Szabad Földműves, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)
1956-03-11 / 10. szám
Földműves 1956. március ff. JÓ AGROTECHNIKA. BÖ TERMÉS - MAGAS JÖVEDELEM Gondosan ápoljuk az Őszi kalászosokat Pártunk központi bizottsága íebruári határozatának értelmében ebben az. évben 9,6 százalékos emelkedést kell elérnünk a növénytermesztésben. Michal Chudik földművelésügyi megbízott a SZLKP központi bizottságának ülésén hangsúlyozta, hogy a fokozott feladatok teljesítése érdekében alaposan fel kell készülnünk a tavaszi munkákra. Beszédében arra is felhívta Szlovákia mezőgazdasági dolgozóinak figyelmét, hogy ez idén saját vetőmagot kell termelniük a magszaporító parcellákon. Hogy ezeket a feladatokat sikeresen teljesíthessük, nagy súlyt kell fektetnünk az őszi kalászosok tavaszi gondozására, fejtragyázására. A talaj meszezés előnyei A CSKP Központi Bizottságának határozata értelmében a mészszegény talajok feljavítása szövetkezeteink egyik legfontosabb feladata. A királyhelmeci járásban végzett talajvizsgálatoknál megállapították, hogy a*járás egész területének 80 százaléka mészszegény. Nálunk általában az a téves nézet alakult ki, hogy a gyenge őszi vetéseknek nitrogén tartalmú műtrágyákkal való fejtrágyázását március vége felé, vagy április elején a fogasolással egyidőben is lehet végezni. Ennek a helytelen eljárásnak az a következménye, hogy a növényzet éppen tavaszi fejlődésének megindulása kezdetén, amikor a levegőtlen, hideg talajban a baktériumi élet szünetelése miatt nitrogén hiányban szenved, nem juthat hozzá a legfontosabb növényi tápanyaghoz. A későn alkalmazott fejtrágya gyakran a már szárazra forduló időjárás mellett történik, a műtrágya a felszínen marad és értékét nem tudják hasznosítani a növények. A fejtrágyázást a növényi élet megindulásakor, kora tavasszal azonnal el kell végezni. Közvetlenül a hó elolvadása után gyenge, reggeli fagyoknál fejtrágyázzunk, amikor a fagy még nem engegedett fel. A fejtrágyázásra nálunk általában nitrogén tartalmú műtrágyát, leginkább pétisót használnak. Ezt a műtrágyát is csak a gyenge, fejlődésben visszamaradt vetésekre szórják. A tapasztalat azonban azt igazolja, hogy a fejtrágyázást nagyon meghálálja a jól áttelelt őszi vetés is. Fejtrágyázásra nem csupán nitrogén tartalmú, hanem szerves és kevert műtrágyákat is eredményesen lehet használni. Például a Szovjetunió egyik kolhozában hektáronként 5 mázsa t.vúktrágyával fejtrágyáztak. Ennek az lett az eredménye, hogy hektáronként 29,5 mázsa termést értek el búzából. •Szép eredmények érhetők el a szuperfoszfát, kálisó és a nitrogén tartalmú műtrágyák együttes fejtrágyázása után is. Káli műtrágyából 50-70 kg-ot szórjunk egyenletesen hektáronként. Ezzel megakadályozzuk a gabonafélék megdőlését. Káli fejtrágyázással különösen jó hatást érhetünk el a homokos talajon, ha pillangós elővetemény után ősszel nem kapott a növény foszfor, vagy káli alaptrágyát. A foszfor fejtrágyázás a gyakorlati tapasztalatok szerint kedvezően kihat a növényzet fejlődésére, serkenti a talaj életét, főképpen a nitrogéngyűjtő baktériumok működését. A foszfor és káli műtrágyák hatása fokozottabb, ha szemcsés állapotban használjuk fel fejtrágyázásra. Hatásuk annál is kedvezőbb, mivel természetes trágyákkal keverve, sorvető géppel olyan menynyiségben és mélységben vethetjük a fiatal növény közvetlen közelébe, amilyen mennyiséggel előidézhetjük a legmegfelelőbb fejlődést. A túl érett istállótrágya, baromfitrágya, sertéstrágya és komposzt is felhasználható fejtrágyázásra. Igen jó a juhtrágya is, melyet megnedvesítve szuperfoszfát porban meghengergetünk és megszárítva azonnal felhasználjuk. A szemcsézett trágyát