Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-05-06 / 18. szám
6 Földműves 1956. május 8. MAGUKRA TALÁLTAK A harc és a kitartó küzdelem úgy hozzá tartozik Szécsényke község történetéhez, mint a májusi orgona virágai, amelyek kellemes illatukkal elárasztják a falut, belopóznak a házakba és figyelmeztetik az embereket, hogy ismét május van, de most már a béke, derűs, reményteljes májusa. Pár év alatt sokat változott a falu arculata. Tizenöt-húsz modern új családi ház épült a falu legszebb helyein s a régebben építtettek közül is sokat megjavítottak. A szövetkezet sem fér már meg a volt földesúr gazdasági épületeiben. Tovább épül és lassan terjeszkedik. Oj, egészséges gazdasági épületekkel gazdagszik a falu, s ezek lehetőséget adnak nagyhasznú fejlett állattenyésztésre. A gazdagon termő föld is bőven onthatja áldását új gazdáinak, a szövetkezet tagjainak. A múlt év tavaszán úgy látszott, hogy a szövetkezet túljutott a buktatón, a tűzkeresztségen. Gyarapodőban lévő értékes állatállománya, a tagság szorgalma táplálta a reményt. Az új vezetőség pedig Ígérte, hogy felszámolja az évek során felgyülemlett hiányosságokat, amelyek a szövetkezeti szabályzat mellőzéséből eredtek. A szövetkezet fennállásának 5-ik évében azonban már a 7-ik elnököt, a 4-ik zootechnikust és minden évben újabb csoportvezetőket választottak. A gyakori vezetőség választással, ■főként az újjal, lábrakapott a közvagyont veszélyeztető „minden a mienk” hamis nézet, amelyen az éberség hiányában éveken keresztül lovagolhatott az osztályellenség, és amely előtt még a kommunisták is védekezésbe vonultak. Ezért topogott egyhelyben a szövetkezet, elszigetelődve a kis- és középparasztoktól. kizökkenve a pártunk által mutatott forradalmi útról, amelyen a falu dolgozói olyan törhetetlenül haladtak á legnehezebb időkben. A szövetkezet a munka minőségének hiányában az 1955-ös termelési tervét csak árpából és cukorrépából teljesítette. S ahogy elmaradt a többi növénytermelési és állattenyésztési ágban az eredmény, úgy elmaradt a tervezett jövedelem is. A kertészetben például a tervezettnél 68 000, az állattenyésztésben 125 000 koronával kevesebb volt a bevétel. A szövetkezet állattenyésztése ahelyett, hogy fejlődött volna, az év első hónapjaiban a vezetőáég és a zootechnikus hibájából súlyos helyzetbe került. 1955-ben csupán 5,8 volt az anyánkénti sertés szaporulat, csakhogy még ebből sem maradt meg csak 3,5. A hízósertéseknél az átlagos súlygyarapodás 38 dkg-ot tett ki, bár 1 kg húg termeléséhez 10 kg szemestakarmányt etettek fel. A borjak .18 %-a elpusztult és 40 %án kényszervágást hajtottak végre. A szövetkezetnek bőven volt jó minőségű takarmánya, de azt mértéktelenül pocsékolták, s pár hónap alatt 200 000 korona kár keletkezett az állatok leromlása miatt. A veszteség okai közé tartozott az is, hogy Szatmári Mihály sertésgondozó elmulasztotta az anyasertések kétszeri bűgatását, Naszvadi István zootechnikust pedig egyik éjszaka nemzetbiztonságunk egyik derék őre tetten érte, amikor egy zsák darát lopott el a szövetkezetből. így derült fény arra, hogy az állatállomány miért jutott ilyen körülmények közé. A reakció és az osztályellenség alattomos munkájának nyomai mindenfelé megmutatkoztak. Egyre sűrűbben hangzott az ellenség hangja az egyes szövetkezeti tagok öntudatlan beszédeiben. Támadták az érdemszerinti jutalmazást, a szövetkezet házirendjét és mintaszabályzatát. „Minden a mienk” — hangoztatták és vittek mindent, ami kezük ügyébe akadt. Az ellenség szította a tüzet, élezte a helyzetet, hogy elvagdalhassa a szövetkezet utolsó pár szál éltető erét s ezzel betetőzze a szövetkezet felbomlasztását. Nehéz napokat élt át a szövetkezet. A vezetőség strucc-módjára bújt el a bajok elől. A volt cseléd, arató, kis- és középgazdag tagság nem bízott a vezetőségben, amely prédára engedte a közös vagyont, és nem bíztak azért sem, mert Jámbor István a szövetkezet akkori elnöke a legmeghittebb barátságban volt a falu nagygazdájával, Deák Pállal, akinek a volt földesúr, a falu klzsákmányolója puszipajtása. Ha a földesúr elveszett birodalmának megtekintésére jön Szécsénykére, Deákéknál szokott megszállni. Falun az osztályharc sokszor nem mindenki által látható éles összeütközésekben nyilvánul meg. Az osztályharc megnyilvánulása az is, hogy az ipolysági állami gazdaság kelenyei részlege és a szövetkezet között konkurencia-harc keletkezett a munkaerőkért s az állami gazdaság a tagok elhódításával gyöngítette a szövetkezetét. Sok szabálytalanság származott’ abból, hogy a szövetkezet vezetősége ebben a harcban a szövetkezeti szabályzat mellőzésével akarta megnyerni a tagokat. Tűrte az egyenlősdit és a szövetkezeti vagyon úton-útfélen való lopkodását. A szövetkezeti tagok nem ismerhették meg a szocialista gazdálkodás anyagi előnyeit, mert a szövetkezeti szabályok hiányában nem születtek eredmények. A szocialista gazdálkodás e két ága között csak azért keletkezhetett ez az értelmetlen harc, mert az állami gazdaságba befészkelte magát Benkó István, Szécsényke volt födesurának besúgója és nyilas agitátora. A dolgozók részéről már sok figyelmeztetés hangzott emiatt az állami gazdaságok felé. Az embereknek az a véleményük, hogy ezt azért nem hallgatták meg, mert Deák Fülöp az ipolysági állami gazdaság politikai nevelője hadilábon áll a szécsénykei szövetkezettel. Deák Fülöp jellemét mi sem rajzolja meg jobban, mint az, hogy kijelentette, hogyha ő a hiányosság ellen az állami gazdaságban felvenné a harcot, akkor már rég kitették volna a szűrét. Az összekúszált helyzetben nem mindenki ismeri fel az osztályellenség kezét. Ez esetben is a megtévedt szövetkezeti tagok sokszor azt mondták, amit a reakció és az osztályellenség gondolt, csak nem merj kiabálni. Hogyan juthatott idáig a szövetkezet? Ügy, hogy az ezernyi baj közepette a helyi nemzeti bizottságtól nem kapta meg a szükséges segítséget. A HNB titkára úgy irtózik a kollektív vezetéstől, mint ördög a tömjéntől. Bálik István, a nemzeti bizottság titkára nemcsak a vezetőség tudta nélkül, hanem az elnök tudta nélkül is aláírt és kiadott fontos igazolásokat, okiratokat, csak azért, hogy népszerűséget szerezzen. Munkájával komoly ellentéteket szított a község funkcionáriusai és a lakosság között. A járási nemzeti bizottság már több ízben foglalkozott a szécsénykei HNB titkárának munkájával. Bebizonyosodott, hogy Bálik titkár helytelen munkamódszereivel megsérti a szocialista törvényességet, és ezzel sokat árt a szövetkezetnek. A helyi nemzeti bizottság látta ugyan a hibákat, de arra nem volt képes, hogy a helyzeten változtasson. A HNB elhanyagolta a népnevelő munkát is, amelynek következménye abban mutatkozott meg, hogy a szövetkezetből évente legalább 160 000 korona érték tűnt el a „ki hogy éri, marja” elv alapján. Ez a hatalmas összeg döntő tényező lehetett volna a szövetkezet továbbfejlődésében. Ennek a horderejét a szövetkezet életében úgy látjuk meg legjobban, ha összehasonlítjuk az ipolyviski EFSZ- el, ahol pótjutalomként Í60 000 koronát osztottak ki a termelési tervüket túlteljesítő szövetkezeti tagok között. Ezért az összegért az ipolyviski szövetkezeti tagok 3468 q cukorrépát. 1185 q kukoricát, 1625 q burgonyát és jelentős értékű egyéb terményeket termeltek ki terven felül. Ennek 25 %-át azok a tagok kapták, akiknek munkája nyomán létrejöttek ezek az eredmények. A többi értéket természetesen ugyancsak megkapták a munkaegység értékekben. Ez a titka annak, hogy Ipolyvisken 26 koronáról 33 koronára emelkedett a munkaegység értéke. Szécsénykén a tervezett 14 korona helyett csak 8-at értek el. Nézzük meg, honnan származik az a 160 000 korona kár, amely ' a szécsénykei szövetkezeti tagságot érte. Abból, hogy a szövetkezetben szokásossá vált, hogy a vezetőség ellenszolgáltatásnélküli fuvarokkal ajándékozta meg a tagokat. Ebből legkevesebb 20 000 korona kár érte a közösséget. A szövetkezet vezetősége ezt „a tagság iránti szeretetböl” tette. Ezek szerint az ipolyviski vezetőség nem szereti a tagságot, mert náluk ilyen nincs. Ott a tagságot érdem szerint jutalmazzák. S hogy melyik a helyes módszer, azt a gyakorlat döntötte el. Az ipolyviski szövetkezetben majdnen* minden tagnak bankbetétje van, a következet pedig a szó szoros értelmében duzzad az erőtől és az egészségtől. Szécsénykén a vezetőség „szeretete“ odavezetett, hogy a munkának alig felét tudták jutalmazni. A szécsénykei szövetkezetben nem használták ki a lehetőségeket. Legalább 40 000 korona hiány keletkezett a kukorica és a sarjúból, mert részesekkel dolgoztatták. A vezető elvtársak beismerése szerint a szénából és a szalmából eredő kár is kitesz 60 000 koronát. S hol van még ezenkívül az a nagy arányú kár, amely az állatelhullásból és a kényszervágásból ered, s a láthatatlan károk. A rossz munkaszervezés miatt például a 12 pár iga csak fele teljesítményt végezte ennek, amit lehetett volna. Az olvasó az eddigiekből azt hiheti, hogy ez a szövetkezet már a sír szélén áll. A valóság azonban más, mert mindez már csak rossz emlék a falu történetében. Hiába ujjongott az ellenség. A faluban' volt és van annyi egészséges erő, amely megbirkózott a bajokkal. Vannak emberek, akiket a párt nevelt kitartó harcra, becsületes helytállásra, a nép iránti szerétre. Ezek a becsületes szövetkezeti tagok, ha megkésve is, megálljt kiáltottak az események ilyen menetének. Üj vezetőség választásra ült össze a szövetkezet tagsága. Nagy volt az elkeseredés. A kollektív cselekedet bölcsesége azonban éppen ebben a komoly helyzetben nyilvánult meg legjobban. Most már nem a nagyhangú emberekre szavaztak, hanem azokra, akik ezekben az időkben tudásról és kitartó munkáról, a hibák ellen való elszánt küzdelemről tettek bizonyságot. Majdnem egyhangú volt a tagok véleménye abban, hogy Deák Ferenc legyen az elnök, Villant Lajos a zootechnikus, Deák János mezei csoportvezető és a vezetőség többi tagjának is olyan embereket választottak, akikben iátták a'feltételeit annak, hogy képesek a szövetkezetét rossz helyzetéből fölemelni. Két hónap telt el a választás óta. Ez rövid idő ugyan, de az új vezetőség és a tagság már eddig is derekas munkát végzett. Elfogadták — ha nehezen is — a szövetkezeti szabályzat i~-'zságos elvét. — Az első két hónap nehéz, küzdelmes volt — mondja Deák Ferenc a szövetkezet elnöke. Olyanok is akadtak, akik kdshitűen, törvényellenesen elhagyták a szövetkezetét Bálik titkár igazolványával ellátva. Egyesek ott hagyták az állatgondozást, mert a megszokott paušál után nem bíztak abban, hogy az új módszer, a teljesítmény szerinti jutalmazás az ő számukra is gazdaságosabb. Villant zootechnikus szíve az ilyen esetekben a helyén volt. Átvette az otthagyott állatok gondozását. A munka tehát roppant türelemmel, sok harccal és nagy kitartással tovább folyt és lassan szétzúzta az egyenlő jutalmazás megszokott elvét, melyet az osztályellenség oly sokáig használt erős fegyverként a szövetkezet bomlasztására. Hornyák János elmondja, hogy Deák Jánossal közösen 44 darab növendék szarvasmarhát gondoz. Márciusban a súlygyarapodás szerinti jutalmazás alapján 67 munkaegységet kapott. Hornyák elvtárs megállapítja, hogy a régi jutalmazási mód szerint alig kaphatott volna 45 munkaegységet. — Meg kell jegyezni mondja az állatgondozó, hogy takarmányunk nem is olyan kitűnő és igen jól kell beosztani, mert kevés van. Mindennek ellenére a pontos és körültekintő etetés által javul az állatállományunk. Hornyák elvtárs egy 110 kg-os borjút mutat, amely 15 nap alatt 20 kgot gyarapodott. A gulyások munkája is javult. Két hónappal ezelőtt, amikor itt jártam piszkos istállókat és pusztulásra ítélt állatállományt láttam. Ezek most a felismerhetetlenségig megváltoztak. Az ember szinte nem hisz a szemének. Az istállók tiszták, az állatok szépek, jól tápláltak, egészségesek. Akkor azt hittük, hogy a takarmány a nagy pocsékolás miatt nem tart ki újig. _ _ — Alapos munkát kellett . végeznünk — mondotta Villant zootechnikus. — Felmértük az összes takarmányt ée szalmát, s ezek számbavételével tervet dolgoztunk ki. Ha a tervet betartjuk nagyszámú állatállományunk takarmányellátása egészen újig biztosítva van. Nincs takarmánybőség, de a jó beosztás elősegíti, hogy az állatállomány így is gyarapodni fog. A sertéstenyésztésben is nagy változások történtek. Trevalec József otthagyta a hízósertéseket és ezeket most Turman Károly gondozza. Március hónapban 6,70 kg takarmánnyal ért el 1 kg súlygyarapodást. Trevalec Józsefnek ehhez Í0 kg-ra volt szükség. Örvendetes jelenség az is, hogy a kocsisok szintén szilárdan magukévá tették a pontos teljesítmény szerinti jutalmazást. Ottjártunkkor éppen a trágyát hordták. Mindenki ráhajtott a hídmérlegre, megmérte kocsiját s így nem kellett kételkednie a fizetésnél. Konc Sándor kocsis így nyilatkozik erről. — Mióta pontosan lemérünk mindent, amit ide-oda szállítunk látjuk hogy nekünk is, meg a szövetkezetnek is .jó. A régi módszerek szerint az a munka, amit most 3 hétig elvégeztünk, azelőtt 3 hónapot vett volna igénybe. A szövetkezet vezetősége a bevezetett új szabályokkal a fejlődésnek olyan tartalékát tárta fel, amelynek következetes folytatása magában rejti a szövetkezet gyorsan fejlődő erejét és a tagok egyre nagyobb megelégedését. A szövetkezet vezetősége ezzel bizonyítja be igazi szeretet a szövetkezeti tagok iránt. És ez az alapja annak, hogy minden évben többet osztanak szét a munkaegységekre. A szövetkezetben minden téren lelkesebben folyik a munka. A szécsénykei szövetkezeti tagok érzik, tudják, hogy a helyes útra léptek és így maguk előtt látják a közeljövőben már virágzó, gazdag szövetkezetüket. A tagok szeme fürkészön a jövőbe néz. Ezt igazolják Mocsár Erzsébet baromfigondozó szavai is. — Most 345 darab tojótyúkunk van, de úgy látom, hogy a mostani 1200 darab csibéből még 500 darabbal szaporíthatjuk a tojótyúkok számát. Mennyi haszon lesz ezekből — mondja lelkesen. Igen, Mocsár Erzsébet és a szövetkezet többi tagjai a kezdeti sikerekben már látják boldogabb jövőjüket. Rövid 2 hónap telt el az emlékezetes nap óta, amikor a szövetkezet új vezetősége hozzáfogott a munka igazságos jutalmazása és a szövetkezeti szabályzat bevezetéséhez, amelyért annyi harc és küzdelem folyt már ebben a faluban. És ebben a munkában végre magukra találtak. Ez a munka méltó a falu történetéhez, harcos, küzdelmes múltjához. Major Sándor Teljesítik vállalásukat Az ólublói járásban lévő podolineci szövetkezet tagjai értékes felajánlást tettek a CSK.P országos konferenciája tiszteletére. Vállalták, hogy nagyobb mennyiségű mezőgazdasági terményt adnak be terven felül — Április végéig már több ezer liter tejet adtak be, és a tej beadási időtervét 160 százalékra teljesitették. Ez ideig csaknem 15 000 tojással adtak be többet és a marhahús beadási tervét is teljesítették. Hogy a jövőben még több terményt adhassanak be, nagy súlyt helyeznek a takarmányalap biztosítására. Ezen a tavaszon 60 hektár legelőt hoztak rendbe, a múlt őszön pedig 340 hektrányit műtrágyáztak repülőgép segítségével. Ebben az évben a kukorica termesztésével is kísérleteznek a szövetkezet tagjai. Próbaképpen 4 hektáron termelnek silókukoricát. Benkó János szövetkezeti tag (kocsis) jónak látja és igazságosnak a teljesítmény utáni jutalmazást. Ezért kocsijával a mázsára készül, hogy pontosan tudja mire szolgál rá egy- egy fuvar után. Deák Mária, Celenge Matild, Csáki Mária és Bodzsár Margit ifjú szövetkezeti tagok répát választanak. Ezzel a munkával hozzájárulnak az állattenyésztés takarmányozási tervének pontos betartásához. Ezáltal az állatok gyarapodnak és így jut egyre több jutalom a munkaegységekre. Mocsár Erzsébet, baromfigondozó és Villant Lajos zootechnikus mindent elkövetnek, hogy a szövetkezet baromfiállománya egyre jövedelmezőbb legyen.
