Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-04-01 / 13. szám

8 Földműves 1956. íprifl* & A királyhelmeci JNB munkájáról: Szocialista munkaversennyel a még szebb eredményekért! Az elmúlt év gazdasági eredményei járásunkban is cáfolhatatlanul iga­zolják pártunk és kormányunk politi­kájának helyességét az EFSZ-ek to­vábbfejlesztése, megerősítése és újabb szövetkezetek létesítésével kapcsolat­ban. Mindig jobban és jobban bebizo­nyosodik a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás előnye a szétdarabolt kis­gazdaságok fölött. Tény az is, hogy csakis a szövetkezetek továbbfejlesz­tésével biztosíthatjuk a mezőgazdasá­gi termelés fokozását. Ez a tény világosan megmutatko­zott a királyhelmeci JNB legutóbbi ülésén is, amelyen foglalkoztak a szövetkezetek fejlődésének kérdései­vel, és értékelték az elmúlt év gaz­dasági eredményeit. A JNB a legna­gyobb örömmel állapította meg, hogy az elmúlt év folyamán, a CSKP KB júliusi ülése óta csaknem 200 új taggal gyarapodtak szövetkeze­teink, s ezenkívül Szentmárián új Ш. típusú EFSZ, Borsiban előkészítő bizottság és legújabban Dobra községben 31 taggal és 65 hektár földterülettel új III. típusú szövetkezet alakult. Járásunk szövetkezeteiben évről év­re nő a többtermelés mestereinek a száma, akik a gazdag szovjet tapasztalatok és haladó módszerek alkalmazásának segítségével kiváló eredményeket értek el a termelés fokozása terén. Ezek közül a JNB 11 szövetkezeti dolgozót az „EFSZ érdemes dolgozó­ja" jelvénnyel való kitüntetésre java­solt. A JNB ülése megállapította azt az örvendetes tényt] hogy az elmúlt év folyamán járásunk szövetkezetei gaz­daságilag megerősödtek. Az előző év­hez viszonyítva az alapeszközöknél 18 millió 967 ezer koronás növekedést, a pénzeszközöknél 6 millió 108 ezer koronás, az oszthatatlan alapoknál 3 millió 82 ezer koronás növekedést értek el. Járásunk szövetkezetei az 1954-es évhez viszonyítva összesen 30 mil­lió 902 ezer koronával gazdagod­tak. Szövetkezeteink az ez évi évzáró gyűléseken több mint 10 millió 500 ezer koronát osztottak szét a tagok­nak, ami azt jelenti, hogy 6 millió 408 ezer koronával többet, mint az 1954-es évben. Emellett minden szö­vetkezet rendezte az elmúlt éveKröl maradt tartozásait. Természetes, hogy ezzel párhuza­mosan nő a szövetkezeti dolgozók vá­sárlóképessége is. Járásunk dolgozói — akiknek nagyobb százaléka a me­zőgazdaságban dolgozik — az elmúlt év folyamán 2 millió 600 ezer korona értékben vásárol­tak bútort, 225 ezer korona ér­tékben mosógépet, 85 ezer korona értékben varrógépeket, 562 ezer korona értékben rádiót, 125 ezer korona értékben motorkerékpárt, stb. Még nagyobb ^olt a vásárlóképes­ség az évzáró gyűlések után, mert például ez év januárjában dolgozóink 620 ezer korona értékben vásároltak bútort, 65 ezer koronáért mosógépet, stb. A legnagyobb érdeklődés a rádió iránt volt, mert rövid idő alatt 400 rádió fogyott el. Ezek az eredmények azt bizonyít­ják, hogy a királyhelmeci járás föld­művesei jól dolgoztak, de bizonyít­ják azt is, hogy a JNB jó szervező és irányító munkát végzett. A szövetkezetek évzáró gyűlésein és a járási szövetkezeti konferencián értékelték az eredményeket, de ezek mellett megmutatkoztak a hiányossá­gok is. __Például sok helyen hiányzik a tervezett szarvasmarhaállomány. A JNB foglalkozott azzal, hogy segítsé­get nyújt az egyes szövetkezeteknek az állatállomány feltöltésében. Továb­bá foglalkozott azzal hogy az EFSZ-ek eddig még nem össz­pontosított állatállományát még a kihajtás előtt összpontosítsák. Ezen a téren eddig már szép ered­ményeket értek el, mert a több helyen lévő állatok legnagyobb ré­szét már összpontosították. A JNB mezőgazdasági ügyosztálya nagy gondot fordít arra is, hogy a Az. uráli nyersanyagok és feláruk, — melyek közé az azbeszt és az építő faanyag is tartozik, — közis­mertek nyugat-európai országokban Mind az európai, mind az ázsiai or­szágokban nagy keresetnek örvendenek az uráli gépgyárak készítményei is. A szverdlovszki terület 60 üzeme ál­landóan szállít gépeket külföldre. Az „Ural elektroapparát“ szverdlovszki­szövetkezetek között és a szövetke­zetéken belül. kialakuljon a szocialis­ta munkaverseny. Ezt ügy érik el, hogy még a tél folyamán megszervezték az állandó munkacsoportokat, szét­osztották az élő és holt leltárt és kidolgozták a tervet arra is, hogy a földterületeket szétosztják egyé­ni megművelésre. A tervezett munkák pontos betar­tását és megszervezését nagyban elő­segíti az, hogy a JNB minden héten közös gyűlésre hívja össze a GTÄ szakaszagronómusait és a szövetkeze­tek instruktorait, ahol megbeszélik a következő heti feladatokat. A közös gyűlések elősegítik azt is, hogy a GTÄ szakaszagronómusai nem­csak a traktorok munkájának irá­nyítását tartják szem előtt, hanem tevékenyen bekapcsolódnak a szö­vetkezetek tervének elkészítésébe, a szervezésbe s a gazdasági dol­gok irányításába is, és ezen ke­resztül biztosítják a magasabb hektárhozamok elérését. A JNB gondoskodik arról is, hogy az egyes szövetkezetekben már az év elejétől értékeljék s ellenőrizzék a szövetkezetek termelési és pénzügyi tervét, hogy ezen keresztül még ide­jében kiküszöbölhessék a hiányossá­gokat. A beadás teljesítését ugyan­csak az év elejétől ellenőrzik. A királyhelmeci járás szövetkezetei jól felkészültek a tavaszi munkákra is. S az a tény, hogy a szepsl járásban levő perényl szövetkezet versenyfelhívását ed­dig már 12 EFSZ elfogadta, s hogy a szövetkezetek egymás kö­zött is versenyeznek, arra enged kö­vetkeztetni, hogy a királyhelmeci já­rás szövetkezetei az idén is élen jár­nak majd mind a munkában, mind a jó eredmények elérésében. —k— üzeme a Bolgár Népköztársaságnak már az idén a harmadik hidrogéngc­­nerátort szállította. Turbinákat szállí­tottak a lengyel villanyerőműveknek, valamint a Kínai- Népköztársaságnak is. A moszkvai Kábelgyár ez idén a Vietnami Demokratikus Köztársaság­nak és Burmának szállított kábel­vezetéket. A szovjet gyárak iparcikkeket szállítanak külföldre Kamocsa dolgozói megtalálták a helyes utat Március 13-án és 15-én a reggeli órákban ünneplő ruhába öltözve, hó­nuk alatt könyvekkel idősebb férfiak és nők siettek a magyar iskola épü­lete felé. Az idegen csodálkozva nézte volna őket. Hova sietnek ezek az em­berek? Benn az iskola mellékhelyisé­gében már több szövetkezeti tag kis­iskolás izgalommal várakozott. Mi történt itt ma? Ma. van a szövetke­zeti munkaiskola záróértékelése. Erre jött össze március 13-án az első év­folyam és március 15-én a második évfolyam 20—20 hallgatója. A záróbeszélgetés eredménye meg­mutatta, hogy a kamocsai szövetkezet tagsága nem töltötte tétlenül a téli időszakot. Szorgalmasan látogatta az előadásokat. Meg is lett az eredmé­nye. Feleleteikből kitűnik, hogy he­lyesen értelmezik a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeit és feladatait. Az első évfolyamból Csele, Kósa, Hájas és Lukács elvtársak, a második évfolyamból Barczi, Abelovszky, Kol­lár elvtársak, a nők közül Soóky és Lukács elvtársnök tűntek ki. Megem­lítést érdemelne az iskola valamennyi hallgatója, akik szorgalmasan tanul­tak a tél folyamén. A kamocsai szövetkezet tagsága megtalálta a helyes utat. Ha az isko­la 40 hallgatója összefog a fiatalok iskolájának 2 hallgatójával, nagy se­gítségre lesznek az EFSZ vezetőségé­nek az akadályok leküzdésében. Be­csületes munkájukkal utat mutatnak társaiknak és közös erővel biztosan haladnak a falu szocializálása felé. Meleg K. (Folytatás az előző számból) 2. kérdés: Mit kell tudni az istálló­trágyáról? Mik az okszerű trágyázás alapelvei? Felelet: A leggyakrabban használt alomanyag: a szalma. A napi alom­­szalma-szükséglet állatfajonként kü­lönböző. A lónál pl. 3 kg, a szarvas­­marhánál 3,4 kg, növendékmarhánál 1-2 kg, sertésnél 1-2 kg, juhnál 1 йд. Egy számosállattól (500 kg-os állat) egy évben kb. 100 mázsa istállótrá­gyát nyerünk. Pontosabban állatfajon­ként az évenkénti trágyahozam jó kezelés esetén a következő: igásló: 60—80, igásökör: 70—100, hizóöKör 130—160, hízósertés: 16—18 mázsa. Egy mázsa jól kezelt istállótrágya kb. 6 kg búza értékű terméstöbble­tet ad. így könnyen kiszámítható, mit ér valójában az istállótrágya. A trágyát érlelni, erjeszteni kell. A kezelés már az istállóban kezdődik: A trágyát naponta (esetleg kétszer is) kihordjuk a trágyatelepre. A hig ürülék, vizelet a csatornán át lefo­lyik a trágyalé-verembe. Jó, ha az ál­latok állásának lejtése a trágyalé csa­tornáig nem nagyobb, mint 5 cm (nem történik hüvely-előesés). A trá­gyáié csatorna esése pedig méteren­ként 3 cm legyen, hogy a vizelet gyorsan távozhasson el. Ma még sok szövetkezetnek, me­zőgazdasági nagyüzemnek, nincs jó trágyatele'pe. Pedig a trágyatelep épí­tési költségei már az elsőévi nagyobb termésből megtérülnek. A legjobb trágyatelep betonból készül. De elké­szíthető döngölt anyagból is. Méretei számosállatonként 4 tnz. (Ha a trá­gyát 1,5 méter magasra rakjuk és évente háromszor hordjuk ki a szán­tóföldre.) A trágyatelep alja lejtsen, az egyik sarok felé, ahová a trágyaverem ke­rül. Egy számosállat után évente 30 hl húgylevet kapnak, Jó módszer, ha a húgylécsatornát tőzegporral kitölt­jük és ha már teleszívódott híg ürü­lékkel, húgylével, a trágyával együtt kihordjuk. A korszerű istállók épí­tésénél gondoljunk a gépesítésre, mert Így a termelési költségek a leg­alacsonyabbra csökkenthetők. A trágyatelep építésénél ügyeljünk arra, hogy: a. ) Legyen közel az istállóhoz, de ne az eresz alatt, mert a lecsurgó víz kilúgozza a trágyát. b. ) Védjük a naptól, széltől, hogy ki ne száradjon, mert ez káros. c. ) Ültessük körül gyorsan növő fákkal (nyárfa, vadgesztenye). d. ) A kút ne legyen közel, mert a vizet megfertőzi. e. ) A trágyalé-kút a levegőtől le­gyen gondosan elzárva, Öntsünk a fe­lületére fáradt olajat, stb. A naponta kihordott trágyát н te­lepen elterítjük és letipratjuk, hogy a levegő kiszoruljon belőle, mert csak így erjed jól. Ezért tartsuk a trágyát tömötten és nyirkosán. Ha kiszárad­na, öntözzük meg vízzel, trágyalével ne, mert ez pazarlás. A trágya érésénél három fokot kü­lönböztetünk meg: szalmás, érett és túlérett trftgyu. a. ) A szalmástrágyába az alomanyag még nem korhadt el. Beszántása ne­héz. Az ilyen trágya a termést nem fokozza, mert az elkorhasztésát. vég­ző talajbaktériumok elszapofításukhoz a szükséges nitrogén tápanyagot a talaj meglevő készletéből veszik és ezáltal sok esetben még csökkentik Is a termést. A szalmás trágyázásnál, ezt a létrejövő, termést nem fokozó folyamatot „pentozán-hatásnak" ne­veztük tudományosan. b. ) Az érett istállótrágya színe bar­na. Az alomszalma már benne rész­ben elkorhadt, könnyen teregethető, mert szerkezete morzsalékos, í)z a jó trágya, mert ez emeli legjobban a terméshozamot. c. ) A túlérett trágya színe fekete, szerkezete kenőcsös, ezért nehezen teregethető. A tápanyagveszteség már igen nagy az ilyen trágyában, ezért ez már nem jó és a trágya pazarlá­sát jelenti. Ha trágyázunk, az erőket összpon­tosítsuk, (dolgozókat, fogatokat, stb.) Gyorsan hordjuk ki, teregessük szét, azonnal szántsuk alá az érett istálló­­trágyát, A kupacokba rakott, szétte­­regetett, alászántatlan trágyánál óri­ási a tápanyagveszteség. Az eső ki­lúgozza, a nap melegének hatására • a fontos nitrogén elszáll a levegőbe. A gyakorlatban ezen a téren még na­gyon. sok hiba fordul elő. Homoktalajainkat trágyázzuk gyak­rabban (kétévenként). A kötött talajt négyévenként trágyázzuk 250—300 mázsa istállótrágyával. A trágyázás­ról készítsünk feljegyzéseket és ezt rendszeresen vezessük az erre a cél­ra felfektetett trágyázásl könyvben. Klrályfiakarcsai Mezőgazda­­sági Szakiskola. 25 000 liter tej terven felül A galántai járásban levő štefani­­kovói EFSZ a múlt évben elegendő takarmányt biztosított és ezért jó eredményt tudtak elérni a beszolgál­tatás terén. A szövetkezet elnöke Kor­mán elvtárs a járási szövetkezeti kon­ferencián kijelentette, hogy Május 1. tiszteletére ebben az évben 63 mázsa sertéshúst, 60 mázsa marhahúst és 25 000 liter tejet adnak be terven felül. A szövetkezeti tagok ennek ellenére a vállalásnak a teljesítését már meg­kezdték. Az első negyedre cső állati termékek beadását teljesítették. Ezen felül már 565 kg marhahúst és 810 kg sertéshúst adtak be. Ezenkívül 25 darab kakast adtak el szabad piacon. Jól teljesítették a beadási kötele­zettségüket a feketenyéki szövetke­zeti tagok is, akik az, első negyed­évben 12 000 liter tejet adtak be ter­ven felül. KrajcsOvics ŕ (Folytatás a 7. oldalról) Oki otthon von, mint aki tenger há­nyattatás után szerettei között ül végre, megkavarta a teát, ráfúj és előre élvezve az ízét, — belekóstolt.. A szégyenlős, meghökkent fintort, ami a kóstolást követte, soha nem jeleltem el. — No, nem ízlik? — szomorodott el anyám. — Pedig jó, ládd-e, én is őzt iszom . .. Ej, ej, te kapitány, mit csináljak, hogy tegyem a kedved? — Talán úgy, kacsiniottam rá, — hogy megbotondítja kicsit. — Kit? A kapitányt? — Dehogy. A teát. Nézze csak meg, ott. ott ni, a kredenc háta mögött. Hátha lesz még valami az . ,or vosságos" iivegb en? Anyám sóhajtott, hol rámhol meg a restelkedő kapitányra nézett. Lát­szott rajta, hogy lusakodik, nehezen szánja el magái. Nem is csoda. Az üvegben — ügyes kis metszett-flaska volt, — rumot őr­zött és cseppenként, cukorral szelí­dítve, csakugyan orvosságnak hasz­nálta. Tífuszon esett át. csaknem be­­'chatt s mielőtt a kórházból kienged­ik volna, a doktor ajánlotta neki. Igen, de nálunk, a mi községünk­ben, kincs volt akkor a rum. Civil csak suttyomban, méregdrá­gán juthatott hozzá. Minden kész­letet magának foglalt te, pótlékul osztogatta pribékjeinek a nyilas Szá­­monkérö Szék. Hogy mit adott érte, nem tudom, de cirka fél litert mégis csak szerzett belőle anyám, őrizte, zsugorgatta, he­tente nézett más-más rejtekhelyei ne­ki és akkor tessék: a fia, ez a hámori, szeles, meggondolatlan gye­rek, fogja magát és kibeszéli. Hogy ő rummal él, üveget dugdos, mutatni is sajnálja azt a semmi kis italt. ' — Ej, te rosszaság, te — mondta végül is, '— hogy neked mindenbe bele kell ütni az orrod. A kredenc mögé nyúlt, kalamólt, tapogatott kicsit és neheztelve, ami­ért „ kibeszéltem" és orvosságától fosztom meg, etöhalászta a szegletes, inkább dísznek, mint fiaskónak be­illő rumos-üveget. Nevettem rajta, de sajnáltam is. Igen, mert rum — mindössze fél­­deci talán, — már csak a fene­kén volt az üvegnek. Keskeny, ru­­bintos gyűrű. Ivás helyett inkább csak csillogtatni való. I — Neki adjam? — tűnődött han­gosan és talán bíztatást, rábeszélést várva anyám. — Neki adom! Mondta ki a dön­tést. — Nesze, fogadd jószívvel, én is úgy adom, váljék egészségedre, Iván kapitány. S adta, töltötte volna a rumot, de a kapitány nem engedte. A tífuszról, orvosi tanácsról mit se tudott, arról se, hogy anyám miért tartja olyan nagy becsben s miért rejti minduntalan máshová a tömzsi, ügyes kis üveget, de látta, megérezte valahogy, hogy anyám szí­vességet tesz, sőt: ,,áldozatot hoz", amikor a semmi, a kupicányi rumot odakinálja neki. De tiltakozhatott. Ha eddig nem tudta, hát anyám csak megmutatta neki. hogy győzős, akaratos, ellentmondást álmában sem tűrő asszony. — Ide a bögrét! — mondta. — Orvosság ez, medicina, azonnal idd meg, kapitány. S a rumot utolsó cseppig, az üveg nyakát is kifacsarva szinte, a hasas, kajlafütü. párolgó bögrébe töltötte. . . A történetnek csattanója is van. Csattanója bizony, még hozzá olyan, Hogy leírni is restelné az ember, ha azon a viharos, hirtelenkinyíló tava­szon nem lettek volna gyakoriak a csódák... A kapitány — úgylátszik pihenőben volt, — nemcsuk szállóvendégnek jött, kerek egy hétig maradt nálunk. S amikor útra kelt, mikor a szabad­sága lejárt, úgy veit búcsút anyám­tól, olyan meghatóan, hogy most is szívdobogva emlékezem rá. Földig hajolt, keze a mellén, mondani, any­­nyit mondott csak, hogy „szpasziba, mamka, szpasziba’, megölelte, meg is csókolta anyámat s ment, sietett, ahová a parancs szólította. Anyáin sirt, integetett neki s mi­kor a Papköz sarkán elfordult, köny­­nyeivel küzködve, mondta: — Itt volt, megszerettük, sohse tál­juk többet... Pedig — legalábbis ö — mégis csak meglátta. En már Pesten voltam s csupán az otthoniak emlékezéséből tudom, hogy jóval később, május vége felé, valamelyik meleg, sűrű-csillagos éj­szakán, megjelent egy autó a házunk előtt, utasa kiszállt és rávert az ab­­laktáblára: — Mamka! Mamka! — Ki az? — riadt föl anyám. — Iván kapitány! — Jóságos isten! Anyám kendöt kapott, kiszaladt s az éjszakai vendégben sehogysem tudta felismerni Iván kapitányt. Nem hát, mert díszben volt, teljes díszben! A fején, a megszokott kucsma he­lyett, hetyáros sipka, a mellén kitün­tetések s ami szintén újság volt: a háta mögött egy fiatal, ugrifüles ordonúne. Nevetett, köszönt, s mint anya a pólyásbabát, egy kis hordót, ölelt. — Ez meg mi itt? — Csudálko­­zott anyám. — Medicina, — hunyorított rá Iván kapitány. Igen, medicinát hozott, egy egész kishordó rumot a messzi Bécsböl, ahol a városparancsnokságon szol­gált . .. 3. Ugye. így volt? Ugye te is emlék­szel még a .,maníkú"-ra s a mamka ! os szúr a nőtt ..profess oŕ"-fiára, te kedves, te huncut, te fétigrokon Iván kapitány ... ? t

Next

/
Thumbnails
Contents