legcélszerűbb vetőgéppel az őszi kalászosok sorai közé, a vetés sorával megegyező irányban bemunkálni. A csoroszlyikat úgy kell leterhelni, hogy a trágyaszemcsék 3—5 cm mélységbe kerüljenek a talajba. A szemcsézett műtrágyákból 60—100 kg-ot használjunk hektáronként. Igen jó eredményt érhetünk el, ha kedvezőtlen elővetemény után vetett őszi kalászosokat morzsalékos televénnyel, fahamuval, vagy érett komposzt-trágyával fejtrágyázzuk. Ezekből 40—50 mázsát adjunk holdanként a gyenge reggeli fagyok idején. Évtizedes tapasztalatok bizonyítják hogy az ősszel jól megerősödött vetések még az erős téli fagyokat is átvészelik. Kora tavasszal azonban több körülmény befolyásolhatja az őszi kalászosok fejlődését. 1. Az őszi vetések téli legyengülese. 2. A hirtelen hőmérsékleti változásokból származó felfagyás. 3. A száraz, szeles időjárás. 4. Az elgyomosodás. Nálunk legtöbb esetben a felfagyás jelenségével találkozunk, amit a hőingadozások idéznek elő. Az éjszakai lehűlések és a nappali felmelegedések a talaj felszíni rétegében a talajszerkezet mozgását idézik elő. Ezek a mozgások elszakítják a növények gyökérzetét és a talaj felszínével együtt felemelkednek. Az ilyen vetés tönkre megy, ha nem hengerezzük meg haladéktalanul. Ha az őszi kalászosoknál felfagyás mutatkozik, és a talaj már nem sáros, azonnal hengerezzük. Az elszakadozott és gyakran a talaj felszínére kiemelkedő gyökerek a még nyirkos, de már nem sáros talajba visszanyomva újra megkapaszkodnak és zavartalan fejlődésnek indulnak. A hengerezést azonban ne megszokásból végezzük, mert ha felfagyás nincs, hengerezni nem szabad. Ez egyenesen káros az őszi kalászosokra, mert fölösleges az őszi kalászosok amúgy is tömődött talaját tovább tömöríteni. Amikor látjuk, hogy őszi vetéseink tavaszi fejlődése már megkezdődött és komolyabb fagyoktól nem kell tartani, haladéktalanul kezdjük meg a fogasolást. A fogasolás — úgy mondhatnánk — az őszi kalászosok kapálása. Fogasol'ással megporhanyítjuk az őszi és téli csapadéktól összetömődött talajt és levegőt juttatunk a növények gyökérzetéhez. Fogasolni akkor kell, amikor már a növények erősek, gyökérzetük fejlett, de még nem borítják dús levélzetükkel a talajt: A fogasolásra ki kell választani a szélmentes, kissé borongós, páradús meleg napokat. Fontos követelmény azonban, hogy a talaj szikkadt, porhanyítható állapotban legyen. Vigyázzunk azonban, hogy a nedves, sáros földet ne fogasoljuk, mert a fogak rombolják a talajszerkezetet. Az időben végzett fogasolással serkentjük a talajbaktériumok működését és elszaporodásuk következtében oly nagy mértékben gazdagítják nitrogénnel a talajt, hogy néha felér egy kisebb fejtrágyázással. Az őszi vetések/ fogasolására legalkalmasabb időpont április eleje. Nálunk leginkább csak a búzát szokták úgy ahogy megfogasolni. Azonban a tapasztalatok és a szovjet mezőgazdaság eredményei azt bizonyítják, hogy az őszi árpa és a rozs fogasolása is jó eredménnyel jár. Fogasoljuk meg tehát az őszi árpát és a rozsot is mivel ezek tavasszal gyorsan szárba szöknek. A fogas borona későbbi alkalmazása kárt okoz a növekvő vetésben. Ügy a fogasolást, mint a hengerezést, minél gyorsabban végezzük el. Már most vegyük számba igavonóinkat és a munkaeszközöket, mert az ápolási munka épp olyan fontos, mint a vetés. Őszi vetéseink sokat szenvednek tavasszal a gyomnövényektől. A gyomirtás igen fontos növényápolási munka. Ne akkor irtsuk a gyomot, amikor piár elhatalmasodott, hanem addig, amíg zsenge állapotban vannak. Ne engedjük megnőni a fiatal gyomokat, mert igen sok vizet és tápanyagot vonnak el a kultúrnövényektől. Ne várjunk a munkával addig, amíg a növények 20—30 cm magasra nőnek, mert