Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-15 / 15. szám
12 Földműves 1956. április 15. Az SZKP XX. kongresszusa és tanulságai pártmunkánk számára (Folytatás a 11. oldalról) között. Ebben a harcban az élő, a lenini gondolat győz és győzni fog mindig. Lehet, hogy akadnak olyan kételkedő emberek, közöttük olyanok, ákik a régihez ragaszkodnak, ahhoz, amit a XX. kongresszus elítélt, dogmatikusok, akik tevékenységükkel néha kompromittálták a szovjet tapasztalatokat, e tapasztalatok mechanikus és sablonszerű alkalmazásában — és figyelemre intenek majd, óvnak attól, hogy „túllövünk a célon” és mechanikus utánzással ilyen vagy amolyan formában azt fogják bizonygatni, hogy számunkra a szovjet példakép nem alkalmas. Erre csak egy módon válaszolhatunk: az, amit ma a Szovjetunióban’tanulunk, az az elvhűség a leninizmus érvényesítésében. A lenini szellemet, amelynek jegyében a XX. kongreszszus lefolyt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának példája alapján belevisszük pártunkba, annak egész tevékenységébe. Ezt következetesen megtesszük minden feltétel nélkül, ebben nem engedhetünk semmi habozást és ingadozást. A pártélet lenini elveinek következetes érvényesítése, a leninizmus következetes alkalmazása viszonyainak Csehszlovákia Kommunista Pártja önálló és alkotó politikai tevékenységének egyedül helyes. alapja. Ezt tanuljuk és fogjuk tanulni a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalataiból az eddiginél még nagyobb mértékben. Erre kötelez bennüpket az a kötelesség, amelyet pártunk a mi munkásosztályunk és az egész nemzetközi mupkásosztály iránt visel. A ^Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa még jobban megszilárdította a Szovjetunió Kommunista Pártjához és a Szovjetunióhoz fűződő teljes egyenjogúságon alapuló testvéri kapcsolatainkat és szeretetünket, azokat, a kapcsolatokat, amelyek törhetetlen eszmei alapokon nyugodnak. És az utolsó kérdés, amelyről közösen gondolkoznunk kell — az eddiginél sokkal jobban tanulnunk kell — nekünk éppúgy, mint az egész pártnak Vlagyimir Iljics Lenin müvéből. Lenin müvében nagy eszmei gazdagságot hagyott ránk. Mindent meg kell tenni Lenin művei kiadására irányuló gyakorlati intézkedésektől kezdve azok felhasználásáig a propagandában, hogy a leninizmust teljesen elsajátítsuk, gyakorlati tevékenységünk útmutatójaként felhasználjuk és azt tovább gazdagítsuk. Nem akarunk és nem lehetünk a Lenin által ránk hagyott eszméknek csupán passzív gondozói, nem elegendő, hogy ezeket az eszméket csupán megvédelmezzük az eszmei ellenségekkel szemben. Elsősorban arról van szó, hogy elsajátítsuk a leninizmusnak magát a lényegét, forradalmi és bírálati módszerét, materialista dialektikáját, hogy azt helyesen alkalmazzuk azon új' tények elemzésére és általánosítására, amelyeket a történelmi fejlődés Lenin halála után hozott, felhasználjuk a mai társadalmi helyzet elemzésére és ezen az alapon sokkal nagyobb mértékben vegyük ki részünket a nemzetközi marxista gondolkozás gyarapításából saját elméleti hozzájárulásunkkal. Nyilvánvaló, hogy Lenin alapos tanulmányozásáról az egész idő folyamán megfeledkeztek, hogy főleg a fiatal párttagok a marxizmustleninizmust túlnyomó részben Sztálin müveiből ismerik, amelyeket nem alkalmaztak kritikailag és gyakran a legfelsőbb fórumnak tartottak, minden marxista bölcsesség egyedüli forrásának, döntő és végső instanciájának. Sztálin kétségtelenül müveit marxista volt — és éppúgy helyet foglal a történelemben, mint ahogy megvan a helye a marxista-leninista gondolkodás történetében is. Műveiben sok az értékes — megtalálhatjuk bennük