Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-01-08 / 1. szám

6 Földműves 1956. január §. Szilárd szövetkezetek —* magasabb termelékenység — erős ország Ilyen zárszámadás még nem volt Kézsmárkon A kézsmárki szövetkezetben a múlt év utolsó napjaiban tartották meg az évvégi zárszámadást, és örömmel ün­nepelték a sikerekben gazdag 1955-ös év befejezését. A szövetkezeti tagok esti összejövetele vidám hangulatban folyt le, mivel ezen a napon tudták meg, hogy a munkaegység értéke elérte a 37 koronát. Ez 3 koronával több, mint az előző évben volt. Az évvégi zárszámadás alkalmával 348 ezer koronát osztottak szét a tagok között. Pitoňák János szorgalmasan dolgo­zott egész éven keresztül. Az állatte­nyésztésben dolgozott, mint fejő- és etető. A múlt év folyamán 769 mun­kaegységet szerzett, s az évvégi zár­számadás napján 20,690 korona oszta­lékot kapott. Bátyja ugyancsak közel 30,000 koronát keresett egy év alatt a szövetkezetben. A munkaegység magas értékét a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben elért kimagasló sikerek­nek köszönhetik a szövetkezet tagjai. A tejbeadási tervet 29,000 literrel túl­teljesítette a szövetkezet. A tervezett 150 mázsával szemben csaknem 200 mázsa burgonyájuk termett hektáron­ként, az eredetileg tervezett 18 má­zsa árpa helyett pedig 21 mázsát ta­karítottak be minden hektárról. Az év folyamán jelentősen emelkedett a ser-Szilvási József jövedelme Szilvási József három évvel ezelőtt 7 hektár földdel lépett he a tósnyá­­rasdi szövetkezetbe. Elhatározását nem bánta meg. — Ilyen életem nem volt a múlt­ban, mint most, azt nyugodt lelki­ismerettel állíthatom. — mondja Szil­vási bácsi. — Két fiam házat épített, lányomnak 1000 koronás téli kabátot vettem. Ezt a múltban 7 hektár föld­ből nem tudtuk volna megcsinálni Szilvási József, az EFSZ. egyik leg­jobb sertésetetője. Pipis Istvánnal közösen 220 darab hízósertést gon­doznak. Átlagos 0,55 kg-os súlygya­rapodást érnek el. A nagyobb hízók­nál a 0.95 kg napi átlagos súlygya­rapodást is elérik. Szilvási a múlt évben 780 munka­egységet dolgozott le, s ezért csak előlegben 9360 koronát kapott. Ezen­kívül minden munkaegységért 5 ko­rona osztalékot kap, ami 3900 koro­nát jelent. Továbbá minden munka­egységre 2,25 kg búzát, 0,5 kg ár­pát, I kg kukoricát, I kg takarmány­répát, 0,50 kg krumplit és 0,50 kg szénát kapott a szövetkezettől. Nincs az az egyénileg gazdálkodó, akinek ilyen szép jövedelme volna, mint Szilvási Józsefnek. Ez is azt bizonyítja, hogy érdemes a szövet­kezeti gazdálkodást választani. K. F. A fejlődést nem lehet megállítani •Az ipolysági járásban megszívlelték Gottwald elvtárs szavait: „Szocialista falu nélkül nem lesz nálunk szocia­lizmus”. Ezt tartották szem előtt ak­kor is, amikor 1950-ben gép-szövet­­kezetet alakítottak, majd pedig az egységes fö'.dművesszövetkezetek meg­alakításánál. Ott. ahol a szövetkeze­tek vezetése jó kezekbe került, már az első évben megnyugtató eredmé­nyeket értek el. A szövetkezeti gaz­dálkodás bebizonyította, hogy közös munkával jobban lehet gazdálkodni, jobban lehet a gépi eszközöket ki­használni, a földet jobban lehet mű­velni. Ezért már az 1952-es évben a járás 33 községe közül 27-ben szö­vetkezet működött. Az egyes szövetkezetek alakításánál, voltak olyan esetek is, hogy a tagok soraiba befurakodott az osztályellen­ség. Ezek minden igyekezetükkel a szövetkezet szétbontásán dolgoztak. A legtöbb esetben azonban a földmű­vesek éberek voltak, leszámoltak az „áskálódókkal” s kizárták őket a szö­vetkezetből. Ezt tették például az Opatova-Moravce-i EFSZ-ben. A kulá­­kok kizárása után megjavult a szö­vetkezeti tagok munkafegyelme és gazdasági helyzete. Az EFSZ-ekben elért eredményeket nagy érdeklődéssel figyelték a palásti és a gyerki magángazdák. Sokáig ké­telkedtek az elérhető eredményekben és azt hajtogatták, hogy megvárják milyen eredményt érnek el a szövet­­kezetesek. A múlt évben aztán való­ban meggyőződhettek a közös gazdál­kodás előnyeiről. Ezekben a községek­ben is megalakították a szövetkezetét és az őszi termények betakarítása után kérték a földek technikai-mű­szaki rendezését. Az egyesített táblá­kon már az ősz folyamán közösen ve­tették el a gabonát. Szövetkezeteink még igen fiatalok. A vezetőknek, sok helyen még nin­csen megfelelő szakképzettségük, mé­gis követésreméltó szép eredménye­ket érnek el. De nem szabad ezzel megelégedniük. Igyekezniük kell, hogy szaktudásukat emeljék. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a szakkönyvek, valamint a különböző tanfolyamokon való részvételek. Mindezek fontossá­gáról nem szabad megfeledkezni, mert csak így tudják teljesíteni a rájuk váró nagy feladatokat. Rezák tések súlygyarapodása is, úgy, hogy 110 mázsa sertéshúst adott be a szö­vetkezet terven felül. A terven felül beadott állati és növényi termékekért 183.000 korona jövedelemtöbblethez jutott a szövetkezet. A zárszámadást követő napon több mint negyedmillió koronát helyeztek takarékba a kézsmárki szövetkezet tagjai. Debre György még a zárszá­madás napján Spartak személyautót vásárolt. Ebben az évben három kózs­­márki EFSZ-tag szándékozik autót vásárolni. De megtehetik, van miből vásárolni! Jól gazdálkodik a kézsmár­ki szövetkezet. Háromezer korona jövedelem terven felül A bártfai szövetkezet a múlt évben is megőrizte régi jó hírnevét. A hoz­závetőleges évvégi pénzügyi zárszáma­dás azt bizonyítja, hogy közel 300 ezer koronával magasabb pénzjövedel­met értek el a tervezettnél. A szö­vetkezet múlt évi összjövedelme 1.575.000 koronát tesz ki. A legna­gyobb jövedelmet az állattenyésztés­ből érte el, mivel a terven felül érté­kesített sertés és marhahúsért 753 ezer korona jövedelemhez jutott, Azonkívül 154 ezer korona értékű ál­lattenyésztési terméket értékesített szabad áron. A növényi termékekért 43 ezer koronát és egyéb javakért is jelentős összegeket kapott a bártfai EFSZ. A szövetkezet élő és holt leltárának értéke a múlt év december 15-ig meghaladta a 3,900.000 koronát, ami annyit jelent, hogy egy év alatt 400 ezer koronával gazdagodott. Minden egyes tagra 63 ezer korona értékű szövetkezeti vagyon esik. Jövedelmező a juhtenyésztés A szinai szövetkezetesek ez évben meggyőződtek arról, hogy kifizetődik a juhok te­nyésztése. Ugyanis 1955-ben a juhtenyésztés 400 ezer korona jövedelmet hozott a szövetke­zetnek. Csupán a gyapjúért 250 ezer koronát kaptak. Most 550 juha van a szövetkezetnek. M. P. Г Uj mezőgazdasági mesteriskola Ez év december 18-án a malackai járásban levő Sološnice községben megnyitották az új hároméves mező­­gazdasági mesteriskolát. A megnyitó ünnepségen részt vettek a Földműve­lésügyi Megbízotti Hivatal, a bratisla­­vai KNB és a malackai JNB küldöttei, valamint a környék lakossága'. Az új. korszerű, egyemeletes épületben, melynek építése 1 299 000 koronába került, már megkezdődött a tanítás. Ez az új mezőgazdasági iskola állat­tenyésztési szakismeretekkel gazda­gítja a hallgatókat. A tananyag töké­letes megértését nagyban elősegíti a legkorszerűbb műszerekkel ellátott la­boratórium. A sološnicei új hároméves mezőgazdasági mesteriskola. ť í A jelenlevők nagy érdeklődéssel nézték az iskola segédeszközeit. A szövetkezei címére küldjék a nyereményt A verseny bármely díját nyertem volna meg, egynek sem örültem vol­na úgy, mint a trágyalészívó-gépnek. Az egyik szövetkezeti dolgozó, anal» kor olvasta a Szabad Földművesből, hogy én is nyertem, a tagság tapanHI örömében. Azt mondogatta: — Lesz már mivel kiüríteni a trágyalé-gödröt. Tudták, hogy a szívó­gépet átadom a szövetkezetünknek. Ezért kérem a szerkesztőséget, hogy a nyereménytárgyat ne az én, hanem a szövetkezet (III. típusú EFSZ Nagy­­daróc) címére küldjék. Szövetkezetünk dolgozói sikeremen felbuzdultak és alig várják, hogy a következő versenyben ők is résztvegyenek. Természetes, én sem maradok ki abból a versenyből, s azután is gondolok a nyereményre. FUKÄCS NÁNDOR, a Nagydaróci EFSZ elnöke. Mint az ikertestvérek, úgy hason­lítanak egymáshoz a nagyka­­posi járás községei. A szőlőlugassal körülvett házak előtt alacsony fapa­dok állnak, melyeken nyár idején vi­dám terefere folyik. Az ember pillan­tása messzire röpülhet a széles róna­­ságon, amelyet csak néhol takar a rit. cserfaerdő. Ősszel azonban a falvak szépségét a sáros utak ront­ják. A többi faluhoz hasonlóan a rónaság ölén nyugszik Bés község is. A falu egyik takaros házában Juhász Bertalan lakik feleségével, Ilonkával, meg az alig ötéves kis^ „nebuló" Béluskával, aki a család kedvence. Ilonka szerény kinézésil, pirospozsgás arcú, sötéthajú, ringó­járású asszony. Férje napbarnított, bátortekintetü fiatalember. Amikor 1954 őszén a nagykaposi járásban jártunk, éppen akkor ala­kult másodszor a bési szövetkezet. Juhász Bertalan zavartan hajtogatta, hogy milyen gondjai vannak felesé­vel, aki hallani sem akart a, szövet­kezetről. Férje azonban még ennek ellenére is belépett a szövetkezetbe. Eleget hajtogatta, sőt még a gyűlé­sen is megmondta a felesége, hogy mit gondol az ifjú Csatlósról, Erdey Andrásról, B. Sípos Jánosról, R. Sza­bó Sándorról, a falu legnagyobb urai­ról. Pont ezek miatt ostromolta na­ponta férjét az egyetlen megunt mon­dattal: „Hagyj ott mindent, lépj ki a szövetkeztből, mert másodszor is megégeted magad." /uhász Bertalan ugyanis tagja volt az első szövetkezetnek is, melyet még 1949-ben alakítottak. — Majdnem négy évig húzódott, amíg a kulákoknak sikerült befurakodni a A fási sböveiU&zet щásjzüleiíse> szövetkezetbe s végül rábeszélték Ju­hász Bertalant, hogy néhány hektár ajándék-föld ellenében a szövetkezet­ből való kilépésre serkentse a tago­kat. Inkább lépjenek ki, ha nem akarják magukra haragítani az Istent. Juhász Bertalan mindig szegény ember volt, s most egyszerre földje lesz, telekkönyvileg saját nevére be­iktatva. Mindez úgy tűnt neki, mint a jövő legbüvösebb muzsikája. Gon­dolatban maga előtt látta Béla fiát, amint saját földjén szánt, vet és apját dicsőíti, hogy nagy darab föl­det szerzett neki. A gondolái hatása alatt megfeledkezett a szövetkezetről és minden eszméről. Amikor aztán szétesett a szövetkezet, jött a nagy csalódás. Nem kapta meg a kulákok­­tól az Ígért hektárokat s ráadásul még ki is nevették öt. Ettől kezdve feleségével együtt meggyülölte a ku­­lákokat. Lelkűk mélyén azonban fé­lelem bujkált, mert mégiscsak nekik, a kulákoknak volt szavuk a faluban és nem esett csorba a tekintélyükön. Д7 em a véletlen játéka volt, hogy -tV Juhász Bertalan egy év múlva az öreg Tóth-tal, a helyi pártelnök­kel és a többi emberrel új szövet­kezet alakításáról kezdett tárgyalni. A szövetkezet újjáalakításával a falu körmönfont kulákjain akart bosszút állni. Meg akarta azonkívül mutatni a falu népe előtt, hogy ó mégis csak rendes, tisztességes ember, hogy az ő négyéves Béla fiának nagyobb tel­ke tesz, mint az összes kttláknak együttvéve — szövetkezeti... Bizony nem volt könnyű dolog az elmúlt év szeptemberében kezdeni. Az emberek valahogy féltek, \m akar­ták mégegyszer megégetni az újjukat. Bertalan az első gyűlések egyikén egészen elpirult. Valahogy felelőssé­get érzett a volt szövetkezet sorsá­ért is. Szerényen bemutatkozott az embereknek, fekete haja a homloká­ba hullott és kezdte: „Tudom, hibás voltam, elismerem. De én legyek annak is az oka, hogy most nem alakítunk új szövetkeze­tét?" Minden figyelmét a fészkelődő emberekre irányította, mintha kissé gondolkozna, aztán folytatta: „Kulá­­kokat nem veszünk be a szövetkezet­be és vezetőknek olyan egyéneket vá­lasztunk, akikbei. nem csalódunk." A füstös kultúrterem utolsó padjai­ban valaki megszólalt: TJ át akkor mutasd meg, mit tudsz 4-1 s te légy az elnöki" Bertalan legyőzte zavarát. Hátán végigfutott a hideg, a kötelességekre gondolt s egy kérdés nyugtalanította: Mit szól hozzá Ilonka? így lett Juhász Ber­talan a bési szövetkezet új elnöke. Vele együtt félénk léptekkel indult új útjára a szövetkezet. * * * Bár Szabó Sándor ernyőt formál tenyerével a nap perzselő sugarai el­len, mégsem lát el földjei végéig. Most nem szívesen nézi, mert vala­hogy üressé váltak. Az egyszerű há­zalók, akiket munkájukért egy kis krumplival s aludttejjel fizetett ki, eltűntek földjéről. A szövetkezetbe mentek, Juhászhoz. Még a szolgája is, aki napokon át a szénával bélelt priccsen hevert, elment, hogy a guta üsse meg! — Mégiscsak be kellett volna takarni a szemét legalább egy hektár földdel, — gondolta. A gon­dolatok szövödését nem lehetett meg­állítani, — Más, biztosabb kiutat kell keresni s nem kell elveszíteni a te­kintélyt! — határozta el magát Sza­bó. Mondhatjuk, Szabó nagyon raffi­­nált, minden hájjal megkent ember, még raffináltabb, mint B. Sípos Já­nos. Sípos legalább azt mondja, amit gondol. Szabóról és feleségéről pedig nagyon jól tudják az emberek, hogy hízelgők, szemre kedvesek, szóval job­ban a szívhez férkőznek. így már csak egy kis lépés kell hozzá, hogy a féldeci mellett megmondogassanak egyet-mást. Szabó bizony egész éven át kék kötényben kedvesen mosolyog a szövetkezeti tagokra, vátlukat ve­regeti, mondván: „Legények vagy­tok, jól gazdálkodtok!" Jl/I indenféle módszerrel igyekszik -i'-í bárkit hálójába keríteni, akár a pók a legyet. A hátuk mögött azon­ban azért imádkoznak, hogy minden­kibe üssön belé a mennykő. Az öreg Szabó pedig magában csak így szó­lítja az EFSZ tagjait: ,,Semmirekellők." Bertalan és a szövetkezeti tagok az ilyen embereket nagyon is jól isme­rik. A kulákok alattomosságát, meg­­hunyászkodását és szívélyességét sa­ját bőrükön tapasztalták. Ahányszor a kulákokra gondol, mindig mondja: „Hiszen majd nagyot fognak nézni a végén. Egy munkaegységért 13 ko­rona nem is olyan kevés s még hoz­zá a természetbeni. Megnyalnák az újjukat, ha nyelvükkel megízlelhetné­nek valamit a miénkből, a szövetke­zetiéből. Nem engedjük! Hadd foly­jon a nyáluk. Tegyék próbára idegei­ket, amíg szét nem szakadnak! Sí­possal sem békülünk ki, bár néha „segíteni" jár a szövetkezeibe. A bési szövetkezeti tagok gazda­mi gitják szövetkezetüket. Amióta a faluban először kigyúlt a villany­fény — behatolt a szívek és a lelkek eddig még sötöt zugába, s a jövö fényét sugározza vissza Bés, a szö­vetkezeti falu. Mos; má. Juhász Ilonk, sincs elle­ne, hogy Bertalan lett a szövetkezet elnöke. Már a kulákoktól sem fél. — Tudja a módját, hogyan kell bánni velük. A Juhász-családnál mind a hár­man nem egyszer emlékeznek meg az óhajtott nagy gazdaságról. Ilonka rájött arra, hogy az a sertéshizlalda, amelyet most fognak építeni, a szö­vetkezef azda godúsának a forrása s a kibővített baromfitelep, ez mind-mind az ő kis Bélájáé, Óh, mennyire örül­ne, ha megélhetné, hogy a kis Bé­­luska pár év , múlva mint legény mondja majd: „Jól tettétek szüleim..,. Olyan örökséget hagytatok nekem, amelynek nincs párja az egész rónaságon." P-a.

Next

/
Thumbnails
Contents