Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-06 / 18. szám

1956. május 6. 3 földműves jDrága egyre szebb lesz Irta: Gusta Fučíkov á és még szebb lesz, ha maguk már nem lesz­nek itt." — Így válaszolt Július Fu­čík, a hitlerista gestapó­­hóhérnak, miközben pillan­tását Prágára vetette. Ab­ban az idöben-Prága szép­sége a náci megszállók iránt megnyilvánuló néma „Még szebb teszt" — Hányszor gondoltam Jú­lius Fučík e látnoki sza­vaira attól a pillanattól kezdve, hogy először olvas­tam őket az „Üzenet az élőknek" megmentett kéz­iratának lapjain. Ezekre a szavakra gondoltam az első napokban, miután ezer számra estek áldo­zatul szép és virágzó vá­rosok a Szovjetunióban és más országokban. 1945 óta Prága sebei már begyógyultak. A vá­ros népi demokratikus köz­társaságunk eleven lüktető szíve. Gyakran elnézem я Malá Strana és az Ó-vá lepte jatai, a múlt minden szemete. Oj életre keltik Prága szépségét, letaka­rniuk róla a burzsoá múlt szennyét. A füstölgő gyárkémények pedig a hasznos munka hirdetői. Ebből a munkából sarjad új életünk, amely nem is­meri többé a nyomort, a munkanélküliséget. Igen, Prága szép város. Nemcsak azért, mert nincs benne többé náci. De fő­leg azért, mert új életünk fővárosa. A Várban elnö­künk székel. Prágában ül össze kommunista pártunk szíve — a központi bizott­ság. Egész Prága a mi népünké. A gyári munká­sok, ha összegyűlnek a Véncel-téren, nem tartanak már attól, hogy hívatlan csiirheként gumibottal ker­getik szét őket. gyűlöletében, elsötétített utcáikban, a forradalom fel-felvillanó szikráiban, a cselt hazafiak becsületes harcában lappangott és fényét, a szabadság fényét a kommunisták mutatták meg, amikor kelet felé, a Szovjetunió felé tekintet­tek. visszatértem a !koncentrá­ciós táborból, azokban a napokban, amikor a város testén még nyílt sebek tátongtak — az amerikai és a náci bombák, a má­just harcok emlékei. De a szovjet hadsereg meg­mentette a nácik barbá' pusztításától, amelynek ros háztetőin, az újonnan épülő házakat és egész városnegyedeket, a gyárak pipázó kéményeit. A múlt minden • szépségét féltő gonddal őrizzük, olyan ke­­gyeletes gondoskodással, amelyet a kapitalista múlt sohasem ismert. Eltűnnek a barak-városok penész­igen, Prága egyre szé­pül. Oj életre kél a múlt köbeátmodott szépsége, pa­loták és bástyatornyok, amelyeket megbecsülünk, de még náluk is jobban szeretjük azt az eleven, lüktető jelent, amelyet a magunk kezével teremtünk. Es szeretjük az embere­ket, akik úi szépségekkel gazdagítják Prágát és akik maguk úf, szocialista em­berekké váltak. Május kilencediké fénye Néhány nappal a májusi ünnepsé­gek elölt a Moldva partján sétáltam, a Károly-hídtól a Nemzeti Színházig. A nappal és éjszaka határán tétová­zott az idő, az est már bontogatta szárnyait, de az utcai lámpák még nem gyúltak ki. Fiatal házaspár jött velem szembe, s ahogy elhaladtak mellettem, hallottam az asszony sza­vát: „Gyönyörű látvány! Csodalatos!“ Azonnal tudtam, hogy nem gondol­hat másra, mint a várra. Jól ismer­tem. napról napra látom várunkat, a Hradčanyt, de az asszony szavai után én is odafordultam feléje. A fakó kék ég halványan tükröződött a Moldva vizében, a gát alatt, a viz színe és az ég alja között sötétibo­­lyaszínnel rajzolódtak ki a vár kör­vonalai Megragadó kép! Igaza volt annak az asszonynak: „Gyönyörű lát­vány! Csodálatos“! £s mintha valaki csak erre a jelre várt volna, az el­rejtett fényszórók kigyúltak, előbb a vár jobboldalát, aztán a közepét, majd a balszárnyat ragyogták be. Es a Vitus-templomot, a katedrális két