Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-02-05 / 5. szám
földműves 1956. február 5. A parsói barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részpepő államok NYILATKOZATA Az 1955. május 14-én Varsóban megkötött szerződés részvevő államainak képviselői — a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák .Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői — akik Prágában összegyűltek a varsói szerződés alapján létesített Politikai Tanácsadó Bizottság prágai ülésére, kicserélték nézeteiket a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdéseiről. Teljes egyöntetűséggel értékelik mind az egész nemzetközi helyzetet, mind pedig az Európában kialakult helyzetet. Egységes a nézetük a nemzetközi feszültség további enyhítése érdekében elkerülhetetlenül szükséges intézkedések, a megoldatlan nemzetközi problémák rendezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében teendő intézkedések tekintetében. A népek nagy béketörekvése már lényeges változáshoz vezetett a nemzetközi helyzetben és bizonyos mértékben enyhítette az államok közti kapcsolatokban fennálló feszültséget. Az államok közti kapcsolatok és a különböző társadalmi rendszerű államok nemzetközi együttműködésének megszilárdítása tekintetében eddig kihaszálatlan újabb lehetőségek mutatkoztak. Bevált az a módszer, hogy az államok közti ellentéteket és vitás kérdéseket nem erőszak alkalmazásával, vagy az erőszakkal való fenyegetéssel, hanem a felek kölcsönös érdekeit figyelembe vevő tárgyalások útján oldják meg. Éppen ezért a négy nagyhatalom vezető államférfiainak találkozója nagy és pozitív jelentőségű volt az egész nemzetközi helyzet megjavítása és az új háború veszélyének csökkentése szempontjából. Az államok közti kapcsolatok fejlődése az utóbbi években azt mutatja, hogy a békeszeretö államok ellen irányuló agresszív katonai tömbök öszszetákolásának politikája — olyanoké, mint az Északatlanti Tömb, a bagdadi ^szerződés, a délkeletázsiai katonai tömb (SEATO) — nemcsak nem járulhat hozzá az államok közötti ellentétek rendezéséhez, hanem ellenkezőleg, elmélyíti ezeket az ellentéteket és az országok közötti kapcsolatok még nagyobb fokú kiéleződéséhez vezet. E politika eredménye a fegyverkezési verseny, amely méreteiben hallatlan, főleg a tömegpusztító fegyvereket, az atom-, hidrogén-, rakéta- és más fegyvereket illetőleg. Ez a politika már ahhoz vezetett, hogy az államok óriási és egyre nagyobb anyagi eszközöket fordítanak a hidrogén- és atomfegyverek, a rakétafegyverek, repülőgépek, hadihajók, tankok, tüzérségi és egyéb fegyverek gyártására. Mindez szükségszerűen fokozza az új háború veszélyét, amely az emberiségnek mérhetetlen áldozatokat és nélkülözést okozna. Egyben sok államnak, amelyeket külső erőszakkal, minden lehetséges módon bevonnak az említett katonai tömbökbe, ez nemzeti önállóságuk közvetlen veszélyeztetését jelenti és azt a veszélyt, hogy konfliktusokba kerülnek számukra idegen érdekekért. Ez azt a veszélyt jelenti, hogy felújítják azon népek gyarmati elnyomását, akik kitartó harcokban lerázták a gyarmati igát és a független fejlődés útjára léptek. Nem véletlen, hogy az agresszív katonai tömbök alakításának és' a» fegyverkezési versenynek fokozására irányuló politikát egyre több állam elítéli. Mind nagyobb elismerésben részesül az államok kollektív erőfeszítése a békéért vívott harcra, a területi sérthetetlenség és szuverenitás, a meg nem támadás, az egymás belügyeibe való he nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök, a békés egymás mellett élés elvein alapuló nemzetközi együttműködést szorgalmazó törekvés. E célnak megfelel számos államnak az agresszív katonai tömbökön való kívül maradás politikája, a semlegesség politikája. A varsói szerződésben részvevő államok örömmel fogadják ezt a törekvést, mert meggyőződésük, hogy e törekvések támogatása megszilárdítja a béke erőit és gyengíti a háborús erőket. Rokonszenvüket fejezik ki a független nemzeti fejlődésre való törvényes jogukat védelmező ázsiai és afrikai országok népeivel. A varsói szerződésben részvevő állam i..tfp’-'rittk. hogy teljes mértékben i "nógatják az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletének határozatát, melynek részvevői kifejezésre juttatják azt az elszánt akaratukat, hogy megvédelmezzék a békét és a haladást, elítélték a gyarmati rendszert, amely újabb megsemmisítő csapást szenvedett a nagy kínai nép győzelme és a Kínai Népköztársaság megalakulása következtében, amely népköztársaság ma a világbéke egyik hatalmas pillére. Emellett kiemelik azt a jelentős szerepet, amelyet ezen az értekezleten olyan államok játszottak, mint India, Indonézia, Burma, Egyiptom és mások. Kijelentik, hogy készek hozzájárulni a bandungi értekezlet határozatainak megvalósításához, beleértve a kölcsönös előnyökön alapuló, minden politikai, katonai, vagy egyéb feltételek rákényszerítésétöl mentes gazdasági és kulturális együttműködést. Természetes, hogy a varsói szerződésben részvevő államok különös jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzetnek és az európai biztonság biztosításához feltétlenül szükséges intézkedéseknek. A jelenlegi helyzetben, amikor Európa egymással szemben álló katonai csoportosulásokra oszlik, amikor az Északatlanti tömbben résztvevő államok fegyverkezési versenye egyre nagyobb méreteket ölt, amikor e tömbbe bekapcsolt Nyugat-Németország aktív újrafel-A Német Demokratikus Köztársaság képviseletében Walter Ulbricht, a miniszterelnök első helyettese és Willi Stoph tábornok, miniszterelnökhelyettes és nemzetvédelmi miniszter aláírják a nyilatkozatot. fegyverzése folyik, az európai népek érthetően aggódnak az európai béke sorsa miatt. Tudatában vannak a fegyveres erők létszáma — a hadseregek, légierők, atom- és hidrogénfegyverkészletek — növeléséből származó egész veszedelemnek. Ugyancsak tudatosítják azt, hogy ennek az európai helyzetnek további fennállása még jobban növeli a katonai kiadások terhét, amely a fegyverkezési verseny miatt a népek vállára nehezedik. Azt a tényt, hogy a francia nép a nemrégi parlamenti választásokon a nemzetközi együttműködést követelő erőket, az összes megoldatlan problémák békés eszközökkel való rendezésének, az európai és a világbéke, valamint a biztonság biztosításának híveit támogatta, éppen azzal magyarázhatjuk, hogy Franciaország népe tudatára ébredt annak, mily veszélyt rejt magában az agresszív katonai tömbök összetákolásának politikája és a fegyverkezési verseny; A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kijelentik, hogy készek az összes többi államokkal együttműködni az európai biztonság megszilárdítására és az új európai háború veszélyének elhárítására irányuló Intézkedések foganatosításában. Továbbra is eltökélt szándékuk a béke és az összes államokkal — kis és nagy államokkal yaló sokoldalú békés együttműködés politikáját folytatni. Törekvésük abból a mélységes tudatból származik, hogy az új háború a népeknek mérhetetlen áldozatokat okozna, és elsősorban azon államok területét pusztítaná el, amelyek harctérré válnának. Ez továbbá ezen államok belső fejlődésének és jellegének szükségleteiből következik, amelyek a gazdasági és kulturális fejlesztés nagyvonalú terveit az emberek jóléte növelésének, a minden téren való j gazdasági és kulturális fejlődésnek óriási programját valósítják meg, amely lehetővé teszi, hogy az emberiség szolgálatába állítsák a tudomány és a technika legújabb vívmányait. A békeszerető államoknak az európai biztonság megszilárdítására irányuló ezen törekvésétől eltérően a nyugati hatalmak bizonyos körei félnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok közötti együttműködés bővítésétől. Nyíltan a háborús pszichózis fenntartására törekednek és folytatni igyekeznek a ,,hidegháborút”, mert arra számítanak, hogy ilyen módon megmenthetik a széthullástól az Európában és nemcsak Európában alakított katonai tömbjeiket, támogathatják a fegyverkezési versenyt és így biztosíthatják a tőkés monopóliumok amúgy is magas nyereségeinek növekedését. Agyondicsért katonai programjaikkal és uszító nyilatkozataikkal ezen államok agresszív körei egyben arra törekszenek, hogy megfélemlítsék a békeszeretö államokat és aránytalanul nagy katonai kiadásokra, valamint békés, gazdasági és kulturális országépítésük korlátozására kényszerítsék őket. Félnek a békés erők megszilár- | dulásától, félnek a békeszerető államok népei jólétének növekvésétől. Mindez megmagyarázza azt a tényt, hogy a nyugati nagyhatalmak az j egyik akadályt a másik után támaszt- ] ják az összeurópai biztonságra irá- I nyúló megegyezés elérésében, eluta- I sítják a fegyverkezés csökkentése i problémájának és az atomfegyverek ■ betiltásának megoldását és nem hajlandók beszüntetni a fegyverkezési versenyt. Országaink népei, amelyek biztosak erejükben, a szocializmus építése nagy sikereitől ihletve nem engedik megfélemlíteni, vagy megtéveszteni magukat. Az összes népeknek a békére irányuló törhetetlen törekvésére, egyesült és növekvő erejére támaszkodva tovább folytatják békés építő politikájukat és ezzel tevékenyen elősegítik a béke és a nemzetek biztonságának megszilárdítását. Az európai népek fejlődésének békés előfeltételeit a legjobban az európain kollektív biztonsági rendszer biztosítaná, amely helyettesítené az Európában levő eddigi katonai csoportosulásokat. A varsói szerződésben részvevő államok az európai biztonság hatásos rendszere megteremtésének megkönnyítésére törekedve, késznek nyilatkoznak más érdekelt államokkal együtt olyan javaslatokról tárgyalni, amelyek e feladatnak megfelelnek. Ezt a célt szolgálná megfelelő egyezmény megkötése először néhány európai állam között, beleszámítva a Szovjetuniót, Nagy-Britanniát, Franciaországot és az Amerikai Egyesült Államokat és ezt a célt szolgálná Európában egy olyan övezet létesítése, amelyben a fegyveres erők létszámát és elhelyezését az érdekelt államok között megkötött külön egyezmény határozná meg. Ezzel kapcsolatban meglehetne tárgyalni azokat az erre vonatkozó javaslatokat is, amelyeket Nagy-Britannia kormánya a négy nagyhatalom kormányfői genfi értekezlete elé benyújtott. Külön figyelmet érdemel az említett külön övezet létesítése Európában, amelyben korlátoznák a fegyverzeteket és ellenőriznék és amely övezet magában foglalná Németország mindkét részét. Nagy figyelmet érdemel az államok között erre vonatkozó egyezmény megkötésének elérése is. Ez az egyezmény előirányozhatna az idegen csapatok visszavonását, vagy létszámuk csökkentését Németország mindkét részében, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erői létszámának csökkentését is, az ide vonatkozó egyezmény betartásának feltétlenül szükséges ellenőrzése mellett. Az ilyen egyezmény fontos lépést jelentene az európai feszültség további enyhítésében. Kedvezőbb feltételeket teremtene a német probléma megoldására az európai biztonság biztosításával összhangban. A lázasan fegyverkező áltamok — az Északatlanti Tömb részvevői — a múlt év decemberében állást foglaltak hadseregeiknek atomfegyverrel való felfegyverzése és ezen európai katonai tömb légi haderejének egyharmaddal való emelése mellett. Ez a lépés észrevehetően az európai helyzet kiélezéséhez, további fegyverkezési versenyhez és a katonai kiadások még nagyobb fokozásához vezet. Mindezt arra való tekintet nélkül teszik, hogy a békeszerető európai országok már az intézkedések egész sorát foganatosították fegyveres erőik és katonai költségvetéseik csökkentésére. Mivel az Északatlanti Tömb említett határozata ellenkezik a népeknek azon követelésével, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek és szüntessék meg az atomháború veszélyét, a varsói szerződésben részvevő államok határozottan elítélik ezt a lépést, amely összeegyeztethetetlen az európai biztonság érdekeivel. Azt javasolják, hogy az érdekelt államok még mielőtt megegyezést érnének el az atomfegyverek betiltásáról, kössenek egyezményt, amely szerint a Németország területén elhelyezett fegyveres erők, közöttük a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erői fegyverzetében ne legyen atomfegyver. Ez az egyezmény haladást jelentene az európai feszültség enyhítésében, és megfelelne a német nép érdekeinek is. A négy nagyhatalom vezető államférfiainak múlt év júliusi és októberi genfi véleménycseréje megmutatta, a felek arra törekszenek, hogy a közöttük fennálló ellentéteket békés eszközökkel, tárgyalások útján oldják meg. Ezzel kapcsolatban nagy jelentősége volna annak, ha egyfelől a varsói szerződésben részvevő államok, másfelől pedig az Északatlanti Szerződés államai köteleznék magukat arra, hogy a közöttük felmerülő ellentéteket és vitákat kizárólag békés eszközökkel oldják meg. A varsói szerződésben részvevő államok azon a nézeten vannak, hogy a kölcsönös kapcsolatok felvétele és a vitás kérdések rendezése az egyes országok között tekintet nélkül arra, hogy most esetleg egyik, vagy másik katonai csoportosuláshoz tartoznak, nagy jelentőségű volna a béke megszilárdítására. Ez főként az egymással szomszédos államokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban nagy jelentőségű volna a jó szomszédi kapcsolatok felvétele a Szovjetunió, Törökország, Bulgária, Görögország, Albánia, Olaszország, Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság között. Nagy jelentősége volna azon államok normális kapcsolatai felvételének is, amelyek között mindeddig nincsenek ilyen kapcsolatok. Míg nem érnek el megegyezést ' hatásos európai biztonsági rendsze megteremtésében, az ilyen biztönsáf megszilárdításához és az európai államok között feltétlen szükséges bizalom megteremtéséhez fontos hozzájárulás volna, ha az illetékes országo' meg nem támadási szerződést kötnének egymással — azzal a kötelezettséggel, hogy a közöttük felmerü vitás kérdéseket csupán békés eszközökkel oldják meg. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratiku Köztársaság, Magyarország, Románia Bulgária és Albánia kormányai kijelentik, hogy készek törekvéseiket nemes célnak — a népek közti bék I megszilárdításának szentelni. Készségüket nyilvánítják arra, hogy mé' érdekelt államokkal együtt megtárgyalják az európai biztonság halaszthatatlan problémáit, valamint má megoldatlan nemzetközi kérdéseke!, közöttük a fegyverkezési verseny megszüntetésére irányuló intézkedések kérdését és az emberiségnek az atomháború veszélyétől való mentesítését. Ezzel egyidejűleg továbbra is feltétlenül szükséges gondoskodássá' törődnek saját biztonságuk biztosításáról és készek minden szükséges intézkedést megtenni arra, hogy megvédelmezzék polgáraik békés munkáját, s biztosítsák népeik békés fejlődésének és virágzásának feltételeit. M. Sehu, B. Balluku, az Albán Népköztársaság nevében, R. Damjanov, P. Pancsevszki, a Bolgár Népköztársaság nevében, Hegedűs A., Bata I., a Magyar Népköztársaság nevében, W. Ulbricht, W. Stoph, a Német Demokratikus Köztársaság nevében, J. Cyrankietvicz, K. Rokosszowszki, a Lengyel Népköztársaság nevében, S. Chivu, L. Salajan, a Román Népköztársaság nevében, V. M. Molotov, G. Zsukov, a Szovjetunió nevében, A. Čeplčka, V. David, a Csehszlovák Köztársaság nevében. Prága, 1956. január 28. Záróközlemény A Varsóban 1955. május 14-én megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben részvevő államok Politikai Tanácsadó Bizottsága 1956. január 27-én és 28- án Prágában tartotta ülését. A Politikai Tanácsadó Bizottság munkájában részt vettek: az Albán Népköztársaság képviseletében Mehmet Sehu miniszterelnök, Bekir Balluku altábornagy, a Minisztertanács elnökének első helyettese, nemzetvédelmi miniszter; a Bolgár Népköztársaság képviseletében Rajkó Damjanov, a Minisztertanács alelnöke és Petr Pancsevszki hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter; a Magyar Népköztársaság képviseletében Hegedűs András, a Minisztertanács elnöke és Bata István vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter; a Német Demokratikus Köztársaság képviseletében Walter Ulbricht, a miniszterelnök első helyettese és Willi Stoph vezérezredes, miniszterelnökhelyettes, nemzetvédelmi miniszter; a Lengyel Népköztársaság képviseletében Józef Cyrankfewicz, a Minisztertanács elnöke és Konsztanty Rokosszowszki marsall, a Minisztertanács elnökének helyettese és nemzetvédelmi miniszter; a Román Népköztársaság képviseleté; en Cliivu Stoica, a Minisztertanács elnöké és Leontin Salajan vezérezredes, a fegyveres erők minisztere; a Szovjetunió i képviseletében V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, és G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere; a Csehszlovák Köztársaság képviseletében dr. Alexej Čeplčka, hadseregtábornok, a miniszterelnök első helyettese, nemzetvédelmi miniszter és Václav David külügyminiszter. Mint a Kínai Népköztársaság megfigyelője az ülésen részt vett Nie Zsun-csen marsall, az Államvédelmi Bizottság alelnöke. Az üléseken Mehmet Sehu, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke elnökölt. I. S. Konyev, a Szovjetunió marsallja, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka javaslatára megvitatták és jóváhagyták a közös parancsnokságra vonatkozó határozatot és megoldották azokat a szervezési kérdéseket, amelyek a varsói szerződésben részvevő államok egyesített fegyveres erőinek működésére vonatkoznak. Elfogadták a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének azon javaslatát, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének megalakítása után fegyveres erőit bevonják az egyesített fegyveres erők közé. Továbbá elhatározták, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere az elfogadott rendszabály szerint a varsói szerződésben részvevő államok egyesített fegyveres erői főparancsnokának egyik helyettese lesz. A varsói szerződés határozatai szerint, hogy a szerződő felek közösen fognak tanácskozni azokról a nemzetközi kérdésekről, amelyek közös érdekeiket érintik, a Politikai Tanácsadó Bizottság megvitatta a nemzetközi helyzetet és azokra a megállapításokra jutott, amelyeket magában foglal a varsói szerződésben részt veti államok deklarációja, amelyet ezen államok képviselői aláírták. A deklaráció szövegét külön ismertetjük. Megvitatták a Politikai Tanácsadó Bizottság munkáját érintő egyes szervezeti kérdéseket. Elhatározták, hogy a Politikai Tanácsadó Bizottság szükség szerint évenként azonban legalább kétszr összejön, hogy megvitassa a varsó szerződés megvalósításából eredő kérdéseket. Az üléseken az egész naptári éveiát minden a bizottságban részvev« állam képviselője fokozatosan foq elnökölni. A Politikai Tanácsadó Bizottság mellett segédszerveket létesítenek, amelyek Moszkvában fognak székelni: a) az állandó bizottságot, amelyet azzal a feladattal bíznak meg, hogy javaslatokat dolgozzon ki a külpolitikai kérdésekben; b) a közös titkárságot, amelyet a varsói szerződésben részvevő összes államok képviselőiből állítanak össze.