a mély marxista-leninista elemzés példáit. Ugyanakkor azonban látnunk kell, hogy sok minden csak azt fejezi ki, amit Marx, Engels és Lenin alkotott és csak a személyi kultusz tulajdoníthatta ennek érdemeit Sztálinnak. Ezen kívül tudatában kell lennünk, hogy nem lehet mindazt, amit Sztálin írt, helyesnek és végérvényesnek tartani. Egyes munkái, ha azokat összehasonlítjuk Marx és Lenin müveivel, nem érik el a módszereiket és elemzéseik mélységét és ezért bennük olyan következtetéseket találunk, amelyek közelebbről megvizsgálva egyoldalúaknak, sőt helyteleneknek mutatkoznak. Arról van tehát szó, hogy egész elméleti, nevelői és gyakorlati tevékenységünkben újra az őt megillető helyre állítsuk Lenint, Marx, Engels, a tudományos szocializmus alapítói mellé. Felhangzanak, ha különállóan is olyan hangok, vajon a Sztálin körül keletkezett személyi kultusz elleni harcban, nem teremtünk-e újabb kultuszt. Lenin kultuszát? Ez az ellenvetés egyáltalán nem állja meg helyét, Lenin jogosan tartozik Marx, Engels, a tudományos szocializmus alapítói közé, mert á marxi elmélet valamennyi részében új szakaszt nvitott. megteremtette az imperializmus és a proletár forradalmak korszakának marxizmus leninizmusát. Ebben az esetben nincsen szó személyi kultuszról, Lenin fontos szerepet játszik az emberiség történetében, mint olyan személyiség, akinek müve á társadalom legprogresszívebb erőinek érdekeit, a munkásosztály és a nép érdekét fejezi ki. Lenin személyes érdekeit és a történelmi eseményekben játszott nagy szerepét, amelyeket éveken át homályosított s lebecsült a személyi kultusz, magasra kell emelni és így teljes utat kell nyitni a történelmi igazságnak. Meg kell tanulnunk, a tényeket és az életet éppoly alaposan tanulmányozzuk, mint azt Lenin tette, politikánkat, a tények és az élet beható ismerete alapján kell megvalósítanunk és állandóan szembesítenünk kell a valósággal, a tömegek tapasztalataival. Lenintől szerénységet kell tanulnunk, meg kell tanulnunk az ő szellemében harcolni a felfuvalkodottság ellen, véget kell vetnünk a sikerek üres dicsőítése minden megnyilvánulásának. Meg kell tanulnunk Lenintől azt, hogy állandó kapcsolatban álljunk a tömegekkel, szoros kötelékek fűzzenek bennünket hozzá, mert ebben rejlik legyőzhetetlenségünk biztosítéka. A szovjjet vezetők angliai látogatása előtt EMLÉKEZZÜNK Április 11-én múlt 11 éve, hogy a buchenwaldi koncentrációs tábor felfegyverzett antifasisztái a szövetséges csapatok közeledésekor felszabadították a tábor foglyait és önmagukat. Ez a nap a koncentrációs táborokban sínylődök felszabadulásának nemzetközi napja lett. Mindössze pár nap választ el Buloanyin és Hruscsov történelmi jelentőségű angliai látogatásától. Ehhez a látogatáshoz a brit nép túlnyomó többsége — tekintet nélkül politikai felfogására — igen nagy reményeket fűz. .. . A reakciós újságok, szervezetek es személyek maroknyi csoportja eleinte igyekezett megakadályozni a látogatást, azután pedig arra törekedett, hogy hangulatot keltsen a brit közvélemény körében a szovjet vendégek ellen. Ezek a törekvések azonban csúfosan megbuktak, mert az ilyen hangoskodó csoportoknak a magatartását határozottan elitéli a brit közvélemény minden komoly rétege. Még sok megcsontosodott konzervatívot is beleértve. Egy Edward Coverly nevű olvasó például ezt írta a Times-nek. „Én megrögzött konzervatív vagyok, Az egész világ közvéleményét foglalkoztatja az a nyilatkozat, amelyet Guy Mollet francia miniszterelnök adott a US News and World Report munkatársának. Az amerikai folyóirat munkatársának arra a kérdésére: úgy véli-e, hogy „már nem