Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-01-15 / 2. szám

10 Fcíídmfives 1956. január 15.---------MÉHÉSZET—-------­Szilárdítsuk meg a szövetkezeti méhészeteket ÁLLAMI GAZDASÁGAINK A MAGASABB .....- TEJHOZAMÉRT г-----------— Bátran alkalmazzuk Malinyina módszerét A méhészmesteri iskolán a beszter­cebányai kerület szövetkezeti méhész­mestereivel sokat vitatkoztunk méhé­szeteink megszilárdításáról. Nagyon sok hibát felfedtünk, amit a jövőben egy kis jóakarattal és szorgalmas munkával elkerülhetünk. A szövetkezeti méhészetek fejlődé­sét elsősorban az akadályozza, hogy legtöbb szövetkezet csak pár családdal kezdi a méhészkedést és meghatáro­zott munkaegységekért valakinek gondjaira bízza a méheket. Így a mé­hészet csak tengődik és a méhészben sem fejlődik ki a hivatás- és felelős­ségérzet. Ezért leghelyesebb 50 csa­láddal kezdeni és a méhészt érdem szerint kell jutalmazni. Az érdemsze­rinti jutalmazást nem úgy kell érteni, mint ahogy azt sokan tévesen magya­rázzák. Nálunk is az egyik elvtárs azt tanácsolta, hogy a mézhozam egyévi teljesítése szerint jutalmazzuk a mé­hészt. Például: ha 100 százalékra nem sikerül a mézhozam az 1956-os évben, akkor a méhész nem kap fizetést. Ez alapszabály-ellenes, mert ha szövetke­zetünk egyszer eladott 72 ezer koro­náért méhet, 1954-ben a jövedelem 10 ezer korona, 1955-ben 21 ezer, ak­kor van miből előlegezni a méhész fizetését. Csináljunk három- vagy öt évre szóló tervet és eszerint előlegez­zük a méhész időszaki munkájáért járó fizetést. Máskülönben a méhészt gátoljuk és a méhek életét veszélyez­tetjük. A méztől megfosztott méhé­szet életképtelen a következő évben. Ahol bevezették az érdemszerinti jutalmazást, ott a méhész több éves I méhészkedésre gondol és látja mind j a méztermelésnek, mind a szaporítás­­j nak fontosságát és hasznát. Ilyen bé­rezés mellett figyelembe veszi a munka idejét is. Hordástalan időben nem bontja ki a kaptárakat. Az ete­tést olyankor végzi, hogy rablás ne történjék. Nagy gondot fordít a mé­hek elhelyezésére is. Nem rak geren­dára 10—15 családot szorosan egymás mellé, mert ha így bármelyik családot bontja, a többit is felháborítja és akadályozza a munkában. Fontos, hogy a szövetkezet támo­gassa a méhészt. Méhészeti felszere­lést kis szobát vagy raktárt biztosít­son számára, ahová leltár szerint el­helyezhet minden anyagot, főként a méhetető cukrot. Jó lenne arról is gondoskodni, hogy a terven felüli méhcsaládokat más szövetkezetek fel­vásárolják. Nálunk 30 család volt eladó s nagyon sok szövetkezetbe el­mentünk kínálgattuk őket. Egyik he­lyen azt mondták, hogy náluk nincs betervezve, más helyén meg, hogy csak tavaszkor vesznek. Nekünk pedig szükséges volt az eladás, mert 95 család részére szűknek bizonyult a legelő, egy méhész kevés volt hozzá­juk és kaptárunk sem volt elegendő. Szerencsére a viski szövetkezetben megértőkre találtunk, és megvették mind a 30 családot, négyszáztizen­nyolc koronás árban családonként. Minden családot 9 kereten beteleltünk s bőségesen elláttuk élelemmel. Felvetődhet az a kérdés, hogy a rajokat miért nem mindjárt rajzás után adtuk el. Azért, mert az gátolta volna a tervteljesítést. A harminc raj­dik, a hozam 30 százalékkal csökken. Szem előtt kell tartani a röpnyílás elhelyezését és nagyságát. A röpnyílás nagyságát lapunkban a múlt esztendő­ben megvitattuk. Hibásnak találom Világhy Árpád méhésztárs módszerét azért, mert fel­­sőkijárót használ. A röpnyílásnak csakis alul van a helye. A méhek életszükséglete a romlatlan tiszta levegő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kijárót a kaptár felső részében kell elhelyezni. Az elhasznált oxigénmentes levegő súlyosabb, mint a rendes oxigénéi levegő, és ezért nem felfelé, hanem lefelé száll, tehát a felsőkijárón nem is távozhat el. Az alsókijárón köny­­nyen, a méhek gyönge szárnylebegte­tése segítségével kijut a szabadba. Helyette friss oxigéndús levegő, áram­lik be a kaptárba. Az oxigéndús leve­gőt a méhek sokkal könnyebben tud­ják átmelegíteni, mint az elhasznált levegőt (széndioxidot). Márpedig a meleg a melleknél nagy szerepet ját­liogy nyáron csak árnyékban lehet őket tartani. 1950-ben egy napon kálló-bádogkap/árban 6 mülép čs négy lép olvadt meg. A szalmakaplárak nagy előnye, hogy a családok keveset fogyasztanak és tavasszal kitünően fejlődnek. Akác­ra mindig a szalmakaptárakból népe­sítem meg a bádog- és deszkakaptá­­rakban elmaradt családokat. . Néhány adat a fejlődés különbségé­nek bizonyítására: egy bádogkaptár­ban 1954. március elsején egy keret­ben két négyzetdeciméter területen volt friss pete. Március 14-én a fiasí­­tás három keretre lerjedt; 13 négy­zetdeciméter területen. Igaz, hogy a serkentést március 4-én elkezdtem. A szalmakantárban levő családok fiúsí­tása több. Nyolc ilyen családom kö­zül négy család fiasítása négy ke­retre, négyé pádig március 14-én há­rom keretre terjedt; legjobb csalá­domé 20—21 négyzetdeciméter terje­delmű. Míg nyáron a deszka-, és bádog­eredménye volt, mert a rajzási ösz­tön sokszor felébredt a családokban. Gyakran kellett leszedni az anyaböl­csőket és .erős építésre kényszeríteni a családokat. Mivel az akácról nem tudtak fölösleges mézet gyűjteni, azért a méheket vörösherére, szöszös bükkönyre irányítottam. Az irányítást a kővetkezőképpen végeztem: , Amely táblára akartam őket irányí­tani ott szedtem a virágkelyhekből. A leszedett virágkelyheket szirupba be­lefőztem, és a méhekkel az illatos szirupot lehordattam. A táblához ve­zető legrövidebb út irányát különböző színekre festett magas lécekkel kije­löltem. A szöszös bükköny nagyon jól sikerült. A 20 hektáros táblára kora ból 25-öt mézelésre irányítottam és 18 kg-os átlagot értem el, vagyis ösz­­szesen 450 kg mézet, amiért 11025 koronát kaptunk. A 50 rajért pedig mikor törzscsaládokká váltak, 12 540 koronát fizettek a viskiek. A 30 fiatal család és a méz ára összesen 23 565 koronát tesz ki. Ha mindjárt rajzás után adjuk el őket, akkor csak 2400 koronát kapunk a rajokért. A kezdő méhésznek viszont a rajokkal sok baja van, különösen, ha az idő hordásta­­lanná válik, vagy az anya öreg. Azál­tal, hogy jól betelelt családokat ad­tunk a viski szövetkezeteseknek, jól jártak ők is és mi is sokat nyertünk. A szövetkezeti méhészetek fejlődé­sét még akadályozza a rossz mézfel­­vásáriás. Nálunk bár jobban ment mint másutt, de mégsem lehetünk elégedettek. A mézet mindjárt perge­­tés után kellene felvásárolni, hogy időben a fogyasztókhoz jusson. De­cember közepén négy várost is végig­jártam, de kipoharazott mézet az üz­letekben sehol sem találtam. Pedig ilyenkor van a méznek a legnagyobb keletje. Mi szövetkezeti méhészek a jövőben több támogatást várunk a Méhészeti Központtól. Szeretnénk, ha ez évben a mézfelvásárlás és a méhetető-cukor eladása időben történne. A szövetke­zetekben pedig meg kell oldani a ter­ven felüli méhállomány felvásárolását, és mindenütt be kell vezetni a mé­hészek érdemszerinti jutalmazását. Malinyina módszere több állami gazdaságban és szövetkezetben meg­hozta a várt eredményt. Különösen azokon a helyeken mutatkozott meg az előnye, ahol az etetésre, fejésre és az állatok tisztántartására nagy gondot fordítottak. Reggel négy órakor kezdődik a ta­karítás és az első etetés, majd a masszázs és a fejés következik. 11 órától — 13 óráig tart a második ete­tési és fejési időszak. Tizenhat órá­tól 19-ig a harmadik. Meleg időben fejés után a kifutókban maradnak a tehenek. A takarmányadag a követ­kező: 45 kg zöld takarmány, 7 kg szalma és pelyva, 0,40 kg melasz, 0,40 kg korpa vagy takarmányliszt. A téli takarmányadag abban különbö­zik, hogy silót és száraztakarmányt is tartalmaz, de a takarmány tápér­téke lényegében nem változik. Ez a módszer a feladatok egész so­rából tevődik össze, amelyek egy­máshoz kapcsolódnak, szorosan össze­függnek. Fontosnak tartok néhányat összefoglalni: 1. ) Az egész évi takarmánykészle­tet a terv szerint biztosítjuk. 2. ) Különböző takarmányok megfe­lelő elkészítése, helyes áttérés egy takarmányetetésről a másikra. Az etetési és itatási idő pontos betar­tása. 3. ) Jó bánásmód, áz állatok és az istálló tisztántartása. Fontos, hogy a fejőgulyások csakis a saját teheneiket fejjék. Ne vállal­ják vasárnaponként egymás munká­jának elvégzését, (ami nagyon gyako­ri) mert ez könnyen elrontja a tehe­nek étvágyát és ezáltal csökken a tejhozam. 4. ) A vemhes üszők gondozása. Ha bő tejelő tehenet akarunk ne­velni, gondosan kell kiválasztani a szülőket, mert' az utódok a tulajdon­ságokból sokat örökölnek. Üszőknél is legjobb módszer a szellős nevelés. Lelkiismeretes munka mellett bizto­sítja az állat egészségét, edzettségét és súlygyarapodását. Nagyon jól be­váltak példás dolgozóink kísérletei. Üszőknél a tőgymasszázst, a vemhes­­ség 4-5 hónapjában kezdjük. Eleinte könnyedén simogatjuk a tőgyet, hogy az üsző megszokja a fejest. Később bátrabb masszázs következik. Ellés előtt 25-30 nappal a masszázst el kell hagyni, Ellés után ugyanúgy gondoz­zuk mint a idősebb teheneket. Ahol ezt a módszert alkalmazzák, bzebenszky András bácsi a tűzhely mellett karosszékben ült, s kukoricát morzsolhatott... Tekintetét közben a faliórára vetette, s meglepődve mon­dotta: — Tyűh, az áldóját, már 11 órai Felesége az ebéd körül sürgölődött. Amint meghallotta férje szavait, kis­sé pattogósán jegyezte meg: Szebcnszky András — Hiába is izgatod magad. Addig nem mész el, míg az ebéd el nem készül. — Azt nem te mondod meg asz­­szony — felelte András bácsi. — Nekem mennem kell! .A borjúcskák éhesek, enni kérnek ... — Es te nem vagy éhes? — Nem! Az előbb ettem. De a kis bocikák reggel hat árakor. Az pedig már régen volt... * * » Harminckét fényesszörű vörös- és zsemlyetarka borjú fogadta a hűsé­ges gondozói. — Olyanok ezek, mint a gyerek — jegyezte meg András bácsi. — Minél többet esznek, annál ékesebbek. De csak hadd egyenek, hiszen van miből. No, meg a pénztárcám is úgy vas­tagszik, ahogy gömbölyűdnek a kis huncutok ... Szebenszký bácsi szorgalmát figyel­ve, meggyőződtem róla, hogy megér­demelten viseli a ,,példás dolgozó“ nevet a leszenyei állami gazdaságban — Szebenszký már idős ember — mondja Szkladányi elvtárs, az dilat­es pontosan betartják a szabályokat, ott hamar megmutatkozik a lelkiis­meretesen végzett munka eredménye. Gyurcsík Júlia Tornóc. * * * A Királynéréti Állami Gazdaság dol­gozói magukévá tették Malinyina szovjet fejőnő munkamódszerét, a­­mellyel munkájukban igazán szSp eredményeket értek ei. Nagy Katalin szeptember hónap­ban 13 db tehéntől a tervezett 2900 liter tej helyett 4551 litert fejt ki. Füry Ferenc, tehenenként 11,58 lite­res napi átlagot ért el Vígh Péter 2812 liter helyett 3353 liter tejet fejt ki. Fekete Miklós pedig a tervezett 2812 liter tejet 3605 iiterre emelte. Balia István és Olajos József szintén magasan túlteljesítették havi tervü­ket. Az említett dolgozók nem sajnálják azt a csekély munkatöbbletet, amit Malinyina módszerének alkalmazásá­val töltenek el. Nem sajnálják, mert tudják, hogy először is saját jövedel­müket fokozzák és hozzájárulnak dolgozóink, főleg azok gyermekeinek több és olcsóbb tej-ellátásához. Ha majd minden egyes állami gaz­daságban és szövetkezetben hasonló­an alkalmazzák 'az említett fejési­­módszert, nem lesz hiány, sőt állan­dóan emelni fogjuk tejtermelésünket. Németh András * * * A Malinyina fejési-módszer alkal­­mazását a Zsarnói Állami Gazdaság dolgozói is bevezették. A tapasztala­tok szerint fontos, a vemhes tehene­ket ellés előtt 2 hónappal szárazra állítani. Ez idő alatt a teheneket a következő tejelési időszakra készítsük elő. Etessünk fehérjedús takarmányo­kat. Az ellés után 7-8 napra meg­kezdhetjük az abrakolást. Az abrak­adagot addig emeljük, míg a tejho­zam megfelelő arányban emelkedik. A tőgymasszázst fejés előtt és fejés közben is alkalmazzuk. E fejési módszerrel 70 db tehénnél 13 literes évi fejési átlagot értünk el. Mindehhez azonban fontos až egyedi takarmányozás, az állatok tiez-*­­tántartása, kíméletes bánásmód, csend és nyugalom. tenyésztő csoport vezetője — de mun­­kúját fiatalosan végzi. — Több eset­ben pedig túl is ' lesz a fiatalokon. S amint körültekintettem az istál­lóban, valóban láttam, hogy a 18 éves Mackó Gyuri állatai piszkosak, szőrük gubás, mint a göndörmalacé Ez pedig nem válik dicséretére egy fiatal legénynek ... * * * A gazdaság egyik isiállójában az alacsonytermetü, pirosarcú Teszeri Paulus víg kedélyére lettem figyel­mes. — Már minálunk babám ... Hej — de jó kedve van menyecs­ke — szólítottam meg. — Miért ne volna ... ? Tíizrőlpaltant menyecske ez a Pau­lus, mind a munkában mind и be­szélgetésben. Annak ismerik a gaz­daság dolgozói is. Teszeri Pavius De ki is ne figyelne fel a fürge asszony munkájára?l A gondjaira bí­zott 12 db tehén nemcsak, hogy tisz­ta, jól ápolt, hanem a legjobb teje­lők is. Es mindezt a jó munka, a napi háromszori etetés, fejés és nem kismértékben a tőgymasszázs tette le­hetővé. Teszeriné iparkodása havi kerese­téből is kitűnik. Decemberben az egész évi pótjutalommal együtt 3484 korona ütötte a fiatalasszony markát. Zatykó József Racskó János Ipolynyék Olvasóink kérdeznek — olvasóink felelnek Helyeslem Berka István méhésztárs méhészkedési módját, csupán azzal nem vagyok tisztában, milyen szige­telést használ a kaptár falainál és így 4 lecsapódás kérdését vitatom. A kétanyás rendszerű méhészkedés a mi déli vidékünkön, ahol akácosok vannak nagyon előnyös. A méhcsalá­dok tömörítve, ggymás mellett, ta­vasszal gyorsan fejlődnek és ezáltal május végén már nagy mennyiségű dolgozóval rendelkeznek. Az ilyen csa­ládok tökéletesen ki tudják használni az akác ' rövid, de tömeghozamát. Nemcsak ez az előnye a kétanyás rendszerű méhészkedésnek, hanem ezeknél nincs szükség ősszel a család szűkítésére, mert 6—7 keretet töké­letesen tud fedni a család. Nagyon fontos ennél a méhészkedési módnál, hogy a kaptár falai tökéletes és jó! •zigetelő anyagból készüljenek. Erő­ben kell szigetelni a kaptár fenekét és tetejét. A szigetelés télen-nyáron fontos. Rosszul szigetelt kaptárnál az *vi fogyasztás 30 százalékkal emelke­íapasztalatom deszka-, szalma- és bádogkaptárakkal Ignáczfélp kaptárokkal méhészke­­dem. Deszka , szalma- és bádogfaiá is van közöttük. bádogba,.ban négy évi teleltelés alatt csak egy télen volt kevés hulla, három télen bőséges. A családokat úgy rendeztem el minden kaptárban, hogy 2—2 család válaszfal-oldalainál közösen alkotott gömböt. Felül tenyér­nyi szellőzőt hagytam a fedődeszkán, mégis sok volt a lecsapódás. Októ­bertől áprilisig a telő alatt csöpög és megfagy a lecsapódott pára. Tavasz­ra sokszor ujjnyi vastag víz is áll a keretek alatt. Ezzel szemben s'zal­­makaptárban lecsapódást sohasem tapasztaltam. A sarokban kisebb pe­nészedé előfordult, de ritkán. A bá­dogkaptár legnagyobb hibája a sok lacsapódáson kívül az, hogy a csalá­dok tavasszal vontatottan fejlődnek benne, bár vastagon takarom őket. Kaptáraim alját egyetlen bádoglap alkotta. A családok valószínűleg ülői­ről hültek. A nyári fejlődésben nem tapasztaltam zavart. Baj azonban, Múlt évi tapasztalataimból Szeretném leírni, hogyan értem el eddigi eredményeimet, hogy tapaszta­lataim felhasználásával másokat is se­gítsek és az esetleges hiányos része­ket közösen megvitassuk. Akác virágzás előtt 40 napig ser­kentettem méheimet. Naponta csalá­donként 10 dkg cukrot etettem fel szirup formájában. A serkentés idő­szakát két részre osztottam: Az első 20 napon a cukor hígítása 1:6, a má­sodikon 1:1 volt. Méheim akác virág­zásra a mostoha időjárás ellenére is nagyon felerősödtek, és ha csak egy fél napra is, de ki tudtak repülni. Ä mérleg nagyon szép emelkedést mu­tatott. A jó mézhordás sok munka szik a fejlődés időszakában. Nem mindegy, hogy családonként 10—15 kg-mai kevesebb az évi hozam. Fontos tényező még a méheknél a méhméreg-védelem. A méhek a kap­tár levegőjét méhméreg illattal telítik. Ennek az illatnak erős, savanykás aromája van. A kipárolgott méhméreg fertőtleníti a nyitott fiasítást, a mé­zet és általában az egész kaptárt. A kipárolgott méhméreg illata könnyebb a levegőnél, és a felsőkijárón elillan. A méhméreg-illat elsőfokú védekezés minden méhbetegséggel szemben. Ami a lecsapódást illeti, ezt a kap­tár szigetelésével kell megoldani úgy, hogy a hideg kinti levegő ne talál­kozzék könnyen a kaptár falain ke­resztül a páradús, meleg levegővel. A párát nagyon jól magába szedi a csa­­lánzsák-szövet és a szalma. Ez min­den méhészetben könnyen és olcsón megoldható. Sinkovics Béla méhész szaktanító Ipolynyék kaptár kijárójában 20—30 méh is szellőztet, a szalmakaptár szállódesz­káján nem volt szellőztető méh. — Szalmakaptárból egész nap rendesen röpködnek a méhek, bádog- és desz­kakaptárból nagy hőségben 11—15 óra között tőgyeitek. Több évi tapasztalatomból kiindul­va, az elmúlt téten 20 szaltnakaptári sajtoltam. Fészkükben lgnácz-féle ke­ret van, rakodó mézkamrájukban hiz­lalt félkeretek. E télen pedig 24 nagy Boconádi fekvőkaptárt sajtotok szal­mából, de csak 18 kerettel, egy-egy család számára. A szalmafatat 4 cm vastagra tervezem. Télire és tavaszra körül is 4 cm vastag szahnapárnávat takarom. Ignácz-féle két családos egyesítéses módszerrel több év alatt sem ériem el különösebb eredményt. Az egyesítés nélküli mézelő családok sokszor túlszárnyalták az egyesítet­teket. Egyesítés után sokszor nehéz visszaállítani a teljes létszámot, mert megcsappan a népesség. Cs. Taba János, reggeltől késő estig tömegesen jártak a méhek, csak úgy mozgott tőlük a sok virág. A vörösheréről is sikerült volna a hordás, ha azt a takarmány­szükség miatt korán le nem kaszál­ják. A svédhere a legjobban sikerült, igaz, hogy a méhek árnyékos helyre közvetlen mellé voltak telepítve. Itt nemcsak a hordás volt jó, hanem majdnem hihetetlen magtermést ér­tünk el, 9 mázsát hektáronként.Meg­győződésem, hogy ha bő takarmány­magot és sok mézet akarunk elérni, a méheket közvetlen a tábla mellé kell helyezni, de minden esetre a kaptárak mögött árnyék legyen. Somogyi Sándor Bős Murányi Árpád András bácsi harminckét bocija

Next

/
Thumbnails
Contents