Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-06-03 / 22. szám
1956. júniusV3. FtHdmfives 'D' П й 1 cm ООО Névnapokhoz, születésnapokhoz és a különböző megemlékezésekhez hasonlóan lassan hagyományossá válik — ha nem is pontos kalendáriumi naphoz kötve, — a jövőnek, a legkisebbeknek, a gyermekek napjának megünneplése. Hazánkban június 3-án országszerte ünnepségeket rendeznek, vidám meglepetésekkel, kedves játékokkal örvendeztetik meg a gyermekeket, s mindent megtesznek, hogy feledhetetlenné tegyék azt a napot, mely a gyermekeik iránti szeretetröl. és gondoskodásról tanúskodik. — Nincs olyan szülő és olyan család, mely szíve egész melegével ne munkálkodna azon, hogy a számára legkedvesebbnek, gyermekének örömet szerezzen. j ' ' ■■ . Es a szeretetnek, a ragaszkodásnak ilyen megnyilvánulása jogos elégedettséggel tölthet el mindannyiunkat: őrölünk, hogy örömük részesei, s mintegy okozói — ha szabad így mondani — lehetünk. О; a mi új látószemeink, letéteményesei a jövő győzelmének, akiken keresztül álmaink, vágyaink megvalósulása merészebb távlatokat ölt, hitet és bizodalmát önt belénk, biztossá, kiegyensúlyozottá teszi lépteinket az újabb mérföldek, az örömleli sikerek felé. Az ünneplés közepette egyről azonban nem szabad megfeledkeznünk: fontolóra venni ezen a napon minden szülőnek, hogy helyesen nevelte-e gyermekét, megtett-e mindent a felelősséggel járó szülői hivataás betöltéséért. Es ha netán az önvizsgálat eme jelzőberendezése hiányosságra, mulasztásra figyelmeztetett, ne legyünk restek a követelmények maradéktalan beváltására, hogy odaadóbb, teljesebb, harmonikusabb életet biztosítsunk a jövő nemzedékének. Es ezen a ponton nem árt, ha Makarenko, ■ nagy szovjet pedagógus szavaira emlékezünk: „A helyes nevelés a mi boldog öregkorunk, a rossz nevelés a mi jövendő bánatunk, könnyeink, bűnünk a többi emberekkel, az országgal szemben". A gyermeknap jelszava: ,.A gyermekért, a békéért", nemcsak erre az egy napra szól. A békemozgalom harcosai nemcsak a jelen, hanem a jövő nemzeff dékért érzett felelősségük tudatában is emelik fel szavukat a béke megóvásáért. Ez az a cél, mely csatasorba állítja a békeharcosok millióit, a gyermeknap ilyen harcos tüntetés gyermekeink békés jövőjéért egészséges, nyugodt testi és szellemi fejlődéséért. Néhány évvel ezelőtt egy angol küldöttség járt a Szovjetunióban, amelynek tagjai megállapították, hogy a szocializmus hazájában csupán egy kiváltságos „osztályt" találtak: a gyermekeket. Tegyünk meg minden lehetőt mi is, hogy e kiváltságos „osztály" számára minél gondtalanabb és boldogabb jövőt biztosítsunk. \GALY OLGA: " 4 fi A gyermek alszik A gyermek alszik. Künn nyájas délután, az égen apró, fodros fellegek. Az élet színes, puha bársonyán nyugszik a csend, pihen a kisgyerek. Szunnyadó arcán most mosoly suhan. Tán anyja lágy öléről álmodik? Vagy tán megérzi — várja őt az élet, s léptei elébe tárja kapuit? Mosolya fénylik. Én nevetek vele, de két szemem könnytől lesz harmatos s a könnyek homályosító fátyolén vibráló láncszemek sora ragyog. Hosszú a lánc. Hullámzó fonala országokat szel át és vizeket, mosoly és könny az asszonyarcokon, kezek nyúlnak felém és intenek. A gyermek álma és mosolya szent, mert ő a boldog holnap nemzedéke és szent a munka, mely gátat emel: ne hulljon többé véreinknek vére. Mert vérünk mind: a kínai paraszt, az olasz munkás s szovjet katona, vérünk a koreai hősi nép, és Vietnam bátor harcosa. A gyermek alszik, Alma mosolyát védi -a békeharcot vívó nép, vidám ütemre zúgó -kalapácsok és sarlók adják a harci zenét. ESZELO УПАШ Hároméves kishúgom Ilike, igen nehezen akar esténkint elaludni. Egyik este rászólok: Ilikém aludj már, hunyd le a szemed! Ilike szomorúan válaszol: — Lehunyom, de mindig kinyílik. L. M. * * A zsúfolt autóbuszon egy kislány gyermekjegyet kér a kalauznötől. — Te