Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-06 / 18. szám

4 Földműves 1956. május 6. Készítsük elő az állatokat a legeltetésre Az átmenet nélküli takarmány- és környezetváltozás mind erősen meg­viseli az állatokat. Különösen a téli gyengébb száraztakarmányok "eteté­séről a zöidetetésre való áttérés ide­ién szokott a takarmány- és környe­zetváltozás súlyosabb zavarokat okoz­ni. Még súlyosbítja a helyzetet, ha az állatok legelőre való kihajtása le­romlott kondícióban és hűvös vagy éppen szeles, esős napokon történik. Ilyenkor az emésztési zavaroktól ere­dő r '■gbetegedések (hasmenés) mel­lett az állatok könnyen el is pusz­tulhatnak. A téli gyenge táplálkozás mi. t a szervezet legyengül és az ál­latok ellenállóképessége a betegsé­gekkel szemben, erősen lecsökken. — Ezért az állatok legeltetésre való előkészítésére különösen fokozott fi­gyelmet kell fordítani. Az állatok előkészítését mar jóval a kihajtás előtt meg kell kezdeni Az állatokat először a levegő- és környezetváltozáshoz kell hozzászok­tatni. Az istállót fokozottabban kell szellőztetni és később az ablakokat az istálló egyik oldalán éjszakára mindig huzatmentesen ki kell -nyitni. Azután, mihelvt az idő megengedi, meg kell kezdeni az állatoknak sza­bad legelőn való tartását, jártatását. Az állatokat kezdetben csak a mele­gebb déli órákban Уг—1 óra hosz­száig járassuk, majd az idő felme­legedésével fokozatosan emeljük a szabadon való tartás, mozgatás idő­tartamát. A levegő- és környezet-változtatá­sához való szoktatással, a szabad le­vegőn tartással egyidejűleg, de a ki­hajtást megelőzően legalább 10—14 nappal meg kell kezdeni az állatok nak a zöldetetésre, legeltetésre való előkészítését is. A száraz, szálastakarmányok eteté­se mellett meg kell kezdeni az e cél­ból tartalékolt lédús (répa, vermelt répaszelet, siló) takarmányok eteté­sét A lédús (vizenyős) takarmányok mennyiségét fokozatosan emelni kell. A kihajtás előtti napokban, ha mar kaszálható zöldtakarmányunk van. etessünk szalmával keverve szecská­zott zöldtakarmányt is. A szecská­­zással egyrészt elkerülhetjük a takar­mányszóródásokat, másrészt biztosi­­hatjuk a zöldtakarmánynak a szal­mával, száraz takarmánnyal vak­­egyenletes feletetését és ezzel emész­tési zavarok (hasmenés) előidézése nélkül tudunk áttérni a zöldtakarmá­nyok etetésére. Kihajtás előtt 3—4 héttel végezzük el az állatok körmözését is A tél folyamán, az állandó istálló­­bantartás következtében az állatok körme rendszerint erősen megnyúlik. A szabad levegőre, mozgásra, lege­lőre vágyó állat, amikor az istálló­ból kiszabadul, fékeveszetten ugrálni kezd, ugrálás közben a megnyúlt papucsköröm letörik és az állat le­­sántul. Ezért nem szabad a körmö­­zést kihajtás előtt elmulasztani. — Emellett fordítsunk figyelmet, külö­nösen a kihajtás előtti napokban, az állatok fokozott ápolására, tisztántar­tására, a téli szőr eltávolítására A kihajtást meleg, napsütéses időben kezdjük Ha már az állatokat az elmondot­tak szem előtt tartásával kihajtásra előkészítettük és a legelő talajának szikkadtsága, továbbá a legelőfű fej­lődése a kihaitást lehetővé teszi, meg kell kezdeni a legelőre való kiha,­­tást. A kihajtást lehetőleg meleg, nap­sütéses napon a délelőtti órákban kezdjük el, amikor az idő már kissé felmelegedett. Az első napokban a haza- vao-y behajtást is korábban fe­jezzük be. Behajtás után