Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-01-22 / 3. szám
No%Noanftves 1956. január 2Í. Gyökeres változást Alsószemeréden ( SAS ANDOR: FRANKUN BENJAMIN Nem kívántam a lábfiirdöt, mégis egy párszor bemerült a cipőm, amíg Alsószemeréd koromsötét utcáján végiggázoltam a HNB elnökének. Bényi Bélának a házáig. De úgy van az, hogy valahogy mindig összefüggnek a dolgok. Nem hiába bukdácsolva halad az alsószemerédi EFSZ, de olyan göröngyös is az útjuk, hogy jó, ha az ember nyakát nem szegi rajta. — Ilyen úton nem is lehet simán járni. Bécsi Bélát szerencsémre otthon találom. a szövetkezetről csak annyi felvilágosítást tud adni. hogy a szövetkezet elnöke majd elmondja a dolgokat, mert ő nem sokat tud, mivel nem tagja a szövetkezetnek. Egy kicsit meglepett a válasz. Hiszen akkor hogyan segítheti a HNB a szövetkezetei, ha az elnök nem tag ’ Azért ne gondolja senki, hogy a HNB elnöke nem segíti a szövetkezetét, mert később 'az is kiderül, hogy a múlt évben is segített a répa földelésénél. Persze nem ingyen, mert ellenértékben Szabó Ferenc, a szövetkezet jószándékú elnöke kölcsönözte Bényinek a szövetkezet lovait. Szóval a két elnök jól megfér egymás mellett. Bénvi nem avatkozik a szövetkezet belügyeibe, viszont Szabó sem várja, hogy Bényi belépjen a szövetkezetbe. ahová ő nem is nagyon igyekszik, mert hát sok ott a hiba, hisz augusztustól még a munkaegységenként tervezett 4 korona előleget sem tudták fizetni. Annak is megvannak a maga okai, miért megy gyengén a szövetkezeti gazdálkodás, és ezeket Szabó elnök szép sorjában mind elmagyarázza. Első, hogy itt a föld nem terem úgy mint a szomszédos ipolyviski határban. Nincs meg a tervezett hektárhozam, így a tervezett jövedelem sem. Mikor .azonban végigböngésztük a múlt évi eredményeiket, kiderült, hogy cukorrépából is 15 mázsával több termett a 220 mázsás tervezettnél, a rozsuk is többet adott és a kukorica is, pedig nem is tettek meg mindent annak érdekében, hogy betartsák az agrotechnikai határidőt és megadják a földnek, ami jár. A következő ok a gépállomás. Hátráltatja a munkát, mert a múlt évben sem fejezte be a mélyszántást. ..Arról azonban nem beszélnek, hogy a szövetkezet traktorát csupán a da. .ráló hajtására használják s a lánctalpast is úgy irányították a mélyszántásban, hogv előbb felszántatták a szárazabb területet, ahol még most • is szánthatna a traktor, a vizesebb részre pedig megvárták az esőt, így ott most már nem lesz szántás. Azzal sem dicsekszenek, hogy amikor a szövetkezet traktoristája a DT mellé éjjeli műszakra idejében jelentkezett, az elnök és az agronómus egv lépést sem tettek, hogy az megvalósuljon. De még nem fogvtak ki az érvek. Hátra van még a munkaerőhiány. Ez már nyomós ok. Kár, hogy a tagsági gyűlésen az elnökük érveit nem ismerő tagok „eldicsékszik“ egymásra, hogy sokszor nyáron is 9—10 órakor jártak munkába, és fogattal végezték azt a munkát is, amit elvégzett volna a traktor. A közgyűlés további részében aztán lassan lehull a fátyol a hibákról. A bajok egyike a szövetkezetben mély gyökeret vert sógorság, komaság. Voksány István például bármikor befoghatja a szövetkezet lovait saját céljaira, mert az agronómus sógora. S ez a múlt őszön arra is feljogosította, hogy a tagság beleegyezése nélkül őrizze a szőlőt, magának szüreteljen a diófák terméséből, de amellett, mint