fenyeget szovjet agresszió veszélye” Guy Mollet ezt telelte: — Sohasem gondoltam, hogy ilyen veszély fennáll. És nem változtattam meg véleményemet. Nem hiszem, hogy ez Oroszország érdekében állna. Feltevésem szerint az oroszok nem kívánhatnak háborút. Arra a kérdésre, milyen változásokat tervez külpolitikájában a francia kormány, Guy Mollet azt válaszolta, hogy hivatalba lépésekor mondott parlamenti beszédében kijelentette: „Külpolitikánk alapelvei megmaradnak. Továbbra is védelmezzük a szabadságot, ahol veszélyben foroghat, Itozzájárulunk ehhez a védelemhez és reméljük, hogy mások is közreműködnek benne. Mindamellett igyekszünk rábírni atlanti partnereinket álláspontjuk megváltoztatására. Mi jobban meg akarjuk szervezni ezt a védelmet. A nyugati hatalmak ezirányú cselekedetéi az utóbbi években nem voltak túlságosan szerencsések”. A tudósító kérdésére aztán Guy Mollet konkrétabban kifejtette: Ahelyett, hogy a leszerelés kérdését harmadik helyre tennék, miként ezt tavaly a genfi értekezleten történt, ezt a kérdést az első helyre kellene állítani. Továbbá kijelentette: Biztosra kell venni, ha_van valami, esély rá, hogy az oroszok egyesítve akarják látni Németországot, akkor ezt az esélyt lényegében véve csak egy általános viíágleszerelés keretében lehet elképzelni... Ha a kérdés megoldását az egyetemes leszerelés kérdésénél kezdjük, az európai biztonság kérdése de až a véleményem, hogy ezt a látogatást ellenezni strucc-politika volna, amely nagy kárt okozna országunk ügyének! Erről a kérdésről cikk jelent meg az Evening Standardban' is Richard Strung aláírásával. A cikkben ezt olvassuk: „Amikor Bulganyin és Hruscsov április 18-án Angliába partra lépnek, a brit népnek olyan szellemben kell fogadnia őket, amely előreviszi Eden béketörekvését. A lapok egyelőre tartózkodjanak mindennemű befeketítési kísérlettől.” A konzervatív képviselők zömének álláspontját Cyrill Osborne a következőkben foglalta össze: „Nekünk üdvözölnünk kell mindenkit, aki a békére törekszik. Ha Bulganyin és Hrusscov jobb megértést akar a Nyugattal, feleúton eléjük kell mennünk és a kibékülést tőlünk telhetőén meg kell könnyítenünk". keretei között elérhetőbbé válik Németország egyesítése is. Bonni hivatalos körök valóságos megrendüléssel fogadták Guy Mollet sajtónyilatkozatát, különösen azt a részt, amely Németország egyeségesítése, illetve a leszerelés kérdésével foglalkozik. Von Maltzan, a Német Szövetségi Köztársaság párizsi nagykövete felkereste Mollet miniszterelnököt és tiltakozását fejezte ki a nyilatkozatnak a német egység helyreállításával foglalkozó része miatt. A France-Soir közli, hogy Guy Mollet és Pineau von Maltzannak adott válasza lényegében a következő volt: Ezeken a személyi megnyilvánulásokon kívül még világosabban mutatja az angol nép hangulatát az a sok száz üdvözlő levél és meghívás, amely a legkülönbözőbb helyekről érkezik a londoni szovjet nagykövetségre. Szakszervezetek, üzemi bizottságok, városi és községi tanácsok hívják meg a szovjet államférfiakat sok-sok városba, üzembe, bányászkörökbe, egyesületekbe stb., akik mind vendégül akarják látni a szovjet vezetőket. A brit nép Malenkovot is szívébe fogadta: mint barátot és a béke emberét üdözölte. Ugyanilyen melegen készül fogadni Bulganyint és Hruscsovot. is. Néhány disszonáns hang nem képes megzavarni a szívélyességnek, a barátságnak és a békének ezt a hatalmas kórusát. F. A francia kormány tevékenységének előterébe a leszerelést helyezi, mert ha megegyezés jönne létre ebben a kérdésben, ez megkönnyítené Németország egységének helyreállítását. A béke hívei az egész világon