Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-02-19 / 7. szám

1956. február 19. WéíššAtm A h ó jelentősége a szántóföldeken Sok gazda, ha el is végzi a mélyszántást, de a téli csapadék felfogására már nem gondol. Márpedig a hó szerepe nemcsak abban áll, hogy védi őszi vetéseinket a kifagyás ellen, hanem az olvadáskor keletkezett víz jelentékenyen növeli a talaj vízkészletét is. Víz nélkül nincs élet a talajban. Sem a növény, sem a talajbaktériumok nem tudnak meglenni víz nélkül — elpusztulnak. Különösen a tenyészidő folyamán hat ki a vízhiány. A talajbaktériumok lehúzódnak a mélyebb talajrétegekbe, ahol még vizet találnak. Ennélfogva a talaj felszíni rétegében megszűnik az ásványi anyagok képződése a növények számára. A növények fejlődése tápanyag-hiány miatt megakad. A növények által felvett vízmennyiség óriási mérté­kének bizonyítására Kreybig nyomán ismertetem, hogy például 100 kg búza mag-, és szalmatermésének előállí­tásához 50 ezer liter vízre van szükség. Ez hektáronként 30 mázsás mag- és 60 mázsás szalmatermés mellett kb. 2 millió liter vizet jelent. Ehhez még hozzá kell számí­tani azt a nagymennyiségű vizet, amely a talajon ke­resztül párolog el a földbő!. Főleg rossz agrotechnika esetén nagy az úgynevezett haszontalan párolgási vesz­teség. A kukorica vízszükséglete már kisebb. 100 kg kukori­ca és kóró előállításához csak 30 ezer liter víz szüksé­­ges. Igen ám, de amíg a búza vízszükségletét kb. csak másfél méter mély talajrétegből fedezi, addig a kukori­ca 2.5—3,5 méter mélységből veszi fel a vizet. Az elmondott példák kellőképp tájékoztatnak bennün­ket a víznek mint termelési tényezőnek jelentőségéről, a víz felfogásának és tárolásának fontosságáról. A víz felfogására kiadott agrotechnikánk az őszi mély­szántás, mely nagy és szivaesszerüleg lazított földtöme­gével a lehullott csapadéknak 80—100 százalékát képes felvenni. Fontos azonban az is, hogy a téli csapadék se vesz­­szen kárba. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a lehullott havat ott kényszerűjük olvadásra, ahol leesett és lassított ol­vadással lehetővé tesszük a földbe való beszivárgást. Hogyan lehet a lehullott hó olvadását lassítani, és meg­akadályozni á szél által való elhordását? Erre sokféle módszer van. Alábbiakban ismertetem egynéhány módját: Legegyszerűbb módja pl.: a hó lehengerezése. A hen­­gerezett hó lassan olvad és a szél sem hordja el. Min­denki megfigyelheti, hogy az utakon letaposott hó sok­kal lassabban, egyenletesebben és helyben olvad el. Szok­tak mesterséges hófogót is készíteni deszkából. Ezt mindenki ismeri az utak mentén látható, tél idején. Hófogók lehetnek továbbá ktikoricakóróból, napraforgó­szárból, vagy más növényi maradványból készített mes­terséges akadályok is. Egyes helyeken volt kukorica, vagy napraforgó táblán meghagynak egymástól 50—60 méterre 5—6 méteres sávokat a rajtuk termett kóróval, míg a többi részt kiszántják. A meghagyott sávok meg­védik a földet a széltől, s így a hó a parcellán marad. Bármely módját választjuk is a hófogásnak a követ­kezőkre kell ügyelni. Őszi vetéseknél hengerezésse! tö­­mörítsiik a havat, mert a hófogók mentén felgyülemlett és szél által odahordott папу hótömegek az alatta levő veteménv kipárlását és pusztulását okozzák Vetetten, szántott területen nem kell félni a károso­dástól. Mégis célszerűnek tartom a hófogóknál a fel­gyülemlett havat