pedig pár­napon át adjunk a legelőre iáró ál­latoknak kevés szénát, vagy szalmát a mohón fogyasztott zöldfű hatásának ellensúlyozására. Jó előkészítés mellett az állatok termelése a legelőn nem csökken, ha­nem emelkedik. A növendékállatok erőteljesen fejlődnek, a tejelőállatok tejtermelése pedig megsokszorozódik. Minden rizsien vésztő / A rizstelepek az egész tenyészidő folyamán, tehát májustól szeptemberig víz alatt állnak, úgyhogy a rizs­parcellákat tulajdonképpen sekélyvizü mesterséges ha­lastavaknak tekinthetjük. A rizstelepeken főleg pontytenyésztéssel foglalkoz­nak. A rizstelepen folytatott haltenyésztés csupán mel­léktermelési ágazatnak tekinthető, mégis szép hasznot hajt, mivel nemcsak jó minőségű halhússal lát el ben­nünket, hanem a rizstáblák terméshozamát is fokozza Az elmúlt esztendők tapasztalataiból tudjuk, hogy a rizstelepek minden hektáráról kb. 100 kg pontyot ha­lászhatunk. Ez talán nem is olyan sok, mégis tény az, hogy a szlovákiai rizstermelők ma már kb. annyi pon­tyot tenyésztenek, mint amennyit pontygazdaságaink együttvéve. De gazdasági szempontból még nagyobb je­lentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy a .rizstelepek halai fokozzák a rizshozamot. A rizstelepek vize ugyanis sok tápsót tartalmaz, en­nek következtében erős a gyomosodás, ami akadályoz­za a rizs zavartalan fejlődését. A haszontalan növény­zet elvonja a talaj tápanyagát s megakadályozza, hogy az oxigén a rizs gyökérzetébez jusson. Különösen a zöld és zöldeskék moszatok ártalmasak, amelyek körülfonják legyen haltenyésztő is a rizs szárát és azonkívül sűrű hálójukban kártevők találhatnak menedéket. A rizsföld alján táplálékot ke­reső pontyok áttörik a moszatok összefüggő szövedékét s ezzel akadályozzák fejlődésüket, de a pontyok felfal­ják a rizs egyéb kártevőit is, mint amilyenek a csigák, rizsszúnyog hernyói és lárvái. A ponty a gyomnövények, — főleg a kakaslábfü — magját is szereti és ezáltal rendkívül veszedelmes gyomtól szabadítja meg rizskul­túránkat. Maláriás környékeken a pontyok ugyancsak hasznos szolgálatot tesznek, amennyiben az anopheles néven ismert maláriaterjesztő szúnyog lárváit pusztít­ják. Bebizonyosodott tények alapján állíthatjuk, hogy a halak segítségével a rizsföldek termését 10—15 száza­lékkal emelhetjük. Ez nem kicsiség .hiszen ez azt je­lenti, hogy 4—6 mázsával több rizst takaríthatunk be. S ha ehhez még hozzá adjuk a halak eladásából szár­mazó jövede'met, nem nagy tudomány kel' annak a ki­számításához, hogy hektáronként több mint 2000 koro­nával gyarapíthatjuk a rizstelepek jövedelmét. Ez az összeg komoly mértékben fedezi a rizsföldek kezelésére fordított költségeket. Palóka Endre Termeljünk több tejet A tejtermelésben nemcsak a tőgy, hanem az állat egész szervezete részt vesz. Az emésztőszervek, gyomor, belek) szállítják a táplálóanyago­kat. A szív a vérkeringés útján ezt eljuttatja a tejmirigyhez. A tüdő, a vese gondoskodnak a szervezetben elhasznált anyagok eltávolításáról. Az említetteken kívül az érzékszervek, (szem, fül) is befolyásolják a tejter­melést. Ezek az idegrendszeren keresztül hatnak a belső elválasztási mi­rigyekre, melyek váladékai a hormonokat szabályozzák, s ezek a szapo­rodási szerveket s a tőgy tejmirigy működését. A nagy tejtermelésnek alapfeltétele a jó tejtermelő képességű, egész­séges, szilárd szervezetű, jó étvágyú, fejlett belső szervekkel, és élénk működésű tejmirigyekkel bíró állat. Csak az ilyen szervezet bírja a nagy tejtermeléssel járó megerőltetést. Természetesen ehhez biztosítani kell a jó takarmányozást, elhelyezést, ápolást. Ezek nélkül a legjobb képességű tehénnel sem tudunk eredményt elérni. Barci Ambrus, a királyrévi EFSZ fejőgulyása, ahogy ő mondja: kita­pasztalja a teheneit. Megfigyeli szokásaikat. Frissfejős korában egy két marék abrak-többlettel próbálja meg, milyen nagy tejtermelésre képes te­hene. Ügyel az önitatók tisztaságára is. Ez a gondos kezelés eredményezte azt, hogy a gondjaira bízott tehenektől az 1955-ös évben 29 ezer kg tejet fejt ki 13 db tehéntől. Csak az egyedi tulajdonságok alapos ismeretével tud a fejő megfelelő módon alkalmazkodni, így tudja a tehenet legmegfelelőbb takarmányozás­ban, ápolásban részesíteni, amelyet a tehén nagy tejterméssel fizet vissza D. I. Jobb iakarményozás — nagyobb súlygyarapodás A tornaaljai járásban levő lénárd­­falvai szövetkezetben ez év február­jában a sertéseknél bevezették a Su­­rikov-féle gyorshízlalási módszert. A kenyeret kukorica- és árpadarából, burgonyából és egyéb takarmányból sütik. Az úi módszer alkalmazásának eredménye már az első hetekben megmutatkozott. Tizenegy hízósertés­nél pontosan ellenőrizték az új takar­mányozási módszer eredményeit és bebizonyosodott, hogy március folya­mán 1 kg napi súlygyarapodást értek el darabonként. Ez csaknem kétsze­rese a múltban elért súlygyarapodás­nak. Molnár Barnabás és Ragai Barna­bás, a szövetkezet sertésgondozói je­lenleg 100 db sertést hizlalnak ezzel a módszerrel. A nagyobb súlygyara­podás lehetővé teszi, hogy június vé­géig több mint 80 mázsa sertéshúst adhatnak be szabadáron. Tenyésszünk angóranyulat Az angoranyúl külseje lényegesen eltér a házinyúlétól. A fej rövid, homloknál és orrnál szélesedő. A jó származású egyedek füle dús gyapjú­val van benőve, a fülhegyen bojtos pamacsképződményt, a fej kétoldalún 4-5 cm-es sokszor még hosszabb po­faszakáit, s a két szem között ugyan­csak dús, úgynevezett homlokpama­csot találunk. A test rövid, a hát erősen gömbölyödik. Az angoranyúl értékét főleg a gyapjúszálak finomsá­ga és tömöttsége adja meg. Igényte­lensége szinte bámulatos. Mielőtt a kezdő tenyésztő a te­nyészállatokat beszerezné, tenyészte­­lepről, ketrecekről kell gondoskodni Legcélszerűbb a ketreceket kertek­ben, vagy gyümölcsösben elhelyezni. A kertgazdálkodásból eredő hulladé­kot felhasználhatjuk az angoranyulak takarmányozására. Az angoranyulak trágyáját pedig felhasználhatjuk a kertekben. A ketreceket úgy helyezzük el, hogy tágas és szellős helyen legye­nek, — de semmiesetre sem huzatos helyen. Az angoranyúl a hideget sok­kal jobban bírja, mint a meleget A melegtől nemcsak szenved, hanem az a gyapjú fejlődését is gátolja. Ezért szükséges a ketreceket hűvös helyre tenni s a nagy hőségben vízzel lo­csolni. Amennyiben a telephely nem engedné meg, hogy szélmentes he­lyén legyenek, akkor télre védőfalról kelll gondoskodni (deszka, kukorica­szár. zsák, vagy ponyva). Ennek el­hanyagolása sokszor megbosszulja magát. Az angoranyulak télen is a ketre­ceikben maradnak. A gyapjú növésé­re a hideg nem ártalmas, sőt előse­gíti azt. Nem kell félteni a kicsinye­ket sem a hidegtől, az anya gondos­kodik róluk Természetesen ez nem vonatkozik г különösen zord télre. Az angoranyulak ápolása és