Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-01-29 / 4. szám

1956. január 29.

Föídmtives

Párosversenyben az erősebb segítse a gyöngébbet

Korareggel még ólomszürke köd terpeszkedett a búcsl cseréptetös házak között. Vendégeskedése azonban nem tartott' sokáig. A napkeletkor kerekedett lenge szél ,.Oszolj!“-t vezényelt a természet e múló „menyasszonyfátyolának“, mely gyors Jn szertefoszlott.

... Kétyi elvtárs, a szövetkezet elnöke napi gondjaiba merülve, az EFSZ-irodába tartott... Jóformán be sem tette a lábát az ajtón, öten is ostromolták kérdéseikkel, ügyes-bajos dolgaikkal. Mindegyikheť volt barátságos, okos szava, jó tanácsa, mely nem fogy ki belőle tán soha.

Ötvenegy decemberében, a komáromi EFSZ-elnökképző tanfolyamon találkoztál vele először. Ügy ismertem meg, mint a tanfolyam egvik legjobb, legszenvedélyesebb vitázóiát. Minden érdekelte, tudásvágya szinte parázslóit benne. „Sokra viheti még“ — mondottam akkor. Az elszaladó négy év al itt jól hasznosította a tanultakat. Ezt a gyakorlat igazolja. ÉvrőJ- évre jobb termelési eredményekben mutatkozik meg mindez. A vezetőséggel karöltve következetes harcot folytatott — és folytat ma is — a maradi nézetek elleti. Tisztában van azzal, hogy a jó munkaszervezés, az öntudatos munkafegyelem, a szocialista verseny és az érdemszerinti jutalmazás a munkatermelékenység emelésének mozgató ereje.

— Különösen az iskolán tanultak szilárdították meg bennem azt a nézetet, hogy állandó munkacsoportok a szövetkezet alappillérei. Ezek nélkül homokra épült vár a szövetkezet. Két növénytermelési- és egy állattenyésztési csoportot szerveztünk, amelyek több munkacsapatból tevődnek össze. A munkacsoportokba beosztott szövetkezeti tagok nem vándorolnak egyik csoportból a másikba. Ennek egyszer s mindenkorra elejét vettük — mondottá az elnök.

Így a mAikacsoportok. és munkacsapatok részére egvenlő feltételeket is teremtett ч szocialista munkaver-% seny széleskörű alkalmazására és az érdemszerinti jutalmazás bevezetésére.

Sokat köszönhetnek a munkaversenynek

A szövetkezeti tagokat szinte lázba hozta i munkaverseny. Nemcsak a szövetkezet állt versenyben a muzstai EFSZ-szel, hanem a csoportok, csapatok is. A vezetőség gondosko dott arról, hogy a versehvt rendsze. résén értékeljék és annak eredményeit nyilvánosságra is hozzák.

— A csúcsmunkák idején — mondotta a szövetkezet elnöke — csaknem naponta tájékoztattuk a lakosságot a verseny legapróbb sikereiről

■a helyi hangszórón keresztül. A nagynyilvánosság színe előtt folyó rminkaverseny így kapott lendületet. Jó szolgálatot tett a tavaszon a versenytábla is.

— S miért csak tavasszal? Azóta talán nem használták?

— Az úgy történt, hogy a sebes szélvihar tavasszal feldöntötte és erősen megrongálódott. Megjavítására azóta sajnos nem került sor,..

A búcsiakban ágaskodott a „csakazért is megmutatjuk“. Nemcsak a csoportok, csapatok, hanem a tagok is versenyeztek egymással. Ennek eredménye megmutatkozott nagvon szemléltetően a kukoricánál. Például Hajdú Lajos-a részére kimért egv hektáron 54 métermázsa csöves termést- ért el. Ez annyit jelent, hogy a tervezett 42 mázsás hektárhozamot 12 mázsával túlszárnyalta. A jó növényápolás, gondos betakarítás meghozza gyümölcsét: hat mázsa csöves kukoricát kapott pótjutalomként. Hasonlóan szép termést ért el — liogv a sok közül csak párat említsünk. Grajcky István 5,85 mázsa, Kiss András 5,10 mázsa pótjutalmat kaptak.

A verseny és a pótjut almazás kölcsönös jó hatást gyakorolt egymásra. Mintegy harminc tag termelt parcelláján terven felül.

De nem mostohagyermek ezen a téren az állattenyésztés sem. Itt is érvényesül a munkaversenv és a pótjutalmazás. Az eredménvek is kézzelfoghatóak. Például a baromfifarmon kimagasló sikerek születtek. Lajos Sándorné munkacsoportvezető, Csekes Andrásné, Visas Mihályné és Kara Vilmos zootechnikus szorgos munkája segítségével a tervezett . 108 helyett 153 tojást termelt tyúkonként a múlt évben. Ugyancsak az ötezer csirkét tizennégy hetes koráig 8,3 százalékos elhullással nevelték fel. —• Pótjütatemképt tízezernvolcszáz koronát és 148 csirkét kaptik összesen.

Egyre javul a munkafegyelem

A munkaverseny és a pótjutalmazás bevezetése amellett, hogv növelte a tagok egyéni kezdeményezését, egyben kihatott a rejtett munkaerőtart jlékok feltárására. Bevonták a tagok családtagjaikat is a munkába. így íz meggyorsította annak elvégzését. Dé elősegítette az öntudatos munkafegyelem kialakítását is. Ezekután nem ráérösködtek, hanem már korareggel munkába mentek. Akadt persze olyan tag is, aki könnyelműen fogta fel a dolgot. Nem számolt azzal, hogv pontatlanságával. kimaradozásával zavart okoz a csoport termelési tervének teljesítésében.

— Péntek Géza fogatos — hozta

Kibővítik •

a cukorrépa vetésterületét

fel az elnök — trágyahordás idejen a normaszerinti három helyett csak kétszer fordult trágyával. Idő előtt

kifogott, nem törődött a munka sürgősségével. A szép szó és előzetes intelem nem használt. Így aznapi munkája után nem számoltak fel jnunkaegységet.

— Másik esetben meg az történt - - folytatta az elnök — hogy Bielokosztolszky László, a szövetkezet bognára munkacsapatával nem normázott, apróbb munkákat végzett. Ezt 3 túlértékelte. Az általa beírt 40 munkaegységből a taggyűlés csak 19-et

ismert el. Ugyanakkor az illetőt egyhavi időtartamra más munkahelyre osztották be Mindkét esetben ez a nevelési módszer jól bevált. .

A búcsi EFSZ-ben a múlt évben 30 tagnál érvényesítettek munkaegységelvonást és a taggyűlés színe előtti

dorgálást. Mind az egyik, mind a másik módszer elősegítette a munkafegyelem megszilárdítását. Ma már ilyen és hasonló eset egvrc ritkábban fordul elő,

Nem így van ez Muzslán

A muzslai versenytárs házatáján — azaz a szövetkezetben elnézőbbek a vezetők a hibákkal szemben. Gyakoribbak a munkából való «elmaradozások. A tagok egy része háztáji gazdaságát a közös gazdálkodás fölé helyezi, ebben látja boldogulásának útját. 'Ez természetesen helytelen.

Érvényesült ugyan a pótjutalmazás Muzslán is. például a kukoricánál. Az első és harmadik csooortban kioszfcIT4-ták »vénekre a kukoricát, de a másodikban már 16-an közösen dolgoztak Az eredmény: 3. számú csoport termésátlaga hektáronként 45.17 mázsa, az 1-es csoporté 42 mázsa és a 2-es csoporté 38 métermázsa. Ez utóbbi éppen csak a hektárhozamtervet teljesítette, s elesett a pótjutalomtól, míg a két csoport közel 300 mázs a csöves kukoricát osztott ki tagjai között a terméshozam szerint. Ezeket a jó tapasztalatokat mindenképpen hasznosítaniuk kell, a többi munkaágazatokban is. így a siker és a bőséges osztalék nem marad el.

Mindehhez még szükséges a hibákkal szembeni következetes harc és a tagok öntudatos munkafegyelemre nevelése. Ne szégyellik átvenni' a. búcsi EFSZ jól bevált tapasztalatait. Az erősebb szövetkezet meg segítsen a gyöngébbnek. Ez mindkét szövetkezet érdeke. Kovács István.

A kassai kerületi nemzeti bizottság kezdeményezésére a terebesi cukorgyárban megtartották a cukorrépatermelök második kerületi értekezletét. Az értekezlet részvevői -értékelték a cukorrépa hektárhozamának emeléséért folytatott verseny eredményeit. A kassai kerület 123 százalékra teljesítette a cukorrépa begyűjtési, tervét. Ez a kimagasló eredmény különösen a kerület állami gazdaságainak köszönhető, melyek. 245 százalékra teljesítették a termelési tervet. A kerület egységes földművesszövetkezetei 218, a terebesi cukorgyár gazdasága 168, a többi termelők pedig 141 százalékra teljesítették a cukorrépa termelési- és beadási tervét. Ezzel szemben az egyénileg gazdálkodó földművesek csupán 67,8 százalékos termelési eredményt értek el.

A szövetkezetek magas hektárhozamokért indított versenyében a nagygéresi EFSZ került az élre, melynek dolgozói hektáronként 403,5 mázsa cukorrépát takarítottak be. A kerület állami gazdaságai közül a Gálszécsi Állami Gazdaság cseriaki részlege érte el a legmagasabb hektárhozamot, hektáronként 416 mázsa cukorrépájuk termett. A legmagasabb átlagos hektárhozamot — 5Í4 q — a terebesi élelmiszeripari kombinát gazdaságában érték el. A verseny győzteseit elismerő oklevéllel és pénzjutalommal tüntették ki.

Az idei jó eredményektől ösztönözve az értekezlet részvevői elhatározták, hogy a következő évben 20 százalékkal emelik a cukorrépa hektárhozamát, a cukorrépa vetésterületét pedig 890 hektárral kibővítik. A hektárhozamok emelését a szovjet répatermelők és a mi élenjáró répateiAnelőink tapasztalatainak kihasználásával érik el. Ezeket a tapasztalatokat már a téli hónapokban népszerűsítik. A helyi nemzeti bizottságokon répatermelő bizottságok alakulnak, melyek biztosítják a tervezett terület bevetését. A cukorrépa túlnyomó részét gépekkel művelik meg, főképpen a répatermelő körzetekben.

A cukorrépa terméshozamának emelése érdekében már a tavaszi talaj előkészítés idején kiterjesztik a szocialista munkaversenyt és a lehető legnagyobb területen a proszenyicei mozgalom alapján művelik a cukorrépát. A növényápolás idején nagymértékben alkalmazzák a haladó agrotechnikai módszereket, fejtrágyázást, hígított trágyalével való trágyázást, valamint a nyári gyomirtó- és kétirányú sarabolást. Többszörösen kibővítik a cukorrépa öntözhető területét, mert ezek a területek a múlt évben 40 százalékkal nagyobb termést adtak mint az öntözetlenek.

Helves elhatározás

A rétéi szövetkezet tagjai a múlt évben elhatározták, hogy egyéni megművelésre osztják a cukorrépa területét. Minden szövetkezeti tagnak 23 ámyi terület jutott. A lelkiismeretes gondozásnak köszönhető, hogy minden hektárról több mint 350 mázsa termést takarítottak be.

Adám Mihály felesége a számára kimért 23 áron 8Ó mázsa cukorrépát termelt. A megművelésért járó pénzjutalmon kívül most! 20 kg cukrot kapott. Farkas Erzsébet 79,5 mázsa termést takarított be és most Í9.88 j kg cukrot kapott pótjutalomként. I

Macsic Katalin cukorrépa termése is megközelítette a 80 mázsát és most boldogan vitte haza a 19,69 kg cukrot. Nagy öröm ez egy gazdasszonynak, hiszen -gabonából is sokat kaptak, — lehet most sütni, főzni.

A cukorrépa elnyelésénél és kapálásánál a szövetkezet tagjai'versenyeztek egymással s nagyrészt ennek köszönhetik kimagasló eredményüket. A szövetkezet vezetősége elhatározta, hogy ebben az^évben is egyéni megművelésre osztja, a cukorrépa területét.

Klapuch

Visszatértek a közösbe

Az utóbbi időben a tornaijai járásban a közös, szövetkezeti gazdálkodás vonalán fellendülés tapasztalható. Nemcsak a szövetkezetek anyagi alapját erősítik az elért eredmények, hanem a tagok jövedelme is növekszik. A szép sikerek sok egyénileg gazdálkodó kis- és középparaszt eddigi álláspontját változtatják meg. Felsökáloson például 1954-ben kilépett szövetkezeti tagok közül m ist ‘tíťm Tóth István, Bódi Jolán, Repcsan József, Juhász János és Máthé Miklós kérték újrafelvételüket a szövetkezetbe.

Alsókáloson is hasonló a helyzet. Négy kilépettet visszafogadtak soraikba a szövetkezet tagjai.

S. L.

Ki tudja, hogyan történt, a dunamöcsi EFSZ három Sándora Tátralomnicra került téli üdülésre. — Mivel éjszaka érkeztek oda, és csak hírből ismerték úgy, ahogy a Tátra égbenyúló hegycsúcsait, másnap reggel szinte jutottak az ablakhoz, hogy megláthassák az örökzöld fenyők birodalmát és a Tátra csillogó, hókoronás ormait.

Kezdetben mindhárman feszélyezve érezték magukat a Morava szálló elegáns környezetében. A hatalmas ablakok, a szobák fényes parkettje, széles lépcsők és a társalgóterem kényelmes foteljei, de különösen a ha-_ talmas étterem ízlésesen terített asztalai, melyek . körül nesztelen léptű pincérlányok forgolódtak, a legínyencebb falatokat kínálva a vendégeknek, — nagy hatást tettek mindhármukra.

A három dunamocsl közül Kele Sándor volt a legtapasztaltabb, aki Csallóköz minden zegét-zugát( ismerte. Fiatalkorában még a grófi kastélyokba is elvetődött és a Morava üdülőben másnap már ismeretségeket kötött és otthonosan érezte magát. Ezzel méginkább emelkedett tekintélye a másik kettő. — Bábi Sándor és Egyeg Sándor előtt. De neki ez nem simogatta hiúságát, hiszen otthon, a szövetkezetben is volt tekintélye, öt tartották d szövetkezet elméjének. Tapasztalataival még az elnököt is lepipálta. Magas kora ellenére — már csak két év hiányzik a hetvenhez — még mindig' fürge, víg kedélyű ember.

Másnap délután a felvételi iroda tágas ablakából csodálták az örök hó birodalmát.

— Te Sándor, — szólt másik két társáhQZ Kele bátya. — Én már belefáradtam ebbe az örökdk ülésbe. Az emésztésemmel is baj van. mert hát ki látott már. ilyet: naponta ötször enni és csali terpeszkedni a kényelmes bőrfotelben?

A másik két Sándor egymásra nézett.

S mintha a nap meghallotta volna Kele Sándor zsörtölődését, elöbújt a felhők mögül. Csodálatos kristályként csillogott a fenyők ágaira fogyott hó. az ereszről lecsüngő jégcsapok végéről pedig apró cseppek hullottak a hóba.

— No, druszáim, mégiscsak meglátjuk a Tátra ormait — örvendezett a legbölcsebb Sándor, miközben szakértő szemmel kémlelte az égboltot.

— Csak így messziről látjuk meg Sándor bátyám? Megembereljük magunkat és felmegyünk a Lomnici csúcsra. Ha már itt vagyunk, éljünk az alkalommal, — ajánlotta Bábi Sándor.

— Ehhez aztán nagy bátorság kell ám! Mire való a „sodrony pálya"? Ilyen hegymászásra én is vállalkozom, a feleségemnek pedig küldök onnan egy képeslapot. Biztosan égnek áll majd minden szál haja, ha meglátja merre jártunk, — nevetett Kele bátya. A három Sándor elhatározta, tehát, hogy másnap délelőtt felmennek a Lomnici csúcsra.

Este a társalgó teremben ültek. Az örök mozgáshoz szokott Kele Sándort azonban nem sokáig érdekelte az újságolvasás, a pipa is keserűvé vált szájában, s kiment a verandára. Azon az estén ismeretséget kötött Hanák Istvánnal, a hliníki EFSZ vincellérjével. Az új ismeretségnek örült, hiszen jómaga is a szőlészetben dolgozott. Majdnem egy órahosszat beszélgettek a borokról és Kele bátya nem en edett abból, hogy a dunamocsi bor jobb, mint a hliníki. Az élénk

eszmecserét így fejezte be: „Tudod mit barátom? A ti borotok méreg, azt nem lehet élvezni, mert egy-kettőre két vállra fekteti az embert. De a mi borunk, az borocska, ihatod reggeltől estig, nem fájdul meg tóle a fejed, .csak olyan furcsa, jóleső kabultság ömlik, szét ereidben, hogy úgy érzed, öröm az élet.“

TZ ele bátya szája széles mosolyra húzódott, amikor az egyik sarokból magyar szót hallott. -Sípos András, Fedor Erzsiké és Molnár Erzsiké, a perbenyíki EFSZ tagjai ültek egy asztalnál. Kele bátya nyomban megfeledkezett a másik két Sándorról és árnyékként követte a két Erzsikét. Aztán szülőfalujáról kezdett beszélni.

— En dunamocsi vagyok, ez a legszebb dunamenti község, amelyben öröm .az élet. Szövetkezetünk olyan gazdag, hogy nincs párja a járásban. Olyan borunk van, hogy jobb nektárt még Noé sem ivott bárkáján. Teheneink tőgyét földre húzza a tej súlya, magtáraink tele vannak gabonával. A ■ dunamocsi legényekről meg nem is beszélek, elég, ha rámnéztek. Leányaink is híresek- a környéken. Arcuk olyan, mint a piros.- alma, szemükből pedig olyan tűz sugárzik, hogy még az ilyen magamfajta idősebb embernek is megpezsdül tőle a vére. Munkában és táncban egyaránt fürgék, kezükben jól áll a kapa. meg a főzőkanál., de gyöngéden simogatni is tudnak vele.

— No, no, nem tudja, hogy r.z öndicséret bűzlik? — vágott szavába Fedor Erzsiké.

Kele bátya hanyagul legyintett kezével, ránevetett Erzsikére, majd zsörtölődve folytatta:

— Bár a földgömb másik oldaláról, egészen Perbenyíkről kerültél ide, de azért a nyelveskedés nem illik hozzád. Hiszen én tudom, hogy szorgalmasak vagytok és három pohár bor után már kurjongattok, táncban pedig még a legelső legény sem bírja veletek. A további három pohár borról meg már jobb nem is beszélni.

— Vén huncut müga Kele bátya, — mondotta Erzsiké. — Nem illik ilyen komoly asszonyoknak udvarolni, lehet, hogy már nősülendő unokája van, ha így áll a bál, még rokonok is lehetünk, ' hiszen olyan 16 éves lányom van, hogt/ még a dunamocsiak is elbújhatnak mellette.

— A hegyek nem_ találkoznak egymással, de az emberek igen, — folytatta mosolyogva Kele Sándor. Ha már ide el tudtunk jönni, akkor eltalálunk Perbenyíkre is. Meglátjuk, milyen a perbenyíki szövetkezet, azután másról is beszélhetünk, hiszen annyi. unokám van, hogy meg sem számlálhatnád ujjaidon.

A — Nálunk bizony gazdag a szövetkezet, — rágott beszédükbe a másik Erzsiké. — Bőven van búza, bor, hízó, az udvar tele van baromfival...

— Ne folytassátok, megadom magam. Nincs más hátra, mint hogy a legifjabb Kele Sándorral személyesen megtekintsük a perbenyíki szövetkezetei, — zárta le a vitát Kele bátya.

Másnap reggelre kiderült az ég. Amikor a három Sándor megpillantotta a téli veröfényben csillogó hókoronás bérceket, úgy tűnt nekik, mintha rövid köhajításnyira lenne tőlük a Lomnici csúcs.

Л hatodik . csoporttal indultak Iit- É*- nak. Amikor a kabin megmozdult, ijedten néztek egymásra és tágrameredt ■ szemmel csodálták a tündöklő havasokat, meg az alattuk tátongó mélységet. Életükben először üllek a „sodranypályáh".

Ha úgy véletlenül lezuhannánk, én csak Erzsikébe kapaszkodnék — mondotta hangosan Kele bátya. Erre megtört az eltitkolt félelem jege és menten vidámabbá vált a társaság.

Fölfelé mentek, nem tudtak szóhoz jutni a csodálkozástól. Ügy nézték az alattuk elterülő havasokat és a bíborfényben ragyogó hegyvonulatot, mintha örökre szívükbe akarták volna vésni a csodálatos Tátra felejthetetlen arcát. Fent azután „bevettek" eguegy kupica „érmelegítöt", majd elindultak visszafelé. Kele bátyának hógolyózásra kerekedett kedve, de ráfizetett. A két fürge Erzsiké úgy meghempergelte a hóban az öreget, hogy csak a fejebúbja látszott ki belőle.

Este aztáň a társalgóban találkoztak. Kele bátya hallgatag, kedvetlen volt. Fedor JErzsi ezt észrevette és megkérdezte az öreget: „No, mi az, elfogyott a jókedv?"

— Dehogyist Csak úgy gondolatban otthon jártam, és szeretném tudni, készítik-e már a melegágyakat.

Ne gondoljon most arra, hiszen pihenni jött ide!— Hóit ez igaz. csakhogy amit évek óta csinál az ember, azt szereti, ragaszkodik hozzá, az jelenti számára az életet. Nem mondom, jó ez a tátrai pihenés, de azért mégis csak legjobb otthon.

Gondolataiba kerülve, ment fel szobájába Kele Sándor. Ablakán beragyogott a holdsugár, hosszú, imbolygó árnyékot vetve a falra Künn a fagyos élben méltóságteljesen meredt a Lomnici csúcs %i csillagos ég felé Kele Sándor pedig arra gondolt, hogy mennyit mesélhet majd odahaza unokáinak és munkatársainak.

»