Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-09-02 / 35. szám
rSf&nfiros 1956. szeptember 2. Gazdaasszonyainknak Michal Santa: Hogyan gazdálkodnak a svájci földművesek ? Pár héttel ezelőtt meglátogatta Svájcot egy a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia, a Földművelésügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Megbízotti hivatal dolgozóiból álló háromtagú küldöttség, melyben én is résztvettem. A mezőgazdaság általános helyzete A svájci mezőgazdaság összetétele kissé elüt a többi kapitalista államokétól. Sok itt az 5—15 hektáros birtok. Ezek képezik a mezőgazdaság magját. Csakhogy éppen itt érvényesül a kapitalista törvényszerűség: a „nagy halak felfalják a kicsiket“, vagyis a kisbirtokok bekebelezése о hektárig,- ugyanakkor a 15 hektáros birtokok elszaporodása. Ottani politikai személyiségek és mezőgazdasági szakértők azt igyekeztek bebizonyítani, hogy kisgazdaságokban eis lehet fokozni a mezőgazdasági termelést, különösen kisgépesités felhasználásával. A gyakorlat megmutatta, hogy ez a megoldás nagyon rövid életű. A svájci mezőgazdaság fejlesztésének űj formái mégis csak a tizenöt hektáros komaszált földbirtokok lesznek, amelyeken már lehet nagyobb gépesítést alkalmazni: ilyen földbirtok gépi erővel való megművelésére egy család is elegendő. De ez a megoldás sem a legjobb. — Csak a nagybirtokosok kisebb csoportja részére kedvező, amellett azzal a veszéllyel fenyeget, hogy továbbra sem akadályozza meg a kisebb gazdaságok nagyobb birtokosok általi bekebelezését, egybeolvasztását, llymódon a gazdaságilag szegényebb földműves elveszti földjét. A mai fejlett gépesítés mellett a gépek teljes kihasználására nem felel meg a 15 hektáros földbirtokok terjedelme sem . . . Ezt a véleményünket megerősítették a mezőgazdasági gépgyárak képviselőivel egyetemben más szakemberei: is. Ha Svájc mezőgazdasága magas színvonalon is áll, az említett körülmények lehetetlenné teszik továbbfejlődését. Ennek bizonyítéka a mezőgazdaságból való menekülés. Ebben a foglalkozási ágban a munkaerőhiányt olasz munkások alkalmazásával oldják meg. Olcsó munkaerő ez, mivel Olaszországban nagy a munkanélküliség. Átlagos tejhozam tehenenként: 3,200 liter. Svájc a minta-legelők, minta-rétek és a fajállattenyésztés hazája. A mezőgazdasági udvar jellemzője a szakértelemmel kezelt istállótrágya, trágyalé-gödör a hozzávaló szivattyúkkal és a szétágazó csővezetékekkel. A réteket és legelőket trágyalével öntözik, így egy hektár kaszálóról 100 mázsa szénát is nyernek. A legelők nemcsak a takarmány kiegészítésére szolgálnak, hanem nagy részüket gyümölcsfákkal telepítik be (a svájciak nagyon sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak). Gazdag takarmányforrásuk lehetővé teszi számos gulya nevelését és magasfokú kihasználását. Például Haptmann István, schindznachi földműves 56 számos állatot tart (500 kg élősúlyra számítva), ebből 17 darab tehén, amelyek évente 4,800—5,200 liter négy százalékos zsírtartalmú tejet adnak. Svájcban a tehenek átlagos tejhozama évenként 3,200 liter, s emellett a földművesek alig etetnek szemestakarmányt. Például a landquarti mezőgazdasági szakiskola gazdaságában a tehenek napi 15 liter tejhozam mellett nem kapnak semmiféle szemestakarmányt. Tizenöt literen felül kapnak csak a minden további 3 liter tej után egy kilogramm abrakot. A szakszerű etetés mellett nagy gondot fordítanak a növendék állatok felnevelésére. A hasznosítás ellenőrzésénél nagyon igényesek. A borjakat 5—6 hónapig moslékolják. A fiatal növendékállatokat az alacsonyabb fekvésű helyekről is az Alpok legelőire küldik, ahol gyorsan és arányosan fejlődnek, s a külső behatások és betegségek ellen szívőssakká válnak. Nekünk is van Szlovákiában a faövezet határán felül több, mint 35,000 hektár hegyi legelőnk, amely szakszerű gondozás mellett állattenyésztésünk hasznos szanatóriuma lehetne. Erre a második ötéves tervben sokkal nagyobb gondot kei! fordítanunk, hogy szarvasmarhate - nyésztésünket ezáltal is magasabb színvonalra emeljük. Meg kell még mondanom, hogy a svájciakra jellemző a rendszeretet. Látogatásunk első napjaiban arra gondoltunk, hogy a rend, amit itt tapasztalunk, előre bejelentett látogatásunk eredménye. Később meggyőződtünk róla, hogy ez a svájciak jellemző tulajdonsága. Annak ellenére, hogy a svájci földműveseknek nincs lehetőségük szakismereteik ingyenes bővítésére — szaktudásuk mégis jelentős. Téli iskolákat és különféle tanfolyamokat látogatnak, amelyeknek költségeit nem az állam fizeti, — mint nálunk, — hanem sajátmaguk. Szoros kapcsolatot tartanak fenn a kísérleti és tudományos intézetek dolgozóival. Híresek a mezőgazdasági-mesteri próbák. Ez minden földműves vágyának beteljesülése. Ezt a próbát szakbizottság előtt csak olyan földműves teheti le, aki mind elméletben, mind gyakorlatban jó eredményeket tudott felmutatni. A szárított takarmányt finom lisztté őrlik. Takarmányuk javarésze a szárítóállványokon szárad. Másik részét, mint a réti füvet, lóherét, lucernát füves-keveréket silózzák, különösen erős időjárás esetén. Kezd elterjedni a takarmányok mesterséges szárítása hideg levegővel, elektromos úton, vagy meleg gőzzel: amellett felhasználják a fáradt gőzt is. Meglátogattunk Landqarton egy szövetkezeti mesterséges szárítót, ahol a takarmányféléket előbb szecskázzák, majd 120° Celsius meleg mellett szárítják. Az igy megszárított takarmányt finom lisztté őrlik. Ez a liszt szép zöldszínű, tápértéke hasonló a szemestakarmányéhoz. Ezt az őrölt lisztet különösen hízósertésekkel etetik. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a svájci földművesek a háziállatok tisztaságára. Az istállók szellőzőitek, tiszták, és légymentesek. Rendkívül nagy gondot fordítanak a tej és tejtermékek tisztaságára. Svájc, valóban nemcsak természeti szépségekben, hanem gazdaságilag is gazdag ország. Népe szívós, kitartó és szorgalmas, s gyakran éppen ezek a tulajdonságok öregbítik mezőgazdaságának jó hírnevét, gyarapítják sikereit. Fordította: Berencsi Béla (M*egjelent a „Život“ 1956. augusztus 3-iki számában). A jó gardasszany idejében gondoskodik családjának olcsó, vitamíndús ellátásáról. Körülnéz kertjében, vagy szorgalmasan járja a piacokat és ahol olcsó gyümölcsöt, vagy főzelékfélét lát, abból vásárol és tekintve, hogy most olcsón szerzi be, nem is érzi meg, hogy családjának már télire is biztosítja egészséges ellátását. Nehogy azonban hiba essék a gyümölcs- és főzelékfélék befőzésében és konzerválásában, ezért jó gazdaasszonyokat kérdeztem meg, hogy mi'yen megbízható recepteket ajánlanak a most időszerű gyümölcs és főzelékfélék eltevésére. Az alábbiakban közlök néhány receptet azzal, hogy szívesen fogadom a háziasszonyok hozzászólását és szakszerű tanácsát. A paradicsom befőzése A paradicsomot megmossuk és a nem egészséges részeket a paradicsomból kivágjuk, majd összetörjük és jó nagy lábasban főni tesszük. Vigyázzunk arra. hogy a nyílt tűz ne érje közvetlenül a lábast, hanem a vaslapon keresztül főzzük a paradicsomot. ami által elkerüljük, hogy az leégjen, kozmás ízt kapjon, de elkerüljük azt is, hogy az értékes vitamin-tartalmából veszítsen. Időközben kavargatjuk. Ha már úgy látjuk, hogy a paradicsom teljesen szétfőtt, akkor szitán áttörjük és a lecsorgott levet ismét felfőzzük, kissé besűrítjük, hogy víztartalmából veszítsen. Ha ritkább a főzet, akkor forrón úgynevezett paradicsomos üvegekbe öntjük és azonnal pergamentpapírral vagy celofánnal jó erősen lekötjük. Ha a főzet sűrű, akkor forrón patent üvegekbe rakjuk, vigyázva arra, hogy a gumigyűrű hibátlan legyen, és az üvegtető az erre a célra való szorítóval rányomjuk. Ha módunkban van, akkor a forró üvegeket pokróc alá, vagy párnák alá tesszük, hogy az minél lassabban hűljön ki. Egyesek szoktak salicylt is a tetejére tenni, de ha a paradicsom befőzése kellő gonddal történt, úgy ez teljesen felesleges. Lecsó-befőzés Egy kg zöldpaprika, 1 kg paradicsomhoz 10 deka vöröshagyma szükséges. A hagymát karikára vágjuk és forró zsírban átlátszóra pirítjuk. Azután beletesszük a megmosott, kimagozott karikákra vágott zöldpaprikát és a darabokra tördelt paradicsomot. Megsózzuk és fedő alatt addig pároljuk, míg a paradicsom szétfő és a paprika megpuhul. akkor beletesszük patentüvegek/be és a paradicsomnál jelzett eljárással hagyjuk kihűlni. Sokán szeretik a lecsót kolbásszal eltenni. Ebben az esetben a lecsót együtt főzzük a kolbásszal és kissé sűrűbbre hagyjuk az egész főzetet és télire így raktározzuk el. OLVASÓINK FIGYELMÉBE I Lapunkban az „Atom a mezőgazdaságban“ című rova-I tunkban cikkeket hozunk az atom jelentőségéről. Felhívjuk j olvasóink figyelmét, hogy szóljanak hozzá a cikkekhez, í mennyiben bővíti ismereteiket és segíti munkájukat. Érthe-I tők-e, mert az egyes kérdéseket kívánságukra részletesen • t megmagyarázzuk. = (Szerkesztőség’) ? Előfizette már a Szabad Földművest! ? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy ne feledkezzenek meg az előfizetési díj rendezéséről a második fél évre. Az idejében való előfizetés biztosítja lapunk rendszeres kézbesítését. Egyben kérjük olvasóinkat, hogy lapunkat népszerűsítsék, hogy a második fél évben minél több földműves olvashassa. Az előfizetési díj félévre 10,40 Kčs. ATOM MEZŐGAZDASÁGUNKBAN A növényi táplálkozás vizsgálata rádióaktív szénnel A fotoszintézis, vagyis a növénynek szénnel való táplálkozása egyike a legösszetettebb biológiai (élettani) folyamatoknak, amely a zöld növények leveleiben folyik le. Az atomreaktorokban előállított első rádióf.ktív izotópok felfedezése után észrevették, hogy ezekkel igen értékes kísérleteket lehet végezni a tudomány egyes szakágazataiban. A biológusok a jelzett foszfor, jód, nátrium és más elemeket az élő szervezetek belsejének kifürkészésére kezdték felhasználni. A rádióaktív izotóp lerakódásának a helye könnyen fellelhető világos folt alakjában a filmen, melyet a növény a benne levő rádióaktív elem sugárzása révén megvilágított. Jelzett atomok segítségével végzik azokat a bonyolult kísérleteket is, melyekkel a növényi testben átnyomuló tápanyagok mozgását figyelik meg. Fényképfelvételekkel és rádióaktív sugárzásmérőkkel nyomon követhetjük ezeknek a tápanyagokank a mozgását, valamint megfigyelhetjük a szervezet belsejében kiváltott reakcióját. A C 14 rádióaktív szén révén sikerült megállapítani a növényben a tápanyagok és az asszimilátumok (az átalakuló anyagok) pályáját és a mozgásuk sebességét. Kimutatták, hogy a növénylevéltől felfogott szén a fotoszintézis folyamán óránként 50—80 cm-es sebességgel a növény gyökerébe áramlik át. Ezen azonban az aszszimilátumoknak nem valami mechanikus mozgását értjük. (Asszirmlátumoknak nevezzük azokat az anyagokat, amelyek a levelekben széndioxidból a napenergia (fény és hő) hatására képződnek a víz és a levelekben állandóan meglevő zöld festékanyag, a klorofi! közvetítésével.) Az áramlás egy összetett fiziológiai-biokémiai folyamat, mely végül a felvett tápanyagok átalakításához vezet. Például a cukorrépánál szaheróze asszimilálódik az edénynyalábokban, és ezek segítségével valósul meg az elszállítás, vagyis a képződött cukor áramlása a gyökérbe, ahol azután felraktározódik. A cukorrépában 1 percig tartó fotoszintézis termékei már 15 perc múlva a levelekből a gyökérbe áramlanak. Jelzett atomoknak az ún. kromatografikus módszerrel történő felhasználása nemcsak a növények tápanyag áramlási sebességének a meghatározására alkalmas, hanem kiválóan lehetővé teszi a fotoszintézis termékek összetételének a megállapítását is, ennek pedig óriási jelentősége van a mezőgazdasági gyakorlatban. így pl. megtudtuk, hogy a gyapotnövényben cukorkeverék, szerves sók és foszfortartalmú anyagok áramlanak a levelekből a képződő gyapotszálakba. Szovjet tudósoknak a C 14 rádióaktív szén, a jelzett glukózek és fruktózek alkalmazásával sikerült bebizonyítani, hogy nem a cukorrépa gyökerében képződik a cukor, mint ahogy eredetileg hitték, hanem a levelekben, majd innen a gyökerekbe áramlik, ahol felraktározódik. Ennek a jelenségnek a felismerése alapján nagy figyelmet szentelnek a cukorrépa levélzetének a megfigyelésére. Ezzel megdőlt a cukorrépa-levél működéséről kialakult régi nézet, mely szerint a vegetációs időszak vége felé le kell tördelni a cukorrépa leveleit, mivel állítólag ebben halmozódik fel a cukor, s ezért kevesebb marad a gyökérben. A legújabb vizsgálati eredmények tehát bebizonyítják, hogy milyen fontos szerepük van a leveleknek az asszimilátumok képzésében. Ugyancsak a C 14 rádióaktív szén segítségével sikerült kimutatni az öntözésnek a növényi asszimilátumok összetételére és áramlására való hatását. Pl. a búzanövény leveleiben képződő asszimilátumoik sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben áramlanak az öntözött növények magvaiban, mint az olyan növényekébe, melyek nedvesség-hiányban szenvednek. Azokkal a burgonyáiéjtákkal, melyeket a távol északon termelnek, számos kísérletet végeztek, s ennek során megfigyelték az asszimilációs termékeknek a levelekből a gumóba való áramlását. Ezeknél a kísérleteknél a tudósok azt figyelték meg, hogy miképpen hat a nap hossza és a talaj hőmérséklete a burgonyanövény növekedésére, és az asszimilátumoknak a burgonyában való áramlási irányára. A kísérletek igazolták, hogy a növényekben a tápanyagok áramlása élettani jellegű. Bebizonyosodott, hogy a sarkköri nap alatt a burgonyanövény leveleiben fotoszintézissel képződő termékek nagyobbrészt a levelekben maradnak, míg egy normális (12 órás) nap folyamán a fotoszintézissel képződő termékek egyenesen a gumóba áramlanak, mely ennek következtében növekszik. Ezekkel a kísérletekkel rájöttek arra '6, hogy a burgonyanövény letakarásával mesterségesen megrövidíthetik a sarkköri napsugárzás tartamát, s így elérhető az asszimilátumoknak a gumókba való normális és rendszeres áramlása. Jelzett atomok használatának a módszere megmutatta és állandóan igazolja, hogy felbecsülhetetlen jelentőségük van a fotoszintézis' folyamatának vizsgálatában. Ez ui. az egyik legérdekesebb, de egyben a legösszetettebb kémiai-biológiai folyamat, amely a zöld növényekben valósul meg. Ennek a módszernek a segítségével a legaprólékosabb részleteiben is rávilágítottak a zöld növényben végbemenő fotoszintetikus folyamat következő stádiumára, a szén átalakulására, ennek pedig óriási a jelentősége egyrészt a folyamat mechanizmusának a megismerése, másrészt a fotoszintézis lényegének a megértése szempontjából. így pl. rádióaktív szén és az állandó nitrogénizotóp alkalmazásával közvetlenül is megismerhetjük a növények fotoszintetikus folyamatában az aminosavak és a kloroplasztok fehérjeinek képződését. Döntő fontosságú a fotoszintetikus termékek keletkezésére a fény spektrális összetétele. Ha a hosszú hullámú vörös sugarak vannak túlsúlyban, a fotoszintetikus folyamatok eredményeként főképp cukor képződik. Ha azonban a rövidhullámú kék sugarak vannak túlsúlyban, legnagyobb részt aminosavak és fehérjék képződnek. Az ismertetett folyamatok mindegyikében fontos biogén elemként vesz részt a szén. A növények természetes viszonyok közötti fotoszintézisének vizsgálatára készített új műszerek segítségével és a C 14 rádióaktív szén alkalmazásával lehetővé vélt a fotoszintézis erősségének egy nap tartama alatti megfigyelése, valamint a növényfejlődés feltételeinek a megállapítása. Ugyancsak sikerült megfigyelni a különböző vegetációs időszakokban a fotoszintézis termékeinek a levelekben történő átalakulását is. A levelek rövid expozíciójánál a rádióaktív szén a legkülönfélébb anyagokban tűnt fel, főképp a C vitaminban. A szovjet tudósoknak a rádióaktív szén alkalmazásával sikerült a növény gyökérrendszerének égy újabb tevékenységét kimutatniuk; e szerint a növény nemcsak a levegőből, hanem a talajból is képes felvenni széndioxidot, és innen a gyökérből áramlik aztán a levelekbe. A növény szénnel való táplálkozásának a vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy a zöld növények a fotoszintézis folyamatában, vagyis a cukor és más asszimilációs termékek képzésében nélkülözhetetlen széndioxidot nemcsak a levegőből, hanem a földből is felvehetik, tehát nemcsak a leveleikkel, hanem a gyökerükkel is. Ez a tény is bizonyítja a humusz és a talaj mikrobiológiai folyamatainak a fontosságát, melyeknek nagy jelentősége van a növények széndioxiddal való táplálkozásában. A széndioxid a talajból való felvétele közben átesik az ún. karboxilációs folyamaton. Eközben organikus sók és aminosavak képződnek, amelyek a növény felső részébe áramlanak és részt vesznek az egész anyagcserében. A C 14 szén fotoszintéziséé átalakulásának alapos elemzésével feltételezhetjük, hogy a szénhidrátok képződésének főfolyamatán kívül, beleértve a fotokémiai reakciót is, még másfajta szénátalakulási folyamatok is vannak, ezeknek a lefolyása pedig hatással van a másodlagos fotokémiai reakcióra. Ezekben a reakciókban fontos szerepet játszik az előbb említett rövidhullámú kék fény. Ez a folyamat jó! látható azon a vázlaton, amelyet a szovjet biológusok dolgoztak ki a fotoszintézis folyamatának ábrázolására. Az említett példákból láthatjuk, hogy mekkora jelentősége van azoknak a megfigyeléseknek és vizsgálatoknak, amelyek a növényi táplálkozás feltételeit kutatják, és ezeknek a hatását a növény fejlődésére. Ezeknek a folyamatoknak az ismerete új gyakorlati lehetőségeket tár fel a növény tulajdonságainak és fejlődésének az elősegítésére. A rádióaktív izotópok használatának az alapján lehetővé válik, hogy tevékenyen beleavatkozhassunk a növény fotoszintézisének folyamatába. Štefan Kisen