egész­séges Tejlodése szempontjából leglé­nyegesebb a ketrecezés. A szűk és nehezen kezelhető ketrec az állatok egészségét és fejlődését veszélyeztet­heti és éppen ezért már Kezdetben fordítsunk nagy gondot a ketrecek építésére. Majerszky Márton. % Pusztítsuk növényeink ellersngeit Az emberi és állati betegségek le­küzdésére régi időktől kezdve nagy gondot fordítottak, de a növények egészMgügyi gondozására már ke­vésbé. Hazánkban is meglehetősen újkeletű a növényi betegségek elleni küzdelem. Az óriási károk elhárítá­sának érdekében azonban mindent meg kell tenniök a gazdáknak. Tűz­­zel-vassal irtani kell a rovarkártevő­ket és meg kell akadályozni minden­nemű pusztítást. Elég csak néhány példát felhozni, hogy mennyire elsza porodhatnak a kártevők, ha elhanya­goljuk a védekezést. f?v például egy elhanyagolt répaföldön, — mondjuk egy katasztrális holdon, — kb. 10— 12 000 répabogár élősködik. Egy ka­tasztrális holdon 1 300 000 zsenge ré­­panövény kel ki. Ebben az időszak­ban egv éhes répabogárra 90—100 répanövény jut s igy nem csodál­kozhatunk, hogy ha nem védjük meg a növényt, azt egy-két nap alatt egy­szerűen elpusztítják. A hazánkba behurcolt burgonya­bogár nősténye 700—800 tojást is rak. Meleg vidékeken a burgonya­­bogárnak 3—4 nemzedéke is felnő. A burgonyabogár szaporodási képes­sége igen nagy. Ez azt jelenti, hogy egész évi szaporulatával 100 ember egész évi burgonyaszükségletét el­pusztíthatja. Ha ez a bogár hazánk­ban véglegesen meghonosodna, ak­kor a gazdáknak évente 500 vagon permetezőszert kellene vásárolni, a védekezéshez szükséges vízhordáshoz 70 000 fogatra, a permetezéshez 3 200 000 napszámra volna szükség. A példaként felhozott adatok bizo­nyítják, a növényvédelmi munka nagy jelentőségét, s ezért forduljon min­denki bizalommal a községekben megalakult növényvédelmi bizottsá­gokhoz. ha segítségre van szükség. Drexler Béla A bundásbogár kártétele Gyümölcsöseink egyik legnagyobb ellensége a bundásbogár. A rovar már augusztusban kifejlődik, de áp­rilisig még a földben marad. Kora tavasszal a virágzó, vadon növő nö­vényeken, vadrepcén, gyermekláncfü­­vön cl. Később aztán a virágzó gyü­mölcsfákat támadja meg. Elrágja a virág belső részeit, sőt még a fej - lődő termést sem kíméli meg. Elszáll a virágzó rozstáblákra is és kárt tesz a kalászokban Г rajzási ideje: május. Rendsze­rint reggel 8-tól délután 5 óráig röp­köd. Az első kirepüléskor megtörténik a párzás és négy-nyolc nap után rakja le tojásait a földbe. A rovar lárvája kezdetben fehér, néhány óra múlva fekete-szürke és csak a feje marad sárga. — Nagyon nehéz elle­ne a védekezés. Eddig csak a na­ponta végzett fáradságos, egyenkénti szedéssel irtották, mert a bogarakat közvetlenül érintő vegyiszert a virá­gokat látogató méhek miatt alkalmaz­ni nem szabad. (A DDT keverék nem hat a rovarra). Legalkalmasabb ko­rán reggel a gyűjtés, mert ha a fát erősen megrázzuk, a rovar könnyen lehull a földre. A gabonán csak ak­kor szedjük, ha az még nincs kivi­rágozva, mert különben több kárt tennénk, mint hasznot. D. B. A JÓL KIÜLTETETT RÉPADUG VANYOK gyorsan kihajtanak. Amint az első négy levélpár kihajt, azonnal póttrágyázzfunk nitrogénes trágyával. A magrépának kb. 65 kg tiszta nit­rogénre van szüksége, hektáronként. Ha ennél kevesebbet szórtunk el a kiültetés előtt, a még hiányzó meny­­nyiséget feltétlenül pótoljuk fejtrá­gyaként. A