Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-02-12 / 6. szám
10 NSdjißäves 1956. február 12. [ MÉHÉSZÉT ] Olvasóink kérdeznek - olvasóink felelnek Lapunkban nagyon megtetszett nekem a méhészeti rovat, különösen a rovatnak az a része, amelyben olvasóink kérdeznek — olvasóink felelnek. Az eddig közölt cikkek a vita hevességében is visszatükrözik a jó szándékot, a segíteni akarást. Nekem Világhy Árpád és Berka István írásai tetszenek legjobban, bár nem mint szakember, hanem csak mint kezdeni vágyó szólok hozzá. Traktoros vagyok, szeretem munkámat. Keresetem jó megélhetést biztosít számunkra. Oj otthonunkba boldog életünket még kellemesebbé akarom tenni. Szabad időmet régi vágyam elérésére szeretném felhasználni. Méhészkedni szeretnék. Kérem a szerkesztőséget, hogy lapunk hasábjain az eddigiekhez hasonló módon közölje arra vonatkozólag is az olvasók és a levelezők tanácsait, hogyan lehet és hogyan kell megkezdeni a méhészkedést. Ezt azért szeretném nyilvánosan, hogy minél több tanácsot kapjak és azokat több szakember megvitathassa. Ügy érzem, hogy ez nemcsak nekem, hanem több kezdőnek is jót tenne. Polóka András, traktoros, Bodrogmező. Ez a kérdés közérdekű, dolgozóink nemcsak szórakozásból akarnak méhészkedni, sok helyen ez kulcs-kérdés is, különösen a nagyüzemi gazdaságok. EFSZ-ekben és ÄG-okban, ahol egyes növények magtermését méhek beporzása által nagyban növelhetjük. Kérjük olvasóinkat, hogy minél többen szóljanak hozzá és minél több tanáccsal szolgáljanak. Ezek szerint a kérdés kétféle: Hogyan kezdjen az, aki csak néhány családdal akar méhészkedni, és hogyan kezdjen a nagyüzemi gazdaság. Szerkesztőség Egyre gyarapodik méhészetünk A mezőgazdasági termelés állandó növekedése megmutatkozik a méhészetben is. Az utolsó tíz év alatt Szlovákiábn több mint 150 ezerrel emelkedett a méhészetek száma. Nagy figyelmet fordítanak a méhé•zet fejlesztésére az egységes földművesszövétkezetek és az állami gazdaságok. 352 EFSZ-ben körülbelül 10 ezer méhészettel rendelkeznek. A második ötéves terv keretében pedig 40 százalékkal emelik EFSZ-eink méhészeteik számát. A szövetkezeti tagok méhekről való gondoskodása nem csupán a jó minőségi mézben és viaszért járó szép jövedelemben fizetődik ki, hanem a méhek nyári repülésükkel nagyban hozzájárulnak a növények magasabb hektárhozamának eléréséhez is. Például a zólyomi járás Velká-Lúka-i község szövetkezetesi a méhek repülését az őszi repce termésükre irányították. A betakarítás alkalmával örömmel állapították meg, hogy a hektáronkénti 12 mázsa helyett 24 mázsát értek el. A méhek irányított repülésének eljárásával a nyitrai állami gazdaságon a hektáronkénti 12 mázsa tervezett lóhere és őszi repce termésük helyett 35 százalékkal nagyobb termést takarítottak be. A gutái szövetkezetnek 200 méhcsaládja van, melyek repülését főleg a gyümölcsfák felé irányítják. Ezzel az eljárással 20 százalékkal nagyobb gyümölcsterméshez jutottak. A méhészek jó munkája a hektárhozamok emelése mellett a magasabb méz termelésben is megmutatkozik. A besztercebányai kerület ipolysági EFSZ-ében 327 kg méz beadására kötelezték magukat, valóságban azonban 1316 kg-ot -adtak be, A Nová-Baňa-i járásban 6002 kg méz beadását vállalták, azonban majdnem 16 220 kg-ot adtak be. A kékkői járásban is magasan, majdnem 30 ezer kg-al lépték túl a vállalásukat. Szlovákiai méretben a besztercebányai kerületben érték el a legszebb méhészeti eredményeket, ahol több mint 7 vagon mézzel többet adtak be, mint amennyire szerződéses vállalást tettek. Ebben a kerületben több mint 13 millió koronát kaptak a termelők az eladott mézért. A privigyei járás tužinai község szövetkezetesei 1100 kg mézért 26 950 koronát kaptak. A Vysehrad-i szövetkezeti tagok 24 500 koronát, a vieskai EFSZ tagjai pedig 500 kg mézért 12 250 koronát kaptak. 