Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-02-12 / 6. szám
ИМ», február 11 földmű íves A kultúra ne Eegyen „mostoha gyerek“! Falvaink szocialista átalakítása szempontjából döntő jelentőségű azok kulturális élete, az ott folyó népneveiés, amire sajnos nem mindenütt fordítanak kellő gondot. Ezek közé a „kivételek” közé tartozik Bódvavendégi község js. Jóllehet a faluban nem régiben alakult meg a III. típusú EFSZ, ez azonban mitsem változtat az eddigi „szokáson“. Itt-ott néha-néha előadnak egy-két színdarabot, utána azonban hosszú időre „műsorszünet” következik, sajnos nemcsak a színdarabjátszásban, hanem a falu kultúréletében általában, Márpedig ezek a fiatalok, akik egyébként ráérő idejüket szívesen töltik a kártya és a pohár mellett, épp az ilyenekkel — színdarabjátszás — bizonyíték U adják annak, hogy ha akarnak tudnak is valamit lendíteni az alig döcögő helyi kultúréleten. Bárcsak sok lenne az ilyen akarásból, akkor bizony a bódvavendégi dolgozók sem kifogásolnák a fiatalok tettrekészségét. Igaz, van „objektív nehézség” is. A falunak nincs kultúrháza, így a különböző ünnepélyek és színe'lőadások megrendezése az iskolában történik. No, de javulásra kilátás van! A HNB tervbevette, hogy ebben az évben felépítik a kultúrotthont, s nem utolsósorba!1 a falu lakosain múlik, hogy ezt a kezdeményezést sajátjukká tegyék. És ekkor talán többre lehet számítani. Mindamellett addig sem ülhetnek tétlenül. Ragadjanak meg minden lehetőséget — főleg a fiataiok —, hogy a kultúra falujukban ne legyen mostoha gyerek. Nagyobb gondot keil fordítani a könyvtárra is. Nocsak egy tábla hirdesse, hogy létezik, hanem működése bizonyítsa ezt. A meglevő könyveket a szekrényben, a por lepi be, nincs, aki az érdt k'ődökoö» eljuttatná. Az eddigi könyvtáros, Máté Mihály elvtárs, a szomszéd község (Üjfaiu) EFSZ-ének könyvelője, tehát nem volt ideje, hogy a könyvekkel foglalkozzon. S nemcsak, hogy nem törődnek a könyvekkel, de ugyanakkor Király és Magyar József HNB-tagok úgy vélekednek, hogy a falusi nép csak valami „régi" könyvet olvasna. Elfeledkeznek arról, hogv Irodalmunk haladó hagyományainak, valamint az újntk megismertetése mindenkinek egyaránt kötelessége. Természetes ez nevelőmunkát igényel. Feltételezhető, hogy az új könyvtáros, Szakács Mihály tanító, — aki eléggé elfoglalt ugyan — az eddiginél jobban, tanítóhoz méltóan, becsülettel teljesíti az ezen a téren ráháruló feladatokat, s egyben behozza a mulasztottakat is. Fontos volna ugyanakkor, hogy a JNB illetékes szakosztálya is nagyobb , gondot fordítana az ilyen és hasonló falvakra. A téli időszakban minden lehetőség megvan a különböző előadások tartására, azonban fél éve elmúlt, hogy semmilyen előadást a faluban nem rendeztek, s ugyanakkor a vándormozi is elfelejt betévedni, Jó volna, ha egy kissé — a többi mellett — ez a kérdés Is szívügyükké válna. Mató Pál, Felsőcsáj 1945. február 15-án sz abadította fel a Szovjet Hadsereg Magyarország fővárosát. Tizenegy év telt el azóta és a romokból virágzó, új Budapestet épített fel a szabad magyar nép szorgalma, lendületes munkája és békeakarata. „MESÉKRŐL MESÉKRE“ Január végén a bratislavai Nemzeti Színház nagy sikerrel újította fel Qskar Nedbal halálának 25. évfordulója alkalmából a „Mesékről mesékre“ című balettet. A mese-balett főleg a gyermekeket és az ifjúságot örvendezteti meg. Az előadás minden szempontból teljesítette hivatását. Jozef Zajko, a Nemzeti Színház ismert szóTótáncosa, , jelenleg a színház balettmestere megmutatta, hogy nemcsak jó pedagógus, hanem jó koreográfus is. Ezt az első nagyobb koerografus munkáját valóban nagy sikerrel