Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-02-12 / 6. szám

6 Földműves 1956. íebruár Tt A zséüyi mezőgazdasági tanonciskola versenyfelhívása a kukorica hektárhozamának emelésére A Földművelésügyi Minisztérium felhívása Az utóbbi napokban beállt kemény fagyok következtében nagymér-' tékben csökken a burgonyaprizmák, valamint a többi gumósnövények és a palánták helyiségének hőmérséklete. Előreláthatólag hosszabb ideig tar­tanak a fagyok, sőt még nagyobb hidegre van kilátás. Nagy veszély fe­nyegeti tehát a tárolt gumósnövényeket és a palántákat. Ezért tehát haladéktalanul meg kell tenni a kellő óvintézkedéseket a fagyveszély csökkentése érdekében. A burgonyaprizmákat be kell fedni is­tállótrágyával, a pincéket és egyéb helyiségeket pedig szalmával, vagy egyéb arra alkalmas anyaggal kell megóvni a fagyos levegő behatolásá­tól. Azokon a helyeken, ahol a hőmérséklet csökkenése megköveteli és megvan rá a lehetőség, ott fűtőtestekkel kell biztosítani a vetőgumó és a palánták sikeres átteleléséhez szükséges hőmérsékletet. Ha a fagyok ere­je alább hagy, gondoskodni kell az elszigetelt tároló helyek folyamaton szellőztetéséről. A kukorica olyan termény, melynek termesztése egyre szélesebb mérete­ket ölt hazánkban. Ezt igazolják a földművelésügyi miniszternek a ku­koricatermelők országos konferenciá­ján elhangzott szavai is. így tehát a mezőgazdasági iskoláknak és az isko­lai gazdaságoknak feladata, hogy ve­zetőszerepet biztosítsanak a kukori­ca termesztésnek és ezzel emeljék a mezőgazdasági termelést, melynek a bő takarmányalap biztosítása a leg­főbb feltétele. A kukorica termelésének fontossá­gára helyesen rámutatott Solcz aka­démikus, aki a kukoricatermelők or­szágos értekezletén hangsúlyozta, hogy a kukoricatermelés a mezőgaz­dasági termelés emelésének fő irány­vonala. A zsélyi mezőgazdasági tanonciskola dolgozói kimagasló eredményeket ér­tek el a múlt évben: 5,43 hektárnyi területen 84 mázsa csöveskukorica hektárhozamot értek el, 1,17 hektá­ron pedig 720 mázsa silókukoricát termeltek. Ezenkívül 1,17 hektáron csúcshozamot értek el: 118 mázsa jó minőségű csöves kukoricájuk termett ezen a területen. A kukorica gazdasági jelentőségé­nek tudatában és az elért eredmé.­­nyek alapján a zsélyi iskolai gazda­ság dolgozói elhatározták, hogy ebben az évben eltávolítják a múltban fel­merült hiányosságokat és így lehető­vé teszik a még magasabb hektárho­zamok elérését. Célkitűzésünk sikeres megvalósítása érdekében versenyre hívjuk az összes mezőgazdasági isko­lákat és az iskolai gazdaságokat a kö­vetkező feltételek alapján: 1. ) a) Minden mezőgazdasági iskolá­ban és iskolai gazdaságban, ahol ku­koricatermesztéssel foglalkoznak, leg­alább 100 mázsás csöves kukorica hektárhozamot kell elérni, legkeve­sebb három hektárnyi területen. b) Minden mezőgazdasági iskolá­ban és iskolai gazdaságban, ahol si­lókukorica termelésével foglalkoznak, legalább 600 mázsás silókukorica hek­tárhozamot kell elérni, legalább 2 hektárnyi területen. 2. ) a) Minél nagyobb területen alkal­mazni a szemes, valamint a silóku­korica négyzetes-fészkes ültetését. b) Minél nagyobb mértékben al­kalmazni az új haladó agrotechnikai módszereket és a gépi megművelést. 3. ) Minél alacsonyabbra csökkente­ni egy mázsa csöves- és silókukorica termelési költségeit, figyelembevéve az egyes gazdaságok helyi adottságait és a talajviszonyokat, amely terüle­teken a kukoricát termelik. 4. ) Minél több előadást tartani a A dolog nem ment simán. Az EFSZ vezetősége nem kapott két kézzel az ajánlaton, mikor a galántai gépállo­más vezetősége ajánlotta vessenek, négyzetesen is kukoricát. Az újat tartózkodóan fogadták az emberek. A 'bizalmatlanság csak fokozódott, amikor a vetésre terelődött a szó. Hogyan lesz elvetve ? Kiskapával, géppel, hogyan?... Süt-főtt a feje Szűcs Boldizsár brigádvezetőnek. — Meg kell mutatni, ha törik, ha szakad. A négyzetes kukoricának sikerülni kell. Amikor elérkezett a vetés ideje, Kovács üóska traktorista К—25-ös Zetorjára pattant és megkezdődött az ismeretlen munka. A traktor 5-ös csíkhúzót vontatott, amely 10—12 cm mély barázdákat hagyott maga után. Másnap reggel „Botka”-féle vetőgé­pekből összeállított hármas agregát­­tal láttak neki a vetésnek. Igen ám, míg az első gép jól dobta a magot, a másik kettő lemaradt, s vagy 10 centit is hibázott a magdobásnál. Elő­kerültek a mérőszalagok, megkezdő­dött a „kálvária”. Hatvan centi jobb­ról — 70 balról, így kellene, úgy lesz jó, de bizony már delelőre hágott a nap és a gép még nem vetett négy­zetbe. Meleg szárító szél rohant végig a földön, vitte, szórta a földporát, a brigádvezető szemébe, szájába. A gé­­gétszárító szél arra figyelmeztetett; sietni, sietni. A kibarazdolt föld két nap alatt kiszárad, s akkor vége, a mag nem kel ki, s nem lesz a négy­zetes kukoricából semmi. Habár a ha­rangszó délet hirdetett, a brigádve­zetőnek aznap még egy falat sem volt a szájában, sőt kiszáradt torkát sem öblítette le. Nincs idő — vetni kell... Hirtelen egy mentő gondola­ta támadt. Ha nem megy három gép­pel, majd megy eggyel. — Igen, de akkor mikor végeznek a vetéssel. Igaz, több traktor is van a világon. — Szétkapcsolni a gépeket — mon­dotta az ottlévöknek, — s egy gép­pel vetünk. Ezután motorkerékpárra földműveseknek a kukorica termelé­séről. 5.) Az iskolák és az iskolai gazda­ságok közbenjárásával minél jobban biztosítani a szövetkezetek takar­mányalapját. A versenyfeltételek teljesítését a mezőgazdasági iskolák kerületi szer­vei értékelik. Az első értékelést júni­us végéig, a második értékelést au­gusztus végéig, a végső értékelést pe­dig október végéig tartják meg a mezőgazdasági iskolák főigazgatósá­gának és a Földművelésügyi Megbí­zotti Hivatal küldötteinek részvéte­lével. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy az egyes növényápolási munká­latokról pontos nyilvántartást kell vezetni amely az értékelés alapjául szolgál. Ezért azt javasoljuk hogy ezt a fontos tevékenységet az iskola, vagy az iskolai gazdaság egyik dol­gozójának gondjaira bízzák. Azoknak a mezőgazdasági iskoláknak és az is­kolai gazdaságoknak, amelyek elfo­gadják versenyfelhívásunkat, szívesen állunk rendelkezésükre jóminőségű vetőmaggal. A versenybe bejelentett terület minden hektárjára 130 kg ve­tőmagot adunk, ugyanolyan mennyi­ségű száraz kukorica ellenében. A verseny részvevőinek a következő ku­korica-fajtákat bocsátjuk rendelke­zésére : 1. ) (T—52) sárga lófogú 2. ) hybrid félkései (nyárasdi) 3. ) fehér, cseh lófogú. A vetőmag-szükségletet mielőbb je­lentsék be az érdeklődők a zsélyi mezőgazdasági iskolánál, de legkésőbb 1956. február 25-ig, mivel a fölösle­get a kerületi vetőmag-ellátó üzem rendelkezésére bocsátjuk, mivel az is nagy érdeklődést tanúsít vetőmagunk iránt. Ugyancsak kérjük az érdeklő­dőket, hogy legkésőbb február 25-ig jelentsék be a versenyben való rész­vételüket. Most pedig tömören ismertetjük, hogyan végeztük a múlt évben a ku­korica termelés egyes munkálatait. A kukorica előveteménye burgonya és kukorica volt. A földet 1952-ben trá­gyáztuk hektáronként 280 mázsa is­tállótrágyával. A mélyszántást 1.954 őszén végeztük 25—30 cm mélyen. 1955 tavaszán porhanyítottuk a talajt, 14 nappal az ültetés előtt pedig 180 kg 40 százalékos kálisőt, 80 kg szu­perfoszfátot, 220 kg mészsalétromót és 120 kg osztravai salétromot szór­tunk minden hektárra. Az eredmény azonban azt mutatja, hogy több szu­perfoszfátot kellett volna alkalmaz­nunk. A műtrágyát nehéz ' boronákkal munkáltuk be a talajba. Vetés előtt április 25-én és 26-án könnyű hen­gerekkel tömítettük a talajt, utána pedig 70X70 cm négyzetekbe kije­löltük a fészkeket. Április 26—28-án kézzel vetettük a kukoricát, mivel az a terület domboldalon, fekszik. Min­den fészekbe 3-4 szem kukoricát tet­tünk. Egy nap alatt tíz tanuló egy hektárnyi területen végezte el az ül­tetést, aminek az az előnye, hogy nem száradnak ki a fészkek. Miután kikelt a kukorica, könnyű boronákkal megboronáltuk, később pedig szükség szerint 4-5-s.:ör saraboltuk. Az első sarabolás után kiritkítottuk a kukoricát és minden fészekben csak 2 szál növényt hagytunk, annak az egyhektáros parcellának a kivételé­vel, ahol összehasonlító kísérletet folytattunk. Ahol 2 szál kukoricát hagytunk, ott 14 mázsával magasabb hektárhozamot értünk el. A második kapálásnál fejtrágyáztuk a kukoricát. A jó mélyszántás és a 10—12 cm mélységbe ültetett mag következtében olyari erős lett a növényzet, hogy még a legnagyobb nyári zivatarok sem döntötték a földre. Végül meg­jegyezzük, hogy a T—52 vetőmag 92 mázsás hektárhozamot adott azon a területen, ahol a gyakori fagyok kö­vetkeztében nem pusztul el a növény­zet. A múlt évi tapasztalatok alapján meggyőződtünk, hogy ha 40 800 szál kukoricát hagyunk meg egy hektáron, könnyen elérhetjük csöves kukoricá­ból a 100 mázsás hektárhozamot. A silókukoricát szintén négyzetes­fészkes módszerrel ültettük. Ezzel az eljárással 600 mázsás hektárhozamot érhetünk el. A különféle éghajlati és talajviszo­nyokra való tekintettel nem lehet pontosan megállapítani a termelés feltételeit. Bizonyos azonban, hogy minél jobban felkeltjük a dolgozók anyagi érdekeltségét, annál jobb eredményeket érünk el. Ez pedig a szövetkezetek és egyéb gazdaságok takarmányalapjának gazdagítását je­lenti. Zsély, 1956 A mezőgazdasági iskola igazgatójának, a gazda­ság gondnokának, a he­lyi pártszervezet elnöké­nek és a szakszervezetek vezetőjének aláírása. Kihasználják a téli estéket A téli estéken beszélgetésekre, szak­előadásokra és filmvetítésekre jönnek össze falvaink szövetkezeti tagjai és egyénileg dolgozó földművesei. Az ilyen esti összejöveteleken apróléko­san megtárgyalják a mezőgazdasági termelésre háruló feladatokat és az értékes szakelőadások keretében elmé­lyítik szakmai tudásukat. A kassai kerületben 894 ilyen esti összejövetelt tartottak, melyeken közel 40 000 szövetkezeti tag és egyénileg dolgozó paraszt vett részt. Ezenkívü' 25 000 egyénileg dolgozó paraszttal tartottak beszélgetéseket a járási és a helyi nemzeti- bizottságok dolgozói, akikkel megvitatták az 1956. évi ter­melési és beadási feladatokat. A jól megszervezett beszélgetések eredmé­A hódi szövetkezet tagjai már most szorgalmasan készülnek a tavaszi munkákra, hogy ezzel megteremtsék a hektárhozamok emelésének felté­telét. Tapasztalatból tudják, hogy ha jól elkészített talajba és időben vetik el a magot, akkor bő termésre szá­míthatnak. Vetőmagra nincs gondjuk, mert magtermelő parcelláik a múlt évben jó termést adtak. A vetőmagot most tisztítják, majd pedig elküldik a galántai traktorállomásra, ahol megállapítják a vetőmag csíraképes­ségét. Ezzel egyidejűleg