Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-08 / 1. szám
10 ŕífv’wfives 1956. január 8. A szovjet emberek a béke útján haladnak Wilhelm Pieck elvtárs újévi rádióbeszéde December 26-án nyílt meg Moszkvában a nagy Kreml palotában a Szovjetunió Legfelső Tanácsának negyedik ülésszaka. Az ülést A. P. Volkov, a Szövetségi Tanács elnöke nyitotta meg, amelyen a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására megjelent a Szovjetunióban tartózkodó lengyel és iráni parlamenti küldöttség, Az ülés küldöttei és vendégei meleg fogadtatásban részesítették a külföldi vendégeket. Az első napi gyűlésen A. G. Zverjev, pénzügyminiszter mondott beszámolót a Szovjetunió 1956. évi állami költségvetéséről és az 1854. évi állami költségvetés teljesítéséről. Az ülés további részében megtárgyalták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége által kiadott törvényerejű rendeletek jóváhagyását, majd a Szovjetunió Legfelső Tanácsa és a külföldi államok parlamentjei közötti küldöttségcserét. A decemberi 29-i ülésen Bulganyin elvtárs beszámolt a szovjet kormányküldöttség indiai, burmai és afganisztáni útjáról — majd Hruscsov elvtárs mondott beszédet. Beszámolójában a többi között hangsúlyozta a szovjet küldöttség indiai látogatásának óriási nemzetközi jelentőségét és kiemelte, hogy a békeharc kérdésében a szovjet vezetők és az egész szovjet nép egy véleményen'" van az indiai, burmai és afgán vezetőkkel és néppel. Hruscsov elvtárs beszéde további részében arról számolt be, hogy a gyarmati sorsban élő népeknek minden erőfeszítést' meg kell tenniök, hogy megszüntessék a gyarmatosítók uralmát. A Szovjetunió őszinte barátja a gyarmati rabság ellen harcoló népeknek. A gyarmatosítóknak természetesen nem tetszik ez, mert látják, hogy a Szovjetunió világbéke politikája ellene van о népek leigázásának. De a gyarmati népek szabadságmozgalmát ma már nem képesek megállítani a gyarmatosító urak. A nagy kínai nép, amely lerázva magáról az idegen jármot, kezébe vette sorsának intézését, lelkesítő példát mutat a még gyarmati sorsban élő népeknek. A gyarmatosítók most elhatározták, hogy megváltoztatják gyarmati uralmuk formáit. Mind ritkábban alkalmaznak olyan durva, erőszakos formákat, mint csapataik beküldése a gyarmati országokba és másfajta durva beavatkozás a leigázott országok ügyeibe. Most mindezt tapintatosabban végzik: megvesztegetik a hatalom birtokosait, „meghonosítanak jó kormányokat”, agresszív tömböket szerveznek, mint például a bagdadi egyezményt.' Pénzt adnak úgynevezett „gazdasági segítség“ ürügyén, „ingyen” adnak fegyvert egyes országoknak. De az ingyen fegyverrel megajándékozott államok cserébe kötelesek ágyútöltelékeket _ szállítani: nagy hadseregeket szervezni, és ezzel kimeríteni népeiket. Tehát mind a gazdasági, mind a katonai célra kölcsön adott egy dollár tízszeresen vándorol vissza a kapitalistákhoz. S ezzel párhuzamosan nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is leigázzák a „segélyezett" népet. Ez a gyarmatosítás új formája. De a gyarmatosítóknak be kel! látniok, ho'gy a népek ma már átlátnak az ilyen segély másik oldalára, szertefosziott a segély körül mesterségesen teremtett délibáb, s az emberek egyre jobban megkülönböztetik, hol van az igazság és hol a hazugság. Épp a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, valamint az elnyomott népek között kialakult kapcsolatok bizonyítják ezt. Hruscsov elvtárs beszédében hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió békében és barátságban akar élni minden néppel, tehát az Amerikai Egyesült Államokkal, Angliával és Franciaországgal is, mert a Szovjetunió elve az, hogy meg kell és meg Is lehet teremteni a népek közötti békés együttműködés feltételeit, Az amerikai államférfiak „karácsonyi üzenetei" épp az ellenkező célt szolgálják, mert sehogy sincsenek összhangban „Genf szellemével". Durva beavatkozás ez, olyan szabad államok betügyeibe, amelyek tagjai az ENSZ-nek. Az amerikai politikusok karácsonyi üzeneteikben kijelentik, hogy „imádkoznak" az ezekben az országokban fennálló rendszer megváltoztatásáért, és nyíltan megígérik ebben a vonatkozásban az Egyesült Államok „támogatását". Vajon, ez megbékélési óhajról, „Genf szellemének'’ erősítésére és kiszélesítésére irányuló törekvésről tanúskodik-e ? Nem, ez éppen az ellenkező irányba hat, a szenvedélyek szításához, következésképpen újabb fegyverkezési hajszához, a háborús veszély fokozódásához vezet. Az egyáltalán nem vallásos „karácsonyi üzenetek” amerikai szerzőinek kapcsolatai a népi demokratikus országokból elűzött, vagy elmenekült kapitalistákhoz a íegszorosabbak. Ezek az amerikai személyiségek a népi demokratikus országokban levő új rend megváltoztatását kívánva vissza akarják állítani ezekben az országokban a kapitalista rendet, vissza akarják adni a kapitalistáknak a gyárakat, a nagybirtokosoknak a földeket. És ebből népünk nem kér! Hruscsov elvtárs beszéde befejező részében rámutatott, hogy a kommunizmus tanítása évről évre több embert hódít zászlaja alá, s a világ népeinek barátsága egyre hatalmasabb erőforrássá válik. KÉKDÉS: Hogyan értékeli az elmúlt diplomáciai évet s annak eredményeit a feszültség enyhítésében, • valamint a nemzetközi együttműködés fejlődésében? V’AlASZ: A múlt évben — hála a békeszerető erők törekvésének — a nemzetközi kapcsolatok feszültsége enyhítésében, az államok közötti kölcsönös megértés és együttműködés fejlesztésében a béke megőrzésének és megszilárdításának érdekében jelentős pozitív eredményeket értünk el. Meg kell említenünk olyan jelentőségteljes tényt a béke szempontjából, mint amilyen a szovjet-jugoszláv kapcsolatok teljes rendszeresítése és a szovjet s jugoszláv nép közötti régi barátság megszilárdítása, valamint a közös ellenség, a fasiszta támadók elleni közös harccal megpecsételt barátság. Rá kell mutatnunk az osztrák kérdés pozitív megoldására, valamint a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. A testvéri barátság és együttműködés további megszilárdítása a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és más államok között, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek, valamint a Szovjetunió kapcsolatainak kibővítése és barátságának elmélyülése Indiával, Burmával, Afganisztánnal és más államokkal a nemzetközi feszültség további enyhülésének, a nemzetközi együttműködés fejlődésének jelentőségteljes tényezői. Különösen ki kell emelni olyan történelmi eseményt, mint amilyen * a négy nagyhatalom —* Nagy-Britannia, Franciaország, az USA és a Szovjetunió kormányfőinek genfi értekezlete, Berln, január 1. (MTI) Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke szombaton este az új év alkalmából beszédet intézett Németország lakosságához. Az elnök beszédében, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság valamennyi rádiója közvetített, többek között a következőket mondotta: Egy évvel ezelőtt tartott rádióbeszédemben rámutattam, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásával és végrehajtásával hosszú időre lehetetlenné válnék Németország újraegyesítése. A bonni kormány azonban figyelmen kívül hagyott minden intelmet, s Nyugat-Németországot az agresszív Északatlanti Szövetséghez és a Nyugateurópái Unióhoz