Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-05-20 / 20. szám
8 Földműves 1956. május 20. Legértékesebb silónövényünk: a kukorica Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják: a túlságosan egyoldalú takarmányozás csökkenti az állatállomány termelőképességét és egyben növeli a termelési költségeket is. Hogy az állatok takarmányozásában elkerüljük az egyoldalúságot a téli hónapokban is a konzerválás különböző módjait alkalmazzuk. Ezek közül a szakszerűen végzett silózás bizonyult a legmegfelelőbbnek. A fű közönséges szárításánál a tápanyagveszteség 40—50 százalékot, az állványokon való szárításnál pedig 30 százalékot tesz ki A silózásnál ellenben mindössze 8—10 százalék emészthető tápanyagveszteség van. S éppen ebben nyilvánul meg a gazdaságosság elve. A kukorica a legértékesebb silónövényeink egyike. Hasonlóan termeszthetjük mint a magkukoricát. Fő célunk, hogy minél nagyobb mennyiségű zöld kukoricaszárat és csövet nyerjünk. A silókukoricánk jól sikerül akkor is, ha ősziek után vagy korai burgonya után vetjük. Silózás céljára főleg azokat a. fajtákat vessük, amelyek sok csövet és sok zöldanyagot hoznak. Ilyenek nálunk a Fleismanféle löfogú, szlovák nagyszemű, Valtice-i- Báden-i. Fehér cukor stb. Ha ősszel nem trágyáztunk istállótrágyával, akkor jó, ha a lekerülő növény után kisebb mennyiségű istállótrágyát adunk. Ne feledkezzünk meg a műtrágyák alkalmazásáról sem; főleg nitrogént, foszfort és kálit használjunk. A vetést 60 cm-es távolságra, géopel végezzük! Ilyen sortávolságra hektáronként 80 kg vetőmag elegendő. A csírázás után kb. 2 hét múlva könnyű boronát járassunk, így a fiatal növényeket még erősebb gyökérképződésre késztetjük. Eltávolítjuk a gazt és a növényt 10—15 cm-re kiegyeljük. A fattvakat nem tördeljük le mint a magkukoricánál, ezáltal is több zöldanyagot nyerünk. Kaszálása akkor történik, amikor a kukorica tejesérésből viaszérésbe megv át. Ha jó a termés, hektáronként 500—700 mázsa zöldanyagot is betakaríthatunk. A zöldtömeg szecskázott állapotban kerüljön silózásra. Mivel a kukorica sok cukrot tartalmaz, egymagában is silózható. Szokás napraforgóval is keverni. A silózás sikeressége főleg a tejsavképző baktériumok munkáján múlik. Ezek a tulajdonképpeni konzerváló! a tartósítandó anyagnak. Javarészük a levegő oxigénjétől függetlenül él. A tejsav jó hatással van az emésztőszervekre. Diétetikai és ízesítő szerepe is van. Ecetsav ^ugyancsak konzerváló hatású, de ha több menynyiségben képződik, az emésztőszervekre káros hatást gyakorol. Ennek a képződése nem kívánatos a silótakarmányra. A vajsavképző baktériumok a növény fehérje anyagát bontják és vajsavat termelnek. A vajsav sokkal károsabb hatással van az állati szervezetre, mint az ecetsav, mert nehéz emésztési zavarokat okoz. Éppen ezért a silózás közben olyan környezetet teremtünk a tejsavképző baktériumoknak, hogy azok teljes mértékben kifejthessék ténykedésüket, ezzel megfosztjuk a vajsavképző baktériumokat életlehetőségüktől. A kész silótakarmányból naponta a lovak részére 5—6, a fejőstehenek részére 15—30, a bori as tehenek részére 5—10, az igásökröknek 20—40, a hízómarháknak 10—20. a sertéseknek fiatal korban 2—4, idősebbeknek pedicr 5—10. juhoknak 2—3, kecskéknek 3—4 kg-ot adagoljunk. Tyúkoknak 30—50 g elegendő. A silózás szakszerű előkészítésével és a kedvező körülmények gyakorlati megteremtésével jó minőségű silótakarmányt biztosítunk, amellyel nagy mennyiségű fehérjét és egyéb szükséges tápanyagokat nyújtunk állatainknak. híg. Czimer Viktor, Komárom. A