azonban ja-A mák jó termést csak úgy ad, ha szakszerűen elkészített talajban, mi­nél korábban a földbe kerül. A ja­nuári kedvező időjárást a bősi szö­vetkezet kihasználta és négy hektár mákot vetettek el. A mák vetésére kijelölt földet még a múlt nyár folyamán trágyázták, va­lamint műtrágyázták, majd 25 cm nye abban jut kifejezésre, hogy ez ideig közel 18 000 földműves tett kö­telezettségvállalást a mezőgazdasági termelés emelésére, A kassai kerület szövetkezetei 1400 hasonló irányzatú kötelezettséget vállaltak, 116 EFSZ pedig megegyezett abban, hogy egész éven keresztül szocialista munkaver­senyt folytatnak egymással. Az eperjesi kerületben január fo­lyamán 1663 beszélgetést tartottak, melyeken összesen 65 000 ember vett részt. A nemzeti bizottságok tagjai 29 000 földművessel tartottak beszél­getéseket, melyek azt eredményezték, hogy a földművesek 2110 kötelezett­ségvállalást tettek a mezőgazdasági termelés emelésére. vítják a gépeket és készítik a műtrá­­gyát is. A termelési-pénzügyi tervet már kidolgozták a szövetkezet tagjai. A terv számoszlopai fokozott feladatok­ról beszélnek. Búzából 25,5, árpából 25, dohányból 17,5, cukorrépából pe­dig1 275 mázsás hektárhozamot akar­nak elérni. Az összes kukoricát négy­zetes-fészkes módszerrel ültetik, hogy ez által magasabb hektárhoza­mot érjenek el. K. F, mélyen felszántották. A kedvező idő­járás lehetővé tette a talaj kultivá­­torozását, símítózását. Ezután 250 kg szuperfoszfátot vetettek minden hektárra és könnyű hengerrel járat­ták meg a talajt. Az elkészített föld­be belevetették a magot, majd újra hengereltek. I. B. A nádszegiek négyzetes kukoricája Mindent lehet, Február 19-én és 20-án a kukorica-termelők országos konferenciáján kiderült, hogy a négyzetesen vetett ku­korica termeléseben a legszebb eredményt a nádszegi szövetkezet mutatta fel. Ugyanis, 40 hektáron átlag ti,6 mázsa szemes-hozamot értek el hektáronként. A nádszegi EFSZ országra szóló hírnevet szerzett. csak akarni kell A szövetkezet elnyerte az „Ország legjobb — négyzetes­kukorica termelője” címet, mellé 15 ezer korona jutal­mat. Bebizonyították, hogy az új módszer alkalmazása nagyon is kifizetődő. Ez tanulság kukoricatermelőink­nek, de még nagyobb tanulság a nádszegieknek. ült, s a határ másik részéről odaren­delt még egy traktort. Így két és fél nap alatt sikerült elvetni négyze­tesen a kukoricát. * * * Az EFSZ irodájában együtt vannak a vezetők, a csoportvezetők. — Me­lyik csoport vállalja a négyzetes ku­korica gondozását? — hangzik a kér­dés. Csend ... Nincs jelentkező, úgy látszik némák az emberek. A három csoportvezető egymást nézi. Ilyet még nem csináltak. Ki tudja, mennyi munkát igényel. Az is lehet, hogy nem sikerül, csak rámegy a sok munkaegység. — Na, melyiktek vállalja? — teszi fel a kérdést mégegyszer Bartalos Lajos, a szövetkezet elnöke. — Vállalom... — mondja kissé határozatlanul, és bátortalanul Lovas István. Legidősebb a csoportvezetők közül. Tagja a helyi pártszervezetnek. Cso­portjának tagjai szeretik a munkát, nem riadnak vissza semmitől. Sike­rülni kell, ha fene-fenét eszik is. Az idő hűvösre fordult. A föld 10- 12 cm mélyen, ahol a mag feküdt, még nem melegedett át kellően. A kukorica nem sietett előbujni. A mel­lette lévő dűlőn a közönségesen ve­tett, már régen kisorolt, mig a négy­zetesen vetett soványan, halványzöl­den bontogatta leveleit. Három-őt-tíz, néhol meg több is kelt egy bokorban. A vetőgép nem fukarkodott a vető­maggal. ★ к ★ Juhos Dezső, a szövetkezet agronó­­musa, a brigádvezető, a csoportveze­tő lesték — várták, mikor lehet már sarabolni. Végre egy meleg harmatos reggelen Kovács Jóska 25-ös trakto­rával megindult, s kormányozható 5-Szöcs Boldizsár brigádvezető ös sarabolóval megjárta a kukoricát, széltében-hosszában. A 70X70 cm-es sorközöket a saraboló kapái jó! fella­zították, átdolgozták. Ezután Lovas István egyénekre felosztotta a terü­letet, csoportja tagjai nekiláttak az egyeléshez, a kapáláshoz. Az embe­reknek szokatlan volt ez a munka. A ritkítást kézzel kellett végezni, mert ha kapával odavágtak, maradt is nem is. A nagyobb gond pedig a két legerősebb tő meghagyása volt. A munka lassan ment. Az emberek zúgolódni kezdtek. — Mit keresünk, fél munkaegységet? Kapálja meg az, aki kitalálta, hogy legyen négyzetes kukorica. Ezen segíteni kell. Lovas elvtárs, tüstént tolmácsolta a vezetőségnek az emberek panaszát — Lazítani kell a normát. Naponta csak fél munkaegységet lehet ledol­gozni. — Lazítás nincs — adta meg a választ Bartalos elvtárs, a szövetke­zet elnöke. Talán elfeledkeztek a pót jutalomról ? Nem gondoljátok, hogy a négyzetesen vetett kukorica nagyobb termést hoz? Igen, a pótjutalom. A csoport tag­jai belenyugodtak, s majd „meglát­juk“ szóval hozzáfogtak a munkához. A második kapálás sokka1 könnyeb­ben ment, mert Kovács Jóska har­madszor is megsarabolta a földet. Júniusban beköszöntött a száraz­ság. Szomjas volt a föld, fonnyadt a kukorica levele. Igen ám, de csak a közönségesen vetetté. A négyzetesen vetett kukorica haragos zölden ter­peszkedett — növekedett, s csodálat­ba ejtette az arrajárókat. Gyökerei mélyről szívták a nedvességet, és szinte élvezte a száraz meleget. Már Péter-Pálkor a kukorica látogatói nagy termést jósoltak. A kukorica még híresebb lett, mikor kihányta címerét és jött a kalásza. A két szá­ron négy-öt cső termett, sőt az ol­dalhajtásokon is található volt, s így egy-egy bokron hat-hét darab is akadt. Némelyik szár olyan magasra nőtt, hogy kisebb embernek gond volt a csöveket letörni. Rengeteg volt a kukorica. A sze­désnél nagyon meg kellett dolgozni, ha egy munkaegységet akart valaki naponta szerezni. Azonban a pótjuta­lom fűtötte a csoport tagjait, s ment a munka, mint a karikacsapás. A nagy hatalmas csövek rakásokká pú­­posodtak. Szekerek, traktorok, autók jelentek meg a földön, hogy a bő termést szárítókba hordják. Igen ám, jde először a mázsára. Minden tag ki­váncsi volt, vajon hány mázsa ter­mett. Örömmel mérték a kukoricát, s boldogan számítgatták, mennyi lesz a jutalmazás. Ifjú Juhos Jenő 0,78 hektár terüle­tén 62 mázsát ért el. Pótjutalomként 9 mázsát vitt haza. Csánó Antal 1,08 hektárról 96 mázsát takarított be, 14 mázsa pótjutalomban részesült. Nyilfa János 13, Lovas Szilveszter 14, egy­szóval Lovas István csoportja össze­sen 280 mázsa kukoricát kapott pót­jutalomként. Ez serkentőleg hatott a másik két csoport tagjaira is, habár ők kevesebb jutalommal is beérték volna. Ugyanis Kovács Vilmos cso­portja alig érte el a tervezett 51 má­zsás hektárhozamot. Molnár József csoportja csak 58 mázsát ért el csö­vesen, míg Lovas csoportja a négyze­tesen vetett területről 61,6 mázsa szemes hozamot ért el hektáronként. Ezt látva a szövekezetesek elhatároz­ták, hogy ez évben a tervezett kuko­rica területüket — mely 170 hektárt tesz ki — mind négyzetesen vetik el. A múlt év hibáiból tanulva még nagyobb gonddal készítik elő a talajt és művelik meg a négyzetesen vetett kukoricát. Elhatározásukhoz sok sikert kívá­nunk. Sándor Gáboí Téli munka — tavaszi siker Négy hektár mákot vetettek el

Next

/
Thumbnails
Contents