betegállományban levő egyén a szölőcsőszi fizetésen kívül megkapja a betegnek járó munkaegységet is. S hogy a 8—10 zsák kukoricának, meg a pár darab szarufának, — amely a tagok jelentése szerint Voksány birtokába vándorolt, — mi a sorsra, azt a tagok máig sem tudják, mert az illetékesek nem értesítették őket a vizsgálat eredményeiről fgv megv itt. Nagy hatalom a sógorság. Stano Gregor agronómusnak oersze magával szemben sem roszszabb a szíve. Most például már egy hete nem látták, de nem ez az első eset, högv 6—8 napra szabadságot ad magának. Az elnök mindezt elnézi, attól az emberbaráti kötelességtől indíttatva, hogv minek zavarni a vizet. Hisz ö sem rosszabb önmagával szemben és a tagoknak is elég szabad kezük van ahhoz, hogy a szövetkezetből megszerezzék, amire szükségük van. Ezt bizonyítja az is, hogy bár augusztustól nem volt fizetés, azért ők nem is olyan rosszúl élnek. Hogy miből? Hát akármiből, csak nem a szövetkezetben keresett munkaegységek árából. Erről természetesen nem beszélnek a tagok, sem a háztáji gazdálkodásuk mennyiségéről. Ez csak - akkor kerül napvilágra, amikor Szikszay elvtárs a szövetkezet instrtiktora mélyen boncolja az ügyet. A tagok birtokában az 50, vagy sok esetben több ár szántón kívül még ■íO—60 ár szőlő is van. Л szövetkezet vezetőinek természetesen a legtöbb, i Ezért megy botorkálva a közös gaz- t dálkodás, ezért nics jövedelem. Az ^ állatállományuk is csak úgy, ahogy ( áll. Évi fejési átlaguk alig három h- ( tér s egy-egy Juliról meg majdnem f 2,80 kg gyapjút nyírtak. Tagadhatja-e f valaki, hogy így az állattenyésztésre, f csak ráfizetés lehet? Л sertésállc- f mánynál egy kicsit jobb a helyzet, f Az is_ reménytelen eset volt, amíg a r múlt év tavaszán Kádasi bácsi át nem f vette a gondozást. Addig a malacok í rendszerint elpusztultak, az állomány f hónapról hónapra romlott. És ániijk ellenére, hogv Kádasi bácsi csökkentette a darabonkénti takarmányada- Ptot, a sertések napról napra javultak és az év végére már 40 darab terven felüli sertésük is volt. a beadást 100 százalékra teljesítették és szabad áron is beadtak 28 mázsát. Az ember jogosan azt hinné, hogv .ádasi bácsit kiváló munkájáért meg ; becsülik a szövetkezeiben. A való íg meg az, hogy sem az elnök, sem vezetőség tqbbi tagjai nem gonaskodnak arról, hogv Kádasi meg kapja a terven felüli tcljesítménvé•t az ígért pótjulalmat. Hogyan váratja így a szövetkezet vezetősége, agy ebben az évben is olyan kiváian végzi majd munkáját, ha ök nem ;tékelik 'azt. Ügylátszik a szövetkezet vezetőinek i egyes tagjainak nem célja a szöetkezet megszilárdítása, mert eddig unmit sem tettek annak érdekében, lég egvetlen tagot sem küldtek iskoira és a téli időszakot sem haszná,ík fel arra, hogy megismerkedjepek nagyüzemi mezőgazdaság alapjaial, és a magasabb jövedelem alapját épezö haladó módszerekkel, ök ezt em teszik, hanem háztáji gazdálkoásukat ápolgatva pislognak a múlt rlé, megelégszenek a sovány eredíénvekkel ahelyett, hogy közös erővel zilárd szövetkezeti gazdálkodást teemtenének. Pedig jó példáért az alsózemerédieknek nem kellene messze lenniök, mert haláruk szomszédos az rszágos hírű ipolvviski szövetkezet atárával és olt most az elszárrolásor a munkaegységenként tervezett 28 orona helvett 33 koronát fizethetnek i. Egy kicsit ugyan irigykednek is zért az alsószemerédiek, de