rokonszenvvel figyelik a francia külpolitikában érlelődő változásokat, és azt remélik, hogy a francia kormány külpolitikájának tettei, többek között a most folyó leszerelési tárgyalásokon is, abba az irányba fognak mutatni, mint Pineau és Guy Mollet nyilatkozatai: a megegyezés és az együttműködés megvalósításának irányába. TJuchenwald a hitleristák politikai ■*-* foglyainak kínzóhelye volt. — 1937 óta hurcolták oda a különböző nemzetiségű antifasiszta harcosokat. Buchenwald ma is őrzi mindama kínok emlékét, amit csak a „hitleri elme“ tudott kitalálni. Kikötések, halálra éheztetés, az élő emberi testtel való „orvosi“ kísérletezés — mindez napirenden volt Buchenwaldban. Itt gyilkolták meg a hitleristák a német munkásosztály nagy fiát, a fasizmus' elleni harc jelképét, Ernst Thälmann elvtársat. Száz- és ezerszámra pusztultak itt a foglyok. A gyengébb hitűek, akik nem bírták tovább az éhezést, a megalázást, a szörnyű kínokat, a tábort körülvevő magasfeszültséggel telített villanydrótot ragadták meg, hogy véget vessenek szenvedésüknek. ľ)e a tábor lakóinak nagyobbik " része harcos antifasiszta, kommunista volt, akik még itt sem inogtak meg hitükben. És Buchenwaldban, a fasiszta pokolban, a villanydrótok mögött, a fasiszta gépfegyverek csöve előtt — élt, dolgozott a kommunista párt! Még elgondolni is nehéz, mit jelentett itt a pártmunka megszervezése. A kommunista és az antifasiszták hosszú évek harcai során tervszerűen szorították ki a tábor belső vezetéséből a táborban levő, bűnözés miatt elítélt foglyokat. A párt mindenütt ott volt. Lelket öntött a csüggedőkbe, élelmet, ruhát szerzett a kínlódóknak. Naponta kétszer érkeztek rendszeresen a politikai foglyokhoz a legfrissebb hírek a külvilágból, s a szovjet csapatok egyegy győzelme az öröm, a remény sugarát csillantották meg a sápadt arcokon. A különböző nyelveket beszélő kommunisták nagyszerű összefogása még arra is képessé tette az illegális szervezetet, hogy a tábor közelében levő íegyvergyárakból az ott dolgozó szovjet hadifoglyok segítségével fegyvereket csempésszen a táborba s ezeket tervszerűen elossza az illegális csoportok között, hogy felkészüljenek a fasisztákkal való leszámolásra. Az illegális szervezet rendkívüli erőpróbáját jelentették a felszabadulás előtti hetek, napok. A foglyok tudták, hogy közelednek az amerikai csapatok. A fasiszták tovább akarták hurcolni a foglyokat, ki akarták üríteni a tábort. • • tvenegyezer ember volt akkor Buchenwaldban. A hitleristák kiadták a parancsot, hogy minden ember azonnal sorakozzon fel a tábor udvarán. De a spanyol nemzetközi egységek harcosaiból szervezett nemzetközi komité utasítására egyetlenegy fogoly sem hajtotta végre a fasiszták parancsát! Az állig felfegyverzett, géppuskákkal, ágyúkkal harcikocsikkal1 rendelkező SS-ek kénytelenek voltak tárgyalni a tábor belső parancsnokaival, a kommunistákkal. Az SS-ek ragaszkodtak a kiürítéshez, s azzal fenyegetőztek, hogy az egész tábort rommálövik, ha a foglyok nem engedelmeskednek. Felvonultatták a tábor körül a csapatokat. A nemzetközi körmié kénytelen volt engedni, de azt elér ■ hogy a kiürítés sorrendjét ö szabja meg. A határozat az volt, hogy először menjenek el a táborból a bűnözők, s legvégül azok maradjanak, akiknek már fegyver van a kezükben, akik készek harcolni a hitleristáit ellen. ТГ lérkezett a döntő nap, a döntő óra. A szekciók felbontották fegyverraktáraikat, kiosztották a fegyvereket. A nemzetközi komité által kidolgozott terv szerint délelőtt 19 órakor megindult a támadás a főkapu, s valamennyi őrtorony ellen. Az SS-vezérkarnak sikerült megszöknie, de így is