Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-02-12 / 6. szám

1956. február IS.

5

F4lž&&*á¥eS

Három héttel a határidő előtt

„Kit il'et a prémiumcukor ľ“

Az utóbbi időben szerkesztőségünkbe számos panaszlevél érkezett, különösen azóta, hogy János bácsi bemutatkozott lapunk hasábjain. Tanúsítja ezt az alábbi levél is, melyet János bácsi gondosan kivizsgált.

Szövetkezetünkben minden évben vitatkoznak a prémiumcukor miatt. A tagság a termelt cukorrépa után ugyan megkapja a cukor- és pénzjutalmat, de ezenkívül a funkcionáriusok is kapnak jő pár mázsát, pedig azt sem tudják jóformán, hogy a répát melyik dűlőben termelték. Kit illet a prémiumcukor, erre kémek felvilágosítást a tanyi szövetkezeti dolgozók. Aláírás X.... Y nevének két kezdőbetűje.

János bácsi útnak indul

‘ Jeges szél kergeti a havat a néptelen utcákon, de benn a köbölkúti gépállomás javítóműhelyében kellemes meleg van. A villanyhegesztő kékesfehér lángja imbolygó árnyékokat fest a falra. A gépjavítók a gépalkatrészek fölé hajolva végzik munkájukat. Nagy az igyekezet, szívet, lelket, tudást és mindent bele kell adni a munkába, hiszen kötelezettséget vállaltak, hogy a téli gépjavítások idejét öt nappal lerövidítik. Ilyen vállalás megvalósítása fáradhatatlan munkát és nagy szaktudást igényel. A kötelezettségvállalás egyik pontja a javítási munkák minőségének emelését foglalja magában.

A traktorállomás dolgozói, de különösen a gépjavítók szorgalmas munkája azt eredményezte, hogy már jan. 23-ra kijavították a kerekes és a lánctalpas traktorokat. így tehát nem február 15-re, — ahogy ezt tervük előirányozta, — hanem húsz nappal határidő előtt befejezték a traktorok javítását. A csoportvezetők és a gépjavítók lelkiismeretes munkájának köszönheti a köbölkúti traktorállomás, hogy a tapolcsányi GTÄ után a második helyre került a nyitrai kerületben.

Rackó főmérnöknek jó szervezési és irányítási tevékenységet kellett kifejtenie, de sokat segített munkájában Csuport géptechnikus és Mackó elvtárs is. Ők már régen dolgoznak a gépállomáson, gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek. Különösen a szocialista munkaverseny adott nagy lendületet a munkának, amely a ha-Fonódy traktoros pontos időben — ahogy ezt Nemcsok László brigádvezető mondotta: — reggel hét órakor traktorával együtt menetkész volt.

— Azután ügyesen! Vigyázz a gépre, de magadra is!

— Ne búsuljon Laci bácsi! Tudom én, mi a traktoros becsület

— Valóban, jó gyerekek — jegyezte meg Nemcsok elvtárs. — Szorgalmasak, szófogadók. Nem kell félnem, hogy szégyent vallók miattuk.

— Hová veszi útját a traktoros — érdeklődtem.

— A Bükkbe. Fát fuvarozik a magángazdálkodóknak — felelte a brigádvezető.

— Dolgozik a brigád a magángazdálkodóknak is — kíváncsiskodtam.

— Igen! Sőt a tavaszi, nyári — vagyis az egész évi munkálatokra kötött szerződés szerint 60 százalékban egyéni gazdálkodóknak dolgozunk. Megszerették a gépet — mondotta elégedetten Nemcsok brigádvezető. Már a múlt évben is géppel arattak, szántottak, vetettek. De nemcsak Nyénye község magángazdálkodói, hanem a környék földműveseinek nagy része is.

— Laci bácsi! A boronát már megjavítottam — lépett elő a javítóműhelyből Híres Pál — most felszerelem az ekére az új, talpat.

— Jó, csak csináld De rendesen! Mert ahogy javítod a szerszámodat, úgy fogsz dolgozni.

— Megcsinálom! Hiszen maga tud-Itt milyen gépeket javítanak? —■ tettük fel a kérdést.

— A könnyű gazdasági felszereléseket; ekéket, boronákat, tárcsákat stb. A traktorok generál javítását Kürtösön végzik.

— És még akad javítani való?

<*- No,.. úgy egy-két napra. Febtáridő lerövidítésére, a munka minőségére és az önköltség csökkentésre irányult. E pontok figyelembevételével dolgozott minden gépjavító. Hogy melyik végzett legjobb munkát, azt nehéz lenne megállapítani.

Az üzemi pártszervezet és az üzemi bizottság rendszeresen ellenőrizte és értékelte a gépjavítás menetét, az előforduló kisebb hiányosságokat pedig azonnal eltávolították. A minőséges munkára való törekvés azt eredményezte, hogy Halda Elemér, Nothart Boldizsár és Bálint elvtárs olyan tökéletesen kijavította a kerekes traktorokat, hogy a műhelyvezető átvételkor semmi hibát nem talált a gépeken. A lánctalpas traktorok javítói közül még nehezebb elbírálni, ki végzett legjobb munkát. Ezen a téren bizonyos nehézségeik voltak a gépjavítóknak, mivel kevés pótalkatrész állt rendelkezésükre. Nothart és Smida elvtárs azonban megmutatta, hogy még a pótalkatrész-hiány

ruár 29-én kellene befejeznünk terv szerint, de mi három héttel előbb rendbe teszünk minden javítani yalót — mondotta Nemcsok elvtárs, majd tovább folytatta:

— Jól ment a javítás. Minden traktoros saját szerszámát javította. Ezzel érdekeltté volt téve, hogy a lehető legjobban végezze a javítást. De nincs is rájuk panaszom. Megy a munka, mint a karikacsapás.

N’ emcsok László

— Igaz ez elvtárs? — -szólítottam meg az egyik olajos ruhás traktorost.

— Hogy igaz-e, én azt nem mondom meg. De ha még akarja tudni, nézzen körül az irodában, ott megtud mindent.

— Azt mondják, hogy a kíváncsiskodás az öregasszonyokra jellemző. No, mondjon ki mit akar — gondoltam, de megtekintem azt az irodát. Amint beléptem, a falon levő négyzet alakú képekre vetődött tekintetem. Megálltam a képek előtt és nézegettem az aranysárga betűket. Az első képen Nemcsok László brigádvesem fékezheti a munkát: perselyeket és csapszögeket esztergáltak. Nem nézték az órát, hogy letelt a munkaidő, mert sikeresen akarták megoldani a felmerült hiányosságokat.

Bogdányi, Izsó, Rackó és Virsinszký elvtársak az iparban dolgoztak. Pártunk és kormányunk hívó szavára azonban áttértek a mezőgazdaságba. A gépekhez értettek, hiszen a nehéziparban dolgoztak. A gépek javításánál 150 százalékra teljesítették tervüket. Fekete és Jónás traktorosok a brigádközpontokón javították a hernyőtalpas traktorokat. Jó munkájuk azt bizonyítja, hogy ők is megtettek mindent a kollektív kötelezettségvállalás teljesítése érdekében.

Még több kiváló dolgozó nevét említhetnénk, akik ilyen sikert biztosítottak a köbölkúti gépállomásnak. Az azonban a legfontosabb, hogy ezt a szép eredményt nem egy ember, hanem a helyesen irányított és szervezett céltudatos kollektíva érte el.

zető — és utána szép sorjában a

traktorosok neve ragyog: Hegedűs József, Nemcsok József, Nemcsok Vince, Híres Pál...

— Mind a 12 traktorosnak van kitüntetése — jegyezte meg Nemcsok elvtárs — jó munkájukért kapták.

Egy csöppet sem kételkedünk a brigádvezető dicsekvő szavaiban. A nyényei traktorosok valóban jó munkások, becsületes traktorosok. Ezt a munkájukban elért eredmények is bizonyítják.

Hegedűs József és Nemcsok Vince a DT 54-es traktorral 192 százalékra teljesítették a múlt évi tervüket. Híres Pál Škoda traktorával 125 százalékos teljesítményt ért el és megtakarított 190 liter üzemanyagot.

— Már most jól megy a munka, de kezdetben nekünk is voltak nehézségeink — emlékszik vissza az előző évekre a brigádvezető. Voltak gépeink, de nem voltak hozzá megfelelő kitartó traktorosok. Ha elmentek szántani, vagy bármilyen munkát végezni — dicséret helyett, panasz jött utánuk. Sok türelemre, szép szóra volt szükség, amíg megértették: a jó traktoros a falu apostola. Munkájától függ, hogy a földművesek megszeressék a gépet, segítőtársat, jó barátot lássanak benne.

S amint búcsúzáskor elégedetten kezet nyújtottam a brigádvezetőnek, még röviden megjegyezte:

— Előrehaladtunk, de ez évben még nagyobb lépést akarunk tenni. Ezért most a tél folyamán a traktorosok minden héten kétszer iskolázáson veszlek részt. Tanulnak, újabb tapasztalatokat szereznek, hogy ha jön a tavasz a gép nyomában új élet, öröm fakadjon.

így van ez rendjén, ezt megkívánja az igazi traktoros becsület.

Csípős, havas szél söpri Tany utcáit. Sehol egy ember. Olyan csöndes a falu, mint a hótakaró alatt szunynyadó természet. A falu végén új házak állnak egymás mellett sorban. Külsejükről ítélve, azt hinné az ember, hogy ezek a frissen rakott családi fészkek csak tavaszkor népesednek be, amikor az időjárás melegebbre fordul.

— Ide bemegyünk, megmelegszünk

egy kicsit — mondja János bácsi utitársának.

— Ebbe a házba?... az ablaka be van deszkézva, a vakolat hiányzik. Udvara kopár. Egy árva facsemete sincs, amibe a táncoló szél belekapaszkodna.

— Az nem baj, hogy nincs, majd lesz minden: szőlőlugas a ház falánál, tarka virág a kiskertben, bővizű kút az udvarban, a nagykertben zöldség és gyümölcs.

A kis szobában kellemes meleg cirógatja az arcokat. A gyermekek János bácsi köré telepednek. A szöszhajú lányka már a térdén lovagol és játszanak.

— Itt jön két vándorló.

— Mi a mestersége?

— Egy F. meg egy I.

— Fitus Imre.

— Helyes, eltaláltad.

— F. J.

— Földes János.

— Nem Földes.

>— Akkor Farkas.

— Az sem.

— Hát igazán mondom, hogy nincs több ilyen kezdőbetüs nevű embe- a szövetkezetben.

— Igazad van kislányom, nagyon okos vagy. _

A kis szöszi még sokat fecsegne, de már ezzel is elárulta a levél Irójának nevét. János bácsi tovább megy és másoktól is érdeklődik. Most már, hogy pontosan megállapította „honnan fúj a szél“ bekopogtat X... .Y lakására.

— Nem én írtam a levelet, de minden' sora igaz. A levél íróját nehéz megtalálni, mert senki sem akar ujjat húzni a vezetőséggel.

— Az 6 hibájukat sem szabad takargatni.

— Az igaz, de a közmondás is azt tartja: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”.

A dolgozók még nem ismerik eléggé János bácsit, aki titoktartó és jószándékú ember. Olvasóink a panaszlevelek alá is bátran odaírhatják teljes címüket. A találós kérdezgetés csak megnehezíti a munkát és alkalmat ad arra, hogy mások is megsejtsék a „titkot”. На X.. Y is megírja a nevét, János bácsi egyenesen hozzámegy és megmagyarázza az ügyet.

A szövetkezei irodájában

A hatalmas iratcsomók közül előkerült egy szerződés, amelyet a tanyi szövetkezet és a surányi cukorgyár kötött. Ennek értelmében az

1954—1955-ös gazdasági évben a szövetkezet 35 hektárról legkevesebb 5600 mázsa jó minőségű cukorrépát tartozik beszállítani a cukorgyárnak, vagyis hektáronként 160 mázsát.

A járás többi szövetkezeteiben is hasonló volt a terv. A szerződés nyomtatványa is azonos, hiszen a Felvásárlási Minisztérium, Földművelésügyi Minisztérium és az Élelmiszeripari Minisztérium hagyta jóvá. Ennek a szerződésnek a 10. pontja a következőket tartalmazza: «

a) A hektáronként beadott cukorrépáért élért bevétel minden 1000 ко-' rónája után a cukorgyár a szövetkezet részére kg-ként 4,80 koronás kedvezményes áron 13 kg cukor vásárlására jogosítványt ad ki. A tavaszi munkái: rendes elvégzése (a második kapálás befejezése) után, ha a cukorrépát jól megművelték és négy . ízben elvégezték a sarabolást, akkor 15 kg-ra kapnak kiutalást, de ezt a helyi nemzeti bizottságnak iga= zolnia kell. (Tehát az első és második kapálás elvégzéséért és az egyelésért a dolgozóknak 13 kg cukor, a legkevesebb négy ízben elvégzett sarabolásért 2 kg cukor jár.)

b) A jelen szerződésben féltüntetett mennyiségen felüli cukorrépáért a szövetkezet minden ezer koronák bevétele után a szövetkezet funkcionáriusai részére 4,80 koronás kedvezményes áron 2 kg magasságban cukorvásárlásra jogosítványt ad ki. Ebből a mennyiségből az elnököt 20 százalék, a könyvelőt 20, az agronómust 20, és a munkacsoport vezetőit 40 százalék illeti meg.

Ezek szerint mind a szövetkezeti dolgozóknak, mind a funkcionáriusoknak érdeke, hogy minél magasabbra emelkedjék a hektárhozam. A rendelet értelmében Tany községben azok kapták meg a prémiumcukrot, akik arra illetékesek voltak: 5729 kg-of a tagság, 730 kg-ot a vezetők 4,80 koronás árban. Ha a tanyi szövetkezet dolgozói nem 400 mázsát, hanem csak 160-at termeltek volna, amennyit á terv előírt, akkor a vezetőknek nem jár prémiumcukor, de abban az esetben a tagság is csak 917 kg kedvezményes cukorban részesül. A múlt évi eredményekkel és az érdemsze.rinti jutalmazással — a panaszlevél írójának kivételével — mindenki megvan elégedve. A közös munka eredményét a kővetkező adaték is híven tükrözik: 1952-ben a szövetkezetben 156 mázsa volt a cukorrépa átlagos hektárhozama, 1953-ban 290, 1954-ben 305, 1955-ben 400 mázsa.

Ez évben pedig 450—500 mázsát szeretnének elérni a tanyi dolgozók. Ha ezt a tervet megvalósítják, akkor az idén még több prémiumcukorban részesülnek mind a dolgozók, mind a vezetők.

János bácsi megállapította, hogjy a tanyi szövetkezetben mindenki megkapta azt a részt, ami őt illette. De az volt a hiba, hogy a vezetőség nem ismertette taggyűlésen a szerződést. A vezetőségi gyűlésen megtárgyalták ugyan, de ez" nem elegendő. A vezetők a kritikáért nem haragszanak és X.. .Y-nak pedig köszönik, hogy levele nyomán látogatott el a Szabad Földműves János bácsija falujukba, ahol mind a 120 szövetkezeti dolgozó a Szabad Földműves rendszeres olvasója és előfizetője.

• •

Összpontosították az állatokat

A restei EFSZ tagjai 130 szarvasmarhát és 45 lovat összpontosítottak közös, szövetkezeti istállókba. így a tehenek és a növendékállatok jobb takarmányozásban és gondozásban részesülnek.

— Nagy gondot fordítunk állatállományunk fejlesztésére — mondotta Vaskó Imre, a szövetkezet zootechnikusa.

Az összpontosítás eredménye már most megmutatkozik: 27 tehéntói rövid idő atett 20 literrel emelkedett a napi tejhozam.

Csökkentik az önköltséget

A besztercebányai járásban levő kremniékai gépállomás dolgozói már az utolsó gépeket javítják, és ez ideig közel 15 ezer koronával csökkentették az önköltséget. Ezt a sikert mindenekelőtt a széles alapokra fektetett szocialista munkaversenynek köszönhetik, amely megtanította őket jobban, minőségesebben és gazdaságosabban dolgozni. Drevienka Miklós, Plaj András, Palkó László és még több gépjavító számos régi gépalkatrészt javított meg, amelyek vetekszenek az újakkal. A gépállomás dolgozóinak jó munkáját az is bizonyítja, hogy a műszaki ellenőrzés alkalmával egyetlen gépet sem kellett visszaadni a műhelybe, hogy pótjavítást eszközöljenek rajta.

A kremniékai GTÄ dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy az ekék, vetőgépek és a cséplőgépek javításánál további 20 ezer koronát takarítanak meg.

A kroménzi és a kojeiíni gépállomások válaszolnak a szenei GTÁ versenyfelhívására

A CSKP megalapításának 35. évfordulója tiszteletére a szenei GTÄ példája nyomán hasonló irányú versenyfelhívást tett a kroméŕíži gépállomás, amely versenyre hívja a gottwaldovi kerület valamennyi gép- és traktorállomását. Az egyes brigádközpontokban úgy irányították a tervszétírást, hogy minden traktoros ismerje feladatait. A traktorosok egyéni és kollektív vállalásaiból jött létre az értékes üzemi kötelezettségvállalás. Ennek értelmében a tervfeladatokon kívül 4500 hektárnyi átlag hektár terület megművelését vállalja a kromérízi GTÄ. Az összes munkálatokat agrotechnikai határidőre elvégzik a gépek tökéletes kihasználásával. Á helyes agrotechnika érvényesítésével gabonafélékből 3271, ipari növényekből 29 250, takarmányfélékből pedig 15 080 mázsával többet termelnek a tervezettnél. Az önköltséget 150 ezer koronával csökkentik, melyből a gépjavításokra 100 ezer, az üzemanyagokra pedig 50 ezer korona esik.

Az állattenyésztési munkálatok megkönnyítése céljából ez év folyamán 11 istállóba önitatókat szerelnek, 10 istállóba bevezetik a gépi fejést, 18 istállóba keskeny vágányokat szerelnek, két istáüóban pedig gépesítik a trágya kihordását. A tavaszi munkákhoz szükséges gépeket február 20-ig kijavítják. Március közepéig képesítik a négyzetes kukorica és burgonyaültető gép kezeléséhez a traktorosokat. Ezenkívül húsz szövetkezeti tagot trakoristákká képeznek а к étváltásos műszakra.

A tavaszi munkák folyamán ügyelnek arra, hogy a termelők különös gondot fordítsanak azon területekre, melyek termését kombájnokkal szándékoznak betakarítani. A JNB-ok mezőgazdasági ügyosztályának dolgozóival és a szövetkezetek vezetőivel öt szövetkezetben mezei szérűket létesítenek. A hektárhozamok emelése és a mezei munkák megkönnyítése céljából 350 hektáron négyzetes-fészkes módszerrel ültetik el a burgonyát. Ez 100 hektárral több, mint azt a kerületi terv előirányozza. Legalább 16 szövetkezetben állandó trágyagondozó csoportokat létesítenek. A szövetkezetek havi taggyűlésein értékelik a gépállomás és a szövetkezetek között fennálló termelési szerződéseket, és az esetleges hiányosságokat a legrövidebb időn belül eltávolítják. Munkájukban felhasználják a múlt évek folyamán szerzett értékes tapasztalatokat és az üzemen belüli elszámolás bevezetése alapján szocialista munkaversenyt indítanak a legjobb traktorosért, kollektíváért és központért.

A kojetíni gép- és traktorállomás dolgozói szintén elfogadták a szenei GTÄ versenyfelhívását. Tevékenységük a mezőgazdasági munkák gépesítésére, a hektárhozamok emelésére és az önköltség csökkentésére irányul.

TRAKTOROS BECSÜLET

HÉMlHMeiMaMMHMéUriÉMHklIMÉiNMiÉttÉbJftHMí

M. P,