Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-04-15 / 15. szám

föftbaBves

4

1956'. április Í5.

Az SZKP XX. kongresszusa és tanulságai

pártmunkánk számára

(Folytatás a 2. oldalról)

gorúan alkotmányos úton. A reakciónak a viszonyok megváltoztatására irányuló kísérlete ellen velünk együtt szembeszálltak a nem kommunista pártok vezetésében levő haladó erők, valamint e pártok szervezett tagjainak túlnyomó része.

Látnunk kell, hogy amint a reakció a viszonyok megváltoztatására törekedett, az eseményeknek úgy kellett haladniok, amint azok bekövetkeztek, eltolódásoknak kellett bekövetkezniük a Nemzeti Frontban is. Ezek az eltolódé-, sok a Február eredményei voltak. Emellett azonban a februári események nem függtek csak tqlünk, elsősorban a burzsoázia azon részének állásfoglalásától függtek, amely a Nemzeti Front része volt és a burzsoáziát képviselő politikusok magatartásától függtek. A párt. egészen a reakció fellépéséig lassúbb fejlődéssel számolt,

azonban éberen készenlétben állt a reakciós erőknek a viszonyok megváltoztatására irányuló minden törekvésével szemben és amikor ezek az erők. felléptek, mozgósította a tömegeket és e támadást visszaverte.

Ez volt forradalmunk fejlődése. Tekintet nélkül nyugodt, békés formájára, ez a folyamat tartalmával mélyen forradalmi volt és az állam irányítását teljesen a parasztsággal szövetkezett munkásosztály vette át.

A párt ezeken a kérdéseken már 1945. óta dolgozott és a stratégiai, valamint taktikai kérdések megoldásában az egyes kérdésekkel kapcsolatban új elméleti indítékok egész sorát vetette fel. Ki kell emelni a február előtti időszakban kelt pártdokumentumokban foglalt tapasztalatok nagy jelentőségét, az elméleti munkában ki kell aknázni a gondolatoknak mindazt a gazdagságát, amelveket Gottwald elvtárs ezen időszakban mondott beszédei tartalmaznak, rá kell mutatni jelentőségükre, mert ezeket a dolgokat az elméleti dolgozók és propagandisták gyakran lebecsülik.

A párt emellett harcolt azon nézetek ellen, amelyek opportunista módon magyarázták a szocializmushoz vezető csehszlovák út sajátosságait, specifikus voltát. Meg kell mondanunk, hogy e nézetek helytelensége nem abban rejs lett, hogy a szocializmus csehszlovák útjáról beszéltek, hanem abban, hogy ennek specifikus sajátosságait egyes dolgozók hibásan revizionista módon magyarázták. A „demokratikus” és „nemzeti” szocializmusról szóló nyílt revizionista elméletek a jobboldali szociáldemokraták és a nemzeti szocialista párt ideológiájának alapját képezték. A szocializmushoz vezető csehszlovák utunk marxi-lenini értelmezése e reformista nézetek ellen vívott közvetlen harcban alakult ki.

Miben rejlettek a szocializmushoz vezető csehszlovák út értelmezésének revizionista elemei, amelveket a pártnak fel kellett számolnia? Ezek a következők voltak:

Elvtársak, a Szovjetunió az SZKP XX. kongresszusáig az ország gazdasági felépítésében nagy sikereket ért el. Ezek a sikerek szemléltetően bizonyítják a szovjet ország fokozatos áttérését a kommunizmusba. A Szovjetuniónak ma hatalmas és sokoldalúan fejlett ipari, szocialista termelése van. A szocialista mezőgazdaság termelésében és szervezésében is főleg az utolsó időszakban előrehaladt és megteremtették a népgazdaság e fontos ágazata rohamos felemelkedésének feltételeit. A Szovjetunió most sokkal nagyobb mértékben és racionálisabban használja fel nagy anyagi forrásait, nagýszámú szakképzett kádere van a városokban és falvakon egyaránt és e káderek nevelésének nagyobb figyelmet szentel, mint bármely más ország.

A szovjet ország példája a világon nemcsak azzal hat, amit elért, hanem ma, az SZKP XX. kongresszusa után elsősorban azzal, milyen merész feladatokat tűz maga elé. Jellemző, hogy ezeket a terveket a burzsoá körökben már nem fogadják szkeptikusan, hanem ellenkezőleg, ezekben a körökben egyre jobban szaporodnak azok a józan hangok, amelyek arról beszélnek, hogy a Szovjetunió a gazdaság terén az USA nagyon komoly vetélytársává vált. Az elmúlt napokban Lippman amerikai hírmagyarázó kijelentette: „A Szovjetuniónak ilyen vetélytárssá való átalakulása korunk egyik legnagyobb történelmi jelensége”.

A Szovjetunió Kommunista Pártja a gazdasági felépítés irányításában következetesen valóra váltja Leninnek azt a gondolatát', hogy mi a legnagyobb hatást gyakoroljuk ma gazdasági politikánkkal a világ eseményeinek folyására.

A Szovjetunió hatodik ötéves terve magas, merész számadatokat tartalmaz az egész népgazdaság további hatalmas növekedéséről, ami megköveteli a technika gyors fejlődését és a munkatermelékenység növekedését. Ez továbbá lehetővé teszi a szocialista termelés fő céljának megvalósítását — a nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának szüntelen emelését.

A hatodik ötéves terv a legnagyobb mértékben pontos, konkrét iránvvonala azon történelmi feladat teljesítésének, amelyet a Szovjetunió elé már Lenin kitűzött, mégpedig, hogy elérje és túlszárnyalja a oazdasáqilag teghaladottabb orszánokat Az SZKP ebben a szocialista gazdaság nanv lehetőségeiből, abból indul ki, hoov a karntrUrmuscíil ma r.em envetlen szocialista nr^-rrm ь-npm az onőqr c^ocíalista világrendszer verseng. Emellett reálisan tekina) A nemzeti sajátosságok túlzása, a szocializmushoz vezető utak általános törvényszerűségének tagadása.

b) Az a törekvés, hogy a forradalom egv helyen topogjon, a perspektíva elvesztése, ami a kapitalista és kistermelési szektor konzerválásához, a falu szocialista átépítésének elutasításához vezetett.

c) Nemzetközi politikai téren e nézetek arra vezettek, hogy szem elől tévesztették a Szovjetunió szerepét, a Szovjetunióval való együttműködés jelentőségét, továbbá arra az elméletre vezettek, hogy a Csehszlovák Köztársaságnak hidat kell alkotnia Kelet és Nyugat között.

A párt leleplezte a jobboldali szociáldemokraták és a nemzeti szocialisták eme elméleteinek szocialistaellenes lényegét, felszámolta a marxizmus kiforgatására irányuló kísérleteket és kidolgozta politikáját, amely a leninizmus általános tanainak országunk és a történelmi helyzet sajátosságaival való helyes egybekapcsolásán alapul.

Azonban a szocializmushoz vezető utunk helytelen reformista értelmezésének bírálatával egyidejűleg dogmatikus szélsőségek is mutatkoztak, a nemzeti sajátosságok ignorálása, e sajátosságokhoz való nihilista állásfoglalás. Megnyilvánultak azon dogmatikus állásfoglalásnak elemei, amely elutasítja fejlődésünk történelmi sajátosságait s csupán a szoüalizmushoz vezető út általános törvényszerűségeit látja és nem látja azt, hogy ezek az általános törvényszerűségek bizonyos sajátosságokkal nyilvánulnak meg az ország feltételei szerint és ezért e sajátosságokat tekintetbe kell vennie a párt politikájának ma is.

Ha ezeket a sajátosságokat nem tartanánk szem előtt, politikánkban hibák fordulnának elő, károk a gyakorlati munkánkban, fokozódnának a néha még megnyilvánuló törekvések, hogy mindent egy séma és sablon szerint oldjanak meg — és mindez meggyengítené a párt kapcsolatát a törtiegekkel.

Fejlődésünkben vannak és még soká lesznek sajátosságok. Ezek közé a sajátosságok közé tartozik a politikai pártok és az összes társadalmi szervezetek összpontosítása a Nemzeti Frontban, amelyben a CSKP vezető szerepe érvényesül, ide tartoznak a közélet bizonyos szokásai és hagyományai. Megnyilvánulnak pl. munkásosztályunk nagy számában és erejében, a város és a falu szoros kapcsolatában és a munkáslakosság nagy részarányában a falvakon, a kultúrában — ilyen vagy amolyan mértékben — életünk különböző szakaszain. Ezek a sajátosságok különleges elemeket visznek és fognak vinni országunk szocialista átalakításának módszereibe is és ezért ezeket elméletileg kel! m^omagyarázni és továbbra is figyelmet kel! nekik szentelni politikai tevékenységünkben.

tetbe veszi azt, hogy a háború utáni időszakban a kapitalista országok gazdasága sem topog egy helyben.

Fel kell tennünk a kérdést: miért tűzhetett a Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet nép elé ily merész feladatokat? А XIX. kongresszus óta eltelt egész időszak és főleg а XX. kongresszus munkája azt mutatja nekünk, hogy elsősorban azért tehette meg ezt, mert a párt Központi Bizottsága lenini konkrétsággal elemezte a szovjet gazdaság problémáit, feltárta a gazdaság további nagy lehetőségeit és elvi bírálattal leszámolt számos meglevő hiányosságnál és a múlt hibáival, amelyek minden szakaszon megnyilvánultak. Emellett a lenini konkrétság a kommunizmust építő dolgozó tömegek nagy tapasztalatait testesítette meg.

Nagyon tanulságos számunkra, ahogyan az SZKP KB feltárta és erélyesen helyrehozta a mezőgazdasági politikában levő komoly hibákat, elsősorban azzal, hogy nyíltan megmutatta a dolgok igazi állását, hangsúlyozta, hogy fokozni kell a kolhozok anyagi érdekeltségét a termelésben és kiküszöbölte a bürokratizmust és túlzott centralizmust a szervezetek irányításából. Az SZKP Központi Bizottsága következetesen valósítja meg ezt az irányvonalat, amit kifejezésre juttat „A mezőgazdasági artel alapszabályzatáról és a kolhozparasztoknak a kolhoztermelés szervezésében és az artel igazgatásában való kezdeményezésének további fejlesztéséről" kiadott határozata.

Az SZKP ugyanilyen elviesen harcolt a helytelen nezetek, valamint azon hamis önelégültség ellen, amely szerint a technika a szocializmusban magától fejlődik, a technika és tudomány fejlődését a tőkés országokban lebecsüli és az egész országot pedig arra irányítja, hogy a legújabb tudományos ismeretek alapján a lehető leggyorsabb műszaki haladást érjék el.

Ez a felelet arra a kérdésre, hogy az SZKP miért tűzhetett a szovjet nép elé ily bátor feladatokat, mindnyájunk számára tanulságos. A valóság valóban lenini szemléletéről tanúskodik, amire oly nagy szükségünk van nekünk is, gazdasági problémáink megoldásánál.

Továbbá, elvtársak, ismeretes, hány széleskörű tárgyi megbeszélést szervezett a párt Központi Bizottsága a Minisztertanáccsal együtt, miután az SZKP megvalósította és megszilárdította a kollektív vezetést. E megbeszélésekből leszűrt gazdag tapasztalatok ismerete és főleg a hatodik öféves terv irányelvtervezetével való megismerkedés, amely széles mértékben megtörtént a múlt év végén a szovjet üzemekben, párt és gazdasági kádereink beható tanulmányozásának tárgyává kell lennie. Mindaz, amit felsoroltam, arról tanúskodik, hogy az SZKP a gyakorlatban valósítja meg azt az elvet, hogy a dolnozó tömegek a társadalom minden anyagi és kulturális értékének alkotói, és emellett nem fél nyíltan beismerni az összes hiányosságokat és hibákat, amelyek előfordultak.

A Szovjetunió munkásosztálya és összes dolgozói kezdeményezésének további fejlődésére nagy hatással lesz a centralista irányításnak a fokozott önállósággal és a helyi szervek kezdeményezésének fejlesztésével harmonikusan egybekapcsolt lenini elv következetes érvényesítése a gazdasági és kulturális felépítés kérdéseiben. Népünk is helyesen látja ezen elv következetes megvalósításában a bürokratizmus és a tömegek kezdeményezése kibontakozását akadályozó tényezők ellen vívott harc hatásos eszközét. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban radikális intézkedéseket valósítottak meg a közigazgatási szervek felesleges létszámának csaknem 750.000 fővel való csökkentésére és hogy ezen a téren még tovább haladnak. Hazánkban is meg kell valósítani a decentralizálást, a gazdasági szerveket közelebb kell hozni az üzemekhez és falvakhoz, minden feleslegest el kell távolítani belőlük, ami csak drágítja a termelést, több önállósággal és felelősséggel kell felruházni a kerületeket és üzemeket. Ez az összpontosítás azonban csak addig szükséges és hasznos, míg az minimális eszközökkel biztosítja lehetőségeink helyes feltárását és merész feladataink kitűzését, összhangban társadalmunk növekvő szükségleteivel. Ez azonban nem lehetséges anélkül, hogy ne adjon széleskörű kezdeménye.zést a kerületeknek és üzemeinknek.

Az életszínvonal emelésére irányuló fontos intézkedések, amelyeket fokozatosan megvalósítanak a Szovjetunióban, nemcsak az országépítésben eddig elért sikerek kifejezői, hanem egyben kifejezik a kommunista párt gondoskodását a szovjet nép anyagi és kulturális színvonalának emeléséről.

Nézzük csak például a munkaidő rövidítésére irányuló intézkedéseket, amelyek már a megvalósítás útján vannak. Ennek nagy jelentősége lesz abban, hogy a. dolgozók fokozottan részt vesznek az ország és az állam igazgatásában, valamint abból a szempontból, hogy a dolgozók még jobban emelhetik kulturális színvonalukat.

Ugyancsak nagy jelentőségűek a dolgozók egyes kategóriáinál foganatosított béremelések a Szovjetunióban, valamint a járadékok felemelése.

A népi demokratikus országok előtt is az a feladat áll. hogy gyorsabb ütemben fejlesszék szocialista gazdaságukat és ezen az alapon emeljék a nép életszínvonalát.

A Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak gazdasági feladataik, teljesítésében és a szocialista rendszernek a kapitalista rendszerrel való gazdasági versenyében is jelentős segítséget nyújt a kölcsönös gazdasági együttműködés. Az utóbbi időben előtérbe lépett a Szovjetunió és az európai népi demokratikus országok népgazdasági terveinek koordinálása.

Már a múltban kölcsönös előnyös kereskedelmi kapcsolatok épültek ki a szocialista tábor országai között és aránylag hatékony tudományos és műszaki tapasztalatcsere folyt. A szocialista tábor országainak eddigi gazdasági együttműködése — annak ellenére, hogv mindegyik ország számára hasznos volt — mégsem lépte túl a részletkérdések megoldásának kereteit.

Az egyes országok gazdaságának fejlesztésében néhány hiba fordult elő. A fő hibát abban kell látnunk, hogy minden egyes ország az ipari termelés valamennyi ágazatát fejleszteni igyekezett, tekintet nélkül gazdasági, s a nyersanyagkészletek körülményeire. Az egyes országok ipari felépítésében kettősségekre került sor, a tervek egybe nem hangolására, különösen a gépiparban. Enpek következtében gyakran pazarlóan magas beruházásokat eszközöltek és számos beruházást nem fontoltak meg kellőképpen, nem készítették elő őket, úgy hogy azokat később le kellett állítani. Az összes országokban foganatosított nagy beruházások ellenére azonban nem tettek eleget a nyersanyagalapok bővítésére, a vasérc, a szén, a kőolaj-fejtés érdekében, a koksztermelésben, a színes fémek termelésében és a vegyiipar fejlesztésében. Valamennyi országban egyformán keveset tettek a műszaki haladás fejlesztése érdekében. Főleg a mezőgazdasági termelés maradt a népgazdaság általános fejlődése mögött és ezáltal fékezte az élelmiszer- és könnyűipar fejlődését is.

Mindez néhány egyéb körülménnyel együtt ahhoz vezetett, hogy a lakosság életszínvonala az 1950—55-ös évek között egyes népi demokratikus államokban nem fejlődött oly kielégítően, mint ahogy az szükséges lett volna.

A szocialista tábor országai terveinek koordinálásánál Csehszlovákia számára a legfontosabb azzal törődni, hogy az egész szocialista tábor érdekében jobban kihasználják a csehszlovák gépipar kapacitását. A szocialista tábor maga fedezheti saját szükségletét valamennyi gépi berendezés, gép- és műszerfajtánal és számos nyersanyagnál is, amelyeket még mindig tőkés államokból hoznak be.

Nekünk magunknak természetesen sokkal nagyobb erőfeszítést kell tennünk a szénfejtés terén, főleg a kokszosító szén és a mezőgazdaság fejlesztésében úgy, hogy csökkenthessük a mezőgazdasági termékek, de különösen a gabonafajták behozatalát.

Rendkívül komolyan kell értelmeznünk az

életszínvonal további emelésének fontosságát abból a szempontból, hogy teljes meggyőző erővel dokumentáljuk a szocialista társadalmi rendszer fölényét a kapitalista rendszer felett.

Csehszlovákiára, mint magasan fejlett ipari államra, amelynek már ma magas az életszínvonala, ez irányban fontos feladat hárul.

A szocialista tábor országai terveinek koordinálása, az ipari és mezőgazdasági feladatok elosztásában való megegyezés csakúgy mint a tudományos és technikai feladatok megosztása, fokozza az egyes országok és az egész szocialista tábor erejét. Minden egyes országnak, különösen az ipari és mezőgazdasági termelés azon szakaszai fejlesztésére lesz lehetősége, amelyekhez a legjobb feltételei vannak. Minek pazaroljuk eszközeinket mindenre, jobban gazdálkodhatunk velük és nagyobb összegeket fordíthatunk lakosságunk életszínvonalának emelésére. A szoros gazdasági, műszaki és tudományos-technikai együttműködés megteremti a népgazdaság olyan fejlődésének és az életszínvonal olyan emelkedésének feltételeit, amit egyedül egy ország sohasem érhetne el.

Azok a feladatok és messzemenő intézkedések, amelyeket az SZKP XX. kongresszusa a Szovjetunió lakossága életszínvonalának eme'ése terén tett, széleskörű visszhangot keltettek világszerte és hazánkban is.

A politikai iroda arra a következtetésre jutott, hogy pártunk nem hagyhatja megemlítetlenül azokat a tanulságokat, amelyeket a XX. kongresszus a népjólétről való gondoskodás terén hozott. Meg van győződve arról, hogy belső és nemzetközi helyzetünk lehetővé teszi, hogy az ötéves terv második felében mi is megkezdjük a hétórás munkanap fokozatos bevezetését, hogy megjavuljon a bérpolitika és a járadékbiztosítás. Helyes lesz az is, ha továbbra is megvalósul az árleszállítás politikája.

A hétórás munkanap bevezetése, ha ezzel egyidejűleg biztosítani akarjuk a gazdaság feltételezett fe üesztését és az életszínvonal emelését, nem könnyű és egyszerű feladat. Ha a második ötéves tervben a munkatermelékenységet az iparban mintegy 45 száz; lékkai és az építészetben csaknem 50 százalékkal akarjuk emelni nyolcórás munkaidő mellett, akkor a hétórás munkanapr való áttérés a termelés feltételezett terjedelmének megőrzése mellett megkö- \ vetelhetné, hogy a munka termelékenységét az iparban és az építészetben további 14 százalékkal fokozzuk. Ezért a rövidített munkaidőre nem térhetünk át azonnal és az egész gazdaságban egyszerre, hanem meg kell teremteni ennek minden szükséges politikai és gazdasági feltételét.

A munkaidő lerövidítése mérhetetlenül fontos politikai feladat. A hétórás munkanap megvalósításával népünk élet- és kulturális színvonalának tovýbbi emelését érjük el.

Továbbá a bérrendszer rendezéséről van szó.

Előttünk is az a sürgős feladat áll, hogy rendet teremtsünk a bérrendszerben, lényegesen megjavítsuk a munkák normázását, fokozzuk a tarifadíjszabások szerepét, amelyek a legtöbb ágazatban elévültek. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy valamennyi gazdasági szervünk a termelést irányító dolgozók, valamint a szakszervezetek is, többet foglalkozzanak a munkák normázásának kérdésével és rendesen, felelősségtelj sen teljesítsék a munkák műszaki normázásának megjavítására és a munkajutalmazásban levő hibák kiküszöbölésére teendő intézkedésekről szóló párt- és kormányhatározatokat.

Önálló figyelmet érdemel a túlméretezett, a dolgozók egyes kategóriájának bérei közti indokolatlan különbségek kiküszöbölésének kérdése is. A Szovjetunióban célszerűnek tartják, hogy csökkentsék a szakképzettség alapján keletkezett bérkülönbségeket. Ezek a nagyon éles különbségek jogosak, helyesek és szükségesek voltak a Szovjetunió iparosításának időszakában, amikor arról volt szó, hogy erős lendületet adjanak a szakképzettség tömeges fokozására, hogy gyorsan nagyszámú szakképzett munkás- és technikuskádert neveljenek.

Ma a Szovjetuniónak az ország iparosításának időszakától eltérően a magasan szakképzett munkások és technikusok nagyszámú serege áll rendelkezésére. Ezért a megváltozott helyzetre való tekintettel a bérekben levő túlságos különbségeket csökkentik. Nálunk e téren eltérő a helyzet. Természetesen nálunk is vannak olyan esetek, hogy • lacsonyak a bérek és a dolgozók egyes kategóriáinak bérei nem túlságosán magasak. A fő probléma azonban abban rejlik, hogy a mi bérrendszerünk — kivéve néhány ágazatot — a maga egészében nagyon elégtelenül különbözteti meg a szakképzettség szerinti jutalmazás magasságát.

Jóllehet, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy általában kevés volna a szakképzett munkásunk és technikusunk is, mégis a bérrend-, szerben jobban ki. kell emelnünk a szakképzettséget, hogy munkásaink és technikusaink átlagosan magas szakképzettségét ne csak megtartsuk, hanem azt a techniKa fejlesztése és a munkatermelékenység növelése érdekében még magasabb fokra emeljük. Ezt a vonalat követjük a munkajutalmazás megjavítására irányuló konkrét intézkedésekkel is, amelyeket' a múlt évben kezdtünk megvalósítani.

A bérek fejlődésének elemzése hazánkban azt mutatja, hogy e fejlődésnek fő vonása a nivellizáció növekedése volt a bérek és fizetések színvonalában. Nivellizáció nyilvánul meg elsősorban a következő.szakaszokban: a munkások bérei és a mérnöki-műszaki dolgozók,

(Folytatás az 5. oldalon)

*. V

A nemzetgazdaság további hatalmas fejlesztéséért, a nép életszínvonalának fokozásáért