foglyul ejtettek belőlük 1-b. 200 SS-katonát. A fasiszta hóhérok, akik egész Európát a szögesdrótok, villanyvezetékek mögé akarták zárni, — maguk kerültek oda. A tábor már a foglyok kezében volt, amikor megérkezett az SS-föhadiszá 11 ás parancs-], mely az egész tábornak és valamenynyi fogolynak azonnali megsemmisítésére adott utasítást. К tudia, honnan kerültek elő a zászlók és képek, de nem sokkal a harcok befeieződése után már minden barak tetején vörös zászlót lengetett a szél. _n|_ BANDUNG Egy éve tartották meg az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletét Bandung nem nagy város ugyan Jáva szigetén, egy évvel ezelőtt mégis erre a városra irányult az egész vi lág közvéleményének figyelme. Az emberiség nagyobbik fele adott itt egymásnak találkozót. Huszonkilenc ázsiai és afrikai ország kormányának vezetői, 1 400 millió ember képviselői ültek itt össze, hogy a békéről, az együttműködésről, a szabadságról tanácskozzanak. És mondhatjuk, hogy a gyarmatosítók, a háborús politikusok a militaristák kivételével az egész világ emberisége lelkesen üdvözölte ezt a tanácskozást. Az imperialista hatalmak — különösen az Egyesült Államok — szerették volna meghiúsítani az értekezletet. Az amerikai sajtó nyíltan írt arról, hogy az ázsiai afrikai értekezlet összehívása már egymagában is csapást jelent az amerikai politikára. Ugyanis Amerika ázsiai politikájának tengelyébe az „ázsiaiakat az ázsiaiak ellen” elvet állította, s a régi gyarmati recept szerint viszályokat igyekezett és igyekszik szítani az ázsiai népek között, hogy így megszilárdítsa a megingott ázsiai pozícióit. Washington tehát az összeesküvések láncolatát készítette elő a bandungi értekezlet ellen, fenyegetésekkel, zsarolásokkal akarta könnyebbé válik. Ez az út vezet a kényszeríteni az ázsiai és afrikai országok kormányait, kérdés megoldásához. A biztonság hogy ne menjenek el az értekezletre. Ez azonban nem járt sikerrel, mert Ázsia1 és Afrika népei előtt az események egyre világosabbá tették: Főképp Ázsiában, de Afrikában is bekövetkezett a gyarmatosítás alkonya és a gyarmattartók uralma alapjaiban megrendült. S mindez azért van, mert van egy olyan erő, amellyel szemben a gyarmatosítók tehetetlenek és ez: Ázsia és Afrika népeinek öntudatra ébredése. A Szovjetunió létrejötte, az ázsiai szovjet népek nagyszerű fejlődése, a virágzó Kína utat mutatott Ázsia és Afrika elnyomott népeinek. Ázsia és Afrika népei mindjobban ráébredtek arra a hatalmas erőre, amelyet képviselnek, s ezért függetlenül és szabadon akarnak élni, s maguk akarnak dönteni saját ügyeikben. Ezért tudott — az imperialisták minden mesterkedése ellenére is — olyan eredményesen tárgyalni a 29 ázsiai és afrikai ország, ezért tudtak megegyezni a felvetett kérdésekben. Ázsiában napról napra változások történtek és tö ténnek. Afrikában is megmozdult a föld. S ezeket a történelemhozta változásokat nem lehet többé megállítani. Ellenkezőleg: az ázsiai és afrikai népek szabadságmozgalmai ezernyi nehézséggel, akadállyal küzdve, s mégis feltartózhatatlanu! haladnak előre" Es Bandungból — egy év távlatából — ma is érzi a világ az ázsiai és afrikai népek béke és szabadság vágyának kisugárzását. Érlelődő változások a francia külpolitikában Guy Mollet francia miniszterelnök, az US News and World Riportnak adott nyilatkozatában élesen bírálta az amerikai politikát SZABAD FÖLDMŰVES ^ a Földműtzlésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Szerkesztőség Bratislava, vákiai Mezögaz' sági Kiadó n. v., Bratislava, Knžkova 7. — Ny ttja: Merkantilné tlačiarne n. p., z. A-72583 Kés 10,40. — Terjeszti a Posta
