgő hangon. Egyszer aztán, amikor átjött hozzájuk a szomszédból Marka, rá­beszélték öt szülei, hogy tartson velük. Markát nem kellett sokáig biztatni, nagyon jól tudja, hogyan él bátya a vinicnai szövetkezetben. Bátyja felesége, vagyis az ó sógor­nője a szövetkezetben dolgozik, ahol 23 koronát és 5 kg gabonát adnak egy munkaegységre. De még ennél job' szövetkezetek is vannak a já­rásban. Sógornője nemrégen azzal dicsekedett .hogy majdnem mindennap megkeres 2 munkaegységet. Amikor Veľké Canikovcén jártunk, Chobot gazda éppen lovait fogta a szekér elé. Sógorával szalmáért készült. Az egyik ló körül virgonc csikó ugrált. Megkérdeztük a gazdát, nem sajnálja-e a közösbe adni gyö­nyörű lovait? De bár ne kérdeztük gépnek támaszkodott és szánalmas pillantásokkal méregette a rozsdás ekét. Ezekre már nem lesz szükség a szövetkezetben. Traktorral, új gépekkel hasítanak majd mély baráz-Hej, táltosaim, nektek is jobb dolgo­tok lesz majd a szövetkezetben. Te pedig vasderes csikóm, rövidesen meg­éred új szövetkezetünk fénykorát. dát a fekete földben. Aztán arról folyt a beszéd, hogy milyen is lesz majd a szövetkezet. Amikor a vá­rosban jártak, jól megnézték a gépe­ket, amelyeket az állomásról szállí­tottak a traktorállomásra. Mielőtt a gazda elindult volna szekerével a szalmáért, még néhány szót váltott velünk. — Az előbb azt kérdeztétek tőlem, miért léptem be a szövetkezetbe? Hát jól figyeljetek ide, — mondotta és elénk tartotta kérges kezeit. — írjátok meg akár az újságban is. Az öreg vetőgép, a rozsdás eke és borona már az udvar sarkába került. Nem lesz rájuk szükség, hiszen ezen az őszön már traktorral szántják meg és hármas vetögépcsoporttal vetik be Chobot gazda földjeit. volna. Nehezén. bírtuk meggyőzni az érzékeny Chobot bátyát, hogy mi ezt jól gondoltuk, . csakhogy ... „Ilyen viccre nekem nincs szük­ségem", — mondotta villámló sze­mekkel. Mit tehettünk? Igazat adtunk neki. Amíg a gazda befogta a lovakat, addig a gazda felesége, bátyja és leánya a kispadon ült. Ők is aláírták már a belépési nyilatkozatot az új szövetkezetbe. Menyhárt, Chobot gazda bátyja, az öreg rozsdás vető-Másként nem lehet gazdálkodni, csak úgy, ha egybeszántjuk a földeket. Csak úgy élhetünk jobban, ha össze­tart az egész falu népe. Ha az én két lovam is két irányba húzna, : haséin kerülne udvaromba a szalma. Ha a földeket egybeszántjuk, olyan mint amikor az ember ökölbe szo­rítja a kezét. Egy ujja külön-külön gyenge, de az ököllel, azzal már le­het csinálni valamit. Nos, tudjátok meg hát, ezért léptem a szövetke­zetbe. Milan Rajský Erdemszerinti jutalmazás A kisgéresi szövetkezetben e tava­szon a tehéngondozók mind otthagy­ták a teheneket. Nem tetszett nekik, hogy bevezették az érdemszerinti dí­jazást. A szövetkezet vezetősége kénytelen volt más munkásokat állí­tani a helyükre. így került az álla­tokhoz Móric Albert, Király Béla, Koszty László és Nagy András. Eleinte ők sem bíztak a jó keresetben, de szorgalmas munkájuk szép ered­ményt hozott. Többet kerestek az új munkamódszerekkel, mint elődeik, akiket egyenlősdi módon jutalmaztak. Emelkedett a tejhozam, azzal együtt a fizetés is és a szövetkezetnek is nagyobbodott a jövedelme, a kiadás pedig csökkent. A borjúgondozóknak is ezzel az új jutalmazási rendszerrel sikerült elérniök a szopós borjaknál az 1 kg-os napi átlagos súlygyara­podást! Nagy hiba még, hogy a tej zsírtartalma csak két és fél száza­lék. Ennek az okát még nem sike­rült kikutatni annak ellenére, hogy a szövetkezet zootechnikusa nagy fi­gyelmet szentel a tejtermelésre, Az elválasztott borjaknál is szép ered­ményeket értek el augusztusban. — Berta László, aki mindenáron csak darabszám után szerette volna fel- I venni a fizetést, most jobban keres. Az egyenlősdi elv alapján 30 borjú gondozásáért naponta 1,5 munkaegy­séget szerzett volna. A szövetkezet zootechnikusa azonban kitartott amel­lett, hogy a borjak gondozását is a hasznosság után jutalmazzák. — Végre Berta bácsi is beleegyezett és nem is bánta meg, mert a napi kere­sete átlag 2,7 munkaegység. Ezeknek a borjaknak az átlagos napi súly­gyarapodása 0,75 kg. Némelyek meg­haladják az 1 kg-ost, sőt egy bika az 1,8 kg-os súlygyarapodást is. A sertéshízlalásban is szép ered­ményeket értek el, a napi súlygyara­podás 0,80 kg. Sajnos, hogy a. sertés­gondozók eddig még nem szakítottak az egyenlősdi jutalmazás elvével, pe­dig ők is többet keresnének és a szövetkezet is gazdagodna, ha beve­zetnék az új módszert. A kisgéresi szövetkezet dolgozói azonban remélik, hogy a jövő évben az állattenyésztés minden ágában bevezetik az érdemszerinti jutalma­zást. Bácskái Árpád, Kisgéres Diesel- és benzinmotorok, cséplők, szecskavágók és ezekhez kések kaphatók: Domény, Trnava, Hospodárska cesta 15.

Next

/
Thumbnails
Contents