láncolta. Németország újraegyesítése kizárólag békés és demokratikus alaamely a népek emlékezetében marad mint jelentőségteljes határkő a nemzetközi kapcsolatok fejlődésében a béke megszilárdításának útján. A béke jelentőségteljes tényezője volt az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete is, ahol két világrész nemzeteinek hatalmas szava hangzott el az új háború előkészítése s a gyarmatosító rendszer ellen és az összes népek közötti barátság és együttműködés mellett. Az 1955-ös évben általában elismerték az államok közötti egyenjogú kapcsolatok Ismert öt elvét: a területi sérthetetlenség és Szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartását, a meg nem támadást, a más államok bel- Ugyeibe való be nem avatkozást, az e8yen.1»gúságot, valamint a kölcsönös előnyöket és a békés együttélést. Ezek az elvek az államok állandóan nagyobbodó köre külpolitikájának alapját képezik, amely államok közé tartozik Jugoszlávia, a kínai Népköztársaság, India, a Szovjetunió, Burma és Afganisztán is. Mindez a nemzetek ama tántoríthatatlan törekvésének bizonyítéka, hogy I meg akarnak szabadulni az űj háború i veszélyétől, véget akarnak vetni a lázas fegyverkezésnek, a gyarmatosító uralomnak. Bizonyítéka ez annak a törekvésnek, hogy az államok közötti kapcsolatokat megszilárdítsák, tekintet nélkül belső berendezésükre. A múlt év pozitív eredményeihez számíthatják 16 állam: Albánia, Jordánia, Írország, Portugália, Magyarország, Olaszország, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnország, Cejlón, Nepal, Líbia, Kambodzsa, Laosz ÁS Spanyolország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ez az államok közötti békés együttműködés politikájápon valósulhat meg. Erre csak akkor kerülhet sor, ha Németország államapparátusában, gazdasági és kulturális életében megszűnik a militaristák és fasiszták befolyása. A Német Demakratikus Köztársaságban megvannak ezek a feltételek. Az 1955-ös év meghozta a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitásának nemzetközi-jogi elismerését és nemzeti függetlenségének szerződéses biztosítását. A varsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény, a Szovjetunióval kötött szerződés és a német-kínai egyezmény révén a Német Demokratikus Köztársaság a világ leghatalmasabb országainak egyenjogú pa tnere lett. Németországban a Német Demokratikus Köztársaságé a jövő! nak jelentős győzelmét és a hidegháború poütikájának vereségét jelenti. Ismeretes, hogy a Biztonsági Tanács és a közgyűlés ezen fontos határozatát a Szovjetunió kezdeményezésére fogadták el. Ezután Bulganyin elvtárs a parlamenti küldöttségek kicserélésének jelentőségével foglalkozott, majd így folytatta: Sajnos, a nyugati hatalmak 1965 májusáig e kérdésben elfoglalt álláspontjukat megváltoztatták és lemondtak még saját javaslataikról is. Amint azt a külügyminiszterek genfi értekezlete igazolta, tulajdonképpen viszszautasítják már magának a fegyverkezés és fegyveres erők csökkentésének, valamint az atom- és hidrogénfegyver betiltásának gondolatét is. E nagyhatalmak politikája arra vezetett, hogy mind ez ideig nem 01- dótták meg az európai biztonság kérdését és a német problémát, amelyek nem egyszer képezték a nagyhatalmak értekezletének tárgyát. Ezután a „hidegháború” híveinek a „genfi szellem" felszámolására tett kísérleteiről szólott Bulganyin elvtárs. KÉRDÉS: Nézete szerint milyenek a béke, további megszilárdításának és a nemzetközi problémák megoldásának kilátásai? VÄLASZ: A nemzetek ama leküzdhetetlen óhaja, hogy békében és barátságban éljenek egymással, megbízható kezesség arra, hogy az űj