szétdobni, mert az olvadáskor kelet­kező nagymennyiségű vizet nem tndná a talaj bevenni, tócsák keletkeznének rajta és akadályoznák a talaj korai megmunkálását. Ezért ha csak tehet itt is hengerrel tömörítsük és rögzítsük a talajt TT - hófogókkal akarjuk a hava* megfenni, mindig a’ Uralkodó szél irányában helyezzük el azokat. A hófonás különösen a sík v'déken jár igen nagv előnnyel, ahol sokszor erős tavaszi s»»H ura'kodnak. de ahol á talaj nem lejtős, nem kell félni a víz főfolyásától. Azoknak a termelőknek akik a Xhomas-iiszt és koinit műtrágyákat tél utolján a hóra szórják ki, különösen fontos a hófogás biztosítása, nehogv a viharos erejű „bőitiszelek” a havat a rászórt műtrágyával együtt a harmadik határba hordják el, ami pl. sok helyen meg­történt 1949—1959 tél utolján Aki nem nézi tétlenül a földién levő hó sorsát, nyu­­godtsbban készülhet fel a tavaszi és nyári szárazság elleni harcra. A. FR1DECKÝ ÖRÖM HELYETT — ÜRÖM JÓ TANÁCSOK GAZDÁLKODÓINKNAK A szép és kellemes január derűsé de eléggé hideg idővel búcsúzott. — Már a tavaszi vetésre gondoltunk (akadt olyan hely, ahol az árpát már a földbe is tették), de az időjárás más irányba terelte munkánkat. Az időjárásnyújtotta lélegzetvételnyi időt használjuk fel tehát a jó felkészü­lésre, hogy a tavasz érkezése ne okozzon keserű meglepetést. AZ 1STALLÖTRAGYAT most kell kihordani, szarvasba rakni és legalább 50—60 centiméternyi vastag földré­teggel beborítani annak tetejét. Így megakadályozzuk a trágya kiszára­dását és a tárolási veszteséget a leg­kisebbre csökkentjük. A KÉSEI MÉLYSZÁNTÁSOK jól átfagynak, tavaszi elmunkálásuk nem okoz majd gondot. Rosszabb a hely zet ott, ahol még szántatlan terület van és majd tavasszal kell megszán­tani. Tudjuk jól, hogy ez kénves mű­velet. Ha korán végezzük, akkor a nedves föld a szántás folytán sza­­lonnássá válik, elmunkálása körül­ményes. Csak nagy gonddal lehet raj­ta javítani, ha nem engedjük a ba­rázdahátakat teljesen kiszáradni- és megpirkadás után gondosan megbo­­ronáljuk. Vigyázni kell, hogy a szán­tás elég érett legyen, nehogy a földei összegyúrjuk. LEGFŐBB IDEJE, hogy a tavaszi vetőmagokat ellenőrizzük. Szükséges az árpa, zab, borsó, bükköny és a babfélék alapos kitisztítása. Törött, vagy sovány, nem teljesértékű magot káros a földbe tenni. Igen vigyáz­zunk arra, hogy gyommag ne kerül­jön a vetőmag közé, mert ezzel nem­csak megfertőzzük növénykultúránkat, hanem mi magunk segítjük elő a terméskhozamok csökkenését. A tavaszi vetőmagvakat, különösen a kukoricát, feltétlenül csírázó pró­bának vessük alá. Ugyanígy elkerül­hetetlen a mák, zöldség, len, repce és valamennyi here és fűféle vetőmag csíraképességének megállapítása. A tavaszi vetéshez szükséges mű­trágyák beszerzése most már nagyon is sürgős. A kálitrágyákat szélcsendes időben szórjuk ki, esetleg még a vé­kony hórétegre is. PRIZMAZOTT TERMÉNYEINKBEN végzetes károkat okozhat a kemény fagy. Megfelelő vastagságú szalmás­trágya réteggel,' kukoricakóró-kévék­­kel, szalmakötegekkel a fagykárt meg­előzhetjük. Különösen a prizmák északi oldalát takarjuk be erősebben. Sokkal nagyobb gondosságot igé­nyel a melegokozta kár elkerülése. — Ugyanis a prizmázott termény nem holt, hanem élő arryag, amely sok vizet tartalmaz. Lélegzik, és lélegzése a tavasz közeledtével egvre erőtelje­sebbé válik. Ez pedig hőfejlődéssel jár, miközben víz párolog el és szén­dioxid keletkezik. Mind