fejtrágyaadagot osszuk el három részre úgy, hogy a harma­dik adagot akkor szórjuk, mielőtt a levelek takarnák a talajt. Amint a sorok már pontosan láthatók, sürgős a gyors sarabolás. Mégpedig azért, mert ültetéskor eléggé összegyúrták a talajt az ültetők. A porhanyítás a szükséges átlevegőzést, a talajtevé­kenység fokozását és a gyomnövé­nyek megsemmisítését célozza. Az első sarabolással Gondosan ügyeljünk arra, hogy a kapa, vagy a saraboló­­kés ne érje a dugvány körüli tányért, tehát minden oldalról kb. 8 cm-nyi terület érintetlen maradjon. DOHANYPALANTÄZÁS. Most már igen fontos, hogy a dohány palán­tázását mielőbb befejezzük. A ko­rán kiültetett egészséges palánta, si­kerünk első feltétele. A fiatal dohány­palánták első veszedelmes ellensége a drótféreg, amely jelentős károkat idézhet elő. — Nagyon hatásos vé­dőszernek bizonyult ellene a HCH (hexaklórciklohexán). Ahol a megfe­lelő készítménnyel nem rendelkezne’: ott a következő védekezést kell alkal­mazni, ha drótféreg támadást észle­lünk! Mindjárt a dohánypalánta kiülte tésekor 6—8 cm távolságban a do­hánypalántától kb. 8—10 cm mélv ségbe egy szem kukoricát nyomunk a földbe. A drótféreg szívesebben vo nul a kiii\oricamagba. mint a dohány­palántába. Amikor a kukorica kikel és eléri a 4 úji magasságot, a mag gal együtt kihúzzuk és. a gvökérz( ten vagy a magban levő drótférgeket megsemmis tjük. Ha a várható drót­­féregkár nagyobb, akkor két szem kukoricát is lehet így elhelyezni, mégpedig a palánta két oldalán. — Előnyös a kukoricamagot előzőleg 24 órára beáztatni. A KUKORICÁT A LEGTÖBB he­lyen már elvetették és az első veté­sek már kelőfélben vannak. Ilyenkor pedig nem szabad elmulasztani a ku­korica boronálását. A könnyű borona a kukorica legjobb kapája. A boro­­nálást, — különösen eső után — fel­tétlenül ismételjük meg. A kukorica minden aggodalom nélkül, bátran boronálható 10—15 cm magasságig. A CUKORRÉPA GONDOZÁSA. Amint a cukorrépa kikelt és a sorok már láthatók, sürgőssé válik a gyors sarabolás. A gyomirtás, a téli ned­vesség megőrzése és a talaj átleve­­gőzése a célunk. Ha kézzel sarabo­­lunk, akkor szorosan a sorokig ka­­eggszen a sorokhoz vág. Gépi sa­­pálunk, úgy, hogy a kapa majdnem rabolással olyan közel igazítsuk a sorokhoz a késeket, amennyire csak lehet. Ügyeljünk arra. hogy a gép­kapa nyoma a vetőgép nyomával egy sorba járjon, mert csak akkor tud­juk a gépkapát úgy beállítani, hogy kártétel nélkül igazíthasuuk a sorok melletti szoros kapálásra. A sarabo­­lást végezzük el mielőbb, mert né­hány meleg nap után itt az egyelés ideje, amellyel nem szabad késle­kedni. ÜTSZÉLEN, ÁRKOKON, MEZS­GYÉKEN most már kikelt a gyom. Az ilyen helyeken sohasem pusztul­nak el kultúrnövényeink ellenségen Magvaik eljutnak a szántók szélére és onnan továbbterjednek. De nem­csak a gyommagok tartalékolói ezek a helyek, hanem számtalan állati kár­tevő is itt talál biztos menedéket. Tehát koratavasztól kezdve állandóan kaszáljuk le az útmenti és az árok­széli pázsitot. Ugyanez vonatkozik a mezsgyékre is. Állandóan ismételt kaszálással meg kell akadályozni, hogy a gyom virágot fejlesszen, vagy magot kössön. Ezért is érde­mes minden gazdaságban juhokat tartani, mert azok . nemcsahogy lege­lik az ilyen helyeket, hanem taposá­sukkal a kártevők bábjait "és álcáit is tönkreteszik. Fekete Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents