Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1956-09-23 / 38. szám

/ F^ldinftves T956. szeptember 23. 5 Ha sok ilyen asszony volna... SZABÓ BÉLA FÉLÉVSZÁZADA Nagylom a kékkői járás legészakibb részén fekszik. A múlt rendszerben a község helyzetével, a dolgozók éle­tével senki sem törődött, hírét sem hallottuk a kis falucskának. Ma azon­ban egyre több szó esik a községről, a benne lakó földművesekről. Különö­sen a helyi nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság jó munkájáról hallani sokat. Elhatároztam tehát, hogy meglátogatom a nagylomi föld­műveseket, felkeresem a HNB-ot ás megismerkedem a nöbizottság műkö­désével. Frissen kövezett, simára hengerelt országút vezet Nagylom felé. Az első pillanatban arra gondoltam: szorgal­mas ember lehet az űtkaparó, karban tartja az útat.... Később azonban megtudtam, hogy a HNB kezdemé­nyezésére a község lakói — az „M“ akció keretén belül — hozták rendbe a régóta elhanyagolt országűtat. Ez igen szép példa — gondoltam. Most már csak azt szeretném tudni, ho­gyan kapcsolódott be a szervezési és útépítési munkába a nőbizottság? Kérdésemre Kutyej elvtárs, a helyi nemzeti bizottság titkára adott választ: — Mint minden munkában, az út­építésnél is nagy segítséget nyújtott a nőbizottság — mondja a titkár. — Veszelka elvtársnő, a nöbizottság el­nöknője, — akit a HNB tanácsának ütésén bíztunk meg a szervezési fel­adattal — azon igyekezett, hogy községünk minden egyes dolgozónő­je kivegye részét az útjavításban. — S hogyan szervezte meg a mun­kát az elnöknő? — tettem fel a kér­dést. — Agitkettősöket állított össze a nőbizottság tagjaiból — felelte a tit­kár. — Az agitkettősök először ledolgoz­ták a rájuk eső társadalmi mun­kát, s aztán hozzáláttak az agitá­­ciós munkához. Fáradságukat si­ker koronázta. Jól eső érzéssel hallgatom Kutyej elvtárs szavait, s közben arra gon­dolok: mennyivel könnyebb vo'na nemzeti bizottságaink munkája, ha minden községben úgy dolgozna a nöbizottság, mint Nagylomon! S ez dolgozónőinken, falusi asszonyainkon múlik! Az estébe hajlott az idő, de a tit­kár még mindig nem fogyott ki a szóból, szinte napokig tudna mesélni a nőbizottság munkájáról, a HNB-nak nyújtott segítségről. — Mi el sem tudjuk képzelni, ho­gyan tud az olyan nemzeti bizottság jó munkát végezni, ahol nem műkö­dik a nöbizottság — jegyezte rneg Kutyej elvtárs. — Mert. mint a szo­cializmus építésének minden egyes szakaszán szükség van szorgalmas asszonyi kézre, így a HNB ténykedé­se sem lehet eredményes a nőbizott­ság segítsége nélkül. Vegyük például a tej és a tojásbeadást. Ki tudja jobban mint az anya, hogy milyen nagy szüksége van közellátásunknak, gyermekeinknek ezen fontos élelmi­­szercikkkre? így tehát legjobban a nőbizottság tagjai tudják megértetni földműveseinkkel: miért fontos a be­adási kötelezettség teljesítése ? — És ti hogyan álltok a beadás-* sál? — A jövő iskolája Kiindulva abból az örvendetes hír­ből, hogy a közeljövőben a nyolcéves középiskolában is bevezetik á poli­technikai képzést, ezzel az oktatás­ügy országos méretben előrehalad. A politechnikai képzés a tanulókat közvetlenebb viszonyba hozza a gya­korlaton alapuló munkával. Az ipari oktatás legelemibb foka lesz a poli­technikai képzés, amely előkészíti a gyakorlat megszerzésére, hogy az életben bánni tudjanak különféle szerszámokkal. Megismerteti a tanu­lókat a mindennapi életben előforduló munkával, kézügyességük kifejlődésé­hez segíti blind a lány, mind a fiú gyermekeket. A gyermekeknek erős hajlamuk van megfigyeléseket tenni, hajlamuk van ön.illó munkát végezni, és ebből von­ni le a következtetést. A politechnikai képzés keretében alkalmuk lesz ké­pességeiket tovább fejleszteni és ki­szélesíteni. Nyilvánvaló azonban, hogy mindezek megvalósításához korszerűbb iskolai épületekre lesz szükség, ahol műhe­lyek, laboratóriumok állnak majd á tanító és a tanulók rendelkezésére. Korunk óriási tudományos haladá­sának kifejezésre kell jutni a fiatal gye -mekek oktatásában a politechnikai képzésen keresztül, hogy ezáltal bi­zonyos mértékű szaktudást szerezze­nek, mind az ipar, mind a korszerű mezőgazdaság alapjaiból. Meggyőző­désem az, hogy szükségszerű ezenkí­vül még a falusi földmüvesifjúsá.q is­kolán kívüli oktatása is. Ezt külörö­­sen a téli időszakban tanfolyamok szervezésével valósíthatjuk meg. Eze­ken a tanfolyamokon a felnövő pa­rasztifjúság megismerkedhet a. szocia-Kutyej elvtárs arcára derű és mo­soly lopózik, látom rajta, hogy nem kell szégyelnie magát, rendben van a község „szénája". — Még a krumpli és a sertéshús beadását nem teljesítettük százszáza­lékra. De év végéig, sőt előbb ezt is tisztázzuk! — Azt fogadtuk, amikor megválasz­tottak bennünket — mondotta Ve­szelka elvtársnő, — hogy becsülete­sen képviseljük dolgozóink érdekét, ígéretünkhöz hűek maradunk: valóra váltjuk szavunkat. Bátor tekintetű menyecske Veszel­ka elvtársnö. Takaros kis lakása, a fehérre meszelt falak azt bizonyít­ják, hogy szereti a rendet. Dicseked­ni nemigen szeret, inkább munka­módszereiről tesz említést: —i A HNB tanácsa rendszeresen meghív üléseire, — mondja az elnök­­nő. — Közös tervet dolgozunk ki, s egymás segítségével váltjuk valóra pártunk és kormányunk határozatait. Hogy a nöbizottság munkája köny­­nyebb és eredményesebb legyen, hat részre osztottuk fel községünket. Minden egyes nőbizottsági tag fele­lős egy-egy körzetért. Később aztán arra is rájöttünk, hogy az agitációs munka sokkal nagyobb eredményt hoz, ha a falu élenjáró asszonyait is bekapcsoljuk az agi­­tációba. Most tehát minden alka­lommal ködösen, csoportosan in­dulunk agitációs munkára. Ez a munkamódszer mind a tavaszi munkáknál, mind az aratásnál és cséplésnél sikerrel járt. — Ugyancsak a gyakorlat bizonyí­totta be azt is — folytatja tovább Veszelka elvtársnő — hogy legered­ményesebb agitációs munkát végezni vasárnap délután. Azt hiszem vasár­nap délután mind nálunk, mind má­sutt összeülni a szomszédasszonyok, komaasszonyok, sógorasszonyok a kis­kapuban és ilyenkor a pletyka, tere­­fere közé jó ha beleszövünk egy kie okos szót is. Ha a szükség úgy kí­vánja, nem szabad félni a személyes példamutatástól sem. Meg kell mu­tatni Rozi néninek, hogy kell a Cif­rát etetni, hogy teliadja a sajtárt.. . — Milyen terveik vannak az őszi munkák időben való elvégzésére ? — A nemzeti bizottsággal karöltve közös tervet dolgoztunk ki. Utána népgyűlést hívtunk össze és a föld­művesek hozzászólása, javaslata alap­ján eszközöltünk javításokat a terv­ben. Műtrágyáról, gépi segítségről a nemzeti bizottság gondoskodik. A nö­bizottság feladata pedig — az agi­tációs munkán kívül — a kultúrmű­sorok és a színielöadások biztosítása. Mert ne gondolja, hogy mindig csak dolgozunk! A jó munka után szóra­kozunk, tanulunk, vígan élünk! Az óra már éjfél felé járt, amikor elbúcsúztam Veszelka elvtársnötő! és férjétől. Az ajtóból még egyszer visz­­szatekintettem a Veszelka család leg­drágább kincsére: a kis örökösre, akiért dolgoznak, fáradoznak szüléi, s kinek nem zavarhatja meg álmát a háborús úszítók gyilkos keze, ha minden enya olyan becsületesen fog dolgozni, mint Veszelka elvtársnö! Tóth László, a kékkői HNB dolgozója a munkaiskola lista mezőgazdaság alapelveivel. A múlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a tanfolyamok gyümölcsö­zők voltak. Ipolyszalkán is 22 paraszt­fiú és lány sikeresen elvégezte a tanfolyam első évfolyamát. A tanfo­­lyámok nemcsak az állattenyésztés és növénytermesztés alapjait ismertetik meg a tanulókkal, hanem széleskörű politikai tájékoztatást is nyújtanak a hallgatóknak. Éppen ezért szükség­­szerű lenne minden nyolcéves közép­iskola mellett megszervezni az életbe kikerült parasztifjúság szakoktatását, hogy mindazokat a tudományos ered­ményeket elérhetővé tegyük, melyek­nek gyakorlati értékét az ember fel­fedezte. Mindazt, ami a tudósok bú­várkodásának az eredményébő' köz­hasznúnak bizonyul, oly alakban kell a földművesifjúság elé tárni, hogy megérthessék. Ä földművesifjúság iskolán kívüli szakoktatása megvalósítható, ezt bizo­nyítja az a tény is, hogy a múlt évben a párkányi járás több községé­ben a nyolcéves középiskolák me'lett sikeresen működött a téli mezőgazda­­sági szakiskola. Azonban szükséges lenne ezeket a szakiskolákat kiszéle­síteni és olyan községekben is meg­nyitni, ahol nincs középiskola. Meg kellene valósítani az elemi isko'ák mellett is országos méretben. Mi a szakmai középiskola tanítói a közel­jövőben még nagyobb gondot fordí­tunk a földművesifjúság szakoktatá­sára. Npkünk, pedagógusoknak arra dolga. Nekünk, pedagógusoknak arra keli törekednünk, hogy a földműves­ifjúság téli szakoktatását minden községben megvalósítsuk. Majerszki Márton tanító, E mberi sz'okás és emberi gyönge, tőgy babonás tisz­telettel ragaszko­dunk az évfordu­lókhoz, jubileu­mokhoz és egy-egy jelentősebb dátum mindig meghozza sajtónkban a szab­ványos méltató, emlékező és sum­mázó cikkeket. Kissé lelkiismeret­­fordulásból, öniga­zolásból és jóváté­telből is történik ez, hogy jóváte­­gyük egy egész év vagy évtized mu­lasztásait és — bár egyszeri kampány­szerűen — lerójjuk adónkat annak, akit a jubileum illet. Az efféle jubilá­­ris görögtűznek legkevésbé az ün­nepelt örül, hisz jobbról-balról, szó­ban és írásban em­lékeztetik őt, hogy múlik fölötte az idő, és a mögötte sorakozó évek már akkora dandárrá nőttek, hogy hivata­losan is illik észrevenni számukat. Kelletlen és tiltakozó mosoly vonta keserűre Szabó Béla száját is, amikor megkérdeztem tőle, igaz-e a szóbe­széd és valóban ötven éves lesz-e idén, szeptember huszonegyedikén. Egyenes válasz helyett olyasmit mon­dott, hogy mindenki olyan öreg, ami­lyennek érzi magát és különben sincs semmi öröm abban, ha valaki fölött eljártak az évek. Hogy most rpégis nyíltan szóváte­­szem, a vállát immár teljes súllyal terhelő öt X-et, nem azért cselekszem így, hogy országos méretben öregem­ber hírét köHsem. Hisz mindnyájan, akik írásait olvastuk és olvassuk, ta­núi vagyunk, hogy alkotóereje, írói tehetsége fiatal erővel lángol, hogy emberismerete, megjelenítő ábrázoló­készsége dúsúl és elmélyül. Az író azonban, aki a nép életének hivatott figyelője és ismerője, munkájával környezetét, az átélt korszakot is tükrözi, ezért helyénvaló és indokolt ilyen félévszázados fordulón a szám­adás, a summázás. IVf ь mindent hozott nemcsak az *■" egyén, hanem . a nép életében is az elmúlt ötven esztendő! Szinte keresztmetszetben engedte megismer­ni az emberi, társadalmi fejlődés, ha­sonlóképpen, mint amikor a föld éle­tét és múltját kutató geológus nálad végig az^idők során egymáshoz rako­dott rétegek mellett. Társadalmi rendszerek és államalakulatok követ­ték egymást e fél évszázad alatt ezen a tájon, anjelyet hazánknak vallunk, háborúk és forradalmak és a múlt minden keservét sűrítve magukban hordozó évtizedek után olyan eszten­dők köszöntöttek ránk, amelyekben már íz'elhetjük az' igaz emberséget hozó jövendőt. A tömeges szegénység és nyomor esztendejében jelentkezett a csehszlo­­vákiai magyar irodalomban Szabó Béla. A gyermekkorból a szegénység, a nélkülözések emlékét hozta magá­val, a szigorú, mégis igazságos, jó és becsületes apa képét és egy minden máson uralkodó, lelkét eltöltő él­ményt: az anya élményét. Ez az utóbbi végigkíséri egész életén, me­leg emberi alaptónust ad írásainak, amelyek java az Anyának állít emléket. A literátus szabólegény verseire felfigyelnek írók, szerkesztők, de fel­figyelnek az olvasók is. Hisz ezek a sorok az ö gondjaikat-bajaikat, az ő nélkülözéseiket kiáltják világgá. A formáikban is lázadó szabad versek Október Irta: Szabó Béla Dideregve, lyukas, cipőimmel az utcára lépek és vacogó fogakkal szétrágom az októberi nedves levegőt. — Mi lesz, kérdem rokkant magamtól, ha csontjaimba szalad a tél? ... Lassan a ligetbe érek, hol szegény emberek csomókba seprik az őszt. Nézem csontos arcukat, pislogó fáradt szemüket és seprő-karjaikat, amint lendülnek mégegyszer és mégegyszer . . . Hová lett a kedvük ? ... . kérdem, azután az eget nézem, olyan, mint a konyhám fala, mit anyám szürkére meszelt, a száraz füvek meg apám őszbe-vegyült vöröses szakállát juttatják eszembe. Egy pillanat és látom szülővárosom esőtől csurgó háztetőit és apró házait melyek kisembereket és kisszerelmeket őriznek. Olyan kicsinyek itt az emberek, hogy nem látom sem a jóságukat, sem a rosszaságukat és Istenüket, mely úgy pihen rajtuk, mint por a faleveleken lemostam magamról izzadságcseppekkel, , mit az éhség facsart ki testemből és nem maradt, csak a szegénységem, didergő, vacogó fogú meztelenségem. az éhség embertelen gyötrelmeiről, a gazdagok felelősségéről, a kisem­mizettek nincstelenségérő! beszélnek és gondolkodásra, lázadásra késztet­nek, ingerelnek. Az egymást követőn megjelent két verseskönyv címe köl­tői program és hitvallás: „Éhes va­gyok,!” és „Érett szegénység”. ■ rójuk azonban nem elégszik meg a vers bár tömör, de lehetősé­geiben korlátozott formáibai?. A ben­ne feszengő mondanivaló a próza tágabb kereteit kívánja. így kezd el­beszélést, regényt írni. írásainak éles, tudatig és lelkiismeretig vájó vezér­szólama a harc és a harcrahívás az igazságtalanság, az embertelenség, sokak kisemmizettsége és egyesek dúskálása ellen. Ez szól hozzánk Ezra kínzó enmagában-vájkáiásábóí, az el­beszélések és rövidebb írások sorából. És az együvétartozás érzése a nyo­morgókkal, a kisemmizettekkel, amint egyik versében vallja: „...surlódom már, nyakig vagyok a nyomorúságban, a tömeghez tartozom és kita 'tok mellette: egyedül engem kivá’tani többé nem lehet". A háború és a fasizmus évei — mint annyi más becsületes szándékú haladó írót — Szabó Bélát is elnémít tották, a barna- és feketeinqes ön­kény kiütötte kezéből a tollat és hosszú évekig a borzalmak és erőszak napról-napra újjászülető rémülete gyötörte. 1945, a felszabadulás, éve neki is visszaadta emberségét, és az elsők között volt, amikor ismét sza­badon lehetett szólni és írni orszá­gunkban magyarul, akik sorba álltak, régi helyükre a nép oldalán, hogy legjobb tehetsége és szándéka szerint segítsen építeni az új életet, az ;gaz, 'emberi közösséget. Első' novellas kö­­■ tete javarészt még a múlt keserves élményeit idézi, de már jelentkezik benne a terheitől szabaduló, biztató fejlődésnek indult élet hangja. Egy­másután jelennek meg a lapokban riportjai, novellái,, és az országjárás közelebb hozza őt a legmélyrehatóbb változáson átmenő, életét gyökeresen átformáló osztályhoz: a parasztsághoz. Szabó Béla, aki a múltban a városi szegénység életének ismerője volt, most szomjasan ízleli a falu életét, ismerkedik a paraszti sorssal, türel­metlen és siettető érdeklődéssel kíséri azt a nagyszerű átalakulást, amely a föld népének életében végbemegy. Dicséretes segítőszándékkal ö írja meg az első regényt az új faluról^ bár nem mentes az akkori időket jel­lemző tételességtöl; hónapokat tölt az Ifjúsági Faluban, hogy bátor és őszin­te riportsorozatban ismertesse ennek az úi felé forduló falusi közösségnek az életét, munkáját. A z elmúlt évek szemellenzőt és ^ rózsaszín ködösítő szemüveget felrakó kényszerétől Szabó Béla sem volt mentes, tehetsége és emberlátás:i azonban leküzdötte ezt az átmeneti megrokkanást. Erről tanúskodik mél­tán értékelt és olvasott regénye, a „Marci, a csodakapus” és a közel­jövőben megjelenő új műve, „A menyasszony”, amelyek bizonyítják, hogy írójuk meri és tudja elemezni, feltárni az emberi lélek bonyolult tit­kait, azokat a rejtetten végbemenő rezdüléseket és gerjedéseket, amelyek az emberréválást teszik. Tehetsége most terebélyesedik, teljesedik előt­tünk és hisszük, hogy ezzel párhuza­mosan gyarapszik műveinek nemcsak hasznossága, hanem gyönyörködtető szépsége is. Ilyen, az ember életében fontos év­fordulón ősi jószokás szerint kívánni is szokás valamit. Kívánok hát én is. írónak és olvasóinak: Szabó Bélában népünk a maga érzéseinek, gondjainak irodalmi formálóját látta és látja. Bontakozzék ki egyre jobban alkotó­ereje, dúsúljon érettségében, tökéle­tesedjék mesterségében, gyarapodjék emberségében! TÓTH TIBOR Tapasztalataim a cséplési és a begyűjtési munkálatoknál Az idei tavasz nem a legkedvezőbb volt a vetésekre. Voltak olyan köz­ségek is — a kassai járásban — thol áprilisban, májusban egy szem eső sem esett. Gabonatermésünk azonban szép, gazdag volt. Mi tette ezt lehe­tővé? A kérdésre minden egyes föld­műves azt felelheti: a gondos munka, a szakszerű növényápolás. S ezzel bebizonyították földműveseink, hogy a jó termés az embertől, az emoer munkájától függ. Amint látjuk, dolgozó parasztjaink minden tudásukkal azon igyekeznek, hogy egyre többet termeljen a föld. De a termést a földműves egész évi munkájának gyümölcsét be is kell takarítani, mégpedig: a legkisebb szemveszteséggel! Ez gép- és trak­torállomásaink feladata. S ha már itt tartunk, tlézzük meg, hogyan készült fel a rozsnyói GTÄ a gabonabetaka­rításra ? A tavasszal sok szó esett arról. hogy a GTÄ-ok jól kijavított gépek­kel várják az aratást. Őszintén mon­dom, örültem — és azt hiszem, hogy még sok begyűjtési dolgozó — a „jól kijavított” gépeknek, márcsak azért is, mert ha pontosan, folyamatosan megy a cséplés, akkor nincs hiba a begyűjtésnél sem. így gondoltam és ennek így is kell lenni. Hiszen a gépjavítók sok esetben 200 száza­lékos teljesítménnyel is dicsekednek. Ezalatt pedig azt értjük, hogy a gé­peket valóban jól kijavítják. És ha az ember — a gépjavítás idején — meg­tekinti a GŤÄ-at, gondolni sem mer arra, hogy a több hónapon át festett, maszkírozott gép belső része beteg. Már pedig ez így van, legalább is így volt a rozsnyói gép- és traktorállo­más gépeivel. Vegyük például azt a szerencsétlen cséplőgépet, amely Kas­­sa-Bélán — rövid szolgálat után — beteget jelentett. Megtudták ezt a „szakemberek“ is. És váljék dicsére­tükre. elég gyorsan meg is jelentek a betegnél. Azt azonban már nem tudtuk megállapítani, hogy milyen szándékkal jöttek? Mert négj^ napi siránkozás után sem mozdult meg a beteg . .. Jött aztán egy igazi szakember, aki rövid idő alatt eltalálta és kigyó­gyította a betegségét. Hasonló eset történt Kavecsán, kassaújfalu és még több községekben. Így aztán minden­esetre ezekben a községekben a be­gyűjtés sok nehézségbe ütközött. Mindennek ellenére mégis azt mond­hatjuk: a kassai járás Í01,7 százalék­ra teljesítette gabonabeadását. Mindezt azért mondtam el, hogy a gép- és traktorállomásaink — köz­tük a rozsnyói is — a iövőben na­gyobb súlyt helyezzenek a gépjaví­tásra. Iván Sándor, Kassa ÉUimmtmšm

Next

/
Thumbnails
Contents