zöldségfélék két nagy ellensége A FÖLDIBOLHA a levélbogarak fajtájához tartozó élénk színezetű 2-3 mm nagyságú bogár. Erősen fejlett hátsó lábcombjaival nagyobb távolságra is képes élugrálni. Különösen a kerti veteményekben okoz nagy károkat. E rovar lyukakat fúr a levelekbe, megrágja a levél alsó részét, úgy hogy ezáltal a levelek elszáradnak. Legjobb védekezési módszer Dynociddal való permetezés. Ha nincs kéznél a vegyszer, akkor tartsuk a palántákat nedvesen, Jó hatást gyakorol az is, ha mészporral szórjuk be a palántát. Most pedig néhány szót a zellerlevél betegségéről. Sokan vannak olyanok, akik ennek a betegségnek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget, pedig ez az egész zeller terméshozamunkat tönkreteheti. A zellerlevél betegségét egy gombaféle élősködő okozza, amely a leveleken csomós, barna foltokat idéz elő. A levelek ôssžezsugorodnak, elfonnyadnak s a növény nem képes rendes gumót fejleszteni. Sokan tévesen „rozsdának“ nevezik, ami természetesen helytelen. Igaz, hogy a hasonlatosság nagy, de a leveleken és a levélszárakon hiányoznak a rozsdabetegségre jellemző dudorodások, amelyek aránysárga, vagy barna spóra port tartalmaznak. Leghatásosabb védekezés az 1—I.VíVo-os bordóilével való permetezés. D. B. AZ „ŰJ—ZÉLANDI“ SPENÓT Ez a fajta nagyon egészséges, mert a legfontosabb vitaminokat tartalmazza. Levelei azonkívül nagy mennyiségű sókat és vasat tartalmazónak, ami más főzelékfélékben nem található. Előnye az is, hogy egész nyáron ellát bennünket tápláló főzelékkel, amíg a többi közönséges spenótfai, amikor a nap kissé erősebben süt, magbahajt és már nem alkalmas az evésre. Az elkészítésénél ügyeljünk arra, hogy ne forrázzuk le és a levét ne öntsük ki, mert így legértékesebb vitaminok mennek tönkre. A legjobbon bevált elkészítési, mód; a spenót leveleit jól megmossuk, kevés felforralt vízbe tesszük és aztán újra felforraljuk. A forralás után húsdarálón megdaráljuk s azután szokás szerint elkészítjük. Hogy a főzeléket ízletesebbé tegyük, hozzáadhatunk egy kevés fokhagymát is. A fiatal zsenge levelekből spenótsalátát főzhetünk, éppen úgy mint a zöldsalátából. A keményebb levelekből ízletes levest lehet készíteni. A levesbe kevés darát is tegyünk, mert ezzel megsűrítjük. Tálaláshoz zsírbapirított kenyérkockákat adunk. Nagyon ízletesek a spenótszeletck is. Elkészítése a következő: bizonyos mennyiségű rizsát megfőzünk. A spenótot apróra vágjuk, mc'Tdinszteljük, mikor mind a kettő hűlt, összekeverjük. Htfzzáteszünk még kevés olvasztott vajat, finomra vágott petrezselymet, egy reszelt hagymát, egy tojást és kevés sót. Ha esetleg még puha a keverék, hozzáadhatunk egy kevés zsemlyemorzsát. — Mikor már kész a keverék, akkor egy morzsával behintet vágódeszkán szeleteket formálunk, azokat forró zsírban kisütjük. Az „Üj-Zélandi“ spenótmag minden magkereskedésben kapható. Május második felében vethető. Drexler A kukorica szakszerű ápolásához szükséges, hogy a növény gyökérfejlődésével tisztában legyünk. A kukorica gyökerei laposan, a föld színéhez közel fejlődnek é6 a kelést követő 14 napra már 10 cm, a 21 napra már 30 cm hosszúságot is elérnek. A kukoricát sekélyen saraboljuk és kapáljuk. Különösen vigyázzunk, a növény töve körül — 6—8 cm-nyire, — hogy a legsekélyebben fekvő hajszálgyökei eket meg ne sértsük. Ezért célszerű a korai boronálás. Nem jár mélyen, porhanyítja a talajt, és ha idejekorán alkalmaztuk röviddel a mag kelése után, akkor a csirázó vagy kikelő gyommagokat is elpusztítja. — Ha valami oknál fogva mélyebben műveljük a talajt, azt addig hajtsuk végre, míg a kukorica hajszálgyökerei nem fejlődtek túl hosszúra. Legfontosabb, hogy a kukoricaföld talaját állandóan porhanyós állapotban és gyommentesen tartsuk. A burgonyát kikelése után szintén boronái,juk. Ez a művelet nemcsak a felület porhanyítását és így a téli nedvesség megőrzését, hanem a gyomirtást is végzi, Ha a boronálás kellő időpontját nem mulasztjuk el, és utána idejekorán töltögető ekével járjuk meg a táblát, olyan tökéletes ápolást nyújtunk a burgonyának, hogy kézi munkára alig lesz szükség. A dohánypalántázást a jó dohányos legkésőbb május első felében befejezi. Tudjuk, hogy kevesen tartották be ezt a határidőt, és még nagyon sok doh;' palántázásra vár. A későn kiültetett dohány későn fejlődik és azért kisebb és rosszabb minőségű dohányt szolgáltat. Azonkívül sokkal fogékonyabb mindennemű dohánybetegségekkel szemben. Amint valamely tábla kiültetésével végeztünk, igyekezni kell, hogy azt minél előbb saraboljuk. A sarabolást sekélyen kézi kapával, fogatosan vagy géppel végezhetjük. Vigyázzunk, hogy a kapa a dohánypalínta tányérját ne érintse. A lucerna zölden való etetése megkezdődött. Ezzel kapcsolatosan fontos tudni, hogy a fiatal zöld lucerna egyoldalúan dús fehérjetartalmú takarmány és tisztán etetve sem a ló. sem a szarvasmarha nem tudja takarmányúrtékét kihasználni. Ezenkívül emésztési zavarokat is okozhat. Ezért a lucernát szalmával keverve szecskázzuk és így nemcsak takarmány-megtakarítást érünk el, hanem állataink jobb egészségi állapotát és nagyobb hasznosságát is. A répa Az időben történő egyelés előnye: 1.) a korai kezdés, az egyelés idejekorán való befejezését biztosítja; 2.) könnyebben elvégezhető, és ezért sokkal nagyobb az egész munkateljesítmény, mint akkor, ha már erős répát kell egyelni; 3.) minél korábban kell egymagában az egyelt répanövény, annál jobban, gyorsabban és erőteljesebben fejlődik: 4.) az egyelésnél idejekorán eltávolítjuk a gyomokat is; 5.) ha a munkát hoszszantartó esők megszakítják, korai kezdés esetén még mindig idejében tudjuk az egyelést befejezni. Mindezzel szemben kései kezdés, minden nappal leszállítja a várható termést. A növények felnyúlnak, gyengítik egymást s a munka sokkal fáradságosabb és sokkal több időt vesz igénybe. — Azonkívül, a megerősödött gyomok káros hatása a répa fejlödésár-e is kihat. Elvünk az legyen, hogy az egyelésnél mindig a legerősebb egyedet hagyjuk meg, A répasort a megmaradó répanövény körül úgy kell felvágni, hogy a torzsa meztelenül maradjon és a fölösleges palántákat nem a leveleiknél fogva, tépjük ki a földből, hanem a torzsaljukat fogjuk meg és így szedjük ki azokat. Akkor biztos, hogy ,. megmaradó répanövény egyedül marad meg a helyén, ahogyan az kívánatos. Gyakorlati tanács a zöld takarmánynövények kaszálásához A hűvös, sőt hideg április késleltette a takarmánynövények fejlődését. A legutóbbi hetekben lehullott csapadék következtében, és a talaj felmelegedésével azonban a növényzet rohamos fejlődésnek indult. Rövidesen — bár megkésve — elérkezik a szántóföldi takarmánynövények kaszálásának ideje. Ezért igen fontos, hogy a takarmányfélék vágásának helyes időpontban történő megkezdésére felhívjuk a figyelmet. A takarmányozásra vetett rozs a legkorábbi zöldtakarmány. A legnagyobb tömeget adja, ha akkor kezdjük kaszálását, amikor „hasban” van a kalász, de még nem kalászolt ki. Kikalászolás után, de különösen, ha már el is virágzott, emészthetősége csökken, az állatok nem szívesen fogyasztják, sőt egyáltalán nem eszik meg. Az őszi takarmánykeverék