Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-15 / 15. szám
^956. április T5. Földműves 5 Az SZKP XX. kongresszusa és tanulságai pártmunkánk számára / . (Folytatás a 4. oldalról) valamint a műszaki hivatalnokok ' éréi között, amely nivellizáción a műszaki-technikai és az adminisztratív dolgozók béreinek és fizetéseinek az átlagos munkásbérek növekedése mögött való relatív elmaradás következtében került sor. E fejlődés alapvető oka abban rejlik, hogy míg a munkások átlagos jövedelme, a teljesítményi normák elavulása következtében — amelyeket nem változtattak meg, vagy műszak;lag indokolt normákat nem vezettek be — évről évre emelkedtek a munka termelékenysége növekedésével arányiban, sőt egyes években a munka termelékenységének növelését meg is előzték, addig a mérnöki, műszaki és adminisztratív dolgozók fizetései 1948 óta úgyszólván változatlanul ugyanazon a színvonalon maradtak. Másodszor a bérek ^ fizetések nivellizálódtak a munkások, mérnöki-műszaki dolgozók és hivatalnokok egyes kategóriáin belül, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy a bérek elégtelenül differenciálódnak a hivatás nehézsége, fontossága és a szakképzettség foka szempontjából. ^nnak ellenére, hogy gazdaságunkban a szakképzett dolgozók aránylag általánosan magas színvonalát értük már el, e színvonal fenntartása és további emelése érdekében szükséges marad megfelelően fokozni a bérek közötti különbséget, tekintettel a szakképzettségre. Harmadszor az egyes iparágazatok jövedelmeinek színvonala nivellizálódott, ami főleg abban nyilvánul meg, hogy a bérek nem tükrözik megfelelően az egyes ágazatok fontosságát a népgazdaság fejlesztése főbb feladataik biztosítása szempontjából. A második ötéves terv folyamán rendbe kell hozni lényegében egész bér- és fizetési rendszerünket és lényegesen meg kell javítani a bérezést. A politikai iroda a járadék és betegsegélyző-biztosítás kérdéseivel is már hosszabb ideje foglalkozik. Határozatot hoztunk a nemzeti biztosításról szóló törvény nivellizálásának előkészítéséről és néhány sürgős intézkedés fonganatosításáról a járadékok rendezésére. A nép életszínvonalának emelését hazánkban egyebeken kívül az árleszállításokkal valósítjuk, meg. A pénzreform óta az árakat négy ízben szállítottuk le és ez év április elsejétől sor került az ötödik árleszállításra, átlagban 2, 1 százalékkal. Népünk az ötödik árleszállítással összesen mintegy kőtmilliárd koronát nyer. Az árleszállításra benyújtott javaslat és azok a többi intézkedések, amelyeket ajánlunk, azt bizonyítják, hogy a párt vonalának sikeres megvalósítása dolgozóink által, a gazdaság szüntelen fejlődéséhez, társadalmunk gazdagságának és jólétének gyarapításához vezet. Meggyőződésünk, hogy az egész nép jóléte emelésének örömteli perspektívái felkeltik a dolgozók aktivitását és alkotó kezdeményezését s ez ahhoz vezet, hogy hatékonyan feltárjuk a termelésben és a gazdálkodásban levő tartalékokat, fokozzuk a műszaki haladást és népgazdaságunk további fejlődését idézzük elő. A párt feladata ezt az aktivitást és kezdeményezést támogatni, valamint ezt megszervezni a második ötéves tervünk feladatainak teljesítése és túlszárnyalása érdekében. A CSKP Központi Bizottságának a második ötéves tervre kiadott irányelveit ez év júniusában terjesztik a CSKP országos konferenciája elé. Már ma bizonyossággal mondhatjuk, hogy a második ötéves tervben lényegében szocialista gazdaságunkat akarjuk felépíteni — el akarjuk érni a szocialista nagytermelés teljes túlsúlyát a