1955-ben Szlovákiában összesen 73 vagon mézzel többet vásároltak fel, mint 1954-ben. Ezenkívül méhészeink több mint 10 vagon jó minőségű méhviaszt termeitek ki. Méhcsaládok téli meghallgatása A nyugalmi időszakban egyedüli mód a méhek háborgatás nélküli ellenőrzésére, morajuk óvatos meghallgatása. ■ A telelés utolsó időszakában különösen ajánlatos. A családokat jól kell ugyan betelelni, de mégis előfordulhatnak olyan hibák, amelyek nem írhatók egészen a méhész terhére. Ilyen például a méz kristályosodása a lépekben; gyakori külső háborgatás (baromfi, madarak. a közelben végzett favágás, vontatók vagy traktorok dübörgése ,stb.) folytán is idő előtt kiürülhetnek a megszállott lépek. Ha a hideg miatt az „átvonulás” lehetetlen, a család bőséges készlet mellett is éhen vész. A meghallgatás a fülnek a kijáróra való szorításával nem kényelmes és zavarja a méheket. Helyesebb „hallgatót” használni. A családok kopogtatása felesleges, ha hallgatónk van. Erre a célra kitünően megfelel egy vékony, 80 cm hosszú gumicsőbe szorított alumínium tölcsér. A gumicső másik végébe illeszthetünk egy vékony, fülbedugható üvegcső darabot is, amivel kiküszöböljük a zavaró külső zörejeket. Többszöri hallgatás után megismerjük a rendben levő család egyenletes, nyugodt moraját. Ha egyik, másik kissé hangosabb, nem törődünk velp, mert a hang erőssége függ a család elhelyezr kedésétől is Egv-egy méh hangosságával sem törődünk, mert ha pár perc múlva újra meghallgatjuk, már elcsendesedett. Legnagyobb veszélyt az jelenti, ha feltűnően halkul a zsongás. Az ilyen családot a kijáró fölött krétával megjelöljük, s most már naponként meghallgatjuk. Ha a zsongás már alig hallható, vagy éppen megszűnt, a kaptárt vigyük azonnal jó meleg helyiségbe és tűzhely meílé állítva bontsuk fel. A méhek jórésze már dermedt lesz, de ezek még feléleszthetők, ha idejében észrevesszük a bajt. Forró vízben felényi súlyú cukrot oldunk fel. A fészek két széléről méhektöl be nem lepett lépeket emelünk ki, hogy helyünk legyen a középső lépek óvatos és mérsékelt széthúzására. A meleg szörpöt virág permetezővel, finoman, de bőven a léputcákba fújjuk. Permetező híján ezt a műveletet szájjal is csinálhatjuk, olyan finoman permetezve, ahogy csak lehet, és olyan forrón, amilyent a szánk kibír. Ezután a lépeket gyorsan összefogjuk, a fészket letakarjuk, a kaptárt becsukjuk. A kijáróra átmenetileg tegyünk rostaszövetet, hogy a melegben a méhek szét ne mászszanak. A helyiséget pár óráig tovább fűtsük. Közben megmelegítünk két jó mézes lépet, ha nincs, cukorlepényt készítünk. Néhány óra múlva a méhek már szépen zsonganak. Most újra kaptárt bontunk, a melegített két mézes lépet középre függesztjük, a helyettük kiemeltekről a méheket óvatosan rájuk söpörjük. Ha cukorlepényt adunk, nem bolygatjuk a fészket. A lepényt a fészek fölé a belső keretlécekre helyezzük és jól betakargatjuk. Estig hagyjuk őket jó melegben, azután kezdjük meg a fokozatos, lassú lehűtést. A fűtést abbahagyjuk, vagy a kaptárt más, hűvösebb helyre visszük. Ezáltal a méhek visszahúzódnak telelőfürtbe. Másnap reggel, esetleg csak estefelé óvatosan helyére szállítjuk a kaptárt. Zárt teleltetőben is jó munkát végezhetünk a hallgatóval. A méhek hangosan zúgnak, ha túl száraz a telelőjük. Locsoló kannával, meleg vízzel óvatosan megöntözzük a telelő padlóját, vagy vizes ruhákat teregetünk szét. Hangosak akkor is, ha nem elég a levegőcsere és szellőztetni kénytelenek. Ilyenkor sokan vannak a rostán és a kijárók körül. A mérleg nagyobb fogyasztást jelez. Nagyobb szellőztetéssel segítünk'. A telelőben teljes homályban és csendben dolgozunk. Mély gyökeret ver az új élet A Gottwaldov melletti otrokovicei szövetkezetben pillantottam meg először, amikor tanulmány úton jártam ott 90 fiatal szövetkezeti taggal. Lahačovicén volt tíznapi üdülésen. Három nagy autóbusszal jöttek ide és előzőleg már megtekintették a gottwaldovi Svit üzemet. Hősik Piroska, az ifjúságfalvi EFSZ baromfi gondozója. Apró termetű, örökké mosolygós arcú leány. Bokáig érő fehér köpenyben „gyóntatja" az otrokovicei EFSZ zootechnikusát. Virágos kendője alól elöbújnak göndör beszélgetés, merthogy mit tud ő magáról mondani, hiszen ő is csak olyan, mint a többi leány.- Többek között aztán szó esett arról is, hogyan ért el kimagasló eredményeket. Erre aztán megtört a tartózkodás jege és elmondott magáról egyet-mást. Tulajdonképpen Gútán lakik, de egészen a híd mellett s így közel van az ifjúságfalvi szövetkezethez. Azért is jár oda dolgozni. Bátyjával lakik, aki ugyancsak a szövetkezetben dolgozik. Apjuk meghalt anyjuk meg már idős, nem bír dolgozni, csak ott Košík Piroska az ifjúságfalvi, Moles Sny i Mária pedig a podolíneci EFSZ baromfigondozója. Luhačovicén találkoztak először, de örökre barátságot kötöttek. hajtincsei, melyek olyan jól illenek arcához. A zootechnikus hatalmas szál ember, legalább három fejjel magasabb Piroskánál, de azért minden tudását össze kell szednie, hogy kielégítő választ adjon a kíváncsi leány minden kérdésére. Piroska pedig egyre kérdez; a baromfi takarmányozásáról, a tojáshozamról, a betegségekről és' arról érdeklődik, hogy mikor kelnek ki az első csirkék, meg hogy milyen fűkeveréket vetnek a kifutóba. A kérdések úgy ömlenek aprócska szájából, mintha előre felkészült volna erre a beszélgetésre. De hát nem is csoda, hogy minden érdekli öt, hiszen baromfigondozó. Mikor aztán befejezték a beszélgetést, Piroska kezet nyújtott a hatalmas szál embernek. Kicsi fehér keze szinte elveszett az óriás markában. Megköszönte a jó tanácsokat és a másik percben már a szövetkezet elnökét vallatta, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a rideg borjúnevelésben. Kíváncsi, nagyon kíváncsi természetű leány ez a Piroska, de bárcsak ilyen lenne minden fiatal. Ez történt Otrokovicén egy téli délurán. Tj'ste aztán a Praha üdülőközpont éttermében találkoztam vele. — Nehezen találtam meg, mert hát száz ember között egyet keresni... meg aztán este át is öltözött. Erre is sokat ad, hiszen olyan fiatal, olyan csinos és alig múlt 17 éves. Barátnőjével, Molcsányi Máriával ült egy asztalnál. Fehérgalléros fekete ruha volt rajta, törékeny kezén pedig Pobjeda karóra csillogott. Kezdetben nehezen indult meg a hon tesz-vesz a ház körül. Gyermekei azonban kiteremtik számára is a mindennapit. De még hogyan! Hiszen egyedül Piroska 450 munkaegységet szerzett tavaly a szövetkezetben. — Ezért 13 272 koronát, 18 mázsa gabonát és 225 kg burgonyát kapott. Bátyja még jóval többet keres, a háztáji földön is szépen termett és nem csoda, hogy Piroska már készíti a habfehér kelengyét. Sokáig beszélgettünk a meghitt környezetben. Az éjszaka már régen szétterítette fekete fátylát a téli álomban szunnyadó táj felett. Azon az estén nem volt semmiféle műsor, így hát ki a társasjátékoknál talált szórakozást, ki a rádiót hallgatta. Piroska a karvai mezőgazdasági iskoláról kezdett beszélni. Szülei nem akarták őt elengedni, de ö tanulni, tudni akart. Elment hát, de nem is bánta meg. Ezerkétszáz tyúkja van a szövetkezetnek. Három leány gondozza őket. lói tojnak a tyúkok, néha 250 tojást is megszámol egy nap alatt. Minden tojásra külön feljegyzi a tyúk szárnya alatt lévő cédula számát. így tud^a, melyik tyúk menynyit tojott. A legnagyobb tojásokat kiválasztja és elküldi a komáromi keltetőbe. Az első csirkéket már a napokban várják. Piroska karórájának kis mutatója lassan a tízesre kúszott. Elváltunk. Ilyen a fegyelem az üdülő központokban. A zon az estén sokat gondolkozz tam Piroska sorsán. Gondolataim olyan sorrendben követték egymást, ahogyan az a fiatal leány elmesélte életét. Gondolatban összehasonlítottam életét anyja életével és lelki szemeim előtt felmerült a két nemzedék között fennálló óriási különbség. Piroska anyja még alig volt 12 éves, amikor már a falusi gazdagoknál szolgált. Nem volt más választása. Vagy otthon nyomorogni, vagypedig megvívni a sorssal a nagy csatát. Ez pedig nehéz volt. Aztán meghalt Piroska apja. Még ma sem tudják, mi baja volt, hiszen akkor még nem volt pénze orvosra a szegénynek. Még nagyobb nélkülözés szakadt rájuk. Anyjának most már a család eltartásáról is kellett gondoskodnia. Leginkább a palárikovói állami gazdaságba járt dolgozni, húzta az igát reggeltől napestig, hogy legalább a szűk kenyeret biztosítsa családjának. Helyzetük akkor sem javult, amikor férjhez ment. Az egy hektárnyi földecske nem termett anynyit, amennyire szükség lett volna. A férj italba temette a tengernyi keserűségét, de mit tehetett a feleség} Magába fojtotta fájdalmát és elnyűtt köténye csücskébe sírta fájó könynyeit. Vékony, nagyon vékony szelet kenyér jutott a hat éhes gyerekszájba) S ha az ember tovább szövi gon, dolatait Kosík Piroska jelenlegi sorsa felett, a büszkeségtől duzzad kebelei, Nézzük csak, mit tettünk a szabadság 10 éve alatt! A múlt keserű fájdalmait véglegesen eltemettük, és új, boldog élet ver gyökeret a gyfc mölcsét bőven ontó földeken. Ш. & Hátul kuüogóbó! — élenjáró Hat évvel ezelőtt alakult meg a szövetkezet a királyhelmeci járásba* lévő Perbenyíken. Az első években bőven kijutott a tagoknak a kezdeti nehézségekből. Voltak olyan tagjai is, akik vajmi kevés reményt fűztek életképe sségéhez. ... Még az 1954-es évet is — annak ellenére, hogy a tagok többsége becsületesen kivette részét a munkából — évvégi részesedés nélkül zárta a szövetkezet. A múlt évben már jelentős lépést tettek előre. Az EFSZ taglétszáma 38-al emelkedett. Megjavult a munkafegyelem is, amelynek jó hatása megmutatkozott az elért eredményekben. így például a tejtermelésben járási méretben az első helyen álinak. Múlt évi tejátlaguk tehenenként 2084 litert tesz ki. Hízósertéseknél 60, a hízómarháknál pedig 100 dkg a napi súlygyarapodás. Ez tevékenyen elősegítette, hogy a múlt évben már 19 korona volt a munkaegységük értéke. Hozzájárult eze* eredmények eléréséhez az is, hogy alkalmazzák az érdemszerinti jutalmazást. A szövetkezeti tagok igyekezete, szorgalma folytán államunk iránti kötelességüknek is idejében eleget tettek. Zárszámadási taggyűlésükön nemcsak az eredményeket vették számba, hanem bírálták a fogyatékosságokat is. ígéretet tettek, hogy mindent elkövetnek a felmerülő hibák kiküszöbölése érdekében, hogy az 1956-os évet még nagyobb jövedelemmel zárhassák. Varga Pál TÁTRAI LEVÉL „Fontos tudnivaló" Lapunk január 29-i számában a fenti cím alatt tévedésből a csehországi Méhészegyesüíetek Központjának (Jednota včeláŕu) Praha híradósát közöltük, amely csakis a csehországi egyesületekre vonatkozik. A szlovákiai járási méhészegyesületek (Okr. včelárske združenie) tagjait érintő utasításokat a „Včelársky zpravodaj” (Méhészeti Híradó) 1955. aug.—okt. szám 29. oldalán közölte. Csodaszép a Tátra télen. A hófedte hegyóriások impozánsan emelkednek az örökzöld fenyvesek fölé. A természet csodás játéka folytán a nap oly meleget áraszt, hogy délben csak kiskabátban sétálunk) a Grand Hotel előtti sétányon. A Grand Hotel szálló központja a tátrai életnek. Az év minden szakában különféle iskolázások folynak itt. Ide jönnek Szlovákia különböző részeiből munkaértekezletre hazánk öntudatos polgárai, hogy kicseréljék tapasztalataikat, egymást gazdagítsák értékes beszámolóikkal és megismerkedjenek azokkal a feladatokkal, amelyeket a II. ötéves terv megkíván tölünk. Január második felében a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kezdeményezésére az állami -gépállomások föagronómusai összegyűltek a Grand szálló nagytermében. Ferenci elvtárs, az állami gépállomások vezető igazgatója megnyitó beszédében rámutatott az eddig elért eredményekre, majd bíráló szavakkal emlékezett meg azokról, akik nem hídnak megbirkózni a reájuk háruló feladatokkal. Azokról, akik nem. fogók fel helyesen a gépállomások politikai vezető szerepét a falu szocializálásban, akik ideológiai fejlődésükben visszamaradnak és nem tudják biztosítani a föld terméshozamának emelését. Hosszasan jog!atkozott a X. kongresszus határozataival, amelyek a párt irányvonalát szabták meg a mezőgazdasági termékek emelésére vonatkozólag. Különösen a fejlett nagyipar, valamint a mezőgazdaság közötti aránytalanság eltüntetését hangsúlyozta. Beszámolóját a következő szavakkal fedezte be: „amely mértékben felelős a bányaipar elégséges jóminőségű acélért, a könnyűipar a személyi szükségletek fedezéséért. olyan mértékben vagyunk felelősek mi a mezőgazdaság különböző szakaszaiban dolgozók — a mindennapi kenyérért, tejért, húsért, zsírért, és más élelmiszercikkekért, amelyek a dolgozók asztalára kerülnek." A vita keretében egymásután szólaltak fel a gépállomások föagronomusai. öröm volt hallgatni az emberek beszédét; annyi lángoló lelkesedés, a jövőbe való feltétlen hit áradt ki minden szavukból. A gépállomások szerepe nemcsak abban rejlik, hogy gépesítik a mezőgazdaságot, de abban is, hogy örökre felszabadítsák a dolgozó parasztot a testet, lelket ölő fárasztó munka alól. Az eddig elért sikerek azonban nem jogosítanak fel bennünket arra. hogy pihenjünk bar éráinkon és várjuk, amíg elemi erők segítségével előbbre jutunk. Králik elvtárs, az ifjúságfalva; EFSZ főagronómusa értékes felszólalásában többek között azt mondotta: a gépállomásokon a legutóbbi időben sokat javult a helyzet. Evröl-évre több munkát végez el a gép a földeken. Az egyénileg gazdálkodó földműveseknek nyújtott segítség is egyre érezhetőbbé válik. Továbbá bírálta azokat a gépállomásokat, ahol az új munkamódszerek bevezetése csak papíron van meg, ezáltal nem tudják betartani az agrotechnikai követelményeket. Az értekezletet Košek elvtárs, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kiildöitje éri’kelte ki. Zárószavaiban kihangsúlyozta, hogy a gépállomás a népi demokratikus állam egyik legfontosabb szerve, mely a falu szocializálását és a munkás-parasztszövetség megerősödését szolgálja. Jó gépállomások segítsége nélkül nem lehet kiépíteni jó szövetkezeteket. Példaképül állanak előttünk a jövőben is a Szovjetunió gépállomásai, amelyek történelmi jelentőségű szerepet játszottak a kollektivizálás folyamatában és főleg abban, hogy a szovjet mezőgazdaság ma a világ leghaladottabb gazdasági tényezőjévé vált. Pártunk és kormányunk célja, hogy az egész országot nagy, egészséges , kollektív gazdaságok töltsék be, amej Iveknek módjukban van az új teck- I nika alkalmazása és amelyek fel tudj Iák használni az összes agronómiái eredményeket és egyre több terményt j képesek adni az országnak. VAjtechov&ký Béla
