Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-06 / 18. szám

ЙЭ56. május 6. Földműves 7 Kora reggel van, de már megkezdődött a munka: a nagykeszi szövetkezet tagjai négyzetesen vetik a kukoricát. Délről virgonc szellő lopakodik s magával hozza a virá­gos rét illatát. A szép májusi reggel megbizsergeti az emberekben a vért s azok nekigyürkőzve, mosolyogva elégedetten dolgoznak. A szorgalom titka: nekik terem a föld. * * * N a g-у k e s zin jól emlékszik min­denki Goldschmidt és Fehérvári ba­­sáskodásaira. E két „jólelkü“ nagy­­birtokos 1700 hold földjén éhbérért izzadt, görnyedt csaknem a falu egész lakossága. Míg az uraság 1700 hold­ja nagy táblákban a legjobb helyen terpeszkedett, a falu 500 holdja 2000 parcellára, nadrágszíjként fel­aprózva szülte a tönkremenőket, a pöröskídéseket. Hívatlan, de gyakori vendég volt a végrehajtó, később a kakastollasok is. A nép könyörgött a munkáért. Munkát, kenyeret követelt. A cselédek még megvoltak valahogy az évi 18 mázsa kommenciójukkái és a havi 40 koronájukkal, de a többi­ek... A részes aratók, szezonmun­kások, zsellérek alig várták, hogy so­roljon a répa, keljen a kukorica. — Soványan, éhezve, korgó gyomorral, lerongyolódva, korahajnalban ott haj­longtak a pallérok előtt, hogy dolgoz­hassanak, napkeltétől — napnyugtáig 6—7 koronáért... * * * M i n de z a múlté. A nagyke­­sziek — mint rossz álmot elhesegeiik a múlt igazságtalanságát, de annál szívesebben foglalkoznak a jelennel, a jövő távlataival. Л jómódú élet alapjait már 1949-ben lerakták. Az­óta évről évre gyarapszik a közös, növekszik a tagság jövedelme. A gazdasági épületek egész falut alkot­nak. Büszkék is erre a szövetkeze­­tesek. — A semmiből ilyen nagy gazda­ságot hoztunk létre — mutat az épü­letekre Mátyási Lajos, Fehérvári volt részesaratója. Magatartásán, csillogó szemeiből látni, büszke az elért ered­ményekre. — Mi építettük, mind a mienk. 154 emberé a 827 hektár föld, az épületek tele állatokkal, s a hasz­not is mi élvezzük. így beszélnek Nagykeszin, de nem­csak a volt részes aratok és cselé­dek, hanem a kis- és középgazdák is. Érthető, mert mikor volt a 7 hek­táros Kolmár Vincének vagy a 2 hektáros Szűcs Zsigmondnak olyan bevétele, olyan élete, mint most. Szűcs Zsigmondék tavaly ketten 875 munkaegységet szereztek a kö­zösben. Ezért készpénzben (a mun­kaegység értéke 21,40 korona volt), 18 725 koronát tettek zsebre. A ter­mészetbeni pedig 2187 kg búza lés 1137 kg árpa volt. A félhektáron?... nem kell félteni a nagykeszieket. — Tudnak ők gazdálkodni, versenyeztek egymással, ki vág nagyobb sertést. Ezenkívül alig akadt család, aki ne adott volna el 1—2 hízót szabad­áron. Szűcs bácsinak nemcsak a pénzben telik öröme, hanem a gyerekeiben is. Ugyanis 2 lánya tanítónő. A múlt­ban ilyenre gondolni se mértek. — Kesziről csak a kocsmárosék és a tiszteletes úrék bírták iskoláztatni gyerekeiket — eleveníti fel a múltat A szövetkezet támaszai Az érsekújvári járás egyik legjobb szövetkezete a több mint 1400 hek­táron gazdálkodó szímői EFSZ. A szép gazdasági eredmények eléréséhez nagyban hozzájárultak a szövetkezet nőtagjai is, akik több mint egyhar­­madát képezik a 350 tagú nagy csa­ládnak. Szorgalmas munkájukat di­csérik a kertészetben, a dohányter­melésben, a baromfi nevelésben, a növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben elért eredmények. Ve­gyük például Kiss Irént, vagy Baňska Máriát, akik mind a kertészetben, mind az állattenyésztésben, és min­den munkahelyen derekasan helytáll­nak. Vagy figyeljük meg Borka An­nát, Mátyás Margitot, vagy bármelyi­ket a hétköznapok névtelen hősei közül, akiknek kezemunkája nyomán egyre szebb eredmények születnek. De mégis a kertészetben érik el a legszebb eredményeket. A 70 hektár­nyi területen 28 asszony dolgozik. Ezenkívül a 208 hektár tavaszi árpa, a 20 hektár zab, a cukorrépa és ál­talában minden termény vetésénél, illetve ültetésénél sokat segítettek. Most a kukorica és a burgonya négy­zetes-fészkes ültetésénél dolgoznak. De nemcsak a kertészetben és a növénytermesztésben, hanem az állat­­tenyésztésben is megmutatkozik az asszonyok szorgalmas munkájának eredménye. Emellett bizonyít az is, hogy minden hónapban közel 30 000 liter tejet szállítanak el a szímői szö­vetkezetből. A példás rend ugyancsak az asszonyok munkáját tükrözi visz­­sza. Ők a szövetkezet szilárd táma­szai. Tóth Mihály, a nemzeti bizottság elnöke. Most több mint 15 fiatal jár különböző felsőbb iskolákba. A múltban nem volt villany a ■ fa­luban. Kézierővel végezték a legne­hezebb munkákat is. Ma már a vil­­lanyerő nemcsak megkönnyíti a munkát, de szórakoztat is. Amint a fény kigyulladt, 150 rádiót vásároltak a község dolgozói. Nincs hiány az új lakások építé­sében sem. Még 1951-ben csupán 2, most 24 család épít új házat. A nép nem jár csukott szemmel és látja a nagy változásokat. Értékelik a segítséget s azt méltóképpen viszo­nozzák. • Ez év februárjában az utolsó lánc­szem is megkerült és összeforrt a többivel. Nagykeszi elsőként vált szo­cialista faluvá a komáromi járásban. A múlt harcaiban keményre edzett kommunisták kis- és középparasztok az éten járnak, példát mutatnak. — Merész kötelezettségvállalást tettek, azt teljesíteni is akarják. Növényter­melésből. 248 800, állattenyésztésből pedig 146 560 korona értékű árút ter­melnek, és adnak el terven felül. Ez. hozzájárul ahhoz, hogy munkaegysé­genként a tervezett 24 koronát elér­jék. * * * Estére hajlik az idő. A napocs­ka búcsúzkodik. Utolsó sugarai vé­gig pásztázzák a gyorsan növő ve­téseket s a megsarabolt répaföldet. A határban dolgozó emberek hazafelé tartanak. Az idősebbek lassan, komó­tosan. Arcukon az elmúlt évek gond­ja véste barázdák, amelyeket még a tavaszi nap simogató sugarai sem simítanak el teljesen. De mégis mint­ha most életrekelnének ezek a baráz­dák, nevetnek... A közelben lányok éneke csendül-, vidáman, boldogan. Fiatalok, az életről, jövőjükről dalol­nak s ilyenkor az apák arcán meg­szépülnek a ráncok s úgy érzik, mintha ők is fiatalok lennének. Sándor Gábor Huszonhattal többen A vágfarkasdi* EFSZ tagjai tiszta számlával ünnepeltek május 1-ét. Az első negyedévi beadási kötelezettségüket a tej kivételével mindenből pél­dásan teljesítették. A marha­húsbeadást 104, sertéshúsbea­dást 102, a tojásbeadást pedig 151 Százalékra. • Az utóbbi időben a szövetke­zet taglétszáma 26 taggal nö­vekedett. Az új tagok 68 hek­tár földet adtak a közösbe. Tatár István, Vágfarkasd Új utca épült a Mogyorószögben A múltban szájuktól kellett megvonni a kenyeret, eladták a kommen­­cióként kapott gabonát, hogy ócska ruhára teljék. Nyirkos, egészségtelen cselédházakban laktak. A Leleszi Állami Gazdaság dolgozóinak ma már nemcsak kenyerük, ruhájuk van bőven, hanem új bútorra, rádióra és új lakás építésére is jut keresetükből. Ezt igazolja az a 19 új lakás is, — amely egy egész utcát alkot a Mogyorószögben. Beküldött képünkön Sziranka István, Tóth János, Sovány András, Dobos Gyula háza látható. Mindezt a felszaba­dulás tette lehetővé számukra. JÓ A KEZDET Az elmúlt napok folyamán a korponai járás valamennyi szövetkezeté­ben értékelték az I. negyedévi pénzgazdálkodási eredményeket. Ahogy az eredmények mutatják a járás valamennyi szövetkezetében jó a kezdet. Járási méretben 370 000 koronával túlteljesítették a pénzjövedelem tervét. Az első negyedévben különösen jól gazdálkodott a ladzani szövetke­zet, ahol a tervezett 16100 helyett 455 000 korona jövedelemhez jutottak. Ebből 240 000 koronát tesz ki az a pénzösszeg, amelyet a szabad áron értékesített termékekért kapott a szövetkezet. Jelenleg 357 000 korona van a szövetkezet folyószámláján, ami egészen az év végéig elegendő az elő­leg kifizetésére. Ugyancsak szép eredményeket ért el a devicsi és az al­­sórakoncási EFSZ, sőt a nemrégen alakult babinai szövetkezet is telje­sítette pénzügyi tervét. Az érsekújvári EFSZ kertészeinek sikere Széles, egyenes rónaságqn terül el az érsekújvári II. szövetkezet kerté­szete. A 110 hektárnyi területen több mint 20 féle zöldséget termelnek. A vetőmagvakat és a palántákat saját melegágyaikban és az üvegházakban termelik. Ezek területe 15 000 négy­zetméter. A melegágyakat és az üvegháza­kat azonban nemcsak a vetőmagvak és a palánták kitermelésére használ­ja a szövetkezet. Többféle korai zöld­séget, például salátát, hónapos retket, uborkát, paprikát, paradicsomot és hagymát termelnek bennük. A kerté­szeti csoport dolgozói már több éves tapasztalattal rendelkeznek és Szabó Sándor vezetése alatt értik a mód­ját, hogvan lehet minél jobb termés­­eredményeket elérni. Hozzáértő, szor­galmas munkájuknak köszönhető, hogy április utolsó napján több mint 10 000 zöldpaprikát, 200 kg uborkát 'és 15 kg érett paradicsomot adtak a járási székhely piacára. Május első lapjaiban további korai zöldségfélé­ket adnak piacra. A palántázásnál és a növényápo­lásnál kiváló munkát végeznek az asszonyok. Szinte versenyszerűen fo­lyik a munka, hiszen ebben az évben még nagyobb eredményt akarnak el­érni. mint a múlt évben, amikor 2 700 000 koronát jövedelmezett a kertészet. Az állandó munkacsoport irányítása komoly, felelősség­teljes munkát követel. Mind szakmailag, mind politikailag a legtöbb tudással kell a cso­portvezetőnek rendelkeznie bármely csoporttagnál. Feladatköre betöltéséhez igen fontos követelmény az is. hogy bánni tudjon az emberek­kel. Parancsolgatással, durva szavakkal embereket irányíta­ni, s eredményt elérni, nem lehet. Mi kell hát az emberekkel való helyes bánásmódhoz? A szót átadjuk Kontár Jenőnek a felsőszeli EFSZ csoportveze­tőjének: — Meggyőző szó, mély em­berismeret, igazságos ítélőké­pesség, végtelen türelem és még sok egyéb... — válaszol az említett kérdésre, majd a következő magyarázatot fűzi hozzá: — Teszem fel, hiába akarom átugratni azzal az ár­kot, aki arra képtelen. Ismer­nem kell a csoporttagok mun­kabírását, szakképzettségét egyéni adottságait, s ennek alapján osztom el a feladato­kat. Korát meghazudtolóan fürge járású ez az ős: hajú, pödört bajuszú csoportvezető. Négy­százhúsz hektár szántóföldet művel öná'lóan a hozzá beosz­tott csaknemsötven tag segít­előbb ségével. Évről-évre *jobb ter­melési eredményeket érnek el. A tervezett hektárhozamoket egy-két növény-fajta kivételé­vel magasan túllépték. — Mióta csoportvezető ? — Hat éve tartom a gyep­lőt — feleli. — Ötvenegyben választottak meg először — azóta minden évben. Az évek során sok mindenre megtaní­tott az élet. Meg aztán magam is iparkodtam tanulni. Voltam Šumperk-ban, Tallóson, Galán­­tán rövidebb csoportvezető­képző