Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-29 / 4. szám
Földműves 1956. január 29. Okosan — előrelátóan gazdálkodjunk a takarmánnyal Egyedi takarmányozás — több tej Ha azt akarjuk, hogy tejtermelésünk a mostaninál isokkal magasabb és egyenletesebb legyen, nemcsak több takarmányt kell termelni, hanem minél több állami gazdaságban, szövetkezetben be kell vezetni az egyedi takarmányozást is. Egyedi etetésnél a fejőstehenek napi takarmányadagja két részből áll: alaptakarmányból és pótabrakból. Az alaptakarmány — melyet általában nedvdús és szálastakarmányokból állítunk össze — fedezi a fejőstehén életfenntartó szükségletét és mintegy nyolc liter tej termelésére teszi alkalmassá. Az alaptakarmányt a tehenészet minden egyes tehene azonos mennyiségben és összetételben kapja. A pótabrakot minden egyes tehén részére érdem szerint úgy állítjuk össze, hogy • a pótabrak egy adagja — például 50 dekája — egy liter tej termelésére elegendő tápanyagot tartalmazzon. A pótabrakból minden teliénnek naponta annyit adjunk, ahány literrel nagyobb a • napi tej termelése az alaptakarmányból termelt tejnél. Ha például az alap abrak napi nyolc liter tej termeléséhez elegendő, akkor egy 16 liter tejet adó tehénnek négy kiló pótabrak jár. Az egyedi takarmányozásnál alaposan meg kell ismerni a tehén minden tulajdonságát. Ezt a megfigyelést a tehenészek végezzék. Ők ismerik legjobban az állatok szokásait, hajlamait. A megfigyelésekről készített gondos feljegyzések alapján állítsák össze az egyedi takarmányozási tervüket. Mire terjedjenek ki a megfigyelések? A tehenek ízlése egyedenként változó. Az egyik tehén érzékenyebb a takarmányok ízére, zamatára, a másik pedig nem olyan válogatós: Különösen a sok tejet adó . teheneknél fordítsunk nagyobb gondot a tehenek ízlésére. Tejtermelésünk annál olcsóbb lesz, minél több tömegtakartnányt tudunk állatainkkal feletetni. Egyedileg figyeljük meg a tehenek étvágyát, és ha észrevesszük, hogy a takarmányt, vagy abrakkeveréket únják, változtassunk az adag összetételén — éspedig a tehenek étvágyának megfelelően. Mindig a többféle takarmányból összeállítqtt, változatos takarmánykeverékre törekedjünk. Ismerni kell a tehenek ivóvíz igényét is. Megfigyeltük, hogy a tehén háromszor annyi vizet iszik, mint amennyi tejet termel. A túl hideg víz itatása csökkenti a tejtermelést. Hideg vízből nem kíván az állat annyit fogyasztani, mint amenyire szervezetének szüksége lenne. Egyedi megfigyelések alapján kell megállapítani až etetések számat is. Általában teheneinket annyiszor etessük, ahányszor fejünk. Nem szabad azonban mereven ragaszkodni a háromszori etetéshez. Mindig a tehenek egyedi tulajdonságai határozzák meg az etetések számát. Fontos az egyes takarmányok etetési sorrendje is Ezt, valamint az egyszerre adott adagok mennyiségét is egyedenként bíráljuk el. ügyeljünk az etetési idő pontos betartására. Ha a megszokottnál korábban etetünk, nem lesz az állatnak jó étvágya, ha későn akkor nyugtalankodik, esetleg mohón észik, emiatt rosszabbul értékesíti a takarmányt. Az itatások számának és idejének megállapítása is az egyedi takarmányozáshoz tartozik. Legjobb, ha a tehén annyiszor és akkor olthatja szorpját, ahányszor és amikor egyedi tulajdonságainál fogva megkívánja. Ezért jő az önitató-berendezés. Sok hibát követhetünk el a takarmányadagok hirtelen növelésével, valamint az egyik takarmányféleség etetéséről a másikra való gyors átmenetnél. Az egyedi takarmányozás lényege éppen abban van, hogy a tehén zavartalanul megkapja azt a takarmánymennyiséget, amennyi, a tej termeléséhez feltétlen szükséges. A takarmányadagot fokozatosan több ízben kell növelni. Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy az állat étvágya állandóan megmaradjon még akkor is, ha a takarmányozásban éppen átmenet van egyik féleségből a másikba. Az egyik tehén rövidebb átmeneti idő után is jól fogyasztja, a takarmányt, a másiknak hosszabb átmeneti időre van szüksége. Hogyan etessük a silótakarmányt? A téli takarmányozásban rendkívül nagy szerepe van a silótakarmányok etetésének. A jól kezelt, enyhén savanykás ízű silóban nemcsak a fehérjék, és szénhidrátok találhatók meg, hanem azok az ásványi anyagok és vitaminok is, amelyek a zöldtakarmányban vannak: Így hát a silótakarmány etetésével az állati szervezet részére biztosítani tudjuk azokat a vitaminokat, amelyek a többi télre tárolt takarmányfélékben nincsenek meg. A silógödrök felbontásánál mindenesetben ügyeljünk, hogy • a takarmányba ne keveredhessen föld. A betonsilókból egyszerre az egész silógö•jjör felületéről szedjük a takarmányt "spedig úgy, hogy egy-egy alkalomkor legalább 8—10 cm réteget vigyünk a takarmányosba. A jóminőségű silót enyhén savanykás, kellemes szagáról könnyen megismerhetjük. De az is mutatja a helyes erjedést, hogy a silózott növények szerkezete teljesen épségben marad. Az ilyen silóban könnyért megkülönböztethetjük a leveleket, virágokat és a különböző szárrészecskéket. Ha a silótakarmány nyúlós, dohos szagú, vagy penészes, akkor semmiesetre se • adjuk azt az állatoknak. Az etetésnél előfordul, hogy bármilyen jól sikerült is az erjesztés, — tehát jó a siló — mégsem eszik meg az állatok. Ilyen esetben tanácsos néhány napig korpát, vagy darát hinteni a silótakarmányra, hogy könnyebben hozzászokjanak. Először csak annyit adjunk az állatok elé,-amennyit jóízűen elfogyasztanak. A túl nagy adagokkal való kezdés rendszerint azzal a következménnyel jár, hogy az értékes takarmányból sok pocsékolódik el. Teheneknél a napi silótakarmány adagot 6—8 kg-mal kezdjük és fokozatosan növelhetjük 20—25 kg-ig. Az előrehaladott vemhes tehenek adagját -azonban csökkenteni kell. Borjúknál a siló etetését három hónapos korban kezdjük meg napi egy kilós adaggal, amelyet később két-három kilóra emelhetünk. A hat hónapos borjúk napi silótakarmány adagja 6 kg, az egyéves . és ezenfelül) növendékek adagja pedig 10—Í5 kg legyen. Fontos, hogy á siló takarmány etetése után a jászlat, vályút gondosan A szarvasmarha takarmányozása télen kitisztítsuk és legalább hetenként egyszer oltott mésszel fertőtlenítsük. A téli takarmányozás alapja a széna, lóhere, lucerna, vagy esetleg keverék. Hogy a takarmányadag eléggé tartalmas legyen, ki kell egészíteni takarmányszalmával is. A szénán és szalmán kívül a fejősteheneknek azonban szükségük van jó silóra is. Akár fehérje tartalmút, őszi, vagy tavaszi keverékből, akár szénhidrát tartalmút (kukorica siló, vagy silózott répaszeletek) esetleg kapás takarmánynövényeket is adhatunk. Ezekből a takarmányfélékből . összeállíthatunk olyan adagokat, amelyekben a normális testi erő fenntartásához és a napi tej kitermeléséhez minden tápanyagból van elegendő. A napi hat liter tej kitermeléséhez a következő takarmányadag szükséges: 5 kg lucernaszéna, 5 kg tavaszi takarmányszalma, 15 kg siló — őszi takarmánykeverékből, 15 kg silózott cukorrépa szelet. A hat literen felüli magasabb tejhozam érdekében a fejősteheneknek szemes keveréket kell hozzá adni. A legjobb szemestakarmány-keverék a fejőstehenek részére a következő: 1 rész gabona dara (árpa, kukorica) 1 rész pogácsa (napraforgó, répa) 2 rész korpa Ez az alapvető keverék magába foglal minden szükséges táplálékot A magasabb tejhozam biztosítása érdekében minden hat literen felül kifejt tejhez 40 dekával növelni kell a keverék adagot. A fiatal állatok takarmányozása A fiatal állatok táplálása az elválasztástól egészen a teljes kifejlődésis, hasonló a fejősteheneké. Ez csak azzal a különbséggel, hogy a fiatal állatokat főként .egy éves korig még intenzívebben kell táplálni, tekintettel a korukkal járó növekedőképességre. Takarmányfajta: 200kg>súly: réti széna 1,50 kg lóhere széna 2 kg takarmnáyrépa 5 kg zúzott zab 1 kg olajpogácsa 0,25 kg A fiatal szarvasmarhák takarmányadag alapja szintén széna és nedvdús tkarmány — siló vagy répa. Természetesen ezt az állatok súlya szerint kell adagolni a következő mennyiségben: 250 kg súly: 300 kg súly: 1.50 kg 2 kg 2 kg 2 kg 7.50 kg 10 kg 1 kg 0,75 kg 0,25 kg 0,25 kg Ez a táblázat a fiatal szarvasmarkülönbséggel, hogy a gyarapodó élőhák takarmányozására vonatkozik, súllyal arányosan megfelelő mennyiegy éves korig. Egy évestől két éves ségű szénával és nedvdús takarmánykorig hasonlóan kell táp: álni, azzal a nyal etetjük az állatokat. Takarmányfajta: 350 kg súl : 420 kg súly: 480 kg súly: lucernaszéna 4 kg 4 kg 3 kg takarmányszalma 1 kg 2 kg 2 kg siló őszi keverék 0 kg 0 kg 6 kg siló szénhidrátos 10 kg 10 kg 12 kg zab 0,50 kg 0,50 kg 0,50 kg olajpogácsa 0,50 kg 0,50 kg" 0,50 kg ásványi keverék 0;03 kg 0.03 kg 0,05 kg takarmánysó 0,02 kg 0,02 kg 0,02 kg Majerszký Márton, Szalka. Nagysúron is megváltozott a helyzet \ f . -• 1954-ben inég a szenei járás leggyengébbjeinek egyike volt a nagysúri szövetkezet. A tagok azt hangoztatták, hogy nagysúron nincs jövője a közös gazdálkodásnak, merthogy nincs elég munkaerő, a tagok túlnyomó többsége már idős és ennek következtében nincs kilátás a szövetkezet fejlődésére Ezt a jóslatot azonban meghazudtolta a valóság. Nézzük csak meg ma a nagysúri szövetkezetét. A tagok arca mosolygós, hiszen minden ledolgozott munkaegységre 5 Kés osztalékot kapnak. Ezt, a szövetkezet életében Pálfordulást jelentő eredményt főleg az állattenyésztésnek köszönhetik. Tavaly ilyenkor még rendetlenség volt az istállókban, a vályúk előtt pedig sovány tehenek turkáltak az alacsony tápértékű takarmányban. A szövetkezet tagsága azonban feleszmélt tétlenségéből, több takarmánýt termeltek és nagyobb súlyt fektettek az állattenyésztésre. Beadásaidat példásan teljesítették. Ma már a tavalyi képnek az ellenkezőjét látni az istállókban: jól táplált tiszta tehenek, jó silótakarmány, rend és tisztaság. Ezért többek között Író Ferenc érdemel dicséretet, aki az államvasutaknál dolgozott és tavaly lépett be a szövetkezetbe. Munkáját odaadásai végzi. Megértette pártunk és kormányunk felhívását, ő is hozzá akar járulni ahhoz, hogy több és jobb mezőgazdasági termék kerüljön városi dolgozóink asztalára. K. L. Amit minden gazdálkodónak tudnia keil A takarmány-, törek-.és pelyvakazlakban könnyen kárt tehet a téli időjárás, éppen ezért hetenként ellenőrizzük, hogy tetejüket nem borzolta-e fel a szél, vagy valahol nem folyik-e beléjük a hóié. Az etetés alatt álló kazlakat mindig kis felületen bontsuk meg és rakodás után a megbontott kazalfelületet legalább 60 cm vastagon takarjuk be rozsszalmával. A megkezdett, de gondosan be nem takart takarmányrépa-, sárgarépa-, és cukorrépa-szelet prizmák már 5— 7 fokos hidegben is megfagyhatnak Ezáltal nemcsak tápértékük csökken, hanem az ilyen takarmányt fogyasztó állatok egészsége is veszélyben forog. Ezért kell a megkezdett prizmákat minden esetben vastag törek;takaróval és kukoricaszárral védeni a megfagyás ellen. Ne tűrjünk meg patkányokat, "egereket, sem a magtárban, sem a takarmányelőkészítőben, sem az istállóban. Ezek a kártevők nemcsak a takarmányt pusztítják, hanem a hasznos állatok egészségét is veszélyfeztetik. Az egerek és patkányok ellen legjobb védekezés a tisztaság. Irtsuk ki ezeket a kártevőket, és tartsuk tisztán a takarmányelőkészítő helyiségeket, istállókat. A szalmaféléket szecskázva, a szemes abraktakarmányt pedig darálva etessük. A darált abrakot jobb ízűén fogyasztja et a jószág és ami még ennél is fontosabb, 10—12 százalékkal jobban értékesítik. Ez azt jelenti, hogy a növendékállatok minden mázsa darált abrak etetésével kb. 2 kilóval több súlygyarapodást érnek el, mintha szemesen adnánk eléjük a takarmányt. Gondos porciózás előzze meg minden esetben az etetést. A porciókat, az abrakta karmányok etetése esetén, mérlegen mérjük ki, az egyéb takarmányokat pedig kosárral vagy más, egyszerűen kezelhető mérő eszközzel:. Az egy' etetésre kimért takarmányadagot ne egyszerre, hanem két, három részletben adjuk a jókzág elé. így jobb étvággyal esznek az állatok és nem hagynak íziket a jászolban. Az etetésre kerülő- takarmánykeverék pácolása, illetve füllesztése növeli az emészthetőséget és ugyanakkor a pácolt takarmányt szívesebben is fogyasztja a jószág. A pácolásnak különösen ott van jelentősége, ahol széna- vagy szalma szecskát etetnek, •■épaszelettel vagy vágott répával keverve, s azt hígított melasszal vagy sós vízzel ízesítik. A gondosan összekevert pácot 12—24 órai füllesztés után etessük. Ha kevés az abraktakarmányunk, de pillangós szénából bőséges készletünk van, úgy lucernaliszttel, szemestakarmányt pótolhatunk. Egy kiló lucernaliszt, 80 dkg szemestakarmány tápértékével egyenlő. Süldőknél az abraktakarmány 15 százalékát, fejősteheneknél pedig az abrakadag 20—40 százalékát helyettesíthetjük lucernaliszttel. A lucerne lisztet azonban lehetőleg ne tároljuk, hanem darálás után nyomban etessük. A szálas takarmánykészlet felmérésére a téli hónapokban is sor kerülhet. A kazal köbtartalmát úgy számítjuk ki, hogy a legnagyobb szélességet a hosszúsággal és a magassággal összeszorozzuk és az így kapott köbtartalomnak háromnegyed része adja meg a kazal kobtartalmát. Ha tehát a kazal szélességé hat méter, magassága négy méter, hosszúsága pedig húsz méter, akkor összesén 360 köbméter szénánk van, s ez 270 mázsának, felel meg.
