Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-08 / 14. szám
1956. április 8. Üädmövies -€оУ PULYKA UTAH A tenyésztés közvetlen haszna a паст mennyiségű és kitűnő minőségű húsban jelentkezik. Egy-egy tojó- és kotlópulyka után évente 80—100 kg pulykát nevelhetünk fel, 20—25 tojó pulyka után tehát egv évben 1600— 2000 kg паст értékű baromfihúst állíthatunk elő. A tenyésztés közvetett haszna pedig abban jelentkezik, hogy a pulykák a mezőgazdasági növények legbiztosabb védelmezői 200—300 db kispulykával, több ezer holdas gazdaság rovarirtását végezhetjük el tökéletesen. A répa és egyéb kapásföldeket lehetőleg a legkisebb pulykákkal rovartalanítsuk. A lucerna-, lóhere-, bükköny- és réttarlókat pedig a legkülönbözőbb nagyságú pulykákkal .járassuk, közvetlenül a lekaszálás után, amikor a rovarok még tömegesen együtt vannak a tarlón. A gazdaságok leghasznosabb baromfifélesége a pulyka (és a gyöngy' ), tehát az állami gazdaságok és a szövetkezetek területeinek egyikéről sem hiányozhat. A gazdaságok területük nagysága szerint 20—25, legfeljebb 50—100 db tenyészpulykát állítsanak be, melyek után kettő—háromszáz db vagy 500— 1000 db növendék pulykát nevelhetnek fel. A tenyészpulykák elhelyezésére építsünk megfelelő ólat, vagy alakítsunk át a részükre arra alkalmas épületrészeket. Csakis egészséges ólakban teleltethetjük át pulykáinkat. A tavaszi szaporítás sikere nagymértékben függ az állatok téli ólazásától és takarmányozásától. Több pulykái a gazdaságokba Hogyan gondozzuk a kispulykákat ? A kispulykáknak 8—10 hetes korig kell jobb helyet juttatni, ahová éjjelre a kotló pulykákkal együtt behúzódhatnak. A 10 hetesnél már idősebb pulykákat egyszerű színekben, esetleg nagyobb vándorólakban, vagy esővédő, nádfödéllel ellátott és szabadban elhelyezett ülölécsorokon is elhelyezhetjük, amelyekét a ragadozók ellen sodronyfonattal szegelünk körül. A kispulykák sikeres és olcsó neveléséhez gondoskodnunk kell bőséges zöldtakarmányról. Termeljük ezt meg a részükre, hogy teljes kifejlődésükig állandóan kaphassanak belőle! Kezdetben kitűnő hatású csemegéjük a zöld hagymaszár, mellyel egyúttal elejét vesszük a kis-pulykákra veszélyt jelentő bélférges fertőződésnek. A kissé fonnyasztott lucerna, lóhere, bükköny és borsófélék, majd később a marhakáposzta egészen a nagyobb fagyok beálltáig igen értékes zöldtakarmány pulykáink számára. A fajtát illetően elsősorban a nagytestű bronzpulykák tartását ajánljuk, mert ezek a legértékesebbek. Edzett, könnyen nevelhető állatok és nagytömegű, kitűnő fehér hústermelő képes séggel rendelkeznek. Tollúk színezete a kispulykáknak védelmet nyújt a ragadozókkal szemben. Létesítsünk tenyészpulykaállományt Nyolc db tojópulykánként állítsunk tenyésztésbe egy db lehetőleg 1 éves fiatal kakast. A tojópulykákat 3—4 Már a melegágyban gondoskodnak a dohánytermésről Az állami gazdaságok és a szövetkezetek számára egyik legkifizetőbb ipari növény a dohány. A hektárhozamok és a dohány minősége nagyban függ a dohány palántáktól. Ezért a baj esi állami gazdaságban rendkívül nagy figyelmet szentelnek a dohánypalánták kitermelésének. Ezt a felelősségteljes munkát Kecskés Mihályra bízták, aki ezen a téren sok éves tapasztalattal rendelkezik. A dohánytermeléssel kapcsolatban ezeket mondotta: — A dohány nagyon kényes növény. Gondozására nagy súlyt kell helyezni a kiültetéstől egészen a törésig és a szárításig. Ebben az évben 25 hektáron termelünk dohányt. Erre a területre közel egy millió dohánypalántára van szükségünk. Ez nagy munkát igényel és annak érdekében, hogy minél gyorsabban elvégezhessük a palánták kiültetését, nagyon meg választottuk a helyét az 500 négyzetméternyi melegágynak. A melegágyak szélvédett, napos helyen vannak, amellett, nagy gondot fordítunk arra is, hogy alkalmas földbe vessük el a 200 gramm dohánymagot. Ez meg is történt március 22-én. A talaj felületét vetés előtt megszórtuk finom komposzttal, majd gyengén megtömtük a talajt. A vetőmagot előcsíráztattuk, majd pedig hamuval és homokkal kevertük, hogy arányos mennyiségben kerüljön a földbe. Vetés után a melegágyak felületét jól ledöngöltük, majd pedig megszórtuk finom komposzttal és megöntöztük. A melegágyakat azután betakartuk üveggel és zsúpszőnyeggel, hogy biztosítsuk a kikeléshez szükséges meleget. Ezek az első lépések ahhoz, hogy dohányból elérjük a tervezett hektárhozamokat, sőt még terven felül is termelhessünk.-2» V ^ ff fi „Kitolt velük“ ^ Egy tárgyaláson sóik nő jelent meg a hallgatóság között, mert a tanúkihallgatásoktól sikamlós részleteket vártak. Mielőtt a tárgyalást megkezdték volna, az elnök e szavakkal fordult a hallgatósághoz: — Kérem a tisztességes nőket, hogy távozzanak. Senki sem mozdult. Erre az elnök így szólt az ajtónállókhoz: — Miután minden tisztességes aszszony eltávozott, most távolítsák el a többieket is. * * * Fő a kényelem! — Hogy élt a fogházban? — Kényelmesen. Este sosem kellett megnéznem, hogy zárva van-e az ajtó! — Miért vagy oly szomorú Alfréd? — Mert a feleségem megint eltört egy fazekat. — No, hát azért nem kell búsulni! Nálam is megesik, hogy a feleségem eltör valamit. — Igen ám, de azt a fejemen törte el. * * * Kövér asszony utazik a villamoson s egyszerre sírva fakad. A kalauz részvevőén kérdi tőle, hogy mi a baja. Mire az asszony elpanaszolja, hogy már ötször akart leszállni s mindig tovább viszik. — Ugyanis — mondja — oly kövér vagyok, hogy csak hátrafelé lépkedve tudok a lépcsőkön lemenni. A felszálló utasok mindig visszalöknek abban a hitben, hogy fel és nem le akarok szállni. Eljegyzés után A vőlegény: — Most pedig megyek gyöngysort venni, annyi gyöngyszemmel, amennyi az éveidnek a száma. Menyasszony: — Akkor meg kell mondanom, hogy éppen tíz évvel vagyok idősebb, mint amennyit eddig mondtam. * * * Nő: -— (Gúnyosan) Ne dicsérje magát, tudom maga egy „tökély”. Férfi: — Öh! Köszönöm magának! Nő: — Ugyanis olyan buta, mint a tök s olyan sötét, mint az éj. — Na Annuska, mi a véleménye az Ernőről ? — Ügyetlen fráter. Tegnap este, mielőtt eljött hozzánk, szándékosan elrontottam a villanyt s a szerencsétlen az egész estét annak a javításával töltötte. Összegyűjtötte: F L évig is tenyésztésben tarthatjuk, mert az idősebb tojók után nagyobb és életerősebb utódokat kapunk. Egy-egy tojópulyka után 25—30 db, kedvezőbb esetben 30—50 db tojást számíthatunk. Ha tojásainkat naponta pontosan összeszedjük, akkor a pulykák később kotlának meg és többet tojnak. A baromfitenyésztés egyéb üzemágaival (týúktenyésztés, víziszárnyas tenyésztés) foglalkozó tenyésztelepek is vezessék be a pulykatenyésztést. 4 tavaszi szaporítás idején a legértékesebb pulykákból — vérvonalanként — külön „elit törzseket“ alakíthatunk, s azokat a tavaszi keltetések idején az egyéb szárnyasok óljában és udvarain helyezhetjük el. A nagyon hasznos pulykák segítségével gazdaságok és szövetkezetek, valamint egyénileg dolgozó parasztjaink is паст mennyiségű és nagy értékű baromfihúst adhatnak be ősszel a_ pulykák értékesítésének legfőbb idején, Az 5—8 kg-os pulykákkal könynyen tehetünk eleget soványbaromfibeadási kötelezettségüknek. SAJÁT ÉRDEKÜNK Egyes vidékek éghajlata és talajviszonya szinte kötelez arra, hogy gyümölcstermesztéssel foglalkozzunk. Azok a területek, ahol az eke már nem végezhet jó munkát, főképp a gyümölcstermesztés segítségével használhatjuk ki a talajt legcélszerűbben. A kiültetést tervszerűen kell végrehajtani, s valamennyi lehetőség figyelembe vétele után, hogy a gyümölcsösök helyesen és szakszerűen legyenek beállítva. Minden EFSZ a járási agronómussal egyetembe dolgozza ki a gyümölcsfa ültetésének tervét és a tervet fokozatosan hajtsák is végre. A gyümölcsfák és bokrok terméshozama általában nagyon alacsony fokon áll és a minőségük sem kielégítő. A gyümölcsfák sokat szenvednek a kártevőktől és betegségektől, amelyek minden évben óriási károkat okoznak. Szlovákiában például 10 millió gyümölcsfa van. Ezek átlagos terméshozama egy fáról 7 kg, átlagos értéke 10 Kčs kilogrammonként vagyis az összérték 700 millió Kčs. Ha minden fát megtisztítanánk a kártevőktől a termés "mind mennyiségileg mind minőségileg megkétszereződne. A gyümölcsfák tömeges ápolásának technikai végrehajtása a következő: A szövetkezet tervbe veszi a község gyümölcsfáinak ápolását, tanfolyamot rendez az ápolók részére és meghatározza a végrehajtás idejét, amikor az ápolásnak az egész községben meg kell történnie. A fák mennyisége szerint megrendeli a szükséges mennyiségű fapermetezőt és a kémiai szereket. Megfelelő időben szervezett brigáddal végrehajtják a tömeges permetezést. Ezen feladatok évről évre való teljesítése hihetetlen kedvező befolyással lesz a gyümölcsfatermelésre, amely ma nélkülözhetetlen a nemzet élelmezésében. Bácskai József Magról is ültethetünk diófát A pulykafajták legértékesebbje: a bronzpulyka. Neveljünk belőle minél többet. A faültetésnél ügyeljünk a távolságra Is A távolságot minden gyümölcsfa fajtánál külön állapítjuk meg. Az alábbiakban csak a leggyakrabban ültetett fák ültetéséhez adunk tanácsot: A diófát 15 m, cseresznyét 10—12 m, almát 8—10, körtét 7—8 m, kajszi barackot és a szilvát 5—6 m, a körteféléket 5 m-re ültessük egymástól. Brezina László leveléből Könnyen s nevelhető magról diócsemete az alábbi eljárással: Közönséges kerítés hálódrótból készítünk egy kb 35 cm átmérőjű és ugyanolyan mély kosár formájú hengert, amelynek feneke is drótháló. Ezt a kertben leássuk a földbe, úgyhogy a teteje földszint legyen. Ebbe a hálókosárba ültetünk 2—3 szem diót a hegyes csúccsal felfelé. Azért ültetünk többet, hogy tartaléka legyen, ha netán valami baj érné a növekvő csemetét. Három-négy évig nevelgetjük, állandóan, gyommentesen tartva és lazítva a talajt. A második évben kiválasztjuk azt az egy példányt, amelyik a legszebb s csak azt neveljük tovább. A negyedik évben kb 2 m magas lesz a törzs s akkor nevelünk a 2 méteren felüli részen koronára való ékágazásokat. A törzsön fejlődnek az évek folyamán oldalhajtások, amelyeket mindig 30 cm hosszúságra visszavágunk. Ezek a törzserősítö szerepet szolgálják. Nagyon fontos, hogy ha a diócsemetén nyesést hajtunk végre, azt csakis lombos állapotban tegyük. A negyedik évben elültethető lesz a végleges helyre a csemete. Vigyázzunk, hogy a hajszálgyökerekről ne hulljon le á föld és ne sérüljenek meg. A karógyökér, amely már jól kinőtt a drótkosárból, éles késsel óvatosan megkurtítandó. Ezzel az eljárással elértük azt, hogy a csemete nem is veszi észre az átültetést és a fontos karógyökér-kurtítást is elvégeztük. F. I. Gyümölcsfáink veszedelmes ellensége A fák törzsének veszedelmes ellensége a farágó lepke hernyója. A lepke petéit a fák kérgén helyezi el és az itt kifejlődő hernyók a fa törzsébe rágják magukat és benne járatokat vájnak. Az ujjnyi vastag és 6—8 cm hosszú hernyó két évig él, majd bebábozódik. A fák fejlődásét erősen visszaveti, sőt teljes pusztulásukat is okozza. A farágó hernyó megjelenése felismerhető, a törzsön található 3—8 milliméter átmérőjű szabályos kerek lyukról, melynek a szélét rozsdabarna íűrészpor szerű hulladék található. Védekezés: A nyíláson keresztül dróttal kiszúrjuk a hernyót, vagy pumpa segítségével benzint fecskendezünk be s azután a nyílást agyaggal betapasztjuk és bekötjük. A gyümölcsös közelében fűzfát, nyárfát ne tűrjünk, mert ezek a nagy farágó' hernyók elsőrendű gazdanövényei. Egyegy fában százával is tanyáznak s innen igen könnyen eljutnak a gyümölcsfákra. Badonics Mihály GYÜMÖLCSFÁK IFJHASA MIT ÉRTÜNK 1FJÍTÁS ALATT? A még egészséges gyökerű és törzsű fáknak a koronaágait megkurtítjuk azért, hogy újabb növekedésre és termésképzésre kényszerítsük. milyen Állapotban levő FÁKNÁL ALKALMAZZUK? Ahol a fa koronája valami oknál fogva megbetegedett. Kaliforniai pajzstetű (San Jose), monilia csúcsszáradás, téli fagy, rák, stb. okozhat bajokat. , Csonthéjasoknál a fa felkopaszoHOGY TÖRTÉNIK A VISSZAVÁGÁS? A beteg koronaágakat egész az egészséges részig vágjuk vissza, öreg fák koronaágait i/3 részig, ahonnan az új koronát akarjuk nevelni. Az almafáknál szem előtt kell tartanunk az illető fajtának az ág képződési készségét, illetve a faji jelleg által megszabott természetes növekedési terjeszkedését. A visszavágássá.! tulajdonképpen az Ez a 32 éves téli Агаву Parmén almafa több féle betegségben szenvedett, sőt még fagykár is érte az 1941-es tél folyamán. A kaliforniai pajzstetű 1950-ben az összes termőrészeket elpusztította, s ezért 1951-ben teljesen egyéni módon kellett az ifjítást végrehajtani. A fényképfelvételt 1954 tavaszán, virágzáskor készítettem, amelyen jól látható, hogy a régi katlanszerű koronaképzéshez milyen harmonikusan alakulnak a fiatal vezérágak. A helyesen alkalmazott ifjítás iskolapéldája ez a fa. dása miatt is lehet teljesen ép fákat ifjítani. Tudvalevő, hogy különösen a barackfélék, ahol egyszer termést hoztak, többé nem fejlesztenek termőrügyeket, hanem csak az egyéves hajtásokon, aminek következtében az idő sebb részek felkopaszodnak. A kaj szí- és őszibarack ifjítása éppen ezért nem olyan eljárást igényel, mint az almástermésűek, mert ezek egészen ellentétes természetűek. alvórügyeket akarjuk életre kelteni, azokat, amelyeket szabad szemmel nem is látunk. Ezek a rejtett alvórügyek élnek, de csak erősebb nedvtorlódás esetén fejlődnek hajtásokká. Az almástermésűeknél legtömegesebben találhatók fel az ág, vessző és haitásalapon — ahol valamikor az első nyesést hajtották végre. Ezért tehát nagy körültekintéssel kell a visszavágást végezni, hogy ettől a helytől 5—6 centiméterrel feljebb történjen. Arra is vigyázni kell, hogy a vágás felett ne maradjanak rügyek vagy hajtások, mert akkor ezek az idősebb részek ragadják magukhoz a táplálékot és a rejtett alvó rügyek továbbra is nyugalomban maradnak s azzal célunkat nem értük el. Ha túl mélyen alkalmazzuk a vágást, akkor előállhat viszont az a sajnálatos eset, hogy a fa „belefúl saját nedvébe“. Az ifjítási eljárásnál az összes koronaágakat kell visszavágni. Lehe ugyan részleges ifjítást is alkalmazni, de ez már a fa egyéni állapotától függ. Látjuk tehát, hogy ez az egyszerűnek látszó eljárás, — ha tökéletesen akarjuk végrehajtani — nem is olyan könnyű feladat, gyakorlatot és tapasztalatot igényel. Az idősebb és vastag ágak fflrészelésénél óvatosak legyünk, mert mihelyt azokat félig fűrészeltük, már saját súlyuknál fogva letörnek és ártalmas hasadások történnek. Legjobb alulról kezdeni a fűrészelést és amikor a fűrész megakad, felülről szemközti új vágással kezdeni. Vagy pedig két részletben fűrészeljük le azt; először a kívánt helytől 40—50 cm távolságban és azután a szükséges helyen. A sebhelyeket a közismert és szőném utolsó sorban azért, mert a vákásos módon sebkátránnyal kezeljük. Nagyon fontos a sebhelyek bekenése, mert a tavaszi nagy gyökérnyomás következtében meginduló nedvkeringés „könnyezést“ idéz elő. Az ifjítás évében az ágakon több erőteljes hajtás tör elő. Ezekből a korona képzéséhez szükséges hajtásokat meghagyjuk és a feleslegeket eltávolítjuk. Természetesen a további évek folyamán is lesz még a nyeső ollónak és a kis ágfűrésznek dolga, hogy a pótolt új koronát szabályszerűen kialakíthassuk. Pesety István — Izsa
