Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-01-08 / 1. szám

4 Habod ľ<!UMves 1956. január 8. Nagy jövedelem baromfitenyésztésből Ä búcsi szövetkezet megalakulása után a tagok segítsége révén barom­fifarmot létesített. A naptól tűzött árnyék nélküli pusztán a hiányos gon­dozás mellett azonban nem tudtak jó eredményt felmutatni. Ezért a szövet­kezet tagsága 1954. évben határozatot hozott egy korszerű farm felépítésére. A telepnek a legmegfelelőbb helyet választották ki, a . mocsi út mellett húzódó partos gyümölcsfákkal szegé­lyezett oldalt. Ma már a 8 fa és téglaépületben 2983 Rodeizlandi tojó­tyúk jelenti csaknem naponta, hogy a gondos ápolásért ők is hozzájárul­nak a szövetkezeti jövedelem növelé­séhez és a dolgozók jobb ellátásához is. Nézzük meg számokban az 1955. évben elért eredményeket. A szövet­kezet kora tavasszal vásárolt 4920 db napos csirkét. Ezekből 2357 került eladásra és otthoni felhasználásra, 61 pótjutalmazásra, 2066 pedig tojó­vá vált és csak 436 db hullott el. Az elhullások aránylag csekély szá­zaléka arról tanúskodik, hogy a farm dolgozói becsületes s jó munkát vé­geztek. Az EFSZ az elmúlt évben több mint kétszeresére növelte a tyúkok számát. Ezzel még nincsenek meg­elégedve s a jövő évben bővítik az állatállományt és a tyúkólak építését. Megéri, mert a beruházási összeg már ebben az évben dús kamatot ered­ményez. Az idei tojástermésükért, amely 222 806 darabot tett ki, terven felül 140 328 koronát kaptak. Ez az összeg 1,55 koronával emelte a ter­vezett munkaegységek értékét. Meg­éri tehát baromfitenyésztéssel foglal­kozni. Lajos Ilona, a farm vezetője most azon fáradozik, hogy összpontosítja azokat a tyúkokat, amelyektől ez idén 160 tojást ért el. Továbbá felkészült a korai keltetésre. A központi épület­ben már három keltetőgép várja a januári, februári tojásokat. Ezekből a gépekből háromhetenként 3900 csöppség fog kikelni. Lajos elvtársnő előrelátóan, széles­körű terveket dolgoz ki, hogy a jövő évben még nagyobb jövedelmet biz­­tosítsorf' a szövetkezetnek. Ez így van rendjén. Mezőgazdaságunk sok tekin­tetben még érintetlen szűzföld, rá kell csak tartanunk az emberi kez­deményezés vasát és a tartalékok, lehetőségek egész sorát tárja elénk, amelyeket kormányunk anyagi segít­ségével gazdaságosan felhasználha­tunk szövetkezeteink fejlesztésére. — Fontos, hogy az 1956. évi termelési terv ebben a tekintetben minden EFSZ-ben számbavegye a természet­­adta lehetősé eket (kanálisok, náda­sok kihasználását, víziszárnyasok nagyban való tenyésztésére) és a JNB által javasolt lehetőségeket gaz­daságosan ki kell használniok. Gábriš J. Téli munkák a gyümölcsösben a folyadék. Azután a keveréket fel­forraljuk és a forrástól számítva egy óráig forrásban tartjuk, miközben az elpárolgó vizet a keverőn alkalma­zott jelzés figyelembevételével pótol­juk. A forrás befejezése után vízzel kiegészítjük az oldatot az eredeti tér­fogatra. ban csak annyit szítünk, ameny­­nyit egy nap alatt el tudunk hasz­nálni, mert az eltartás alatt a ha­tásuk gyengül. Ha a permetezést a tél végére hagytuk, úgy azt először a réz, vagy a kénvegyületekkel kell elvégezni és ezt követőleg egy hét múlva gyü-Hazánk gyümölcstermesztésében óriási összeget