Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-20 / 20. szám

1956. május 20. Földműves jaras versenye Elfogadjuk a nagymegyeri járás versenyfelhívását Örümmel vettük a szomszédos nagymegyeri járás földmüvessaj­­tó terjesztésére irányuló versenyfelhívását. Tudatában vagyunk an­nak, hogy a földművessajtó tanácsadója, segítőtársa mezőgazdasági dolgozóinknak. Eljuttatja a dolgozók széles tömegeihez pártunk és kormányunk szavát, ismerteti a haladó termelési módszereket, szak­tanácsokat, gyakorlati ismereteket nyújt, amely hozzásegíti szövet­kezeti parasztságunkat, állami gazdaságaink, gépállomásunk dolgozóit és az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat a második öt­éves terv feladatainak időelőtti teljesítéséhez. Elismerjük, hogy eddig a földművessajtó terjesztésére kevés gondot fordítottunk. De most pótoljuk az eddigi fogyatékosságokat. A versenyfelhívásban lefektetett feltételekkel egyetértünk és a fel­hívást elfogadjuk. Minden lehetőséget felhasználunk, hogy a föld­művessajtó eljusson minél több mezőgazdasági dolgozó kezébe. Az eddigi előfizetők létszámát 1300-ra gyarapítjuk. A versenyt június 30-ig befejezzük. a Galánta, 1956. május 11. KUGLER s. k. a JNB tanácsa nevében Keresztbe - hosszába Vonatunk szélvésznél gyorsabban rohan Galánta felé. Az ablakból nézve úgy látszik, mintha a széles búza­táblák a hullámzó rozstenger ellen­kező irányba sietne. Répaegyelö lányok hosszú cukorrépafölddel közelednek felénk és c\k is elfutnak. Napraforgó­­tábla, sarabolólraklorokkal, fiatal gyü­mölcskert dúslombú fákkal száguld a többiek után. Galántán lüktet az élet. A vásárlók egymás kezében adják egy-egy. üzlet kilincset. A kövezett, széles úton su­hanó autók, dübörgő traktorok előzik a döcögő szekereket. A gépállomás felé egy motorkerékpár rója az utat. Az őrszoba mellett megállt. Vezetője leszállt róla és a kiskapun tolja be a gépet. A traktorok a mezőn dol­goznak. Bent csak azok terpeszked­nek, amelyekbe a szerelők új életet varázsolnak. A kombájnok, arató - és kaszálógépek nagyrészét már kijaví­tották. Ilyen nagy üzemben azonban mindig van munka. Kalapács koppon, kulcs csikordul, acél sistereg, a for­rasztó pálca vakító tüzében. Eszterga­padban rézforgács sustorog és formá­lódik az új alkatrész. Ocsovszki igazgató elvtárstól érdek­lődünk: mi újság, hogy megy a mun­ka? — Ha már az újságról van szó, beszéljünk a. mezőgazdasági lapokról. Járásunk elfogadta a nagymegyei i járás felhívását, amely 1200 előfize­tés szerzésére irányult. Ebben a küz­delemben mi is résztveszünk. A nagy­megyeri traktorállomás dolgozóit hív­juk versenyre. A munkában is velük versenyezünk, a lapterjesztésben is ők legyenek a vetélytársaink. A tavaszi munkák során elért ered­ményekről Németh Irén munkairányító beszélt. — Az első szakaszt a napokban fejeztük be, de már a növényápolást is megkezdtük. Az ügyeskezű szőke lány hamar előszedi a jelentéseket. Első a hidaskürti brigád 112 száza­lékos tervteljesítéssel, második Ga­lánta, harmadik Nádszeg. A galántai brigád a tervtéljesítésben 109 száza­lékot ért el, de ha a műszaki normá­kat vesszük figyelembe, akkor Galánta az első és Hidaskürt a második. A többiek sorrendje nem vitás, akár így, akár úgy értékeljük. — De ne csak az élenjárókat em­legessük mindig, — figyelmeztetett Lo.ász elvtárs — az irodában nem , lehet hű képet alkotni a munka me­netében. Menjünk ki a határba. Ez már okos dolog. A múlt évben amikor mi tanácsoltuk ugyanezt, ak­kor azt mondta, kár megnézni a ha­tárt, mert hiszen nálunk is csak úgy megy a munka, mint másutt. A sara­­bolást hosszában géppel, keresztbe lóval végezzük. _ Motorkerékpárja már berreg s int, hogy indulásra kész. A sebes pari­pával, mint villám, úgy vágtatunk Vízkelet felé. Itt is megnézhetnénk a brigádot. — Majd visszatérőben. Miért akkor? — Azért, hogy elmondhassad nekik és ők is okuljanak. Ezek szerint Vízkeleten nem a leg­jobban sikerült a négyzetes-fészkes ültetés. Feketenyéken Szolgai József bri­gádvezető és Juraj Jambrich szakasz­­agronómus csatlakozott hozzánk. Mo­torkerékpárjuk előre szökött, a miénk utána. Alig telt el néhány perc _ s messze elhagytuk a falut. Újból rin­gó búzatáblák közé értünk. Olyan a természet, mint egy nyitott képes­könyv. Szemléltet, és olvasni is lehet belőle. Az út szélén a H9-es par­cella homokfodrán álltunk meg. Olyan, mintha a szél borzolta volna fel. A nagydarab földben sok a hajtás. — Egyszer innen lejt, másszor onnan, de a napraforgó és kendersorok olya­nok, mint végvászonban a csíkok. A szőttes akármerre is hajlik, a csíkok egyenlő távolságra maradnak meg benne. A napraforgó hosszában már meg van sarabolva. Nézzük meg, hogy' néz ki keresztbe ... Innen nézve is szépek, egyenletesek a sorok. A növény már araszosra nőtt, de a gyom sem kisebb benne. Szövetkezeti dolgozók most már di­csérik Juraj Cserman elnök és Pavel Rafai agronómus eszét, hogy rábe­szélte őket a négyzetes-fészkes ülte­tésre. A dolgozók egyszerre felelték: — Géppel saraboljuk! Keresztbe — hosszába. Csurilla József. Nép gyűlés — vagy tanácsülés ? A szövetkezet udvarában néhány ember ténfergett. Közülük páran a ki­világított terem ablakán át szemlél­tét a bentlévöket. Kíváncsiskodtak. A gyűlés fél 9-kor kezdődött. Az el­nök üdvözölte a részvevőket, majd a napirendi pontokat ismertette: —... tavaszi munkák, adószedés, beadás, faluszépítés. — Hát ez itt miféle gyűlés? Hiszen a második ötéves terv iránytervezetét kellene megvitatni nyilvános népgyü­­lésen. Hegyezem a fülem, hátha rá­térnek erre a nagyjelentőségű dolog­ra ... Türelmem fogytával megkér­deztem, miféle gyűlésről van itt szó? — A község választókörzeteinek képviselői tartják nyilvános gyűlésü­ket — tájékoztatnak. — Itt valami tévedés van — vaka­rom a fejem. — A járáson Stratinsky elvtárs úgy mondotta: „Ma este Fel­­söszeliben nyilvános népgyűlésen vi­tatják meg az irányelvtervezetet". — Azért jöttünk ide, hogy írhassunk ar­ról, milyen javaslatokkal járulnak hozzá második ötéves tervünkhöz a felsőszeliek. Végighallgattuk a gyűlést. A vita során többen kirukkoltak a lakos­ság ügyeit érintő kérdésekkel, nem­csak a férfiak, hanem a nők is. A gyűlés során szó esett arról is, hogy a tanácstagok közül elmaradtak néhányan a beadással, az adótörlesz­téssel. Ez nem példamutatás! Hogyan győzik meg a körzetükben lévő lako­sokat állampolgári kötelességeik tel­jesítésének fontosságáról, ha maguk is adósok az államnak? A felvetett kérdésekre Záluszky Mihály, a HNB elnöke válaszolt. Az irányelvtervezet megvitatása el­maradt. — Miért volt nyilvános nép­gyűlés helyett tanácsülés? — kérdez­zük az illetékesektől. К A galántai járás az eredmények tükrében Ш BUJA ÁRPA SJEMFSKUKOR/CA CUKOR. RÉPA TEHENENKÉNT m 17, 22, 20 q 28, SOq 216, 20q 1 litri m 26,TM q 22,TM q ®0 CNi T-C ; 267, 5“q 15652 Ennyit növekedett a termelés egyetlen év alatt. De csak a szövetkeze­tekben! Az egyénileg dolgozó parasztok 5,78 mázsa búzával, 0,30 mázsa árpával, 0,68 mázsa szemeskukoricával és 41,78 mázsa cukorrépával keve­sebbet takarítottak be minden hektárról, mint a szövetkezetek. A járás szövetkezetei 51 vagon búzát és több mint 100 vagon sörárpát adtak be terven felül. Tejből 1 milllió 189 000 liter került a szabad piacra. Ez azt eredményezte, hogy az 1954-ben elért 10,64 koronával szemben tavaly, már 20,87 koronára emelkedett a munkaegységek átlag értéke járási mé­retben. Nem kell tehát bizonyítékokat keresni, hogy mennyivel előnyösebb a nagyüzemi gazdálkodás. Ez a néhány adat világosan bizonyít. A kultúra berkeiből Mint régi ismerős szálltam le a Galántai állomáson. Már többször megfordultam e városkában, de a gyakori látogatások soha nem tudták eltörölni bennem az első kehemes benyomások emlékét, amelyet pár év­vel ezelőtt a „Szabad szél" c. operett színvonalas bemutatóján szereztem. Kíváncsi voltam tehat, hogy vajon a palántái járás lelkes kutúrmunkásai haladtak-e azóta előre a megkezdett jó úton? Vagy csak még mindig a színjátszás területén merül ki min­den tevékenységük? Szabó elvtársat a járási Népműve­lési Otthon vezetőjét éppen nagy munkában találtam a kultúrotthon udvarán. A termet készítették elő a diószegiek esti vendégszerepléséhez, akik a „Csárdáskirálynő” c. operettel jönnek Galántára. — Járási méretben a Népművelési Képek a nádszegi EFSZ-ből A gyepkockákban előnevelt dinnyepalánta már meg­erősödött, készen várja az EFSZ-tagokat, ezért sürgős a dinnyefészkek elkészítése. Vékony sugarakban röppen a Feketevíz zsíros vize a magasba, s esőként hull a dúslevelű kalarábé és kel palántákra. otthon vezetősége már eddig is szép eredményeket ért el a helyi Népmű­velési Otthonok megszervezése, meg­erősítése terén, — mondja Szabó elv­társ. — De több községben nehéz­ségeink vannak. Kimondva kereken: a helyiszervezetek (CSISZ, CSEMA­­DOK) félnek a Népművelési Otthon­tól, a kultúrmunka kollektív vezeté­sétől. Attól tartanak a helyiszerveze­tek, hogy elvesztik eddigi önállóságu­kat, az egyéni kezdeményezést és gazdasági téren is káruk származik belőle. Pedig ennek az ellenkezője az igaz — folytatja mosolyogva Szabó elvtárs. Ahol megvan a szoros együtt­működés a helyiszervezetek és a Népművelési Otthon vezetősége kö­zött, ott meg is látszik az eredmény pl. Nádszegen, Királyréven és Ga­­lántán. A járási Népművelési Otthon vezetői állandóan járnak ki vidékre előadásokat szervezni. Az előadások előtt rövid tanulságos kis filmeket vetítenek. A járási Népmüvelődési Otthonnak 7 faluban van állandó mo­zija, 4 faluba vándormozi jár. Sok helyen gátolja a kultúrmunkát a helységkérdés. Ennek a kérdésnek a megoldásában a helyi nemzeti bizott­ságok is több segítséget nyújthatná­nak. __ • Kiss elvtárs, a Csemadok járási tit­kára a kulturbrigádok eredményes mun­kájáról és azok megszervezéséről be­szél. Felsőszelin és Diószegen már most szervezik az aratási kulturbri­­gádokat. Galánta is készülődik, de ez még csak ígéret. Az irodalmi vitaesték szervezését sem hanyagolják el a járásban, pl. Diószegen Zápotocký: Vörös fény Kladnó felett c. könyvéről, Nagymá­­csédon Fucsíkról és Gyurcsó István: Anyám mosolyog c. verskötetéről tar­tanak előadást. O Ä Ha mindenütt ilyen emberek lennének ♦♦♦ A kis falu közepén nagy kiterjedé­sű tó terül el. Körülötte dúslombú nyárfák zöldéinek. Talán erről is kap­ta nevét a falu: Tósnyárasd. Kissé távolabb a szövetkezet gazdasági te­lepe húzódik. Csupa új épület, tehén- és sertésistállók, juhakol, baromfiólak és egyéb épületek nézik képmásukat a bővizű tó tükrében. Az istállókban kövér tehenek és fürge bocik tanúskodnak az állatgon­dozók lelkiismeretes munkájáról. A falon versenytábla, melyen pontosan feltüntetik a napi fejési átlagot: 6,6 liter 1-1 tehénre. A 170 db szarvas­­marhát — ebből 69 a fejőstehén — 7 ember gondozza. A fejésben Rosa János jár az élen, fejési tervét 120 -%-ra teljesíti. Domanovsky Már­ton 118 %-nál tart. Jó munkájáért e hónap 4-én kitün­tetést kapott a Földművelésügyi Megbízotti Hiva­taltól. A tervezett évi tejhozam 2600 li­ter 1 tehénre. Az állatgondozók és a fejők azonban nem elégedtek meg ennyivel, Vállalták, hogy minden te­hénnél 3000 literre emelik az évi tej­hozamot. De ehhez még van ám az alap is! Az illatos silót, répaszeletet, meg a takarmányrépát szívesen fogyasztják