ilyenkor már nehéz közülük eltávolítani a gyomokat. Gondosan végezzük tehát az őszi kalászosok- ápolását, hogy ebben az évben magasabb hektárhozamokat érhessünk el. Polóka Endre PXŠ Lelesz A nagygéresi Győzelmes Október EFSZ már ötödik éve használ évente 35-40 vagon meszet és ennek a munkának az eredményei a múlt éven is megmutatkoztak. Cukorrépa termelésben kerületi viszonylatban elsők voltunk és a dohány, kukorica, árpa, zab termelése, az állatok hasznossága is lényegesen emelkedett. A mész talajmunkája 1. ) Javítja a talaj szerkezetét, növeli a víz és légjárhatóságot, a művelésnél munkaerő-megtakarítást eredményez. 2. ) A savas, kénhatású talajokat közömbösíti és ezáltal kedvezőbb életfeltételeket teremt a tala.jbaktériumok számára. Vegyi hatása révén feltárja a fontos tápanyagokat. 3. ) Kultúrnövényeinknek tápanyagul szolgál és állataink mészszükségletét is kielégíti. Mindezeket összefoglalva, könnyíti a talajmüvelést, fokozza a hektárhozamok emelkedését és az állatok hasznosságának növekedését. Talajmeszezés szempontjából járásunkban háromféle mésztrágya jöhet számításba: 1.) Égetett mész, mészpor. 2.) Őrölt mészkő. 3.) Cukorgyári mésziszap, ami mészen kívül foszfort, káliumot és nitrogént is tartalmaz. Ezeknek a mésztrágyáknak megválasztása közben figyelembe kell venni a talaj összetételét, nagy gondot kell fordítanunk a talaj humuszkészletének növelésére és a fontos növényi tápanyagok (FKN) pótlására is. Könnyű homokos talajokra legalkalmasabb az őrölt mészkő, hektáronként 15—25 mázsás adagolásban, míg kötött agyagtatajokra az égetett mészkő való, hektáronként 50—70 mázsa. A cukorgyár! mésziszapból mivel 40—50 százalék vizet tartalmaz, hektáronként 80—100 mázsát adagoljunk. A meszet legjobb, t ha tarlóhántás után keverőszántással juttatjuk a talajba. Meszezhetünk azonban ősszel is mélyszántások alkalmával, amikor tavasszal tárcsával, boronával igyekszünk jól elkeverni a talajba a meszet. A meszezést a gépállomások teknő alakú trágyaoszlató gépeivel lehet jól végezni. Ha kisebb mennyiséget akarunk adagolni, a forgó dobhenger egyes fésűit levesszük. Közvetlen elszórás előtt kálisóval és Thomas-salakkal is keverhetjük, de nitrogén trágyával nem. A meszezés különösen hasznos a pillangós növényeknek, lucerna, bükköny, borsó stb., azután a cukorrépának. Meszet igényel még, — ha nem is közvetlenül meszezést, — a len, csillagfürt, paradicsom és burgonya. Közvetlen adagolás betegségeket idézhet elő pl. varasodást. A silótakarmányok etetésénél is fontos a mész ✓ Ha jól kezelt, tejsavas erjedésen átment silótakarmányról is van szó, akkor sem szabad ügyeimen kívül hagyni teheneink bizonyos élettani körülményeit, nehogy a mértéktelen és egyoldalú siló etetésével egészségükben kárt okozzunk. A bendő a benne lefolyó takarmány erjesztési folyamat előmozdítására naponta kb. 3,10 százalékos ételecetnek megfelelő savmennyiséget termel. A természet maga gondoskodik a felesleges sav közömbösítéséről, amikor egy tehén naponta kb. 50—60 liter nyálat termel és nyel le. A nyál kb. 0,6 százalék szódát tartalmaz. De mindez kevés a silótakarmányokkal nyújtott savfelesleg közömbösítésére, így az ember kötelessége, hogy helyes takarmányadag összeállításával gondoskodjék a savak közömbösítéséről. Ezt természetes úton Kgkönynyebben úgy érhetjük el, ha 5 kg silóhoz 1 kg pillangós szénát adunk, ami nagyfokú mésztartalma miatt se.mlegesítöleg hat. így naponta 25 kg silót fogyasztó tehénnek legalább 5 kg pillangós szénát kellene adagolni. De hogy tehetnénk ezt mi, bodrogközi állattenyésztők. Ezelőtt ha adtunk is szénát az állatoknak, az mészszegény volt. Ha természetes úton nem tudjuk a meszet pótolni, akkor mesterséges műtakarmányokkal (szénsavas mész, csonlliszt) kell pótolnunk, s ezenkívül a konyhasóról sem feledkezzünk meg. Mindezek a téli idényben termelt tejmennyiségek kedvező kialakítására vonatkoznak, de évente 5-6 hónapig legelőn járnak teheneink. A tejtermelést legelőnyösebben befolyásolja egy jó legelő, ami az istállótól nem fekszik távol és kb. 50 százalékban édesfüveket és pillangós növényeket tartalmaz. (Pillangósok csak akkor teremhetnek, ha a legelő mészben nem szegény.) De ilyen legelőnél is nagy gondot kell fordítanunk a helyes legeltetésre. Állataink a nemes füveket falják fel és mennek tovább, mindig a jó füvet keresve. Természetes, így a nemes füvek nem tudnak kellő arányban fejlődni, nem tudnak magot hozni és a savanyú füvek a nemes füvek rovására elhatalmasodnak. Ha ellenben a legeltetést szakaszosan foganatosítjuk, úgy az állat a kevésbé ízletes füvet is lelegeli. Meszezéssel tehát mezők, rétek és legelők takarmánymennyiségét és minőségét is fokozzuk. Ennek arányában az állatok hasznossága is növekedik és a betegségekkel szemben ellenállóbbak lesznek. Cigányi György, a nagygéresi szövetkezet agronómusa. Jarovizált vetőmag — nagyobb termés A korai zöldségfajtákon kívül a burgonya tartozik a legelső mezőgazdasági termények közé. A korai burgonyatermést annak köszönhetjük, hogy mezőgazdasági termelésünk kiváló dolgozói felhasználják a tudomány nyújtotta módszereket és a burgonya, valamint más termények számára olyan feltételeket biztosítanak, amelyek révén az korában ébredhet életre. A jarovizálás tehát a növény fejlődésének az a szakasza, amelyet az ember készít elő, mivel maga a növény még nem rendelkezik elég erővel, hogy életre keljen. Két tényező: a fényhiány és a hideg akadályozza őt a fejlődésben. A jarovizálás célja éppen e két tényező kiküszöbölése. A jarovizáláshoz nincs szükség különleges berendezésre Egy megfelelő, világos, fűlött helyiséget kell keresnünk. A legfontosabb előfeltétel az elegendő fény, jó szellöztetési lehetőség és _ az egyenletes hőmérséklet biztosítása. (15 C fokig). A munka megkezdése^ előtt a helyiséget alaposan fertőtlenítjük és kimeszeljük. A jarovizálásra szánt vetőmagot átválogatjuk, , a rothadó és foltos gumókat eltávolítjuk. A gumókat ezután az állványokra, vagy alacsony ládákba helyezzük, végső esetben a padlóra is lehet, mégpedig vékony rétegben. Körülbelül 14 nap múlva minden gumóról eltávolítjuk a legmagasabb csírahajtást, amely его sebb, ~mint a többi. Ezáltal a csírán •“gyenlelesebben és nagyobb számban fejlődnek. Nagyon fontos, hogy valamennyi gumó természetes fényhez jusson. Gyakorlatilag ezt úgy valósítjuk meg, hogy az alsó réteget megcseréljük, felülre rakjuk s így biztosítsuk a gumóig számára a minimális fényszükségletet. Ennek hiányába a gumókból cérnavékony beteges csírák fejlődnek ki. Az egészséges gumókon erős, zömök, 1—2 cm hosszú csirákat látunk. A helyiséget szellőztetni kell, nehogy a gumók rothadásnak induljanak! A levegő megfelelő nedvességtartalma elősegíti és meggyorsítja az egészséges csírázást. Ültetés elölt néhány nappal a hőmérsékletet 8 C fokig hűtjük le, hogy a gumók megszokják a hideget .és ellenállóbbak legyenek. A föld, melybe a jarovizált burgonyát ültetjük, 7 C foknál ne legyen hidegebb. Nagy jelentőségű a gabonafélék és a cukorrépa magjának jarovizálása is A jarovizálásra szánt vetőmagot lemérjük s előkészítjük a megfelelő mennyiségű vizet. Száz kg vetőmagra 32—35 kg vizet kell számítani. A 35 cm-nél nem magasabb rétegben fekvő vetőmagot megöntözzük, de az egész vízmennyiséget nem öntjük rá egyszerre, mivel a mag nem tudja azt magába szívni, s a víz szétfolyna a padlón. A vizet tehát három részre • osztjuk be. A réteg szélét öntözzük, miközben lapáttal, átkeverjük a "gabonát s lia a mag teljesen beszívta a vizet (a maghéjak teljesen szárazak lesznek), következik a második, majd a harmadik nedvesítés 6—8 órás időközben. Az utolsó vízadag szétpermetezése után megmérjük a gabona hőmérsékletét. Ennek nem szabad 12 C foknál magasabbnak lennie, különben a magok idő előtt kezdenek csírázni. Ha a hőmérséklet magasabb, a gabonát át kell lapátolni és vékonyabb rétegbe szétteríteni. Magasabb hőmérséklet a gabona penészesedését is okozhatja. Legjobb, ha a hőmérséklet 5 C° felett van. Öt—hat nap múlva megindul a csírázás. A vetésnél ügyelni kell arra, hogy a vetőmag nedves talajba kerüljön, mert a jarovizált nedves gabona szára? földbe jutva, elveszíti a további csírázásképességét, ami a terméshozamot csökkenti. A cukorrépa-mag jarovizálása A Munka Érdemrendjével kitüntetett Alois Burian a cukorrépa-mag jarovizálását fejlesztette ki. A Burian módszere alapján a répamagot nagy mennyiségben bármelyik évszakban lehet jarovizálni. Ily módon a vetőmag hosszabb időn át tárolható és száraz nyáron is vethető. Burian módszere két részből áll. Abból indul ki, hogy a répamag és más termények megvai is ún. inhibitor-anyagokat tartalmaznak, amelyek korlátozzák a csírázóképességet és megnehezítik a jarovizált vetőmag száradását. Az inhibitor-anyagokat még tulajdonképpen jarovizálás előtt el kell távolítani, mégpedig vízzel, amely átfolyva a vetőmagon, kimossa belőle azokat. Egyúttal a vetőmag elegendő nedvességhez is jut, amely a további csírázáshoz szükséges. Az átmosott és megduzzadt magot megfelelő hőmérsékleten csírázni hagyjuk. Ebben a fázisban alkalmazta Burian a jarovizálás bevált módszerét, a lehűtést. Az inhibitor-anyagok eltávolítása lehetővé tette a vetőmag megszárítását anélkül, hogy csökkenne annak csírázóképessége. A vetőmag előkészítése a következőképpen megy végbe: A langyos, lassan folyó vízben való áztatást iiat órán át végezzük. A víz legfeljebb 16 C° legyen, szükség esetén megfelel a hideg víz is. — A beáztatásnál a magok beszivják a csírázáshoz szükséges nedvességet, egyúttal pedig eltávoznak belőlük az inhibitor-anyagok. A nedves vetőmagot 22—21 C°-ra fűtött helyiségbe visszük át s itt : 20—24 órán át csírázni hagyjuk, mi- I után a padlóra, vagy az állványokra szétterítjük azt. Ajánlatos a vetőmagot ritkaszövésű zsákokkal letakarni s időnként langyos vízzel megöntöznk A vetőmagnak ugyanis nem szabad megszáradnia. A szétterített réteg ne legyen 10-15 cm-nél vastagabb. A hőmérsékletet hőmérővel ellenőrizzük. Ha 25 C° fölé emelkedik, a magvakat azonnal átkeverjük. Húsz óra eltelte után a vetőmagot fokozott figyelemmel kísérjük. Ekkor kezd ugyanis csírázni. A megfelelő csírázást apró, fehér pontok árulják el. Mihelyt a csírázás jeleit több helyen észleljük, a vetőmagot jégverembe, hűtő helyiségbe visszük át, ahol három napig 2 és 2 C° közötti hőmérsékleten tartjuk. Magasabb hőmérséklet esetén nem kívánatos további csírázás lépne fel. Két foknál alacsonyabb hőmérséklet nem jelent veszélyt a vetőmagra, de lassítja a jarovizálási folyamatot. Három nap elteltével a vetőmagot szárítóba szállítjuk, ahol minél gyorsabban megszárítjuk, mégpedig meleg áramló levegő segítségévei. A szárítás alatt nem szabad további csírázásnak bekövetkeznie. A levegő ne legyen túlságosan heves, nehogy a magok mozgásba jöjjenek s így a csírában kár essék. A langyos levegőt ventilátorral, avagy más forgó gén segítségével hozzuk áramlásba. A tökéletes és gyors szárítástól függ az egész munka sikere. A megszárított vetőmagot zsákokba szedjük és a vetésig száraz hűvös helyiségbe raktározza« el. F. L.