ahelyett, ogy ők is úgy szerveznék és végezlék a munkát, inkább csak panaszodnak, hogy magukra hagyatottak, 'két nem segíti senki. # Hát Angyal Lajos a HNB titkára'’ 5 bizony éjszakákat nem alszik, töri i fejét, mit is kellene tenni. Minlenben támogatja a szövetkezetét, gaz, hogy csak kívülről. Ha keveseblet törné a fejét, és belépne a sző mtkezetbe. több eredményt tudna elírni. Szükség lenne segítségére. A járás? Talán abból az elvből tiindulva, hogv a bor is rosszabb a iréselés után 10 nappal, mint kettővel, aztán mégis kiforr, nem kielégítő jondot fordított eddig rájuk. Hisz vannak a járásban jó szövetkezetek s, miért ne látogathatnák azokat? — Xisószemerédre is küldtek ugvan egy állandó instruktort, de az nem sokat endített a szövetkezeten. Az utóbbi Időben azonban javult a helyzet. ^ járás többet foglalkozik Alsószeméréddel. A szövetkezet instruktorává Szikszay elvtársat nevezték ki, inek Alsószemeréd a választási körzetébe tartozik. Szikszay hozzáéric kézzel fogott a bajok orvoslásához Sikerült elérnie, hogy a szövetkezei tagsága, amelv eddig figyelembe sen: vette a szövetkezet mintaalapszabályzatát, most a taggyűlésen elfogadtí azt és a házirendet is. De ahhoz hogy Szikszay instruktor továbbra i: sikeresen végezhesse munkáját, meg nyerhesse a falu kis- és középparasztjait, segítségre van szüksége. Első sorban a helyi nemzeti bizottság é; a kommunisták kötelessége, hogy se gítsenek munkájában. Nekik kell jé példával előljárni. A helyi pártszer vezet tagjai ne csak tanácskozzanat a szövetkezet megjavításáról, hanen lépjenek is be. Vagy talán azt vár ják, hogy a szövetkezet nélkülük i: megerősödik és majd 'akkor? Alsószemeréden megvan minden le hetöség, hogy a szövetkezet megszi lárduljon, gazdag legyen. De feltét lenül meg kell változni a HNB és > kommunisták szövetkezethez való vi szonyának, be kell lépniök a szövet kezeibe, fokozatosan eltávolítani í felsorolt és még fel nem sorolt hiba kát. Gyökeres változást kel! véghez vinni és akkor a falu kis és közép parasztjai bizonyosan nem nézne' n> >'d idegenül a szövetkezetre. Haraszti Gyűlt (1706—1790) Az államférfi, a tudós és az író életművéről születésének 250. évfordulóján 1776 decemberében egy Amerikából érkező vitorlás Franciaország délnyugati részén elérte Nantes közelében áz Atlanti Öseánnak egyik kikötőjét s partra tette « 70 éves Franklin Benjámint — a közbeszéd és az újságok később csak Dr. Franklin néven emlegették, — aki az Angliával a volt anyaországgal harcban álló tizenhárom északamerikai gyarmat philadelphiai kongresszusának megbízásából fontos diplomáciai küldetésben érkezett Európába. A jövevény nevét ismerték, hiszen találmányát, a villámhárítót a francia királynak is bemutatták, olvasták huszonöt éven át szerkesztett naptárában, a Szegény Richard Almanachjaban megjelent eredeti gondolatmenetű közgazdasági, tudományos, nevelésügyi és egyéb tárgyú tanulmányait, valamint az sem volt titok, hogy ő is aláírta az 1776 július 4-én kibocsátott függetlenségi' nyilatkozatot, amely formálisan is megpecsételte a szakadást Anglia és a volt amerikai gyarmatok népe között. Ez a nyilatkozat ugyanazt az elvet foglalta egy újonnan alakult, újtípusú államban törvénybe, amelyet Franciaországban Rousseau hirdetett meg és tett ismertté a Társadalmi Szerződés cimü munkájában: hogy ti az uralkodók nem isten