végezte. (Eddig csak kisebb balett-jeleneteket rendezett). Ezenkívül dicséretet érdemelnek a díszletek, kosztümök, melyek nagymértékben emelték az előadás sikerét. Zajko rendező szellemességét és elképzelésének helyességét mi sem bizonnyítja jobban, mint a „Szabómester a Varban" c. mese jól sikerült jelenete. A szabó komikus figuráját, aki kiszabadítja a királyt és a királynőt az ördögök fogságából, Milan Herényi, a balett tehetséges szólótáncosa alakítja. A remek jelenet után — amikor az ördögöket egymásután a zsákba dobálja — a legfiatalabbak ujjongó nevetesbe törnek ki. Látszik, hogy a rendező sokéves pedagógiai tevékenysége alatt alaposan megismerte a gyermek lelkivilágát. A balett négy képből áll. Az első mese „Az aranyhajú királylány“ ról szól, aki éppen a kertben játszik az aranylabdájával. A király kíséretében megjelent kérőket- a királylány visszautasítja. Távozásuk után újból labdázni kezd, s egyszeresek a labda kiesik a kezéből bele a kútba, mely elkeseríti a királylányt. Ekkor hirie len egy nagy béka emelkedik tel a kútból, kezében az aranylabdával. A királylány öröme — a labda láttára — azonban nem tart soká, mivel a béka csókot kér cserébe a labdáért. A királylány végül, legyőzve minden ellenszenvéi. a békává' szemben, márceak azért is megadja, hogy a labdát visszanygne. Ekkor hirtelen besötétedik és a Királylány előtt egy gyönyörű ifjú áll, aki a labdát nyújtja neki. Kergetőzni kezdenek, s a labda végülis eltörik. Szomorúságra azonban nincs ok, mert az ifjú herceg hűséges szívét ajánlja fel a lánynak A fiatal párt azután a király megáldja. A „Csipkerózsika“ c. harmadik ba lett tartalma általában ismert. Szépek ebben a mesében a 12 hónap táncai, melyek jelképesen érzékelletik az idő múlását, mialatt a királylány alszik. Az utolsó mese négy állatról szól, a szamárról, macskáról, kutyáról és a kakasról, akik egy erdőben szétkergetik a zsiványokat, akik éppen egy betörésre készülődnek. Legkisebbjeink nevében üdvözöljük ezt a balettet és hálásak vagyunk, hogy gondoskodnak kulturális téren I való fejlődésükről, szórakoztatásukról. A. M. Elindult az élet Tél volt, január, romszobánkba a jeges szél könnyen betört, szabadok voltunk s örömünkben hideg és éhség sem gyötört, mikor belépett kerek arccal, zömükén, nyugodt mosolyával, a szovjet katona mihozzánk, érthetetlen, de lágy szavával Nem féltünk tőle, fegyverét csak megbámultuk. Tudtuk: barát. Kínáltuk székkel, nevetett ránk, mondott valamit s ment tovább. Mint régi kedves ismerősre emlékezem rá, nem felejtem, ferde metszésű szemét, arcát pár perc alatt megszerettem. Budáról még golyók sziszegtek, még állt a véres küzdelem, még Sztálin-gvertya villogása világította éjjelem, s a Kommunista Párt szavára már összegyűltek emberek, ködös, zimankós téli reggel indultam, hogy odamegyek. A Váci úti nagy teremben már meleg kályha fogadott, a gyülekező emberek közt új erő íze megcsapott. Oj erő boldog áramában szorongtunk s arcunk kipirult, áléit és elgyötört szívünkbe békénk hite serkenve huilt. Megértettük, hogy két kezünkkel kell építenünk, s hol romok rémítnek most csüggedőket: nevetnek ránk majd otthonok. Lábunk alatt olvadni kezdett hazafelé menet a hó, s a csurgó ereszek zenélték, hogy élni, újra élni jó. Részlet Hajnal Gábor verséből A járási földmüvesújságok Többet foglalkozzanak a falvak életével! Február 11. és 19. között hazánkban tartózkodnak a New York-i Everyman Opera művészcsoport néger énekesei és színészei. A néger művészek hozzánk a Szovjetunióban végzett sikeres látogatásuk után jönnek. Az új"esztendővel a járási földmüvesújságok is fennállásuk további évébe