Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-08 / 1. szám
1956. január 8. t l?ÍÉnftv«S 5 H .s Szántó György elbeszélése Mostanában valahogy saját falujában iš idegennek érezte magát Abonyi Géza. Amióta viszszajött „kényszerű nyaralásából” — enyhén szólva közellátási kihágás miatt volt elitélve — állandó ridegség vette körül. Amíg oda volt, mintha kicserélték volna azokat az embereket is, akiknél azelőtt tekintélye volt. A fűszeres, ha meglátta, behúzódott a boltjába; kimérten köszöngetett vissza neki a pap (s... Igaz, hogy a börtönben ö is megváltozott. Nem a lelke ugyan, mert a kor gyűlölete továbbra is változatlanul parázslóit benne, de tekintélye visszaszerzésére folyamodott más taktikához. Csak akkor ment ki az utcára, ha kellett. Most is az eltörött szekérrúd miatt ment végig a falun, komájához, Lasztócz Andráshoz. ... A koma a küszöbön állt meg vele beszélgetni. Megtudta Abonyi jövetele célját, vezette is mindjárt a kocsiszín felé. Igen röviden végeztek. — „De nagyra vagy a középparaszti mivoltoddal; ha lehetne, meg sem ismernél” — gondolta keserű szájízzel Abonyi. Köszöntésféíét mormolt és a kocsirűddal dühösen távozott. Csak a szeméből lehetett volna kiolvasni fenyeaetödzését: „Jöttök ti még majd én utánam, mint régen!..." Addig nyúzta asszonyát, míg az fel nem kutatott neki egy félméteres, négyzetes fehér kartonlapot. Ekkor megfogta a szakajtót, ráborította a kartonra és a kerülete mentén cetuzával erős vonalat húzott. — Ezen a vonalon futnak majd körbe az ábécé betűi. Uborkásüveg segítségével egy kisebb kört rajzolt .a nagyobbikön belül: — Emezeken pedig a számok ... A körök középpontjába még egy tintásüveg méretű kör került, ennek két oldalán pedig pénznapyságú köröcskékbe az „IGEN“-„NEM”, szócskák. — Minő játék ez? Ott tanultad... ? — kérdezte Abonyiné, miközben férje a betűket rajzolta. Jó szándékkal kérdezte, de az ember epét érzett ki az „ott” szócskából. — Semmi közöd hozzá! — förmedt az aszszonyra és tovább dolgozott. Aztán megbékélt: — A kis boros poharakból adj egyet... Abonyiné lelkét szörnyű sejtés remegtette meg. Hallott már valamikor a pohártáncoltatásról, s mintha mindig a pokollal kapcsolatosan emlegették volna ... Bátortalanul szólt: — Csak valami bűnös dologba ne fogjál... — De már sietett is a dolgára, hogy ki ne fogjon ismét valami gorombaságot az urától. Abonyi Géza savanyú, benső mosolygással gondolt, a nyárra, midőn két börtöntársa ezzel a játékkal szórakoztatta az avatatlanokat, ő maga is azt kérdezte először: — S vajon mit szól ehhez az egyház ? ... A turpisságra aztán ő is rájött és egyre jobban értett a pohár vezetéséhez. Társaival jót mulatott azokon, akik vakon hittek a szellemsugallta sületlenségekben. Abonyi magára zárta az ajtót és a kis asztalon fekvő rajzra, a középső köröcskére helyezte a poharat. Tekintélye visszaszerzését szolgáló terv nehezén már tűi volt, Most már csak azt kellett kitapasztalnia, hogyan szolgálják a szellemek. A rajz elé állt. Ráhelyezte párnás, nehéz mutatóújját a felfordított pohár talpára és nekilátott a főpróbának. Kis gondolkozás után ünnepélyesen megszólalt: — Idézlek Jaross Andor szelleme! Itt vagv-e kegyes szellem? A pohár odacsúszott az „IGEN"-re. „Néznek majd nagyot az emberek” — gondolta elégedetten. Valami azonban ismét átvillant agyán, mint akkor, amikor a játékkal megismerkedett és kicsúszott száján a kérdés: — Mit szól majd ehhez a plébános? Nem várt választ, hiszen tudta, hogy játék az egész, de a pohár, amelyen rajta volt az újjá, felelni készült... Ide-oda csúszott a belső, üres téren, majd megindult a „K" betű felé... A pohár tétováz, most jobbra, vagy balra? A legközelebbi magánhangzó az „I“ betű, a pohár oda ment és most már határozott csúszásokkal alakította ki a „szellem” válaszát a plébános véleményét illetően: K-I-Á-TK-O-Z . . . Abonyi megborzongott. „Nem lenne-e jobb abbahagyni az egészet” — gondolta. De aztán megint eszébe jutott, hogyan bánnak vele az emberek, még komája, Lasztócz András is. Gyorsan híre járt a faluban, hogy Abonyiéknál szellemet idéznek és a házigazda estidöben szívesen látja az arra érdemeseket. Meg is tárgyalták faluszerte a szellemek véleményét a mai világról. Egyre gyakrabban mondott véleményt egy-egy szellem a falubeli állapotokról, amelyeket úgy látszik kitünően ismernek a túlvilágiak. Otthonra leltek és meg is bátorodtak Abonyi Géza házában a „szellemek”. Igaz, hogy Abonyi meg is teremtett számukra minden kényelmet. Kijelentette, hogy a szellemek megidézéséhez egyedül a szűrt fény alkalmas. Ami ezenkívül szükséges, az a csend, áhitat és feltétlen hit. Nincs helye az Abonyi-portán olyannak, aki a dolgot nem veszi komolyan, vagy nem hisz a szellemek jelenéseiben, üzeneteiben. Még gondolatban sem szabad kételkedni... A ház urát beleértve négy embernek kell újjahegyét a felfordított pohár széléhez érintenie, de csak könnyedén, hogy a szellem ne erezzen semmi ellenállást. így hát jól ment minden. Abonyi Gézára megint bizonyos megkülönböztetéssel néztek az emberek. Igaz, csak a „hiszékenyek”. Esténként benépesedett Abonyiék háza. Eljött Abonyi komája, régi barátai, és némelyek izgatottabban várták a pohártánc kezdetét, mint azelőtt a „Szabad Európa” híreit, amíg ezeknek a faluban hitele volt. A szellemek, Abonyi Géza főszellem vezetésével serényen munkálkodtak. A falu papja is tudott a szellemidézésröl, de látván, hogy ez is jó valamire, nem prédikálta ki a dolgot. Abonyi, a szellemek kegyeltje fenntartotta magának azt a jogot, hogy ő tolmácsolja a kíváncsiskodók kérdéseit. így megvolt a lehetősége, hogy a maga szájíze szerint fogalmazza meg. Azt tapasztalta, hogyha olyasmit kérdeztek, amiről kiki másként gondolkozott, a pohár vezetése többirányú ellenállásra talált. Ilyenkor „IGEN”-nel, vagy „NEM”-mel fejezte ki a túlvilági üzeneteket... A terménybeadásról volt szó. Benes szellemét hívták meg, akinek tisztában kejl lennie a hazai viszonyokkal, hogy döntse el a vitás kérdéseket. — Válaszolj, kegyes szellem. Bűnnek tartod-e te is, ha nem teljesítjük a beadást?... A szellemkéz határozott lökéssel a „NEM"-re küldte a poharat. — No, látjátok — mondotta ilyenkor Abonyi jelentőségteljesen, kivonva arcát a tompított lámpafény köréből. S mind céltudatosabban ténykedett, s mind támadóbban lépett fel a túlvilág, aminek a falu életében meg is mutatkozott a hatása. Észrevette ezt a pap is, aki szükségesnek látta óvvá inteni a főszellemet, hagyjon fel ezekkel a dolgokkal. Abonyinak eszeágában sem volt felhagyni a szellemidézéssel, hiszen igen tetszett neki különleges kapcsolata a túlvilággal. Egyetlen vigasza ez volt a földön. Este, amikor kopogtattak a portáján, megint előszedte a poharat, meg a kartont. — Ma megkérdezzük a szellemektől, mi a véleményük a békéről és a háborúról. — Az egybegyűltek négy-öt gyermekes családapák voltak, hát hogyne érdekelte volna őket ez a kérdés, Abonyi a szükséges előkészületek után, a beállott csendben és homályban így szólt: — Oly halott szellemét idézem, akinek szavában bízhatunk ... Ha megjelent, adjon jelt. — A pohár kis várakozás után az „IGEN“-re csúszott. < — Mondd hát kegyes szellem, lesz-e háború? Négy pár szem figyelte feszülten a poharat, négy mutatóúji érintette a szélét. A többiek a falmelletti padkán ülve lesték az „eredményt”... A föszellem űjja az „IGEN” felé irányította a • * ★ * -poharat, mintha mi sem volna ennél természetszerűbb. De a paraszti újjak valamelyike, — tán mind a három — a családját és vagyonkáját féltő gondtól ránehezedett a pohárra, amely félúton megállt. Aztán újból elindult a pohár, előbb lassan, majd mind biztosabban a „NEM” felé, és itt megállapodott. Jól hallható, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellekből. Csak a főszellem bosszankodott: — Nem tévedtél kegyes szellem?... Kérlek, ismételd meg, lesz-e háború?! — De hiszen nem szabad kételkedni a szellem szavában. Te mondtad Abonyi! — A házigazda ügyet sem vetett a közbeszólóra. Minden figyelmét a pohárra irányította. Ez előbb a „NEM”-re, majd onnan Abonyi erélyesebb mozdulatára az „IGEN“-re csúszott. A jelenlévők Abonyi számára gúnyosan összegezték az öszszeolvasott két szót, és egyikük hangosan ki is mondta: — „NEMIGEN” lesz háború! — Melyik szellem mondta ezt? — kérdezte bosszúan Abonyi, inkább önmagától, mint a szellemektől. Á három ember újjá még rajta volt a poháron és működésbe hozta azt. Elindult a pohár és pillanatig időzve egy-egy betűért, bemutatta a szellemet: H-A-B-S-B-U-R-G-O-T-T-Ö ... Abonyi dühös lett. — Itt másvalakinek az újjá működött rosszmájúan — gondolta. — Hiszen Ottó él valahol Nyugaton. Ezek bizonyára hallottak felőle, s így elkerülhetetlen a szellemidézés kudarca. Lám, meg is szólalt Lasztócz András, a komája: — Halottat hívtál. Ez sikerült, mert dolgozó népünk számára már tényleg rég halott a királynak még az emléke is!... A vendégek már csak illendőségből időztek a háznál, azután egymás után elsiettek. Abonyi szórakozottan tett-vett, fel s alá járkált a szobában. Az asztalon ott feküdtek még a szeilemidézés kellékei. A szellemek kegyeltje felkapta a poharat és a földhöz csapta. A kartonlapot tűzre vetette. Szégyenteljes kudarcától feltüzelve hátrament, kiráncigálta a szekérből a kölcsönkért rudat és nekirohant a falunak. Lasztócz András háza előtt megállt... magasra emelte a kölcsönkért szekérrudat és nagy ívben áthajította komája kapuján. Látnia kellett, hogy a szellemekkel együtt hatalmának és tekintélyének napja örökre leáldozott. Szeressétek a könyvet, a tudás forrását Kékkön — forgalmas helyen, szép, nagy épületben van elhelyezve a járási népkönyvtár. Berendezése Ízléses: az asztalok körül párnázott székek, az ablakokon függönyök, a polcokon bö választékban könyvek. A falon Gorkij, a nagy szovjet író bölcs mondása olvasható: „Szeressétek a könyvet, a tudás forrását!" Minden, amit itt láttam, jó benyomást tett bennem, s szívesen elidőztem itt Bori Sándorral, a népkönyvtár igazgatójával. Megtudtam tőle, hogy a járási népkönyvtár 1953-ban alakult. Ekkor 4990 könyvvel rendelkezett. Kétévi működés során a könyvek száma a kétszeresére emelkedett. Az 1955-ös évben 622-en látogaiták a könyvtárat, akik 9220 könyvet olvastak el. Bori Sándor járási népkönyvtár-igazgató munka közben. — Örvendetes jelenség,. — mondotta Bori elvtárs, — hogy az állandó könyvtárlátogatók legnagyobb része az idősebbek mellett az ifjúság soraiból kerül ki. Beszélgetésünk során elmondotta Bori elvtárs azt is, hogy a múlt évben a járási népkönyvtár jól együttműködött a CSEMADOK- kal. Eddig több mint 10 irodalmi vitát tartottak a járás magyarlakta községeiben. A barátsági hónap során két községben az Aratás című könyvről tartottak vitát. A téli hónapokban további irodalmi vitákat tartanak majd Jilemnický: „Töretlen föld", Jókai: „Kőszívű ■mber fiai" című könyvekről. A Kékkői Járási Népkönyvtár 18 ezer könyvet kapott a Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatalától, amelyből 5 ezer magyar nyelvű, E nagymenynyiségű köni.. b a járás községei újévi ajándékként kapják. — Ennél szebb ajándékot nem is adhatnánk falcaink dolgozóinak — mondotta befejezésül Bori elv társ. Rados Bál Dolgozó parasztfiatalok ! Kövessétek a jó példát! Sok helyen kihasználják parasztfiataljaink a hosszú téli estéket. A kártyázás és egyéb káros szokás helyett színdarabokat, népdalokat, népi táncokat tanulnak a Művelődés Házában, hogy ezáltai is hozzájáruljanak dolgozóink művelődés-szomjának kielégítéséhez. Már-már feledésbemenö népdalok, népi táncok felújítása mellett szakmai tudásuk gyarapításával is törődnek- A szövetkezeti munkaiskolák és az ifjúság részére rendezett téli iskolázás keretében készülnek fel a II. ötéves terv mezőgazdasági feladataiból rájuk eső rész hiánytalan teljesítésére. Elsajátítják a haladó agro- és zootechnikai ismereteket. Felsőcsáj fiataljai például nemcsak a „Becsületes juhászlegény“ c. színdarabot adták elő, hanem népi orosz nyelvtanfolyamot is szerveztek, amely 30 hallgatóval működik. • A tanfolyam két nyelvkörének hallgatói szorgalmasan- tanulnak, hogy mielőbb megismerjék és elsajátítsák a béke és haladás nyelvét... Sőt, még ennél is tovább mentek. Az orosz nyelv tanulásában versenyre hívták a falvak CSISZ szervezeteit is. Szívszorongva várják a versenyfelhívás elfogadását minél több szervezet részéről.. Parasztfiatalok! Kövessétek a felsöcsáji fiatalok jó példáját! Kapcsolódjatok be minél többen a nemes versenybe. Mató Pál leveléből. □□□□□□□□□{□□□□□□□□□□□□□□□□□□пппппптппптпопппппарг □ □ RASZUL GAMZATOV: Egy fiatal költőhöz Szavam aligha veszik tanításnak, De ifjú költő egyet ne felejts: Szólaljon meg az öröm vagy a bánat — Fájdalom nélkül nem lesz soha vers. Dicsőítsen, vagy átkot szórjon szájad, Te magad légy mindig a vers, a dal. Tudd: egy tű varr ja a menyasszonyfátylat S szemfedőd, mely örökre eltakar. A boldogságról írj, de vigyázz arra, Ne kerülje el a bú szívedet. A tengert tápláló folyónak anyja: A téli hó s a tavaszi meleg. A szerelemről dalolj szárnyas dalban, De gondold meg: az igaz harcosok Szerelme bármily forró, olthatatlan, Mellette mindig gyűlölet lobog. Ne siettesd a tolladat hiába, Hagyd megérni szíved gyümölcseit. Ki nyúl éretlen szilváért a fára, Kiforratlan bort ugyan ki iszik? Légy olyan, mint az erdő kóborlója, A napokon át cserkésző vadász, Nyúlért ne menj a tüskék közé bozótba, De ezüstprémü rókákra vadássz.
