Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-04-01 / 13. szám

1956. április 1 Földműves i-----------MÉHÉSZÉT-------------j Olvasóink kérdeznek — olvasóink felelnek Polóka András, bodrogmezői trak­toros tanácsot kért a méhészet meg­kezdéséhez -olvasóink és levelezőink­től. — Ezt azért szeretném nyilvánosan — Írja levelében —' hogy minél több tanácsot kapjak és azokat minél több szakember megvitassa. Nekem is hasonló kívánságom volt kezdő koromban, de akkor az újság ilyesmivel nem foglalkozott. A kör­nyék méhészei pedig olyan utasítá­sokkal halmoztak el, ami arra volt a legalkalmasabb, hogy a jövő vetély­­társukat (már mint engem), a kezdet kezdetén tönkretegyék. Három családdal kezdtem: egy gyöngével és két erőssel. „A gyöngét etesd éjjel-nappal! A méh olyan, mint a tehén,, ha neki adnak, ő is ad“, — tanácsolták „jóakaróim." A nappali etetés miatt kitört a rab­lás. Az erős családok kifosztották a gyöngéket. Később, amikor a préda elfogyott, egymás között verekedtek. Rablás következtében méhben és méz­ben is leszegényedtek. Azán az egyik­nek az anyja veszett el. Friss petét adtam a családnak és anyát nevelt. De az új anya a rossz időjárás miatt nem tudott megpárzani. HímfiasíTóvá vált. — Csak várj vele, ha jóra fordul az idő, majd csak megpárzik — bíz­tattak tovább. Kár lenne felsorolni azokat a „jő tanácsokat”, amelyekkel engem elhal­­moztak. Ezeket is csak azért emlí­tettem, hogy érdemes az ilyen dol­gokat nyilvánosan megvitatni. A nyil­vánosság előtt nem mernek bemutat­kozni a rosszakarók. Máskülönben, a ló szándékkal írt cikkekben is elő­fordulnak hibák. A sok balsiker után. sokan megszántak. Még egy olyan ember is, aki csak úgy ismerte a méhet, a méh szorgalmas állat, a légy meg szemtelen, de mindkettő re­pülni tud. Ez az ember azt mondta: — Egy vásárolt, egy lopott és egy ajándékcsaláddal sikerül a méhészke­­dés. Babonára gondoltam mindjárt, de mivel akaratom ellenére is nálam is hasonló volt a helyzet, mosolyogva megjegyeztem: Eszerint nekem is szerencsém lesz. Egy családot vettem, illetve kettőt. Ajándékcsaládom is volt, az említett gyönge, amely elpusztult. Márcsak a lopott hiányzott. Lopni semmiesetre sem akartam, de ügy jártam, mint cigány a lóval. (Az útjába feküdt és mikor át akarta lépni, a 16 felugrott és ő rajta maradt.) Én meg a szőlő­ből jöttem hazafelé a Torna-patak mentén. Hangos zümmögés ütötte meg a fülemet. Kései raj telepedett egy öreg fűz ágára ... A raj kicsiny volt, kasért sem kellett mennem, be­lefért a kalapomba ... A talált méh is lopottnak számít ebben az esetben. Babona útján tehát a sikerhez min­den alapfeltétel megvolt, szerintem már csak a tudomány hiányzott. Könyvekből, tapasztalatból, azt is megszereztem. Szalmakalapomban hazahozott gyönge, kis rajt már nem nappal, hanem este etettem. Az erő­sekből lépekkel is segítettem. A gyönge rajocska annyira magához jött, hogy a következő évben ő adott a legtöbb mézet és egy műrajt is csi­náltam belőle. Akkor már tudtam, hogy nem a babona bűvköre vitte sokra, hanem a természetes anyaböl­csőből kikelt, fiatal anya és a szak­szerű gondozás. Az ajándékcsaládok is rendszerint másod- és harmadrajokból valók. El­ső rajt nem szoktak adni, mert az „értékes” akkorra rendszerint beépíti a kaptárt, mire a második, vagy har­madik raj