iskolán. A hároméves szövetkezeti munkaiskolát pe­dig a tavaszon fejeztem be jó eredménnyel. A régi közmon­dás ma már így hangzik: „A jó szövetkezeti tag holtig ta­nul!” Kontár csoportvezető — és a többi is — kölcsönösen kise­gítik egymást a munkában. — Csak helyeselhető ez a csopor­tok közötti együttműködés amely elősegíti a munkák gyor­sabb elvégzését, s hozzájárul a. jó közösségi széliem kiala­kulásához. Követésre méltó példa lehet a többi szövetkezetek számára az is, hogy a csoportok időn-Meggyőző szóval re lehet ként munkaértekezleteket tar­tanak. A csoportvezető a vál­lára nehezedő gondot így osztja meg a csoport-tagokkal, ami­kor a csoport termelési kérdé­seit megvitatja. Ezek a munka­­értekezletek még értékesebbek lehetnének, ha az elvégzett munka értékelése mellett iá­­gabb teret kapna az építő bí­rálat és önbírálat. így mind a csoportvezető irányító munká­ja, mind a csoport összmun­kája terén mutatkozó hibák eltávolítása meggyorsulná. Mind mond az elnök? — A hibákra rámutogat Kon­tár csoportvezető. Felvilágo­sítja csoportja tagjait. Kéthe­tenként beszámol munkájáról a vezetőségnek. Munkáját igyekszik jól elvégezni. Időr fáradságot nem kímél, ha a munka mielőbbi elvégzéséről van szó. De ő sem mentes a hibáktól. — Csak ki vele Ďivičan elv­társ ! — bíztatom. — Nehezebben érti meg a haladót, az újat. De ha meg­magyarázzuk az új termelési módszerek előnyeit, akkor ma­gáévá teszi. Ez az úgynevezett múltba jutni pislogás. Kontár csoportvezető nehezen szabadul a régi elő­ítéletektől. A Szolt-féle nagy­birtokon hét évig béresgazda volt. Tapasztalatokat szerzett a nagyüzemi munkaszervezést illetően. De különbséget keli tenni az akkori kapitalista gaz­dálkodás és a mai szocialista nagyüzemi gazdálkodás közört. Azt mondotta: „Ami kijár a tagnak munkája után — kapja meg”. Ezt egy percig sem vi­tatjuk. De vajon harcol-e kö­vetkezetesen ezen elv megva­lósításáért? Nem! — A termés betakarításakor mint jó család, összedobtuk a nyereséget a veszteséggel. Aki ötszáz mázsa cukorrépát ter­melt, az is annyi jutalmat ka­pott, mint aki csak 200 má­zsát termelt ugyanolyan nagy­ságú földterületen. Ez az „egyenlősdi” munka­jutalmazás. Bele adja-e az idén is minden szorgalmát, szaktu­dását az az ötszáz mázsa cu­korrépát kitermelő tag, aki ugyanannyi jutalmat kapott mint a 200 mázsát kitermelő? Aligha. Kerékkötője ez a hely­telen munkajutalmazás a na­/ gyobb hektárhozamok elérésé­nek. Ide vezet a külön úton való járás, a „jó család”-féle hamis elmélet (a többi csoportban a kitermelt javak szerint töjrtént a jutalmazás). Bevett szokás volt a felsö­­szeli EFSZ-ben, hogy a veze­­t knek: elnöknek, agronómus­­nak, csoportvezetőnek is ki­mérték a maga részét a kapás­­növényekből. Hogyan tud az ilyen vezető jó munkát végez­ni? így nem. Rendszerint ezt a munka ellenőrzése sínyli meg, amely emiatt elmarad. Pedig a csoportvezető egyik legfon­tosabb teendője a munka irá­nyítása mellett az elvégzett munka ellenőrzése. Erre kell több göncöt fordítania Kontár oportvezetőnek is. Ha ezt te­szi, nem kell majd a tagok be­mondása szerint nyilvántarta­nia az elvégzett munkát. Az ellenőrzés elhanyagolása csak mennyiségi és nem minőségi munkát eredményez, mely a terméshozam csökkenéséhez vezet. A jobb munkaszervezés meg­követeli ilyen nagylétszámú csoportoknál munkacsapatok szervezését. így a csoportve­zetőnek nagyobb lehetősége adódik a csoport munkájának áttekintésére, ellenőrzésére és még jobb irányítására. Kovács István

Next

/
Thumbnails
Contents