Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1956-04-01 / 13. szám

Földműves

1956. április 1.

Enyicke a múltban és a jelenben

Valamikor erről a községről a környékbeliek csak lesújtóan nyilatkoztak, mert a községben nagyon sokan csak spekulációból éltek. Enyicke mindig gazdag község volt, illetve voltak a községben sokan nagygazdák, s mint mindenütt a nagygazdak mellett, megvoltak a községben a nagygazdák által kizsákmányolt szegények, proletárok is. A nagygazdák üzleti spekulációból éltek, ökröt vásároltak, hizlaltak s aztán eladták. Tejet, tojást és egyéb állati termékeket hordtak be Kassára, gyarapították vagyonukat, sokszor nem nézve az eszközöket sem. A felszabadulás fián a kis- és középparasztok megalakították az egységes földmű zesszövetkezetet. amelynek jelenleg 68 tagja van, 662 hektár területtel, Az elmúlt évben annak ellenére, hogy jelentős nehézségekkel küzdöttek, említésreméltó eredményeket értek el. Nagyon jó volt a munkafegyelem, melynek eredményeként minden munkát tervezett időn belül végeztek el, és zárszámadáskor minden munkaegységre még öt koronát fizettek ki a tagoknak. Ez mindennél ékesebben beszél, s még a kulákoknak is tudomásul kellett venniök, hogy bizony a törpegazdálkodás most már valóban eltörpül a nagyüzemi gazdálkodás mellett. Ez az EFSZ a múlt évben 66 ezer liter tejjel és 150 mázsa sertéshússal adott többet dolgozóink asztalára, mint azt a terv előírta. De nemcsak a beadás terén értek el kiváló eredményeket. A kassai járásban ez a szövetkezet épített idáig legtöbb gazdasági épületet. Ez ideig felépítettek egy sertésistállót, egy tehénistállót, egy juhakolt, két hatalmas tyúkólat és négy silógödröt. Azonkívül jelenleg is építkeznek még.

Az elmúlt télen sem voltak restek a szövetkezeti tagok és idejében felkészültek a tavaszi munkák elvégzésére. Az istállótrágyát még télnek

idején kihordták a mezőre. S ezeken kívül is mindent megtettek, hogy időben végezzék el a tavaszi munkákat.

A szövetkezet tagjai igyekeznek megalapozni a község jó hírnevét, de sajnos a magángazdálkodók közül sokan éppen az ellenkezőjén munkálkodnak. Többek között ott van Petrilla Ferenc 15,60 ha, Hajdú György 14,20. Hajdú János 14 ha, Oravec Erzsébet 16,50 hektáros gazdálkodók, akik egyáltalán nem törődnek gazdaságukkal, nem töltik fel marhaállományukat, s nekik mindegy, hogy a dolgozó nép asztaláról hiányozni fog az a termés, amelyet nekik kellett volna beadni.

Ezek mellett azonban meg kell említeni néhány becsületes kisparasztot is, akik igyekeznek kötelességüknek eleget tenni. Ilyenek: Varga János,

A nagykürtösi állami gazdaság minden részlegén jobb gazdasági eredményeket akarnak elérni ebben az évben. Ezzel már a tervek kidolgozásánál számoltak, amikor is vállalták., hogy ebben az évben 458 ezer korona értékű terményt adnak államunknak terven felül.

Hogy ezt a nagy feladatot sikeresen megvalósíthassák, még a téli Időszakban szocialista munkaversenybe léptek egymással az egyes részlegek, munkacsoportok és egyének. Az állattenyésztésben pl. Fridrich Pál, az illési részleg fejője érte el a legjobb eredményt, aki ebben az évben közel 1500 liter tejet fejt ki terven felül a gondjaira bízott 11 tehéntől. Eredményeivel Dinga Pál is jó nevet szerzett magának, mivel sokkal több tejet fejt naponta teheneitől, mint a terv előirányozta. Keresztes Pál a

Oravec László; ifj. Vajo János. Megvan a tervezett marhaállomány, rendesen teljesítik beadási kötelezettrégüket, jól felkészültek a tavaszi munkákra is.

Azonban a két gazdálkodási mód között különbség van. Csak egy példa: a magángazdálkodók 247 darab tehéntől 40,60 liter tejet szolgáltattak be, míg a szövetkezet 54 darab tehéntől napi 150 liter tejet ad dolgozó népünknek.

Enyickei gazdálkodók! Tíz év után világosan láthatjátok, hogy egyedüli út az életszínvonal emelésére a Közös gazdálkodás. Ne gondolkodjatok, ne várjatok, — álljatok be az EFSZ- be s legyetek méltó szövetségesei dolgozóinknak!

Alexander Iván

fiatal állatokat gondozza. A gondjaira bízott 28 db. állatnál ez ideig 745 kg súlygyarapodást kellett volna elérnie. Az ellenőrzés alkalmával, azonban bebizonyosodott, hogy a fiatal állatok 1029 kg súlygyarapodást mutatnak ebben az évben. Ez 286 kg húst jelent terven felül.

De nemcsak az állattenyésztési, hanem a növénytermelési dolgozók is versenyeznek egymással. A munkaverseny serkentő hatása már a legelső tavaszi munkák folyamán megmutatkozott, mivel a 100 hektárnyi rét és legelő gondozását, műtrágyázását két nappal határidő előtt végezték el. Ebből is láthatjuk, hogy a nagykürtösi állami gazdaság dolgozói betartják az adott szót és szorgalmas munkájuk következtében közel félmillió korona értékű terményt adnak be terven felül az év végéig.

Betartják az adott szót

Ahol minden

Nehezen lehet elhinni, de az alsóhutkai földművesek állandóan ezt hajtogatják. A községnek a legutóbbi összeírás szerint 150 db tehene van, de tulajdonosaik naponta 5—9, de a legjobb esetben is'csak 16 liter tejet adnak be. Amikor a néppel való nyilvános beszélgetések keretében felvetődött ez a kérdés, a falu töldművesei azzal indokolták az alacsony beadást, hogy teheneik borjasak és nem adnak tejet. Ez nagyon vérszegény indok, hiszen köztudomású, hogy a tehén csak egyszer borjazik évente, utána jól tejel. Am az alsóhutkai földművesek szerint egész éven keresztül borjasak a tehenek.

Egyes földművesek arra hivatkoznak, hogv nincs takarmány, nem várhatnak tejet a tehéntől. Természetes, ahogy a tehenet takarmánvozzuk, aszerint ad tejet is. Ez azonban nem mentesítheti a termelőket tejbeadási kötelezettségük alól. A valóság azonban az, hogv az alsóutkai földművesek könnyelműen veszik kötelességeik teljesítését az állammal szemben. A múlt évben bőven termett takarmány mindenütt és ahol nem hanyagolták el a takarmány termelését és begyűjtését, ott nincs takarmányhiány. Ahol viszont nem gondoskodtak takarmányról, ott most az állatok, elhullanak az éhségtől. Ez történt Tóth Jánosnál is, akinek a takarmánytehén „borj as44

hiány következtében legyengült tehene borjazás közben elpusztult.. A másik Tóth Jánosnál — akinek egyébként 20 hektár földje van — ugyanilyen betegségben a lova pusztult el. Pedig, ha már nincs is elég takarmánya, lenne miből vásárolni, hiszen Tóth gazda lánya több, mint 10 ezer koronát kapott dióért és gyümölcsért. —Miután lova elpusztult, most kérdés, hogy igavonó hiányában hogyan műveli meg húsz hektár földjét.

Több ilyen esetet' találhatnánk Alsóhutkán. A közös gazdálkodásról azonban hallani sem akarnak a falu földművesei és amilyen nehezen akarnak megbarátkozni a közös gazdálkodás gondolatával, olyan könnyen megszegik állam iránti kötelességeik teljesítését.

Udvaraik pl. tele vannak baromfival, de a begyűjtőhelyre nem jut egy tojás sem. Inkább elviszik Kassára, ahol maguk szabják meg az árát a piacon.

Az alsóhutkai HNB funkcionáriusainak mielőbb meg kell 'szüntetni ezt a helyzetet. Nem lehet tovább tűrni, hogy Potocký János, Bittó Imre és Bittó János és még több földműves feketén értékesítsék terményeiket, háttérbe szorítva a kötelező beadások teljesítését. Helyes, ha polgáraink ismerik jogaikat és élnek is velük, de ugyanígy kell teljesíteni kötelességeiket is az állammal szemben.

Iván Sándor

MUNKÁJÁT

40 db anyakocát gondoz és munkáján meglátszik, hogy érti munkáját, hiszen már 1952-től a sertések mellett dolgozik. Sok szép malacot választolt már el azóta. Munkájáért megbecsülik őt a szövetkezetben, de különösen Kovács Vince, a szövetkezet zootechnikusa büszke rá. Géza bácsi nem sajnálja az éjszakázást és a fáradságot, amikor malacozás van. Számos éjszakát az istállóban tölt, csakhogy megmentse az újszülötteket. A múlt évben 870 munkaegységet szerzett Й szövetkezetben. A munkaegységekre járó rendes jutalmon kívül 2000 korona pótjutalmat kapott. A jó eredmények elérését nagyban elősegíti az is, hogy elegendő takarmányuk van az állatok részére. Naponta 85 dkg zabdara, 85 dkg árp: - dara. 85 dkg korpa, 1 kg krumpli és 20 dkg herepelyva képezi egy-egy sertés napi adagját. Az .etetés időponti ának betartására nagy gondot fordít és a növendékmalacok esetleges vitaminhiányát sárgarépával pótolja.

Jól érzi magát a szövetkezetben, ahol — szavaival élve — ma már minden becsületes ember megtalálna a számítását. I. В

Kár, hogy nem vagyok fiatalabb...

mondja sok idősebb ember, aki élete alkonyán boldogabb, jobb életre talált. Ezt mondogatja Hornyák Mária, is, a ruszkai egységes földműycsszövetkezet legidősebb nőtagja. Bizony van még nálunk sok olyan fiatal, aki ezeket a sóhajokat nem tudja megérteni. Nem tudják értékelni azokat a nagy változásokat, amelyek körülöttük napról-napra történnek.

Nagy meglepetés érte nemrégen a ruszkai szövetkezet 60 éves sertésgondozónőjét. Eleinte hinni sem akarta, hogy öt öreg létére Prágába hívták meg. De amikor mégis meggyőződött róla, hogy milyen nagy megtiszteltetésben részesült, kijelentette: ,,F.rre sohasem gondoltam volna, hogy valaha így' megbecsüljék a munkámat. Hiszen azelőtt is teljes erővel dolgoztam s mégsem értékelték.

Kicsit gondolkozik, látszik, hogy nagy elhatározás születik meg benne; „Ez alkalommá) vállalom, hogy minden anyasertést úgy gondozok, hogy mindegyiktől 17 malacot választhassak el. A célom az, hogy ezután még jobban segítsem a szövetkezeid“.

Könny cseppent ki szeméből Hornyák Mária elvtársnőnek, amikor a Prágai Várban a köztársasági elnökünk kezét megszoríthatta. Büszkén tért vissza azzal az elhatározással, hogy továbbra is példát fog mutatni a szövetkezet tagjainak. ; M. P.

Kétféle gazdaság —

kétféle eredmény

Az igazgatóságunkhoz tartozó egyes állami birtokok között nagy különbségek vannak. Egyik nagyon jó, a másik nagyon rossz. Ott van többek között a jánosikovói és a paiárikovói gazdaság. Szomszédok, egyforma földeken gazdálkodnak, állatállományuk is hasonló s mégis mennyire különböznek egymástól. A jánošíkovói gazdaságban a tehenek átlagos napi tejhozama 4, a paiárikovói gazdaságban pedig 8 liter.

A múlt évben a palárikovóiak 140 ezer liter tejet adtak be terven felül. A becsületes munka és a haladó módszerek bátor alkalmazása meghozta gyümölcsét. És most kérdezzük a jánošíkovói fejőgulyásokat: nem lett volna jobb nekik is 3—4000 korona prémiumot felvenni? Vagy talán azért nem igyekeztek, hogy nem tudták volna hová tenni a pénzt? Ilyenen máskor ne aggódjanak. Legrosszabb esetben nem rakják egymás mellé a sok százast, de motorkerékpárt vesznek, mint Hrabovský fejőgulyás Palárikovom

Horváth Mária, ÄG Palárikovo

SZERETI A

Kázmér Géza, a kisudvamoki EFSZ anyasertésgondozója már nem fiatal ember. Szorgalmas munkával töltött 56 év súlya nehezedik vállaira. De ha vele beszél az ember, fiatalos kinézése és víg kedélyállapota meghazudtolja korát. A munkában még akármelyik szövetkezeti dolgozóval felveszi a versenyt. Jelenleg