kegyelméből, hanem a nép hozzájárulása és beleegyezése alapján uralkodnak s általában minden hatalom forrása a nép, de ezen nem a nemesek és a papok kiváltságos osztályai értendők, hanem az általuk lekicsinyelt polgárság. Mivel a függetlenségi harc már folyamatban volt dr. Franklint az öthetes utazás alatt az a veszély fenyegette, hogy angol, cirkáló hadihajó megállítja a vitorlást s őt elfogják mint a gyarmati lázadók egyik vezérét, mint főben járó bűnbe vádolt személyt perbe fogják. Franklin Benjamin ugyanis 1775 márciusáig, mint az amerikai gyarmatok megbízottja Angliában tertózkodott s amikor 1775 májusában New Yorkban,,partra szállt, felhívta a népet fegyveres felkészülésre, mert az angol parlament többségétől nem lehetett semmi jót yárni. Az angol parlament mint a tengeri forgalom profitjait élvező kereskedelmi töke érdekképviselete egymásután hozott olyan törvényeket és rendelkezéseket, amelyek a gyarmatok fejlődő iparát, mezőgazdasági termelését és exportját kíméletlenül fojtogatták s tette ezt először nyíltan bevezetett, később vámok formájában leplezett adók követelésével. A gyarmatok önrendelkezést követelnek Franklin Benjamin, aki 1706 január 17-én Boston városában született, tanúja lett egy új nemzet születésének az óceánon túli tizenhárom gyarmat lakosságából. A nemzetté formálódás előfeltételei megvoltak: a XVII. század első évtizedétől kezdve szállják meg az óceánon túlra kivándorlók mint többé kevésbbé egységes települési helyet Észak-Amerikának Európa felé eső partszegélyét; közös gazdasági kapcsolatok alakulnak ki közöttük, kereskednek gyapottal, rizzsel, dohánnyal, indigóval; a gyarmatosok nyelve túlnyomóan az angol volt s az életkörülmények, a pionírmunka, az erdőirtás, szűz földek feltörése, i új városok létesítése és súrlódásaik t a szomszédos francia gyarmatokkal 4 egységes lelki alkatot teremtenek. « Ez a születési kiváltságokat nem f ismerő, a feudalizmus rossz hagyot mányaival nem terhelt polgári nem# zet nem akarta tűrni, hogy felőle az # az angol parlament rendelkezzék, a“ melyben nem volt neki képviselete. . A gyarmatok követelték az önrendel- i kezést, hogy jólétük korlátozás nél^ kül fokozódjék, míg Anglia uralkodó á rétegei a gyarmatok korlátlan kizsák- 4 mányolását igényelték a maguk ja- i vára. i A két fél harca nem úgy folyt, f mint ahogy azt a polgári történetf írás sematizálni próbálja, hogy ti. az f egész szabadságvágyó Amerika szem- 4 ben állt Anglia egész népével. 4 Az amerikai szabadságharcosoknak 4 a nemzeti harccal egyidőben osztály- 4 harcot is kellett folytatniok az ott- 4 honi osztály ellenség: a királyság ame- 4 rikai hívei, az un. loyalisták ellen, 4 viszont Angliában polgári elemek, a f hadiállapot folytán károsodó józanabb 4 kereskedők és olyan politikus, mint r Pitt, kikeltek a maradiságban eivaf kult konzervatívok, az un. toryk elл *en.é Franklin Benjagiin hivatalos küldetéssel érkezett Franciaországba, de több mint két esztendős munkájába került, amig hivatalosan elismerték mint követet. 1778-ban végre Franciaország szövetséget kót az új republikávai s már a szövetség megkötése előtt is. Angyia minden tiltakozása ellenére Franklint megtűrik Párizsban, nem hivatalosan tárgyalnak vele és a felkelők pénzben, hadianyagban és önkéntesekben támogatást kapnak. Az emberi jogok képviselője Franklint Franciaország haladó elemei nagy érdeklődéssel vették körül, a republikánus polgárt, az emberi jogok képviselőjét tisztelték benne. Az udvari nemesség és a versaillesi udvar miniszterei az óceánon túli szabadságharc támogatására azért voltak hajlandók, mert az 1763-as párizsi békében Anglia Franciaországtól kikényszerítette Kanada átadását. Maga XVI. Lajos attól tartott, hogy a republikánusok győzelme a tengeren túl az ő trónjára veszedelmet hozhat, amiben volt valami igazság, mert az amerikai szabadságharc csakugyan meggyorsította a forradalmi fejlődést Franciaországban, azonban ígý is tizenhárom évre volt szükség, mig 1789-ben a jobbágyság megszüntetésére és az önkényuralom börtönének, a párizsi Bastille erődnek a lerombolására került a sor. 1776-ban negyedszer tette meg Franklin az utat Amerikából az Atlanti Óceánon át Európába. Először 1723-ban jött át, mint nyomdászsagéd s három évig dolgozott Angliában. 1757 és 1762 között hét évig Pennsylvánia gyarmat megbízottjaként azért küzd Angliában, hogy a gyarmati kiváltságokat gyakorló Penncsalád tagjait kényszerítsék a honvédelmi költségekhez való hozzájárulásra, és megszüntessék üzérkedésüket a tulajdonukat képező hallatlan nagyságú földterülettel. Ezt a hét éves tartózkodást követte 1765—1775-ig tizenegy esztendős működés Angliában, ekkor még nem adja fel Franklin azt a reményt, hogy jogi érvekkel meggyőzheti az angol parlamentet a gyarmatokra kivetett adók és vámok igazságtalanságáról. Hogy milyen tekintélye volt Franklinnak, egy bostoni szappanfőző iparos fiának a rendi formaságokhoz ragaszkodó angol uralkodó osztály körében is, azt mutatja az a tény, hogy Franklint, aki egyébként önképzéssel nagyobb természettudományi, közgazdasági és filozófiai műveltségre tett szert, mint a feudális iskolatudcmány képviselői, az oxfordi egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta. Franklin mint újságíró Amikor tizenhét éves korában Bostonból áttelepedett Philadelphiába, itt nyomdát alapított, működik mint könyvkiadó szerkeztö és újságíró, majd fokozatosan a kommunális, a tartományi és az országos közéletben való részvétele után a reformista tevékenységtől megtalálja az utat a forradalmi cselekvéshez s végül a nemzetközi, helyesebben a világra szóló jelentőségű politika arénájába emelkedik. Nagysikerű franciaországi diplomáciai tevékenységét betetőzi a gyarmatok önálló országként való elismerése Anglia által az 1783-as párizsi békében. Franklin higgadtsága, körültekintése, talpraesett tárgyaló képessége, tudományos hírneve érdeklődést keltett a franciaországi dekadens, de a polgári felvilágosodás világnézetével kacérkodó udvari társaságbáíi éppúgy, mint a polgári köztársaságért-helyzetüknél szívből lelkesedő értelmiségi és plebejus körökben. A győzelmes béke megkötése után odahaza Amerikában részt vett még Franklin az USA alkotmányának megteremtésében és küzd annak a szégyenfoltnak eltörléséért, amely a rabszolgaság fenntartásával az új állam társadalmi berendezését eléktelenítette. 1790-ben halt meg Franklin 84 éves korában s még megélte, hogy a nagy francia forradalom megindult s az új fegyveres erőnek, a nemzetőrségnek első parancsnoka az a Lafayette lett, aki mint francia önkéntes részt vett az északamerikai szabadságharcban. Van Franklinnak egy kiváló irodalmi alkotása: önéletrajza. Ebben arról is szó van, hogy miképpen fejlesztette öntudatos munkával stílusát. Kazinczy Ferenc, a magyar szépirodalmi nyelvművelés nagy úttörője 1808-ban Báróczy Sándor ezredesnek, aki mint bécsi testőr a széppróza fejlesztésével próbálkozott, ezt írta: Kevéssel ezelőtt olvasám Franklinnak életében, hogv ő mint képzetté stílusát: „Egy szép szakaszt valamely megkedvelt íróból elolvastam egyszer, kétszer, — írja Franklin, — jegyzést tettem belőle s másnap midőn már kifejezésére nem emlékeztem, magam dolgoztam ki s összehasonlítottam az eredetivel“. Franklint életrajzírói mint iskolaalapítót, nevelőt és pedagógust is méltatják s nevelő példájának hatása érintette a magyar irodalmi fejlődést is. , Hogy Franklin az irodalomtörténetben helyet igényel, még pedig a keresetlen egyszerűségű nagy írók sorában, azt önéletrajzán kívül ötletes rövid tanulmányai, un. esszék bizonyítják, amelyek közül bemutatjuk a legrövidebbek egyikét. A balkéz kérvénye a nevelésügyi legfelsőbb irányítóihoz. Az ifjúsági valamennyi barátjához fordulok és kérve kérem őket, irányítsák együttérző tekintetüket az én szerencsétlen Sorsomra, hogy megszűnjenek azok az előítéletek,' amelyeknek áldozata vagyok. Ketten vagyunk testvérek és az ember két szeme gém hasonlít jobban egymáshoz, sem nem képes tökéletesebb egyetértésben meglenni egymással, mint az én testvérem és jómagam. Itt van azonban szüléink részrehajlása, ők ugyanis a legigazságtalanább megkülönböztetést teszik közöttünk. Kisded korom óta arra szoktattak, hogy testvéremben egy magasabbrendű lényt lássak. Hagytak felnőni a legcsekélyebb oktatás nélkül, míg viszont testvérem nevelésétől semmit sem tagadtak meg. Neki voltak tanítómesterei, hogy megtanítsák írni, rajzolni, zenére és más ügyességekre; de ha véletlenül és érintettem egy ceruzát vagy tollat, vagy tűt, nyersen félrelöktek; és nem egyszer megütöttek, mivel ügyefogyott vagyok és hiányzik belőlem a kellemes viselkedés Igaz, a testvérem bizonyos alkalinakkor odavett maga műié társul; de mindig ügyelt rá, hogy a vezetés az övé legyen, hozzám csak szükségből fordult vagy azért, hogy az ő oldalán szerepeljek. Ne képzeljék azonban uraim, hogy engem csupán a hiúság ösztönöz panaszaimra. Nerfi, azt hogy és rosszul érzem magamat, egy sokkal komolyabb körülmény idézi elő. Családunkban az a szokás, hogy a létfentartásról való “gondoskodás egész terhe és munkája testvéremre és rám nehezedik. Ha testvéremet valami betegség érné — és ezúttal bizalmasan említem, hogy ő köszvénynek, reumának és görcsös rohamoknak van kitéve, nem említve más baleseteket — mi lenne a mi szegény családunk sorsa. Nem kaflene- e családunknak rendkívül bánkódnia azon, hogy olyan nagy megkülönböztetést tettek két tökéletesen egyforma testvér között. Ö. jaj! Bele kellene pusztulnunk bajunkba, mert arra sem lennék képes, hogy alázatos kérvényt firkáljak segítségért, kénytelen lévén egy másik 'zemély kezét igénybe venni annak i beadványnak leírására, amelyet most tisztelettel benyújtok önöknek. Kegyeskedjenek, uraim, megértetni szüleimmel az ő egyoldalú gyengédségügben megnyilvánuló igazságtalanságot és figyelmeztetni őket arar a követelményre, hogy gondoskodásukban és szeretetükben gyermekeiket egyenlő arányban részesedjenek. Maradok, uraim, mély tisztelettel, alázatos szolgájuk: a Balkéz. (Angol eredetiből fordította Sas Andor).