až állatok és jól tejelnek tőle. Erre az évre még job­ban biztosították a takarmányalapot: 8 hektár őszi és 18 hektár tavaszi keveréket vetettek. Azonkívül 35 hek­tár silókukorica és másodnövények egészítik ki a takarmányalapot. A lu­cernát és a gombosherét rövidesen lehet kaszálni. Lesz tehát szálasta­karmány is. Jelenleg a silókukoricá­nak köszönhetik, hogy nem küzdenek takarmányhiánnyal. De Trenyák Alojz állattenyésztési csoportvezető még ennek ellenére is ügyel, hogy gazda­ságosan bánjanak a takarmánnyal. Az eddigi eredmények elérésében nagy szerepe van az érdemszerinti jutalmazásnak. Bogár János etető több mint 2000 korona pótjutalmat kapott a múlt évben. Domanovsky Márton most egy 8 hetös malacot kap pótjutalomként, mivel a gond­jaira bízott 12 tehéntől 9 borjút vá­lasztott el 100 kg átlagsúlyban. Az etetés és a trágyakihordás könnyen megy a függövasút segít­ségével. A kézi fe­­jésnek is „hadat üzentek”, a fejő­gépek már meg­vannak s mihelyt zöld takarmányozást, végérvényesen felhagynak a kézi fe­­jéssel. Ennek még Kelecsényi Sándor is örül, pedig ő jelenleg a növen­dékállatokat gondozza. megkezdik Lehet azonban, hogy ő is fejő lesz Szűkszavú, szerény külsejű ember. Nem sokat mond magáról. Azt azon­ban mégis büszkén mondja, hogy alapító tagja a szövetkezetnek. Szor­galmas, lelkiismeretes, jó szövetkeze­ti tag. A sertésgondozók sem maradnak le a szarvasmarha gondozók mögött. Már egymagában az a tény is sokat mond, hogy a hízóknál napi 1 kg súlygyarapodást érnek el. A takar­mányozási terv értelmében minden sertésre — korától eltekintve — egy kg kukoricadarát terveznek na­ponta. Ez azonban olyan arányban oszlik meg, hogy melyik sertés ho­gyan hasznosítja a takarmányt. Eb­ben az évben már 15 mázsa sertés­húst adtak be terven felül. Ugyan­ennyit vagy még többet akarnak be­adni minden negyedévben. A terve­zett állomány — mint a szarvasmar­háknál — itt is megvan. Ezért most a bő takarmányalap biztosításán és az érdemszerinti jutalmazáson ke­resztül a belterjes gazdálkodás bőví­tését szorgalmazzák. ляшм* <*Ш& A süldőket és a 'ШЛ hízókat 2 ember — Pipis István és Horváth Sándor gondozza. Pipis Ist­ván közel 15 000 Á 7Ш koronát kapott a múlt évben a le­dolgozott munkaegységekre és azon­kívül 3000 korona pótjutalmat. Azért dolgozik társával együtt olyan szor­galmasan, hogy ebben az évben még nagyobb legyen jövedelme. Az anyakocák birodalmában „nagy a sírás, rívás“. Barkovič János és Fejes János nagy hozzáértéssel a szopósmalacok farkasfogait szedik el, nehogy „lerágják” az anyát. A ró­zsaszín és feketefoltos fürge aprósá­gok éles visítással tiltakoznak az erőszak ellen, de ez mit sem vál­toztat sorsukon. A tiszta ketrecekben és a kifu­tókban 42 anyakoca szuszog. Utódaik, — 170 kismalac — már a jövőévi sertésállomány biztosítéka. Barkovič János elmondja, hogy náluk is az ér­demszerinti jutalmazás a hasznosság emelésének lendítőkereke. Minden el­választott malac után 1.5 munka­egységet kapnak. Ez indította arra a kezdeményezésre, hogy kipróbálja a Ljuszkov-féle módszert. A fiadzás utáni 3-ik napon bebúgatott egy ko­cát. Most kíváncsian várja az ered­ményt. Ha sikerül — ami több mint valószínű — akkor neki is meg a szövetkezetnek is haszna lesz belőle. Malacelválasztási tervük 13 darab anyakocánként. Ezt azonban legalább 15-re szeretnék emelni; „...mert ha többet termelünk, akkor több lesz a szövetkezetnek is, meg nekünk is” — mondja búcsúzóul. Jól fejlődik a tóról és a nyárfák­ról elnevezett falu szövetkezetének állattenyésztése. Ha a galántai járás minden szövetkezetében sok ilyen Kelecsényi Sándorhoz és Barkovič Sándorhoz hasonló dolgozó lenne, ke­vesebb nehézség volna a beadásokkal, és a pénzügyi tervekkel. X у

Next

/
Thumbnails
Contents