léptek, örvendetes esemény mezőgazdasági dolgozóink számára, hogy egyes járási újságok a 6., sőt a 7, évfolyamot is elérték. Mindez azonban egy pillanatig sem jelenti azt, hogy ezen a téren minden szükségeset megtettünk. Az elért eredményekkel nem lehetünk elégedettek, törekednünk kell járási újságaink színvonalának további növelésére, valamint arra, hogy kiküszöböljük azt a sajnálatos jelenséget, mely ez ideig még gyakran előfordult, hagy a járási újságok szerkesztői nem telje-Darvas Szilárd: Kocsmai mesterdalnokok Beülök a vendéglőbe egy kis babán beszélgetésre, mondjuk harmadmagommal, ami nagyra jó létszám, mert szeretek diskurálni és így aránylag gyakran kerül rám sor. Gyöngyöző málnaszörpöm serkentőleg hat agyamra. Szellemem sziporkázni kezd s csakhamar megállapítom, hogy élvezet velem együtt lenni. Talán ezért is van, hogy sehová se megyek magam nélkül. Meg kell jegyeznem, hogy a társaság többi tagja még jobban el van bűvölve sajátmagától s ez így helyes, mert aki önmagát nem szereli, attól mit várjon a jöbbi ember. Száva/ a társalgás rendkívül kellemesnek ígérkezik, ekkor azonban váratlanul beleszól a sors. Tőlünk nem messze ugyanis három ember üt, akik mindmostanáig a borongás nemes művészetét űzték. Ez viszonylag csendesen történt, azonban homlokukon a kadarszülte verejtéket teljesen beletüzle a bánat s elérkezettnek látják az időt, hogy ezt a hökülönbözeiet leénekeliék. Minélfogva az egyik máris elbödült ellenimondást nem tűrő hangon: „ílejde piros Pünkösd napján imádkoztam éried,. Ezt a bejelentést a másik kettő részéről általános üvöltés követi. Csak úgy zeng a kocsma a buzgalomtól, hogy melyik tudja túlordítani a másikat, a kezdeményező áll a hanglétra tetején és két társa vigyáz, hogy le ne essék róla. Alaposan megtámogatják egymást, jej-íei melleit dalolnak, sohse lehet tudni, melyik jön be i Isiének. Hol ez van két taktussal hátrább, hol az, pillanatok alatt behozzák és megelőzik egymást, réveteg tekintetet vetve a reszkető plafonra. Közben váltogat jók a dalokat, dübörög a lég, egyik detonáció a másikat követi s ahol lecsap egy nóta. tízméteres körzetben megszűnik minden élet. Rég nem beszélgetünk, hiszen a három fenegyerek résen van és minden más hangbeli megmozdulást csirájában elfojt. Már beszegödtek Tornácára bojtárnak, ök voltak a falu rossza egyedül, ba megholtak, es i lag letiek, elmeivek az akác/anw faluba és elmeivek a templom me: lett, csak a fenébe nem akartak el menni, pedig mindenki ezt várja epedve. Öreg, viharedzett, ezer fröccsöt látóit pincérek rémülten bújnak a céh mögé, a vén kocsmai kuvasz kíniában elfelejt kanyerálni s a három mesterdalnak közül kettő kidől, ám ez mit sem eient, mert a győztes diadalmi mámorában hármukért is helyt énekel. Most, hasa egyedül maradt, bebizonyítja: csak a férgese hullott el. egyedül is tartja a frontot és ha indiánok' közé kerülne, valószínűleg a .\ugy Fehér Sakál“ címmel tisztelnék meg, mielölt közmegelégedésre megskalpolnák. Persze a másik kettő sem könnyen nyugszik bele az élve eltemettetésbe, dülledt, könnybehorult szemmel néznek a semmibe s bete-belí’harügnek a dalba: . sárnap kedvesem gyere jelľ A gyengébb idegzetű vendégek fizetnek és elmennek, miközben a mármár szélzüllö\t trió újabb liter kadarkát rendel s mint a boraiból megelevenedett Fonja' madár, váratlanul Újra összeáll. Most már hárman nyolc hangra énekelnek, két különböző éneke:. r álla lot vén n Bodri kutyái a teke eszárá menyecskére. Kern csoda, hogy maid megöli őke! j a bánat. A bánat helyében én is ezt tenném. sítik az egész évben kiadandó újságokra vállalt kötelezettségeket. Nem vitás, hogy