Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-04-15 / 15. szám

Földműves ÍS56. április 15. 7 Növényvédelmi naptár áprilisra Tó tanács a görögdinnye termesztéséhez Lucernabarkó Répabogarak ÍA kicsiny, zömök, szürkés vagy bar­nás ormányos bo­gár, a lucerna le­veleit „u“ alakban kicsipkézi. Csantfe­­fiér lárvája a föld­ben, a lucerna és a többi pillangós­­virágú gyökerein a nitrogéngyűjtő gumócskákat rágja. Lucernaböde kákban szöek. Sárga, szőrös lár­vája, katicabogár­nál kisebb vörös­barna bogara, a levelek lemezén párhuzamos vonal­­liámozgat, a levelek áttet-Lucernabogár Л Katicabogárhoz ha­­sonló, nyúlánkabb. 10 fekete pettyes aj* bogara, szürkés-fe­­ketének látszó sző­rös lárvái a lucer­na leveleit szabálytalanul berágják. Védekezés a három lucernakártévö ellen: a bogarakat gyéríthetjük kézi vagy fogatos bogárfogóeszközzel, gép­pel, mihelyt a lucerna araszosra meg­nő. A kelő, sziklale­veles vagy néhány leveles répán már áprilisban megje­lelhetnek. A föld­színű, ormányos, (isztes répabarkó, a szürke-szürkésbarna ftegyesfarú répa­barkó a kelő répát teljesen letarolhat­ja. A répabolha 2-3 mm-es fémfé­nyű, jól ugró bo­gár, mely a répalevelekbe felülső fe­lületük felöl lyukakat rág. Védekezés: helyes agrotechnika, mely az egyöntetű kelést és gyors fejlődést biztosítja. A répabogárfogó árkot nemcsak a múlt évi, hanem az új tábla körül is ássuk meg vetés után. A földi bolhák ellen porozószer­rel porozunk. Mit kel! tudnunk a DDT*ről és a Gesarol-ról Ma már az egész világon ismerik a DDT rovarölöszert. Forgalomba hoztak azonban egy másik rovarölőszert is: a Gesarolt. A DDT és a Gesarol 5 %-nyi mennyiségben tartalmaz ható anyagot. Fehér kristályos por és gyenge, kellemes illata van. Közönséges hőmér­sékleten nem párolog s a vízben sem oldódik. A legtöbb rovarra mérgező, de a halálos adag rovarcsoportonként különböző lehet. Kismennyiségben is nagy hatása van s egyszeri érintkezés után is megöli a rovart. A ro­varölőszert por, vizes (gyakran szappanos), vagy olajos permet alakjában használják, s tapasztalat szerint az utóbbi formában a leghatásosabb. A DDT az emberre sem teljesen közömbös. Már feljegyeztek néhány halálesetet, melyet a DDT okozott. A DDT-t nem szabad belélegezni, vagy bőrre juttatni. Ezekkel a szerekkel eredményesen védekezhetünk a növények ellen­sége, a rovarok ellen. Sőt a talajban lévő kártevők ellen is hatásos. DREXLER BÉLA A műtrágyázás jelentősége Az őszi búzának és a rozsnak fejlődésük különböző szakaszaiban szük­ségük van nitrogénre, foszforra és káliumra. E tápanyagoknak különösen a bokrosodás és a szárbalndulás előtt van nagy szerepük. Ezért a korata­­vaszi fejtrágyázásnak nagy jelentősége van. Nálunk általában csak az őszi gabonaféléket fejtrágyázzák, de a Szovjetunióban más növényeknél is al­kalmazzák. A fejtrágyázás különösen a kötött, rosszul szellőző s nehezen felme­legedő talajon hatásos. Ha cukorrépa vagy más tavasszal vetett növény rosszul fejlődik, akkor műtrágyák adagolásával hatásosan elősegíthetjük a fejlődést. A műtrágyákat mindig íog'asolás vagy kapálás előtt adagoljuk. A mésznitrogént (pétisót) csakis a harmat felszáradása után és sohasem a nedves növényre adjuk, mert a gyenge levelet leperzseli. Legjobb, ha a különféle műtrágyákat (nitrogén, foszfor, kálium) összekeverjük s úgv ada­goljuk, mert így hatásosabb. Munka Dezső A görögdinnyét hazánk déli részein egyre kiterjed­tebben termesztik. A hiba az, hogy sokan nincsenek tekintettel az éghajlati viszonyokra, ugyanakkor még a régi módon termesztik. Magot raknak a fészekbe. Ez a termelési mód elavult, a termés bizonytalan. Ha az idő­járás kedvezőtlen, keveset terem, ugyanakkor termőföld pocsékolást jelent. Arra törekedjünk, hogy melegágyban előnevelt palán­­tákró' termeljünk görögdinnyét. Ez a termelési eljárás biztosabb, maqasabb terméshozamot eredményez. A gö­rögdinnye palántanevelésének már itt az ideje. Április 20-ig be kell rakni a magot préselt, vagy egyszerű gyep­kockákba. - A magot előcsiráztatjuk és csak a kicsírá­­zottat rakjuk be. így egyszerre kel ki és egyes palán­ták nem nyurgulnak fel. A kikelt dinnyét ugyanúgy gondozzuk, mint más pa­lántákat. Ha korábban kezdjük a magberakást, van időnk a dinnyepalántát jól megedzeni, vagyis a kockákat akár kétszer is átrakni, ami által jól megerősödik a palánta. A palántákat kiültetés előtt 10 napig ablak nélkül hagyjuk, szabadlevegőhöz szoktatjuk. Az így nevelt pa­lánta ültetés után könnyen gyökeret ver és gyorsan nő. Amikor a görögdinnye két főindája eléri az 50—60 cm-t egy-egy kapavágásnyi földdel az indákat leföldel­jük úgy, hogy a futóinda vége kinn maradjon Ennek a földhözkötésnek két fontos jelentősége van: az egyik a szelek nem forgatják össze-vissza a növény indáit és így a babnagyságú dinnye nem ütödik meg, nem pusz­tul el. A másik előnye, ha a takarás előtt vagy után kapunk esőt, a letakart szár legyökeredzik és így a fő­gyökérrel együtt három gyökérrendszer alakul ki, va­gyis a növény három „konyháról” táplálkozik. Legjobban terem a görögdinnye a jó táperöben lévő, könnyű, félhomokos talajon. Agyagos talajon későn érik és keveset terem. Öntözésre nincs szüksége, mert nem szereti a talaj­­lehűlést és a dús páratartalmú levegőt. Gyakori beteg­sége a rozsda, amely a leveleken mutatkozik először, és utána átterjed a gyümölcsre is. Ez a betegség esős nyáron szokott előfordulni. Védekezés: Egy százalékos bordóilével való permetezés dinnyekötés után. A dinnyét mindaddig kapáljuk, míg csak hozzá lehet férni, mert a gyomnövények számára nincs víztartalé­kunk. Meg kell őrizni a talajnedvességet. Dinnyekapálásra nagyon jó! bevált a húzókapa. Ezzel sekélyen, szaporán lehet kapálni és nein vágjuk el a növény gyökérrészét. A múlt évben a magróltermelt görögdinnye sok he­lyen még csak kóstolót sem adott. Ezért inkább pa­lántáról termeljünk görögdinnyét, mert csaknem mindig ki vagyunk téve a kedvezőtlen időjárásnak. Körös István, Pozsonyeperjes. Növeljük a lúd- és kacsaállományt A tyúkfélék mellett a ludak és ka­csák a háztáji baromfiállomány leg­értékesebb állatai. Tartásuk alig kerül valamibe, az év legnagyobb részében megtalálják takarmányukat, csupán némi pótlásra van szükség. Jól fejlett lúdjaink 10 hetes korban három-öt kilogramm, kacsáink 2—2,5 kg ízletes húst adnak. Most még meg van a lehetősége, hogy keltessünk és neveljünk belőle minél többet, mert a tavasz ezek sza­porításának legfőbb időszaka. Lúdjaink már lassan megkotlanak, tehát óljainkban bőven almozzunk, hogy szalmából, pelyvából elkészíthes­sék fészkeiket. Tojásaikat megkotiásig gondosan gyűjtsük, hogy valamennyi kikelhessen. Fészkeikbe annyi tojást rakjunk, amennyit jól betakarnak. Takarmányuk szemeskukorica alakjá­ban állandóan előttük álljon s ne ag­gódjunk, ha az állat fészkét elhagyva, vízre megy. Ez idő alatt a tojások lehűlése, majd újbóli felmelegedése elősegíti a tojásban fejlődő liba­embrió erőteljes légcseréjét a nedves tollazat pedig a tojás héjhártyáját puhítja, ezáltal könnyebb lesz a kelés. A liba jó anya, kicsinyeit sok gond­dal neveli. Eresszük őket mielőbb a szabadba, hogy edzetten gyorsan fej­lődjenek, a zsenge tavaszi füveken és az éltető napfényen. Időközben ned­vesített kukoricadara etetésével erő­sítsük őket. A kacsatojásokat tyúk- vagy puly­­kakotlóval keltessük. Keltetésre csak friss tojásokat használjunk, ezekből kelnek az életerős, könnyen nevelhe­tő kacsák. A kikelt kacsákat apróra vágott zölddel kevert és nedvesített darával etessük. Eleinte óránként ad­junk nekik eleséget. Igen gyorsan fej­lődnek. Az, első hetekben óvjuk őket a megfázástól. Hideg földön, vizes al­mon könnyen felfáznak, szemük hu­rutos, végbelük környéke ragacsos lesz, hamar elpusztulhatnak. A fiatal kacsák mohók, falánkok, de igen jó takarmány értékesítők. A csa­lán, a líceum levele, a saláta, az akáclevél, a lucerna és a konyhakert legtöbb hulladéka, kevés hozzáadott korpával kielégíti falánkságukat, és gazdaságos tartást biztosít. A fiatal kacsák a meleg, sekély, féregben, ro­varban gazdag tocsogós vizeket sze­retik, ahol csőrükkel a fenék iszapjá­ban kedvükre turkálhatnak. Ha korán akarunk pecsenyéhez jut­ni, a fiatal kacsákat elkerített, helyen, korlátozott mozgási lehetőségek mel­lett tartsuk és gyakran etessük. Hi­hetetlen gyorsan fejlődnek s 9 hetes korukban 2 kg-on felüli súllyal vág­hatjuk őket. A felesleget értékesíteni kell, mert ezután tollúk tokosodik, testsúlyuk nem fejlődik olyan mér­tékben, mint eddig, sok tápanyagot felhasználnak tolláik fejlődéséhez. TELEPÍTSÜNK TÉLI ALMAFÄT Az 1956-os év végéig gyümölcsfa­­álloinán' unkát — országos' viszony­latban 20 millió csemetével kell sza­porítanunk. Különösen vonatkozik ez a téli almafa ültetésére. Ez a fa éghajlat szempontjából mérsékelt, inkább hűvös, mint meleg, párás viszonyokat kíván, amellett bő­séges csapadékot, sok harmatot, de sok napfényt is. A téli alma tenyész­tésére a legkedvezőbb éghajlati viszo­nyokat dombos vidékeken találunk. A telepítéssel figyelembe kell venni a vidék széljárási viszonyait. Kerüljük a széljárta, vagy őszi viharos sze­lekről ismert helyeket. Mélyfekvésű, zárt völgykatlanok, dombaljak jellegzetes fagyzugok, mert a hideg levegő súlyánál fogva e helyekre húzódik és megáll. Itt a tavaszi utófagyok rendszeresek. Az ilyen helyeket már a telepítésnél ke­rüljük. Igen lényeges kérdés a talaj kivá­lasztásánál a altal^ szerkezete is. A sekély rétegű talajban, mely alatt szikla, vagy nagyon köves altalaj van, a fák nagyon rövid életűek lesz­nek. Amint a gyökerek a megnem felelő altalajt elérték, a fejlődésében megáll és 1—2 év múlva a csúcs­hajtások fejlődése jelzi a rossz áltá­lán. Tehát vizsgáljuk meg minden­kor az altalajt is 5—6 próbagödör ásással, legalább másfél méter -mély­ségig. A talaj kiválasztásánál fontos kér­dés a talajvíz is. Olyan helyen, ahol a talajvíz két méteren alul van, nyu­godtan ültethetünk. Ott, ahol a talaj­víz magasan van, ott a tavaszi fa­gyok kárt okozhatnak. Ne telepítsünk gyümölcsfát erdőír­­tás helyén sem. A kiirtott erdő helyén a fák gyökerein élő gyökérpenész . és a mézesgalóca az újonnan ültetett fát is megtámadja. Ilyen helyen csak­is abban az esetben telepítsünk gyü­mölcsfát, ha