Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-04-01 / 13. szám
földműves 1656. április 1. Jéí ftíUís^üí^UUwatámUca A Rozsnyói Magyar Pedagógiai Iskola folyosóján zsibong az élet az óraközi szünetben. Csevegnek-csacsognak a, vidám lányok, de emellett sok komoly dolgot is megbeszélnek. Lipták Ŕózsika, a CSISZ kultárfelelösc és Póznán Márta, a CSISZ titká~nöje például most azzal vannak elfoglalva, hogy megbeszélik a pedagégusnap kultúrprogramját és kivitelezését. De sokkal többre is készülnek. — Tudják azt, hogy falvaink élete napról-naora szebbé és jobbá válik és nekik, akik a falvak kultúréletének vezetői, irányítói lesznek, nemcsak nyomon kelt követni ezt a gazdasági 'ejlödést, hanem a neveléssel, a kultúráét irányításával elöl is kell jármok. Tehát hivatásukra kultúrszempontból is komolyan kell felkészülni.. Es ők valóban komolyan készülnek. Azért rendezték meg az elmúlt hetekben is az osztályok közötti kultúrversenyt, hogy a nemzeti vetélkedés közben minél jobbat. kibontakozhasson az egyes osztályok és személyek tehetsége, aktiv kezdeményezőkéoessége. A verseny nagyon szép eredményeket hozott. Különösen az l. В osztály tanulói tettek ki magukért, akik a versenyben az első helyet foglalták el. De nagyon szép volt а II. C osztályosok ..Városi lány, falusi lány'' c. jelenele is és nem kevésbé voit elragadtató Bodrogi Angéla és Leeső Eva I. A osztályos tanulók baletttánca sem. A járási népművészeti alkotóversenyre főké a Cigánylánccal készülnek, г—'’lyben 9 lány táncol Ezenkívül május elsejére is új kultúrprogramot tanulnak be. De ez még nem minden. A pedagógiai iskola növendékei arra törekednek, hogy fellépéseikkel a falvak széles tömegeit szórakoztassák. Már megszervezték a falujáró kultúrcsoportot és az a tervük, hogy minden héten fellépnek valamelyik faluban. Ezek az apró megmozdulások csak mozaikjai annak a hatalmas munkának, amely hazánk építéséért folyik. Г Életünk egyre szebb lesz ... Ki ne szeretné i gyermekeket, különösen, ha azok szépek és ügyesek. |\ zselizi óvoda gyermekei talán nind ilyenek. Mosolygó^ arcuk majd íicsattan az egészségtől, s nyílt tekintetük melegséget sugároz felénk. Lám, itt a képen nyolcán az óvodások közül balettot lejtenek. Ki tudná negmondani, melyik szebb, melyik ügyesebb. Csak az anyai szív válassza ki a magáét, s helyezi a többivel szemben előnyöse bb helyzetbe, mert tagadhatatlan tény, hogy minden anyának a saját gyerm eke a legszebb és legügyesebb. A zselizi óvoda kétnyelvű és két tanerős. Bakonyi Mária igazgató-tanítónő a szlovák, Piacsek Erzsébet tan ítónő pedig a magyarajkú gyermeke-Ezekböl az apró mozaikokból mégis megalkothatjuk magunknak azt a képet, amelyet ezek a jól felkészült fiatal pedagógusok visznek majd falvainkba. Még csak pár napja ért véget a CSISZ szlovákiai kongresszusa, amely utat, irányt szabott a CSISZ szervezetek további munkájának. A rozsnyói pedagógiai iskola növendékei most szorgalmasan tanulmányozzák a kongresszus irányelveit, hogy falvainkba kikerülve, necsak az iskola padjaiban legyenek szakemberek, hanem sokoldalú tudásukkal aktívan segítsenek megoldani a falvaink életében felmerülő problémákat, irányítói, vezetői legyenek annak, hogy dolgozóink anyagi életének emelkedésével Г </huzamosan emelkedjen a falu kultúrélete is. két tanítja. Hogy milyen nagy segít séget nyújt a zselizi óvoda a szülöknak. azt csak azok tudják, akik napi munkájuk végeztével boldog örömmel látják gyermekeiket az óvodában, ahol a tanítónők mindent elkövetnek, hogy a gyermekekről való gondosko dásba hiba ne csússzon. Mindez nem is marad hatástalan. A gyermekek, — szüleikkel együtt — nagyon elezedettek, s ragasztódnak tanítónőikáez, szeretik őket. Az óvodások éven:e kétszer nagyobb nűsorral szerepeljek, azonkívül az igyes ünnepélyeién is fellépnek. \z alsó kép egy színdarab alkalmául készült s rajta ’iacsek tanítónő talítványai láthatók. Komárominé Tavaszvárás Bennem is gyarapszik Sándor, József heve — kitárul tág mezők napfényes világa. Lepkeiibegésű szél pihen szívemre, integet sarjú fák hamvasezüst ága. A határ tekinget, barázda ekét vár, • párolog a könnyű cinkefüttyös távol, lányok hajladoznak friss vízért a kútnál, gyöngyös kacagásuk, mint vízcsepp — aláhull. Legény az ablaknál — szívem a kezemben; nézi vénülő Hold híves alkonyaiban. Hogy várlak én téged rigófütty, jegenyék, elgomoiygó felhők tündöklő magasban! Vasvári István A BALKEZES ÚJONC A balkezes újonc c. új szovjet i tényleges katonai szolgálatra hívják filmvígjáték főhőse Ivan Brovkin, egy ' be. Egy ideig a aadseregben sem táltozik meg Iván Brovkin. Itt is az atolsók között kuíog. De a szovjet íadsereg az ügyetlen, fegyelmezetlen fvánró! nem mond le, önfegyelmezett, ló katonát akar nevelni belőle is. Felettesei többet foglalkoznak vele, mint a többi katonával, a Komszonol-szervezet építő Dírálattal van segítségére és segí:ik pajtásai is. — 3rovkin megígéri, hogy jó útra tér. Ez nem megy könynyen. A kollektíva segítségével azonban rövid időn belül mégiscsak beváltja adott szavát. Iván Brovkinból jó- katona lesz, feladatát példásan teljesíti, sőt kitüntetésben részesül. Parancsnoka erről értesíti kolhoz elnökét, aki a történtek után már nem ellenzi lánya és Iván szerelmét. A jó hírnek nemcsak Ljuba örül, hanem a kolhoztagok is. Ivánt tíznapos szabadsága alatt szívesen látja vendégül a kolhoz elnöke. Ritka témát dolgozott fel D. G. Mdivani, a forgatókönyv szerzője I. Lukinszkij rendező. A filmtörténet igen tanulságos. Rámutat a közösség nevelő hatására és arra, hogy a közösség tagjának miként kell alávetnie magát a közösség érdekeinek. A film mindezt optimista hangon, nevettetve mondja el, de a nevettető szándék nem öncélú. A film ugyan nem mentes hibáktól, de optimista szelleme, nevelő hatása elfeledteti a' nézővel ezeket a hibákat. (В. T.) önfejű, fegyelmezetlen, ügyetlen fiatalember. Kolhoztagként dolgozik, de a kolhoz nem sok hasznát veszi Ivan Brovkinnak. Magatartása sok gondot okoz a kolhoz vezetőségének. A sertésállományt bízzák rá, de Brovkin nem állja meg itt a helyét; a rábízott disznók a tilosba mennek és tönkre tesznek egy tábla krumplivetést. üj és új beosztást adnak neki, abban a reményben, hogy valamelyikben majd csak megállja a helyét és megkomolyodik. De a kolhoztagok hiába bíznak javulásában. A kolhozban kevesen -szeretik ezért Ivánt — ezek is csak azért, mert nagyon szépen tud harmonikán játszani. Szereti őt Ljuba Korotejova, a kolhozelnök lánya is, akit Iván viskón' егЛ. X kolhozelnök azonban ellenzi lánya és Ivan szerelmét, ezért csak titokban találkozhatnak. Ivánra nem tud hatni lényegesen Ljuba sem. Magatartása nem változik, a legtöbb kolhoztag örül, mikor Ivánt Kultúrházat Vágfarkasdnak! A nyitrai kerület egyik legnagyob községe Vágfarkasd. Lakóinak a száma megközelíti a hétezret. Az egységes iföldművesszövetkezet is a legjobbak közé tartozik a járásban. No, de nézzük meg, hogy állnak a kultúrmunka kerületén. Enyhe tavaszi szél fujdogál. A Főtéren vagy 15 fiatal legény ácsorog, beszélgetnek, nevetgélnek. Odamegyek hozzájuk. Az egyik fiú hóna alatt valami könyvet szorongat: Solohov: Csendes Don-jának első kötete. A könyvet szorongató legény: Ember József, CSISZ-tag. — Hogy működik a CSISZ szervezet? — kérdezem. — Van 150 tagunk, de a működésről jobb nem is beszélni — mondja keserű mosollyal. — Hogy hogy?! — Van egy helyiségünk, ahol majdnem minden vasárnap összejövünk, de semmi tevékenységet nem fejthetünk ki, mert alig férünk el benne. — És olvasókörötök van? — faggatom újra. — Hogyne, a kocsmában! — vág a szavamba egy másik legény. Nagy Sándor — majd ő folytatja a megkezdett beszélgetést: —' Sajnos a faluban nincs kultúrház. Két éve, 1954 nyarán mutattunk be egy színdarabot, Mikszáth Kálmán; Különös házasságát. Kultúrház hiányában az iskola ud/arán, szabadtéri színpadon adtuk elő. Azóta semmi... Hogy a dolgok mélyére nézzek, elhatároztam, hogy felkeresem a falu kultúrfelelősét. Pál Dezső elvtársat. Hosszas keresés után megtaláltam az asztalosmühelyben. S mindjárt megered a beszélgetés. Szerinte is a legnagyobb baj az, hogy nincs kultúrház. Ami volt azt három évvel ezelőtt elvette a „Jednota". Aruház lett belőle. Azóta egyre ígérik az új kultúrházat, de az ígéret csak ígéret marad. — Pedig mennyi helyiséget találnánk, amiből kis átalakítással kultúrházat lehet csinálni — mondja lelkesedve Pál Dezső, — mert népünk úgy szomjazik a kultúrára, mint a friss forrás vizére. A megvalósításhoz .csupán arra van szükség, hogy a farkasdi kultúrház ügye necsak szócséplés legyen, hanem kézzelfogható valóság. TÓTH GYULA URBAfN ERNŐ: EMLÉK Nem csöndes, suhanó léptekkel, nem is harsogó muzsikákkal jött el hozzánk a szabadság, de súlyosan dübörgő szovjet tankokon, orgonáló szovjet ágyúk torkoiattüzeinek fényességében. Szovjet hősök törték előtte az utat. Ezren és ezren meghaltak, hogy ő életben maradhasson. Soha nem volt fényesebb hajnal, mint a szabadság első hajnala! 1945. április 4. az a nap, amikor Szlovákia nagy része már megszabadult a fasisztáktól s fővárosunk, Bratislava dolgozóira is a szabadság hajnala köszöntött. Esteledett. Az ég kormos volt, a föld hamuszürke, az utcák tele vad, sustorgó, siketítö ropogással. A német lőszerraktár égett. Rostán a kukorica: egyik töltény a másikat pattogtatta. Anyám, a fáskamra előtt ült s mint máskor, mint mindig, ha üszkét vesztette már az alkony, mosiékot kevert a malacainak. Március vége volt, szokatlan enyheség. A muskátlik még fönn a verandán, de a kiskertben, udvarhosszat már forrt, pezsget, csokor után buggyantott elő a vérmes, csupatáng égőszerelem. S lökte, siettette a lombját: halványzöld, szironyos, kis pillangókkal volt lepve az orgonabokor is. Sziget voltunk, a békesség parányi, tavaszodó szigete a háború forgatagában .,. S akkor csattant a kapu, kilincse a falnak vágódott s bejött, vagy inkább betámolygott az udvarunkra egy ruszki kapitány. Öregedő, alacsony kis ember voit. Ónos, halálos fáradság nyűgözte. Az arca füstös, a szája portól és széltől cserepes. Csizmája roggyant, harmonikus. S ahogy megállt, ahogy a köpenyét megrázta, a köpeny aljából egy aknaszilánk fordult ki a földre. — Ó, te szegény! — esett meg rajta anyám szíve. — Hogy te micsoda fáradt tehetsz. Hozz’ már egy széket, fiam, ültessük le az istenadtát. Az istápoló, együttérző fogadtatásra a kapitány kihúzta magát, mosolyogni próbált és azt mondta: — Mamka, szim, Ivan kapitány. Anyámra, rám és saját magára mutatott, majd arcát összetett kezére fektette: ■■■ — Szpaty. — Nem szék kell neki — mondtam, — ágy! Csatából szabadult, pihenni szeretne, azért jött ide, Iván kapitány. Anyám intett, hogy igen, ő is érti. mit mutatóit a vendég, csak hát.. — A dívány, — biztattam. — nálam. az előszobában. Oda ágyazzon, édesanyám. — Jól van fiam, — jött a csendes, beh-nyugvó magyarázat, — én is tudom, mi a tisztesség. Aztán, ha messziről jött is, ezt a kapitányt is anya szülte. Csakhogy tiszt. Tisztnek meg másabb, fényesebb szállás kelt. Hát azért... No, gyere te kapitány, gyere a Jézus nevében, te jelentsd ki. jó tesz-e a dívány? Persze, hogy jó tett, miért ne lett volna jó?! Szovjet tiszt s a háború előtt valamelyik kubányi kolhoz szerény, akkurátos kis könyvelője volt Iván kapitány. S bár törődött volt és pillái lelecsukódtak, hisz minden ereiét kivette a roham, amely a Rábán, a nácik utolsó reménységén az átkelést kierőszakolta, mihelyt meglátta, hogy anyám tiszta cihát ház. rögtön vizet és szappant kért s mosni, sikálni kezdte magáról a háború szennyét. Anyám hosszan, elgondolkozva nézte.... Aztán sarkon perdült, frissen, fiatalosan. Be a szobára, szét a szekrényajtót s egy váltás fehérneművel jött vissza. A kapitány csak bámult. No igen. mert anyám mutatta neki. hogy menjen, öltözzön csak bete a fehérneműbe. Nem baj, hogy nagy egy kicsit, enyém, a fiáé, ez a fiú meg hosszúra nőtt, anyai nagybátyjára ütött. Aztán itt ez a dézsa, forró víz van ’’enne, gyerünk, ne szegyeid magad, le azzal a csizmával, áztasd ki a lábadból a fájást, erezd magad otthon, Iván kapitány. Ó. a holmidra ne legyen gondod! Kimosom. kivasalom, olyan lesz holnapra,, mint a patyolat, vőfélynek is elmehetsz benne. A tea is mindjárt forr: igaz, csak magyar tea, hársfa tea. de a:ért jó lesz, tudom, szeretitek a csáját . . . A tűz vidáman, kurrogva. égett. Lágy, családias permetet hintett a szükségből meggyújtott petróleumlámpa. Kész tett a tea is s a fölfrissült, pirosra hevült kapitány, mint (Folytatása a 8. oldalon)