a meleg, mind a vízgőz és a mérgeshatású szén­dioxid elvezetéséről gondoskodni kell. Amint a kemény fagyok elmúlnak, fel kell bontani a prizmák taraját. A tarajon végig keskenven megnyitjuk a földtakarót, hogy a felesleges víz­gőz és meleg elpárologhasson. A széndioxid elvezetésére pedig a priz­mák oldalán, minden 3—4 méter tá­volságban, a földtől 70—80 centi­méter magasságig keskeny sávokat nyitunk. A nyílásokat szalmacsuta­kokkal fedjük le. Rajtuk keresztül a levegő szabadon terjenghet, s a ki­sebb éjjeli fagyok sem okozhatnak kárt a prizmában. MÉG A TAVASZI MELEGEBB időjárás beállta előtt minden borsó­szalmát, pelyvát és kukoricakőrót etessünk fel, vagy almozásra hasz­náljuk el. Ez az első fontos teendő a borsózsizsik és a kukoricamoly el­leni védekezésben. A borsóvetőmagot is tisztítsuk meg, zsizsiktelenítsük. MELEGAGYAK KÉSZÍTÉSÉNÉL szem előtt kell tartanunk a szalmás trágyával való gondos gazdálkodást. Minden figyelmünk arra irányuljon, hogy a melegágyakban lévő meleg kihasználatlanul el ne párologjon. — Ezért fontos a melegágyak helyének jó megválasztása. A melegágyakat szélvédett, déli, délkeleti, vagy dél­nyugati lankás helven helyezzük el. Olyan mélyen tegyük a földbe, hogy a rájuk kerülő ablakok a föld színé­vel legyenek egyenlőek. Minél mé­lyebbek a melegágyak, annál kevésbé fújja át őket a szél és nem illan el belőlük oly könnyen a meleg. Fekete Mihály Több mint félmillió korona — almáért A korponai járásban levő Ladzany-i szövetkezet 563 356 koronával maga­sabb pénzjövedelmet ért el a múlt évben, mint azt a terv előirányozta. Ennek következtében 14-ről 20 koro­nára emelkedett a munkaegység ér­téke. Azonkívül kitizették a szövet­kezet tagjainak a közös gazdálkodás­ba vitt termelőeszközök és állatok értékének 10 százalékát. Ezt a kimagasló eredményt úgy ér­ték el, hogy a múlt évben rozsból, árpából és kukoricából túlteljesítették beadásukat és 61 000 liter tejet, va­lamint 260 mázsa húst adtak be ter­ven felül. A legnagyobb pénzjövedel­met Madola János négytagú gyümöl­­csészeti csoportja érte el, amely 150 hektárnyi gyümölcsöst gondoz. A cso­port tagjai lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy annyi almája ter­mett a szövetkezetnek, hogy a terve­zett 1200 mázsa helyett 2020 mázsát adhattak a piacra. Az almáért 563 356 koronát kapott a szövetkezet. A múlt évi tapasztalatok alapján ebben az évben még gondosabban Ц ápolják a gyümölcsfákat. Tél elején "í: papírba és zcákvászonba csavarták a fiatal gyümölcsfák törzsét, hogy meg­óvják a fagytól és a nyúlrágástól. Tudják, hogy munkájukat bőven visz­­szafizeti majd a gazdag termés. Lévén a Gergely-naptár szerint 1956. februárius negyediké. , Réggé! kilenc órakor. A kultúrteremben hi­deg csend ül. Évzáró gyűlésre kéne készülődni a tagoknak — de ráér­nek. Most nem csipdesi őket a „hara­pófogó“, ez alkalomra felmentette szolgálata alól a vezetőség. Elég dolga akadt évközben, különösen a növényápolás és a termésbetakarítás idején. Neki kellett a közös munkába citálni a tagokat. Mert hát a háztáji föld munkája előbbrevaló volt.., Fél tizenegy felé mégiscsak benépe­sül a terem. Természetesen, nem hiányzanak az alkoholívásban normá­jukat 2—300 százalékra teljesítő em­berek sem. Hiszen a taggyűlés igen jó alkalom arra. hogy a „magukba tankolt bátorságot“ rendzavarásra használják fel. A hetvenkedés na­gyobb hőstett, mint a januári kuko­ricatörés. Óh, te szegény kukorica, mit vétettél? Kétlábú „vaddisznók“ dézsmáltak, lopkodtak, varjak tartot­tak belőled hízókúrát. Elhangzik a nyúlfaroknyi fő­beszámoló. Elmarad belőle az önbí­rálat. Visszhangot persze nem vált ki a tagokban. A könyvelő szavai már nagyobb „port“ kavarnak. A fekete táblán nyújtózkodó számoszlopok kí­méletlenül árulkodnak. Elárulják, hogy csupán a kenderből haladták túl a növénytermelő csoport tagjai az elő­irányzott hektárhozamot. A többi nö­vény visszafizette a kölcsönt: mosto­ha gondozásban részesült, sovány gyümölcsöt adott. Kíváncsi voltam arra is, mik az alacsony hektárhozamok okai. Íme: megkövesedett műtrágya, „paušál“ szerinti jutalmazás, földbefagyott ter­més, rossz agrotechnika, felrúgott házirend. És még valami: bőkezűség a munkaegységekkel. Hová úszott el a terven felüli 9000 munkaegység? A tagok egy része ingyen vette igénybe a szövetkezet igaerejét, fája, terménye hazafuvarozására. Ráadásul erre az időre munkaegységet is el­számoltak. Vagy ott van a kései terménybetakarításból eredő munka­egység-többlet. És a hiányos tervezés sem kutya. — Az éjszakai alvásra tán nem kellene munkaegységet elszámolni?! Természet fekete károgói — ti is be­nyújthatnátok a számlát szorgalmas munkátokért! ... Lám. a varjakhoz szóltam, s a gyűlésről csaknem megfeledkeztem. Vezetőség-választás van éppen so­ron. Jelölőbizottság elnöke a jelöltek neveit olvassa. „De hiszen ez más névsor, mint ami a kocsmában volt kifüggesztve“, — jegyezi meg az egyik közbeszóló. — Más bizony! Micsoda badarság olyan egyént vezetőségi tagnak jelöl­ni, aki nem is tagja az EFSZ-nek? Ezért változtattak a jelöltek névso­rán. Meg" azért is. hogy az új veze­tőség gerincesebb legyen, jobb mun­kát végezzen, javítson a munkaszer­vezésen, nevelje a tagokat öntudatos fegyelemre, s végre-valahára érvé­nyesüljön a házi munkarend, a szö­vetkezeti alapszabályzat. Az ellenőrző bizottság pedig legyen a tagság „sze­me“, őrködjön a közös vagyon felett. De necsak a vezetőség legyen ge rincesebb, harcosabb, hanem az egész tagság is. Le a hályagot a szemek­ről! Ismerjék fel és mielőbb rúgják el maguktól a soraikba befészkelö­­dött 50 hektárosokat, akik még a mai napig is köztük vannak. Csak így tudnak előbbre jutni a fejlődés útján. Szívleljék meg szerény intelmei­met! Igv lesz csak Kavarusztán örömteli helyett örömteli a következő zárszámadás. János bácsi Ahol csendben folyt le a gyűlés Madola János és Kollár Pál gondosan becsavargatja a fiatal fák törzsét Csendben, rendben folyt le az Ef'SZ évzáró közgyűlése. Tagokban most az egyszer nem volt hiány, sőt még az állóhelyeken is szorongó tömeg sűrű sorai megcáfolták a csoportvezetők azon állítását is, hogy lehetetlen a szövetkezetben olyan akciót szervez­ni, amelyben a tagok 100 százalékos részvételére lehetne számítani. Ki tudja, hogy nem a konyháról terjen­gő pörkölt szaga segített-e a szerve­zésben, de annyi bizonyos, hogy a tagok mind' itt voltak. Szóval jól ment minden. A vezetők szép sorjában tartották meg beszá­molójukat, s a nép csendben hallgat­ta. Az álom hiába próbálta megnyerni a tagok jórészét, ez nem sikerült neki. Csupán a hátsó sorokban tudott döntő befolyást gyakorolni, ahol biz­tos fedezéket nyújtottak az elül ülök. Az első sorok igarí hősként küzdöttek lelecsukódó szempillájukkal. Csak a beszámolók vége felé kezdtek fészke­­lődni, hogy mozgásukkal kifejezésre juttassák egyetlen óhajukat — a gyű­lés minél előbbi befejezését. És ezt a konyha felé irányuló pillantásokkal tették még érzékeltetőbbé. A vezetők azonban törhetetlen buz­galommal sorolták fel az elért ered­ményeket. Tejből és marhahúsból pl. 100 százalékon felül adtak be. Téved, aki_ azt hiszi, hogy hiányosságokról itt nem is volt szó, mert bizony volt. Mégpedig nyíltan, bátran számolt be a vezetőség, főképp azokról a hiá­nyosságokról, amit a tagság hibájából észleltek. A korikrét esetek megneve­zését persze erősen kikerülték, mert hát „minek személyeskedni, hisz hi­bát mindenki csinál”. Az előrelátó és jóhiszemű vezetőség arról is gondos­kodott, hogy még így se maradjon nyitva, vitára alkalmasan egyetlen felvetett kérdés sem, hanem ellent­mondást nem türöen lezárta azzal a szilárd állásfoglalással, hogy ezeken pedig a jövőben javítani kell. Hát van-e ember, aki a vezetőség e nemes törekvésének ellene merne szólam? Aligha. így hát érthető, hogy a vitafelszólaláson is példás csend uralkodott. Mikor az elnök hozzászó­lásra kérte a tagokat, még a mozgás is megszűnt, nehogy egy ártatlan mozdulattal szólni kívánó szándékot áruljon el a mozgolódó. Csak akkor állt be egy kis rendbontás, amikor az egyik tag azzal a merész kéréssel hozakodott elő; beszéljék meg, mi az oka annak, hogy bár a tervet nagy részben túlteljesítették,, a munkaegy­ségenként tervezett 20 korona helyett mégis csak 16-ot tudtak kifizetni. Az első pillanatban szinte hallható­vá vált a csend. És hősünk ott állt a nagyobb tömeg együttérző pillantá­sának simogatásában és a kisebb tö­meg vasvillákat szóró tekintetének kereszttüzében. A merész kérdés nyo­mán aztán még hozzászóló is akadt (az utóbbiakból), aki világosan és bölcsen kifejtette csodálkozását afö­lött, hogy vannak még emberek, akik ezzel az eredménnyel sincsenek meg­elégedve. Szavai aztán metsző szél­ként lehűtötték a melegedő kebleket. És a nagyobb tömeg, beburkolózva a hallgatás arany pongyolájába, meg­­adóan tűrte, hogy a dolgok tovább folyjam к a maguk vájta mederben. Nem akarta észrevenni, hogy az a pár megelégedett ember azok közé tartozik, akik a csoportyezetők „jó­­fiúsága“ következtében élvezik a ta­gok passzivitásának gyümölcsét. Nem tudták, vagy nem akartak észrevenni, hogy bár az állatállomány gondozásá­ra betervezett munkaegységeket 100 százalékon felül kimerítették, a be­tervezett bevételből 272 ezer korona elúszott a felelőtlen munka miatt s ez az összeg7 már magában biztosítot­ta volna a további négy korona kifi­zetését. Arról sem beszéltek, hogy a tervezett tejbeadást juhtúiőva! emel­ték 100 százalékon felülre, mert az átlagos napi tejhozamuk alig 2,5 liter' volt, hogy a marhahús-beadás nagy részét a kényszervágásra kerülő szar­vasmarhából adták be. hogy a tagság egész évben dohos búzát őröltét, mert a raktárkezelés nem megfelelő volt stb. Mi lenne, ha a pólyányi EFSZ ve­zetősége és tagsága egyszer nyilvá­nosan megbeszélné a hibákat, ha be­csületes munkára kötelezné a fele­lőtlen tagokat és vezetőket, ha gyö­keres változást vinnének a szövetke­zet életébe? Bizonyosan csak a be­csületesen dolgozó tagok nyernének belőle Próbálják hát meg. S ha a hibák kiküszöbölésében egyes szemé­lyek akaratoskodása miatt nehézsé­geik lesznek, forduljanak bizalommal szerkesztőségünkhöz. Munkájukban továbbra is segít János bácsi ■ л;-, -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents