Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-22 / 3. szám
J55§. január 22. rSídnifives 9 ĽUDOVÍT ŠTÚR Száz éve, hogy tragikus körülmények közöt meghalt a szlovák nép egyik nagy fia, a múlt század kiemelkedő politikusa és_ gondolkodója: Ľudovít Štúr. A szlovák nép történelmébe mint nagy nemzeti ébresztő, a szlovák irodalmi nyelv megalapozója, a költői iskola alapítója vonult be. Ö volt az első szlovák modem újságíró és politikus. Lelkesen harcolt a gazdasági és szociális haladásért, népe jobb és szabadabb életéért. Egész életét egy nagy célnak szentelte: nemzete felszabadításának és a feudális elnyomás elleni harcnak. Az 1848-as forradalom előtt is bátran követelte az úrbér. a jobbágyterhek megszűntfését. A pozsonyi országgyűlésen ebben a kérdésben Kossuth Lajos kevés támogatói közé tartozott. Stúrnak a szlovák politikai. irodalmi életben irányító szerepe volt. Az irodalomnak fontos társadalmi szerepet tulajdonított. Az irodalom eszmeiségéért harcolt, követelte, hogy az teljesen a nép szolgálatában álljon. Olyan társadalmi rendszert képzelt el, amelyben a kormányzat mindenkiről gondoskodik. Ez természetesen elérhetetlen, utópia volt. Valóraváltása csak ma, a szabad népi demokratikus rendszerben teljesült. A szlovák néppel együtt emlékezünk a haladásért és a szabadságért harcoló Štúr Ludovítra — halálának százéves évfordulóján. Jón Botto Százhuszonöt éve, 1829. január 25- én született Vyšný Skalnikon Ján Botto, a Stúr-nemzedék nagy költője. 6 énekelte meg legszebben a jobbágyság hős fiának, Jánošíknak halálát. Nem volt termékeny író. Keveset irt, de amit írt, az máig is a szlovák irodalom gyöngyszemei közé tartozik. Botto költészete a legmélyebb forrásból táplálkozott: a népmondák, népballaáák és dalok forrásából. Štúr követőivel együtt ő is részt vett a szlovák nép nemzeti szabadságáért vívott harcában. Velük együtt gyűjtötte a szlovák falvakban, a Tátra alatt, a Vág mentén a népdalokat, népmondásokat. Folyóiratuk nem volt, ezért kézzel írott könyv alakjában terjesztették írásaikat. Botto tanulmányait Pesten fejezte be, ahol mérnöki oklevelet szerzett. Mint erdőmémök bejárta egész Szlovákiát. Mártonban lakott, majd átköltözött Selmecbányára, onnan pedig Besztercebányára, s ott élt haláláig, (1881. április 28.) 1846-ban a Lőcsén megjelenő kézzel írt mulattató folyóiratban, a „Holubica”-ban jelentek meg első, a népköltészet hangján szóló szép műballadái, Janko Maginhradský költői álnév alatt. (Sárga liliom, Keresztutak, Margita és Besná.) Ifjúkori verseiben megtaláljuk a nagy tettekért, a szabadságért lelkesedő ifjú alakját. Botto sokat foglakozott Jánošíknak, a nagy népi hősnek költői megéneklésével. Terve sikerült is, — megalkotta legnagyobb költői művét, a „Jánošík halálát“. A forradalom előtti években népi motívumokkal átszőtt katonadalokat írt. A forradalom alatt pedig forróhangú felkelő-énekeket költött. A „Jánošík halálá"-ban Botto Jánošíkot énekli meg, mint a jobbágynép évszázados keserveinek bosszúállóját. A költő Jánošík szájába adja jövendölését, a nép nyúzóinak elkövetkezendő sorsáról: ... Az igazság bújdosik, a jog láncban sír ma. Eljön még, mert jönni kell, bátrak hős lovagja, Ki a tépett nép jogát fennen lobogtatja. Az ítélet napja még eljön egyszer, érzem, Ojra helyre áll a jog s bíró lész te, népem”. (V. ének. Ford.: Farkas Ernő) Ján Botto jelentősége nagy a szlovák irodalomban. Verseivel nemzeti öntudatra, a népelnyomó urak elleni gyűlöletre és a szebb, szabad jövőbe vetett hitre nevelte olvasóit. Születésétől egy és negyed évszázad. választ el bennünket. Hogy teljesült-e Botto álma, arról a jelen tanúskodik. Somogyi TEL Szeretem a mezők szép, szent némaságát, amelyben az új kenyér fogan; a föld újra érzi áldott anyaságát s készül rá szerelmes — boldogan. Szeretem a falvak szorgos szívverését — fagyban, hóban sem tompul soha .. Félénk madárkákat űz elém az éhség: hozzájuk a tél még mostoha. Szeretem a reményt, amint zöldje éled a végtelen, fehér hó alatt, A zord, hideg télből születik az élet, gyümölcsoltó ember — akarat. ' SZÄNTÖ GYÖRGY Néhány sorban E hó elején ünnepelte az állami díjas Cseh Filharmónia Prágában, a "Művészek Házában fennállásának 60. esztendejét. Ebből az alkalomból a köztársasági elnök és a kormány javaslatára a Filharmóniát a Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki. * * * Antonín Zápotocky köztársasági elnök a kormány javaslatára a Typográfia énekegyüttesének fennállása 55. évfordulója alkalmából hosszú éves működése jutalmául a Munkaérdemrendet adományozta. * * * Makarenko „Az új ember kovácsa“ c. világszerte ismert regényéből a kievi filmgyár színes filmet készített. * * * A CSEMADOK csízi helyi csoportja sikeres vitaestet rendezett Borisz Polevoj: Egy igaz ember c. regényéről. A vitában sokan felszólaltak, s további vitaestek rendezését vették tervbe. Ötven évvel ezelőtt, 1906-ban halt meg A. Popov, a drótnélküli távíró feltalálója. IRMAG A minap egy tárgyalóteremben Arany János Fülemiléje motozott az eszemben. Péter és Pálnak; a hét ádáz szomszédnak óriási ügye: kié hát. kit illet a fülemile füttye. öt szikár asszonyság ült a vádlottak padján, egy sereg szétverésére is elég elszántsággal arcukon. Ugyan r'lyen főbenjáró ügyben ádázkodnak egymás ellen? önmagukat ültették ők oda — mint mondták a tanúk — nagy jódolgukban. S ahogy hallgatom az öt ,iszszony beszédét, csendesen mormolom a Fülemilét... Becsületsértésért, először csak egyik vádolt — négyet. Aztán négy nyitott — egyre kaput (hü, de mekkorát!) a vádoló beszédnek. Kerekedett is ver. méghozzá cifra, kabarénak is beillett volna. Mi történt hát? Ó, uram’ocsá’, Szendévé, az első — kitette párnáját, hogy kissé megfújja a szellő. S Klapklapká-né — ki ugyebár „nem porolt már ősidők óta" — összes szőnyegét oda hurcolta azzal a gálád szándékkal, hogy azt a bizonyos párnát csúffá tegye. Meg is Hite volna, — ha Szendéné, szende volna. Beszédbe elegyedtek, — és mondtak egymásnak néhány kedves szót, olyat is, ami tán még szótárban sem található. S Bongyorkáné mit tett? A lépcsőn állt, s igen iót nevetett. Ez a nevetés pedig kész — becsületsértés. — Bambalgóné?! Ö se különb a többinél — sziszegi Szendéné. Mi az ő nagy vétke? A szemetjét mindig Szendéné ablaka alá hordta, f gy szomszédasszonyának dobhártyáját szerteszét szagossá cipőjének kopogása... S kétli-e va'iki, hogy Fondorkáne is bűnös? Kígyó nem sziszegett olyan mérgesen, mint Szendéné. Fondorkánénak ablakában < azért van annyi virág, mert szemet vetett Szendéné térjun at — Még Szendéné beszél?! Pont ő? Most kezdődik az igazi hajcihöt Fondorkáne és Bambalgóné, Klapklapkáné és Bongyorkáné szeme villámokat, szája egyáltalán nem válogatott s: hat szór. Hát még Szendénéé. Bíró a talpán, ki végül is az öt ráérő, egymás tüsszentésével is törődő szomszédasszonyt megbékíti és a teremből kéz a kézben kiküldi... Jószerencse, hogy mint Arany János idejében a fülemülefütty ferparcellázására, asszonyaink sem akadtak ügyvédre, aki odaállt volna „igazuk" tv«llé. Ha lenne ügyvéd, aki képviselje, ho„j' valaki szomszéddal, vagy a vonaton hajbakap, a boltban előretolakodik, társbérlővel tengelyt akaszt, anyóssal, sógorral szót vált: a bírókat ily perrel nemcsak elvétve álda' ' meg a végzet. 1, : ritkán fordul elő. Es nem is nagy baj, hogy ez az öt asszony itt maradt írmagnak: így gyermekeink l alább nemcsak a mesében hallan :k. efféle csudabogarakról... N. G. Kultúráiét Szetén Szete a zselízi járásban nem éppen dicsekedhet nagyságával, sok esetben azonban nem is ezek azok a követelmények. melyek alapján véleményt alkothatunk valamely faluról. Minden esetben az emberektől, azok áldozatkészségétől függ, hogy a falu mi minden elvégzésére képes. Szetén e körül nincs is számottevő baj. A falu sokáig kultúrház nélkül volt, s a színdarab-rendezés nagy nehézségekbe ütközött, s ezzel együtt mindenféle kulturális megmozdulás is Ma azonban már ezen a nehézségen is túl vannak. Áldozatos munkájuk nyomán felépült a kultúrház, s beszerezték a színelőadáshoz szükséges kellékeket is, úgyhogy Szilveszterkor és újév napján már színdarabbal lephették meg a szetei fiatalok a falu lakosait Ezzel is bebizonyították, hogy ha egy kis akarat van, mi mindenre képesek. A közös sikerhez nagymértékben hozzájárult Ondrejka Gyula HNB-titkár és Sánta Géza traktorista ifjúságnak nyújtott támogatása. Az elért siker további munkára kell, hogy serkentse a falu lakosságát, főleg a fiatalokat, hogy a jövőben is, a mostanihoz hasonló lelkesedéssel vegyék ki részüket a munkákból. így aztán az is elérhető lesz, hogy a fiatalok a kocsmán kívül, a kultúrházban találják meg szórakozásukat Tóth Magda 1924. január 21. Harminckét évvel ezelőtt mérhetetlen gyász érte az emberiséget. A Moszkva melletti Gorkiban meghalt Vlagyimir lljics Lenin, a forradalmi gondolat és a forradalmi cselekvés titánja, a kommunista párt nagy alapítója, a világ első szocialista államának megteremtője, valamennyi ország dolgozóinak vezére. Marx és Engels, a munkásosztály lángeszű tanítói és teoretikusai valóban tudományos világszemlélettel fegyverezték fel a munkásosztályt, s ennek a nagy műnek továbbvivője és folytatója Lenin, aki olyan új korszakban lépett a politikai harc porondjára, amikor befejeződőben volt a kapitalizmus átmenete az imperialista fejlődési szakaszba. Lenin a tudomány hatalmas zászlóvivője, aki a szocialista társadalom-átalakulás, törvényeinek, útjainak és formáinak, a kommunizmus építése törvényeinek feltárásával a legmagasabb fokra emelte a marxizmust. Lenin rendíthetetlenül következetes, gyakorlati forradalmi vezéralak volt. Felismerte a történelmi pillanat értékét ; felismerte — és merte vállalni! — a forradalmárnak, Marx követőjének hivatását az adott történelmi pillanatban, és egész életét, minden tettét és gondolatát e hivatás maradéktalan betöltésének szentelte. A nagy Lenin bátorságának példája halhatatlan hőstettekre lelkesítette a Szovjetunió népeit. A kommunizmust építő szovjet nép győzelmesen oldja meg a ráháruló feladatokat, mert határtalanok a párt által a történelmi alkotás csúcsaira emelt nép alkotóerői, mert Lenin mindenben győzedelmeskedő eszméi ragyogják be azt az utat, és azt a célt, melyért egész életén át harcolt. Lenint a kortárs Barbusse szavaival jellemezhetjük a legjobban — „Lenin a történelem egyik legnagyobb és minden szempontból a legtisztább alkotó egyénisége. Az az ember, akinél többet senki sem tett az emberekért”. ■шашлаш — Uj szlovák film — Filmszínházainkban az elmúlt napokban jelent meg az 1955-ös év első szlovák filmje, a Francianégyes. A filmet Ján Jesenský, Francianégyes című elbeszélése alapján készítették a Szlovák Film dolgozói. Filmszínházaink eddigi látogatottsága azt bizonyítja, hogy az új film nagy sikerrel mutatkozott be a mozilátogató közönségnek. A film témája az 1900—1910-es évekbe, egy szlovák vidéki varas polgári életébe vezeti vissza a nézőt. A film célja: kigúnyolni a kispolgári erkölcsöt. Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy a film ezt a célkitűzését nyék is összebarátkoznak a kispolgárok cselédlányaival. A kispolgári udvarlók féltik szerelmeiket a katonatisztektől, ezért a bált későbbi időre akarják halasztani, ha a katonák eltávoznak a városból. A nők azonban keresztül viszik, hogy a bált mégis megtartsák. S valóban a bálon megjelennek a katonatisztek, akiket a női társaság nevében a polgármester felesége hívott meg. A városi kisasszonyok figyelmen kívül hagyva a táncrendjüket, a tisztekkel táncolnak, mulatnak. Már-már úgy látszik, hogy a katonatisztek teljes diadalt aratnak a bálon, amikor váratlanul Mišo, A képen: Eva Križikovát és Vl. Zimmert láthatjuk Darinka, illetve dr. Rážnik szerepében. Az egész filmtörténet egy bál körül forog, amely a vidéki kis város életében nagy társadalmi eseménynek számít. A város kispolgársága lázasan készül a bálra. A városi szabó keze tele van munkával, valamennyi rendelő az utolsó budapesti divat szerint varrat, s a kispolgárok és az értelmiség jó része azzal dicsekszik, hogy a rajta levő ruhát Budapesten varratta. A bálra szorgalmasan készül a befolyásos Lálik polgármester családja is. A polgármester lányának, Olinkának a bálon kellett volna jegyet váltania Braneckýval, a város albirájával. A nagy készülődés közepette váratlanul katonák érkeznek a városba, s ez felkorbácsolja a város szokott, nyugodt, kispolgári életét. A tisztek eredményesen ostromolják a város „előkelő” szépeit, s a közlegékásán mulat a cselédlányokkal — riadót fúj. A riadóra a tisztek szállásukra rohannak, ott van ekkorra már a legénység is. A tettest nem sikerül kinyomozni, a parancsnok ellenség cselvetésének véli a dolgot és kivonul a városból. A katonák kivonulásával zárul a film utolsó képe. A tisztek eltávozása után mindenki csalódott, csak a szabómesternek van kedve szólót táncolni. Branecký csak azzal a feltétellel hajlandó elvenni Lálik lányát, ha előléptetik. A film ügyes eszközökkel mutatja be a kispolgár üres, léha, haszonleső életét Kár, hogy a film csak felületesen ábrázolja a kispolgári élet néhány mozzanatát. A filmből hiányzik a tendenciós szemlélet, az osztályharcos bírálat. Bartha Tibor. i