felelősségteljes munkájukban nélkülözhetetlen segítségre szorulnak a funkcionáriusok részéről, s ugyancsak fontos feladat a levelezői hálózat szélesítése. Remélhető, hogy a jövőben ezen a téren gyökeres változás áll be mindazokon a helyeken, ahol mulasztásokat követtek el. A kétnyelvű járási újságoknál szükséges megemlíteni azt az elvi megjegyzést, hogy a cikkek összeállításánál óvakodjanak attól, hogy az újság egyazon anyag kétnyelvű változatából álljon. Ez az eset ugyanis azt a káros következményt vonja maga után, hogy az olvasók csakis az anyanyelvükön írott részt olvassák el. Mindez megköveteli — a kétnyelvű újságoknál — hogy efegendö számú levelezővel rendelkezzenek. Természetes az említettek alól kivételt képeznek a különféle kormányhatározatok és rendeletek, melyeknek kétnyelvű közlése elengedhetetlenül szükséges. Ha például az ógyallai járási földművesújság ez évben megjelent példányszámait figyelemmel kísérjük, akaratlanul is látnunk kell azt a hiányosságát, hogy mindössze hat hoszszú cikk közléséből áll az egész újság. Jóllehet, értékesek ezek a cikkek, mint pi. „Vegyünk példát a martosi szövetkezeti munkaiskoláról" stb., azonban tartalmát rövidebb és ezáltal érdekesebb és hasznosabb formában is közölhették volna. Ugyanezt a hiányosságot fedeztük fel az újság második számában is. így aztán te csodálkozzanak azon, ha a szerkesztő előfizetésre buzdító felhívása netná kevés meghallgatásra talál Hasonló a helyzet a komáromi „Jobb életért" c. újságnál. Például a második számban közölt hat hosszú írásból három ugyanazon levelező tollából került ki, s található továbbá az újságban hivatalos, utasító jellegű írás is. holott az olvasók sz esen olvasnának valamit magok ó! munkájukról, amelyről azonban kevés szó esik, Nem volna elvetendő pl., ha a „Hét eseményei”, vagy egyéb címen említés történne a hét legfontosabb eseményeiről: s ugyanakkor mindkét újságnál nagyobb gondot fordítanának a levelezőkre. Több gondot szentelnek a járási földművesújságra a nagymegyeri járásban. Az itt megjelenő „Szocialista falu" c. újságban már magában az a tény is je'entös, hogy az e'sö két számban néhány értékes, levelezők által írott cikket találunk. András Pál levelező pl., helyesen mutat rá a nyárasdi EFSZ elért eredményeire, mely a pót.iutalomban is visszatükröződött. Az írásból az is kiderül, hogyan érték el ezeket az eredményeket, A levelezők írásait különösen a második számban állították össze helyesen, s remélhetőleg joggal következtethetünk arra, hogy a lap minősége továbbra is javul. Az újságból nem maradnak el a bíráló hangú cikkek sem, mint pl,, „Mese a százhúszfejű sárkányról“ c, alatt megjelent írás, melyben a szerző azok ellen a funkcionáriusok elein fordítja tollat, — meseformájában — akik nem akarják a szocialista építés kártevőit, az ostzályellenséget észrevenni. Helyesen leplezi le a cikk mindazokat az „aranyidőket" vissza sírokat, akik a „Szabad Európa” uszításainak felülnek. Örvendetes tény, hogy falvain- I kon egyre kevesebb az. ilyen emberek száma, Erre méltó bizonyíték a szövetkezetek zárszámadásai, s az EFSZ- tagok jólétének növekedése, mely a még kívülállókat mepnvőzi a nagyüzemi termelés előnyéről. Az elmondottakból következik, hogy ] járási fö’dmüveaútságainknak a jövőben lovábbi s/akidatlan harcot kell vívniuk a minőség emelése érdekében, hogy az újságok átütősn foglalkozzanak a járásukban lezajló eseményekkel, hogy így dolgozóink megszeressék a lapot, s az iránta való rokopszpnvük napról napra eme'k: d;'iti Mindezekhez hozzájárul még a nyelvhelyesség is, mely ugvm sak nem szorulhat hátrányos helyzetbe. A. Jassinger .„1 , JTtíŰk