előzetesen négy-öt esz­tendeig ezen a helyen mezőgazdasági művelés folyt. Badonics Mihály Az ég -Íján hajnal pirkad. A csalitban kismad-'- csivikelve ébresztgeti párját. A távoli dombo­kon, Jászó irányában felbúgtak a traktorok. j Igazi tavasz. Az élet pezseg min­denütt. Kígyózó erdei úton motor­­kerékpárok száguldanak Hetény felé. Mi ellentétes irányban az úton visz­­szafelé megyünk. Jobbról is, balról is illatát leheli az erdő. Ibolya kék­lik a bokrok alján, szellő suhan az ágakon s a mogyoró sárga barkáiból, mint a szitált liszt, virágpor hull szerteszét. Autóbusz dudál mögöttünk. Az er­dei úton egyre többen járnak, Az­előtt csak a gyalogosok és fuvarosok képezték erre a forgalmat. Most pedig sokféle jármű közeledik. Jó híre volt régen is az erdőkkel, völgyekkel ko­szorúzott Debrő községnek, fájáról, mészérő] országhírűvé vált, most pe­dig szövetkezetét emlegetik, a járás legjobbjai között. Hírből már tud­­iuk, hogy a falu villanyt, kapott. Az új autóbuszjáratról az imént győ­ződtünk meg. Utitársunk, Hvizdosné, aki szepsiből két gyermekével jött lá­togatóba, újságolja, hogy ez. idén a vízvezeték is elkészül. A fiatalasz­­szony boldogan beszél szülőfalujá­ról. — Minden megváltozott, mióta el­jöttem. Meghitt beszélgetés közben múlik az idő. A nap már magasra szökött a tiszta égen. Hátunk mögé került az erdő kacskaringós útjával. Előttünk dombos mezők földje szikkad a ta­vaszi széltől, napsugártól. Egy trak­tor és nagyon sok lovasfogat dolgo­zik a határban. Simítóznak, boro-Az erudm^íiyekrol, ha halkan is, de beszélnek nálnak, szántanak és vetnek. Több traktor még nem jött, pedig a sziklás legelőre kihúzatott vetőgépcsoport ar­ra vár. Bővül a láthatár, amint tovább megyünk. A templom tornya, házak kéményei úgy emelkednek felfelé, mintha most nőnének ki a földből. A kertek alatt két új istálló tárul szemünk elé. Távolabb másik kettő látható, amelynek építése a befeje­zéshez közeledik. A családi házak nagyobbrészben újak, .régi viskó egy sinqs közöttünk. Az idegen első pillanatban megcso­dálja a sok új épületet, de később arra is gondol, hogy könnyű ott épí­teni, ahol majd rászakad a falura az erdő rengeteg fájával, és az em­ber úton-útfélen kőbe botlik és nem is akármilyen köbe. Hárommal-négy­­gyel megtelik egy szekér. Debrődön az építkezés nagyban folyik, de a határtól az akadályokat képező kövek csak nem akarnak elfogyni. Pedig régen sokat kiszedtek belőlük, mésszé égették. Czepessy János, szövetkezeti tag, ^ fejtegeti nekünk, mi az oka an­nak, hogy még mindig sok náluk a ki nem fejtett kő. — Menne itt a munka, de sok" az akadály. Ki hallott már ilyet, hogy a d'brödi istállók építéséhez követ Somodiból, homokot Rerényből, földet Szepsiből hoznak. — Mind a négy isállóhoz onnan szállítottak? — Csak háromhoz. Az elsőt ma-I gunk építettük. Főképpen itthoni anya okból. Debrödre követ hozni olyan, mintha a Dunába öntenék a ívizet. Homok is van a közelben, nem messze folyik a Boldva. Földünk is van, hiszen földművelésből élünk. — Kár a szepsi földet idecipelni. Ebben az ügyben nem -a furcsaság nagy, hanem a fuvar által megnö­vekedett költség. Az építkezési válla­lat ilymódon 300 ezer koronáért ké­szített el egy istállót. A többinek is hasonló volt az ára, csupán az ke­rült felébe, amit a szövetkezet maga erejéből épített és ez is éppen olyan korszerű, mind a többi három. Hogy ki a hibás benne? Kezdetben a deb­­rődi dolgozóknál nem volt egyetér­tés, ami sajnos még most is fenn­áll. A járás pedig az új és gyen­gébb szövetkezetek ügyével volt el­foglalva. De ez nem mentő dolog, és azt sem mondhatjuk, hogy eső után késő a köpönyeg. Még egy juhakol és raktár építése van tervbe véve. Továbbá hátra van a vízvezeték be­vezetése is. Ezeknél az építkezések­nél adódó munkákat a szövetkezet maga is elvégezhetné, de csak akkor, ha a kívülállókat is megnyerik a kö­zös gazdálkodás ügyének. A magángazdák elismerik a nagy­üzemi gazdálkodás előnyét és jövőjét. Nem teljesen rajtuk múlott, hogy ed­dig nem léplek be a szövetkezetbe. Molnár Mihály, kilenchektáros kö­zépparaszt, akit a többi magángazda példaképnek tekint, így nyilatkozik: — Én már azt is tudom, hogy holnap mit dolgozom és hogy a jö­vöhéten elvégzem a vetést, a szövet­kezeti tagok pedig azon törik, a fe­jüket, kapnak-e traktort, vagy nem, — azért lépjek be, hogy az én mun­kám is bizonytalan legyen? A HNB irodája felé vezet az utunk. Hangos beszéd hallatszik. Túróc.zy János könyvelő. Görcsös Ferenc pénz­tárnokkal vitatkozik egy csomó irat felett. Görcsös Ferenc, csoportvezető pedig a telefonnal bajlódik. — Halló — halló! A brigádközpon­tot kérem. A brigádközpont nem jelentkezik. Hosszas csengetések után a postáról megszólal egy női hang. — Ninos ott senki, hiába is hí­vom. — Vagy alusznak, vagy nem Hall­ják .— tréfálódzik egy dolgozó, aki érmen most a nagy beszéd közben jött az irodába, de máris távozik. — Látja, hogy mindenki el van foglalva a vetés ügyével. l~|él felé jár az idő. A posta mégis csak megteremtette az össze­köttetést. A brigád gazdasági veze­tője jelentkezik, de a nevét a vi­lágért sem árulja el. — A brigádvezető a mezőn van. A traktorok is régen kimentek. — És mi lesz velünk — kérdi a csoportvezető, — Maguk tudják — csattant a vá­lasz. Miért lem járnak brigádtanács­­értekezletre? Akkor idejében megkap­nák a traktort. Eszerint a debrődi szövetkezetben egy napot, vagy 1 'án kettőt is késik a vetés. A régi vezetőség is a mun­kaszervezés terén követte el a leg­nagyobb hibákat, úgylátszik, hogy az újnak 'is ez a gyönge oldala. A szepsi gépállomás is több gondot for­díthatna rájuk. Nem elégedhetnek meg azzal, hogy minden traktoros künn van a mezőn, de vegyük szá­mításba azt is, hogy hol dolgozik. A jászói határban is pontos a vetés, bi­zonyára ott dolgozik az a traktor is, amelyiket Debrödre várnak, de a hegyek között is be kell vetni a föl­det. Bár a világ szemétől és ellen­őrzéstől egy kiss távol esik ez a vidék, de ha itt későn vetnek, ak­kor jó termést nem arathatnak. Az eredményeket és hibákat egyfor­mán lába minden dolgozó, A kívül­állók az eredményekről ha halkabban is beszélnek, mint a hibákról, de be­szélnek. Tőlük tudfuk meg azt is, hogy a szövetkezetnek a múlt évben nagyon jó lenje termett. Az ez 'dei kísérleti cukorrépa termesztés sikeré­rében ők is bíznak. A jövő nagy juh­­tenyészetéröl, lóállományáról, méhé­szetről, mészégetésről a magángazdák is beszélnek és számítanak rá. Rövi­desen ők is a közös gazdálkodás út­ijára lépnek, ehhez csak az kell, hogy ta szövetkezetben megjavuljon a mun­kaszervezés, a gépállomás idejében "küldje a gépeket, a járás pedig na­gyobb gondot fordítson a szövetke­zetre. A nagy tervek egyetértéssel és közös munkával rövidesen megvaló­sulhatnak. Csurilla József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents