Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-01-08 / 1. szám

8 _____________________BŤMfflfives MÉHÉSZET-------1956. január 8.- Olvasóink kérdeznek — olvasóink felelnek Lapunk 52. számában Világhy Ár­pád méhész társunk azt írja: „Tudjuk, hogy a méhek a mézet szívesebben a fiasítás fölé hordják, nem pedig mellé, mert ez természetes. A méhek a természet gyermekei.” — Ez eddig rendjén van, de a termé­szet ha valami okból változik, akkor a természet gyermekeinek is változni, illetve a megváltozott természethez alkalmazkodnia kell. Gyermekkoromban a szőlőnkben több elöregedett gyümölcsfát kivágtak és a tönköket egymás fölé fekvő ál­lapotba helyezték. A legfelső törzs odvas volt, s abba raj telepedett. Már egészen pontosan nem emlékezem, de édesapám elbeszélése szerint egy te­let is ott töltött, míg tavasszal valaki „elintézte“. íme egy bizonyíték arra, hogyan alkalmazkodnak a természet gyermekei a megváltozott természet­hez. Ennél az esetnél joggal feltehet­jük azt a kérdést, hogy az említett raj miért választotta a fekvő fatör­zset, holott találhatott volna álló odút is, ahol az ősi ösztönük szerint föl­felé hordhatták volna a mézet és nem pedig oldalra. A tapasztalatból úgy tudjuk, hogyha a méheket nem meg­felelő kaptárból, — például amelynek büdös szaga van, vagy molyos légek­kel teli — a méhek kiáltoznék. Te­hát ha olyan természetellenes a mé­­heknek a fekvőkaptár, mint ahogy Világhy méhésztárs írja, miért nem telepedett az említett raj álló odúba. A fenti esetet mérlegelve az én állás­­foglalásom a következő: A természetben gyakoribb az álló odvas fa, mint a fekvő. Ezért talá­lunk több ilyenfajta méhtelepülést.' Innen ered az a nézet, hogy a méhek az ősi ösztönüknél fogva szívesebben hordják a. mézet fölfelé, illetve az ál­ló kaptárba. Semmi sem bizonyítja jobban a fekvőkaptár természetessé­gét, mint maguk a méhek. Ha telje­sen rájuk bízzuk a választást, ugyan­olyan szívesen hordják a mézet oldal­ra, mint fölfelé. Világhy méhésztárs igen egyoldalú­an világítja meg az alsó és a felső röpnyílás kérdését is. A felső röpnyí­­lásnak csupán az előnyeit említi. Már pedig az én elgondolásom szerint csakis úgy van értelme a dolognak, ha •'87. „érem” mindkét oldalát megnéz­zük. Tagadhatatlan hogy a felső röp­­nyilásnak vannak előnyei is, de vi­tí szont hátrányait sem szabad elhall­gatnunk. Erre vonatkozóan csak egyet idézek a „Méhészet” című szaklapból: „Különösen a felső kijárónyílású kap­tár nagyon csábító. Kirakat az éhes, falánk madarak számára.” Ezek sze­rint nemcsak az alsó röpnyílásban . ülő méheknek vannak ellenségei. Ami pedig a költésrohadást illeti, semmi­képpen sem a penészedéstől indul meg, hanem k; • ólag fertőzéstől ke­letkezik, Világhy méhésztárs összeté­veszti a penészedés következményeit a hüléses költésrohadással, amely ab­ból ered, hogy kora tavasszal a mé­hek a hidegebb időjárás miatt kény­telenek összehúzódni s ezáltal a fia­sítás takaratlanul marad és elpusztul. Az ilyen költésrohadásnak jellegzetes szaga van. Nagyon büdös. A vérhasra vonatkozólag pedig csak annyit, hogy a valóságban ez hasmenés, tehát vér­has nincs is. Végezetül még annyit szeretnék roegje.Qyezni, hogy ebben a rovatban folytatott eszmecsérenek csak addig van értelme, míg az előnyöket és a hátrányokat egyformán feltárjuk. Ész­revételeinket és tapasztalatainkat nyil­vánítjuk és nem pedig reklámszerűen egyoldalról állítjuk be nézeteinket, és „csakazértis" kitartunk a kiegészítés­re szoruló hiányos tapasztalatok mel­lett. BERKA ISTVÁN Padány. Robotka méhésztársunk a rakodó- és a fekvőkaptár előnyeiről, később az alsó és a felső röpnyílásról ir. A ra­kodókaptár, hogy természetesebb a méhekre nézve, az bizonyos, de hogy előnyösebb és gazdaságosabb is a mé­hészre nézve, azt már nem állítom. A méheknek nem az a céljuk, hogy a kanna tele legyen, de a méhésznek igen. Ezt pedig úgy érjük el, ha erö.s népes családokat tartunk. Negyven családom rakodórendszerű kaptárba, tíz pedig fekvő kaptárban van. A ra­kodó rendszerűekből 25 kaptár, 11 keretes fészekkel, (40X25 cm keret­méret) és 11 keretes mézürrel ren­delkezik. Tizenöt család nagyboconá­­di rakodókaptár. A mézűrbe félkere­tek vannak. Tíz boconádi kaptárból a méheket tavaszkor fekvőkaptárba te­lepítettem. CKeretméret 40X34 cm). A rekeszdeszkáva! együtt 22 keret fér a kaptárba, öt egyforma röpnyilása van, s . mindenegyes röpnyílás külön lezár­ható. Méretük 10X4 cm. A röpnyílás közötti faiak 4 cm. Főhordásban a röpnyílást szükség szerint nyitottam. A kétfajta rendszerű kaptár közötti különbség legjobban a pergetésnél mu­tatkozott meg. A fekvökaptárakba minden beavatkozás nélkül a családok erősebbek" lettek és az eredmény pe­dig megkétszereződött a rakodóval szemben, pedig a fekvőkaptárakból még böngészett rajokat is készítet­tem. Augusztusban is eltérés mutatko­zott. A rakodókból alig egynéhány ke­rült pergetés alá s a családok 80 százalékánál a fészekben 2-3 kg méz volt. Ezért ami a méztérben volt is, leraktam a fészekbe. A fekvőknél a fészek teljesen megtelt és a mézte­rekből pedig tartalékolásra is jutott. A röpnyílással én is úgy állok, hogy inkább a felső, mint az alsó. Huszon­öt: családom «lsó kijárattal van ellát­va. a többi pedig felsővel. A felső ki­járó megválasztásánál tekintetbe vet­tem a fészket. A felső keretléctól számítottam 16 cm-t és onnan van a 4 cm magas röpnyílás. így elértem azt. hogy a röpnyílás nem a mézko­szorúnál, hanem közvetlenül a fészek­nél van. Vince József Egyházasbástya. Lapunk 51. számában Berka és Ro­botka méhésztársak a kaptárak téli takarásával foglalkoznak. Én a leg­jobbnak látom és másoknak is aján­lom, hogy takarásra kaptáranként 4-5 sor újságpapírt és egy szalmapár­nát használjon. A túlságos takarás a változó időjárás miatt nem jó. Bete­­leléstől tavaszig több az enyhe, mint a túlhideg idő. A kijárót a család erejéhez mérten kell szabályozni. Szükséges-e a fedődeszkán lyukat fúrni? Több éves megfigyelésem folytán arról győződtem meg,'hogy a méhek a fedődeszkán még a legkisebb nyí­lást is beragasztják. A vándorláshoz használt rostaszövetet is úgy betömik, hogy felülről semmi levegő be nem hatolhat a kaptárba. A méhek mun­káját figyelemmel kell kísérni, mert ellenkező esetben több kárt csinál­hatunk, mint hasznot. Nincs szüksé­gük páraszöktetőkre, mert a kihasz­nált levegőt a röpnyíláson behatolt friss levegő kiszorítja. És amit már előbb is említettem a röpnyílást a család erejéhez mérten szabályozzuk. Az ellep°tt keretek szélességének egyharmada legyen. Arra vonatkozólag, hogy a méhek a mézet szívesebben a felső, vagy az oldalsó méztérbe hordják, könnyen válaszolhatunk. így volt és ígv lesz, hogy a méhek a mézet a legtávolabb eső keretekbe rakják először. A köl­tőtérbe csak akkor visznek, ha már a mézűrbe nem fér. Az -anya működését is figyelembe kell venni. Mert az anyának, ha mód­jában áll, fölmegy a mézűrbe. Éš ha zavartalanul dolgozhat, ott készít szeptemberig telelőfészket. Sok mé­hészt ilyen dolog késleltette a bete­­lelési munkákban. Arra várt, hogy a méhek a mézet lehordják, de nem ez történt. Ezeket a hibákat a hideg­­rendszerű kaptárak okozzák, ahol a keretek közé a szél és világosság is behatolhat. A melegépítményű kaptá­rokban a méhek a költőbén jobban tartalékolnak, mert a méz a hátuk mögött van és így jobban megtud­ják védeni a betolakodók ellen. Zólyomi Lajos Zseliz. A méhcsalád téli nyugalma A második ötéves terv küszöbén Az év végén minden jó gazda számot vet: mennyi volt a bevétele, kiadása, milyen gazdasági eredménnyel zárult az elmúlt év. Ilyenkor tűnik fel, hogy az év folyamán milyen hibákat követtünk el, és mi az, amit a jövő évben kerülni kell. De nemcsak az EFSZ-ek, egyéni gazdálkodók, me­zőgazdasági üzemek és ipari vállalatok szempontjából fontos az évvégi zárszámadás, hanem nemzetgazdasági szempontból is. Országos méretben az évforduló jelentősége különösen nagy. Bevégző­dött hazánk felszabadításának tizedik jubileumi éve, s kezdetét veszi új, immár második ötéves tervünk első esztendeje. Velünk együtt a nagy Szovjetunió, a világ első szocialista állama is új ötéves tervet kezd, ők már a hatodikat. Ugyanakkor a mai napon lép számos további demokrati­kus állam is új ötéves tervének első napjába. Elmondhatjuk tehát, Hogy az 1956. újesztendő napja a világ jelentős, haladóbb részén határkő, s ez megköveteli, hogy mi is megálljunk egy pillanatra: számot vetve, mit vé­geztünk és tudatosítva, mi áll előttünk. A tervgazdálkodás első eredménye Iparunk 1948 végén már nemcsak elérte az utolsó békeév, 1937 terme­lését, de 10 százalékkal túl is halad­ta. Különösen jelentős volt az ipar fejlesztése Szlovákia területén, ahová a volt kapitalista rezsimek gyászos örökségeként, hazánk egész iparának csak alig 8 százaléka esett; jóllehet a lakosság számaránya 28 százalékot tett ki! 1948 végén Szlovákia terüle­tén az ipari termelés az 1937. évinek több mint kétszeresére emelkedett. E rövid idő alatt rendbehoztuk a mil­liárdos károkat szenvedett közlekedést is. A mezőgazdaságban távolról sem végeztünk ilyen eredményes munkát. A válságmentes szocialista földre­form ugyan megszüntette a nagybir­tokot, de meghagyta a kulákot, s nagyszámú új, alacsony termelékeny­ségű mezőgazdasági kisüzemet terem­tett. Ehhez járult az 1947. évi rend­kívüli szárazság, úgyhogy mezőgazda­ságunk kétéves tervünk folyamán nem érte el a háború előtti színvonalat. Ennek következtében dolgozóink fo­kozódó élelmiszerszükségletét csak a Szovjetunió önzetlen segítségével s nagyobb ipari kivitellel tudtuk bizto­sítani. Egészben véve mégis elmond­hatjuk, hogy első kétéves tervünk