*

Uj szövetkezeteink segítségére;

A pót jutalmazás jelentősége a mezőgazdasági termelés emelésében

A haladás esküdt ellenségeinek minden törekvése arra irányul, hogy a tömegek előtt kiforgassák a kommunista párt tanítását, a szocializmushoz, majd pedig a kommunizmushoz való átmenet fontosságáról. Kigúnyolták a „Vsjo rovno" fogalmát és olyan Srtelmet tulajdonítottak neki, hogy minden polgárnak egyformán kell részesedni a kitermelt javakból, akár igyekvő emberről, akár naplopóról van szó. Más esetben pedig azt a hamis frázist igyekeztek átvinni a tömegekre, hogy „Ami a tiéd — az az enyém is, de ami az enyém, ahhoz semmi közöd.“

Természetes, ez a rosszindulatú érvelés nem egyéb, mint a reakciós elemek pusztába kiáltó hangja, akik ezekkel a helytelen érvekkel kommunistaellenes hangulatot

akartak teremteni. Dolgozóinknak azonban már számtalan lehetőségük volt meggyőződni arról, hogy az ilyen egyenlősdihez semmi közük a kommunistáknak és hogy az ilyen egyenlősdi elve teljesen ismeretlen a szocialista rendszerben. Sőt ellenkezőleg, a kommunisták mindig azt hangoztatták és azt hangoztatják ma is, hogy a szocialista társadalmi rendszerben minél mélyebben kell érvényesíteni azt az elvet, hogy „Mindenkinek képességei és végzett munkája szerint.”

Ez az alapelv egyre szélesebb tért hódit mezőgazdaságunkban. Már maga a szövetkezeti gazdálkodás szervezése is ezen alapszik. Ismeretes, hogy a munkaegységeken keresztül, — amely az egyes tagoknak a közös gazdaság gyarapítására kifejtett munkáját fejezi ki — oszlik meg a közös jövedelem az egyes tagok között aszerint, ki mennyi munkaegységet szerzett a szövetkezetben.

Egymagában azonban még a munkaegység sem képes meghatározni, hogy ki milyen arányban vette ki részét a közös vagyon gyarapításából. Képtelen meghatározni az egyes szövetkezeti tagok végzett munkájának minőségét. Tudjuk azonban, hogy éppen a munka minősége befolyásolja döntő mértékben a szövetkezet gazdasági eredményét. A munkaegységen kívül tehát létezik egy másik tényező is, amely világosan megmutatja, melyik szövetkezeti tag milyen arányban járult hozzá a jó, esetleg kedvezőtlen gazdasági eredményekhez. Ez a fontos tényező — a pótjutalom.

A pótjutalmat azért nevezzük pót-nak, mert azt a munkaegységek után járó összegen kívül kapják a tagok aszerint, hogy melyik tag, csoport, vagy munkacsapat milyen arányban teljesítette túl tervezett feladatát.

A pótjutalom az pótlék az alapjutalomhoz, amely a terven felül kitermelt mennyiségtől függ.

A szövetkezetek alapszabályzaténak 19. cikkelyében ezt találjuk a pótjútalomról: „A taggyűlés a munkacsapat vagy egyes dolgozó javára pótjutalmat ismer el, amennyiben a szövetkezet egész évi termelési tervében részükre megállapított termelési feladatokat túllépik. A pótjutalmat természetbeni javakban, vagy pénzben adják ki, mégpedig a csoport, munkacsapat vagy egyes dolgozók által a terv fölött elért termékek 50 százalékáig terjedhető értőkben."

Amint látjuk, a pótjutalom az a

mozgósító tényező, amely érdekeltté teszi a szövetkezeti tagokat a termelés emelésében és arra serkenti őket, hogy ne elégedjenek meg csupán a terv teljesítésével, hanem igyekezzenek azt túlszárnyalni.

Sok olyan szövetkezet és szövetkezeti tag van, akik már sok hasznos tapasztalatot szereztek ezen a téren. Közismert tény, hogy néhány évvel ezelőtt milyen probléma volt a cukorrépa termelése, különösen a szövetkezetekben. Olyan időszak volt az, amikor a közös gazdálkodás útjára tért földművesek még nem látták világosan, mit nyernek azzal, ha úgy igyekeznek a szövetkezetben is, mint valaha dolgoztak apró parcelláikon.

Rövidesen szárnyrakelt azonban az a hír, hogy a szövetkezet vezetősége minden tag számára kimér bizonyos nagyságú területet, melyet egészen a betakarításig az illető tagnak kell gondoznia és a terven felül kitermelt mennyiségnek 20—50 százalékát kapja pótjutalomként.

Ennek az intézkedésnek csodálatos volt a hatása: ugyanazon szövetkezetek, amelyek 3-4 évvel ezelőtt még 200 mázsa cukorrépát sem termeltek egy hektáron, a múlt évben már 269,5 mázsás átlagos hektárhozamot értek el szlovákiai méretben. Amellett azonban sok helyen 400, sőt még ennél is több mázsa cut a-répát takarítottak be egy-egy hekf ól, mint például a mezőkeszi EFSZ, az ifjúságfalvi és a terebesi szövetkezet.

Ezt eredményezte a pótjutalmazás bevezetése.

Miben rejlik voltaképpen a pótjutalmazás mozgósító ereje?

Abban, hogy hasznot hajt a szövetkezetnek, az egész társadalomnak, de abban is, hogy előnyt jelent a szövetkezeti tagoknak, akik igyekeznek többet termelni, mint azt a terv előirányozza. Ezt be lehet bizonyítani az ipolyviski szövetkezeit példáján. Ez a szövetkezet, — köszönet a tagok szorgalmának — a múlt évben magasan túlszárnyalta termelési feladatait. Hogy csak néhány adatot említsünk, gabonából 15, kukoricából 12, burgonyából 16, cukorrépából pedig 33 vagonnal termelt terven felül. A sertéshústermelést 311, a marhahústermelést 112, a tejtermelést pedig 160 százalékra teljesítették.

Ennek köszönhető, hogy a tervezett 26, helyett 33 korona jutott minden munkaegységre, azonkívül 12 korona értékű természetbeni járandóság. De ez még nem minden: egyes szövetkezeti tagok — érdem szerint — pótjutalmat kaptak a terven felül kitermelt javakból. Ezen a címen 72 mázsa búzát, 23 mázsa rozsot, 120 mázsa árpát, 335 mázsa kukoricát és még többféle terményt osztottak szét, összesen 160 000 korona értékben. Nem csoda tehát, hogy például Csala István 27 761 koronát kapott az évvégi zárszámadás alkalmával, egész évi összjövedelme pedig 56 700 koronát tesz ki.

Az ipolyviski szövetkezethez hasonlóan másutt is kaptak pótjutalmat a szövetkezeti tagok. Kosicsár Mihály, a szeredi járásban levő sopornai EFSZ tagja 252 mázsa Cukorrépát termelt a számára kijelölt félhektáron; kukoricából pedig 1 hektáron 64 mázsát A töbtermeiésért 1134 koronát és 7 mázsa kukoricát kapott pőtjutalomként, a munkaegységekért járó összegen kívül.

Ezeken a példákon okulva számos szövetkezet határozta el, hogy ebben az évben bevezetik a pótjutalmazást. Ez év február 18-ig 707 szövetkezetben fogadták el a pótjutalmazásről szóló határozatot a növénytermesztésben, az állattenyésztésben pedig Szlovákia 778 szövetkezetében érvényesítik a pótjutalmazást. Ez óriási eredmény, mivel a múlt évben csak 548 szövetkezetben érvényesítették a pótjutalmazás elvét, összegezve a két termelési ágazatot. x.

Ezzel az eredménnyel azonban nem szabad megelégedni, hiszen még Szlovákia szövetkezeteinek csak fele értette meg a pótjutalmazás jelentőségét, holott ez nagy kihatással van a termelékenység fokozására.

Bár a/ tavasz küszöbén állunk, de még mindig be lehet hozni a mulasztást. Főképpen a JNB-ok mezőgazdasági ügyosztályának dolgozóin múlik, milyen tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy minél több szövetkezetben gyökeret verjen a pótjutalmazás bevezetésének gondolata. A szövetkezeti tagok megértik (p, örömmel fogdaják, csak még kell ne^ kik magyarázni. Ha pedig megértik, abból kettős hasznunk .lesz: növekszik a szövetkezeti tagok jövedelme és több terményt adhatunk a közellátásnak. És ez a pótjutalmazás legfőbb célja. Jozef Inovecký