már nem utazhatsz gyerekjeggyel! Neked már rendes felnőtt jegyet kell váltam — mordul rá mérgesen a kalauznö. — Rendben van — mondja a kislány — adjon egy felnőtt jegyet, de akkor ne tegezzen! K. S. Marika, aki most négyéves, megkérdi tőlem, hogy miért lett katona a bátyja. — Azért - mondom neki —, hogy vigyázzon rád, ne bánthasson az ellenség. Marika elgondolkozik a válaszon, aztán angyali naivsággal kijelenti: — Bizony, Anyukám, jó lenne, ha minden kislánynak volna egy katonája... J. R. * * Péter fiam tíz éves. Nyári szabadságom alatt a szomszédságomban lakó házaspár megkért, hogy amíg ők moziban vannak, vigyázzak kéthónapos kisfiúkra. — Nagyon szívesen, — mondtam — majd elviszem a babát sétálni. Amikor a házaspár távozott, Péter komoly arccal fordult hozzám és ezt kérdezte: — Mondd, anyu, nem szégyellsz más tollával ékeskedni? J. J. Egyszer megfenyítettem ötéves Erzsiké lányomat, mert rossz volt. Később felszólítottam, hogy kérjen bocsánatot. — Nem kérek — válaszolta, — mert te vertéi meg és te sem kértél én tőlem. К. E. * * Magduska lányom apró fésűjével fésüli a hajamat, s amikor felfedez pár öszhajszálat, megkérdi : — Mondd, Apukám, miért van neked fehér hajad is? — Azért, kislányom, mert amikor te rossz vagy, mindig megfehéredik egy szál. — No, Apu, akkor __ te nagyon rossz gyerek lehettél, mert a nagymama haja egészen fehér. B. J. * * Ilike kislányom mikor egyszer megbüntettem, sokáig sirt. Mikor végre abbahagyta a sírást, mondom neki: — Csakhogy végre abbahagytad. — Nem hagytam abba, — válaszolja Ilike, — csak pihenek. M. I. Kétéves Gábor fiam bejelentette, hogy megnősül. — És meghívod aput és anyut is az esküvődre ? — kérdeztem tőle. — Nem! - hangzott a zord válasz — ti sem hívtatok meg engem a lakodalmatokra. H. G. IDidám, gondialan élei Mikor benyitottam a kiskapun, jobbra az udvar szögletében nagyban folyt az „építkezés". Sok kisfiú és közöttük néhány lányka ásták a homokot, formálták a falakat, s mindenféle játékgéppel fuvarozták az építkezéshez szükséges anyagokat. Először azt gondoltam, hogy homokvár készül és vizesárkot húznak köré, de hamar megváltozott a nézetem, mert az egyik fiúcska, aki vezetőszerepet töltött be, magyarázta, egy figyelmes lánykának, amint az spárgával traktorát húzta. — Bucóka, erébb hozzadI Ide a domb mögé. Itt lesz a gyár. Nem építhetjük közelebb, mert befüstöli a várost. A kisfiú tovább intézkedett. — Jancsii Szélesebb tegyen a parki Az új óvodának nagyobb udvart csináljatok! Villanyoszlopok emelkedtek az utcák szélén, vízvezeték sem hiányzott a házakból, iskolák, mozik, színházak, sportpályák, minden-minden felépült a homokban, bár azt csak a gyermekek látják olyannak és aki sokáig figyeli őket. A lányok közül többen inkább táncoltak, énekeltek, labdáztak, sütöttekföztek, babát ringattak, de sokszor beleavatkoztak a fiák dolgába is. — Falut is építsetek! Ott akarunk lakni. Es közös erővel a falu is felépült. Széles határt jelöltek köré. Az apró parcellákat traktorokkal összeszántották, alapcsővezeték a vadvizes rétet, szárazföldek közé csatornákat vezetlek öntözésre, villanyszárítóba cipelték a dohányt, (amit játékközben falevél képezett), kombájnnal aratták a dúskalászú búzát, az utak szélére és patakok partjára gyümölcsfákat ültettek. Amennyi szépet valaha elkéozeltepi, ott volt előttem. Ott tervezték a mosolygóarcú édes csöppségek az óvoda udvarán. Már én is elvegyültem volna közöttük, de egy 18 év körüli énekelni kezdett. — Lánc, lánc, eszterlánc. — A többi gyerekek is hozzájuk láncolódtak és velük együtt énekeltek. A rís Eszti jól érti a szervező munkát. Otthon is gyakorolja, tizenе8У gyermek van a családban. Mónosi Katókát tartja példaképnek, aki 13 gyermekes családból való. Szülei már meghaltak, maga vezeti a háztartást. Az óvodában sokat segít és a CSEMADOK-ban is bőségesen részt vállalt kultúrmunkából. lány — akiről később megtudtam, hogy Mónosi Katókának hívják — megszólított. — Tessék beljebb jönni a tanterembe. A kis ötéves Benkovics Esztike mikor meglátta, hogy Katóka is a tanterem felé tart, megfogta Szelepcsényi Rózsi és Szelepcsényi Jancsi kezét és A tantermet a tanítók által festett képek díszítik. A gazdag természet ked-' s rajzokban — jó munkára serkenti a gyermeket. Bizonyára ezeknek a segítségével születtek meg azok a tervek is, amelyek a kis építők egyelőre a homokban akarnak megvalósítani. De a gyerekek nemcsak játszanak, hanem tanulnak is. Csóka Erzsiké olyan szépen elszavalta Édesapám munkába megy című verset, hogy egy iskolás gyermeknek is becsületére, válna. Pinke Júlika, Jaj de szép, jaj de szép című nótát dalolta el szépen, érzéssel. Fogelzinger Ida is szavalni szer elett volna, de előbb arra várt, hogy Palásthy Mária igazgató bejegyezze azt a tíz koronát, amit a kezébe szorongatott. Az egész óvoda már 3000 koronát takarított meg és beadta a bankba. Az udvaron elhallgatott a nóta és rövid csend után meg tapsolás következett. Szabó Jozefina magyarországi óvónő érkezett hozzájuk, aki falujukban tölti szabadságát. Alighogy belépett az udvarra, mindjá't megbarátkozott vele. Az óvónő elmondta a gyerekeknek, hogy honnan jött és hogy ö is szereti a gyermekeket. A gyermekek is elmondtak sok érdekes dolgot. — Öten vagyunk teslvéjek — mondta e gy szöszke lányka — Gizi. Maji, Véji, Vaji, Gabi. — Ki a legidősebb? — Ént — mutatott magára büszkén. — Máj ötéves vagyok. — Es mind az öt lány? — Igen, de jövője gyeiök lesz. (Püspökiben a fiút gyereknek hívják). Rövid idő alatt nagyon sok titkot elárultak az óvodások, vidám életükből, de az óvónőknek és nekünk is sokat kelteit felelnünk okos kérdéseikre. .4 gyerekek büszkék arra, amit tudnak és azzal is eldicsekszenek, amit tanítóik tudnak. Kérésükre Mónosi Katónak be kellett mutatnia az Üveges táncot, amellyel a CSEMADOK- ban szerepelt, az igazgatónőnek pedig azokat a rajzókat, melyeket már egyszer a tanteremben megnéztünk. Az' édes csöppségek nagy ter. veket szőnek és ha azok nemcsak a homokban, hanem évek múlva a termelésben is megvalósulnak, édes hazánkban még szebb és boldogabb lesz az élet. Csurilla József Л MAJOM (Maláj mese) Hűvös,, esős este volt s Kra, a majom és Raong, a béka egy fa alatt üldögéltek és panaszkodtak egymásnak a rossz időjárás miatt. Kr-r-h, kr-r-h... — köhögött Kra. — Kút, kut-kut — brekegett reszketve Raong. Bizony kellemetlen volt ázni-fázni a hideg esőben. Megbeszélték, hogy másnap kivágják a fát és kérgéből jő meleg kunyhót csinálnak. De reggelre kelve kedvesen és forrón sütött a napocska. Kra élvezettel üldögélt az ágak között. Raong pedig a fa gyökereinél fürdött a nap sugaraiban. A majomnak eszébe jutott esti fogadkozásuk. lemászott a fáról és így kiáltott: — No,, mi van barátocskám! Hogy érzed magad? — Remekül — felelte a béka. — Nem kéne hozzáfognunk a kunyhó építéséhez? — kérdezte Kra. — Ugyan már — felelt Raong. — Ráérünk holnapig. Olyan jó meleg van. — Igazad van, holnap se késő, — egyezett bele készséggél Kra. És egész nap boldogan sütkéreztek. Este megint megeredt az eső. Kra és Raong együtt vacogtak a fa alatt. — Kr-r-rh — köhögött a majom. — Kút, kut-kut — reszketett a béka. Megbeszélték, hogy másnap igazán kivágják a fát és nekilátnak a kunyhó építésének. De reggel még ragyogóbban sütött a nap. Kra a fa tetején sütkérezett, Raong pedig odalenn nyújtózkodott. Mikor a majom emlékeztette a békát esti fogadalmukra, az kelletlenül így szólt: — Ilyen gyönyörű napot igazán kár munkával elrontani. Majd holnap. így megy ez nap nap után. A kunyhó mai napig sincs felépítve. A lusta Kra és a lusta Raong minden este dideregve ülnek a fa alatt és panaszkodnak: — Kr-r-rh ... Kut-kut-kut! (Fordította Tóth Judit)