mezőgazdaságban. Minden előfeltételünk megvan arra, hogy valamennyi gazdasági alapágazatban elérjük az egy lakosra eső termelésben a legfejlettebb tőkés államokat. A hektárhozamok magasságában meg akarjuk közelíteni a legfejlettebb tőkés államokat. Ezt egyrészt lehetővé teszi az a tény, hogy Csehszlovákia már a kapitalizmus alatt aránylag fejlett ipari ország volt, főleg azonban az teszi lehetővé, hogy a népi demokrácia tíz éve alatt az ipari termelés terjedelmét a háború előtti színvonal 2,5 szeresére tudtuk emelni, az ipart átépítettük és a szocialista gazdaság szükségleteihez idomítottuk és hogy továbbra' is az ipari és mezőgazdasági termelés gyors ütemét tervezzük a munkatermelékenység fokozásának útján, a műszaki haladás alapján. Második ötéves tervünkben tervbe vesszük népünk élelmiszerellátásának további megjavítását. Az élelmiszerek összetételében különösen a hús, zsiradékfélék, zöldség és gyümölcsfo- 3 у ászt ás növekedésére számítunk. Országunknak azáltal, hogy a szocialista tábor részét képezi, és nagy segítségben részesülünk a Szovjetuniótól, minden feltétele megvan ahhoz, hogy a második ötéves terv folyamán olyan magas életszínvonalú állammá váljék, amely szemléltetően bizonyítja a szocializmus túlsúlyát a kapitalizmus felett. Milyen intézkedéseket kell majd tennünk, hogy feladatainkat a termelés és az életszínvonal emelése terén teljesítsük? A munkaidő megrövidítése és egyéb szociális gazdasági jellegű intézkedések attól függnek, hogy népünk ezeket az intézkedéseket mennyire teszi magáévá. A nép alkotá energiája, kezdeményezése nélkül nehezen valósí(anánk meg rövid időn belül ily messzemenő feladatokat. Ennek útja elsősorban termelésünk szüntelen fejlesztése, a legújabb technika bevezetése, gazdaságunk műszaki színvonalának emelése, a munka társadalmi termelékenységének szüntelen növelése, a termékek minőségének megjavítása és olcsóbbá tétele a gazdaságosság érvényesítése mellett. Ez megköveteli, hogy termelésünkben jobban érvényesítsük a munka jutalmazásának szocialista alapelveit és rendbehozzuk a műszaki munkanormákat. A második ötéves terv feladataival kapcsolatban az egész népgazdaságban meg kell valósítani a munkaerők helyes szétosztását, tekintettel termelésünk fő szakaszainak biztosítására. Következetesebben kell harcolnunk az elburjánzott munkaerőhullámzás és a távolmaradások ellen, teljesen ki kell használni a munkaidőt, s így megszilárdítani a szocialista munkafegyelmet. Tudatosítanunk kell, hogy a hétórás munkaidő bevezetése megköveteli tőlünk, hogy olyan politikai, műszaki és szervezési feltételeket teremtsünk, hogy a termelés tovább növekedjék, hogy tovább haladhassunk a népgazdaság fejlesztésének és így a nép életszínvqnala emelésének útján. A munkásosztály hatalmának szüntelen fokozása és erősítése — annak az osztálynak, amely az új társadalmi rend alkotója — az új társadalom progresszív és fő mozgatóereje. A munkásosztály, mint a forradalmi átalakulások fő tényezője és szervezője, maga köré tömöríti a nemzet leghaladóbb és legfejlettebb erőit, a parasztokat és a dolgozó értelmiséget és testvéri szövetségben velük rendületlenül előre halad. A munkásosztály kebelében naponta új, termékeny energia és aktivitás születik. A munkásosztály minden alapvető érték teremtője. amelyektől a népgazdaság szüntelen gyarapodása és fejlődése függ. A munkásosztály szüntelenül növekvő ereje biztosítja azt, hogy a forradalmi átalakulásokat győzelmesen betetőzzük és megvalósul a szocializmus végső diadala. Ezért szüntelenül fejleszteni fogjuk a munkásosztály hatalmát, erejét, alkotó képességét és kezdeményezését. Erősítsük és fejlesszük a párt vezető szerepét főleg azzal, hogy a kommunisták szüntelenül megerősítik kapcsolatukat a tömegekkel, azzal, hogy minden tevékenységünk súlypontját oda helyezzük, ahol gazdasági terveink sorsa és eredményei felett döntenek. Gondoskodni fogunk arról, hogy a pártszervek és szervezetek és az összes kommunisták tudatában legyenek a gazdasági felépítés kérdései megoldásáért viselt nagy felelősségüknek a munkatermelékenység fokozásáért, a termelés gazdaságossá tételéért, a legmagasabb technika bevezetéséért vívott sikeres harcért. Tovább kell fokozni az állami és gazdasági apparátus szervező és nevelő szerepét. Ez megköveteli, hogy az állami apparátus minőségét megjavítsuk és jobbá váljék irányító funkciója. Szükséges lesz, hogy a párt harcoljon a bürokratizmus ellen, amely fékezi a tömegek politikai aktivitását és csökkenti kezdeményezésüket. Erélyes intézkedéseket kell majd kidolgoznunk az állami és gazdasági apparátus csökkentésére, főleg a központi apparátus csökkentésére és a felesleges dolgozókat az anyagi termelésbe kell áthelyezni. Olyan javaslatokat kell előkészíteni, amelyek lényegesen leegyszerűsítik az adminisztratíva és nyilvántartás eddigi rendszerét, olyan módon, hogy az áttekinthető és célszerű legyen és lehetővé tegye gazdaságunk operatív figyelését és ellenőrzését. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy a bürokratizmust csupán oly módon lehet kiküszöbölni, hogy a tömegek a legnagyobb mértékben részt vesznek az állam irányításában. Le kell küzdeni a bürokratikus centralizmus erős elemeit és megfelelő összhangot kell találni az Összpontosított irányítás, valamint a legnagyobb, lentről jövő önállóság és kezdeményezés között. Ügy véljük, mérlegelni kell a szlovákiai nemzeti szervek jogkörének fokozását, mert a politikai és gazdasági struktúra lényegesen megváltozott, a szlovákiai munkásosztály számban megnövekedett. Továbbá ez azt jelenti, hogy bővíteni kell a kerületi és járási nemzeti bizottságok jogkörét és nagyobb lehetőséget kell nekik adni kezdeményezésük fejlesztésére és felelősséget adni a helyi nemzeti bizottságoknak a helyi kérdések megoldásában. Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy csökkenjen a közoonti hivatalok dolgozóinak száma és hogy e hivatalok vezetése operatívabbá váljék. A leninizmus szelleme hassa át pártunkat Mindazok a tanulságok, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa a pártmunka szempontjából levon, megkövetelik, hogy következetes bíráló tekintettel vizsgáljuk a magunk munkájának problémáit. Elsősorban arról van szó, hogy érvényesítsük pártunk vezető szerepét országunk egész életében. A Központi Bizottság a párt kollektív vezető szerveként a kongresszusok közötti időszakban és mint országunkban a pártmunka és az állam tevékenységének központja, a párt és az állam legfontosabb kérdéseit oldja meg és köteles megoldani. Döntései kötelezők mind az egész pártmunka, mind pedig az állami, gazdasági és társadalmi szervek és szervezetek számára. A gyakorlati munkában azonban nem egyszer tanúi vagyunk olyan törekvéseknek, amelyekkel igyekeznek kibújni a Központi Bizottság és a párt ellenőrzése alól, sőt a párt fölé is emelkedni. Hol keresendő e hibák gyökerei ? Elsősorban bennünk, a politikai irodában, a párt Központi Bizottságában, amely nem számolt le teljesen és maradéktalanul azzal, amit 1951-ben Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülésén mondtak azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy ki és hol uralkodik ebben az országban. Az e téren felmerülő homályosság sok kárt okozott a közbiztonság, a honvédelem terén, a kultúra szakaszán, gazdasági életünkben és egyebütt. Világosan meg kell mondani, hogy kommunista pártunknak mint vezető párt vezető szerepének gyöngítésére vagy csökkentésére irányul az állam építésében, egész politikai és közéletünkben, gazdasági és kulturális életünkben. A párt természetesen nem korlátozhatja küldetését csupán arra, hogy kitűzi a helyes utat és a helyes irányelveket a szocializmus megvalósításáért folytatott harcban. A párt vezető szerepéről szóló lenini elv érvényesítését nem lehet rendeletekkel, parancsokkal keresztülvinni. Megvalósításának előfeltétele, hogy életünk mindennapi gyakorlatában helyes munkamódszereket alkalmazzunk. Ideológiai, politikai és szervező pártmunkánk színvonalának kérdése ez, és függ elsősorban e munka legfontosabb részének — a tömegek közt végzett munkának — színvonalától. Arról van szó, hogy egész munkánkban a párt vezető szerepének hangoztatásáról és szavalásáról áttérjünk e vezetőszerep gyakorlat, megvalósítására, arra, hogy ez egyre inkább megnyilvánuljon egész közéletünkben, gazdasági és állami életünkben. A párt vezető szerepének helyes érvényesítése csakis akkor lehetséges, ha fentről le valóra váltjuk és megszilárdítjuk a kollektív vezetés elvét. Főleg a Központi Bizottság szerepét kell hangsúlyoznunk, amely pártunk kollektív vezető szerve. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni és az életben keresztül kell vinni, hogy csakúgy, amint a CSKP KB az egész ország párt- és állami tevékenységének központja, ugyanilyen központok szlovákiai, kerületi és járási méretekben Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a kerületi és járási pártbizottságok. A kollektív vezetés megszilárdítása azt jelenti. hogy lényegesen növeljük a választott kerületi és járási nártszarvek szerepét. A gyakorlatban gyakran megsértik a pártszabályzat világos rendelkezéseit, amelyek szerint a konferenciák közötti időszakban a legfőbb szerv a kerületi és e járási bizottság és hogy az irodák csupán e bizottságok végrehajtó Szervei, melyek felelősséggel tartoznak és beszámolni kötelesek neki tevékenységükről. Az alapszervezetekben az a helyzet, hogy a pártbizottságok a tagság részvétele és tüdta nélkül döntenek fontos kérdésekben, nem terjesztik e kérdéseket döntés céljából a taggyűlés elé és ebben van a legfőbb oka annak, hogy a párt alapszervezeteiben a gyűlések formális jellegűek és alacsony színvonalúak. A vezetés kollektív jellege feltételezi, hogy rendszeresen dolgozunk az aktívával, a legszorosabb kapcsolatot tartjuk fenn a kommunisták és pártonkívüliek tömegeivel, gondosan ügyeljük szavukat. Vlagyimir Iljics Lenin hangsúlyozta: „Csakis a kollektív tapasztalatok, csakis a milliók tapasztalatai szabhatják meg e téren elhatározó irányelveinket.” Az igazat megvallva, e~ kérdésben nálunk sok a hiba. Vegyük például a Központi Bizottság üléseinek előkészítését. Nem tanácskozunk kellőképpen aktívánkkal a határozatok előkészítéséről és végrehajtásuk megszervezéséről, ritkán terjesztjük a megoldandó fontos kérdéseket előzőleg a pártszervezetek elé, hogy állást foglal - hassanak velük kapcsolatban. Pártunkban is az a helytelen gyakorlat kapott lábra, hogy a Központi Bizottság ülésein csak beszámolókat hagytak jóvá a további műn* ka irányelveiként és nem olyan, határozatokat hoztak, amelyek szabatosan és félreérthetetlenül fejezik ki a Központi Bizottság állásfoglalását a megvitatott kérdéshez. Éppen a határozat fejezi ki a kollektivitást, mivel lehetővé teszi, hogy egybefoglaljuk a Központi Bizottság tagjainak a vita során elmondott kollektív tapasztalatait. Ha csupán a beszámolót hagyják jóvá irányelvként, úgy a határozatokból gyakorlatilag kirekesztik a Központi Bizottság tagjainak vitafelszólalásait. Gtyönge a vezető elvtársak személyes kapcsolata is a dolgozók tömege.vei, kevéssé ismerjük az embereket, örömeiket és gondjaikat. Ügy véljük, hogy a Központi Bizottság munkáját kollektív módon oly színvonalra kell emelnünk, hogy példaképül és okulásul szolgáljon minden alsóbb pártszervnek. így érjük el leginkább annak biztosítékát, hogy a hozott határozatok helyesek legyenek, és még inkább felkeltjük a párt tömegeinek As minden dolgozónak alkotó kezdeményezését. A kollektivitás elvének élvényesítése a pártmunkában azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a választott pártszerveknek kell dönterrök minden apróságban, hogy az egyes pártmunkásokat mentesítjük a felelősségtől a gondjukra bízott munkaszakaszért. A kollektivitás ilyetén fordított értelmezése éppen ellenkező eredményekre, az aktivitás fejlesztése helyett a munka elbürokratizálására vezetne. Kollektíván kell megvitatni és -eldönteni az elvi kérdéseket, emellett a kollektivitást az egyes dolgozók legnagyobb fokú önállóságával, kezdeményezésével kell egybekapcsolni és ezeknek a pártmunkásoknak hosszú huzavona nélkül, a határozatok* szellemében rugalmasan kell megc-lcaniok a mindennapi élet gyakorlati kérdéseit. Egyre nagyobb jelentőségű lesz. hogy a pártot íts'-’ekvőkészen és tüzetesen tájékoztassuk valamennyi fontos párton belüli problémáról, valamint bel- és külpolitikánk új feladatairól. Az egész pártot, különösen pedig aktíváját az eddiginél sokkal inkább kell tájékoztatnunk párton belüli utakon valamennyi fontos kérdésről. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa hangsúlyozta a pártélet lenini elvei és normái felújításának mérhetetlen jelentőségét, elsősorban a kollektív vezetés elvéit, könyörtelen harcot hirdetett a személyi kultusz minden megnyilvánulása és csökevénye ellen. A kongresszus megállapította, hogy évek során át ténylegesen nem volt a pártban kollektív vezetés, ami negatívan nyilvánult meg a párt tevékenységében. A pártélet lenini normáinak ez a megsértése az SZKP-ben összefügg a J. V. Sztálin körül kialakult személyi kultusszal. Ez a személyi kultusz, amely Sztálin körül fokozatosan kialakult, végül a pártélet elveinek kiforgatásához és megsértéséhez vezetett és a pártnak, valamint a szovjet társadalomnak sok kárt okozott. Már a tudományos szocializmus megalapítói, Marx és Engels is elitélték a személyi kultusz minden megnyilvánulását. Marx hangsúlyozta, hogy elvi okokból sohasem engedte meg, hogy közzétegyék az ő személyével kapcsolatos dicsőítéseket, nem engedte, hogy az Internacionále érdemeit egyéneknek tulajdonítsák. Ugyanilyen határozottsággal ítélte el a személyi kultuszt V. I. Lenin is. Könyörtelen harcot vívott a „hősökről” a történelem alkotóiról, a „hősöknek" a tömegek fölé való helyezéséről szóló eszerista szubjektív idealista elméletek ellen. Hangsúlyozta, hogy csak aki meg van győződve a nép alkotó erőiről, az harcolhat érte sikeresen. V. I. Lenin mindig hangsúlyozta a párt döntő fontosságát a szocialista társadalom fejlődésének megoldásában. Kiemelte a pártnak, mint az ország uralkodó pártjának jelentőségét és megkövetelte, hogy kivétel nélkül minden kommunista betartsa a pártélet vezetéséről szóló elveket. Büszkén beszélt a pártról, mint a nép vezéréről és tanítójáról. Követelte, hogy minden fontos kérdést a párt ítéljen meg. Harcolt a pártdemokrácia és a demokratikus centralizmus betartásáért és megszilárdításáért. A kollektivitásban látta a pártmunka legfőbb elvét. A vezetés kollektivitása a demokratikus centralizmus elvein épült kommunista pártnak magából a lényegéből ered. „Ez azt jelenti — hangsúlyozta Lenin —, hogy a párt minden ügyét közvetlenül, vagy képviselőik útján az összes párttagok irányítják egyforma joggal, minden kivétel nélkül, emellett minden egyes funkcionárius, az összes vezető kollégiumok, a párt összes intézményei választhatók, ellenőrizhetők és visszahívhatók.” (Müvek 14 kötet) Mint ismeretes, maga Lenin ezen elvek legszigorúbb betartásának példaképe volt. A legsúlyosabb időkben, a polgárháború és a külföldi intervenció ideje alatt is rendszeresen egybehívták a pártkongresszusokat és a Központi Bizottság teljes üléseit, amelyeken kollektíván oldották meg az összes fontos kérdéseket. Ezeket a lenini elveket később abban a mértékben, ahogy a személyi kultusz terjedt, megkerülték és egyre jobban az a gyakorlat alakult ki, hogy egy személy döntött. A személyi kultusz, amely egy történelmi személyiségnek természetfölötti képességeket és jellemvonásokat tulajdonít, ahhoz vezetett, hogy a nagy sikereket, amelyeket a szovjet nép kommunista pártjának vezetésével a szocialista társadalom felépítésében elért és azokat a győzelmeket, amelyeket a Szovjetunió a fasizmus fölött a második világháborúban aratott, jogtalanul Sztálin érdemének tulajdonították és e győzelmeket Sztálin különleges vezéri képességeivel magyarázták. A Szovjetunió Kommunista Pártja elismeri J. V. Sztálin történelmi érdemeit és józanul értékeli ‘hozzájárulását a forradalomhoz és a szocializmus felépítésének müvéhez. Sztálinnak az Októberi Forradalom előkészítésében és megvalósításában, a polgárháborúban és a szocializmusnak a Szovjetunióban való felépítéséért vívott harcban szerzett érdemei általánosan ismertek. Ismert az is, milyen szerepet játszott a leninizmus védelméért vívott harcban a Lenin halála utáni első években. A Központi Bizottság többségével együtt védelmezte a leninizmust és a pártnak az iparosításra és a kollektivizálásra való orientációját a leninizmussal szemben ellenséges irányzatok — a trockisták, a jobboldali opportunisták és a burzsoánacionalisták ellen vívott harcban. Ebben a harcban képzett marxistának mutatkozott, népszerűségre tett szert. Azonban Sztálin tevékenységében fokozatosan olyan vonások nyilvánultak meg, amelyek elősegítették a személyi kultusz kialakulását. S mert hiányzott belőle a szerénység, nemcsak nem ellenezte saját személyének ünneplését, hanem ellenkezőleg személye dicsőítését ösztökélte és támogatta. Idővel, ez a személyi kultusz egyre ártalmasabb formát öltött és nagyon károsan hatott a gyakorlatban. Sztálin egyre jobban ignorálta a pártélet alapelveit, a kérdéseket gyakran maga oldotta meg. s mindez a pártélet elveinek eltorzításához, a forradalmi törvényesség megsértéséhez, felelőtlen és szélsőséges megtorlásokhoz vezetett. E helytelen módszerek és adminisztratív formák alkalmazása folytán a biztonsági szervek, a párt és a társadalom fölé emelkedtek. A személyi kultusz következtében terjedtek el a hibás módszerek a pártmunkában és a (Folytatás a 10. oldalon)