vágását a rozs kikalászolásakor, legkésőbb virágzása előtt kezdjük meg. Csak az esetben hagyjuk virágzás idejére a kaszálást, ha olyan kis területen van vetésünk, amelyet az állatokkal néhány nap alatt feletethetünk. Ha a virágzás időszakában még olyan nagy a lekaszálatlan rész, hogy azt 2—3 nap alatt feletetni nem tudjuk, haladéktalanul vágjuk le, szárítsuk fel, vagy silózzuk be. A lucerna kaszálási idejének megválasztásánál azt tartsuk szem előtt, hogy milyen állattal etetjük. Sertések részére fiatalon, jóval a virágzás előtt kezdhetjük meg a vágást. Lovak, szarvasmarhák takarmányozására azonban csak. a virágzás kezdetén kaszáljuk. Leghelyesebb, különösen ha túl buja (az idén kevés helyen fordul elő), szecskázott tavaszi kalászosok szalmájával keverten vagy fonnyasztva etetni, nehogy felfúvódást okozzon. Pillangósoknál — de általában minden zöld etetésnél — vigyázni kell arra, hogy az etetés előtt itassunk. Igen fontos, a gyomorszondát állandóan kéznél tartani, hogy az esetleg felfúvódott állat kezelése haladéktalanul megtörténhessen. Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra is, hogy a lucerna első kaszálását legkésőbb a teljes virágzás időpontjában be kell fejezni, mert ezzel vetjük meg az alapját annak, hogy idejében nagy tömeget kapjunk. Még esős időjárás esetén is kaszáljuk le és melasszal, vagy 5 százalék kukorica, esetleg árpadara hozzákeverésével a sertések számára silózzuk be. A homoki lucernát virágzás kezdetén kaszálhatjuk, tápértéke ekkor a legnagyobb és nem vénül meg gyorsan. A lóherét (vörösherét) virágzás előtt vágjuk le, mert a szára hamar vénül. Ha virágzás előtt nem etethetjük fel az egészet, akkor inkább szénát készítsünk belőle. A lóherét csak tavaszi szalmaszecskával keverten, vagy erősen fonynyasztva etessük, mert könnyen felfúvódást okoz. A korcs (svéd) herét teljes virágzásban kell vágni. Ekkor a legnagyobb a takarmányértéke. Árpa, zab, vagy gyenge minőségű széna szecskájával keverten etessük, mert könnyen felfúvódik tőle az állat. A bíborhere vágását virágzás előtt, bimbózás idején végezzük. Amit zölden nem tudunk feletetni, silózzuk be, mert szénáját szőrözöttsége miatt nem szívesen eszik az állatok. A somkórót fiatalon — ha a fejlődésben elérte a 30 cm-t — kaszáltassuk, mert akkor még aránylag kevés a kumarin tartalma és az állatok szívesen fogyasztják. Csak fonnyasztva szabad feltakarmányozni. A zabosbükköny vágását virágzás előtt kezdjük meg. Nagy nedvességtartalma miatt nem ajánlatos egymagában etetni: keverjük takarmányszalmával. A zöldtakarmányok etetésének megkezdésekor ne tévesszük szem elől az átmenetet. A zöld adagolásának első napján a lovakéhoz lehetőleg gyenge minőségű szecskázott szénát, a szarvasmarhákéhoz szecskázott takarmányszalmát keverjünk. A szénát, illetve a takarmányszalmát azért szecskázzuk, mert így az állat nem tud a takarmányban válogatni, a zöldet és szárazát együtt kénytelen megenni, tehát nem betegszik meg. Az első nap egy rész szecskázott szálastakarmányhoz három rész zöldet keverjünk, majd a szecskázott szálaetakarmányt úgy csökkentsük, hogy 8—10 nap múlva azokból a zöldtakarmányokból, amelyek egymagukban is etethetők, már csak zöldet adjunk. Egy gomolyagból egy csokorban több növény kelt. Ezek a növénykék különböző nagyságúak. Tanácsos, hogy mindig a legerősebb egyedet hagyjuk meg. :o Ti a Pontosan válogatva a legerőteljesebb növényeket, meghagyva: 206 Válogatás nélkül egyelve 157 A leggyengébb egyedeket hagyva meg 114 A répákon lévő számok grammokat jelentenek. 18,1 17,9 17.2
