Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-15 / 15. szám
2 földműves 1956. április 15. SZKP XX. kongresszusa és tanulságai pártmunkánk számára / Az (Folytatás az 1. oldalról) Az SZKP XX. kongresszusának nagy eredményeit tekintve, mi is tudatában vagyunk annak, mily mérhetetlen felelősséggel tartozunk a nemzetközi forradalmi mozgalomnak és elsősorban a munkásosztálynak és országunk dolgozó népének. Áthat bennünket az a tudat, hogy mindig és mindenben Lenin tanai következetes követőinek és megvalósítóinak kell lennünk hazánkban. Ezeket nem mint az egyes tanok összességét értelmezzük, hanem módszerként, cselekvéseink útmutatójaként, amely arra szolgál, hogy megvalósítsuk szocialista és kommunista céljainkat. Helyesnek tartjuk, hogy ma a Központi Bizottság lenini szellemben éppoly elviesen, nyíltan és bíráló módon, — mint a XX. kongresszus Elvtársak! Az SZKP XX. kongreszusán megtárgyalt kérdésekből levont következtetéseket és tanulságokat nemcsak saját hazai, belső szükségleteink és érdekeink szempontjából kell megvizsgálnunk, hanem rendszeresen szem előtt kell tartanunk mindannak nemzetközi jelentőségét és érvényét is, amit tenni akarunk és tenni fogunk. Nem fogom megismételni azt, ami a XX. kongresszuson elhangzott, de arról van szó, hogy megértsük az ott megoldott kérdések értelmét és teljes jelentőségét, hogy ennek alapján épp ilyen beható és elvi következtetéseket vonjunk le számunkra. Az SZKP XX. kongreszusa mindenekelőtt áthatóan megvilágította a jelenlegi nemzetközi fejlődés legfőbb elvi kérdéseit — a szocialista és a tőkés rendszer békés együttélésének, a háborúk elhárítása lehetőségének és továbbá a különféle országok szocializmusra való áttérése formáinak kérdését. Egy tekintetre nyilvánvaló, olyan kérdésekről van itt szó, amelyek az emberiség létérdekeit érintik. A XX. kongresszus az említett kérdések megoldásába teljesen új szempontokat hozott, amelyeket teljes mértékben alátámaszt a reális valóság és fejlődésének lehetőségei. -Gondolkoznunk kell afelett, miben rejlik az említett kérdések egoldásánek objektív feltétele, Ez a feltétel azzal van megadva, hogy fennáll a szocializmus, mint világrendszer. A szocialista és a tőkés rendszer együttélésének lehetőségét és szükségességét ma nem tagadhatja egyetlen megfontolt politikus, aki számol a tényekkel. Abból a törvényből indulunk ki, mely szerint a kapitalizmus politikailag és gazdaságilag egyenlőtlenül fejlődik az imperializmus korszakában, amint azt felfedezte és megindokolta Lenin. Ha számításba vesszük, hogy a szocializmusra való áttérés feltételei az egyes országokban különböző időben érnek meg, és az egyes országok fokozatosan szakadnak el a tőkés rendszertől, ez azt jelenti, hogy a tőkés és szocialista államok egyidejű létezése elkerülhetetlen, akár tetszik ez valakinek, akár nem. Az új szocialista világ évről évre egyre jobban megerősít-! életképességét és így a gyakorlatban bizonyítja, hogy magasabb társadalmi rendszer, mint a kapitalizmus. A szocializmusnak túlsúlya bebizonyítására és további növelésére nincs szüksége háborúra és nem is számol a forradalomnak semmiféle „kivitelével“. ' Csak a kapitalizmus dühödt védelmezőinek fantasztikus elképzelése az, hogy fegyverekkel változtathatják men a világ fejlődésének menetét. A világ társadalmi és politikai erőinek hatalmas fejlődése ellenére az egész világ népeire rá szeretnék kényszeríteni a régi életformát, a halódó kapitalista rendet. A nagy Októberi Szocialista Forradalom óta bekövetkezett fejlemények azonban az agresszív imperialista körök eme óhajának csupán irreális, tudománytalan voltát bizonyítják. Nem csoda, hogy ilyen helyzetben a burzsoá pártom képviselői,' a tőkés országok államférfiai és politikusai között növekszik azok száma, akik elismerik a tőkés és a szocialista rendszer békés egymás mellett élésének szükségét, mégpedig aktív egymás mellett élését, amely a különféle rendszerű államok növekvő együttműködéséhez és a „fegyverkezzünk“ jelszó „kereskedjünk“ jelszóval való helyettesítéséhez vezet. Ma már egyszerűen nem lehet ignorálni a szocialista világrendszer létezi sét, sem pedig a világ társadalmi és politikai erőinek növekedését éppen a szocialista tábor eszméinek befolyása révén. Ha a kapitíl.zmus képviselői elutasítanák az egymás mellett élés gondolatát, a háború a jelenlegi helyzetben semmiképpen sem segítene a kapitalizmuson, csak még jobban feltárná a kapitalizmus korhadtságát és megmutatná, hogy véqleg végét kell vetni fennállásának a népek életében. Mint a szocialista világ képviselői, a békés egymás mellett élést semmiképpen sem értelmezzük szükséges rosszként, nem akarunk és nem is vagyunk a fejlődés passzív szemlélői. A szocializmus és a kapitalizmus közötti békés versenyben a világ termelő erői fejlődésének mozgató erejét látjuk, amely megteremti az új szocialista társadalom győzelmének szükséges objektív feltételeit. Az aktív békés egymás mellett élésre való törekvésünk abból származik, hogy rendületlenül meg vagyunk győződve a szocialista rendszer óriási előnyeiről és ismerjük a szocializmus belső forrásainak korlatlanságát. A XX. kongresszus emellett felfegyverzett bennünket a tőkés világra vonatkozó reális lenini nézettel — minden elferdítés és lebecsülés nélkül tekintünk e világra, jóllehet fejlődésének lehetőségei kor— megtárgyalja azokat a következtetéseket és tanulságokat, amelyek munkánkra a párt-, állami, gazdasági és kulturális tevékenység valamennyi szakaszára vonatkoznak. Termész'etesen a mai ülésen az SZKP XX. kongresszusából levont következtetések és tanulságok megtárgyalásánál nem foglalkozhatunk minden egyes részlettel, jóllehet azt mondhatjuk, hogy a kongresszuson megoldott kérdések mindegyike valamilyen szempontból elvi fontosságú számunkra és megköveteli, hogy gondolkozzunk és megvizsgáljuk helyzetünket. Arról van azonban szó, hogy a Központi Bizottság ma következtetéseket állapítson meg, elsősorban az elvi kérdésekben, és világos, új irányvonalat adjon munkánknak minden szakaszán. látozottak. Emellett tudatában vagyunk annak, hogy véget kell vetnünk az önelégültség bármilyen megnyilvánulásának, annak a nézetnek, hogy a kapitalizmus termelési kapacitásával és technikájával mögöttünk marad. A Szovjetunió termelése térfogatánál fogva a világ második állama az Egyesült Államok után. Az új ötéves terv megvalósítása, amelyet a XX. kongresszus jóváhagyott, a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának megoldásában — abban, hogy történelmileg a legrövidebb idő alatt elérje és túlszárnyalja békés gazdasági versenyben az egy főre eső termelésben a leghaladottabb tőkés országokat — fontos szakasz lesz. A szocialista rendszernek, jóllehet fejlődési üteme messze túlszárnyalja a legfejlettebb' tőkés országokat, mint fiatal és fejlődő rendszernek szükségszerűen még néhány évre szüksége van, hogy minden téren elérje és túlhaladja a legfejlettebb tőkés országokat. Ennek az időszaknak a tartama, az évek száma, amikor e célt elérjük, tőlünk függ, attól, hogyan mozgósítjuk és használjuk fel belső forrásainkat, emellett erőnket megsokszorozza a szocialista tábor országainak egyre szorosabb együttműködése. Csehszlovák Köztársaságunknak, mint fejlett ipari" országnak e célok elérésére a termelő erő fejlesztésében és a dolgozók életszínvonalának emelésében nagyon alkalmas feltételei vannak. Meggyőződésünk, hogy munkásosztályunk, alkotó népünk talál magában annyi erőt, hogy a legrövidebb időn belül elérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. Így lenini módon, valóban forradalmi módon értelmezzük és akarjuk megvalósítani a békés egymás mellett élés politikáját. A szocialista világrendszer fennállása megteremti a háborúk elhárításának objektív feltételeit is. A szocializmus világtábora, amely következetesen védelmezi és megvalósítja a népek közötti béke gondolatát, óriási anyagi és erkölcsi erő, döntő erő a háború és a béke kérdésében. Emellett erőink nemcsak a szocialista tábor országaira korlátozódnak. A XX. kongresszus joggal állapította meg, hogy a béke kérdésében velünk halad az emberiség túlnyomó többsége. Elsősorban azok a népek, amelyek felszabadultak a gyarmati uralom alól és amelyek a nemzetközi történésben egyre nagyobb szerepet játszanak. A békeövezet, amely felölel mind szocialista, mind pedig nem szocialista államokat, ma már 1,5 milliárd főt kitevő tömeget jelent. Az ezen kívül eső kapitalista világban növekszenek a munkásosztálynak az egységre irányuló tettei és akarata. Emellett a munkásosztály egyre határozottabban szilárdítja meg egységét, lép fel a háború ellen és megnyeri a maga oldalára a többi dolgozókat is. E békemozgalom reális erővé vált, amelynek soraiba egyre nagyobb mértékben bekapcsolódnak a tőkés országok minden társadalmi rétegének haladó körei is. Mindezen erők kezében van az emberiség jövője és a civilizáció sorsa, nem pedig a pusztító atom- és hidrogénbombákban. Éppen a szocializmusnak, mint világrendszernek fennállása ad hatalmas anyagi eszközöket ezeknek az erőknek ahhoz, hogy szükség esetén megfékezzék azokat, akik játszani szeretnének az új háború tüzével. A szocialista világrendszer keletkezése és fejlődése a gyakorlatban bizonyítja azt a lenini tant, hogy minden egyes ország elkerülhetetlenül elér a szocializmusba, de nem minden ország jut el oda ugyanazon az úton. A lenini elmélet életképessége ma egyre szembeszökőbb s egyre meggyőzőbb. Számos kapitalista országban a forradalmi mozgalom előtt új lehetőségek nyíltak arra, hogy a szocializmusra parlamenti úton térjenek át. Ez az út nem lehet érvényes minden országra — ez a kizsákmányoló osztályok erejétől és ellenállásától függ — és emellett a békés úton való áttérés nem lesz mindenütt egyforma. A jelenlegi nemzetközi fejlődés alapvető kérdéseinek beható megvizsgálása, amelyről az SZKP XX. kongresszusa tárgyalt, elsősorban a szocialista világtábor óriási jelentőségét mutatja nekünk, amely a népek legnagyobb vívmánya. Ebből következik, hogy legsajátabb érdekünk minden erőnkből hozzájárulni a szocialista tábor megerősítéséhez, elsősorban a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való politikai és gazdasági kapcsolataink fejlesztésével. Különösen fontos feladat lesz minden téren fejlesztenünk barátságunkat, testvéri kapcsolatainkat a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal. Abból indulunk ki, hogy ezek a szoros baráti kapcsolatok és a kölcsönös tapasztalatcsere csupán elősegítheti a béke és a szocializmus ügyét. Az említett kérdésekből további alapvető fontosságú feladatok erednek, külpolitikánk terén is. Pártunk Központi Bizottsága nemrég tartott ülésén megtárgyalta a csehszlovák külpolitika feladatait és ahogy azt ma az SZKP XX. kongresszusa tárgyalásainak fényében újból látjuk, helyesen hangsúlyozta külpolitikánk aktivizálásának szükségességét, a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése lenini elvéből kiindulva, amely külpolitikánk fő irányvonala. Most arról van szó, hogy ezeket a feladatokat és célokat, amelyeket ezen az-ülésen külpolitikánk elé állami vonalon kitűztünk, a gyakorlatban sokkal következetesebben és szivósabban megvalósítsuk. Külpolitikai kapcsolatainknak állami vonalon való fejlesztése mellett az is fontos, hogy pártunk támogassa a nemzetközi kapcsolatok fejlődését valamennyi vonalon és a társadalmi szervezeteket, a kulturális intézményeket arra vezesse, hogy kapcsolataikat széles mértékben fejlesszék valamennyi országgal. Teljesen új arculatban áll előttünk -az a kötelesség, hogy baráti kapcsolatok felvételére és létesítésére törekedjünk a tőkés országok valamennyi haladó szervezeteivel és embereivel és nem kételkedünk, hogy ezen a téren e vonal következetes megvalósításával megértést találunk főleg a szocialista körökben, amelyekhez a háború elhárításának közös érdeke fűz bennünket. A nemzetközi fejlődés elvi kérdései megoldásának objektív feltételei természetesen meg voltak már az SZKP XX. kongresszusa előtt is. De szükség volt itt egy szubjektív tényezőre, amely ezeket az objektív feltételeket értékelni tudta és kitűzte az alapvető fontosságú nemzetközi problémák megoldásának új szempontjait. Ez a tényező csak a tudományos tanokkal, és a társadalmi fejlődés törvényeinek ismereteivel felvértezett kommunista párt lehet. A Szovjetunió Kommunista Pártja volt az, amely a XIX. és XX. kongresszus közötti időszakban folytatott politikájával gyakorlatilag már megkezdte a jelenlegi nemzetközi fejlődés kérdései elvi megoldásának útját. Az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentősége éppen abban rejlik, hogy a nyert tapasztalatok alapján világosan megfogalmazhatta korszakunk alapvető kérdései megoldásának ezeket az új szempontjait. A Szovjetunió Kommunista Pártja kül- és belpolitikájának megvalósításában a XIX. és XX. kongresszus között csak azért érhetett el újabb nagy sikereket, mert felújította a pártélet lenini elveit, megszilárdult a kollektív vezetés és következetesen harcoltak az idealista személyi kultusz ellen. Ismeretes, elvtársak, hogy az SZKP Központi Bizottsága ülésein, mint a párt legfelsőbb kollektív szerve a kongresszusok között, a szovjet ország és a külpolitika valamennyi fontos kérdésében döntött. Ebben a dolgozó tömegek gazdag tapasztalataira támaszkodott és nemcsak a szovjet nép, hanem az egész szocialista tábor valamennyi ország dolgozóinak érdekeit szem előtt tartotta. Az SZKP XX. kongresszusa sürgető erővel mutat rá a kommunista párt élenjáró szerepére a társadalom életében. Ha a jelenlegi nemzetközi fejlődés legfontosabb kérdésének — a háború és a béke kérdésének — gyökeres elemzése megmutatta, hogy bizonyos feltételek között ebben döntő szerepet játszhatnak a forradalmi párt által vezetett politikai és társadalmi erők, akkor ez érthetően érvényes a többi Mielőtt áttérnék a gazdasági építés időszerű kérdéseire, szükséges, hogy abból a szempontból, amit a XX. kongresszus a különféle országok szocializmushoz vezető útjairól mondott, alaposabban foglalkozzam forradalmunk fejlődésének és a szocializmushoz vezető htunknak sajátosságaival. Üjból látható, hogy bátran haladtunk ezen az úton és ez az út helyes volt és helyes is. Egyes pártfunkcionáriusok, elméleti dolgozók és propagandisták ezekben a kérdésekben skolasztizmusba, sablonosságba és sematizmusba esnek, és az ellentétes álláspontoknak egész sora keletkezik. Nem arról van szó, mintha nem volna mit mérlegelni — ellenkezőleg — még nem minden kérdés teljesen világos és van miről vitatkozni, hogy idő múltán az egyes kérdéseket mélyebben átdolgozzák, mint azt a közvetlen gyakorlati munka a múltban megengedte. Tehát nem abban van a hiba, hogy vitatkozunk, hanem abban, hogy egyes elméleti dolgozók szem elöl tévesztik a gyakorlatot, a döntő tényezőt, hogy pártunknak forradalmunk stratégiájának és taktikájának kidolgozásakor elsősorban az volt a fontos, hogy megszerezze a tömegek, a nemzet többségének támogatását, ami nem lett volna lehetséges akkor, ha közvetlenül a szocialista forradalom megvalósítására szorítkoztunk volna. Ez egyrészt adva volt az objektív történelmi feltételekkel és feladatokkal, másrészt a tömegek politikai érettségével. A párt már a fasiszta megszállás alatt a nemzeti szabadságért vívott áldozatkész harcával kivívta vezető szerepét a nemzeti felszabadító harcban, amely megnyilvánult a Szlovák Nemzeti Felkelésben is, amely a nemzeti és demokratikus forradalom kezdete volt és amelynek szervező ereje a párt volt. Forradalmunk indulásában és első fázisában nemzeti és demokratikus forradalom volt, amely a fasiszta elnyomás ellen, a cseh, valamint a szlovák burzsoázia azon része ellen irányult, amely a legnagyobb árulást és kollaborációt követte el. A párt megteremtette a szples összeg kérdésekre és saját gyakorlati munkánkra is; Ezért az SZKP XX. kongresszusa után országszerte megtartott pártaktíváinkon joggal emelték első helyre, mint legfontosabbat azt a következtetést, hogy éppúgy, mint az SZKP- ben a leninizmus szellemével kell áthatnunk egész párt-, állami-, gazdasági gs kulturális munkánkat. A pártaktíva teljes egyetértéssel fogadta ezt a következtetést és nem kétséges hogy a Központi Bizottság mai ülése még magasabbra emeli a halhatatlan Lenin nagy zászlaját, amely valamennyi sikerünk záloga. Azokat a fő következtetéseket tehát, amelyek számunkra az SZKP XX. kongresszusa által kitűzött jelenlegi nemzetközi alapvető kérdésekből erednek, a következőképpen fogalmazhatjuk meg: A Szovjetunióval és a szocialista tábor többi országaival szilárd szövetségben és barátságban rendíthetetlenül azt a lenini külpolitikát fogjuk folytatni, amelynek fő irányvonala a különféle szociális rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve. A Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a népi demokratikus államokkal való barátságunk és szövetségünk további megszilárdítása egyenesen megköveteli, hogy külpolitikánk a lehető legaktívabb legyen a barátság és az együttműködés felvételében az összes többi országokkal. Különösen fontosnak tartjuk a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal való gazdasági és politikai együttműködésünk fejlesztését és megszilárdítását: és azt, hogy a népeink közötti testvéri kapcsolatok útján haladjunk a béke és a szocializmus közös ügyének érdekében. Az államok közötti békés együttműködés alapja a gazdasági együttműködés, a kölcsönös kereskedelem sokoldalú fejlesztése. Ilyen kapcsolatokra törekszünk minden állammal az egyenlőség alapján, és gazdasági-technikai segítséget nyújtunk a kevéssé fejlett országoknak, amelyek nemzeti függetlenségük megszilárdítására törekednek. Emellett tudatában vagyunk annak, hogy köztársaságunk fontos helyet foglal el és nagy felelősséget visel a szocialista világrendszer és a kapitalizmus közötti versenyben. Ebben a versenyben, amellyel egyidejűleg megoldjuk fontos belső feladatainkat, állandóan nagy szerepet fog játszani a szocia. lista tábor országainak erősödő politikai és gazdasági együttműködése. Azok a baráti kapcsolatok, amelyek pártunkat a marxizmus-leninizmus eszméi alapján az egyes országok kommunista pártjaihoz fűzik, fontos tényezőt jelentenek a békéért és a szocializmusért vívott harcban és ezért e kapcsolatokat állandóan szilárdítani fogjuk. Végül a békéért és a dolgozók érdekeiért folytatott harc érdekében lehetőségünk van, hogy kidolgozzuk a tőkés országok szocialista köreivel való együttműködésünk alapjait. Ezeknek a szocialista köröknek nyíltan kezet nyújtunk az együttműködésre. Még nagyobb törekvést fejtünk ki, hogy nemzetközi kapcsolataink a társadalmi szervezetek és kulturális intézmények vonalán is fejlődjenek. Rendíthetetlenül folytatva a ‘ népek közötti béke és barátság politikáját, éberen fogjuk figyelni az agresszív körök cselszövéseit a béke és biztonság ellen, le fogjuk leplezni őket a dolgozók színe előtt: a békés szocialista építés érdekében fokozni fogjuk az építés biztonságát és a haza védelmi képességét. Nemzeti Frontot, amely felölelte a burzsoáziának a fasizmus elleni harcban részvevő részét is. A párt a forradalom békés fejlődésére orientálódon a forradalmi változtatásoknak fentről való megvalósításában, a tömegek forradalmi mozgalma legszélesebbkörC aktív részvételével. A párt öntudatossá tette a dolgozó nép széles tömegeit és forradalmunk politikai, gazdasági céljainak teljesítésére mozgósította őket. Forradalmunk polgárháború nélkül fejlődött, mert a kizsákmányoló osztályok erőit megrendítették mind a szovjet hadsereg fasizmus feletti győzelme, mind pedig a nép felszabadító mozgalma. A párt fokozatosan megszervezte a munkásosztály döntő többségét, keresztülvitte a szakszervezeti mozgalom egységét, megteremtette a dolgozó parasztsággal .való szilárd szövetségét, kitűzte a nemzet többsége megnyerésének jelszavát és így biztosította hazánk szocializmushoz vezető Jjtját. A párt emellett a tömegek forradalmi mozgalmára támaszkodva arra törekedett, hogv a parlament valóban a nép akaratát fejezze ki és a parlament segítségével és annak talaján demokratikus és szocialista intézkedéseket vívott ki. A párt emellett alkotó politikát folytatott, saját útjait kereste. Abból indult ki, hogv a nemzeti és demokratikus forradalom lehetőségei távolról sincsenek kimerítve és a fejlődést fokozatosan szocialista vágányokra lehet terelni. Abból indult ki, hogv a Nemzeti Frontban egyesült pártok mind teljesíteni fogják azoknak a demokratikus és szocialista változtatásoknak a programját, amelyekre kötelezték magukat Amikor azonban a nemzetközi imperializmustól ösztökélt és arra támaszkodó reakciós erők a helyzetben fordulatot kíséreltek meg előidézni, a munkásosztály a párt vezetésével szétzúzta ezt a kísérletet. Emellett a reakciónak a kapitalizmushoz való visszatérésre irányuló kísérletét 1948 februárjában egyetlenJövés nélkül levertük, minden parlamenti szoliás betartásával, szí-. (Folytatás a 4. oldalon) Nemzetközi kérdések Forradalmunk fejlődésének és a szocializmushoz vezető utunknak sajátosságairól