kirepül. Az első raj épít­ményben ugyan többet ér, de a má­sodik raj fiatal anyával, kellő gondo­zás mellett olyanra erősödik, mint az, amelyiket a kalapomba haza vittem. Három családdal való kezdés, hogy miért jobb, mintha eggyel kezdünk, azt vitatni sem kell. Háromból jut is, marad is. De ha az egyből pusziul, a kezdő nehezen vásárol másikat és ha vásárol is, rendszerint újból bakot lő. Ezekből a hibákból okulva én is azt ajánlom, hogy ‘legalább három csa­láddal fogjon a méhészkedéshez min­den kezdő és a családoknak egyéves, de két évnél semmi esetre sem idő­seb anyjuk legyen. Kaptárral jobb a kezdés, mint kassal, ha tapasztalt méhész se­gítségére is számíthatunk és nincs olyan kiváncsi természetünk, ami miatt fölösleges kaptárbontogatással a. családokat tönkretennénk. Ha az anyagiak nem nagyon enge­dik, kasokkal kezdjünk. Itt is fontos, legalább három raj és mindegyikbe fiatal anya. A kasok tetején etetönyí­­lás is legyen, hogy balonok segítsé­gével elvégezhessük a serkentést és a teleléshez szükséges etetést. Ezek­nek a családoknak a természetes ra­jait azonban ne kasokba, hanem kap­­tárakba telepítsük. A nagyüzemi méhészet megkezdé­séhez még komolyabb felkészülés szükséges. Ott a kezdéshez tapasztalt méhész kel! és legalább 20—30 csa­lád. Már eddig is erős méhállomány­­nyal kezdtek a szövetkezeti és állami gazdaságok, valamint az erdőgazda­ságok. A felvásárolást ügyesen elvé­gezték, de nem szakszerűen. Az egészséges családok között betegek is kerültek, mivel több méhésztől történt a felvásárlás. Ajánlom, hogy ezután minden vételt alapos egész­ségügyi ellenőrzés előzzön megt A nozémás családok orvoslására eddig is nagy gondot fordítottunk és sok pénzt költöttünk, de a bajok megelőzésével nagyon keveset törőd­tünk. Végezetül ajánlom, hogy az ed­dig elhangzott tanácsokhoz a nagyobb szakemberek is szóljanak hozzá, mert ha ezt nem tesszük, sem Polóka And­rás, sem más nem tudja e sok ta­nács közül a megfelelőt választani. Csurilla Gábor, Szádudvarnok. SERKENTŐ ETETÉS Ha a családoknak kellő mennyisé­gű élelmük van, fészekbővítéssel hordástalan időben is előmozdíthatjuk a fejlődést. Ilyenkor a családok fej­lődését naponként etetéssel siettet­jük. Ezzel az etetéssel a természetes hordást utánozzuk és ezzel az anyát több petézésre serkentjük. Ezért is ezt az etetést serkentő etetésnek hív­juk. Célja, hogy föhordásra minél több dolgozó méh legyen a kaptár­ban. A serkentő etetést a főhordás kezdete előtt 45—50 nappal kezdjük. Korábban nem érdemes. Május 15-20. között kezdődő akácvirágzásra a ser­kentő etetést március végén kell meg­kezdeni és május első napjaiban már befejezzük. Ha tovább etetnénk a családot, annak már nem volna ér­telme, mert a serkentés révén sza­porodott fiatal méhek csak a föhor­­dás után munkabírók. A serkentő etetés Hatásáról a mé­hészek között sok vita folyt. A leg­újabb kísérletek azt bizonyítják, hogy a serkentésre legjobb a mézkészlet. A mézeslép egy-egy részének fedelét néhány naponként felnyitogatjuk, a méhek azt hiszik, hogy új élelmet kaptak és ez serkenti őket. A tapasz­talat azt bizonyltja, hogy sok fiatal méhvel és kellő mézkészlettel betelelt család, ha az anyjuk jó, rendes Ke­zelés mellett serkentés nélkül is fel­erősödik föhordásra. Gyenge, vagy anyátlan családok egyesítése Ha valamely család túl gyenge, vagy anyátlan és tartalékanyánk nincs, ak­kor a gyenge, vagy meganyátlanított családot más családdal egyesítsük. A családok egyesítése a következőkép­pen történik: az egyesítendő család anyját kifogjuk. Egy nap múlva, ami­kor a csatád már érzi anyátlanságát, a családot az erősítésre kiszemelt családhoz átrakjuk. Előzőleg mindkét családot jól megíüstöljUk. Az anyát­lan család fiasításos lépelt másik csa­lád fias lepei mellé rakjuk, hogy kel­lő meleget biztosítsunk. Az anyás család fészkének egységét nem bont­juk meg. A kiürített kaptárt eltesz­­szük helyéről, hogy régi helyükre visszarepülő méhek azon ne csopor­tosuljanak, hanem a szomszéd csalá­dokhoz húzódjanak be. Alapvető tudnivalók a kaptárról A kis kaptár a rajzásnak kedvez, mert hamarabb zsúfolt lesz, a nagy kaptár a család együtt-tartásápak így a mézelésnek kedvezőbb. A kaptár nagyságát a mérlegelő szerint a következő­képpen ítélhetjük meg: 1. Korai, rövid, rohamos legelőre, nagy fészek és nagy mézkamra való. Csak nagy fészekben lehet az ilyen hordás kihasználására egyszerre elég sok gyűjtő méh. Csak nagy mézkamrában fér el és érhet meg a rövid idő alatt begyűjtött sok nektár. 2. Hosszú, mérsékelt hordás kiaknázására nem sok gyűjtő kell egyszerre, hanem kevesebb is elég, csak­hogy hosszú időn át rendelkezésre kell állnia. Az ilyen legelőn kisebb fészek is megfelel. A mézkamra is ki­sebb lehet, mert a lassacskán gyűlő nektár érlelésere bőven jut idő, a mézkamra kiürítése nem sürgős. A Hasításnak a hosszú, mérsékelt hordás kedvez. A rohamos, bő hordás ellenben korlátozza. Nagyfészkű, nagy kaptárban hosszú, mérsékelt hordáskor az anya feltétlenül kiterjeszti fiasítását, a család hatalmasra fej­lődik. de mézét feléli. Ilyen vidéken kisebb fészkű csa­lád jobban boldogul, mert a kisebb fészek fiasítást korlátozó hatása miatt takarékosabban él. A rövid, hozamos, és hosszú mérsékedt hordású vi­déket két’ gyümölcsös kerthez hasonlítjuk, melyben ugyanannyi fa van, de az egyikben csupa egyféle, egy­szerre érő, a másikban sokféle, fokozatosan érő. A ter­més mindkettőben ugyanannyi lehet, csakhogy máskép­pen kell a munkaerővel gazdálkodni. Ott, ahol rövid idő alatt egyszerre érik a gyümölcs, rövid időre sok munkást kell alkalmazni. Rövid, rohamos mézlegeiőn sok munkásméh kell, rövid időre. Ott, ahol lassan, fokozatosan érik a gyümölcs, nem volna^ értelme egy­szerre olyan sok munkásnak. Kevés munkást kell alkal­mazni. de tartósan. A hosszú, mérsékelt hordású mézelő vidéken is kevesebb gyűjtőméit kell, de hosszasan. En­nek megfelelően a legelőhöz ülő kaptár is más. 3. Egyhordású vidéken, vagy ott, ahol a legelőt nagy hézagok szakítják meg, nagy fészek kell, mert csak abban fér eJ annyi méz, amennyi a család szükségletét a hosszú hordástalan időben is biztosítja. Ha a fészek kicsi, bő hordáskor fiasítás tölti meg. A méz a méz­kamrába szorul. A méhész fölöslegesnek véli és elszedi, eladja. Pedig egy része nem igazi fölösleg, a nagy ter­més önámítás. 4. Ott, ahol a tél hoss-zú és a család a főhordás előtt sokáig nem gyűjthet, nagy fészek kell, mert csak abban tér el elég méz a hordástalan időre. 5. Vándorlásra nagyobb kaptár szükséges és a méz­kamrára is tetemes résznek kell jutnia, mert a méhész a vándortanyán, állandó lakásától távol, nehezen tudja idejét beosžtani, nem ér rá, hogy a méz elszedésével helyet csináljon. 