jelentenek azok a ká­rok, amelyeket a kártevők okoznak, Ezért gyümölcstermésünk védelmére minden lehetőt meg kell tennünk. A termés megvédése azonban csak ak­kor lehetséges, ha a védekezést nem­csak egyes kertekben, hanem minde­nütt egyöntetűen végrehajtják, amint azt a törvény is kötelezővé teszi. Nagyon sokan elhanyagolják, vagy egyáltalán nem végzik el a téli per­metezést. Ez káros, az ilyen ese­tekben ne csodálkozzunk azon, hogy nem érünk el kielégítő eredményt. A téli permetezőszerek készítésében és alkalmazásában a következőkép­pen járunk el: Gyümölcsfakarbolineummal, vagy ásványolajemulzióval írtjuk a gyü­mölcsfák pajzstetvek és az áttelclö rovarkártevőket. Ezek a szerek elha­nyagolt, zuzmós, mohás fák tisztoga­tására is alkalmasak. . A gyümölcs­­fakarbolineumot, vagy olajemulziót tavasszal fakadás előtt két-három hét­tel, mint permetező anyagot vízzel hígítva alkalmazzuk. Kozönségtes kar­­bolineum permetezésre nem használ­ható, mert vízzel nem keveredik és árt a fának. A téli permetezést áz­­tatásszerűen kell elvégezni, mert csak az a kártevő pusztul el, amelyet a permetlé ért. Kéntartalmú szer az olcsó mész­­kénlé. Különböző pajzstetvek, zuzmó és moha, sok gombakártevő irtására teljesen megfelel. Házi elkészítése következő: főzésre alkalmas, lehető­leg 20 liternél nagyobb vasedényben megoltunk 1,5 kg égetett meszet 2 liter vízzel. Ehhez a megoltott mész­­hez hozzákeverünk 2 kg kénport, majd 8 liter vizet adunk hozzá. Az egészet összekeverve, a keverön meg­jelöljük, hogy milyen magasságig ér Az így kapott tömény mészkénlé­­ből ha 20 litert 80 liter vízzel hi­­gítünk, téli permetezésre alkalmas permetlevet nyerünk. Bordói lével védekezünk a gombíi­­kártevök ellen. Készítése a következő: 2 kg rézgálicot 50 liter vízben felol­dunk. Ehhez hozzámérjük az 1 kg szükséges meszet, azt kevés vízzel megoltjuk, felhígítjuk, azután 1 hl-es hordóba öntjük és felöltjük 50 liter­re. A külön készített 50 liter rézgá­licot lassan és folytonos keverés köz­ben öntjük a mésztejhez. Ebből azon­mölcsfakarbolinuemmal vagy olaj­emulzióval. A fagyos téli időben való permetezések rovar- és gombaölö hatása nem kielégítő. A sebek bekenésére való gyümölcs­fakátrányt is elkészíthetjük házilag. Kőszén- vagy fakátrányból lehet ké­szíteni, ha azt lassú, nyitott sütőn egy óra hosszat r"zzük, A főzés alatt eltávoznak belőle a fára veszedelmes anyagok és olyan sűrűségűvé válik, hogy nem folyik szét a fán. Bácskai József Telince. Beszélgetés a mezőgazdasági iskolák halhatóival Mezőgazdaságunk állandóan fokozó­dó termelési feladatai megkövetelik, hogy mezőgazdasági dolgozóink olyan szakismereteket sajátítsanak el, me­lyek segítségével könnyebben tudják emelni a hektárhozamokat és az álla­tok hasznosságát. Ezért gondoskodik pártunk és kormányunk a mezőgazda­sági dolgozók iskoláztatásáról. A múlt köztársaság idején csak a gazdagok és azok gyermekei járhattak szakis­kolákba, ma azonban más a helyzet. A mezőgazdasági főiskolákon kívül mezőgazdasági mesteriskoláink, szö­vetkezeti és üzemi munkaiskoláink vannak. Ezekben az iskolákban díjta­lanul tanulhatnak a mezőgazdasági dolgozók s az ott elsajátított szakis­meretek segítségével olcsóbban, köny­­nyebben, jobbat és többet termelhet­nek. A tornaijai járásban levő Cserepe­sen egyéves mezőgazdasági mesteris­kola működik. A diákok között olya­nok is vannak, akiket az EFSZ-ek és az AG-ok küldtek az Iskolába. A királyhelmeci járásban levő Véke község szövetkezetéből Kiss Sándor az iskola befejezése után az állatte­nyésztésben csoportvezető lett. Mint csoportvezető, a csoport tagjait az elért eredmények szerint jutalmazta. Kötelezettséget vállalt, hogy bevezeti a rideg borjúnevelést is, valamint vál­lalta, hogy a hároméves szövetkezeti munkaiskolában az állattenyésztésről tart előadást. Említésre méltó a nagymegyeri já­rásban levő csilizradványi EFSZ állat­­tenyésztési csoportvezetőjének, Szabó Zoltán tevékenysége, Az állattenyész­tésben ért el szép eredményeket. Be­vezette a- rideg borjúnevelést és 80 db borjút megóvott a ragályos szem­betegségtől. Továbbá arról is gondos­kodott, hogy a fejősteheneknek jó ki­járójuk legyen és arra is kötelezte magát, hogy nyolcvan anyakocától tíz kismalac helyett az 1956-os évben 11-et választ el. Hasonló szép ered­ményt ért el a juhoknál is, 100 nős­ténybáránytól 110 kisbárán.yt válasz­tott el. A nagymegyeri járásban levő Csicsó község szövetkezetében Kollár József, mint segédcsoportvezető kitűnő ered­ményeket ért el az állattenyésztésben. Rendszeres takarmányozás mellett 175 fejőstehénnél az átlagos napi tejhoza­mot 2 literrel emelte. Olexa Saroltát a tornaijai JNB küldte iskolába. A Tornaijai Állami Gazdaság rumincei részlegére volt be­osztva. Mint segédcsoportvezető, a főcsoportvezetővel bevezette az állat­­tenyésztésbe, hogy naponta háromszor fejtek. így a tejhozamot másfél liter­rel emelték. Horváth Péter a Nagymegyeri Álla­mi Gazdaság dolgozója javaslatot adott az állatok csoportosítására. A csoportosítás után nagy súlyt fekte­tett az anyasertések ellésutáni gon­dozására, amivel jelentősen emelte a választási átlagot. A beteg anyaserté­seket külön rekeszbe tette s az isko­lában tanult elvek alapján gondozta őket. Ugyancsak a Nagymegyeri Álla­mi Gazdaságban dolgozik Kosa Imre állattenyésztési csoportvezető, aki a sertéseknél bevezette az előhizlalást. Deák István a királyrévi EFSZ zoo­­technikusa bevezette az egyedi takar­mányozást és a tehenek napi három­szori fejését s ezzel nagyban elősegí­tette a tejhozam emelkedését. Nagy István a Dunaszerdahelyi Állami Gaz­daság dolgozója az iskolában szerzett elméleti tudás segítségével 40 dkg-ről 70 dkg-ra emelte, a hízómarhák napi súlygyarapodását. E példák alapján láthatjuk, hogy mezőgazdasági dolgozóink iskolázása valóban a termelési siker alapja. Fi­gyelembe kell azonban venni, hogy minden iskolát végzett dolgozónak azon a munkaszakaszon kell működ­nie, ténykednie, amilyen képesítést nyert az iskolában. Helytelen, sőt igen káros jelenség, ha az állattenyésztési módszereket ismerő személyt a nö­vénytermelésben alkalmazzák, ahogy az a labusovcei EFSZ-ben történt, A szövetkezet vezetősége állattenyésztési szaktanfolyamra küldte Mozer Zoltánt, akit a tanfolyam sikeres elvégzése után a dohánytermelő csoportba osz­tott be. Természetes, Mozert Zoltán nincs megelégedve beosztásával. Mi­nek tanulta az állattenyésztési mód­szereket, ha a növénytermesztésben dolgozik? Ehhez hasonló Pál László esete is, akit. a rimaszombati járásban levő si­­monyi szövetkezet küldött iskolára. Az állattenyésztési mesteriskolát si­kerre] végezte Pál László, a szövet­kezet vezetősége azonban az egyik növénytermesztési csoportba osztotta be. Munkakörével ö sem elégedett, mert az iskolában tapasztalatokat nem érvényesítheti Több hasonló eset ta­núskodik a szövetkezetek vezetőségé­nek helytelen állásfoglalásáról s így sok esetben a legjobb mezőgazdasági szakemberek sem tudják felmutatni azt az eredményt, amelyet képzettsé­gük alapján jogosan elvárna tőlük a tagság. O. D. Kifizetődik a fiatal növendékállatok hizlalása Most, amikor számos EFSZ állatál­lományát a tervezettre kell emelnie, előtérbe kerül a fiatal és növendék­állatok hizlalásának fontossága. Az ál­lomány feltöltése szoros összefüggés­ben van a hús egyenletes beadásának teljesítésével. Igen nehéz ezeket a feladatokat ott teljesíteni, ahol egy­részt elhanyagolják a borjak nevelé­sének kérdését, másrészt a köteles húsbeadást 50—70 kg-os borjakkal és 250—300 kg-os selejtmarhákkal telje­sítik. Sajnos nagyon sok EFSZ-ünk­­ben még ma is ilyenek az állapotok. Másképpen van az Tósnyárasdon. ahol a szarvasmarhák tervezett állo­mányát 21 darabbal túllépték. Marha­húsbeadásuknak az első félévre 190 százalékban eleget tettek, azonkívül még 66,5 mázsát adtak a szabad piac­ra. A múlt év áprilisában szerződési­leg kötelezett 10 bikát is beadták, melyek átlagsúlya 462,40 kg-ot, uénz­­beli értéke pedig 49 321 koronát tett ki. Augusztusban további 5 fiatal át­lag 403 kg-os bikát eladtak, ami újabb 22 000 koronát jelentett a szövetke­zeinek. Hogyan kezdték a fiatal állatok hizlalását: 1953 tavaszán 10 kisbikával szapo­rodott az állomány (2 áprilisban, 3 májusban és 5 júniusban). A borjak átlagos súlya 47 kg volt és mestersé­ges úton nevelték őket. Ezeknek a bikáknak nevelési költségeit a követ­kezőképpen számították ki: Egy bika 75 napi fogyasztásának Kimutatása: 1. 420 liter fölözötlen tej 2. szemestakarmány 35 kg 3. lucerna-széna' 35 kg 4. a gondozónak egy borjú után járó jutalma 7,5 munkaegjség 5. fertőtlenítés........................ á 1,1 Kčs . . 462,— Kčs á 0,54 Kčs . . 19,— Kčs á 0,36 Kčs . . 13,— Kčs á 9,- Kčs . . 67,50 Kčs ó költségek 0,50 Kčs összesen : 562,— Kčs Tíz bikaborjú költségei tehát összesen 5620,— koronát tesznek ki. Elválasztáskor a bikák átlag 109 kg­­osak voltak, ezt tehát azt jelenti, hogy egy-egy bika napi súlygyarapo­dása 82 dkg-ot tesz ki. Majd utána a borjak nevelésük következő időszaká­ba léptek. 1955. április 29-én befejeztük a bi­kák hizlalását és április 30-án 462,40 kg-os súlyban átvette őket a felvá­sárló üzem. Az utóbbi időszakban egy-egy bika súlya 185 kg-al gyarapodott, amiből kitűnik, hogy a napi átlagos súly sza­porulat meghaladta az 1,20 kg-ot. Az 5 fiatalabb bikánál, még szebb volt a napi súlyszaporulat, mely 1,40 kg-ot tett ki. Ez viszont arra figyelmezte­tett bennünket, hogy egy jobb hizla­lást eljárás esetében a hizlalási 'dőt 3 hónappal le lehet rövidíteni és ugyanolyan súlygyarapodást érhetünk el kisebb költségek mellett. Minda­mellett azonban a bikák hizlalása ki­fizetődött: A 10 bika hizlalási költségeinek egész időszakra való kimutatása: 1. A bikák elválasztásáig fennálló költség 2. A bikák 3-tól 6 hónapig fennálló költsége 3. A 13 hónap előkészületeinek költsége 4. A 4 hónapos hizlalás költségei 5. További kiadások és szükségletek az egész időtartamra: A kiadások végösszege: Bevétel: A tiszta bevétel: Egy kg hús előállítási költség: Az EFSZ a levonások után kapott kg-ként. Minden kg húson nyertek: 5 620,— Kčs 2 457,— Kčs 15174,— Kčs 5 624,— Kčs 236,— Kčs 29111,- Kčs 49 321,50 Kčs "’0 210,30 Kčs 6,32 Kčs 10,67 Kčs-t 4,35 Kčs-t. Ez a példa világosan igazolja, hogy a fiatal állatok szerződéses hizlalása, különösen a bikáké kifizetődik. Taná­csos tehát, hogy bátrabban és minél nagyobb mértékben alkalmazzák a '■»ö r'k 'zetek közös állattenyésztése­ikben. ŠUTKOVÄ EDITA A KNB mezőgazdasági osz­tályának dolgozója. Kártevők a Különösen közismert a llsztbogár és hosszú fényessárga lárvája az ún. lisztkukac, a háziasszonyainknak nem kívánatos vendégei. A bogár színe fe­kete, szárnyfedelei pontozott vonalak­kal. Az alsó testrésze és lábai piros­barnák. Hosszúkás teste egyenlő szé­les, csápjai fonálszerűek. a. lárva, b. báb, c. bogár. A rovar főképpen gabonapadláso­kon, továbbá pékmühelyekben és mal­mokban nagy számban fordul elő. Az említett lisztkukac a liszt és kenyér­készletben okoz kárt. Amikor eléri a 25 mm nagyságot és teste fényes — sárga színt kap, akkor változik át bábbá. Ennek színe fehéres és a fa­rok végén két barna kemény hegybe végződik. Néhány hét múlva megje­lennek a 15 mm-es bogarak, melyek kezdetben sárgák s ezután fokozato­san fekete-barna színűek lesznek. A bogár főképpen az esti órákban röp­köd és másnap olyan helyiségekben találjuk, ahol idáig nem volt látható. A rovar rendes körülmények között júniusban és július hónapokban jele­nik meg. A kukac nemcsak liszttartalmú anyagokkal táplálkozik, étlapja bő tar­talmú, mert nemcsak a húst és a dö­göt kedveli, de a szabadban a kor­hadt Iák odvas részeiben is található, sőt a galambdúcokat is meglátogatja, ahol a galambtrágyából lakmározik. Érdemes megemlíteni, hogy számos háztartásban madárkedvelő maga tenyészti a liszt­kukacot, sőt a madárüzletekbe is vá­sárolható. A lisztkukac ellen úgy védekezhe­tünk, hogy a lisztkészletet többször átszitáljuk. A lisztbogárnál kellemetlenebb az ún. lisztmoly. A moly kiterjesztett szárnyakkal eléri a 2,5 cm szélessé­get. A szárnyak felülete ólomszinű, fekete hullámvonalakkal és elszórt fekete foltokkal. Ez a molyfajta állí­tólag 60-70 évvel ezelőtt Amerikából került hozzánk. Őshazáját pontosan azonban ez ideig nem sikerült meg­állapítani, A lisztmoly hernyója fe­hér, pokhálószerű burokban, a liszt­ben él, A nőstény a petéit rendsze­rint a lisztes zsákok oldalán rakja le. Továbbá a liszt által beporozott falak­ra és különböző liszttartalmú anya­gokban. A petékből zöldes, vagy pi­ros-fehéres hernyók kelnek, melyek nem annyira falánkságuk miatt kár­tékonyak, de fonadékukkal, melyek tele vannak ürülékkel s élvezhetet­lenné teszik az anyagot. I. Lepke. II. hernyó, III. báb. Védekezési lehetőség: többször át­forgatni a llsztféle készleteket. Ké­miai úton pedig mérges gázokkal va­ló irtás — azonban ez csak szakem­ber vezetése mellett végezhető. Dexler Béla

Next

/
Thumbnails
Contents