Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-23 / 38. szám
/ F^ldinftves T956. szeptember 23. 5 Ha sok ilyen asszony volna... SZABÓ BÉLA FÉLÉVSZÁZADA Nagylom a kékkői járás legészakibb részén fekszik. A múlt rendszerben a község helyzetével, a dolgozók életével senki sem törődött, hírét sem hallottuk a kis falucskának. Ma azonban egyre több szó esik a községről, a benne lakó földművesekről. Különösen a helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság jó munkájáról hallani sokat. Elhatároztam tehát, hogy meglátogatom a nagylomi földműveseket, felkeresem a HNB-ot ás megismerkedem a nöbizottság működésével. Frissen kövezett, simára hengerelt országút vezet Nagylom felé. Az első pillanatban arra gondoltam: szorgalmas ember lehet az űtkaparó, karban tartja az útat.... Később azonban megtudtam, hogy a HNB kezdeményezésére a község lakói — az „M“ akció keretén belül — hozták rendbe a régóta elhanyagolt országűtat. Ez igen szép példa — gondoltam. Most már csak azt szeretném tudni, hogyan kapcsolódott be a szervezési és útépítési munkába a nőbizottság? Kérdésemre Kutyej elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára adott választ: — Mint minden munkában, az útépítésnél is nagy segítséget nyújtott a nőbizottság — mondja a titkár. — Veszelka elvtársnő, a nöbizottság elnöknője, — akit a HNB tanácsának ütésén bíztunk meg a szervezési feladattal — azon igyekezett, hogy községünk minden egyes dolgozónője kivegye részét az útjavításban. — S hogyan szervezte meg a munkát az elnöknő? — tettem fel a kérdést. — Agitkettősöket állított össze a nőbizottság tagjaiból — felelte a titkár. — Az agitkettősök először ledolgozták a rájuk eső társadalmi munkát, s aztán hozzáláttak az agitációs munkához. Fáradságukat siker koronázta. Jól eső érzéssel hallgatom Kutyej elvtárs szavait, s közben arra gondolok: mennyivel könnyebb vo'na nemzeti bizottságaink munkája, ha minden községben úgy dolgozna a nöbizottság, mint Nagylomon! S ez dolgozónőinken, falusi asszonyainkon múlik! Az estébe hajlott az idő, de a titkár még mindig nem fogyott ki a szóból, szinte napokig tudna mesélni a nőbizottság munkájáról, a HNB-nak nyújtott segítségről. — Mi el sem tudjuk képzelni, hogyan tud az olyan nemzeti bizottság jó munkát végezni, ahol nem működik a nöbizottság — jegyezte rneg Kutyej elvtárs. — Mert. mint a szocializmus építésének minden egyes szakaszán szükség van szorgalmas asszonyi kézre, így a HNB ténykedése sem lehet eredményes a nőbizottság segítsége nélkül. Vegyük például a tej és a tojásbeadást. Ki tudja jobban mint az anya, hogy milyen nagy szüksége van közellátásunknak, gyermekeinknek ezen fontos élelmiszercikkkre? így tehát legjobban a nőbizottság tagjai tudják megértetni földműveseinkkel: miért fontos a beadási kötelezettség teljesítése ? — És ti hogyan álltok a beadás-* sál? — A jövő iskolája Kiindulva abból az örvendetes hírből, hogy a közeljövőben a nyolcéves középiskolában is bevezetik á politechnikai képzést, ezzel az oktatásügy országos méretben előrehalad. A politechnikai képzés a tanulókat közvetlenebb viszonyba hozza a gyakorlaton alapuló munkával. Az ipari oktatás legelemibb foka lesz a politechnikai képzés, amely előkészíti a gyakorlat megszerzésére, hogy az életben bánni tudjanak különféle szerszámokkal. Megismerteti a tanulókat a mindennapi életben előforduló munkával, kézügyességük kifejlődéséhez segíti blind a lány, mind a fiú gyermekeket. A gyermekeknek erős hajlamuk van megfigyeléseket tenni, hajlamuk van ön.illó munkát végezni, és ebből vonni le a következtetést. A politechnikai képzés keretében alkalmuk lesz képességeiket tovább fejleszteni és kiszélesíteni. Nyilvánvaló azonban, hogy mindezek megvalósításához korszerűbb iskolai épületekre lesz szükség, ahol műhelyek, laboratóriumok állnak majd á tanító és a tanulók rendelkezésére. Korunk óriási tudományos haladásának kifejezésre kell jutni a fiatal gye -mekek oktatásában a politechnikai képzésen keresztül, hogy ezáltal bizonyos mértékű szaktudást szerezzenek, mind az ipar, mind a korszerű mezőgazdaság alapjaiból. Meggyőződésem az, hogy szükségszerű ezenkívül még a falusi földmüvesifjúsá.q iskolán kívüli oktatása is. Ezt külörösen a téli időszakban tanfolyamok szervezésével valósíthatjuk meg. Ezeken a tanfolyamokon a felnövő parasztifjúság megismerkedhet a. szocia-Kutyej elvtárs arcára derű és mosoly lopózik, látom rajta, hogy nem kell szégyelnie magát, rendben van a község „szénája". — Még a krumpli és a sertéshús beadását nem teljesítettük százszázalékra. De év végéig, sőt előbb ezt is tisztázzuk! — Azt fogadtuk, amikor megválasztottak bennünket — mondotta Veszelka elvtársnő, — hogy becsületesen képviseljük dolgozóink érdekét, ígéretünkhöz hűek maradunk: valóra váltjuk szavunkat. Bátor tekintetű menyecske Veszelka elvtársnö. Takaros kis lakása, a fehérre meszelt falak azt bizonyítják, hogy szereti a rendet. Dicsekedni nemigen szeret, inkább munkamódszereiről tesz említést: —i A HNB tanácsa rendszeresen meghív üléseire, — mondja az elnöknő. — Közös tervet dolgozunk ki, s egymás segítségével váltjuk valóra pártunk és kormányunk határozatait. Hogy a nöbizottság munkája könynyebb és eredményesebb legyen, hat részre osztottuk fel községünket. Minden egyes nőbizottsági tag felelős egy-egy körzetért. Később aztán arra is rájöttünk, hogy az agitációs munka sokkal nagyobb eredményt hoz, ha a falu élenjáró asszonyait is bekapcsoljuk az agitációba. Most tehát minden alkalommal ködösen, csoportosan indulunk agitációs munkára. Ez a munkamódszer mind a tavaszi munkáknál, mind az aratásnál és cséplésnél sikerrel járt. — Ugyancsak a gyakorlat bizonyította be azt is — folytatja tovább Veszelka elvtársnő — hogy legeredményesebb agitációs munkát végezni vasárnap délután. Azt hiszem vasárnap délután mind nálunk, mind másutt összeülni a szomszédasszonyok, komaasszonyok, sógorasszonyok a kiskapuban és ilyenkor a pletyka, terefere közé jó ha beleszövünk egy kie okos szót is. Ha a szükség úgy kívánja, nem szabad félni a személyes példamutatástól sem. Meg kell mutatni Rozi néninek, hogy kell a Cifrát etetni, hogy teliadja a sajtárt.. . — Milyen terveik vannak az őszi munkák időben való elvégzésére ? — A nemzeti bizottsággal karöltve közös tervet dolgoztunk ki. Utána népgyűlést hívtunk össze és a földművesek hozzászólása, javaslata alapján eszközöltünk javításokat a tervben. Műtrágyáról, gépi segítségről a nemzeti bizottság gondoskodik. A nöbizottság feladata pedig — az agitációs munkán kívül — a kultúrműsorok és a színielöadások biztosítása. Mert ne gondolja, hogy mindig csak dolgozunk! A jó munka után szórakozunk, tanulunk, vígan élünk! Az óra már éjfél felé járt, amikor elbúcsúztam Veszelka elvtársnötő! és férjétől. Az ajtóból még egyszer viszszatekintettem a Veszelka család legdrágább kincsére: a kis örökösre, akiért dolgoznak, fáradoznak szüléi, s kinek nem zavarhatja meg álmát a háborús úszítók gyilkos keze, ha minden enya olyan becsületesen fog dolgozni, mint Veszelka elvtársnö! Tóth László, a kékkői HNB dolgozója a munkaiskola lista mezőgazdaság alapelveivel. A múlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a tanfolyamok gyümölcsözők voltak. Ipolyszalkán is 22 parasztfiú és lány sikeresen elvégezte a tanfolyam első évfolyamát. A tanfolyámok nemcsak az állattenyésztés és növénytermesztés alapjait ismertetik meg a tanulókkal, hanem széleskörű politikai tájékoztatást is nyújtanak a hallgatóknak. Éppen ezért szükségszerű lenne minden nyolcéves középiskola mellett megszervezni az életbe kikerült parasztifjúság szakoktatását, hogy mindazokat a tudományos eredményeket elérhetővé tegyük, melyeknek gyakorlati értékét az ember felfedezte. Mindazt, ami a tudósok búvárkodásának az eredményébő' közhasznúnak bizonyul, oly alakban kell a földművesifjúság elé tárni, hogy megérthessék. Ä földművesifjúság iskolán kívüli szakoktatása megvalósítható, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a múlt évben a párkányi járás több községében a nyolcéves középiskolák me'lett sikeresen működött a téli mezőgazdasági szakiskola. Azonban szükséges lenne ezeket a szakiskolákat kiszélesíteni és olyan községekben is megnyitni, ahol nincs középiskola. Meg kellene valósítani az elemi isko'ák mellett is országos méretben. Mi a szakmai középiskola tanítói a közeljövőben még nagyobb gondot fordítunk a földművesifjúság szakoktatására. Npkünk, pedagógusoknak arra dolga. Nekünk, pedagógusoknak arra keli törekednünk, hogy a földművesifjúság téli szakoktatását minden községben megvalósítsuk. Majerszki Márton tanító, E mberi sz'okás és emberi gyönge, tőgy babonás tisztelettel ragaszkodunk az évfordulókhoz, jubileumokhoz és egy-egy jelentősebb dátum mindig meghozza sajtónkban a szabványos méltató, emlékező és summázó cikkeket. Kissé lelkiismeretfordulásból, önigazolásból és jóvátételből is történik ez, hogy jóvátegyük egy egész év vagy évtized mulasztásait és — bár egyszeri kampányszerűen — lerójjuk adónkat annak, akit a jubileum illet. Az efféle jubiláris görögtűznek legkevésbé az ünnepelt örül, hisz jobbról-balról, szóban és írásban emlékeztetik őt, hogy múlik fölötte az idő, és a mögötte sorakozó évek már akkora dandárrá nőttek, hogy hivatalosan is illik észrevenni számukat. Kelletlen és tiltakozó mosoly vonta keserűre Szabó Béla száját is, amikor megkérdeztem tőle, igaz-e a szóbeszéd és valóban ötven éves lesz-e idén, szeptember huszonegyedikén. Egyenes válasz helyett olyasmit mondott, hogy mindenki olyan öreg, amilyennek érzi magát és különben sincs semmi öröm abban, ha valaki fölött eljártak az évek. Hogy most rpégis nyíltan szóváteszem, a vállát immár teljes súllyal terhelő öt X-et, nem azért cselekszem így, hogy országos méretben öregember hírét köHsem. Hisz mindnyájan, akik írásait olvastuk és olvassuk, tanúi vagyunk, hogy alkotóereje, írói tehetsége fiatal erővel lángol, hogy emberismerete, megjelenítő ábrázolókészsége dúsúl és elmélyül. Az író azonban, aki a nép életének hivatott figyelője és ismerője, munkájával környezetét, az átélt korszakot is tükrözi, ezért helyénvaló és indokolt ilyen félévszázados fordulón a számadás, a summázás. IVf ь mindent hozott nemcsak az *■" egyén, hanem . a nép életében is az elmúlt ötven esztendő! Szinte keresztmetszetben engedte megismerni az emberi, társadalmi fejlődés, hasonlóképpen, mint amikor a föld életét és múltját kutató geológus nálad végig az^idők során egymáshoz rakodott rétegek mellett. Társadalmi rendszerek és államalakulatok követték egymást e fél évszázad alatt ezen a tájon, anjelyet hazánknak vallunk, háborúk és forradalmak és a múlt minden keservét sűrítve magukban hordozó évtizedek után olyan esztendők köszöntöttek ránk, amelyekben már íz'elhetjük az' igaz emberséget hozó jövendőt. A tömeges szegénység és nyomor esztendejében jelentkezett a csehszlovákiai magyar irodalomban Szabó Béla. A gyermekkorból a szegénység, a nélkülözések emlékét hozta magával, a szigorú, mégis igazságos, jó és becsületes apa képét és egy minden máson uralkodó, lelkét eltöltő élményt: az anya élményét. Ez az utóbbi végigkíséri egész életén, meleg emberi alaptónust ad írásainak, amelyek java az Anyának állít emléket. A literátus szabólegény verseire felfigyelnek írók, szerkesztők, de felfigyelnek az olvasók is. Hisz ezek a sorok az ö gondjaikat-bajaikat, az ő nélkülözéseiket kiáltják világgá. A formáikban is lázadó szabad versek Október Irta: Szabó Béla Dideregve, lyukas, cipőimmel az utcára lépek és vacogó fogakkal szétrágom az októberi nedves levegőt. — Mi lesz, kérdem rokkant magamtól, ha csontjaimba szalad a tél? ... Lassan a ligetbe érek, hol szegény emberek csomókba seprik az őszt. Nézem csontos arcukat, pislogó fáradt szemüket és seprő-karjaikat, amint lendülnek mégegyszer és mégegyszer . . . Hová lett a kedvük ? ... . kérdem, azután az eget nézem, olyan, mint a konyhám fala, mit anyám szürkére meszelt, a száraz füvek meg apám őszbe-vegyült vöröses szakállát juttatják eszembe. Egy pillanat és látom szülővárosom esőtől csurgó háztetőit és apró házait melyek kisembereket és kisszerelmeket őriznek. Olyan kicsinyek itt az emberek, hogy nem látom sem a jóságukat, sem a rosszaságukat és Istenüket, mely úgy pihen rajtuk, mint por a faleveleken lemostam magamról izzadságcseppekkel, , mit az éhség facsart ki testemből és nem maradt, csak a szegénységem, didergő, vacogó fogú meztelenségem. az éhség embertelen gyötrelmeiről, a gazdagok felelősségéről, a kisemmizettek nincstelenségérő! beszélnek és gondolkodásra, lázadásra késztetnek, ingerelnek. Az egymást követőn megjelent két verseskönyv címe költői program és hitvallás: „Éhes vagyok,!” és „Érett szegénység”. ■ rójuk azonban nem elégszik meg a vers bár tömör, de lehetőségeiben korlátozott formáibai?. A benne feszengő mondanivaló a próza tágabb kereteit kívánja. így kezd elbeszélést, regényt írni. írásainak éles, tudatig és lelkiismeretig vájó vezérszólama a harc és a harcrahívás az igazságtalanság, az embertelenség, sokak kisemmizettsége és egyesek dúskálása ellen. Ez szól hozzánk Ezra kínzó enmagában-vájkáiásábóí, az elbeszélések és rövidebb írások sorából. És az együvétartozás érzése a nyomorgókkal, a kisemmizettekkel, amint egyik versében vallja: „...surlódom már, nyakig vagyok a nyomorúságban, a tömeghez tartozom és kita 'tok mellette: egyedül engem kivá’tani többé nem lehet". A háború és a fasizmus évei — mint annyi más becsületes szándékú haladó írót — Szabó Bélát is elnémít tották, a barna- és feketeinqes önkény kiütötte kezéből a tollat és hosszú évekig a borzalmak és erőszak napról-napra újjászülető rémülete gyötörte. 1945, a felszabadulás, éve neki is visszaadta emberségét, és az elsők között volt, amikor ismét szabadon lehetett szólni és írni országunkban magyarul, akik sorba álltak, régi helyükre a nép oldalán, hogy legjobb tehetsége és szándéka szerint segítsen építeni az új életet, az ;gaz, 'emberi közösséget. Első' novellas kö■ tete javarészt még a múlt keserves élményeit idézi, de már jelentkezik benne a terheitől szabaduló, biztató fejlődésnek indult élet hangja. Egymásután jelennek meg a lapokban riportjai, novellái,, és az országjárás közelebb hozza őt a legmélyrehatóbb változáson átmenő, életét gyökeresen átformáló osztályhoz: a parasztsághoz. Szabó Béla, aki a múltban a városi szegénység életének ismerője volt, most szomjasan ízleli a falu életét, ismerkedik a paraszti sorssal, türelmetlen és siettető érdeklődéssel kíséri azt a nagyszerű átalakulást, amely a föld népének életében végbemegy. Dicséretes segítőszándékkal ö írja meg az első regényt az új faluról^ bár nem mentes az akkori időket jellemző tételességtöl; hónapokat tölt az Ifjúsági Faluban, hogy bátor és őszinte riportsorozatban ismertesse ennek az úi felé forduló falusi közösségnek az életét, munkáját. A z elmúlt évek szemellenzőt és ^ rózsaszín ködösítő szemüveget felrakó kényszerétől Szabó Béla sem volt mentes, tehetsége és emberlátás:i azonban leküzdötte ezt az átmeneti megrokkanást. Erről tanúskodik méltán értékelt és olvasott regénye, a „Marci, a csodakapus” és a közeljövőben megjelenő új műve, „A menyasszony”, amelyek bizonyítják, hogy írójuk meri és tudja elemezni, feltárni az emberi lélek bonyolult titkait, azokat a rejtetten végbemenő rezdüléseket és gerjedéseket, amelyek az emberréválást teszik. Tehetsége most terebélyesedik, teljesedik előttünk és hisszük, hogy ezzel párhuzamosan gyarapszik műveinek nemcsak hasznossága, hanem gyönyörködtető szépsége is. Ilyen, az ember életében fontos évfordulón ősi jószokás szerint kívánni is szokás valamit. Kívánok hát én is. írónak és olvasóinak: Szabó Bélában népünk a maga érzéseinek, gondjainak irodalmi formálóját látta és látja. Bontakozzék ki egyre jobban alkotóereje, dúsúljon érettségében, tökéletesedjék mesterségében, gyarapodjék emberségében! TÓTH TIBOR Tapasztalataim a cséplési és a begyűjtési munkálatoknál Az idei tavasz nem a legkedvezőbb volt a vetésekre. Voltak olyan községek is — a kassai járásban — thol áprilisban, májusban egy szem eső sem esett. Gabonatermésünk azonban szép, gazdag volt. Mi tette ezt lehetővé? A kérdésre minden egyes földműves azt felelheti: a gondos munka, a szakszerű növényápolás. S ezzel bebizonyították földműveseink, hogy a jó termés az embertől, az emoer munkájától függ. Amint látjuk, dolgozó parasztjaink minden tudásukkal azon igyekeznek, hogy egyre többet termeljen a föld. De a termést a földműves egész évi munkájának gyümölcsét be is kell takarítani, mégpedig: a legkisebb szemveszteséggel! Ez gép- és traktorállomásaink feladata. S ha már itt tartunk, tlézzük meg, hogyan készült fel a rozsnyói GTÄ a gabonabetakarításra ? A tavasszal sok szó esett arról. hogy a GTÄ-ok jól kijavított gépekkel várják az aratást. Őszintén mondom, örültem — és azt hiszem, hogy még sok begyűjtési dolgozó — a „jól kijavított” gépeknek, márcsak azért is, mert ha pontosan, folyamatosan megy a cséplés, akkor nincs hiba a begyűjtésnél sem. így gondoltam és ennek így is kell lenni. Hiszen a gépjavítók sok esetben 200 százalékos teljesítménnyel is dicsekednek. Ezalatt pedig azt értjük, hogy a gépeket valóban jól kijavítják. És ha az ember — a gépjavítás idején — megtekinti a GŤÄ-at, gondolni sem mer arra, hogy a több hónapon át festett, maszkírozott gép belső része beteg. Már pedig ez így van, legalább is így volt a rozsnyói gép- és traktorállomás gépeivel. Vegyük például azt a szerencsétlen cséplőgépet, amely Kassa-Bélán — rövid szolgálat után — beteget jelentett. Megtudták ezt a „szakemberek“ is. És váljék dicséretükre. elég gyorsan meg is jelentek a betegnél. Azt azonban már nem tudtuk megállapítani, hogy milyen szándékkal jöttek? Mert négj^ napi siránkozás után sem mozdult meg a beteg . .. Jött aztán egy igazi szakember, aki rövid idő alatt eltalálta és kigyógyította a betegségét. Hasonló eset történt Kavecsán, kassaújfalu és még több községekben. Így aztán mindenesetre ezekben a községekben a begyűjtés sok nehézségbe ütközött. Mindennek ellenére mégis azt mondhatjuk: a kassai járás Í01,7 százalékra teljesítette gabonabeadását. Mindezt azért mondtam el, hogy a gép- és traktorállomásaink — köztük a rozsnyói is — a iövőben nagyobb súlyt helyezzenek a gépjavításra. Iván Sándor, Kassa ÉUimmtmšm