tornyát. A házaspár a szépség döb­­bentésével torpant meg. Én is meg­álltam mellettük és eoyütt csodáltuk ezt a szépséges, nagyszerű képet. — Práwa, gyönyörű városom, mennyire szeretünk! Pár pillanat múlva tovább men­tünk, kiki a maga útján. Nem tudom, mit érzett két ismeretlen ismerősöm, de engem felkavart és elgondolkoz­tatott az élmény. Nézhetnénk-e ilyen lelkesülten a kivilágított várat, Prá­gát, egyáltalán élhetnénk-e ma, ha nem lett volna 1945. május kilen­cediké? A Hradčany tövében hirte­len kigyúló fényszórók felidézték ben­nem annak az emlékezetes napnak a reggelét és estéjét. Hajnalban, ke­véssel napkelte után feltűntek utcánk­ban a szovjet katonák. A meglepetés, az öröm könnyeket fakasztott sze­münkből. Egész nap lelkes izgalom­ban, öröm nyugtalanságban él­tünk. Este egy fiatal vörösgárdista őrmester jött a lakásunkba, kíséreté­ben egy tiszti egyenruhát viselő fia­tal asszony. Mi csehül beszéltünk, ők oroszul, közben besötétedett és ideje volt, hogy világot gyújtsunk. Az ablakh.z mentem, hogy hat éve beidegzett mozdulattal elsötétítsem, mielőtt lámpát gyújtok. A szovjet tiszt ekkor megfogta a kezemet, és csendesen ezt mondta: „Nyenado! — Nem kel! többé sötétben élnetek! Már itt vam'unk!“ Forró hullámmal áradt el bennem az öröm, az elfogódottság. Először gyújtottunk világot, elsötités nélkül! A tiszt kinézett a sötét éjszakába, szemén könny csillogott. Talán arra gondolt, mennyi áldozatba, vérbe és életbe került, hogy május kilencedi­kének estéjén így szólhasson hozzánk: Nyenado! Nem kell többé sötétbe él­netek!- Már itt vagyunk! Drága elvtársak, köszönöm nektek ntájus kilencedikének fényét. Mi már nem élünk sötétben. Otto Jezek DICSŐSÉG ÉS HÁLA A FELSZABADÍTÓ SZOVJETUNIÓNAK, A BÉKE ÉS A SZOCIALIZMUS SZILARD TÁMASZÁNAK! TASNADl VARGA ÉVA: zŕf me# i Г~ bred a föld s a gallyak barna teste ^ átfonja mind az alvó kerteket. Zöld partokat cirógat már az este s a kéklö nárcisz csendülve nevet. — Lüktet a föld. — Emlékszik Ián a napra, mikor a tél tavasszá változott s az emberek barázdált, sápadt arca úgy várta már a boldog holnapot. f~ mlékszel még? — A patak kék vizében vércseppek úsztak — piros csillagok. Elégelt fák halódtak kint a réten s dalott a szél: — Megjöttem, itt vagyok! — s rőt tangókat repített a folyóra. — Sötéten álltak az ágyúcsövek. Halált dübörgőit akkor minden óra, halált sikoltolt az embertömeg. ihátt a föld és megmerevedve, holtan ezernyi test suttogta: — Állj, elégi - Emtékszet még? — Keletről hosszú sorban katonák jöttek s tiszta lett az ég. Szovjet sereg. .*. felétek száll a hála, mint akkor ott, a korhadt fák alatt.,. — Emlékszel még? — a csonka, száraz ágra rügyet varázsolt az a pillanat. f mlékezz hátt — Legyen szívedbe írva, ^ hogy jöttek ők és újra béke van. Nem hajlanak pribékek máglyasírba és többé nem vagy űzött, hontalan. — Ébred a föld. — Rikoltanak a gyárak. — Fehér cipó sül. — Ált- az iskola. Emlékezz hát és kiáltsd a világnak: — Béke legyen és háború soha! Köszöntjük a szovjet sajtót „Pravda” — magyarul igazságot je­lent. Ezzel a címmel jelent meg 1912. május 5-én a bolsevik párt harcos lapja. A Pravda minden száma az igazságot hirdette és hirdeti ma is, az igaz szó, a marxista-leninista vi­lágnézet erejével küzd a dolgozók szabadságáért és felemelkedéséért, a békéért, a kommunizmusért. Ezért vált születésnapja az egész szovjet sajtó ünnepnapjává. A kommunista, a szovjet sajtó és az igazság — elválaszthatatlanok. A Pravda mindig a legnagyobb és leg­fontosabb igazságért harcolt, a kom­munista párt igazságáért, a szocialista forradalom győzelméért, mindenfajta kizsákmányolás megszüntetéséért, min­den dolgozó felszabadításáért és bol­dogságáért. A forradalom győzelme előtt és a Nagy Október után is azért olvasták az egyszerű emberek olyan lelkesedéssel a Pravdát, mert ez a lap mindig a nép életét, vágyait, aka­ratát tükrözte és a dolgozók igazi ér­dekeiért harcolt. A Pravdának és az egész szovjet sajtónak óriási nevelő, tanító és szer­vező szerep van a szovjet életben. A szovjet sajtó a kommunizmust építő tömegek nevelésének és mozgósításá­nak hatalmas erejű eszköze. És te­gyük hozzá: rendkívül népszerű esz­köze. A szovjet emberek meghódítot­ták a tudás és a kultúra várait, igé­nyeik, tudásszomjuk egyre nő, széles­körű érdeklődés és magasfokú fele­lősségérzet él bennük a közösség, az egész szovjetország és a népek béke­harca iránt, ezért nagy követelménye­ket támasztanak a sajtóval szemben, szeretik, olvassák újságjaikat. A szovjet sajtó népszerűségének, a tömegekre gyakorolt befolyásának, erejének legfőbb forrása, hogy hasáb­jain mindig a párt szól a milliókhoz és minden sorát, egész tevékenységét áthatja a pártosság, a marxizmus- Ieninizmus tanításainak ereje. A dol­gozók azért szerették meg és bíznak benne, mert annak a pártnak a szó­csöve, amely a fegyveres harcok ide­jén és a békés építés éveiben egya­ránt a nép ügyét, a dolgozók érdekeit szolgálta. A szovjet sajtó híven követi a nagy Lenin útmutatását, hogy nemcsak kollektív propagandistának és agitá­tornak, hanem kollektív szervezőnek is kell tennie. A szovjet lapok az or­szágépítő munka minden területét felölelik, munkásokat, kolhozparaszto­kat, kiváló szakembereket, az ipar élenjáróit, tudósokat. írókat szólaltat meg, s gyakorlati segítséget nyújt a kommunista építőmunkához. Bátorít és támogat mindent, ami új és előre­mutató. Sok nagyszerű kezdeménye­zés, országos jelentőségű újítás ter­jedt el hihetetlenül gyorsan a hatal­mas szovjetországban, nem utolsósor­ban az.ért, mert a szovjet sajtó egy­szerűen, a lényegbe hatolóan, s lelke­sítőén magyarázta meg az új kezde­ményezés jelentőségét. A szovjet sajtó hatalmas erőt, a szovjet közvélemény erejét vonultatja fel a kommunizmus építésének aka­dályozói, a bürokraták és önzők, a társadalmi vagyon elprédáiói, a fe­gyelmezetlenek, az öntömjénezok, a valóságról hamis, nem pártos képet festő műalkotások vagy a mindenna­pi életben megnyilvánuló, kispolgári magatartás ellen. A szovjet sajtó ez­zel a tevékenységével felbecsülhetet­len értékű segítséget nyújt a pártnak, az élet minden területén, a kulturális és gazdasági munka minden ágában. Hazai sajtónk munkásainak példa­képe a szovjet sajtó, melynek tanul­mányozása, pártosságának, harcossá­gának követése felfegyverez, segít a hibák leküzdésében, a párt politikájá­nak győzelmes megvalósításában. Népünk milliói, s köztük a sajtó munkásai meleg szeretettel köszöntik a szovjet sajtó napján a Lenin-rend­­del kitüntetett Pravdát és vele együtt valamennyi szovjet újságot; újabb nagy sikereket kívánunk, nekik, nagy harcostársainknak a kommunizmusért, a béke megvédéséért vívott dicsősé­ges harcban. Uj tavaszi seregszemle Az első szabad május óta csupa teremtés lángol bennünk, „az új­látó szemekben”. Ez a teremtés a mi életünk, jövőnk, szent hivatásunk. Dicső múltunkat, küzdelmes jelenün­ket és ragyogó hol­napunkat köszön­töttük május else­jén, szabadságunk második évtizedé­nek küszöbén, ami­kor hareogó tavasz idején, harcból harcba új, győztes csapatszemlét tartunk. Képünk a SLUK fellépéséről készült.

Next

/
Thumbnails
Contents