Szabad Földműves, 1956. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1956-08-26 / 34. szám
10 Földműves 1956. augusztus 2S. Emberibb az élei Д takaros, fehérre meszelt, hambitos ház ablakai vakító fénycsóvában verik vissza a nap égető sugarait. A ház előtt új betohkerítés ékeskedik. FXödje korhadt léc és deszka volt. A kiskert tarka virágait belepte az országút pora. A lompos komondor a kocsiszín alá menekült a hőség elől, s állát két első lábára fektetve dühös vakkantással kap a nyugalmát zavaró legyek után. Az udvaron nyüzsög a szárnyas jószág, az istállóból pedig kövér tehén mereszti méla szemeit az udvaron felhalmozott babszárra. Akárki megmondja Udvardon, hogy ez a ház Vadkerti István portája. Most hozta rendbe, mióta a közösben dolgozik. A szövetkezet 1950-ben alakult. Többnyire földnélküli munkások voltak a kezdeményezők. A kis- és középparasztok vártak, óvatosak voltak. Évszázádokok óta megszokták, hogy korlátlan urai legyenek a földnek, az apáról fiúra szálló ősi jussnak. Nem hitték, hogy a közösben is övék lesz a föld. — Elveszted a földet, — üvöltöttek annakidején a haladás ellenségei. Vadkerti István a többszáz udvardi középparasztlal együtt hallgatott erre a beszédre és nem akart tudomást szerezni a szövetkezetről. Feleségével együtt dolgozott a 8 hektár földön, ahogy azt apjától látta. A történelem kereke azonban tovább forgott és a fejlődés lassan lerázta magáról a bizalmatlanság bomlásnak indult bilincsét. István gazda szorgalmasan dolgozott, szántott-vetett, de nem mindig aratott. Sok esetben megelőzte őt a tengerré duzzadt Zsitva-folyó szennyes áradata. Igaz, volt olyan esztendő, hogy ötven mázsa gabonája is termett. Sokat, nagyon sokat dolgozott, s minden esztendőben új életbarázda vésód'itt homlokára. TTa kint dolgoztam a határban, mindig az járt az eszemben, hogy mennyivel könnyebb traktorral szántani, vetni, mint lovakkal. A földeket jobban művelik a szövetkezetesek, a munka nehezét gépek végzik és menynyivel magasabb hozamokat érnek el mindenből, mint én. Aztán elérkezett 1952. Az újoncruhába lassan belenőtt a szövetkezet, s kezdeti tétova lépései egyre biztosabbá váltak. Az eredmények még gyengék voltak, de már akkor is kezdték eloszlatni a faluban a kételkedés vak sötétségét. Vadkerti Istvánnak kevés gabmlája termett azon a nyáron. A szövetkezetnek viszont bőven termett. — Nehezen érett meg bennem a gondolat, pedig láttam, hogy a szövetkezeti tagok jobban élnek, — meséli most négy év távlatából. — Gazdatársuim akartak is, meg nem is. Naponta tanácskoztunk, kérdezősködtünk, latolgattuk magunkban, hogy vajon jobb lesz-e majd a szövetkezetben? Végre aztán határoztunk: majdnem százan álltunk be egyszerre a szövetkezetbe. De nyugodt lelkiismerettel mondhatom: nem bántam meg. Megszűnt a kenyérgond, megszűnt az éjnapi munka, mindent a gépek végeznek. Haja], mennyivel könnyebb azóta az életem! Ez lenne hát Vadkerti István útja a szövetkezetig. A jelenről még többet lehetne beszélni. Az egyik fia pirosra sült kenyeret hoz hóna alatt. ■— Ez még a tavalyi búzából van, — jegyzi meg Vadkertiné. — Ebben az évben már négyszáz munkaegységen felül szerzett férje a szövetkezetben. Több mint 12 mázsa gabona jár érte, de még nem vitte haza. Nem sietős a dolog, tart még a taimlyi. A múlt hónapban közel 900 korona előleget kapott, s pár héttel ezelőtt 130 kilós hízót adott be szabadáron. A takarmány nem okoz gondot, terem a háztáji . Időén, meg a ledolgozott munkaegységékre is kap takarmányt a szövetkezetben. — Jobb, sokkal jobb a szövetkezetben, — mondja mosolyogva. — Amennyivel kevesebb a gond, annyival több a jövedelem. Valamikor alig vártuk a cséplést, hogy leyyen mit őrölni, most pedig eladhatom a gabonát. Aki szeret dolgozni, az ne jéljen a szövetkezettől. — Megszokott mozdulattal, megigazítja sapkáját, melyről zizegő pelyva hull a földre. Л tagoknak járó szalmát hordja lovaival. Kocsis. Arcán egy pillanatra mintha kisimulnának a gyötrelmes múlt, véste barázdák és szemében fellobban a - boldogabb jövő reményének fénye. Elnézi két fiát, < aztán indul a pótkocsi felé. Hívja a munka, a kötelesség. S ö megy. önmagáért, a jövőért és fiaiért dolgozik, hogy emberibb életet éljenek majd mint egykor apjuk — Vadkerti István. Tamás Vince Eredmények és hiányosságok az ekecsi EFSz-ben A nap már rézsútosap szórta sugarait a forró júliusi délutánon, amikor az ekecsi szövetkezet irodájába indultam. A szövetkezet könyvelője a hosszú számoszlopok fölé hajolva, éppen azt számolgatta, hogyan állnak a beadással. A számok jó eredményt mutattak. Árpából eddig a szövetkezet 16,5 vagonnal adott terven felül. Búzabeadásból akkor száz százalékra álltak, de azóta emelkedett az eredmény. A többi termékből is rendszeresen folyik a terv te1 'ssítése. Szóbaelegyedtünk a szövetkezet e1- nökével. Arról beszélgettünk, melyik a legjobb mezei csoport. — Nehéz lehne különbséget tenni — mondta az elnök — hisz fej fej mellett haladnak a csoportok. Azért is szebbek az eredményeink, mint a múltban. Az idén a tojásbeadással sem küzd úgy a szövetkezet, mint az elmúlt években. Most könnyen teljesíteni tudják a beadást, sőt terven felül is adhatnak, mert a tyúkállomány is bővült és jobban is gondozzák, mint eddig. A kacsatenyésztést még csak ez évben kezdték, de az eredmények máris szépek, mert az eddig eladott kacsákért több mint 10 ezer koronát kaptak. A jövő évben kiszélesítik a kacsatenyésztést. Ehhez, azonban még el kell távolítani azokat a hiányosságokat, amelyeket ottjártamkor láttam. A kacsák részére csak két vizesvályú volt az udvarban. Felesleges bizonygatni, hogy ez mennyire kevés. Medence kellene. A kertészetben is baj van a vízzel Az egyik kútban kevés a víz, a másikban van bőven, amellett villanymotor is van, de az nem működik, mert a szénkefék elkoptak. Erről már sok jelentés befutott a szövetkezet vezetőségéhez, de szénkefe eddig még nincs, pedig csupán pár koronába kerül, és ezért víz sincs. A paprikának pedig öntözésre lenne szüksége, s be. ez nem lesz akkor a pár koronás kiadás miatt ezresek úsznak el. A tejtermelésnél is sokat javult a helyzet. A tejbeszolgáltatást nemcsak teljesíteni, hanem 30 ezer Hterrei túlszárnyalni akarják. Most azon fáradoznak, hogy minél több jóminőségű takarmányt biztosítsanak, mert látják, hogy a terven felüli tejbeadás szép jövedelmet jelent a szövetkezetnek. A marha- és sertéshúsbeadással sincs baj az idén. Az idei jó eredmények abból születtek, hogy a tagsag egyre jobban szívügyének tekinti a szövetkezet fejlesztését. Legnagyobb gondot az állattenyésztésre fordítanak. Ez meg is látszik az eredményeken. De a mezőgazdaságban is szebb eredményeket értek el, mint a múltban. Az eredmények mellett azonban hiányosságok is vannak. Például nem helyesen gazdálkodnak a trágyával, mert az az istállók előtt szanaszét hever. Nagyon kifizető lenne, ha trágyatelepet építenének. Hiba az is, hogy a mezőgazdaság nincs kellő együttműködésben az állattenyésztéssel, s a mezei és állattenyésztési csoportok vezetői között ellentétek vannak. Ez csak kárára lehet a szövetkezetnek. Inkább közösen arról ke! - lene gondoskodnak, hogyan biztosítsanak megfelelő istállót a borjak számára. A dohányszárító helyett — mely úgyis csak idény után lesz kész — inkább az istálló építését kezdték volna el, melyet még a tél beállta előtt befejezhették volna. A hiányosságok kiküszöbölésében eddig már sok szép eredményt értek el az ekecsi szövetkezet tagjai. De nem lehet félúton megállni, hanem a jövő évi még szebb eredmények érdekében tovább kell haladni a megkezdett úton. Paksy László Egy érdekes látogatás margójára Amikor á Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola a Gödöllői Agrártudományi Egyetem meghívására Magyarországon járt, az egyetem vezetője a programba a dunántúli kisbérbattyánpusztai „Viruló“ nevű termelőszövetkezetet is beállította. A „Viruló" szövetkezet, mint ez a látogatás során kiderült a magyarországi termelőszövetkezetek között a második helyen áll és most kapott a kormánytól 100 000 forint jutalmat. Tagjai közül sokan megkapták a Munkaérdemrendet és elnöke Hodek József Kossuth-díjas, kitüntetett dolgozó. Hodek József elnök csallóközi származású és csak 1946 óta él Magyarországon. Átköltözése után eleinte pár hold földön gazdálkodott és amikor megalakult a termelőszövetkezet, elsőként lépett be és azóta is szüntelenül ott dolgozik. Hodek József elmondotta, hogy milyen körülmények között indult meg a szövetkezet működése. Fő feladatát abban látta, hogy a földeket gazdaggá, termöképessé tegye. Ezt úgy érte el, hogy az állatállományt felszaporította. Bevezette a ritkasorú-vetésű gabonák termesztését és annak egyik változatát, az ikersoros gabonavetést. — Erre azért volt szükség — mondja pz elnök — mivel a jól megtrágyázott gazdag földekben a gabonák megdőltek és aszott szemet termettek. Hodek abból indult ki, hogy ha a gabonát ritkán veti el, úgy annak szára a levegő 'és a napfény behatására megerősödik, a talaj felett levő első csomóközök nem nyúlnak meg, és a gabona nem fog megdőlni. Az egyetemi hallgatók érdeklődéssel hallgatták Hodek elnök érvelését, meit voltak közöttük olyanok, akik ezzel a kérdéssel az egyetemen tudományosan is foglalkoznak. Rövidesen igen élénk eszmecsere alakult ki és a kérdések özöne zúdult Hodek elnök felé. — 1955-ben — mondja Hodek — 24 cm-es ikersorba vétettük el a rozsot. Amíg a rendesen vetett mag hektárhozama 21 mázsa volt, az ikersorosan vetett rozsé a 29,8 mázsát is meghaladta. Ikersoros vetés alatt érti azt a vetési módot, amikor két sor rendesen vetett gabona után 2 sort vetettlenül hagy, vagyis a széles sorközök távolsága 24 cm lesz. E vetési módnál az elért terméstöbbleten kívül 50 százalék vetőmag megtakarítást is elér, ami szintén jelentékeny mennyiségű gabona megtakarításával jár. Meg kell azonban még jegyeznem azt, hogy Hodek a gabona alá közvetlenül trágyáz istállótrágyával. Ezt mi természetesen nem tartjuk helyesnek és helyette teljes és bőséges műtrágyázást javasoltunk. A terméseredményeket jelentékeny területről vette. Minden táblát két részre osztott. Egyik részen rendes módon vetette el a növényt, a másik részen az elmondottak szerint. Az 1955-ben a rendes módon vetett őszi árpa 33,35 mázsát adott hektáronként, míg a ritkasortávolságú őszi árpa hektárhozama meghaladta a 48,10 mázsát. Hodek elnök megfigyelései és termelési módszere, ha nem is mentes több agrotechnikai hibától és tévedéstől, — újszerű, jó és fedi az egyetem kísérleteinek ilyenirányú eredményeit. Az elnök és munkatársai józan, egészséges gondolkozására vall az is, hogy a dohányültetéshez olyan elmés módszert dolgozott ki, mely lehetővé tesri a dohánymagoknak a melegágyban sorban való elvetését és ezzel erőteljes, zömök palánták előállítását. A látogatás idejében az elnök szavai szerint az egész környék legszebb dohánya az övék volt. Ugyancsak meglepte a hallgatókat a szövetkezeti juhász által létesített fejőberendezés is, amely lehetővé tette azt, hogy egymaga 150—160 anyát megfejjen és a fejéshez beterelje. Ez a juhász is szlovákiai származású, mé' j udvardi. Sok minden érdekeset látott a hallgatóság, mely meggyőzte őket arról, hogy a józan ész és leleményesség a gazdaságban fel nem mérhető előnyt jelent. Dr. Fridecký Á. Ismerjük meg a rablás jelenségeit Azelőtt azt hitték, hogy rablóméhek is vannak ezeknek elpusztítása hasznos. Ma már tudjuk, hogy igazi rab'óméhek nincsenek, de minden méh rablóvá válhatik, ha nincs megfelelő legelője. Ilyenkor onnan gyűjt, hol hozzáférhet a mézhez. Elsősorban a gyengébb, a védekezni nem tudó árva családokat támadják meg. Ebből önként következik, hogy minél silányabb valahol a legelő, illetve bordásfalán az időszak, például szeles időjárás, vagy nagy szárazság' következtében, általában nagyobb a méneknek rablásra való hajlandósága. Nagy hiba, ha ilyen időben a méhész az eeöt várja. Sokkal okosabb, ha az árvaságra jutott családot roeganyásítja, a gyengéket egyesíti és a rendbehozott családokat jobb legelőre szállítja, ahol nemcsak megszűnik a méheknek a rablás iránti hajlamé, hanem a képtárak színükig megtelnek mézzel ée gazdag fölösleget nyújthatnak. Az egyes családokat tekintve minél nagyobb valamely családnak a gyűjtési ösztöne, minél népesebb, annál nagyobb a rablásra való hajlandóságuk. Ősszel, amikor már megszűnik a hordás, a méhek akkor leghajlamosabbak a rablásra. Ahol pedig már tavasszal általánossá vált, alig tart egy kis szünetet. Legfeljebb gazdag gyűjtés idején s azután ismét tart, míg emberi beavatkozás vagy a hideg őszi idők végét nem szakítja. Hogy rablógyilkosok módjára törnének be a gyenge családokhoz és legelőször is az anyát gyilkolják le és azután fognak a megfélemlített család kifosztásához, az mese. A méhek csak nagyritkán támadnak ellenséges hadsereg módjára, hanem úgyszólván következetesen, mindig bizonyos tartózkodással kezdik a kutatást. A nagyobb erő elöl menekülnek, a kisebb ellen védekeznek, sőt támadásba mennek és elsősorban nem az anyát, hanem a mézet keresik. A kutatás addig tart, míg a vezető,” az öreg, fényes fekete méhek csak-1 ugyan találnak olyan gyengébb kaptárt, melynek lakói vagy észre sem veszik a portyázókat. vagy nem is vékeznek. Ilyenek az anyátlan, vagy Egyes kaptár Ezt a két anyás rendszert 1927-től sikeresen alkalmazom, ősszel a betelelés után a mézkamrába 4—5 iépen mézzel és himporral jól ellátva elhelyezek egy tartalékcsaládot. Ez a család a költőűrtől teljesen elszigetelt, külön röpnyílással bír és szalmapárnával melegen betelelem. Tavaszkor fokozatos gondjukat viselem, megfelelő méz, cukor és hímporkészlet tekintetében. A főhordás előtt 10 nappal az anyát kiveszem és tartalékba helyezem, majd a két, családot egyesítem anyarács közbeiktatásával. Az egyesítés után a költöűrből kiveszek 3—4 fedett fiasításos lépet, méhestől anya nélkül és a mézkamrába helyezem el, s ezek helyett a fészek két oldalán építkezés céljából műlépeket tűzdelek. Főhordásra az egyesített család erőteljes termelőcsaláddá fejlődik és nagyon eredményes. Az utolsó mézpergetés után a mézkamrai méhekből, főképp a fiatalokból, leseprek a költőűrtől való elszigetelésük után, s újból készítik tartalék vagy kölyökcsaládokat. Ezt az anyanevelőből kivett fiatal anyával anyásítom. Másik módszer: a kölyökcsaládok készítése. Itt is az utolsó pergetés után mézűri mézekből külön tártaiéul É Z E S 20 dkg mézet és 10 dkg cukrot 6 dkg vajjal vagy zsírral habosra keverünk. Tovább keverjük egy csomag vaniliáscukorral, 1 citrom reszelt héjával, 22 dkg felszeletelt dióval. 4 tojássárgával, 2 evőkanál rummal, egy evőkanál langyos tejben futtatott 1 dkg szalalkálival és 30 dkg liszttel. Végül lazán hozzákeverjük a 4 tojás gyenge családok, különösen, ha a kaptár alsó kijárós, a család zöme a fészekben, a ki járótól távol tartózkodik: maga a kijáró pedig teljesen őrizetlen. Ä rablók a megtámadott kaptárban lerágják az útban álló építményeket, felszaggatják a lepecsételt mézeslépek fedeleit, megrongálják a fiasítást, sok cukrosodon morzsalékot szórnak a fenékre. Az olyan családdal, amelynek kaptárában két kijáró, vagy több a rés vagy repedés, könnyebben elbánnak a rablók, mert megoszlik a védelem. Az is természetes, hogy minél keményebb a támadás és ezzel szemben a védekezés, annál több hulla marad a csatatéren. Ha a rablók első támadása sikeresen végződik, vagyis letehetik otthon az első prédát, egyre többen jönnek. Megélénkül a méhjárat kora reggeltől késő estig a kaptának között. Másnap pedig még nagyobb arányokat ölt a rablás, sőt a vérszemét kapott rablók már a kijárók előtt várják és feltartóztatják a gyűjtésből hazatérőket, amelyek megijedve átadják a hozott mézet az útonállóknak. Ezután a szomszéd családok ké óbb ezek szomszédai is kiveszik részüket a rablásból. Mikor a megtámadott család vagyona elfogy, a rablók egymással tülekednek és azután megtámadják a szomszédes családokat. így történik, hogy egyetlen gyenge vagy álanyás család, melyre rákaptak a rablók, oka lehet az általános rablásnak. Senki sem védi a vagyont a hatalomra jutott rabiók éllen, sőt nem ritkaság, hogy a kifosztottak belátva, tarthatatlan helyzetüket, szintén a rablókhoz szegődnek és maguk is segítik a saját élelmüket a rablók lakásába szállítani: úgy hogy mire elfogy a méz a lakás nagyrészben ki is ürül, mert a legyőzött nép élve maradt nagyobb része a rablókhoz szegődik. Ha pedig megmaradt az anya, azzal költözik ki a kifosztott család a feldúlt lakásból és valamely erősebb családhoz csatlakozik, ahol miután leszúrták a jövevény anyát, befogadják az árván maradt méhét. (A következő számunkban folytatjuk) két családdal kóló, vagy fekvő kaptárba helyezem el a családokat. A köl.yökcsaládokat fiatal aftyával és bőséges eleséggel ellátom. A családok nem érintkezhetnek egymással, röpnyílásuk is távol, elkülönítve vannak egymástól, A tartalék családok készítésénél ne legyünk szűkmarkúak, ne maroknyi méhhel készítsük, hanem 3—4 iépen. bőséges fiatal méhhel. A tartalék-, vagy kölyökcsaiádokat tavaszkor anyásításra felhasználhatjuk, vagy pedig a törzscsaládok megsegítésére. Ha tavaszkor nehezen és lassan fejlődnek a mézelő-családok, a kölyökcsaládtól 1—2 friss fiasításos lépet elveszek méhek nélkül és ezzel felsegítem a mézelésre szánt nagy családot. Ezt az eljárást továbbfolytatom, egész a föhordás előtti 10 napig. A főhordás után a törzscsaládok méheit a kimerülés miatt újból pótolni kell. Erre megint csak a kölyökcsaládok alkalmasak. De rftár ilyenkor a befedett fiasításos lépekkel, méhek nélkül segítek. Mindkét módszer felhasználásával újból erőssé lehet tenni a mézelő családokat a tisztesfűre. Knopp Lőrinc Bratislava SZELET keményre vert habját. Vékonyan megzsírozott vagy vajazott és meglisztezett tepsiben lassan megsütjük. A kihűlt tésztát bevonhatjuk citrommázzal, meghintjük szálkás dióval és felszeleteljük. Méz: Egy tojás kemény habjába 13 dkg porcukrot és egy fél citrom levét és annak reszelt héját teszünk. / iZ
