Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-02 / 35. szám
1956. szentember 2. ё^Шшйод 5 Vessünk minél több takarmánykeveréket! Az őszi takarmánykeverékek nyújtják az első korai zöldtakarmányt, azonkívül kitűnő silót adnak, amely a téli hónapok folyamán a takarmányalap alkalmas kiegészítője. Termesztésük nagy mennyiségű hereféle és egyéb I évelő takarmány szárítását teszi lehetővé. Az őszi takarmánykeverékek hozamai biztosak, mivel jól kihasználják a téli nedvességet; ezért tanácsos, hogy minél többet vessünk belőle. Az őszi keverékek összeállítása és 'vetése eddig gyakran a saját vetőmag, ifoleg a hüvelyesek készletétől függött. Ha kevés volt az őszi bükkönykészlet, hektáronként 20—30 kg-ot vetettünk, akár őszi rozzsal, akár pedig őszi búzával keverten. A hüvelyesek ilyen részesedése nem kielégítő, mert 140— 160 kg őszi rozsnak vagy 150 kg őszi búzának bevetése esetén az emészthető fehérjék a szénhidrátok kölcsönös aránya se.л kedvező. A hüvelyesek csek^iy részesedése nem felel meg a takarmányozási technika alapkövetelményeinek. Az őszi keverékek eszszeállí'tásánál ezért mindenekelőtt arra ügyelünk, hogy a hüvelyesek fehérjetartalma kellő arányban álljon a szénhidrátokkal, vagyis hogy a hüvelyesek és kalászosok, illetve pázsitfűfélék helyes arányban legyenek a növényzetben képviselve. A kérődzők számára legjobban megfelelnek azok a rozsasbiikkönybol álló őszi keverékek, amelyekben a hüvelyesek 55—66, esetleg 70 százalékot, » ------------------Uj emberek a közösben Az ez idei bő gabonatermés, valamint az aratás, cséplés és a gabonabegyűjtés sikeres lefolyása további kis- és középparasztokat nyert meg a szövetkezet gondolatának a nyitrai kerületben. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a nyitrai kerületben a nyári munkák folyamán 118 kis- és középparaszt kérte felvételét a szövetkezetekbe. A szövetkezetek földalapját 180 hektárarl bővítették. A párkányi járásban 33, a zselízi járásban 21, a nyitrai járásban 14 és a kerület többi járásaiban is újabb egyénileg dolgozó parasztok tértek a közös gazdálkodás útjára. A szerkesztőségünkbe érkező jelentések alapján naponta újabb földművesek lépnek a szövetkezetekbe. az őszi rozs pedig 30—34. illetve 45 százalékot tesz ki hektáronkénti 180 kg vetömagmennyiségnél. A perjebükkönyös őszi keverékek a kérődzők és sertések számára legjobban akkor válnak be, ha a perjék részesedése 25-26 százalékot, a hüvelyesek pedig a fennmaradó százalékot teszik ki 80—95 kg hektáronkénti vetőmag mennyiségnél A búzabükkönyös őszi keverékek a kérődzők és sertések számára akkor a legalkalmasabbak, ha hektáronkénti 180 kg vetőmagmennyiségnél 40—42 százalék hüvelyeseket tartalmaznak. Rozsos keverékeknél a hüvelyeseknek 70 százalékra növelt vetésénél egy hétnél hosszabb idővel toldjuk meg a takarmányozásra való felhasználás lehetőségét. A perje és bükköny vagy perje és borsó őszi keverékei a sertések számára mindig kedvezőbbek, mint a rozsosbükköny vagy rozsosboroó őszi keveréke. A perjefélék ugyanis nem öregednek el olyan gyorsan, mint például az őszi rozs. Egyes öszii bükkönyök helyett viszont az őszi borsó termesztése előnyösebb. Az őszi borsó a virágzás idejében is édes, míg az őszi bükköny, amint bekövetkezik virágzása, keserűvé válik, emészthetősége gyakran csökken, úgy, hogy a sertés — akárhogyan is készítjük elő a takarmányt —* nem szívesen fogyasztja. A silózásra szánt őszi keverékekben a hüvelyesek és kalászosok vagy perjefélék kölcsönös arányának egyformának kell lennie, éppúgy mint a takarmányozásra szánt keverékeknél. Mindenesetre gondoskodnunk kell arról, hogy a siiőzást a fejlődés legkedvezőbb időpontjában végezzük el. A dunatőkési állami gazdaságban cséplés után mindjárt kitisztították a búzás őszi bükköny vetőmagját. A búza erős kalászú, szovjet fajta. Magja üveges, szára acélos. Nagyon jó siló van belőle. Nem okoz köhögést mint másfajta búzásbükköny keverékek. A tehenek nagyon szeretik s több tejet adnak tőle, mint a többi búzás keveréktől. Végezzük el idejében a nyári keverószántást A nyárvégi és őszi vetések talajelőkészítési munkájának zöme augusztus és szeptember hónapokra esik. Ott, ahol a tarlóhántás idejében valő elvégzésére súlyt helyeztek, már be is fejezték. A hántással lefordított gyom- és kultúrmagvak kikeltek, a talaj beérett s ilyenkor elérkezett a keverőszántás ideje. A keverőszántás célja; idejében megsemmisíteni a tarlóhántással életrehívott gyomokat, továbbá a gyomokon és az árvakelésen élősködő kártevőket, és szerkezetileg javítani a megművelt talajréteget. A keveröszántás fokozza a talaj nedvességét és vízfelvevőképességét, gázcseréjét és ezeknek kapcsán tömegesen íelszaporítja a talaj baktériuméietét, ami végeredményben új tápanyagok termelését, feltárását és megőrzését jelenti. Miután ennek á munkának sikere szorosan összefügg a jó szerkezeti állapot megteremtésével, világos, hogy ezt a célt csak gondos és jó minőségben végzett keveröszántással érhetjük el. Itt érezteti aztán előnyös hatását a jól végzett és kellően kezelt tarlóhántás, mert ahol azt idejében és jól elvégezték, nem hagyták rögösen, nyitottan, ahol megmunkálták és meg is hengerezték majd szükséghez mérten. meg is fogasolták időközben, ott a keverőszántás könnyen, kitűnő minőségben elvégezhetjük. A mezőgazdasági üzemben az egyes munkák igen szorosan kapcsolódnak egymással. Ez azt jelenti, hogy ha például a betakarítással, vagy a keveröszántással megkésünk, akkor a vetést nem tudjuk korán, idejében teljesíteni, s ez nemcsak terméskiesést, hanem az utána következő munkák megkésését is jelenti. Ezért, ha a meghántott tarló kizöldül, ne halogassuk annak munkáját, hanem haladéktalanul kezdjük meg a 15—20 cm-es keverőszántást, amelynél a hangsúly ne a mélységen, hanem a munka legjobb minőségén legyen. Ezért az eke munkamélységét úgy kell beállítani, hogy a szántás szerkezeti minősége a lehető legkedvezőbb legyen, tehát a rögösltéstöl mindenekelőtt óvakodjunk. A keveröszántás elmunkálása Fokozott súlyt kell helyezni a keverőszántás haladéktalan elvégzésére. Ezért az ekét nyomban kövesse a fogasborona, sőt ha nem nagyon nyirkos a szántás, a henger is. Az eke útját fellazított, megnyitott talajnak legtöbbször csak ezzel a kettős — fogas- és henger-, vagy símítómunkával adhatjuk meg a zárt, összefüggő legkisebb felületet és a barázdafenékk# is kapcsolatban levő kellő tömörséget, mely az egész megszántott réteg egyöntetű szerkezeti kialakítására, a talajélet rohamos felszaporítására, és tökéletes beérlelésére is legalkalmasabb. A keverőszántást, melyet nyárvégi vagy őszi vetésre irányoztunk elő, tekintsük az őszi vetőágy alapjának. A keverőszántás gyakori elmunkálásán fordul meg a haladó nyári talajművelés és a korai őszi vetés sikere. Ez a további kezelés abból áll, hogy időnként, főleg eső után a keveroszántást ismételten megfogasoljuk, kigyomosodás után pedig megtárcsázzuk. Ezáltal a gyommentesség mellett olyan kiváló talajszerkezetet érhetünk el, mely sok esetben még a vetőszántást is feleslegessé teszi, de feltétlenül a időjárástól függetlenül biztosítja, hogy tápanyagokban gazdag talajban korán végezhessük el a vetést. A BALTACÍM termelése Körülbelül 100 éve termesztik nálunk a baltacímet. Évelő (rendszerint két évig érdemes meghagyni), pillangósvirágú takarmánynövény. Egymagában és füves keverékben egyaránt jó. Nagy fehérjetartalmú takarmányt terem, azonkívül kitűnő méhlegelö. Erős karógyökere 8—10 cm mélyre is lehatol a talajba. Jól bírja a szárazságot. Különösen a mészben gazdag talajokon fejlődik szépen. Már a talaj felszínénél erősen elágazó oldalgyökereket nevel. A lucernától jóval igénytelenebb növény. Termesztésének jelentősége főleg azokon a gyengébb minőségű homoktalajokon van, ahol a lucerna már nem termeszthető sikerrel. A magas talajvíz iránt gyökérzete érzékeny, ezért a talajvíz szintje 2 cm-nél mélyebben legyen. A vetésforgóban úgy helyezzük el a baltacímet, mint a vörösherét. Vethetjük nyárvégén (augusztusban) vagy tavasszal. Nyár végén mindig magában vessük, tavasszal pedig takarónövénnyel. Takarónövénye lehet árpa (tavaszi) zab, vagy a ritkább rozs és búza is. Magszükséglet hámozatlan magból 110—120 kg, hámozottből pedig 80 —90 hektáronként. Vetjük gabonasortávolságra 5—3,5 cm mélyen. Kötöttebb talajokon valamivel sekélyebben. Nagyon fontos, hogy vetés után az egyenletes kelés érdekében meghengerezzük, henger után ugyanakkor akasszunk tövisboronát. Trágyázása, talajelőkészítése megegyezik a lucernáéval. Jakusin szerint bármilyen foszfortrágyát szórunk ki baltacím alá, ez a legtöbb esetben hatástalan marad. Ápolása abból áll, hogy kikelése után 4-5 hét múlva mikor a növény már jól megerősödött, megfogasoljuk. igyekeznünk kell a talajt a cserepesedéstől megóvni. A takarónüvényt aratás után lehetőleg gyorsan hordjuk le a tarlóról és a növényt fogasoijuk meg. Kaszálása. Az őszi vetésű baltacím a következő évben kb. 70 százalékos termést ad. A termést java virágzásban vágjuk. A tavaszi vetésű növényről csak jő csapadékviszonyok mellett nyerhetünk augusztus vége felé egy gyenge kaszálást. Teljes termést a második évben kapunk. Kaszálás után az első évben nem szabad legeltetnünk, hanem fogasoijuk meg, hogy így a talaj nedvességét megőrizzük. Leginkább szénának használjuk a baltacímet, zöldtakarmányozásra ritkán. Szénának nagyon könnyű megszárítani, mert szára üreges. Magtermesztésnél nehéz megállapítani az aratás legkedvezőbb időpontját, mert a mag egyenetlenül érik. Soha nem szabad megvárnunk, míg a virágfűzér hegyén levő magvak beérnek, mert ekkor a füzér aljában elhelyezkedő magvak már rendszerint kihullottak. Akkor aratjuk, mikor a virágzat alsó felén levő hüvelyek sárgásbarna színűek és a bennük levő mag csaknem érett. Aratását mindig a korahajnali órákban végezzük kaszával, vagy marokrakó aratógéppel. Egy-két napig markon szárad, majd kévékbe kötve ponyvás szekérrel behordjuk és cséplőgéppel csépeljük. Vigyáznunk kell, hogy a gép a magot meg ne törje. Mag termesztésre rendszerint az első kaszálást használjuk fel, mert a közönséges baltacím második kaszálása már bizonytalan, vagy csak gyenge termést ad. A nemesítés eredményeként azonban a kétkaszálású perzsa baltacím második kaszálása alkalmas magfogásra. Terméseredmények: széna 40—60 mázsa, magtermés pedig 4-5 mázsa hektáronként. Vasas Ferenc, Tallós. A herefélék aratása és cséplése Hereféléink magtermése mögötte marad az idén is a hozzáfűzött reményeknek. Annál inkább megköveteli az a nagy érdek, ami a heremag termesztéséhez fűződik, hogy a termelt magot hiánytalanul és kifogástalan minőségben takarítsuk be, hogy a magból semmi el ne peregjen és egy szem se menjen tönkre. A maglucerna virágfürtje nem virágzik egyszerre, tehát nem is érik be egyszerre. Aratását akkor végezzük, amikor az alsó csigák megbarnulnak. Ilyenkor a bennük levő mag már teljésen kemény és sárgás bőrszínű — és a fürt kétharmad magasságban levő magok viaszos érésben vannak. Az utolsó csiga beérésére a lábonálló .lucernán nem szabad várni. A lucernamag ugyan nem pereg a csigákból, de túl száraz állapotban az egész csiga letörhet és elvész. A nem egészen lábon beérett mag aratás után még teljesen utánaérik. A mag lucerna ott, ahol ritkás, (öreg lucernát hagytak meg magnak) és kevés a zöld utánahajtás, kévekötő aratőgéppel is kaszálható, a harmat teljes felszáradása után. A legtöbb esetben azonban marokrakó géppel, vagy kézzel kaszálják. Marokrakó gép után 1—2 napig renden is maradhat a maglucerna, de kézi kaszálásnál úgy kell aratni, mint a gabonát, markokba szedik és azonnal kisebb, laza kévékbe kötik, amelyeket vagy kúpokba, vagy hosszú sorokba állítanak fel, ügyelve a felállításnál, hogy a száradó kévék fel ne dőlhessenek. Az aratásnak ezt a módját tartjuk legbiztosabbnak. Ha a maglucernát fűkaszálóval aratják, vagy úgy szárítják, mint a lucernaszénát, akkor a száradó lucernánál sok csiga mehet veszendőbe és a gyűjtésnél nagy csigapergési veszteségek vannak. Ezzel szemben a kévékben való kezelésnél minden veszteség elkerülhető, és gondos kezelésnél még háradék sincsen. A magnak hagyott vöröshere gyűjtése nem ilyen egyszerű, mert ritkán éri el azt a magasságot, hogy kévékbe kötözhessük. Ezért is nem szárítható olyan nagy biztonsággal, mint a lucerna és azért igényel nagyobb gondosságot. A lekaszált rendeket, ha nem is harmatosán, de puhán kell megfordítani és ugyanúgy petrencézni is. Vörösherénél az aratás ideje akkor érkezett el, amikor a növény fejei sötétbarna gubókba értek és a magot a tenyerünkön a fejecskéből ki tudjuk dörzsölni. A vöröshere magja sem pereg, csak a gubók töredeznek. Azért kell a learatott magherét nagy gonddal kezelni. A magra termelt baltacimot akkor aratjuk, amikor a virágfűzér alsó magjai bámulni kezdenek. A magbaltacim pergését még ilyenkor is csak úgy lehet elkerülni, ha csak harmattal aratjuk: estefelé és hajnalban. Laza kévékbe kötve gyorsan szárad, nem kell félteni a bemelegedés-1 tői és azonnal keresztekbe rakható. Minden herefélét óvatosan hordunk be, teljesen szárazon, soha nem nyirkosán. A nyirkos magherét semmilyen gép nem tudja rendesen kicsépelni és a nyirkos mag elveszti eredeti színét és szagát és máris veszít csíraképességéből. Tárolása azután állandó gondot okoz, mert minden szellőztetés ellenére könnyen penészédik. vagy dohos lesz. Legyen tehát elvünk, hogy csak tökéletesen száraz maghozókot hordunk kazalba vagy a cséplőgéphez. A behordandó kévéket mindig zsákponyvára borítjuk és onnan adagoljuk az ugyancsak zsákponyvával bélelt behordó szekerekre. Igyekezzünk a behordott maghereféléket lehetőleg azonnal cséplőgépre vinni, a kazalozás csak szükségmegoldás oly esetben, amikor a cséplőgépre várni kellene. 1. énkor természetesen nem hordjuk a magherét a szabad ég alá, de tisztában kell lennünk azzal, hogy a kazalban az élősködők, egér, stb. nem szaporítják a heremagot. Csak cséplés után, a magtárban van teljes biztonságban a heremag, s akkor alapos szellőztetésnek és tisztításnak kell alávetni. A cséplőgépet állandóan ellenőrizzük. Gondoskodjunk a csigák, a fejek jó kidörzsöléséről, ellenőrizzük a szalmarázókat és a szelelőrostákat. Sehol, semmi ne vesszen el a drága magból. A cséplőgép alá és mellé mindenütt terítsünk ponyvákat, hogy a mag ne szóródjon el, minden szem a zsákokba kerüljön. Kiirty Mihály Nagy jövedelmet ígér a maghere A kistárkányi szövetkezet 60 hektáron hagyott lóherét magnak. A növény szép és négy mázsán felüli maghozamot várnak hektáronként. A szövetkezet elnöke, Fazekas elvtárs ceruzát, papírt vett elő és számolgatni kezdett. A várható közepes termést megszorozta 3,500 koronával, mert ennyit terveznek mázsánként, és bizony 800 ezer koronát mutatott a szorzás eredménye. A szövetkezet könyvelője még tovább ment, ő már azt számolgatta, hogy körülbelül milyen eredménnyel zárnak év végén, ha számolják a gyümölcsből várható jövedelmet is. Mosolyra derült arccal jelentették ki: ..Ha minden sikerül, 23 korona lesz a munkaegység értéke“. K. Az ember és állat élősdije — az atka Az atkák pará-' nyi kis állatkák, négy ízelt lábbal: többnyire élősködők. Lábuk miatt sorozzák őket a pókfélék osztályába. Az atkák rendéhez tartozik az ún. rühatka. Ez a parányi állatka okozza az ember bőrén a rühességnek nevezett betegséget. 0,3—0,5 mm-nyi kis állatka. Az ember bőrének felületébe fúrja magát és ott meneteket rág, a menetekbe rakja le petéit. Nagyon elszaporodik és tűrhetetlen viszketést okoz. A legtöbb emlős állatnak, madárnak és sok egyéb állatnak megvan a rühatkája, mely a gazda-állat borén rühességet okoz. Az ember arcbőrén, a szőrtűszőkben és a beteges faggyúmirigyekhen élősködik ez a tűszőatka, melynek nagysága 0,4 mm. Ugyanilyenek vannak a sajtban és túróban (sajtatkák), ahol nagy mennyiségben hemzsegnek. Továbbá keller'Mr— metlen élősdi a kullancs. Ennek nagysága már meghaladja a 2—5 mm-t. A nőstény az állatok bőrébe, sőt az emberébe is belekapaszkodik. A kullancs első lábpárjának csípőjén hosszú, hátrafelé irányuló tüskeszerű nyújtványt visel. A hím hosszú hátán nagy fénylő barna pajzsot hord. A nőstér у hátpajzsa kisebb, de ormánya hoszszabb; 2—2 mm 'hosszú. Ha teieszívta magát, borsónagyságúra is megdagad. Kutyán, juhon is élősködik, természetesen az ember vérét sem veti meg és : ezáltal veszedelmes betegségterjesztő. esip^s esetén legjobb petróleummal leönteni, hogy magától kihulljon, mert ha letépik, feje a sebbe szakad és veszélyes gyulladást okozhat. Drexler Béla A tarackbúza gyűjtése Egyik legkellemetlenebb és legnehezebben irtható nyomnövényünk a tarackbúza (lábas perje). Ez a sok gondot okozó gyomnövény gyógyszeriparunkban hasznosítható, sőt kiviteli cikkünk is. Jelentős cukor-, mézgakeményítötertalma van. ásványi anyagokat A és В vitamint is tartalmaz. Ezért felhívjuk termelőink figyelmét, hogy e fontos gyógynövény gyűjtésére, melyre vonatkozólag bővebb tájékoztatást nyerhetnek a kővetkező vállalatnál: Liečivé rastliny, v\5kup odbor. Bratislava. Ul. Červenej Armády č. 65 (tel. 247—39.) Wbátüébiié-Vy