sikeres volt. A „Gottwaldi ötéves terv” eredményei Az 1949-ben meginduló első ötéves tervünknek, melyet hazánk legnagyobb fiáról „Gottwaldi ötéves tervnek” ne­veztünk el,,— az ipar és a mezőgaz­daság szocialista átépítése volt a -ő­­feladata. A szocialista iparosítás számszerűen is hatalmas eredménye­ket hozott. Iparunk termelőképessége 1953. év végére ' megkétszereződött, elsősorban úz üzemek építése s a meglévők bővítése útján. Szlovákia területén az ipari termelés az első ötéves terv végére az 1937. évi ter­melés négy és félszeresére emelke­dett. Méltán mutattak erre a sikerre az elmúlt nyáron Moszkvában az ot­tani csehszlovák kiállítási pavillont meglátogató szovjet államférfiak. A mezőgazdaság szocializálása terén is döntő lépések történtek. A nehéz ipar gépekkel látta el mezőgazdasá­gunkat, s pártunk irányítása mellett a szövetkezeti mozgalom hatalmas eredményeket ért el. Az ötéves terv végén termelőterületeink 44 százalé­kán folyt szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás. Az 1956-os évben mindenekelőtt a mezőgazdaság lemaradását, annak még mindig alacsony termelékenységét kell megszüntetni. De nem hanyagol­ható el a nyersanyag- és energiagaz­dálkodásban fellépett hiányok felszá­molása sem. Hogy mennyire helyesek pártunk errevonatkožó irányelvei, azt bizonyítják a tervteljesítés egyre ja­vuló eredményei az elmúlt 1955-ös esztendő második felében, amit jelen­tős mértékben éppen a népgazdaság tervszerű fejlődési törvényeinek fo­kozott szemmeltartása tett lehetővé. A jövő életünk alapja ( Tízévi munkánk, szocialista építé­sünk eredménye tényleg bámulatos. Csak akkor ébredünk igazán ennek teljes tudatára, ha olyasvalaki vető­dik közénk, aki háború előtt járt utoljára hazánkban. De mindez az eredmény, — most, újév kezdetén, — csak alappá, kiindulási ponttá válik. Arra, amit eddig elértünk, — s bi­zony nem kevés, — épül második öt­éves tervünk hatalmas épülete. Ipa­runkat 1960-ig újra a felével növel­jük, vagyis rövid öt esztendő alatt termelőképességét annyival fokozzuk, amennyit az egész csehszlovák ipar 1937-ben termelt. S annak felépítéséľ­­re másfél évszázadra volt szüksége a kapitalizmusnak! Az ipari termelés fokozásának főeszköze az új, korsze­rű technika bevezetése, ami arra is szolgál, hogy minden téren elérjük a világszínvonalat. Mezőgazdaságunknak a terv szerint 1960-ig jó egyharmad­­dal kell fokozni a hozamát. Ennek főeszköze a mezőgazdaság szocializá­­lási folyamatának betetőzése s a ho­zamok fokozása a növénytermelésben, állattenyésztésben egyaránt. A rejtett tartalékok feltárása újabb eredményhez vezet A méhnek a tél folyamán teljes nyugalomra van szüksége. A sikeres áttelelést csak ez biztosíthatja. Ha olykor-olykor körültekintjük a méhest — csupán a saját megnyug­tatásunkra — _ azt mindig a legna­gyobb elővigyázattal tegyük. Elégséges, ha figyelmesen, meghall­gatjuk a családok egyenletes zúgá­sát, ha gondoskodunk arról, hogy em­ber, vagy állat meg «e javarja a méhcsalád téli nyugalmát. Tartózkodjunk a kaptárak megko­­pogtatásától, a kijárókba való behívá­soktól, mert mindezek háborítólag hatnak. Még a havat se takarítsuk el a méhes környékéről, mert ezzel is zajt csinálunk. Sőt a frissen esett havat se seperjük le a küszöbdeszkáról, mert ez nem zárja el a levegőcserét s nem okozza a család megfulladását; sőt mint szélfogó, igen jó szolgálatot teljesít. Egyenletes, állandó hideg mellett jól telel a méh, A tömör telelőcsomót sem bontja meg, ha megvan a kellő nyugalma. Élelemkészlete annyi, hogy emiatt sincs okunk aggodalomra. De ha szűkében volna is, még most sem szenved éhséget, mert az eddigi fo­gyasztása csekélység. A telelő méhcsomó a méz határán, az üres lépeken foglal helyet; az üres sejtekben s ezek utcáiban tömören összehúzódva alkotja meg a gömb­alakú csomót. Táplálkozása közben egyenletesen halad abban az irányban, ahol mézkészletének a tömegét talál­ja Ha lehűl a levegő, itt tömörebí csomóba húzódik, hogy ezzel is csök­kentse a nagyobb hideg okozta me­legveszteséget. Gomolygása ennek da­cára is folytonos és egyenletes ma­rad; mihelyt azonban enyhébb időjá­rás következik be, a csomó azonnal kitágul. Változó időbe« a telelő család sokkal több élelmet fogyaszt, ami egyrészt a kijárásnak, a fészek nagyobb térfoglalásának, másrészt az idő lehűlésével az újabb tömör összehúzódásnak következmé­nye. De ez a rendellenes változó moz­gás a méhcsaládra még nyugtalanító­­íag is hat; sőt sokszor a fiatal anyás, népes családoknál a peték rakását, a szaporítást is előidézi;. ennek nyomá­ban aztán a fiatal ivadék táplálása, s ezzel egyidejűleg az erősebb táplálko­zás is csakhamar kezdetét veszi. Az ilyen méhcsalád már éppen a kedve­ző alkalomra vár, hogy kirepülhessen. A túlkorai szaporítás tehát, illetve az ebből eredő új iva-Cukorlepénv Készítése: Egy kg cukorhoz 2 de­ciliter vizet adunk. A főzőedényt fé­lig vagy legfeljebb ‘kétharmadig tölt­jük, mert a forrás megindulásakor erősen habzik és könnyen kifuthat. Amíg a cukor teljesen fel nem oldó­dik, álladóan kavarjuk, nehogy oda­égjen az edény fenekére. Később csak az edény falára lerakodó kemény cuk­rot tologatjuk időnként vissza az ol­datba. Amikor a szörp már sűrű szál­ban csurog le a kanálról, megpróbál­juk, hogy jó-e. Egy pohár vízbe csöp­pentünk egy keveset. Ha keményen egyben marad, akkor elég sűrű. Ha azonbast vagy íelhőszerűen szét­dék száma soha sincs arányban a fel­használt élelem mennyiségével; míg az egyenletes, bár .későbben enyhülő idő szebb, gyorsabb népesedést ered­ményez. A túl meleg telelés a népes családoknál még a hasmenést is előidézheti. Sőt a megszűkített ki­járó mellett a penésznek, lucsoknak s a hiányos levegőcsere következtében a nagyszámú elhullásnak okozója. A kijáró«yílás tehát sohase legyen annyira szűkített, különösen ha lent van, hogy lucs­­kot, penészt, vagy méhhullást idéz­hessen elő. teli etetéshez folyik a vízben, akkor még r^m jó. Más próba: keretdrót végén ujjnyi gyűrűt csavarunk. Ezt száránál fogva mártsuk az oldatba és lassan húzzuk ki. Ha a gyűrűt hártyaszerű réteg fe­di, fújjunk rá erősen. Ha az oldat elég sűrű, hólyagnak kell képződnie. Ha jónak találjuk, akkor kevéssé hül­ni hagyjuk, azután az oldatot több­rétű papírral bélelt keretekbe öntjük ki. Kiöntés után addig kevergetjük a most még folyékony lepényt, amíg kristályosodni kezd. Ez fontos, mert ha enélkül hagyjuk a lepényt, akkor ragacsos lesz. (M) Hazánk dolgozóinak élelmiszerszük­séglete évről, évre emelkedő irányza­tot mutat. Mezőgazdasági üzemeink hozamaikat az új esztendőben a szük­ségletnek megfelelően szintén emelik. Az állami gazdaságok ebben az évben a múlt évvel szemben 8 millió liter tejjel, 3 millió 800 ezer kilogramm disznóhússal többet termelnek. A me­zőgazdaságban feltárjuk az összes le­hetőségeket, melyek végeredményben szintén a termelés fokozásához vezet­nek. Ilyen lehetőség kínálkozik pl. a parlagon heverő földek megművelésé­ben. A második ötéves tervünk első évében nem kevesebb mint 100 000 hektár földet kell termékennyé ten­nünk.^ Kihasználatlan, vagy kevésbé kihasznált földet majdnem minden határban találhatunk. Az eddigi ter­méketlen földek megművelésével, trá­gyázásával nemcsak gabonatermelé­sünket fokozhatjuk, hanem jelentős mértékben emelhetjük a? állati ter­mékek előállítását is. Ennek elérésére különösen az EFSZ-ek 1955. évi sike­rei nyújtanak biztosítékot, amelyek az elmúlt évben 1 hektár termőföld után 53 liter tejjel, 38 tojással emel­ték termelésüket az 1954-es évvel szemben. Az előbbi összehasonlítás alapján a búza hektárhozamát 6 má-A keletszlovákiai gépgyár dolgozói a második ötéves terv első napját „Harc a fokozott feladatok teljesíté­séért” és „Harc a lemaradás" jegyé­ben kezdték meg. A meggyarapodott feladatok teljesítése főképpen abban nyilvánul meg, hogy a tavalyi évvel szemben 66,2 százalékkal több kész­­árút kell gyártaniok, mint az elmúlt évben. Tavaly a termelésben ^maradások mutatkoztak, amelyet ae év végéig zsával, a rozsét 4 mázsával és az árpa hozamát majdnem négy mázsá­val emelték. Általában véve az EFSZ- ek teljesítették beadási kötelezettsé­güket, a gabonabeadást pedig 132 szá­zalékra teljesítették. Éppen az egy­séges földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok nyújtanak kezessé­get arra vonatkozólag, hogy a máso­dik ötéves tervünkben az élelmiszer termelést az eddiginél sokkal jelen­tősebb mértékben fokozzák. Az egyé­nileg dolgozó kis- és középparasztok­nak is adva van minden előfeltétel. A , gép- és traktorállomás dolgozói a .jövőben is hathatós segítséget nyúj­tanak kis- és középparasztjainknak. Az iparban már az újév első napján teljes lendülettel megindultak az öt­éves terv kerekei. Nem szabad lema­radni a mezőgazdaságnak sem. Azzal az elhatározással indulunk az új évbe, hogy 1956 év végén büszkén jelent­sük majd, hogy a mezőgazdasági ter­melésben további eredményeket ér­tünk el azáltal, hogy több kapásnö­vényt, több húst, zsírt és egyéb élel­miszert termeltünk. Ez jelentős hala­dást fog jelenteni a mezőgazdaság szocializálásában és ez lesz mindnyá­junk legnagyobb öröme. Benyacska L. sem tudtak helyrehozni. Most a fo­kozott feladatok teljesítése érdekében szervezési intézkedéseket tettek. Ez­zel megteremtették az előfeltételeit annak, hogy a tervezett mennyiségű gépkalapácsot, kapcsoló szekrényeket, elevátorokat és szénagyűjtőket időben elkészíthessék. A gépgyár dolgrzóinak minden törekvése odairányul, hogy a hónap végén ismét kigyúijon a gyár legmagasabb épületén a győzelmet jelentő vörös csillag. A kassai gépipari munkások a lemaradás ellen

Next

/
Thumbnails
Contents