év a nemzetközi feszültség további enyhülésének és a béke meszilárdításának éve lesz. Ehhez azonban az szükséges, hogy elvessék és elfelejtsék „az erőpolitikát". Az egyes kérdések megoldásának eddigi nehézségei az értekezleteken nem gyöngíthetik a népek azon elszántságát, hogy kezdjenek az új háború veszedelme ellen s a nemzetközi együttműködés fellendítéséért. Felhasználom ezt az alkalmat, hogy nyilatkozatom végén kifejezzem azokat a testvéri és baráti érzelmeket, amelyekkel a szovjet nép viseltetik Jugoszlávia népe Iránt és teljes szívvel kívánok a jugoszláv népnek az új évben további sikereket a szocializmus építésében. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése a Nagy Kreml Palotában N. A. BULGANYIN válasza a „Nedelné informatívne novine“ jugoszláv lap igazgatójának kérdéseire Moszkva, január 1. (TASZSZ) Sztanka Veszelinová, a „Nedelne informatívne novine” jugoszláv lap igazgatója Írásban kérte fel N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, hogy válaszoljon a jugoszláv közvéleményt érdeklő és a jelenlegi nemzetközi helyzetet érintő kérdésekre. „Szerkesztőségünk éppen úgy, mint jugoszláv olvasóink” — írja Veszelinová — nagyra értékelné az Ön szívességét, ha válaszolna kérdésünkre. Nyilatkozatát lapunk újévi külön kiadásában akarjuk közzétenni más államok miniszterelnökeinek nyilatkozataival együtt, amely államokkal Jugoszlávia jó diplomáciai kapcsolatokat tart fenn.” Ezután következnek N. A. Bulgnyin válaszai Sz. Veszelinová kérdéseire. Az emberek visszanyerték bizalmukat, hogy a békét meg lehet őrizni Tito elnök újévi üzenete K. J, Vorosílov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének újévi nyilatkozata Belgrád, január 1. (MTI) A belgrádi rádió szombaton éjfélkor közvetítette Joszlp Broz-Tito, jugoszláv köztársasági elnök következő újévi üzenetét. Az elnök egyebek közt ezeket mondta: — Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném azt a tényt, hogy az elmúlt esztendő bővelkedett a nemzetközi eseményekben, amelyek közül sok többé-kevésbé szerencsésen végződött, ami pozitív módon járult hozzá a megbékéléshez és az emberek visszanyerték bizalmukat, hogy a békét meg lehet őrizni és békés módon lehet megoldani a nemzetközi problémákat is. Véleményem szerint nem kellene túlságosan tragikusan venni az állítólagos új hidegháborúról szóló híreszteléseket. A jóakaratú ’ és az épelméjű emberek nagyon jól tudják, hogy a hidegháború is mennyire káros, mert nemcsak az anyagi és egyéb erőket meríti ki, hanem komolyan veszélyeztetheti a békét is. Az ilyen híresztelések elsősorban azoktól erednek, akik haboznak elfogadni az új utat,_ az államok közötti békés megegyezés útját. A béke és az államok közötti békés együttműködés erői azonban olyan számosak és erkölcsileg olyan szilárdak, hogy azok is, akik ma még szkeptikusan tekintenek a békés együttműködés és megegyezés lehetőségére, kénytelenek engedni majd a népek békevágyának. Nem szeretném, ha szavaimat úgy értelmeznék, hogy ezentúl minden simán és önmagától megy majd. Nem. Tudom, hogy lesznek még időnként nehézségek, zavarok és megtorpanások, de bennünket semmi sem rettenthet vissza attól, hogy elszántan folytassuk a harcot, hogy véglegesen győzedelmeskedjenek a béke és a békés együttműködés. Most, amidőn azokban az országokban járunk, amelyek nemrégen vívták ki szabadságukat s független országokként saját maguk irányítják sorsukat, de az elmaradottság és fejletlenség számos nehézségével küzdenek, meggyőződhetünk arról, hogy a fejlett országok által számukra nyújtandó segítség nemcsak szükséges, hanem parancsoló kötelesség is, ha azt akarjuk, hogy kiküszöbölődjenek annak az összetűzésnek okai, amely ezáltal keletkezhetik, hogy a fejlett országok uralkodni akarnak a fejletlenek felett civllizátori misszió és gyámkodás ürügye alatt. K. J. Vorosílov elvtárs, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke az újév alkalmából a következő beszédet mondotta: Drága elvtársak, nagy szocialista hazánk drága polgárai! Az újév alkalmával szívből jövő jókívánataímat fejezem ki nektek. Az elmúlt 1955. év gazdag volt jelentőségteljes eseményekben. Až aktív és sikeres harc éve volt a béke megszilárdításáért. Ebben az évben a szovjet nép nagy munkagyözelmet aratott, sikerrel és a megszabott határidő előtt fejezte be az ötödik ötéves tervet. Ha a szovjet nép visszatekint a múlt évben megtett Útra, büszkén mondhatja: kitartóan és jól dogoztunk és békés munkánk meghozta gazdag gyümölcsét. Hazánk beláthatatlan tájain sok gyárat és üzemet, nagy vlzieröműveket, új gép- és traktoréllomásokat, szovhozokat, új lakóházakat, iskolákat, gyógyintézeteket, kultúrházakat és klubokat építettünk. Hatalmas kiterjedésű szűzföldet szántottunk fel és munkáltunk meg. Egész nemzetgazdaságunk hatalmas lépéssel jutott előre, Kommunista pártunk által egyesített és vezetett nagy szovjet népünk építő' munkája hazánkat évről évre hatalmasabbá és szebbé alakítja. Az 1956-ik év küszöbén nemcsak arra gondolunk, amit elértünk, hanem azokra a feladatokra is, amelyeket még nem teljesítettünk, az eddigi hiányosságok kiküszöbölésére és a kommunizmus építésének további fejlesztésére irányuló harcra. A ml dicső Kommunista Pártunk felszólít minden szovjet polgárt, fokozza törekvését, hogy még jobban fejlessze nehéziparunkat, dolgozzoh a Szocialista mezőgazdaság állandó fejlesztésén, a közszükségleti cikkek termelésének bővítésén, a munkatermelékenység fokozásán, még több lakást és kulturális intézményt építsen és biztosítsa népünk jólétének állandó emelkedését. A Szovjetunió a múlt év folyamán a világbéke bástyájaként tevékenykedett, a Szovjetunió aktív békepolitikája jelentős szerepet játszott „a hidegháború” híveinek leleplezésében, a nemzetközi feszültség enyhítésében és a nemzetközi légkörnek a háborútól való félelem-mentesítésében. Olyan jelentőségteljes események, mint amilyen a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezlete és a bandungi értekezlet volt, sikeresen járultak hozzá a béke megszilárdításához, valamint a nemzetek közötti gazdasági és kulturális együttműködés kiszélesítéséhez. Habár a négy nagyhatalom külügyminisztereinek Utolsó értekezletén a nyugati hatalmak álláspontja miatt megegyezés nem jöhetett létre, Genf szelleme él a nemzetek szivében. A Világ népei mind aktívabban kívánják a lázas fegyverkezés megszüntetését, valamint az atom- és hidrogénfegyver betiltását. A szovjet kormány megmutatta a nemzetközi feszültség enyhítése iránti harc méltó példáját. A szovjet kormány 840 OOO fővel csökkentette hadseregének létszámát, átadta a Kínai Népköztársaságnak Port-Arthur erődítményét és haditengerészeti támaszpontját, felszátnulta Porkkala Udd szovjet haditámaszpontot, csaknem tíz milliárd rubellel csökkentette az ország védelmére előirányzott kiadásokat az 1956-os évre, és egyúttal jelentős mértékben emelte a lakásépítkezés, valamint a kulturális és szociális intézkedésekre előirányzott költségeket. Bulganyin és Hruscsov elvtársak indiai, burmai és afganisztáni látogatását joggal értékeli nemcsak a Kelet vendégszerető államainak közvéleménye, hanem a világ minden békeszerető embere, mint a népek egyenlősége és barátsága gondolatának a kü(Folytatás a 12. oldalon) к
