Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-05-06 / 18. szám

2 földműves 1956. május 6. ŕ • Uj utakon halad a nagykaposi szövetkezet A rügyfakasztó, langyos szellő lá­gyan ch émii m a bohrosodo őszi ve­tést, a tne I v Bodnár Anni, a nagy­kaposi ÉLSZ mező Sózd ászának sza­vai vul élve azér• ólaim harauos sz.­­nü, mert a szomszéd táblában lévő árpa és zab olyan gyorsan töreksz.k felfelé, mintha fiatalsága ellenére ver­senyezni akarna. Es "eredményesen, mert magasságban már utolérte az őszieket. A májusi napsugár pedig már a cukorrépa zsenge levélzetét köszönthet! ás lassan kidugta feiet a burgonya is. S ahogyan az elve­teti mag gyökeret ereszt a humuszos földbe, ahogyan nő, erősödik, fejlő­dik élet, ágy gyökeredzik a biza­lom, ágy terebélyesedik a remény lombos fája a nagykaposi szövetke­zet tag ,ainak szívében. Eddig tatán nem volt ágy? — ve­tődik lel a kérdés. Hiszen a múl! évoen is nyílt a tavasz és virágot sem fakasz'ott kevesebbet, mint az idén. a vetéseket is csak táplálta a föld, meg a napsugár? Ez így igaz. Am a nagykaposi szövetkezet tagjai­ban ott lappangott a terméstféltő gazda rossz etöérzete. Tudták, vagy inkább sejtelték hogy ne i elég csu­pán az, ' így bő termés lesz. De erről inkább olt suttogtak ahol ép­pen bizalmasan maguk között vol­tak. Kettesben—hármasban. S hogy miért, arra röviden ágy válaszolhat­nánk, hogy a tagok a szövetkezetben csak munkásoknak és nem gazdának érezték magukat. A hangtalan aggo­dalom nem volt alaptalan. Az évvégi zárszámadás aztán napvilágra hozta az elrejtett panaszokat, mert a mun­kaegységenként tervezett 20 korona második 10 koronájából csak kettőt oszthattak ki. Több nem jutott, pedig a termelési tervet majdnem minden téren teljesítették, sőt néhol túlszár­nyalták. A jövedelem azonban egyes emberek felelőtlensége miatt elúszott. Ide meg amoda cseppenként fogyott a becsületes munkáskezek szorgalmá­val összegyűjtött érték. A szőlőre például 100 ezer korona ráfizetés volt. /1 2 korona azonban jó vitaindító­nak bizonyult, mert nem lehetett észre nem venni, hogy hiba van a szervezésben, a vezetéken. Es a ta­gok lassan kizökkentek a közönyös­ségből. Üi vezetőséget választottak. Aztán jött a járási szövetkezeti kon­ferencia, ahol nemcsak az eredmé­nyekről beszéllek, hanem kibogozták a begubózott fekélyeket is. Majd a határozati javaslatban irányt szabtak a további munkának. A legfontosabb pontok• a hiányosságokból indultak ki. Ezek között volt a tervezett ál­latállomány biztosítása, a szövetkezel taglétszámának bővítése, a munka­­csoportok és azon belül a szocialista munkaverseny megszervezése, az ér­dem szerinti jutalmazás bevezetése, a szövetkezeti demokrácia és a minta­­alapszabályzat szigorú betartása, va­lamint a legsürgősebb mezőgazdasá­gi feladat, a tavaszi munkák meg­szervezése. Kiss László, a szövetkezet üi el­nöke már az első naptól kezdve ko­molyan fogott a határozatok valóra­­váltásához, a hiányosságok kiküszö­böléséhez. Persze ne .i egyedül szállt harcba a dolgok megváltoztatásáért, hanem a tagokkal egytill. Mindig a közgyűlésen tárgyalták meg. hogy mit kell legsürgősebben tenni és ho­gyan íogiák azt végrehajtani. Legfájóbb pont ,a sertésállomány Volt. Nagyon hiányzott innen a sok eladott malac. A tervezett 515 sertés helyeit csak 346-ot tartottak. Pedig a sertésállományra félmillió korona bevételt terveztek. Ilyen módon már szinte kizárt dolog lett volna elérni a munkaegységenként tervezett 20 koronát. Azóta felvásárlással és a fiadzásokból a sertésállományt 500-ra ■bővítették és a legtöbbet ígérő az, hogy ma már 100 anyakocájuk van. A szarvasmarha állományból is na­gyon hiányzott az a 60 darab tini, amelyet az elmúlt 2 év alatt levág­tak. A tejhozam is gyenge volt, csupán napi 3,5 titer darabonként. — Most 6,1 liter. Érdekes, hogy a fej­­hozam a napi takarmányadag csök­kenése ellenére emelkedett. Nem vé­letlen ez. A pontos (Magolás meg­szüntette a takarmányfecsérlést, a jó kezelés következtében pedig a tej­­hozam emelkedett. Hogy az állat­­gondozók ilyen munkát végeztek és végeznek, abban nagy szerepe van az érdemszerinti jutalmazás bevezetésé­nek. A következő lépés a munkacsopor­tok megszervezése volt. Ezek között szétosztották a földterületeket, a gaz­dasági felszereléseket és megtárgyal­ták a rájuk váró konkrét feladatokat. Mindezek után a tavaszi munkák megszervezése már könnyen ment. — Mert úgy van az, hogy a fötdmü­­vesember addig idegenkedik ugyan az újtól, amíg meg nem látja benne a jobbat, de ha meggyőződött, ő lesz a legkitartóbb harcosa. Itt is az tör­tént, Amikor látták, hogy gazdagodik, erősödik a szövetkezet, akkor aztán ők is kirukkoltak a hozzászólásaikkal. Es az bizony nem kis dolog volt. A csoportok versenyre hívták egymást és vállalták, hogy a tervezett hektárho­zamot cukorrépából 25, egyéb ter­ményből pedig még 10 százalékkal emelik a pótjutalom bevezetésénél. A csonortokon belül ösztönzőhatására még számos kötelezettségvállalás szü­letett a hektárhozamok emelésére, mert ki ne akarná a többet és a jobbat magának. Az egyes tagok közötti versenyt elősegíti az, hogy a kapásokat egyéni megművelésre oszt­ják szét. A tavaszi munkáknál aztán meg­г.: utatkozott, hogy ez a verseny va­lóban az emberek tettrekészségéből, többet és jobbat akarásából született. A tervezettnél rövidebb idő alatt vé­gezték el az 540 hektár rét és le­gelő javítását, amelyre összesen 2800 mázsa mész- és sótartalmú műtrá­gyát szórtak el. Az őszi vetések gyen­gesége miatt az ápolást itt különös gonddal végezték. Először talajvizs­gálatot tartottak, majd a szükséges műtrágyával és a megjelelő időben boronáiússal siettek a vetések segít­ségére. Meg is lett a hatása. Л ta­vasziak vetését a késői kezdet elle­nére is a tervezett idő előtt befejez­ték. A jó munka és jó szervezés láttán a kívülállók közül eddig 9 földműves íelentkezett a szövetkezetbe, akiket fel ts vett a tapoyüüs. A szövetkezet vezetőségének az a célja, hogy mi­nél több kis- és középparasztot nyer­ten meg a szövetkezetnek. A szövet­kezet vezetőségének hatékony segít­séget nyújt a járási i ártbizottság és a JNB mezőgazdasági ügyosztálya, valamint a helyi nemzeti bizottság, A nagykaposi szövetkezeiben az utóbbi hónapok alatt sok javításra váró dolgot megoldottak. De mégsem mindent. Növelni kell még az egyes munkaszakaszokon az egyéni felelős­séget. Vonatkozik ez a kovács- és ke­­rékguártóműhelyre, de a gépjavító műhelynek is nagyobb gondot kell fordítani arra. hogy a jármüvekre az idén már ne legyen 70 000 korona ráfizetés. A raktár nokdtrrk is jobban meg kell nyerni a tagok bizalmát. Es nem szabad olyan dolgoknak megtör­ténni. hogy április 21-én Czap Antal csoportvezetőt a vetőmaggal együtt hiába várták a mezön a csoport tag­jai. A csoportvezetők a munka elosz­tásában ne legyenek részrehajlók, Jó lenne azt is megvizsgálni, hogy az EFSZ irodájában szükséges-e négy dolgozó. Hiányosságok még vannak. De ezek mellett megállapíthatjuk, hogy a szö­vetkezet nagy változó, okon ment ke­resztül. Ezek közül egyik legfonto­sabb az, hogy a tagok lassan már nem munkásnak, de gazdának érzik magukat. És lendületes munkáink eredménye minden téren megmutat­kozik. Gazdagodik a szövetkezet s a tagok bizakodva néznek a jövő elé. Az'első neoyedév olyan eredmények­kel zárult, hogy ez a bízatom nem alaptalan. A hiányosságok nagy ré­szét kiküszöbölték s az első negyed­évi pénzügyi terv 165 000 korona többletet mutat. S ha figyelembe vesszük az állandóan fokozódó fej­lődést, akkor meggyőződhetünk róla, hogy Kiss László elnök számítása, mety szerint az 56-os év zárszámadá­sakor az előlegen kívül munkaegysé­genként legalább még 15 koronát oszthatnak szét, nem fantázia. Biz­tosítékként ált mögötte a nagykaposi szövetkezetben kialakult új szeltem, — a kollektív vezetés, amely tág te­ret nyit a tagok aktív kezdeményezö­­képessépe kibontakozásának. Es ez a biztos siker záloga. HARASZTI Teljesítették egész évi tojásbeadásukat A második ötéves terv kezdetekor a stupavai EFSZ tagjai értékes köte­lezettségvállalásokat tettek. Elhatároz­ták, hogy az év végéig 15 000 liter tejet, 45 000 tojást, 50 mázsa sertés­húst adnak az országnak terven felül. Kötelezettségvállalásaikat eddig pél­dásan teljesítették, mivel május else­jéig, a dolgozók nagy ünnepéig telje­sítették egész évi tojásbeadásukat. Kötelezettségvállalásokkal üdvözölték a martini járásban levő držkoveei szövetkezet tagjai május el­sejét. Az év elejétől 4500 liter tejet adtak be terven felül, ezenkívül tel­jesítették egész évi tojásbeadáeukat és a birkagyapjú beadási tervét. Az év végéig terven felül még 60 ezer tojást és 500 kg gyapjút adnak be. A ser­tés- és marhahúsbeadás negyedévi tervének teljesítése után a szerződésnek megfelelően beadtak még 23 és fél mázsa sertéshúst. Május végéig teljesítik az egész évi sertéshúsbeadást A bytéai szövetkezetnek jóhírű az állattenyésztési termelése. A szövet­kezet minden tagja kitartó szorgalom­mal dolgozik az EFSZ állattenyészté­sének fellendítéséért s így minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy a byt­éai EFSZ Szlovákia egyik legjobb ál­latenyésztő szövetkezete legyen. Mivel a negyedévi sertéshúsbeadási tervet már teljesítették és eddig 13 500 kg sertéshúst adtak az országnak terven felül, elhatározták, hogy az egész évi húsbeadási tervet május végéig, a to­jásbeadást pedig május 15-ig teljesí­tik. A buzitai szövetkezet tagjai vállalták, hogy ebben az évben 90 mázsa sertéshúst, 30 mázsa mar­hahúst 5000 liter tfejet, 4000 tojást adnak be terven felül. Ezenkívül kö­telezték magukat, hogy a felvásárló üzemeknek 60 elválasztott malacot és 18 süldőt adnak át. Továbbá kötelezet tséget vállaltak a növénytermelésben is. Az állattenyésztésből eredő válla lások 208 200, a növénytermelésből pedig 45 900 korona értéket tesznek ki. Sertéshúsból eddig 38,50 mázsát, ezenkívül 3150 tojást és 18 süldőt adtak be. Ezek összértéke 62 705 ко róna. J. M. A Sárosfai Nemzeti Bizottság jó munkáját bizonyítja az a tény, hogy a község szép eredményeket ért e! a beszolgáltatás terén. Az egyéni gazdálkodók közül eddig már 65-en teljesítették egész évi tojásbeadásu­kat, heten pedig egész évi húst és tojást beszolgáltatták. Külön di­cséretet érdemel id. Fejes Lajos, aki már húsból, tejből és tojásból is tel­jesítette beadását. A községben az évre előírt 20 215 tojásból eddig már 16 840-et beszol­gáltattak. A május elsejére tett fel­ajánlásukat, hogy 3000 darab tojást adnak be, négyszeresen túlszárnyal­ták, mert 12 000 tojást adtak az or­szágnak. Á. F. A jó példának Abaujszakályban is megvan az eredménye A tavasz megérkezésével Abaújszakályban, abban a községben is megtört a jég, melynek megemlítésekor csak kézzel szoktak legyinteni. Jól ismerjük a községet. Ismerjük a vezetők eddigi munkáját is. Eredményes munkáról aligha lehet beszélni. A gyűléseken minden alkalommal megállapították, hogy valami nincs rendben. De kiutat nem találtak. A legutóbbi gyűlésen ismét megállapították a hibá­kat. Ezen résztvett a helyi pártszervezet minden tagja, valamint a HNB dolgozói. Az értekezletnek csak egy pontja volt: éspedig a HNB elégtelen működése. A gyű­lés éjfélig tartott. A kérdés megvitatása után a bírálatra és az önbírálatra került sor. A megjelent elvtársak vé­leménye szerint Abaújszakályban ilyen gyűlésen még nem vettek részt, ahol a falu ügyes-bajos dolgait eny­­nyire alaposan kivizsgálták volna. A gyűlésnek azonban csak akkor lesz eredménye, ha a megszületett határozatokat végre is hajtják. És erre van itt is szükség. A falu vezetőinek olyan lég­kört kell teremteni, mely a szövetkezet tagjait segiti munkájuk végzésében. A szomszédos enyickei szövetke­zeti tagok gondnélküli életéről falunkban sokan meg­győződtek. Ezt akarják a mi földműveseink is elérni. A község dolgozó földművesei azt várják, hogy ebben nyújtson segítséget a HNB is.-aiks-Az EFSZ munkacsopcrtjain belül osszuk szét a kapásokat egyéni megművelésre Ebben az évben fokozott feladatok hárulnak a mezőgazdasági termelésre: lényegesen emelni kell a hektárhoza­mokat és az állatok hasznosságát. E két termelési ág szorosan összefügg egymással, mert az már természetes, hogyha van elég szemestakarmány, széna és siló, akkor a tejhozam eme­lése és az állatok súlygyarapodásának fokozása nem ütközik különös nehéz­ségbe. Erre pedig'most kell gondolni, amikor még sokat tehetünk a hiá­nyosságok helyrehozása érdekében. A tavaszi gabonafélék már jó ideje a földben vannak, a cukorrépa már sok helyen kikelt. Legtöbb helyen már a kukoricát és a burgonyát is elvetették. Csupán egy-két hét kér­dése és a földeken megindul a tava­szi munkák második szakasza, a dön­tő küzdelem a magasabb hektárhoza­mokért — a növényápolás. Falusi szólás-mondás szerint min­den kapálás felér egy esővel. Lehet az kukorica, cukorrépa, burgonya, vagy bármilyen más termény, fejlő­désére döntö befolyással van a gyom­talanítás. Ahol gyomos a föld, ott si­lány a kultúrnövény. Ahol pedig tisz­ta a föld ott jobban fejlődik a nö­vény. Ebben pedig miénk, az embe­reké, a gépállomáis dolgozóié, a szö­vetkezeti tagoké a döntő szó. A gépállomások az idén jól felké­szültek a kapásnövények sorközi megművelésére. A nagymegyeri gép­állomás traktorosai például 55 sara­­bolőt állítanak csatasorba, a nagy­­szombati gépállomás dolgozói 35 sa­­rabolóval irtják majd a gyomot, la­zítják a talajt. Tagadhatatlan, hogy ez óriási segítség a szövetkezeteknek, de ez még sem minden. A kapásnö­vények bő termése csakis ott biztos, ahol a szövetkezet minden tagjának szívügye a növényről való gondosko­dás, a kapálás. Ezt pedig legkönnyeb­ben úgy lehet elérni, hogy a szövet­kezet munkacsoportjain belül egyéni megművelésre osztják szét a kapáso­kat. Az egyéni megművelésnek 3 fon­tos jelentősége van: először is a pót­jutalmazáson keresztül érdekeltté te­szi a tagokat a többtermelésben; má­sodszor lehetővé teszi az egészséges, szocialista munkaverseny kibontakozá­sát; harmadszor pedig a gondosan megművelt talajba nem köt magot a gyom és nem válnak a földek a kö­vetkező években az élősködő gyom­növények fészkévé. Attól eltekintve, hogy a növények gyökérzetének állandó szellőztetésre van szüksége, más szempontból is fontos a növények sorközi művelése. Az állandóan laza, porhanyós, és gyommentes föld hosszabb ideig tar­talékolja magában a talajnedvet s így természetes, hogy a növény is jobban fejlődik. S ha egyéni megművelésre osztjuk szét a kapásokat, nem lehet kétség afelől, hogy így a tagok sok­kal jobban gondoskodnak a föld ol­tandó tisztántartásáról Egyrészt az­ért, mert az egymás mellett húzódó parcellákon nagyon meglátni, melyik tag milyen munkát végez. A földmű­ves ember sajátos jellemvonása az, hogy „vagyok olyan legény, mint te“ és nem tűmé, hogy szomszédja par­cellája tisztább legyen, mint az övé. Nos és a pótjutalom is serkenti az embereket, mert nem mindegy, hogy 60 vagy pedig 100 mázsa cukorrépa terem a negyed hektáron. A felső­szélt szövetkezetben például 126 má­zsa cukťot és 106 000 korona pótju­­talmat osztottak szét a tagok között a múlt évben, mivel cukorrépából túllépték a tervezett hektárhozamot. Bodrogszerdahelyen pedig az egyéni megművelésre szétosztott 8 hektáros cukorrépatáblán 508 mázsát termel­tek hektáronként. Természetesen itt sem maradt el a megérdemelt pót­jutalom. Ebben az évben aztán, ami­kor a répamag még csak a zsákok­ban volt, már akkor az egyéni meg­művelésről beszéltek, mert tudják, hogy ennek maguk veszik hasznát. Szövetkezeteinkben ma már mű­ködnek az önálló termelőcsoportok s így a kapásnövények egyéni megmű­velésre való szétosztása nem ütközik különösebb nehézségbe. Persze az még nem elég, hogy szétosztjuk a kapásokat, megígérjük a pótjutalmat és aztán nem adjuk meg a tagoknak, mint például tavaly a szőgyéni szö­vetkezetben. Ott például az egyik csoportnak jutott pótjutalomkéni bur­gonya, a másik csoport viszont már nem kapott, bár ugyanannyit termelt mint az első csoport. Ez természete­sen helytelen, mert a be nem tartott ígéret következtébe n a vezetőség el­veszti a tagok bizalmát, nem tudja felkelteni további érdeklődésüket, és nem is számíthat aktív támogatásuk­ra. Az egyéni megművelés előnye az is, hogy a tagok a részükre kiosztott parcellákon szívesebben dolgoznak és jobban bekapcsolódnak a munkába a családtagok is. Ha egyben kapálják a szövetkezet nagytábla kukoricáját, ott nincs olyan igyekezet. Elsősorban azért, mert így a csoportvezetők leg­jobb akarata mellett sincs lehetőség a munka igazságos jutalmazására, mert ilyen esetben rendszerint сбак a nehézséget veszik figyelembe. Az egyéni megművelésre szétosztott par­cellákon viszont világosan megmutat­kozik a minőségi munka is a maga­sabb terméshozamban s a pótjutal­mazás pedig biztosítja, hogy a tagok megkapják megérdemelt jutalmukat a terven felül termelt növényből. Az egyéni megművelésből tehát a tagnak is a szövetkezetnek is haszna van. A múlt évben például a búcsi szövetke­zetben egyéni megművelésre osztot­ták a kukoricát. Hajdú Lajos 1 hek­tárt művelt családjával. A' tagok kö­zött kialakult a szocialista munkaver­­seny, hogy kinek a parcellája lesz a legtisztább és ki éri el a legmaga­sabb hektárhozamot. Hajdú Lajos nem sajnálta a munkát. Irtotta a gyo­mot, lazította a talajt és meg is lett az eredménye, mert 54 mázsa csö­veskukoricája termett egy hektáron. Ebből 6 mázsát kapott pótjutalom­ként. A tö' bi tagok is szépen része­sedtek, mert azok is többet termel­tek a tervezettnél. A szövetkéz tnek is több jutót . Most már hallani sem akarnak más lehetőségről, annyira megfelelőnek bizonyult az egyéni mű­velés. Ha sikeresen akarjuk megvalósítani a mezőgazdasági termelésre háruló fokozott feladatokat, szilárdan ragasz­kodnunk kell a kapásnövények egyé­ni megműveléséhez. így érvényesül leginkább az az elv, hogy „ki-ki a végzett munka szerint”. Ilyen alapon a tagok jobban gondozzák a részük­re kimért területet, mert érdekelve vannak a hektárhozam emelésében. S ha jól művelik a földet és több te­rem rajta, több lesz a szövetkezetnek is meg nekik is. Több takarmány jut az állatoknak és ahol sok a kukori­ca meg a cukorrépa, ott több lesz a tej és a hús is. Ezzel párhuzamosan emelkedik a jövedelem, nagyobb lesz a munkaegység értéke s az év vé­gén magasabb lesz az osztalék is. Május első hetében járunk. Néhány napon belül országszerte megkezdő­dik a cukorrépa sarabolása, majd egyelése. Sok erőfeszítésbe, munkába, sok pénzbe került eddig a talaj elő­készítése, a vetés, a vetőmag, a mű­trágya. Tőlünk függ, milyen arányba adja vissza a föld ezt a befektetést. A gondos növényápolás bő termelést, bő takarmányalapot hoz, a felületes munka ellenben kidobott pénz, azon­kívül takarmányhiányt és a munka­egység értékének csökkenését vonja maga után. Az eoyéni megművelésnél aligha fordul elő ilyesmi. Itt tehát a legfőbb ideje, hogy ahol még erre voatkozűlag nem történt intézkedés, ott haladéktalanul foglal­kozni kell ezzel a kérdéssel és az összes kapásokat szét kell osztani egyéni megművelésre. Leczo K.

Next

/
Thumbnails
Contents