6. Ott, ahol kései a föhordás és a méhek előtte is gyűjthetnek, kisebb fészek is elég, részben azért, mert a család ráér megnépesedni, tehát nem kell olyan né­pesen telelnie, részben azért, mert kisebb téli készlet is elég, hiszen az élelmet a tavaszt gyűjtés pótolja. 7. Ha nyárvégi hordás van, kisfészkű kaptárban >s elég téli elesége lehet a családnak. A fiasítás ugyanis csökken már olyankor, a kis fészekben is elég üres hely jut a téli eleségnek. Ha a kései hordás hiányzik, a családon csak etetéssel leltet segíteni. 8. Olyan legelőn, melyen a raj nem boldogul, a raj­zást serkentő kis kaptár nem alkalmas. A korai rohamos, igen bőséges, de rövid akácvirág­zás (1. pont) a legelő nagy hézagai (3. pont), a hosz­­szú tél (4. pont), a vándorlás (5. pont), leginkább nagyfészkű, nagy kaptárt kívánnak. Korlátoltabb azok­nak a vidékeknek a száma, melyek a 2—6—7. pont szerint a kisebb fészkű, kisebb kaptároknak kedveznek Orösi Pál Zoltán, „Méhek között“ c. könyvéből. Tavaszi munkák a gyümölcsösben Ha a gyümölcsfáink talaját az ősz folyamán alaposan megmunkáltuk, ak­kor tavasszal mély kapálásra, illetve mélyszántásra nincs szükség. Elhagy­juk azért is, mert egyrészt a tavaszi szelek erősebben és mélyebben szá­rítják a talajt, másrészt a leforgatott trágyát mély munkával ismét felszín­re hozzuk. Tavasszal csak sekély ta­lajmunkára van szükség, melyet akkor végzünk, amikor a föld már megüle­pedett és a gyomok eiőbűjtak. Teijes kizöldülés után állapíthatjuk meg, hogy mely fák pusztultak ki télen. Ezeknek a kiásásáról is gondoskodni kell. Az alma és köszmétebokrok liszt­harmatos, csonthéjas iák, morn iás, őszi barackfák, levéifadros hajtásait zöld állapotban vágjuk le, mielőtt a gomba termdteste kifejlődik. Az ame­rikai fehér szövőlepke hernyófészkeit a hernyó megjelenése előtt kell eltá­volítani és megsemmisíteni. Védeke­zési munkálatokhoz tartoznak még a következők: lisztharmatos, elszáradt levélzet vagy hajtások leszedése, gú­­taütött kajszibarackfák vagy ágak ke­zelése, s végül a törzs védőkötésőnek lebontása. A gombabetegségtől fertő­zött hajtásokat néhány ujjnyi egész­séges résszel kell levágni. A levágott ágakat azonnal összegyűjtjük és elé­getjük. Magasabb fák koronájának felső részeiből a fertőzött hajtásokat hernyózó ol’óval vágjuk le. Létra se­gítségével történő tisztogatás tovább tart. Vigyázni keli arra is, hogy a le­vágott hajtásokból ne maradjanak a fán, mert ezzel újabb fertőzési helyek keletkeznek.' A levágás után a fertő­zött. helyeket háti permetező1 segítsé­gévei nikotin-oldattal permetezzük. Az ilyen eljárással sok későbbi permete­zési költséget kerülhetünk el Termő­­fáknál jó eredménnyel jár a törzsek és a korona-elágazás tájának idegmé­reggel történő permetezése. Fiatal fákról célszerűbb, ha a bogarakat le­szedjük. A kajszi barackfa gutaütés tünetei: a lombozat hirtelen hervadása — mintha le volna forrázva. Az ilyen tü­neteket mutató kajszibarackfát gyors kezelésbe kell részesíteni, A hervadó fa koronáját egyharmad részre vissza kell vágni. Ezzel csökken az elpáro­logtató levélfelület. A visszavágás; helyeket oltóviasszal bekenjük. A fagyási foltokat jó éles késsel vágjuk ki és ugyancsak oltóviasszal kenjük be. Az első tavaszi permete­zésnél a termőfákról a védőkötéseket lebontjuk. A fiatal fákra pedig per­metezés után újból visszakötjük, mert. nedvekeringés-megindulás idején a nyúlak lerágják. Sokszor olyankor is. amikor a herefélék'■ már arasznyira nőttek. Tóth István. Twrč. Peter PERMETEZZÜNK VBimbónyitáskor és rügyfakadáskor a kártevők életre kel­nek. A barna rügy­­sodró hernyói be­szövik és megrág­ják a zsenge leve­leket, kárt okoz a bimbólyukasztó bogár, szétmásznak az aranyfarú pille hernyói. EzeRet a Di­­nol mechanikus emulziójának oldatá­val írtjuk. Ezt a permetezést 0,5 szá­zalékos Kuprikol vagy Sulikol oldat­tal előnyösen kombinálhatjuk monilia és varasodás ellen. A Sublikol egyide­jűleg a kikelő atkát is elpusztítja. Termőszolő metszése A szőlőfajták egyes tulajdonságai módosulhatnak különböző körülmé­nyek között. A’termés minőségét be­folyásolhatja a fekvés, talaj, metszés. Metszéssel befolyásolhatjuk legjob­ban a termés mennyiségét, a hajtá­sok erősségét és a töke élettartamát. A metszésnél legfontosabb szempont, hogy minden szőlőt a töke termő- és a talaj táperejének figyelembevéte­lével kell metszeni. Ha a tökén erő­sebbek a vesszők, jó táperóben van a talaj, akkor több rügyet hagyha­tunk meg. Ha vékony és kevés vesz­­szö van a tőkén, kevesebb rügyet ha­gyunk. fg.y elérjük azt, hogy a töke többet fog teremni és a következő évi termést is biztosíthatjuk. Annyi rügyet hagyunk meg a tőkén, amony­­nyinek kihajtására a töke állapotúnál fogva, biztosan számíthatunk. Túl hosszú csapoknak csak a felső rügyei hajtanak ki és ezáltal az alsók alva maradnak, a tőke pedig nyurga lesz. Soványtalajú, gyenge fejlödésű sző­lőben kevesebb legyen a rügy és a vessző is. Jobb talajon több rügy le­het és több vessző. De a tőke mindig félköralakban maradjon a karóval szemben. Fejből, idősebb farészböl kihajtó rügyek rendszerint terméket­lenek. Termékenyek az előző évi vesz­­szökből ún. cserből nőtt vesszők rü-Egészséges vetőgumó gyei, ezért termőcsapokat lehetőleg minden cseren hagyjunk. Metszésnél lehetőleg legkisebb se­bet ejtsünk, ne hagyjunk nagy cson­kokat, mert azok megkorhadnak. A tőkenyakról az elhalt kéregrész^ket távolítsuk el, mert ezek alatt több­fajta kártevő lehet. Csapok metszésé­nél a legfelső rügy felett 2-3 szemes csonkot hagyunk és ügy vágjuk el, hogy a metszési lap a legfelső rügy­­gyel ellenkező oldalra lejtsen. így el­kerüljük, a könnyezési folyamattól a rügy elpusztulását. Legjobb a szőlőt tavasszal metszeni, mert ha az őszi metszésnél meghagyott csapok letör­nek, vagy a rügyek elpusztulnak, nem hagyhatunk helyettük másokat. Ta­vasszal, nyitás után végezzük el a metszést, mert kevesebb a könnye­­zés és valamivel korábban fakadnak a rügyek. Ahol április közepéig talaj­menti fagyokra számíthatunk, ne metszünk korán, így késleltessük a fakadást. Mindenütt be kell fejezni a metszést, mikorra a rügyek duzzadni kezdenek. Az eltávolítandó vesszőket mindig tőből vágjuk le, hogy a seb simán beforrjon. JÄMBOR LÁSZLÓ, Mezőgazdasági mesteriskola Vágsellye — nagyobb termés Egészséges burgonyag uniót vessünk. Baloldalon az egészséges gumók 'zö­mök csírái. A jobboldali gumók beto gségét mutatják a hosszú, vékony cérna-csírák. Az ilyen gumó vetésre nem alkalmas.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents